Reggel kihasználtam a csapadéktalanságot és meghordtam a cockpitot puhafával. Volt idebent már egy csomó bükkfa tuskó, de az nem gyullad meg direktben a fenyő gyújtósról, kell mégegy frakció, (mint a betonnál a meghatározott méretű kavicsösszetétel) nagyobbacska deszkadarabok fenyő és más puhafákból, amik meggyujtják a nagyobb tüzükkel a keményfákat. Még trópusi fa is szerepel a tüzelőben, vérzik a szívem amikor az asztalosok által kihajigált teakfa darabokat tüzelem, de hát az ilyen 20centis darabokat már nem igazán tudom másra használni. Az idő ugyan csapadéktalan, süt a nap, de süvít a szél, bár visszavett a tegnap estiből, amikor jócskán taszigálta Amapolát, csak úgy csikorogtak a pufferok egész éjjel, de engem nem igazán zavart, aludtam mint a bunda. A hajó ki van kötve legjobb tudásom szerint, ha aggódom, hogy tartanak e a kötelek, attól nem leszünk nagyobb biztonságban. Most, hogy e sorokat írom ismét rábőgött a szél, lobogót nem húzok ilyen időben, mert ronggyá szakadna, ahogy a Mahart Passnave lobogója is amit a Viesgrád nevű kikötőpontonról lusták voltak lehúzni a profi hajósok, mielőtt itthagyták volna javításra várni. Mindenesetre ma már ki nem megyek a hajóról, mert a reggeli fahordásban is majd lefagytak a kezeim, mert keztyűben képtelen vagyok bármit is csinálni. Könyvezek, blogolok, olvasgatok, netezek, TVzek, alszom, "J" ugyanezt nőben. Ma kaptam kedves mailt barátaimtól, csupa jó volt benne, kivéve ezt az egyet, ez csak...bármerről is nézem, szomorú és igaz, nálunk főleg, de ha ott is, akkor nem is tudom lehet e bármi jobban reménykednünk. https://www.youtube.com/watch?v=wbhqn7mBmbo&feature=related
19:23 Itt járt "G" (ICSG) és egyből rájött, hogy kell programozni a PIONEER rádiót. Amint mutatta, nekem is beugrott, hogy totóztam ki már egyszer. Én könyveztem, kimenni a reggeli fahordást követően semmi kedvem nem volt, a szél megint rendesen rázendített, tiszta háromnapos északi, napközben kicsit legyegül, este-éjszaka bebőg, sertepertéljen kint akinek muszáj.