Befagytunk. Na nem vastag jégpáncél, ami fojtogatja Amapolát, csak egy vékony, még kásás hártya, ami ráadásul a hajó közepe táján, ahol a belső fűtött rész, meg a mosogató, mosdó és a WC kifolyó van nem is folytonos, de jelzi, hogy mostmár igazán itt a tél. Délelőtt a géppel szenvedtem, akármit csinálok tetű lassú minden, tehát nemcsak a netes hálózati munka során, de az offline programok előszedése rakosgatása is gond, már meguntam nézni a homokórát, viszont ha engedve a türelmetlenségnek, optimistán kattogtatok, análkül, hogy kivárnám amíg percek alatt méltóztatik betölteni a dolgokat, azonnal besokal és kiadja a táblát, hogy akarom e értesíteni a Microsoftot a problémáról. Szóval nemcsak a víz, de a gép is lefagyogat. A sztrájk úgylátszik ragályos, meg akartam nézni a vízhőmérsékletet a Raymarine műszeren, ami a mélység, sebesség mellett a víz höfokát is mutatja, de töksötét a display, pedig a műszer megkapja a tápfeszültséget. Elképzelhető, hogy a folyadékkristályos kijelző nem mutat mínuszban?? A belső, mechanikus hőmérő, aminek az érzékelője a fenéklemez belső oldalára van ragasztva a hőszigetelés alá, fél fokot mutat. Szóval döglődnek az elektronikák, csak a mechanika ami bírja. Ez volt a tapasztalatom a tengeren is, elsőnek szart be mindíg ami villannyal ment, aztán a mechanika, hidraulika és csak a legvégén az ember.
Délután a szokásos Tescos vesszőfutást gyakoroltuk, bár most volt egy kétoldalas listánk és elég következetesen be is tartottuk, de emiatt kimaradt a délutáni alvásom, úgy, hogy azt hiszem mindjárt felborulok.
