Hát boldog újévet mindenkinek! És mi is köszönjük mindenkinek a jókívánságokat, amiket a kommentekben küldtetek (bocs, de én már a Fiala és a csőcselék kivételével mindenkit tegezek), és köszönjük azt a szinte kézzel fogható, tapintható szeretethullámot, amit napmintnap kibocsát felénk az olvasóközönség, sőt közösség. Tegnap jó késő délutánig varrtam a hálókabin steuerboard ágy matrachuzatait. Utána csendesen szilvesztereztünk kettesben és nem is vágytunk ennél jobb társaságba. Ugye azt tűzten ki célul, hogy az ünnepek alatt megleszek a kárpitosmunkákkal a szalonban, nos az a ritka eset állt elő, hogy túl is teljesítettem a tervet, mert az imént még egy fekhelyet befejeztem a hálókabinban, ez az amin én alszom nyaranta. Már csak "J" ágya van hátra a baloldalon, de ezzel várok több okból; 1. holnapután kezdenek a gumicsónakos fiúk (akik közül az egyik lány) a műhelyükben, és így be kell fejezzem ott a munkát a nagy szabászasztalon. 2. "J" mindenképpen egybe akarja a 2m-es matracot, míg én, ahogy az én oldalamon is csináltam, három felé vágtam a latexet, meg alatta a habszivacsot, azért, hogy ha be kell nyúlni az ágy alatti tárolóba, ne kelljen az egész matracot félrerakni, hanem csak a három felnyitható "ládafedél"-lel azonos méretű matracszekció valamelyikét, így sokkal kevésbbé macerás az ágy alatt turkálás. "J" korábbi hitványabb fekhelyek rossz tapasztalati alapján attól fél, hogy szétcsúszna a matrac alatta, ha több darabból állna, hiába erősködök, hogy amit én csinálok az nem fog (ha másképp nem megy, tépőzárral "összeragasztom" a huzatokat), nem hisz nekem. Abban reménykedek, hogy ha párszor alszik majd az én oldalamon és tapasztalja, hogy nincs ilyen veszély, hozzájárul az ágy alatti tároló kezelhetősége miatt ésszerűbb megoldáshoz.

Három napja reggeli torna gyanánt jégtöréssel kezdem a napot, merthogy a visszatért hideg miatt ismét összefüggő jég takarja a vizet a túlpartig. Szóval reggelente körbecsáklyázom Amapolát, egyelőre nincs olyan hideg, hogy estére befagyjunk, mert ahogy mozgolódunk a hajón, meg direkt lengetjük is időnként, napközben nem tud a billegés miatt befagyni, de ahogy lefekszünk, a ráadásul hidegebb éjaszaka megteszi a magáét, reggelre mintha bebetonozták volna a hajót, masszívan belefagy a Dunába. Hogy hogy működik ez, pontosan nem értem, mert míg a hajó körül 3-5cm vastag már a jég, száz méterre tőlünk tegnap még láttam szabad vízfoltokat. A rendőrök egy nagyobbacska vashajóval, olyan Amapola méretűvel tegnap körbetörték a jeget a kikötőjük körül, hogy ez pontosan mit ér, nem tudom, mert az én tapasztalatom az, hogy nagyon gyorsan befagy újra a víz, amikor már egyszer rákezdett, mindenesetre a szárcsáknak nagy örömet okoztak, mert seregesül pedáloztak a rendőrhajó nyomában, a szabbaddá vát vizen. Ma sokadszorra ismét feltöltöttem a cockpitot a parti fóliasátorból tüzifával, mert sajnos a fa úgy fogy mint a hó áprilisban, pedig nagyon takarékosan fűtök, naponta kétszer tüzelek be, egyszer reggel felkelés után, egyszer meg késő délután, de hát végülis tél van, mi mást várjunk, ahogy nézem egy-két(5-6) raklapot be kell még gyűjtsünk, mert a télnek legfeljebb csak a fele ment el, de a tüzifakészletnek viszont úgy a kétharmada fogyott el, szóval ismét "nyitott szemmel" kell járnunk délutáni sétáink során, vajh mit készítettek nekünk ide-oda a különféle szállítók.

Most már kezd telelenni a gumicsizmám Dezsővel.  Na jó elhordta a diót, végülis vigyázhattam volna jobban is rá, "J" vett a piacon másikat. Megkóstolta a szotyolát, ezért haragudjanak a rigók, nekik jut kevesebb az etetőbe. De hogy a cockpit padládában megrágta a vaj mind a nyolc sarkát, az már túlmegy a piros vonalon! Ismét felállítottam a patkánycsapdát és mint a friss hóban a lábnyomok mutatták jócskán járkált éjszaka össze-vissza a pontonon és a hajón, de egyelőre nincs szerencsém vele. A kikötőkötelekre "J" által rakott felhasított PET palackokat fortélyosan megkerülte, a csapda környékén szétszórt napraforgómagokat megette, mint a tüzifa közt talált maghéjak mutatják, valamint kiette a csapdából a dió apraját, de azt a nagyobb darabot, amihez ha hozzányúlt volna becsapódott volna mögötte a csapda ajtaja...na azt otthagyta! Vagy nagyon óvatos, vagy hiányzik belőle az emberek mohósága, hogy ha lát még egy darabot, hiába van már belőle bőven, azért az is kell neki.