Felszereltem a VHF rádió botantennáját, kihasználva a remek időt. A koaxokra ráforrasztottam a végeket, bekötöttem minden drótot, a rádiót már tavasszal a helyére csavaroztam a térképasztal alá. A kézibeszélő kábelének vége is régen kint van már a kormányállásban, csak vissza kell majd kötni rá a"kagylót", amit le kellett szedjek, hogy be tudjam húzni a sokerű kábelét az odavezető kacskaringós pályán. Ezzel a felszereléssel kell majd ügyeskedjek. Az a helyzet, hogy nem merek kint, a partól is jól látható helyre egy ilyen eszközt csak úgy felrakni. Bár a bent lévő rádió nélkül semmi értéket nem képvisel, de ezt az aki esetleg azért pajszerolja le onnan, hogy egy liter bort kapjon érte a kocsma előtt, különösebben nem érdekli. Szóval azt eszeltem ki, hogy lesz egy kis panel, amit mágnessel rögzítek a falon (mire jó egy vashajó!). Ezen a panelen lesz a rádió kézibeszélő/kezelőegysége, a horgonycsőrlő távvezérlő kapcsolója és a duda nyomógombja. Amikor áll a hajó a kikötőben, ezek feleslegesek, leveszem a falról és elrejtem. Ha indulás van, csak előkapom és rácsattintom a hátsó felépítmény homlokfalára a kormány közelébe.
Ahogy halad az idő egyre több ötletem támad, mit hova kell még bevezetékezni. Úgy tűnik sose lesz vége. Most jutott pl eszembe, hogy ezt a duda vezetéket egyszerre kellett volna behúzni az antenna koaxszal, merthogy ott lesz a helye az antenna tövében az első árbocbölcsőn. Most piszkálhatok dróttal a koaxszal már elfoglalt csőben. Merhogy a koaxot visszahúzni már nem lehet, rajta van a ráforrasztott csatlakozó! Hehe. Szóval kitaláltam, hogy nem élhetek a cockpitban 230V AC és 12V DC dugaljak nélkül. Na ezeket is be kell vezetékezni, felszerelni. Nem tudom hány kilométer kábel, vezeték van már bent Amapolában és mennyi lesz még.
