Hajónapló

Reggel eltakarítottam a havat a deckről, meg a pontonról. Hólapáttal kezdtem, de olyan kristálytiszta porhó volt, ami a kemény hidegben cseppet se olvadt még a napsütötte és alulról fűtött decken se (jó a hőszigetelésem), hogy a seprő bizonyult a megfelelő szerszámnak. Óvatosan pipiskedtem a járón, de szerencsére nem csúszott cseppet se. Kivittem a szemetet és megmértem mit bír a fagyálló a kocsiban, minusz 15-öt mutatott a műszer..hm ha hidegebbre fordul az idő letakarom egy ponyvával a motorháztetőt és berakok valami ellenállásos fűtést a motor mellé éjszakára. Még ki kell találjam mit. Bajban voltam pár napja, amikor a csomagtartót akartam nyitni, mert befagyott a zár, a kulcs ugyan belement, de nem fordult el, ma mondom rámegyek egy hajszárítóval és megpróbálom kiolvasztani, de csodák csodájára simán kinyilt, úgylátszik a napon kiolvadt tegnap, vagy tegnapelőtt. Amire mindezekkel végeztem alaposan átfagytak az ujjaim, nem tudom miért, aránylag jól bírok hideget meleget, de a kezeim nagyon hamar kezdenek fázni, annyira, hogy a fájdalomtól nem tudok velük semmit csinálni. Emlékszem amikor úgy 40 éve katonaként kihajtottak a zimankóba, akármit csináltam a kezemmel úgy megdermedtek az ujjaim, hogy képtelen lettem voltam tisztességesen célozva ellőni a lőszereimet, inkább elrejtettem őket a műanyag tusába a Kalasnyikovnak és nyáron azzal lőttünk nyulat Márkón. Az, hogy a nagy durrogtatás közben az én fegyverem nem szólt (és utána nem kellett megpucolni), a kutyának nem tünt fel, a tisztek behazudták a remek lőeredményeket a századnaplóba, ettől lettünk kíváló század, ami a főnökségnek extra prémiumot és egyéb jutalmakat jelentett. Ennyit a mostanság annyit emlegetett sorkatonaság hatékonyságáról.

Reggel kihasználtam a csapadéktalanságot és meghordtam a cockpitot puhafával. Volt idebent már egy csomó bükkfa tuskó, de az nem gyullad meg direktben a fenyő gyújtósról, kell mégegy frakció, (mint a betonnál a meghatározott méretű kavicsösszetétel) nagyobbacska deszkadarabok fenyő és más puhafákból, amik meggyujtják a nagyobb tüzükkel a keményfákat. Még trópusi fa is szerepel a tüzelőben, vérzik a szívem amikor az asztalosok által kihajigált teakfa darabokat tüzelem, de hát az ilyen 20centis darabokat már nem igazán tudom másra használni. Az idő ugyan csapadéktalan, süt a nap, de süvít a szél, bár visszavett a tegnap estiből, amikor jócskán taszigálta Amapolát, csak úgy csikorogtak a pufferok egész éjjel, de engem nem igazán zavart, aludtam mint a bunda. A hajó ki van kötve legjobb tudásom szerint, ha aggódom, hogy tartanak e a kötelek, attól nem leszünk nagyobb biztonságban. Most, hogy e sorokat írom ismét rábőgött a szél, lobogót nem húzok ilyen időben, mert ronggyá szakadna, ahogy a Mahart Passnave lobogója is amit a Viesgrád nevű kikötőpontonról lusták voltak lehúzni a profi hajósok, mielőtt itthagyták volna javításra várni. Mindenesetre ma már ki nem megyek a hajóról, mert a reggeli fahordásban is majd lefagytak a kezeim, mert keztyűben képtelen vagyok bármit is csinálni. Könyvezek, blogolok, olvasgatok, netezek, TVzek, alszom, "J" ugyanezt nőben. Ma kaptam kedves mailt barátaimtól, csupa jó volt benne, kivéve ezt az egyet, ez csak...bármerről is nézem,  szomorú és igaz, nálunk főleg, de ha ott is, akkor nem is tudom lehet e bármi jobban reménykednünk. https://www.youtube.com/watch?v=wbhqn7mBmbo&feature=related

19:23 Itt járt "G" (ICSG) és egyből rájött, hogy kell programozni a PIONEER rádiót. Amint mutatta, nekem is beugrott, hogy totóztam ki már egyszer. Én könyveztem, kimenni a reggeli fahordást követően semmi kedvem nem volt, a szél megint rendesen rázendített, tiszta háromnapos északi, napközben kicsit legyegül, este-éjszaka bebőg, sertepertéljen kint akinek muszáj.

Brr. A havazás esőre váltott. Ki se dugom az orrom a deckre. Kajánk van, tüzelőnk van, kicsit még antennázok, a hátsó kabinban összerakom a koaxát az ottani rádiónak, aztán visszajövök ide  a jó meleg szalonba és a kályha mellett könyvet lektorálok, mert a Gyulának azt igértem, hogy Karácsonyra megleszek vele, márpedig én kényes vagyok az igéreteim betartására. Juteszembe könyvek. Barátaim pár darab, de tényleg csak néhány maradt még a Bisset "Vitorla a láthatáron" könyvből. Néhányan telefonáltak, hogy kellene, de nem jönnek érte. Nyakunkon a Karácsony, aki úgy gondolja, hogy ajándéknak jó lenne ez a kíváló könyv, az jöjjön érte, elrakni nem rakok el senkinek, mert hogy nézne ki, hogy aki idejön érte annak nem adok, mert félreraktam, de amíg ez a pár darab el nem fogy addig még lehet érte jönni. Ha valaki nem tudja miről van szó itt megtalál.

19:13 Remek a rádióvétel. Hátul van egy ostorantenna a lobogóárboc mellett, arra van bekötve a hálóban és a szalonban lévő vevő. A hálóban egy ősöreg, de kifogástalan állapotban lévő, uraságtól levetett Pioneer kazettás rádiómagnó van, egy bajom van vele, kezelési utasítást még a neten se találok hozzá és elfelejtettem, pedig egyszer már rájöttem, hogy kell a csatornákat programozni rajta, viszont azóta sikerült a régi beállításokat eltüntetni róla. A szalonban egy JVC autórádió/CD van, ehhez van  irkám, egyszer be is állítottam a fontosabb adókat, de azóta változott néhány kedvenc, újra el kéne olvasni, de mindíg halogatom. Amikor belevágtam a digitális TV vevővel való szórakozásba, igazából "J"-nek akartam karácsonyi meglepetést szerezni, mert ő a szappanoperarajongó, de most, hogy lett nézhető kép, meg van pl Duna TV, meg M2 tehát nemcsak a két kereskedelmiből gyakran folyamatosan áradó szarok, én is leragadok a képernyő előtt. Pl a legelső nap, amikor még igazából a behangolással voltam elfoglalva beleragadtam egy gyönyörű riportba Zenthe Ferenccel, amit nemsokkal a halála előtt készíthettek vele, bizisten bepárásodott a szemem. Aki nem tudná Zenthe Ferenc  nemcsak a Tenkes kapitánya, hanem a Dragon flotta kapitánya is volt egy időben, szóval közűlünk való, kiváló hajósember.

Miután végeztem az antennakoaxok kötözgetésével, letelepedtem a szalonban könyvezni. Kicsit össze kellett szoruljak, de megérte. Ugyanis az asztalt "J" elfoglalta pogácsagyártásra, én a térképasztal mellett kucorogtam a kéziratcsomaggal. Viszont a pogácsa remek.

Délután beugrott a gumicsónakos Feri "J" napot köszönteni, ami ugyan tegnapelőtt volt,de ilyesmiből nem csinálunk gondot, pláne, hogy szép virágot és csokit hozott. Aztán (mondom a végén én is TV függő leszek) megnéztem egy ősrégi feketefehér magyar filmet az m2-n, gaffos(!!) hajókat mutattak háttérben a Balatonon, egész elérzékenyültem. Pogácsa, meleg, békesség, szívemnek kedves régi bugyuta film azokkal a szinészekkel, akik már gyerekkoromban is öreg szerepeket játszottak, nekem ennél több nem kell vasárnap délután a boldogsághoz.

Reggelre csak 10 fok volt idebent, kint meg olyan minusz kevés lehetett, mert a kölső hőmérőm, aminek az érzékelője a felépítmény tetején van a ponyva alatt, tehát egy kis meleget kap idebentről 0,5 fokot mutatott. Számítottam rá, hogy így lesz, mert tegnap koradélután tüzeltem be, estére elalváskor már csak 21 fok volt idebent és az intenzív szél kihúzta a meleget, félóránként csökkent egy fokot a hőmérséklet, szóval jól betakarództunk, nem is fáztam egy csöppet se, de valószinűleg "J" sem mert még mindíg alszik. Fél nyolckor  felkeltem (kicsit kényelmesebben élünk, mint a munkásszezonban)begyújtottam, már 22 fok van a szalonban, reggeli után folytatom az ismerkedést a digivevővel. Egy csomó csatornánál ilyeneket ír ki, hogy "Scramble channel" ami szószerint talán összekeveredett, zsúfolt csatornát jelent, de hát itt valami idiómáról van szó rágoogliztam. Ezt írja a szakszótár:

Reggelizés közben az ablakon kitekintve egyszercsak megindultak a parti fák és felnyögtek, csikorogtak a kikötőkötelek. Szóval tekeregni kezdett Amapola, megjött az a viharos erjű szél, amit a meteorológusok megjósoltak. Kimentem, meghúzogattam a ponyvát tartó gurtnikat, ellenőriztem a kikötőköteleket. Közben  összefutottam a pontontuningoló fiúkkal, akik nehéz feladat előtt állnak. Az a helyzet, hogy a SZENT ISTVÁN PARK II.(nevű kikötőponton) mellettünk suttyomban elsűlyedt. "J" ugyan észlelte a dolgot, de én annak tudtam be a vízfelőli oldal mélyebbre merülését, hogy a néhány napja lecsökkent víszinttől a parton felült, így a másik oldala mélyebben merül. Nos valóban ez történt, csakhogy ezek szerint volt ott egy lyuk a vízvonal felett, ugye ott rohad legjobban a hajó, ahol hol víz van, hol levegő, szóval amikor az víz alá került, szépen elkezdett becsorogni az úszótestbe a duna és a ponton, mint a kankutya amikor meglocsolja a villanyoszlopot kiemelve a partra támaszkodó végét, a másik végével elmerült egészen addig amíg a kötelei engedték. Szóval "J"-nek mint mindíg, most is igaza volt. Nos azt eszelték ki a profik, hogy azt a pontont, amire én vagyok kötve elsülyesztik a búvónyílások pereméig, összekötik a ronccsal és elkezdik kiszivattyúzni a vizet az "én" pontonomból, mire az kiemeli addig a roncsot, hogy az is szivattyúzható legyen. Elég szomorúan vakarták a fejüket a fiúk  de én igyekeztem vígasztalni őket, hogy milyen kellemes lesz hóesésben csinálni jövő héten, esetleg ha még a víz is elkezd befagyni. Mindenesetre ha kezdődik a manőver, elkötünk tőle jó messzire.

A becsület megkívánja hogy elismerjem, igazságtalan voltam a Dipol kft-vel, amikor kicikiztem, hogy nem küldtek bankszámlaszámot. Ugyanis az első, gép álta automatikusan generált rendelésfogadás legeslegalsó sorában volt egy megnyitható link, ami egy pro-forma számlát mutatott, tehát annak rendje-módja szerint tartalmazta a bankszámlaszámot, csak én az utolsó sorokkal, amik általában  reklámok, meg vírusölő figyelmeztetések úgy vagyok, mint a levélszekrénybe bedobált szórólapokkal, azokat szórom (kukába), ezeket nem olvasom. A 24 órás szállítást meg ők a vételár átutalásától értik és meg kell értsem őket, ebben a nemfizetős világban ez egy önvédelmi reflex. A pénz ma elment, ha holnap megjön a cucc egy szavam se lehet.

12:23 Most jöttem vissza a vízhordásból. Bár rozsdamentes édesvíztankjaim vannak, nem isszuk a tárolt vizet, igazából nem is tudom miért, mert az biztos, hogy sokkal tisztább, mint az a csővezeték amin otthon jön a víz, amit simán iszom a csapból. Mondjuk az otthoni víz az folyamatosan áramlik a vezetékekben, tehát talán nem tudnak benne a pangó vízben honos bacik megteremni, bár hogy mi a helyzet a víztározókban amikbe a kutak vizét betöltik, mielőtt az elosztóvezetékbe engednék, nem tudom. Szóval rendkívül takarékos módon megvesszük a legolcsóbb buborékos ásványvizet és itt a Sintexkernél akikkel jóban vagyok, van egy ivóvíztisztító berendezés, abból hozok a hajóra alkalmanként 8-10 másfélliteres palackkal. Ezt a vizet keverem 2:1 arányban az ásványvízzel. Így csak egy kicsit szénsavas, de az éppen elég. Miközben csordogált a víz a PET flakonokba, felhívott a Dipól, hogy holnap jön a cucc, szóval úgy néz ki működni fog életem első internetes vásárlása. Talán én vagyok konzervatív, de valahogy abban hiszek, hogy elmegyek a boltba, megfogdosom, megszaglászom, megrángatom, kipróbálom, kikérdezem a kereskedőt, stb. Mondjuk voltak rossz tapasztalataim. Pl. amikor a második feleségem kitette a szűrömet és új otthont kellett teremtsek gyakorlatilag romokból, a végén vettem szekrényfalat. Egy elég drága bútor volt ráadásul, minta után ment az értékesítés, kiválasztottam és lapra szerelve hozták. A könyvszekrény  ajtókat elsőre azért kellett cserélni, mert majd az összes üveg törött volt, másodszorra, meg, mert nem passzoltak a korpuszhoz. Bizonyos összeszerelő elemekből felesleg, másokból hiány volt. Bizonyára minél öregebb az ember annál több ilyesmit él meg, nem feltétlen antik maradi vénség az, aki ódzkodik a távvásárlástól, csak tapasztalt és kissé pesszimista. Az ember optimistaként születik és pesszimistaként hal meg én már közelebb vagyok  a hullaátmenethez, mint az origóhoz. Néha csábító dolgok vannak az Ebayen.  "RP" Itt a szomszédos Ausztráliában rendszeresen vásárol ott. De énnekem mindíg az jut eszembe, hogy megrendelem, kifizetem, sőt esetleg ha a tengerentúlról jön szállítással, vámmal, aztán kibontom és kiderül egy rakás szart vettem.

Visszatérve ma hem lessz deckmeló az biztos. Beretvál a szél, taszigálja a hajót, szegény Feriék a pontonokon lógnak és talán csak azért hegesztenek szakmányban, hogy a piros varrat kicsit átmelegítse fagyott kezeiket. Ezek azok a melók amiket nem lehet eléggé tisztelni. Hálát adok az Istennek, hogy nagyjából kimásztam már ezekből, de sose felejtem el, amikor az első hajómat építettem egy társaház udvarán hóesésben, amikor már nagyon fáztam és az ujjaimat se tudtam mozgatni, bementem a kazánházba és addig ültem a kazán tetején  amíg izzadni nem kezdtem, aztán menjtem vissza a hajóhoz. Vagy  pár éve az akkor még hőszigeteletlen hajón belül dolgoztam minuszban és szinte sütött a hideg fal amikor közel voltam hozzá, a decken meg, vagy korábban házépítés közben Balatonon miket fagyoskodtam össze. Ha van valamiféle statisztikai kiegyensúlyozottság az ember életében, talán kiérdemeltem azt, hogy most ilyen időben ki se dugjam az orromat a meleg hajóból. Nemrég mondta a rádió, hogy 170 km/h szelet mértek a Bakonyban, én amiben személyesen voltam az 130 volt, az Siófokon a kikötőben álló hajók felét letépte, ahol a kötél bírta ott kikötőbikákat tépett ki, csak remélni tudom, hogy nem jön ide, mert azt aligha ússzuk meg kár nélkül.

19:08 Belo írja, hogy evett fantasztikus szalontüdőt. Annyira beleette magát a gondolataimba ez a szalontüdő (és nem én ettem bele a gyomromba), hogy amikor pár napja elvillamosoztam a  https://www.youtube.com/watch?v=C7AKPYyc08A film felvételi helyszine előtt (amúgy az Erzsébet királyné úton a Kolozsvári piacon lévő bádogbódé, jókat ettem ott párszor és beszélgettem a "tudományos ember" főnökkel), összefutott a számban a nyál a filmre gondolva. Le is száltam, de sajnos nem volt szalontüdő az étlapon. Mondjuk a rántott csirkemáj sültkrumplival amit helyette ettem, az se volt rossz, de hát szalontődő-zsemlegombócra voltam beindulva.

Reggel visszamentem az antennás boltba és vettem még koax toldókat meg elágazót, mert vérszemet kaptam a választéktól és a két autórádió magnót is, meg a TV-t is rendesen akarom megszerelni. Délelőtt kedves vendégünk volt, régi kolléganőm keresett meg bennünket, nagyon megörültem "ZS"-nek, még a fux tetejét is elfelejtettem becsukni, amikor éppen antennaszerelés közben megérkezett, aminek az lett a következménye, hogy beesett az eső, ami jól megeredt miközben bent az általa hozott süteményt és "TM" diópálinkáját fogyasztva beszélgettünk. Juteszembe valaki írta, hogy mi van a próbautakkal, tán már van víz a Dunában, hát lassan attól kell aggódni, hogy még itt egyhelyben a ponton végén is felülünk, annyira lement néhány nappal ezelőtt a víz, szóval csak essen az eső, mert lassan csak sár lesz köröttünk víz helyett. Holnaptól ismét csapadékos időt jósol a meteorológia, azért nyomtam ezt az antenna dolgot, egy látogató délutánra is bejelentkezett, de eltanácsoltam, mert így is, hogy ketten kűzdöttünk "J"-vel alaposan ránksötétedett mire befejeztük a mai adagot. Végleges helyén a burkolatok alatt megy végre a TV és a rádiók antennavezetéke, sőt a TV már arról is üzemel. De a debreceni cégtől megrendelt digitális antenna és vevő tényleges visszaigazolása csak ma érkezett meg, kérték a vételár átutalását, de  bankszámlaszámot nem közöltek. Nem is értem, hogy gondolják? Egy kereskedő cég utalást kér és nem közli a szükséges adatokat. Szivesen mondanám, hogy "ámátőrök" de az én vagyok. Ők a "profik". Visszakérdeztem, mert a honlapjukon ugyan van bankszámlaszám de az vagy jó, vagy nem, én pedig csak tutira utalok.

Amikor elállt az eső a víz felett egy alacsony ködtakaró jelent meg, ilyet tán még sose láttam, vagy oly régen, hogy el is felejtettem, szerencsések vagyunk, hogy ilyen természeti tünemények közt élhetünk.

Felszereltem a VHF rádió botantennáját, kihasználva a remek időt. A koaxokra ráforrasztottam a végeket, bekötöttem minden drótot, a rádiót már tavasszal a helyére csavaroztam a térképasztal alá. A kézibeszélő kábelének vége is régen kint van már a kormányállásban, csak vissza kell majd kötni rá a"kagylót", amit le kellett szedjek, hogy be tudjam húzni a sokerű kábelét az odavezető kacskaringós pályán. Ezzel a felszereléssel kell majd ügyeskedjek. Az a helyzet, hogy nem merek kint, a partól is jól látható helyre egy ilyen eszközt csak úgy felrakni. Bár a bent lévő rádió nélkül semmi értéket nem képvisel, de ezt az aki esetleg azért pajszerolja le onnan, hogy egy liter bort kapjon érte a kocsma előtt, különösebben nem érdekli. Szóval azt eszeltem ki, hogy lesz egy kis panel, amit mágnessel rögzítek a falon (mire jó egy vashajó!). Ezen a panelen lesz a rádió kézibeszélő/kezelőegysége, a horgonycsőrlő távvezérlő kapcsolója és a duda nyomógombja. Amikor áll a hajó a kikötőben, ezek feleslegesek, leveszem a falról és elrejtem. Ha indulás van, csak előkapom és rácsattintom a hátsó felépítmény homlokfalára a kormány közelébe.

Ahogy halad az idő egyre több ötletem támad, mit hova kell még bevezetékezni. Úgy tűnik sose lesz vége. Most jutott pl eszembe, hogy ezt a duda vezetéket egyszerre kellett volna behúzni az antenna koaxszal, merthogy ott lesz a helye az antenna tövében az első árbocbölcsőn. Most piszkálhatok  dróttal a koaxszal már elfoglalt csőben. Merhogy a koaxot visszahúzni már nem lehet, rajta van a ráforrasztott csatlakozó! Hehe. Szóval kitaláltam, hogy nem élhetek a cockpitban 230V AC és 12V DC dugaljak nélkül. Na ezeket is be kell vezetékezni, felszerelni. Nem tudom hány kilométer kábel, vezeték van már bent Amapolában és mennyi lesz még.

Azt mondta egy expert blogolvasóm, hogy ne forrasszam a koaxot, mert baj lesz a hullámellenállással, így ma tanácsára elmentem a Frangepán u. 18-ba ahol van egy spéci bolt, vettem profi végeket az 50 ohmos antennakoaxhoz, itt végre volt minden. Azért fontos, hogy jó legyen a kötés, mert nem egy egyszerű TV antennáról van szó, ahol max a jel gyengül, na zagson, hanem a VHF rádióról, ami 25W kimenőteljesítménnyel működik és ha valami illesztési probléma van, az akár a végfokot is tönkreteheti, mint ijesztgettek vele, szóval nem az én erősáramú agyammal kell végiggondolni, én már a hajókon attól is csóváltam a fejem, amikor a radar csőtápvonalait nézegettem, ahogy össze voltak rakva. Ez a gigaherces világ nem az én világom. Intéztem még egyebet is ma ami titok, sajnálom, de nem írhatom le ide, de nekem nagyon fontos volt, aki nagyon kíváncsi rá, amikor erre jár elmesélem, de közzétenni nem lehet. Erre elment a nap, de ebben a fontos ügyben nagyon megnyugodtam. TV ügyben meg megrendelem ezt a kütyüt http://www.antennak.hu/index.php?kat=135&id=929 amit missa talált, a jobbra tőle lévő HDA 5000 kültéri antennával. Egyetértetek expertek?

Kihasználtam a ragyogó napsütést és elhoztam az asztalosoktól újabb hat darab raklapot. Felfűrészeltem és elraktároztam a tüzelőanyagtároló fóliasátorba az anyagot, valamint aprítottam egy vödörnyi gyújtóst és felvágtam baltával kályhaméretűre a korábban felfűrészelt bükkfa tuskókat. Alaposan meghordtam tüzelővel a cockpitot, kitart év végéig szerintem ami itt van, még a partra se kell kimenni tüzelőért, hacsak nem lesz folyamatosan minusz tíz foknál hidegebb. Reggelre, dacára a kinti hidegnek 13 fokra ment csak le idebent a hőmérséklet, egy reggeli begyúljtással egy óra alatt felment 30 fok fölé, majd délután ötre csökkent le 18-ra. Ekkor ismét betüzeltem, majd amikor már csak alig világító parázs volt a kályhában, olyan este 8 körül, ráraktam még két raklaplábat, hamarosan meggyulladt, felment olyan 36 fokig a hőmérséklet, kályhához már reggelig nem nyúlok. Ezeket a nagy hőmérsékletkülönbségeket folyamatos öltözéssel, vetkőzéssel kisérjük, de megszoktuk. Mindenesetre nem fázunk az biztos. Otthon egy vagyonba került a gázfűtés és állandóan fáztunk pullóverben jégergatyában, itt ilyen nem fordult még elő ezen a télen. Most már nemsokára éjfél van, a tűz ugyan már nem lángol, de a kályha még forró és 32 fok van idebent, szóval ma éjjel se fogunk megfagyni. Este elsétáltunk a Csepregi Gyuri stégjére és lefényképeztem Amapolát az ünnepi fényekkel, meg a várost a távolban. Karácsonyra állítunk majd fát a deckre és azt is kivilágítjuk.

Ma vitorlás verseny nézéssel kezdtük a napot. Kiautóztunk a Kopaszi gátra, ahol a régi telelő helyén pár éve egy nagyon szép parkot alakítottak ki. Azért megjegyzem érdekes, hogy ha netán visszajönnek a befagyott vizes telek, hova mennek a hajók tetelni? Merthogy régen kettő ilyen volt Budapesten, a másik az újpesti volt. Bár azt hiszem nincs is szükség telelőre...merthogy elfogytak a dunai magyar hajók. Nincs árúszállítás, az a nem túl sok városnéző, diszkóhajó dolgozik amíg kitart az üzlet, aztán ha netán beállna a Duna, vagy olyan mértékű jégzajlás lenne, hogy veszélyeztetné a hajózást, majd elpucol valahova ahol meg tudja húzni magát arra a pár hétre. Mindenesetre a Kopaszi gát példásan kultúráltan néz ki, hallottam mindenféléket harangozni a médiában ezzel kapcsolatos korrupciógyanús dolgokról, de egyrészt a média mindenféle hülyeséget felkap, az a hülye aki fenntartás nélkül elhiszi a híreket, másrészt ha ez kell, hogy valahol a korábbi orbitális szemét, mocsok, rendetlenség helyén rend, tisztaság, grafittitalanság, kutyaszartalanság, tiszta nyilvános WC melgvízzel, kézmosó folyadékkal (!!!) működő kézszárítóval (uramisten ez nem is Magyarország!!) legyen, akkor egyszer ebben a szerencsétlen országban, bizonyára véletlenül, de jó helyre ment a korrupciós pénz. Azt én se tudom, hogyan éri meg annak a cégnek aki az egészet üzemeltetei, mert működő kocsma azt hiszem az egész területen csak egy van és oda nem jár ki a világvégére az aranyifjúság, szóval nem látom a bevételt, de örülök, hogy van ez az egyetlen hely Budapesten, ahol rendben vannak a dolgok quasi "közterületileg".

Na szóval Micro Magic verseny volt ma, az első négy pályafutamot megtekintettük. Nem láttam még olyat, hogy a vitorlázás ne járjon állandó "szereléssel" ez alól a modellversenyzés se kivétel. Itt éppen a Belo szereli a sokszoros győztes 111-es rajtszámú hajójának rigjét. Kicsit egyszerűbb kikapni az árbocot, mint Amapoláét, de a hidegben fagyott ujjakkal a cérnavékony (merthogy az is) shottokat fűzögetni nem is egyszerű.

A szabályok, bár azonosak az "igazi" vitorlás versenyszabályokkal, de azért nem annyira szigorúak, például a rajt előtt egyöntetűen megegyezett a mezőny, hogy szabad bóját érinteni, és ahogy elnéztem a jobbcsapás szabályát se mindenki vette túlságosan komolyan. Szerencsére itt nem okoz igazán havariát egy ütközés, a párdekás hajók vidáman rohannak tovább, amint sikerült kiszabadulniuk a "tutajból". A képen, ami a rajtlövés (na jó, az egyszemélyes zsűri "RAJT" kiálltása) pillanatában készült, látszik, hogy a frührajtot se büntetik szigorúan, legalábbis egy ilyen örömködőversenyen, csak az jött vissza aki mondjuk fél méternél többet "volt bent". (a rajtvonal a két fehér bólya közti egyenes, de a túloldali csak a legszélső hajó vitorláján át látszik) rendkívül élvezetes egy ilyen verseny látványa, ilyen lehet egy "igazi" vitorlásversenyt nézni helikopterről. Minden hiba, minden szélforduló látszik. Folyamatosan ellenálltam a vágynak, hogy valakitől a futamok szünetében elkérjem a távirányítót, hogy egy kicsit élvezkedjek a hajójával, mert nem akarok beleszeretni, nem kéne most egy újabb hobbi, talán ha kész lesz Amapola, szóval soha.

 A pályán amúgy ugyanolyan ádáz harc folyik, mint a "nagyok" versenyén, a parton álló versenyzők szeme folyamatosan bűvöli a hajókat, a feszültség kiül az arcokra.

Fél egykor ettünk egy felejthető kínait az Egressi sarkán, aztán beugrottunk a lányomhoz, aki tegnap este SOS jelzéseket adott, hogy nem gyullad be a gázkonvektora. Szegényke szőrmecsizmában, kötött sipkában fogadott, 12 fok volt a lakásban. Ez a konvektor amúgy már akkor is betegeskedett, amikor szegény anyám élt ott, de amikor indult a fűtési szezon gond nélkül beindult, most viszont egy két, vagy háromnapos, az egész Angol utcát érintő gázleállás után nem volt hajlandó begyújtani. Na nekihasaltam és megoldottam a dolgot, bár szükségem volt a "telefonos segítségre". Ismételten bebizonyosodott, hogy az a leggazdagabb akinek vannak barátai, Marácz Sanyi gázszerelő egyből mondta a frankót, mit kössek le a piezoról és máris szikrázott, tíz perc múlva le is lehetett venni a szobában a nagykabátot.

Kaptam Emailben két antik szakácskönyvet Dobrovicz Józsi régi kollegától, amikor mondom "J"-nak mit kaptunk, egyből kérdezte, "Nem a Zilahy féle?" De modom az egyik az, 1892-ből. Mondja megvolt neki valahol ronggyá használva, elődök által levesbe áztatva. Van több szakácskönyvünk is, meg minden receptet eltesz amit újságban talál, de csak olyat hajlandó főzni amit ő is szeret, pl. hiába könyörgök egy szalontüdőért zsemlegombóccal, azt utálja, ergo én se ehetem. Viszont engem meg a pacallal lehet kizavarni a világból, azt a frottírtörölközőt egye eki akarja, már többen mondták korábbi feleségeim, barátnőim, hogy "Mert nem ettél még abból amit én főzök!" Nos többen kipróbálták rajtam, kevés olyan van amit zsigerből elutasítok, de a pacalpörkölt maradt ebben a kategóriában. Ezekkel a régi szakácskönyvekkel amúgy két baj szokott lenni, egyik, hogy nem is ismerjük sokszor azokat az anyagokat, fűszereket, amiket használ, a másik meg az, hogy elvileg ismernénk, csak ki tudna venni mostanság a Tescoban mondjuk  borjúmájat? Annakidején amikor elfogyott az "Ujpest" hajón a hús és Törökországban kellett húst venni, ott ugye nincs sertéshús vallási okból, csak borjúhús volt. Na 30 éves koromban ettem életemben elöször borjúhúst. Amúgy tudjátok miért eszünk annyi sertéshúst, miért lett a magyar konyha meghatározó húsfélesége? Mert a török 150 évig azt nem rekvirálta el, marhát, birkát vitte ahol érte, ergo disznót makkoltatott a nép.

Amúgy ha már hajó és főzés, idemesélek egy történetet. Egy szovjet aldunai kikötőben, ha jól emlékszem Izmailiában a szakács, nevét fedje jótékony homály, trippert kapott, ami ugyan étkezés útján nem tejed, egész másképp kapják, de a szigorú élelmiszerhigiéniai szabályok szerint haza kellett jönnie és amíg itthonról nem küldtek helyette mást, a bócman, Heizer Feri főzött. Szerencsére hála a derék jó sváb mamájának, remekül főzött, soha olyan jól nem éltünk, mint az alatt az egy hét alatt amíg itthon le tudtak akasztani a szögről egy szakácsot. Egyik nap kérdi tőlem:

-Elek, szereted te a sárgaborsó főzeléket? (ehhez hozzátartozik, hogy amikor Veszprémben töltöttem a katonaidőm utolsó nyolc hónapját, volt, hogy egy héten négyszer ettünk sárgaborsót, olyan okos volt a szervezés a Magyar Néphadseregben, hogy a parkettásból csináltak szakácsot, a cukrászból meg rádiórelé kezelőt, szóval évekig rá se tudtam nézni a sárgaborsóra, bár mostanság már megeszem)

- Jézusom, utálom mint a szart! Miért kérded?

- Mert az van kiírva. (egy hétre előre mindíg megszerkesztette a szakács az étlapot, amit a parancsnok, meg a KISZ, meg a Párt, meg a Szakszervezet jóváhagyott)

- Te.. én se szeretem. Akkor azt mondom, hogy azt nem tudok főzni. Mit ennél?

- Mondjuk rablóhúst.

- Akkor azt csinálok.

Így lett rablóhús a sárgaborsófőzelék helyett. Ha már "pótszakács" van, csak azt ehet a legénység, amit az főzni képes!

Ma jól kinéztem a neten, hogy hol kell antennaalkatrészeket vennem. Azt hiszi valaki kaptam mindent ami kell? Frászt. Egy dolog volt, másik kettő nem. Két üzletet képes voltam felkeresni, aztán elfogyott a türelmem. Úgy döntöttem semmi baj nem lesz, ha az 50 ohmos koaxokat nem toldóval, hanem forrasztással fogom összekötni. Majd ügyesen fogom megcsinálni. Alapvetően az a gondom, hogy mindkét antennán van kábel, meg beforrasztott, rásajtolt gyári vég, de ahhoz, hogy be tudjam húzni a kábeleket, le kell vagdaljam a végeket, mert nem férnek át a lyukakon. Továbbá nem elég hosszúak, tehát mindenféleképpen toldani is kell őket. Mindenféle antennacsatlakozásokat kell csináljak. Van a VHF rádiótelefon, van két autórádió, egy a hálóban, egy a szalonban és van két TV csatlakozás, ugyancsak az előbbi két helyen. A TV-vel eléggé gondolkodóba estem, ugye jövő év végén megszünik az analóg adás, csak egy un. settopboxszal kombinálva fog működni a TV-m. Namármost hova tegyem majd ezt a szép magyaros nevű kütyüt és van e egyáltalán belőle 12V DC kivitel? Utána kell nézzek ennek a dolognak. Délután lyukakat fúrtam a hajómba a koaxoknak. Holnap folyt. köv. Tegnap este beköltöztem a szalonba aludni éjszakára. Áthurcoltuk a hálózsákjaimat a hálóból, annyi takaró, párna tornyosul már az "U" szofán, hogy nappal alig fér el, amikor a "franciaágy" közepe ki/felemelve asztal, de éjszakára beássuk magunkat a rongyok közé és alszunk mint a bunda a jó melegben.

22:04 Ezt találtam a neten http://www.c-sale.hu/index.php?akt_menu=30&kk_id=4772&t_id=42682&muv=reszletek  Jól gondolom én, hogy ha van egy ilyenem (azért lenne jó, mert 12V DC-ről is megy) akkor egyrészt lehetne nézni vele TV-n több adót, közte a közszolgálati csatornákat, másrészt laptopon (vagy netán egy sima monitoron?) is tudnám nézni? Van valaki aki többet tud erről?

Délelőtt Tescoztunk. Vettünk pomelot nevű gyümölcsöt. Életemben nem ettem, de mégcsak nem is láttam ilyet, a legutóbbi ottjártunkkor fedeztem fel és vettünk kettőt. Elöször azt hittem, valami papyaszerű gyümölcs, amin csodálkoztam, mert az kicsit a sárgdinnyéhez hasonlít, szóval nem tárolható sokáig, tehát nem szállítható messzire, ez meg kínai volt a táblája szerint, de aztán kiderült, hogy citrusféle és nagyon finom. Így ma visszamentünk és vettünk még négyet, mert ma még akciós volt. Miután az idő nem volt igazán alkalmas külső munkákra, elhatároztam, hogy rámegyek a maradék belső kábelezésekre. Ez pl a VHF rádiótelefon végleges antennával való ellátását is jelenti. Ehhez felhívtam a Vágújhelyi Ferit, akitől ha visszaemlékeztek egy vadiúj Furuno FM 2721 tipusú készüléket kaptam ajándékba, hogy adhatna hozzá antennát is. :) Délután meglátogattam kies műhely-iroda-otthon komplexumában ( http://www.adtrade.hu/ ) és némi ágyaspálinka mellett jól elbeszélgettünk. Sötét este szakadó hóesésben értem vissza Amapolára két botantennával és némi koax kábellel. Este vacsora után gesztenyét sütöttünk a kályha tetején.

Azt írja Akiga, hogy várjátok a képeket a behavazott hajóról. Hááát...Reggel még csakcsak. Esett a hó, de kiballagtam (na jó a járón azért jól beszarva, hogy netán csúszik) kivinni a szemetet a kukába, de aztán rákezdett a kemény KÉK-i szél, vízszintesen kergetve a hópelyheket, hááát.. bevallom legkevésbbé volt kedvem fényképezni odakint, meg plána ahogy igértem gumicsónakot fújtatni, hogy majd sötétedéskor vízreszálljak az esti díszkivilágítást megörökíteni. Helyette berámoltam mégegy adag fát a kályhába és folytattam a Gyula könyvének a lektorálását idebent a jó melegben.

Délfelé erős csavarzajt hallottunk, kinézek, megjött a "Kitűző valahány", tolva a 7-es uszályt (amiről meséltem, hogy itt állt melletünk és azon bográcsoztunk). Az uszály deckjén kazalban a búvárok által  kitermelt kábeldarabok. Álítólag ez volt a titkos BM lehallgató kábelhálózatnak a mederbe fektetett része, amit valami okból nem lehetett ottfelejteni. No ezek is akkor jönnek amikor "jólesik" sivít a szél, szakad a hó, a szerencsétlenek meg pakolnak kifelé, meg daruzzák a kábelt a parton álló pótkocsis kamionra. Nem irigyelltem őket.

Jó kis meló ez a lektorálás. Na jó lehet én is túl precíz vagyok, de én nem tudok más lenni. Szóval ha az ember a sztorira koncentrál, nem veszi észre az elírásokat. De ha a szavakat nézi, a mondatokat vizsgálja, nem veszi észre a cselekmény hibáját. Mondok példát. Van a könyvben csempészvonal. (naná tengerészkönyv) Nos az árakat és a mennyiségeket értékelni kell kritikailag. Vagy a vitorlás versenyzés résznél a versenytaktikai történést. A szóelírások, betühibák meg olyanok mint a málnaszedés, akányhányszor újra átnézi az ember mindíg talál mégegyet. Aztán vajh mindebben meddig menjek el? Nyilván nem kifogásolhatom a szerzőt, mit hogyan írt meg. A helyesírásban se vagyok perfekt. Részben mert pl amikor én tanultam, akkor mások voltak a szabályok. Nekem még nem volt szabad "és" elé vesszőt tenni, a sorszámok után meg pontot kellett tennem. Ma meg másképp van, én még úgy írtam "25.-én", most meg úgy kell, "25-én". Szóval nem egyszerű. Gyanítom még egy fiatal magyartanárral át kell nézetnie a "GY"-nak a könyvét.

Vendég jött délelőtt, "T M" rég tengerészkollega (amúgy a Viza gépésze, ha emlékeztek még az ex csapatszállítóra, ami most Ráckevén rostokol), házi túrót tejfölt és tojásokat hozott, melyek felhasználásával "J" hatalmas túrógombócfőzésbe kezdett. Hozott még remek,  kőkemény diólikőrt is, ami a likőr nevet felülről karistolja, mert az alapanyaga körtepálinka, szóval nem az a lányos nyakolaj. Hála a kitartó fenéklemez hőhídmentesítésnek, valamint a következetes, felülvilágítón keresztül való szabályzott páraelvezetésnek, a fenékbordákat tapogatva a fiókok alatt kondenzvíz lecsapódásnak nyomát se találtam és az ablakokból is csak kettő, a tűzhely felettiek peremén keletkezett, mintegy félcenti széles gyenge párásodás. Szóval megint egy probléma amit kipipálhatok. Alaposan belakmároztunk a gombócokból, és jól elbeszélgettük a délelőttöt, meg a délután egy részét, de hát mi lehet boldogítóbb, mint a jó meleg hajóban régi dolgokról, hajókról, tengerészekről, kikötőkről fecserészni, miközben Juditka gombócával tömjük a bendőnket?  Ebéd utáni, a szalonban való  alvásból ébredve egy nem fogadott hívást találtam a telefonomon, amit hálistennek hátul a hálókabinban felejtettem (hideg ide, hideg oda, éjjel én még mindíg ott alszom), így nem ébresztett fel. Egy új látogató jelentkezett, alkonyatkor be is ugrott a hajóra, így ismerkedtünk meg egy kedves fiatalemberrel (na jó nekem már mindenki fiatalember, szóval családapával) aki egy általa "tördelőgrafikusolt" elegáns újság augusztusi számát  hozta, a címe "Otthonok és Kertek", benne a blogajánlóban Amapola eme naplója. Szeretettel üdvözlöm azon új olvasókat akik ezen keresztül találtak ránk!

Délután rögzítettem a gunwale szegély mentén a fényfüzért. Holnap felpumpálom a gumicsónakot és este lefényképezem. Jól odafagyott a kezem a kötözgetéskor, pedig még nincs is igazi mínusz. Mi lesz még ha jön a valódi tél?

Vacsorára futotta még a déli gombócból, sőt valamennyi holnapra is maradt, a kályhát alaposan megraktam akácfával, most (20:15) 36 fok van idebent, csak pucéran lehet elviselni, így viszont tökéletes, egyáltalában minden tökéletes!

Megint sikerült lenullázni a bukszát. A Marina bolt küldött egy hírlevelet, hogy 5000 forint kedvezményt ad a raktáron lévő készleteiből 20000 Ft vásárlás után. A hajó vizsgáztatásához mindenféleképpen szükségem van legalább hat darab mentőmellényre, ennél kevesebb személyre nevetséges lenne Amapolát vizsgáztatni (mindenkinek kell legyen egyéni mentőeszköze a hajón), szóval körülnéztem a webshopjukban és megállapítottam, hogy most, ezt az ötezres kedvezményt igénybevéve kell megvegyem a mellényeket. Ráadásul mélyen kellett a zsebembe nyúljak, mert a nyugateurópai zsilipekben kötelező a manőverező személyzet részére a mentőmellény viselése. Namármost mozogni, kötelet kezelni a szokásos, legalább 100-150N felhajtóerejű zárthabos mellényekben lehetetlen. Megoldás.... felfujódós kell legyen a hatból legalább kettő, az meg nem két fillér. Ma tehát megtankoltam a nagyjából porszáraz tankkal immáron a parti betonon ácsorgó öreg VW-t (már kezdődött a pénzszórás több mint 10 rongy), és megindultunk a boltba. Régen jártam náluk, még a Cserhát utcában voltak, az közel volt, a Hernádban laktunk akkoriban, azóta ők a Bécsi útra, mi meg Csepelre Amapolára költöztünk. Ha be kell autóznom a városba, már minden bajom van, azzal nyugtatgatom magam, meg a mellettem ülő "J"-t, hogy fogjuk fel "városnézésnek" a dolgot. (komolyan fontolgattam a BKV-val való utazást takarékossági okokból, de hogy néznék ki a villamoson 6db mentőmellényben?) No odanavigáltunk, nédda ki van a  boltban, a Kövendi Dénes!  Úgy bő 30 éve klubtársak voltunk a siófoki Vízügyben. Én rögtön megismertem, bár ő se az az acélos ifjú már, de egyrészt tudtam, hogy az övé a bolt, másrészt meg találkoztunk már bótsón, de biztos voltam benne, hogy ő nem ismer fel, mert érdekes mód  felettem se múltak el nyom nélkül az évek, meg pár éve szakállal álcázom a tokámat. De legnagyobb meglepetésemre, miután ráköszöntem és magabiztosan rákérdeztem, hogy ő tuti nem tudja ki vagyok, "dehogynem, a Vili az Amapoláról"! Lesett az állam, de felvilágosított (magamtól is rájöhettem volna), hogy olvasssa ezt a blogot, szóval "képben van" velem kapcsolatban. Na nekiálltunk beszélgetni, meg mellékesen mentőmellényezni. Nos hogy mondjam, nem szeretek ismeretségre hivatkozva senkit lelejmolni, különösen, hogy 30 évvel ezelőtti az ismeretség. Utálom, amikor évtizedekkel ezelőtti cimborák feltünnek arcukon barátságos vigyorral, mindíg rá szoktam kérdezni, milyen multilevel marketing cég alkalmazásában jutott eszükbe örök és megbonthatatlan (de nem évtizedekre szüneteltethetetlen) barátságunk. Szóval nem akartam "D"-től mást, mint a 20000 utáni 5000 árengedményt, esetleg... ha kétszer húsz lenne, akkor ha lehetne kétszer öt? De "D" igazán rendes volt, mert ismételten bebizonyosodott, hogy ez az eszement Amapolaprojekt újabb emberben kelt segítő érzelmeket. Szóval nagyon baráti áron hoztam el 2db gázos és 4db Polifoam habos mentőmellényt. Ezen felindulva hazafelé vettünk egy 25 méteres ledes fényfüzért, mert "J" hetek óta rágja a fülem, hogy Karácsonyra csináljunk már valami szép fénydekorációt a hajóra, na ezzel kifújt a pénz, mondjuk kajánk van elég a hajón, csak kihúzzuk a következő havi nyugdíjig. Felelőtlen öregek! ("J"-nek már mondtam, hogy szép mentőmellényt kapott karácsonyra.)

Reggel körletrendezéssel kezdtem a napot, a tegnapi fiók-, szekrénykipakolás után. Mostanában meglassultak a dolgok, a hidegben minden komplikáltabb, arról nem is beszélve, hogy tegnap hólapátolással ment el a reggel. Tegnapelőtt meg favágással. Most nekikészülünk, kitekerjük a 100m tömlőt és betankolunk édesvízzel, mert már a negyedik tartályt fogyasztjuk, nem bír ki még egy hetet a víztartalékunk, jobb ezt vasárnap intézni, amikor nincs autóforgalom a kerticsap mellett.

18:49 Azt gondoltam, hogy betöltjük a vizet, aztán pihenés, heverészés, szóval angolszombat. Na miután elkezdtük betölteni a vizet körbesétáltunk a telepen. (kb másfél óra míg bemegy az 1500 liter víz) Na összefutunk az asztalosokkal, akik éppen kommunista vasárnapot tartanak, van kikdobnivaló fájuk. Felaprítva két zsákkal, meg két baromi nagy bűkkfa foszni. Na indulás az udvaros kocsijáért, ami persze tele söpörvény szeméttel, azt kiüríteni, fát elszállítani, felfűrészelni, elraktározni, hidegtől merev slaugot feltekerni, amire minden kész, koromsötét van. Megérdemeljük a "manőver"-t lezáró stucát. "J" meg különösen megérdemli, a kocsival felmentem a lejtőn, hogy az úton keresztbeállva megakadályozzam, hogy valaki szézautózza a slaugomat, hát a havas sáros  lejtőn tolnia kellett az autót, miközben én kipörgő kerekekkel cikk-cakkoltam, szegény úgy járt mint a burleszkfilmekben, még a képe is sáros lett.

Mindenféle változások történnek körülöttünk, tegnap a Corvin motoros meghozta a Visegrád kikötőpontont, tegnap meg megállt velünk szemben a partnál egy vizibusz egy időre, egy rejtélyes rendeltetésű tákolmányt tolva maga előtt, alighanem a zsilipre várt. 

Tegnap a nagy főzőcskézés meglehetősen bepárásította a szalon kis légterét. Még a termopán ablakokon is folyt a víz, de ami rosszabb, a gáztűzhely környékén a fiókos pult alatt és a mosogató alatt, valamint a gáztűzhely alatt víz csapódott le a szigeteletlen fenéklemezen. Ezt nem hagyhatom, mert belülről fog szétrozsdásodni a hajóm. Idáig, normál páratartalomnál nem fordult elő, csak most a főzésnél. Ma kipakoltam mindent és a ROOFMATE kemény hablemez maradékaimmal leszigeteltem a fenéklemezt belülről. Ragasztáshoz vízbázisú szőnyegpadló ragasztót használtam jó bőven tunkolva az ecsettel, hogy lehetőleg ne legyen légrés a lemez és a hőszigetelő anyag közt. Egész nap térdeltem görnyedtem, ami csak azért kellemetlen, mert a bal térdem tegnap megint elkezdett sajogni.

Na így néz ki az ajtózár. Kívülről és belülről. A külső oldal azért ilyen fénytelen, mert még nincs lelakkozva.

 A pineket amiket korábban olajban kifőztem, felraktam a kályha fölé egy hűtőszekrény rácsra és amikor annyira felmelegedtek, hogy az olaj elkezdett belőlük kifolyni levettem és a felül látható félbevágott lakkosdobozban lévő visszal átdörzsöltem őket. (A rács alatt a kályha tetején száradó aprófa mindíg a következő begyújtás anyaga, csak arra kell vigyázzak, hogy lekapkodjam mielőtt meggyulladnak.) Vaxolás után így néznek ki. Ennél jobban nem

tudom megcsinálni.

Úgy alakult, hogy a jobboldali padláda lett az éléskamra. Ahogy alakul az időjárás, immáron hűtött a "kambuza". (olasz eredetű szó a tengerészzsargonban, valóban éléskamrát jelent)

 Sokat gondolkoztam, hogy idemásoljam e ezt, végülis ez a blog a hajóépítésről és a hajós életről szól. De nagyon aggaszt engem ami mostanság megy. Ma ezt írtam a Fialának, hogy befejezzek egy, a telefonban megkezdett gondolatot. Aztán majd eldönti megüti e a Q rádió szintjét, esetleg merészségét, mert ahogy nézem lassan erre is szükség lesz.

Ja és így néznek ki a kis Sünök.

No nem fényképeztem, mert a gépemben lemerültek a ceruzaakkuk. A tartalékból meg egyet korábban beraktam a faliórába, szóval így az sincs. Délelőtt kihasználva a napsütést hasogattam egy kis tartalék gyújtóst.  Délben megjelentek Sünék a négyhónapos hármasikercsemetéikkel, de őket se tudtam megörökíteni, pedig tüneményesek. Bár ikrek, és egyformák, de valójában mégsem. Ahogy nézem sose bőg egyszerre három, beosztják, egy ordít, egy felkészül, egy alszik. Nehogy már szegény anyjuk stressztelen maradjon. " J" teljesen megtáltosodik, ha csecsemőt lát, azonnal a karjába muszáj vennie, amúgy ha a bevásárlószatyorral át kell mennie a pontonra a partról a járón, majd frászt kap, fognom kell a kezét mert olyan bizonytalan, most meg az égnek állt az a rengeteg  hajam, amikor egy gyerekkel a hóna alatt papucsban(!!) lelibbent a járón. Na jó leejti, marad még kettő, de mi van ha mégis kell helyette csinálnunk egy újat? Nem úgy van az!

Délelőtt szétszedtem a búvárszivattyút, mert nem akart szállítani. Ha netalán télen cirkuláltani kell a vízet, hogy be ne fagyjunk, jobb ha nem akkor állok neki szerelni. Most ismét működik. Délután bevásároltunk. Ezt mindíg addig halogatjuk, amíg már szinte semmi ennivalónk se marad, mert még bevásárolni sincs kedvünk elmenni innen a hajóról. Én amúgyis utálok boltba menni. Nem az én műfajom. Elképzelni nem tudom mit zabálnak rajta  a nők. Ha mégis vennem kell valamit, alaposan utánanézek a neten és "célra repülök". Ha mégse sikerül egyből beszerezni ami kell és netán több boltot is végig kell járni, inkább lemondok a beszerzésről már a harmadik után, mert elfogy a türelmem. "J"-t életveszélyes fenyegetésekkel próbálom rávenni, hogy írjon egy alaposan átgondolt listát, hogy amikor elmegyünk végre hosszas nekikészülődés után ide szembe a Soroksári úti Tescoba (messzebb nem vagyok hajlandó elautózni), csak végigrohanunk, sitty-sutty bepakoljuk ami kell. Nem megy neki. Hiába van lista, "nincs a listán, de jaj ez is kell, jaj az is kell", össze-vissza lődörgünk a sok teszefosza vásárló közt, miközben ENGEM kérdezget, hogy milyen húst vegyen! Hiába mondom, hogy "kérdeztelek én valaha is, hogy mit miből csináljak a hajón?" Mi közöm nekem a kajához?? Mindíg legyen valami ennivaló! Hogy mi az tökmindegy. Amit ad megeszem, ha patkánymérget ad azt is. Aztán meg ha netán néha (többszöri unszolásra!)mégis megmondom mit ennék, arra egyből megdönthetetlen érveket sorol fel, miért nem lehet most éppen azt főzni. A másik kedvencem, kérdezi, kétféle kaja közűl melyiket főzze. Mondom az egyiket. De az azért nem lenne jó, mert....ez meg az. AKKOR MEG MIÉRT KÉRDEZED?!!! Ma egy darabig hagytam a listájával, meg anélkül pakolászni, aztán megindultam és amerre megláttam valamit amit úgy gondoltam, hogy jó lesz megennünk, beraktam a kocsiba és beálltam a pénztárhoz a sorba. Amíg sorra kerültem ő még elmehetett azért amit gondolt, hogy kell, de ezzel vége volt az egész tortúrának. Hogy én mennyire utálok bevásárolni! Bizisten ha feltalálnának valami tablettát, ami helyettesíthetné az étkezést, én soha többé nem vennék semmi mást.

2010 nov. 26. 10:45 Most felolvastam neki a fenti tegnapi naplóbejegyzést. Na, hogy mit kaptam! Szerencsére főleg a jobboldali (süket) fülembe kiabált. Szóval ragaszkodik hozzá, hogy ideírjam NEM IS ÍGY VOLT. (pl a húson azért töprengett, mert amit felírt marhahúst, az nem tetszett neki, mert zöld volt. Mondjuk tényleg) Tehát ideírtam. Tudjátok, mint amikor az ORTT helyreigazításra kötelezi a bűnös TV adót. Erre meg azt monjda, hogy "egyre aljasabb vagy". Lehet itt az ember okos? Úgy leszek vele, mint a médiamunkások, ha nem nyalják az aktuális hatalom seggét, nem kapnak enni. Bár egyelőre még aprítja a zöldséget a gombalevesnek.

Hálistennek elállt az eső. Tiszta, sőt főleg napsütéses idő volt, bár a múltheti meleg már valóban a "múlté". 10 fok fölé nem ment a hőmérséklet délben se, ha így megy tovább a végén nekem is be kell költöznöm aludni a fűtetlen hátsó hálókabinból a szalonba. Itt jó meleg van. Így néz ki a kályha nemsokkal a begyújtás után. De a beköltözéssel még megvárom a mínuszokat. Hátha idén mégse lesz tél. Ma befejeztem a szalon ajtót kívülről-belülről záró szerkezetet, fel is szereltem. A reteszként szolgáló fadarab visszakerült a tüzifatároló vödörbe. Egész fel vagyok dobva az ilyen apró változásoktól. Kiklattyintom, beklattyintom, záródik, nyitódik. Kívülről még le is lehet lakatolni. Régen bosszantott már ott az a primitívség azzal a gyújtósdarabbal, mégkorábban egy laposvas, rátapasztott hangszórómágnesekkel, amik mindíg leestek. Most végre végleges a megoldás. Most már sötét van, de holnap lefényképezem.

Nézem az ARC nyomkövetőjét. Úgy tűnik egyhalomban a mezőny, a több mint 200 hajó kis lufija egymás hegyén-hátán. http://live.adventuretracking.com/arc2010 Hehe. Ez az "egymás hegyén-hátán" azt jelenti, ha odapillant az ember a térkép bal alsó sarkában a léptékre, hogy a hajók olyan két-három Magyarországnyi területen "zsúfolódnak" össze. Mondjuk egy Kékszalag 400 hajós mezőnye a Balatonon? Oszt ott is gyakran alig látjuk egymást. Nem igazán áll rá az ember agya, milyen hatalmas is az óceán!

Helyén az árboctő kappája.     A ponyva anyag azért ilyen tarkabarka, mert ez is

maradékanyag, a patent kapcsok egy régi szakadt soling fockról lebontott darabok, a forstágra volt felpatentolva a fock ezekkel a quasi stágreiterekkel. Szóval ez is recicling, mint annyi minden Amapolán. Az Unicumos üveget palackposta céljára raktam el, egy különleges üzenetet fogunk belezárni és útra bocsájtani.

Ma ki se dugtuk az orrunkat a hajóból. Egész nap kitartóan esett az eső. Könyveztem, neten szörföltem, olvasgattam. Szépen mennek  a Rákóczyék az ARC-n. Nézem a hatóránként frissülő térképet a pozicióikkal (http://live.adventuretracking.com/arc2010 Fenix II. 175 ös rajtszám) olyan hajók mennek körülöttük, melyeknek a TCF-je nagyobb (TCF=előnyszám, minél kisebb, quasi annál jobb, tehát ha két hajó egyszerre fut be, az győz akinek kisebb a TCF-je, mert a pályán eltöltött időt ezzel beszorozzák és ebből jön ki a rajt-cél idő, így verhet meg egy hajó olyat is amelyik egy nappal előtte befutott), alig maradtak le a 60 lábas hajóktól. Persze hosszú lesz ez a verseny, legalább két hét, még sokminden történhet és a hosszabb vízvonalú, ráadásul siklásba hozható hajók természetesen jó pár nappal fognak befutni a vízkiszorításos, cruiser kategóriába tartozó túrahajók előtt. Zsóka ír a blogban az éjszakai delfinlátogatóikról ( http://blog.mailasail.com/fenix/24 ) hát ezért (is) irigylem őket. De megérdemlik. Ők azok akik üres kézzel (egészen pontosan ölükben két apró gyerekkel) mentek ki 30 éve Ausztráliába és mindent a saját tehetségüknek köszönhetnek. Ha belegondolok itthon a kicsinyes gáncsoskodó SI (Sárga Irigység) faktorral átitatott közegben nagy valószinűséggel semmire se vitték volna. Ott meg "P" a sajátmaga alapította mérnökcégében a végén 80 főt foglalkoztatott, "ZS" pedig egyetemi professzorságig vitte, legutóbb a Harvardon volt vendégelőadó.

Ezt írtam a könyvről a Fialának. A Q rádiban fog elhangzani.

Ross Macdonald, A Galton-ügy

Az amerikai-kanadai író, eredeti nevén Kenneth Millar  jeles krimiszerző. Bizonyára az én hiányos olvasottságom az oka, hogy mindezidáig  egy sorát se olvastam, de mégcsak nem is hallottam róla. A könyv igazi  izgalmas „letehetetlen” krimi, egyszuszra végigolvastam, pedig egyáltalán nem vagyok krimirajongó. Minden megvan benne ami a műfaj kelléke, gyilkosság(ok),  relytély, csavaros eszű magándetektív, aki ráadásul nem „verhetetlen”, stb. Én a legvégéig nem jöttem rá, hogy a mi az igazság az alapkérdésekben, hogy ki a bűnös és vajh a gazdag örökös igazi, vagy szélhámos, szóval engem sikerült a szerzőnek az utolsó sorokig kétségek közt gyötrődtetni, bár az én drágám, akinek a kezéből néhány oldal után kicsavartam a könyvet, mondván, hogy én kaptam, azt mondja ő az első perctől tudta, hogy  X  a hunyó (na nehogy lelőjem már a poént!), de hát ő sokkal érzékenyebb lélek mint én és női ösztönével ráérez hamar arra, amit én a tapló racionális agyammal akkor se veszek észre, ha kiveri a szemem. Na azért itt errről szó sincs, a történet van annyira csavaros, hogy végig lehessen izgulni. Veres Júlia fordítása tetszetős, sehol sem éreztem azt, amit  manapság gyakran érzek a kiadók „olcsításra” való törekvése során, hogy a kacifántos, csikorgó magyar mondatok mögött érzem az angol eredetit. Praktikus a könyv zsebméretű formája, a beépített könyvjelző, és nagyra értékelem, hogy 2200 forintért nem vécépapírra nyomott könyvet adnak az olvasó kezébe, hanem rendes sima fehér lapokból álló, igaz puhafedelű, de nem első olvasáskor darabokra hulló könyvutánzatot. Tehát a könyv egy ötös skálán legalább négyes, jószívvel ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit félreteszi Tolsztojt, vagy Thonmas Mannt, hogy a nyomorúságos magyar hétköz- és vasárnapjairól  valami könnyebb olvasnivalóval  terelje el a gondolatait.

Befejeztem az árboctő kappáját, majd holnap világosban lefotózom. Korán setétedik, olyan hangulattalan a munka, ahogy elmennek a fények. Esteledve fogtam egy bádog festékesvödröt és hogy ne koszoljak a hajónak még csak a környékén se, bevonultam a csarnoképületbe és egy villanyrezsón hűtőgépolajban (azért abban, mert olyanom van) kifőztem a "pin"-eket (azok a fa stiftek, amikre a kötelek lesznek lekötve pl az árboctő körül). Most megyek kiszedni őket az olajfürdőből, gondolom két óra elég volt, hogy kihüljön. Azt remélem ettől, hogy az olajjal telitődnek a fa rostjai, merthogy a folyamatos kötélkoptatás miatt felületi bevonás akár lakkal, akár viasszal nem igazán jöhet szóba, viszont ha netán vizet szívnak beledagadnak a furatba. Még sose csináltam ilyet, csak remélem, hogy beválik a módszer.

Ezt a képet kaptam az ARC-ről. "P" azt írja másodikként (!!) sikerült elrajtolni, az egész mezőny mögöttük volt a rajt után. (Legalábbis így tudom lefordítani a szöveget: "Second through the start line, fleet behind!", a mobil telefonja angol szavakat kínál fel az első betűk leütése után, csak a PC-n mailezünk magyarul.)

"MP"-nek igaza volt a tegnapi kommentben. Tényleg kihúzta megint valaki a fürdőkádból a dugót. Tegnap az eső miatt ki se igen dugtam az orrom a hajóból, de ma amikor kimentem a partra, mert el kellett bringáznom egy újabb könyvért a Q rádióba, amire recenziót kell írjak a Fialának, szóval nézem, minden kötél feszül, a pontonunk vége fent ül a parton, valóban vagy 10-20 centi lement a vízből. Azt hiszem úgy megy a dolog, hogy a Kvassay zsilip zárva marad, de a tassi zsilipet kinyithatták, ettől lehetett, hogy Ráckevénél előbb lehetett érezni a szintcsökkenést, mint itt fent. Szóval "mégis mozog" a közlekedő edények törvénye.

Ma szép napos idő volt, miután visszatértem a könyvvel (kifejezetten kellemes út volt kerékpárral Kelenföldre, meg vissza) folytattam a kappa szabásvarrást. Délután beköltöztem a varrógéppel a szalonba, mert napsülés ide, napsütés oda, egyre hül az idő odakint. Ja az meg nem úgy megy, hogy az ember csak előkapja a varrógépet, amit sok éve nem használt. Némi optimista erőlködés után szétszedtem a motort és olajozás, kommutátorcsiszolás után jobban megy a munka.

Ezt írtam a Sailing.hu ARC topikba: Vasárnap indul a népes mezőny Las Palmasból, hogy átszelje az Atlantit és befusson a Karib tenger egyik szigetére St Lucia Rodney öbölbe. Ez a verseny persze nem hasonlítható azokhoz az életveszélyes produkciókhoz, amik során az igazi profik "istenkisértenek", de azt hiszem mindnyájunk szájában összefut a nyál, amikor a verseny honlapjának képeit nézegetjük( http://www.worldcruising.com/arc/index.aspx ) idehaza az esőverte ablakaink mögött. (és én még csak hagyján, mert ezt azért itthon is hajón teszem, lásd http://amapola.blog.hu ) A versenynek furcsa mód van magyar résztvevője is, de elég nehéz rátalálni, én is csak azért tudom mert ismerem az előzményeket. Nos valamikori kalóz versenyzőtársam Rákóczy Pisti, és Zsóka a felesége, ausztrál állampolgárként, holland lobogójú Fenix II nevű hajójukkal készülnek a rajtra. Én nekik drukkolok. Részletek: http://blog.mailasail.com/fenix
http://www.worldcruising.com/arc/galleryarticle.aspx?page=SEP634256916966850397

A hajók poziciói itt követhetők.

http://live.adventuretracking.com/arc2010

Ahogy nézem a jeladók már be vannak kapcsolva. Lehet, hogy volt aki a kocsmába is magával vitte, mert másképp nem tudom elképzelni, a  120-as rajtszámú Snow Wolf mit keres a kikötőtől messze a parton. Többen a kép szerint a sziklákon, vagy a hullámtörő mólón vannak. De azért ez maga a csoda. Hogy innen látom, ki hol van innen 10000km-re!! Ja még annyit, hogy a Windows Explorer legújabb rámerőltetett változata nem tudja rendesen kezelni ezt a linket. A Google Chrom viszont remekül.

Esik, csak esik, csak esik. Nem tudlak benneteket semmilyen alkotással elkápráztatni. Nagyjából semmit se lehet csinálni. A "GY" könyvét "reszelgetem" (ahogy a lektorálást hívom). De mindjárt elalszom. Tegnap este két eső közt aprítottam egy vödör gyújtóst, a cockpitot korábban már megtömtem tüzifával, eltekintve a kényszerű pihenőtől, sokat nem zavar az időjárás.

Esőre virradt. Egészen pontosan virradatkor már nem esett, de valószinűleg egész éjjel igen, mert minden csurom víz volt. A munkát megkezdtem ugyan a cockpitban, amit nem győzöm áldani az eszem, hogy ilyen tágasra alkottam, ott a tüzifaraktár és most a varrógéppel felszerszámozott varroda is, mert  folytatni akartam a kappát az árboctőre, de a szabás-varráshoz állandóan próbálgatni kellett volna a "ruhadarabot" és vizes lett volna, így abbahagytam a dolgot. Apropos "kappa" az megvan? Olaszból átvett jövevény, tengerésznyelven így hívnak minden ponyvából méretre varrt takarót, mely az időjárás ellen véd valamely holmit, tartozékot a hajón, amikor az használaton kívül van. Egyszer láttam komplett hajódarut "lekappázva", nagyon szorgalmas lehetett a bócman azon a hajón.

A viaszolás nagyon látványos eredményt mutat, így néznek ki a farészek eső után.

 Miután az idő nem volt deckmunkára alkalmas, bevonultam a kényelmes műhelyembe a foxliba és elkezdtem csinálni a már fél éve papíron megtervezett záró szerkezetet a szalon ajtajára. Egyelőre egy tüzifa gyújtós darabbal "zárjuk" belülről az ajtót, na nem a vagyonvédelem miatt(itt senki nem akar éjjel beosonni), hanem hogy ha elmegy egy hajó, a hullámzástól ne csapódjon ki-be, na ennek az állapotnak fogok hamarosan végetvetni.

Helyén a főárboc töve. Ponyvából nekiálltam kiszabni és megvarrni rá egy kappát, hogy megvédjem a csomópontot a pinekkel az időjárás viszontagságai ellen télen. "J" sütött piskótát, most tortával tömjük a bendőnket. A gáztűzhely remekül működik. Balról a második gomb a sütő szabályzója, jól látszik 11óra irányában a filctollas jelőlése a kislángnak.

 Amikor a gáztűzhelyt átalakítottam vezetékes földgázról PB gázra, hogy a hajón tudjuk használni, egy eredeti gyári dűznikészletet használtam, amit erre a célra árultak. Az égőknél be is váltak, de a sütő az nem jó. Akármit csinál "J" (meg én a beállító csavarral)nem hagyja magát a láng leszabályozni. Húsoknál elmegy, mert ott folyamatos magas hőfok kell, de a piskótatésztát leégeti. Márpedig mostmár muszáj tortát is sütni a hajón. Ma megint megkíséreltem a beállítást, amit korábban azért hagytam abba, mert a sok állítgatástól a vacak réz csavarnak kitört a slicces rész az egyik fele. Ez egy elég spéci dolog, van benne egy 0,5mm átmérőjű átáramló furat, kicsit hasonló mint autó porlasztóban a dűznicsavar, csak itt keresztben van a furat. El voltam szánva, hogy belefúrok és törtcsavarkihajtóval kiszedem, de szerencsére nem volt szükség erre a ritkán sikerülő atrakcióra (5-ös csavar!!), sikerült kocogtatással kikínlódni. Vágtam bele egy új csavarsliccet, de a beállítás továbbra se működik, akárhova csavarom a láng mérete nem csökken. Kínomban filctollal bejelöltem a tűzhelyen a gázszelep elzárás előtti féligzárt állapotát, ekkor a láng lemegy a felére, ezen fogunk sütni, amíg jobb megoldást ki nem találok. Gyanítom, hogy kell keressek valahol helyette egy mondjuk 0,3-asat, mert teljesen behajtva is sokat enged át. Aztán felaprítottam egy tegnapelőtt zsákmányolt raklapot, meg a járódeszkát ami a Belo alatt eltört, egy heti tüzelőnk megvan belőle. Feltöltöttem a cockpitban a készenléti tüzelőtárolót, a hónap végéig kitart. "J" nagyrészt befejezte a kültéri farészek vaxolását, már csak a gázpalackos láda fele van hátra, szóval kitartóan készülünk a télre.

Tegnap reggel begyújtok, viszem ki a szemetet, átlépem a korlátokat a pontonon, egyszercsak ahogy megyek fel a lejtőn, egyre jobban elkezd fájni a bal térdem. Mi a fene ez? Mondjuk kétségtelen, hogy térden gyalogolva csiszoltam, törölgettem, lakkoztam körbe elöző nap a szegélyléceket, de volt rajtam gumi térdvédő! Így még nem jártam. Na azért  végigdolgoztam a napot, ki kellett használjam a jó időt. A fájdalom amúgyis csak addig igazán kínzó, amíg az ember odafigyel magára, amint nakiállok melózni, valahogy elfelejtem. Tehát még a reggeli harmat feláztatta koszt lesikáltam a deckről, ultrás vízzel felmostam, leöblítettem és feltöröltem. A nap aránylag gyorsan felszárította, én nagyjából bejelöltem a csúszásgátló felület helyét ceruzával és körbefestettem a maradék deckfesték egy részével, közben bakelitport szitálva a festékre. Hááát... szép nem lett, de nem csúszik az biztos. Ma le fogom kenni mégegyszer, újra szitálva a port és ha az időjárás kitart (meg a térdem bírja, mert persze mindezt térdelve kell csinálni), holnap lefestem egy fedőréteggel. Nagyon fontos volt a havazások előtt megoldani a csúszásgátlást, mert tavaly a frász jött rám, amikor a friss porhóban álltó helyemben oldaltszánkáztak a lábaim mindössze a deck minimális lejtőjének hatására. Szóval ma folytatom térd ide, térd oda. Amúgy volt egy ember aki végiggyalogolta Angliát és erről írt egy könyvet. Se a szerző nevére se a címére nem emlékszem, de arra igen, hogy valahol félúton rettenetesen elkezdett fájni a lába. Keresett orvost, aki azt mondta, pihenjen, hagyja abba. Keresett másik orvost, az is azt mondta. De nagyon nem akarta abbahagyni a gyaloglást és felkeresett egy embert aki annakidején a gyalogos katonák mellett felcserként működött. Az öreg katona alaposan megvizsgálta a lábát és kijelentette: "uram ennek a lábnak egy dologra van szüksége, gyaloglásra!", és  valóban, bár eleinte fájdalommal kűzdve, de egyre javulva folytatta a túrát és rendbe is jött a lába. Na én is követem a módszert. Nehogymá' a szervezet parancsoljon!!

18:33 Hát a deckfestésből nem lett semmi. Nagyon úgy tűnik kifutottem az időből. ma igazány szép idő volt, de bármennyire is sütött a nap, bármilyen meleg is volt délben, a hajó árnyékos oldalán nem száradt fel teljesen az éjszakai nyirkosság. Márpedig nedvesre nem lehet festeni akrillal. Nagyobb baj nincs. A deck csúszásmentes, a festék eláll jövő nyárig (már vagy 4 éve vettem és semmi baja), akkor fogom felkenni a véglges rétegeket amikor hosszú meleg napsütéses napok lesznek. Télre megfelel így ahogy van. A térdem reggel elég nehezen "indult be", de a szúró fájdalom tompa sajgásra váltott, használt az éjszakai borogatás, előtte meg valami kence amit "J" kent rá. Azért nem henyéltem, csónakból körbemostam a hajó oldalát, sikaflexszel kikentem a korlátlábak hézagjait a szegélyléceknél, hogy télen ne tudjon befolyni oda a víz. Aztán még tegnap este csináltam egy vaxot a kültéri lakkozott dolgok védelmére. Az úgy működik, hogy vízköpenyes enyvfőző edényben megolvasztok méhviaszt és elkeverem terpentinnel. Ezek manapság már beszerezhetetlen anyagok, valamikor 20 éve egy szakács kollegámtól vettem a viaszt, aki méhész is volt, a terpentint meg ugyanakkor, a valamikori Erdőkémiától, ami azóta azt hiszem megszünt, a terpentin meg jövedéki termékként eltünt a boltokból. A terpentinből annyit kell beletenni, hogy szobahőmérsékleten olyan cipőpaszta állagú legyen a kihült anyag. Amúgy a klasszikus cipőpaszta is így készül, csak még faggyút is adnak hozzá. Sőt, az autómotorok termosztát patronjában is ilyen keverék van. Amit én gyártottam az a régi Tangó paszta megfelelője. Ezzel a vaxszal "J" egy puha flanell ronggyal az összes kültéri lakkozott felületet átdörzsölte, majd egy másik ronggyal kifényesítette. A kezelést havonta meg fogjuk ismételni. A viaszolástól a kezelt felület ledob magáról minden nedvességet, az eső, a harmat gömb alakú cseppekben gurul le róla.