Na reggel 3/4-re be is fejeztem a dolgokat, gyors zuhany után ágyba hanyatlottam. 8-kor ébredtem, begyújtás után a befagyott hajót különösebb erőfeszítés nélkül körbecsáklyáztam, ennyi idő után tán csak félcentis jég fagyott a hajó köré, amúgy a hideg is enyhült, mínusz 1-2 fok volt mindössze napközben. Több dologról megfeledkeztem, pedig említést érdemelnek. Nézzük sorban!
Nagyon fínom volt a szalontüdő (bár a szivet hiányoltam belőle, nem azét aki fözte, az ízlelhetően benne volt, hanem a sertésszivet), mégegyszer köszönöm annak aki hozta, "J" csütörtök délután hazament és csak péntek este jött vissza, éppen kitellt belőle a csütörtöki vacsorám és a pénteki ebédem.
A gépem, hiába hittem azt, hogy megjavult, továbbra is lassú, egy szenvedés vele dolgozni, kínlódok, egy síma Email megválaszolása beletellik 20-30 percbe és ami különösen nem megy, az több alkalmazás párhuzamos futtatása, de az offline üzem is akadozik. Szóval ha valaki nem kap választ, különösen ha megabájtnyi csatolmányokat küldött az azért van, mert megnyitni se hajlandó ilyesmiket.
Tegnapelőtt megtöltöttük szotyolával a környékre kifüggesztett madáretetőket. A félig telt műanyag zacskót "J" a hátsó felépítmény tetejére egy vödörbe rakta. Tegnap valamiért odanézett, a zacskó sarkát valami kirágta! Mi a fene?! Mi jár itt, ami szotyolát eszik? Aztán. Tegnap este mondom ideje megtörni a karácsonyi beiglihez a diót. Ezt a munkát már korábban elkezdtem, de itt (lett volna) az ideje befejezni, volt még egy félvödörnyi bekötve egy krumplis neccbe, az is kint a cockpitban egy műanyag rekeszben. Na "Dezső" megkímélt a munkától. Dezső egy méretes patkány, sokszor láttuk a parton osonni napi munkájából jövet menet, de az meg se fordult a fejünkben, hogy meglátogat bennünket a hajón és elhordja a diót! Fene tudja hogy csinálta, hogy a fenébe tud egy ekkora állat többszáz szem diót ellopni?? Hogy viszi magával? De még este "J" elemlámpával körbenézett a pontonon és bizony ott volt a szűz hóban a nyoma a lábaknak és a hosszú barázda ahogy a farkincáját maga után lobogtatva jött-ment. Na mi a fenét lehet itt tenni? Mindenesetre a járót, ahol a nyomok szerint feljött a pontonra,éjjelre felhúztam, de ha nagyon akar, a drótköteleken, amik a pontont tartják akkor is be tud jönni, onnan meg csak egy ugrás a hajó. Az asztalos Balázsnak van ládacsapdája, mindenesetre elmentem hozzá és mondtam, hogy hozza el otthonról, mert addig nem lesz itt nyugalom, amíg Dezső szabadlábon garázdálkodik. Most megyek és megint felhúzom a járót, bár a dióra már keresztet vethetünk, de minden kajánk kint van a cockpitban, nehogy már eszkallálódjon a rablás.
Reggel napvilágnál mint Winnetou és Old Shatterhand átviszgáltuk a nyomokat. Két világos nyom látszott a porhóban, még az is érdekes, hogy inkább a hóban megy, mint az elsőpört részen. A hajóra a hátsó kikötőkötélen jön át, de itt reménytelen megakadályozni, hogy bejusson, mert négy kötél van, plusz a pufferek a ponton és a hajó közt. Aztán ha így körbe vagyunk fagyva, a jégen is idetalál és felmászhat a pufferokon, szóval nem tudom mennyi esze van, de attól tartok, hogy rengeteg. Valószinűleg az ember nem túl távoli jövőben való kihalása után a patkányoké lesz a következő civilizáció. A nyomokból látszik, hogy komoly jövésmenés lehet itt éjszaka. "J" amúgyis állatbolond, azon belül a vadon élő állatok szerelmese, amikor mondtam neki, miket látok odakint, azonnal beöltözött és nekilátott "nyomolvasni". Macska, szarka, egér, patkány mindenféle jár errefelé, de akár ragadozómadarak is vadászhatnak a hóban jól látható nyomok tanusága szerint.
Itt valami találkozó, (összecsapás?) lehetett, több nyom is van egy tápláléknyom körül.
Itt meg jobbról bejönnek a lábnyomok és egyszercsak eltünnek. Viszont fent két madárszárny nyoma... Elsőre azt tippeltem, hogy jött a patkány és lecsapott rá a vércse. De valószinűbb, hogy egy szarka ugrált a hóban, majd felrepült, mert gyanúsan párhuzamosak a lábnyomok, szóval nics olyan szerencsénk, hogy Dezsőt megette volna a héja.
Winnetou a "nyomolvasó".
Amúgy a mai főtevékenységem a fahordás volt. Kihasználtam a szép napos időt, kinyitottam a tüzifaraktársátort és meghordtuk ismét a cockpitot fával, mert az utóbbi hideg napok alaposan leapasztották az ott lévő készleteket. Pedig úgy tippeltem, hogy idén kitart, de ha ma nem pótoltam volna, alighanem éppen szentestére ücsöröghettünk volna hidegben. A gyújtós is elfogyott nagyjából, ezért elővettem a machetát és aprítottam egy vödörel, na ennyi tüzelő már biztos kitart januárig. A másik fontos dolog az édesvízkészlet, nagyjából felénél tartunk a készletnek, ki kell majd használni, amint fagymentes száraz idő lesz és ha még nem is járunk a vége felé a víznek gyorsan feltölteni maximumra, mert mínusz tízben biztos nem lenne egyszerű a dolog a 100m slauggal. Ma megbeszéltem a lakatosok kisfőnökével, hogy a tél folyamán használhatom a fűtött műhelyüket, így nem kell a veretmunkákkal a hajón a fűtetlen fuxban erőlködnöm. Van rengeteg saválló maradékanyaguk, abból remélem mindent meg tudok csinálni tavaszig. Mázlim van ezzel a hellyel, mázlim van azzal, hogy olyan a stílusom, hogy szinte minden emberrel szót tudok érteni, hogy szinte mindenki elismerését ki tudtam vívni, hogy szinte mindenkiben feltámad a segítő szándék az irányomban, ha kérem. ....Volt itt egy komment a tegnapihoz, hogy "az érdekeset lezártam egy ennyit erről-lel". Mit mondjak...a fenti "szinte" azért van ott mindenütt, mert amit felsoroltam, az egyetlen emberre nem vonatkozik. Az egyetlen fiamra. :((
