No nem fényképeztem, mert a gépemben lemerültek a ceruzaakkuk. A tartalékból meg egyet korábban beraktam a faliórába, szóval így az sincs. Délelőtt kihasználva a napsütést hasogattam egy kis tartalék gyújtóst.  Délben megjelentek Sünék a négyhónapos hármasikercsemetéikkel, de őket se tudtam megörökíteni, pedig tüneményesek. Bár ikrek, és egyformák, de valójában mégsem. Ahogy nézem sose bőg egyszerre három, beosztják, egy ordít, egy felkészül, egy alszik. Nehogy már szegény anyjuk stressztelen maradjon. " J" teljesen megtáltosodik, ha csecsemőt lát, azonnal a karjába muszáj vennie, amúgy ha a bevásárlószatyorral át kell mennie a pontonra a partról a járón, majd frászt kap, fognom kell a kezét mert olyan bizonytalan, most meg az égnek állt az a rengeteg  hajam, amikor egy gyerekkel a hóna alatt papucsban(!!) lelibbent a járón. Na jó leejti, marad még kettő, de mi van ha mégis kell helyette csinálnunk egy újat? Nem úgy van az!

Délelőtt szétszedtem a búvárszivattyút, mert nem akart szállítani. Ha netalán télen cirkuláltani kell a vízet, hogy be ne fagyjunk, jobb ha nem akkor állok neki szerelni. Most ismét működik. Délután bevásároltunk. Ezt mindíg addig halogatjuk, amíg már szinte semmi ennivalónk se marad, mert még bevásárolni sincs kedvünk elmenni innen a hajóról. Én amúgyis utálok boltba menni. Nem az én műfajom. Elképzelni nem tudom mit zabálnak rajta  a nők. Ha mégis vennem kell valamit, alaposan utánanézek a neten és "célra repülök". Ha mégse sikerül egyből beszerezni ami kell és netán több boltot is végig kell járni, inkább lemondok a beszerzésről már a harmadik után, mert elfogy a türelmem. "J"-t életveszélyes fenyegetésekkel próbálom rávenni, hogy írjon egy alaposan átgondolt listát, hogy amikor elmegyünk végre hosszas nekikészülődés után ide szembe a Soroksári úti Tescoba (messzebb nem vagyok hajlandó elautózni), csak végigrohanunk, sitty-sutty bepakoljuk ami kell. Nem megy neki. Hiába van lista, "nincs a listán, de jaj ez is kell, jaj az is kell", össze-vissza lődörgünk a sok teszefosza vásárló közt, miközben ENGEM kérdezget, hogy milyen húst vegyen! Hiába mondom, hogy "kérdeztelek én valaha is, hogy mit miből csináljak a hajón?" Mi közöm nekem a kajához?? Mindíg legyen valami ennivaló! Hogy mi az tökmindegy. Amit ad megeszem, ha patkánymérget ad azt is. Aztán meg ha netán néha (többszöri unszolásra!)mégis megmondom mit ennék, arra egyből megdönthetetlen érveket sorol fel, miért nem lehet most éppen azt főzni. A másik kedvencem, kérdezi, kétféle kaja közűl melyiket főzze. Mondom az egyiket. De az azért nem lenne jó, mert....ez meg az. AKKOR MEG MIÉRT KÉRDEZED?!!! Ma egy darabig hagytam a listájával, meg anélkül pakolászni, aztán megindultam és amerre megláttam valamit amit úgy gondoltam, hogy jó lesz megennünk, beraktam a kocsiba és beálltam a pénztárhoz a sorba. Amíg sorra kerültem ő még elmehetett azért amit gondolt, hogy kell, de ezzel vége volt az egész tortúrának. Hogy én mennyire utálok bevásárolni! Bizisten ha feltalálnának valami tablettát, ami helyettesíthetné az étkezést, én soha többé nem vennék semmi mást.

2010 nov. 26. 10:45 Most felolvastam neki a fenti tegnapi naplóbejegyzést. Na, hogy mit kaptam! Szerencsére főleg a jobboldali (süket) fülembe kiabált. Szóval ragaszkodik hozzá, hogy ideírjam NEM IS ÍGY VOLT. (pl a húson azért töprengett, mert amit felírt marhahúst, az nem tetszett neki, mert zöld volt. Mondjuk tényleg) Tehát ideírtam. Tudjátok, mint amikor az ORTT helyreigazításra kötelezi a bűnös TV adót. Erre meg azt monjda, hogy "egyre aljasabb vagy". Lehet itt az ember okos? Úgy leszek vele, mint a médiamunkások, ha nem nyalják az aktuális hatalom seggét, nem kapnak enni. Bár egyelőre még aprítja a zöldséget a gombalevesnek.