Dezső haladékot kapott. Balázs elfelejtette elhozni a patkánycsapdát. Amúgy igazából nem tudom mit fogok vele csinálni, ha megfogom (ez a csapda élve fogja meg), igazából nem haragszom rá. Egyszer még az első hajómat építettem egy társasház udvarán, egy garázs/műhely/kazánház előtt amikor a garázsba bemenve egy egeret láttam elsuhanni a padlón. Na megpróbáltam agyoncsapni, de eltünt a kacatok között. Volt a kazánházban egy állandóan csöpögő vízcsap, ami alatt volt egy vödör, amiből az összegyűlt vizet naponta kiöntöttem, hogy ki ne öntsön. Ebédkor ránézek a vödörre, nem kell e már kiönteni, hát mi fuldoklik a vízben? Az egérke! Szerencsétlen lemerült, elrúgta magát a fenékről, felbukkant, akkor gondolom vett egy levegőt, majd ismét elsűlyedt, elrúgta magát...gondolom órák óta amikor elszaladt előlem és ijedtében beleesett a vödörbe ezt csinálta. Már nem ölhettem meg, végülis fogságba esett és az ellenség szürke egyenruháját viselte, szóval a genfi egyezmények védelme alatt állt. Na mi legyen vele? Gondoltam rettenetesen elfáradhatott, első megközelítésben lecsökkentettem a vízmélységet a felére, majd egy fadarabot tettem a víztükörre, amire okosan felkapaszkodott. Rettenetesen nézett ki. Az egeret mindíg vastag bundában látjuk, na ez olyan volt a rátapadt szőrével, mint egy nyúzott egér, minden bordája kilátszott és kis tutaján rángatódzva vacogott, szóval igazi hajótörött külseje volt. Kitettem a napra vödröstűl és elvonultam ebédelni. Nyár volt, rekkenő hőség amúgy, amire visszatértem, egérke megszáradva látszatra teljes lelki nyugalomban buzgón tisztogatta "emberi formáját" visszanyert bundáját. A vereteimet akkoriban kidobott automata mosógépek rozsdamentes alkatrészeiből csináltam, volt egy lyukacsos forgódobom, abba ügyesen bezártam a hadifoglyot, adtam neki az ebédem maradékából és folytattam a munkámat. Másnap sajtot kapott, amit egy hosszú pálcika végére tűztem, elvette, megette. Következő nap kettétörtem a pálcikát és úgy adtam oda vele a diót, azt is elvette. Megint eltörtem a pálcikát, mostmár tán csak 4-5cm hosszú volt és azzal adtam a következő ebédjét, minden félelem nélkül elfogyasztotta. A következő étkezésnél a kezemből vette el a kaját, majd beült a tenyerembe és ott kényelmesen, a két mellső lába közé fogva eszegette. Mindez a szelidítés nem tartott tovább négy napnál. Nem tudom meddig juthattunk volna el a barátkozásban, mert indult a MAHART KISZ balatontúra, ahol több vitorlással vittünk körben a Balatonon vállalati fiatalokat, minden nap más kikötöben bulizva, én egy Dragont vittem, a Mephistot, amit későb szegény Jávori Laci (Isten nyugtasson Lacikám!)vett meg amikor a cég hanyatlása során kiárúsították a népvagyont. Szóval egér komát nem volt aki etesse, ezért szabadon engedtem a fűben, sok szerencsét kívánva neki. Ennyit a kisemlősökről.
Ma a szokásos jégtörés után nekiindultam a városnak elektronikai alkatrészeket (SCART nőstény vég, stabilizátor IC az antennaerősítő 5V DC táphoz, forrasztható USB vég, hogy a mobil internet kábelt végre rendesen ki tudjam vezetni a tetőre, de ne kelljen akkora lyukat fúrni, mint a rápréselt gyári vég) venni, meg rozsdamentes anyákat a szalon felülvilágító nyitószerkezetekhez. A nagy CONRAD-nál kezdtem, hát..semmi se volt ezekből, csak gyári (naná, gondolom kínai dömpingáru) készkütyük. Irány a Vörösmarthy u. 5. alkatrészbolt, mindent kaptam, bár az eladót rá kellett beszélni dolgokra, mert nem igazán volt tájékozott a kínálata felől. De mázlim volt, volt a bolban egy vásárló, aki egyből vágta az IC tipusát, bekötését, a SCART végre meg sokáig tartott amire végre beugrott neki hogy van ilyenje, viszont "vette a lapot", szeretem a barátrságos, munkáját humorral végző eladót. A két darab 14-es anyáért ki kellett menjek a világ végére a Menet-trendhez a Szőlőkert közbe. Autózni utálok a városban (na és ezek a benzinárak), bringázni nem igazán jó az idő, végülis ingyen utazom a BKV-n, szóval tömegközlekedtem. Említém, hogy utálok kimenni is a hajóról, be a tömegbe, ráadásul a 118-as busz ami félóránként jár, elment az orrom előtt. Juteszembe. Adva van egy buszcsomópont a Szentlélek téren az Árpád híd budai hídfője alatt. Onnan indul legalább 6 darab buszjárat. Ahhoz, hogy megtaláljam vajjon honnan indul az enyém, körbe kell járjam az egész teret, mert csak a megálló oszlopára kifüggesztett apróbetüs tábláról tudom leolvasni, vajh hányas busz áll meg itt. Esetemben nem volt olyan szerencsém, hogy egyből megtaláljam, na az volt az enyém ami elment amire odaértem. De ha lett volna egy jó nagy, messziről olvasható szám a tetején az oszlopnak, egyből célra mehettem volna. Úgy tudom a kommunikációt, marketinget már felsőoktatási szinten is oktatják. A BKV nem alkalmaz itt végzetteket? Még külsősként se? Amikor állítólag százmilliókat fizettek ki tanácsadóknak? Én ingyen adom. LEGYEN MINDEN BUSZVÉGÁLLOMÁSON TÁBLA! Legyen a metró állomásokon olyasfajta jelzésrendszer, mint Párizsban, ahol 14 metróvonal van (volt amikor ott jártam, lehet azóta több is lett) és lehetetlen eltévedni. Én ma az Árpád hídi metróállomáson képes voltam rá, pedig Angyalföldön születtem, és elég jól beszélem a nyelvet. Juteszembe marketing, kommunikáció. Ki az a tökkelütött, aki azt hiszi, hogy a mozgólépcső mentén kifüggesztett reklámtáblákat el tudja bárki olvasni? Hosszú szövegek, gyakran apróbetüsek, ami előtt elsuhan a mozgólépcső. Kivétel nélkül ilyen mind. Ez a reklámszakma ennyire a hülyék paradicsoma lenne?? Hogy valakinek eszébe jutna, hogy ide valami, max 5 szóból álló ütős felirat, vagy embléma kell, ami olvasható, értelmezhető. Persze én csak ugatom a kommunikációt. Biztos jó ez így. Valakinek.
Szóval rozsdamentes bolt. Két anya vásárlása. Nagyon szarul mehet a gazdaság, valaha itt több eladó volt, nagyobb üzlet, plusz volt egy fióküzlet a Teve utcában, ami egy év múlva bezárt. Most itt egy eladó, ő kapkodja a telefonokat és ő megy be hátra az áruért is. Szóval várni kellett hosszasan, két 14-es anya számlázása pont ugyanannyi dő a gépkorszakben mint 10000 darabé, közbe naná hogy el fog menni a buszom (ahogy idefelé is elment, kínomba HÉV-eztem, plusz sokat gyalogoltam, de hát fő a testmozgás). Szerencsére van más vásárló is, ide rajtam kívül mindenki autóval jár, pofátlanul megkérem az utánam sorakozót, hogy vigyen már be a "városba", rendes ember, megteszi, így elvitt a HÉV megállóig, ahonnan már enyém volt a város. Na HÉV. Miután a ritka hajóelhagyásokat túristaútként fogom fel, tanulmányozom az arcokat. SEHOL egy nyílt tekintet. Befelé forduló, apatikus, tartózkodó, esetenként kifejezetten ellenséges, a szemkontektust kerülő arcok. Egyetlen fiút láttam a Filatori gát megállótól a Batthyányi térig aki úgy nézett a világra, mint akinek dolga van vele. Hogy egy fiatal lány, kinek ajakpiercingje, mókás fülbevalója akár extrovertált egyéniséget is jelezhetne, miért néz maga elé szinte vicsorogva??? Mindenki boldogtalan ebben az országban rajtam kívül aki tömegközlekedik?
Délutánra értem vissza a hajóra, de mindent kaptam amiért elindultam, szóval szerencsés napom volt. Hamarosan elkezdem forrasztani a drótokat, mert ez is kéjmámor lesz ettől kezdve, Karácsonyra megleptem magam egy olcsóbfajta forrasztópákával, mert már elegem volt a régi pisztolypákával való kínlódásból, ezentúl csak kötélvágásra fogom használni, arra jó lesz.
