Korán kezdtem, hogy mindenre legyen idő. Kitörtem magam a csónakkal a jégben a partra, merthogy nagyjából körbefagytunk. Nem volt könnyű dolog, miközben kishíjján leizzadtam az ujjaim fájdalmasan összefagytak a vizes kötélhúzogatásban. Merthogy evezésről szó sem lehet, egy kötélen kapaszkodok ki, de a kötél utána beesik a vízbe és befagy a jég alá. Valami gumiköteles megoldáson töröm a fejem,ami ezt a kapaszkodókötelet minden hajóhelyzetben a víz felett tartaná, mert ez így elég fájdalmas módja a közlekedésnek. Amúgy a hideggel nincs bajunk, tűzifa dögivel, melegebb van mint otthon volt a gázfűtés mellett.
Megkértem "F"-et, aki a műhely nagy táblaollóján leszabta nekem azokat a vörösréz csíkokat amik koptatók lesznek a kis csónak fenekén, ezeket a hét végép ha nem jön közbe semmi felcsavarozom és ezzel gyakorlatilag kész a csónak, csak festeni kell.
Ezután elmentem a Bearinghez a Dombóvári útra a megrendelt szivattyúéért. Be is építettem, annyira ugyanolyan mint a régi hogy még a jól rágyógyult merev tömlőket se kellett leszedni, a régi csonkok tökéletesen passzoltak az "O" gyűrűkkel az új szivattyúba. A régi FLOJET szvattyú made in UK, az új az olasz, de alighanem ugyanarról a kínai gépsorról kerültek le. Nem folyik, csendes (a régi már baromira zakatolt, fel akarom újítani új csapágyakkal, szimmeringgel tartaléknak) tökéletesen működik, egy hiba kipipálva. Annyi maradt még, hogy a végleges rögzítést akkor tudom megcsinálni, ha majd lekerül a gipsz a kezemről és tudom rendesen használni, addig elheverészik itt a cucc a fenék hőszigetelésén, úgyse megyünk a hajóval, hogy elrázkódna.