Juhééé, ittatél! Reggel 8 után nem sokkal ébredtem, 8 fok idebent (begyújtás után is kellett vagy egy óra amire elérte a húszat), odakint mínusz hat a ponyva alatt, ahova az árbocbölcső csőtartójának belsejébe beépítettem a külső hőmérő érzékelőjét. Ez azt jelenti, hogy a hajótól kissé távolabb kebvesebb is lehet valamivel, főleg amikor idebent teljes erővel fűtök. A hó esik rendesen, mi meg kezdünk rendesen befagyni, nem csak úgy mint tegnap, amikor még símán keresztülpisáltam a deckről a jeget. A hajót időnként meg szoktam kicsit lengetni, hogy megtudjam, a folyamatosan szintjét vesztő Duna nem tett e teljesen le bennünket a fenékre, na ez ma nem ment, megfogta a hajót a jég. Csak úgy legényesen kilibbentem a deckre, na jó azért pufajka ilyesmi volt rajtam, de a kezemen csak egy vékony kötött kesztyű volt, aminek ráadásul az ujjai korábbi hegesztések folytán már eléggé hiányosak voltak. Csáklyát ragadva elkezdtem törni körben a jeget, na ezt így nem teszem többé. Bár megpróbáltam erőltetni a dolgot, hátha enged a szervezet, de hamarosan be kellett lássam, hogy ez így, ezekkel a kezekkel, ezekben a kesztyűkben nem fog menni. A ponyvát már alig volt kezem feltekerni visszarohantamban a cockpitba, lerúgtam a cipőimet és a szalonban a forró kályhát kezdtem el tapogatni, hogy minél előbb kiolvadjanak az ujjaim, de vagy 10 perc kellett hozzá, hogy a fájdalom kimenjen az ujjbegyeimből, kivált ahol a kesztyű lyukas volt. Na kesztyű... Háát az otthon van csak igazi. Aztán beugrott, hogy van egy uraságtól levetett síkesztyűm amit robogózáshoz, kerékpározáshoz szoktam használni, még a "KJ" találta az utcán és nekem adta, azt elhoztam az újságosbódéban parkoló bringáról, ebben már "ütőképes" voltam csáklyailag. Így már ismét szép az élet, különösen, hogy amúgy gyönyörű az idő, esik a hó, minden zúzmarás mint a téli képeslapokon, körbesöpörtem a decket és éppen a jeget törtem, ami amúgy nem vészes, ahol a legvastagabb a jég ott sincs vastagabb mint kb egy centiméter, amikor beállított a pontonra egy behavazott ember, kezében egy nejlonzacsóban dobozokkal. Rengetegen voltak már látogatóba nálam és bár a neveket azonnal elfelejtem (az övét is sajnos ...talán Kiss László volt?...de nem merek rá megesküdni), de az arcok meg szoktak maradni kedves fejemben (az megvan P Howardból, hogy "Freddi bátyám eme tréfát megtartá kedves fejében?" ?), de ez az ember nem volt ismerős. Be is mutatkoztunk, valóban nem találkoztunk még, ezzel együtt olvasója a naplónak, szóval mindent tud rólam, ezért hozott egy kis szalontüdőt! Invitáltam befelé, bár bevallom leginkább csak udvariasságból, különösen, hogy szerettem volna mielőbb végezni a decken a svédtornával, meg bent még "J" nagyjából a reggeli cihelődés állapotában, félúton a felöltözés és a klozet közt ingázott, szóval azért a hajó más mint egy lakás, ott is bajban lennénk, ha egy vendéget reggeli pipere közben csak a hálószobában fogadhatnánk. Látszhatott talán rajtam, ezért is nem fogadta el a meghívást, azt mondta nem akar zavarni, én meg nem erőltettem, bocs ha olvassa ezeket a sorokat, máskor talán jobban sikerül összejönnünk, mégegyszer kössz a szalontődőt, majd elmesélem milyen volt!
Láttatok már ilyen jégcsapokat? Ezeket tegnapelőttelőtt, amikor még nem volt befagyva a víz, fényképeztem a szomszéd elsűlyedt ponton szélén.
Ahogy a hullámok felemelkedtek időnként, mindíg hízlaltak egy kicsit a jégcsap alján.
Amúgy most így néz ki Amapola körül és közvetlen mellette a jég. 
Ahol sötétzöld, ott már megtörtem a jeget, ilyenhelyütt a víz azonnal feltör a jég tetejére. Nem akaródzik már nagyon kint lennem, azt hiszem idebent a kályha mellett fogok a laptoppal kínlódni, Papó a Tilos rádiból küldött valami programcímet, amivel neki sikerült orvosolnia hasonló lelassulásokat, megpróbálom, talán nekem is sikerül, mert így egy kínszenvedés minden gépheznyúlás.
13:11 A http://www.safer-networking.org/hu/download/index.html amit a Papó küldött, nagyon úgy tűnik, hogy rendberakta a gépemet! Jódarabig fűrészelte a masinát, el is mentem közben ivóvízért, egy rakás dolgot kijelölt, hogy szerinte ki kéne hajítani, ezeket szemrebbenés nélkül kidobtam, azóta ismét jó a gép el ne kiabáljam, még a hangja is másképp szuszog. Mondom. Az a leggazdagabb, akinek barátai vannak.
16:15 Hogy mik vannak?! Reggel már gondom volt a klozetöblítéssel. Na mondom befagytunk, biztos jégdugó került a membránpumpába, valahogy lekínlódtam az anyagot, de nem voltam nyugodt, mert ha kiszakad az amúgy is repedtecske, már Sikflexszel is gyógyítgatott membrán, öblíthetünk megint vödörrel, mint amikor a parton állt a hajó. "J" is panaszkodott, ráadásul ő többször kell szembesüljön a problémával én a kisdolgokat elintézem a deckről a korláton át. Ahogy a jeget feltörtem a hajó körül a probléma még erősödött, nyilván beszívta a jégkását a szivattyú, gondoltam. Aztán amikor egy darabig hagytam megpihenni a szivattyút, utána mimndíg egy kicsit működött pár pumpálás erejéig, szóval teljesen arra utalt minden, hogy a jég bent megolvadt, akkor ismét bement a kar könyedén, de a másodikra már ismét jeget szívott, felakadt, majd rövid idő múlva ismét működött, de csak egyet-kettőt. Na ma délután mondom most utánanézek a dolgoknak, szétkapom én ezt a szivattyút. Hát mit látnak szemeim? Ezt.
Egy 6-7 cm-es sügérke. Hát ez ráfázott szegény. Ennyit a jégről. Még jó, hogy rászántam magam a szétszedésre, mert ez a "jégdugó" sokára olvadt volna el, még a végén tavaszig vödröztük volna a WC-t.
Kicsit aggódom, mert megint megmakacsolta magát a gép, pedig már ujjongtam ebéd előtt, most ismét újra kellett indítani, közben külön elmenteni, amit nem volt hajlandó, a betűméret is mutatja, szóval men vagyok nyugodt. Ajaj....
