Hajónapló

 Megint esik. Az időszakos szünetekben kicsit kimentünk kutyát sétáltatni, meg beszélgettünk, merthogy itt volt a kislányom felköszönteni szülinapomon, még éppen elment mielőtt újra elkezdett esni. Görögdinnye volt ebédre és egész nap csak lustálkodunk.

 Esik az eső. Robogóztam. Nem vagyok vidám. Deni se. Tegnap becsepegtettem a gerince mentén a bőrére a havi kullancsriasztó adagot. Ettől a bűzlő anyagtól egyrészt szomorú, másrészt azt hiszem a bőrén át felszívódhat az anyag a vérkeringésbe is, mert határozottan erőtlen, máskor röpül kifelé a hajóról, most alig tudott kimászni és csak vánszorog, nem is erőltettem a futást. Hogy még komplikáltabb legyen a dolog elkezdett menstruálni, fogalmunk sincs mit kell ilyenkor csinálni vele, mert mind nekem, mind "J"-nek csak kankutyáink voltak. Van valakinek fogalma, hogy meddig tart ez az állapot és igényel e valamilyen különleges bánásmódot? Meddig tart, mikortól fogamzóképes, hogy mennyire kell ilyenkor rá vigyázni, stb? Mondjuk érdekes lesz ha összejönnek a telepkutyával Zsömivel, "aki" egy olyan 30cm magas iszonyatos ronda, viszont rendkívül buta speciálmix, szemre megállapíthatatlan fajtájú ősökkel. "M" ugyan mondta, hogy nem fog mostanában tüzelni a jószág, mert direkt rákérdeztem amikor elhoztam Denit tőlük, de ezek szerint csak meg akart nyugtatni.

Reggel még nem esett amikor 8-ra odamentem a Marek József utcába, segítettem bepakolni "A"-nak a rengeteg szerszámot, az aljzatbeton és vakolatanyagot még tegnap odaszállítottam. Megvártam amíg "A" egyenesbe jön a munkakezdéssel, aztán rábíztam a többit, majd a nap végén rámcsörög ha kész a mai adag munkával és odarobogózok zárni. Csak remélni tudom, hogy eláll addigra az eső, merthogy bementem még a piacra, hoztam egy nagy görögdinnyét a térdeim közt, meg a bukósisaktartóban két sárgadinnyét, meg két kiló őszibarackot, na mire hazaértem a hajóra eláztam. Mindegy legfeljebb vízhatlanba megyek vissza délután.

Az eső esik egész nap. Amúgyis bolond nap van. Reggel az autó nem indult, mert a hosszas állásban az öreg akku úgy tűnik kissé elgyengült. Denit otthagytam a kocsiban, hogy utánam ne szökjön, "J"-t telefonon hívtam, hogy vegye magához én meg robogóval indultam el. Esőben persze. De menni kellett, mert "A" már várt rám elkezdtük szétverni "J" szüleinél a fürdőszobát. Kipakoltunk, be van vésve minden új cső és kábel helye, kint van minden zsákokban, levésve minden csempe a falról, sitt 15 zsák, a cigányok már el is vitték az öntöttvas fürdőkádat, gázboylert, vascsöveket, 4-re jöttek a sittért. Holnap vízszerelés, holnapután betonozás vakolás. Mondjuk végre valami amit nem egyedül csinálok, "A" festő, kőműves, burkoló,  "S" vízvezeték szerelő, régi kollégáim még a Volga szállodából. Mindeközben "J" itthon főzte a csülkös bablevest, rám is fért, mert kopogott a szemem mire délután hazaértem. Deni végre lenyugodott, szerencsére csináltam a pórázába egy elrághatatlan másfél méteres drótkötél toldást, így "J" nyugodtan tudott főzni, mert szégyenszemre meg kellett kötni a jószágot, hogy utánam ne szökjön. Nyilván teljesen kiakadt azon, hogy ki kellett szállnia a kocsiból autózás nélkül (az autózásért odavan), miközben én a felügyelete alól kiszabadulva elmentem hazulról. Kezd öntörvényűvé válni az eb, ha mindketten itthon vagyunk nyugiban elvan a cockpitban, de ha egyikünk megindul, azonnal csatlakozik. Legjobban persze azt szereti, ha mindhárman megyünk, ilyenkor leírhatatlan izgalomba jön, nem bír magával, le-fel rohangászik, teljesen beindul. De ha csak egyikünk megy valahova és neki maradnia kell, úgy gondolja, hogy csodálatos kalandokból marad ki, kezdetben csak búskomorságba esett, de most már megindul a partra megkeresni a távozót. Szegény "J" alig bírt vele, hiába kiabált rá, amint nem nézett oda, állandóan csak sunnyogott kifelé. Valamelyik nap "J" elment haza ügyintézni én meg csak rászóltam Denire, hogy maradjon, látszólag megnyugodva lefeküdt mellém ebéd utáni alváshoz (akkor még nem sejtettem {hogy békaemberekkel fogok találkozni}, hogy forgat valamit a fejében), ahogy minden nap tesszük. Arra ébredtem, hogy a büfés Misi kiabál a partról, hogy meghozta Denit. Kérdeztem honnan? Hát innen egy jó kilométerre és két zebrányira, az OBI előtt a 2-es villamos megállójában várta "J"-t, odáig követte a nyomait, de amikor az villamosra szált nyilván elvesztette. Nagy szerencse, hogy "M" éppen kinézett a pirosnál várakozva, éppen nem volt bent villamos ami takarta volna a kutyát, így észrevette, felismerte, azonnal kapcsolt, benyomta a vészvillogót, szerencsére éppen a kisbusszal volt, kiszállt  betessékelte a kutyát és visszahozta. PONTOSAN tudta, hogy rossz fát tett a tűzre, csak sunnyogott amikor behívtam tisztára süketnek tettette magát, komolyan rá kellett kiabálnom, mire nagynehezen fülét lekonyítva, farkát behúzva odaoldalgott szemlesütve. Alaposan letoltam, kapott egy kis pofont is, aztán persze simogatást, mert képtelenség rá haragudni, amikor már ártatlan pofával néz a szemembe, de persze semmit nem használ a lecke, szóval mostantól póráz lesz amíg a másikunk vissza nem tér a hajóra. Szegény "J" akkutöltő után kajtatott a telepen, miközben a kutya a pórázon utánam szimatolva vonszolta. Nem egyszerű a kutyásélet!

 Nehéz éjszakánk volt. Mondjuk főleg "J"-nek mert én aztán 1 óra felé elaludtam és nem tudom mi volt azután. Merthogy dörgött villámlott, ami azzal jár, hogy Deni elkezdi a rettegést. Ilyenkor legszívesebben bebújna mellém az ágyba, én meg szigorúan kiparancsolom a helyére. Persze hiába, mert ha ide a közelbe vág valahova a villám hangos dörrenéssel kísérve, már ugrik is be a lábamhoz. Este még a TV-ben néztünk egy tengeralattjárós filmet (erre még viszatérek) amikor kiparancsoltam a helyére, azt hittem ott maradt. Aztán a film végén feltápászkodtam és amikor a villanykapcsolóhoz léptem... hangos ordítás....és a kutya menekül kifelé a lépcsőn a szalonból a cockpitba. Utána hangos leb@szás "J" részéről, hogy miért nem tudok vigyázni! (???) Merthogy a sötétben a jószág lesettenkedett a lépcsőn és megbújt a sarokban a ledobott munkásruháimra kuporodva. De ráléptem a lábára amikor a kapcsolóhoz tapogatóztam. Hát ki a fene gondolta volna, hogy ott van?? Nem győztem hallgatni az én drágám szemrehányásait, hogy eltöröm szegény kutya lábát (Márti, Balázs nyugi semmi baja szaladt mint a villám ma reggel), pedig igazán nem tehetek róla, hogy nem látok a sötétben, de "nagyon durván lépek"...

Ja a tengeralattjárós film. Hogy a film sztorija szar, arról az alkotók tehetnek, én is csak a hajók miatt néztem. De hogy az RTL klub azért, hogy 13524 forint 40 fillért megspóroljon a fordításon, keres valakit, aki képes ilyeneket fordítani a hajócsavar helyett, hogy "légcsavar", a "teljes erő előre" parancs helyett, hogy "teljes gőzzel előre" (a hülye bölcsész fordítónak nem tűnt fel, hogy a gőzhajók úgy 100 éve eltűntek, arról nem is beszélve, hogy gőztengeralattjáró sose volt) és egyéb orbitális baromságokat, ami állandóan káromkodásra késztet a film "élvezése" közben. Na úgy kell nekem, magamra vessek, hogyha TV-t nézek olvasás helyett! Említettem már többször a Veress Péter könyvet amit nemrég olvastam ki. Idézek belőle néhány sort:

Nincs olyan nehézfejű vagy rongy ember, aki, ha emberek seregét bízzák rá, el ne sajátítaná a kormányzáshoz szükséges ravaszságot. ....sajnos az emberek kormányzásához még szükségesebb bölcsességet és jósággal párosult erélyt nem lehet megtanulni; ahhoz tehetség és lélek kell.

Máshol egy helyettes bandagazdáról (fiatalabbaknak, aratócsapat vezetője) szól így:

Részeges is, hazug is, lusta is, civakodó is, rongydolgú is, vagyis minden rossz megvan benne, aminek munkásban nem szabadna lenni. De hát ez már úgy van, hogy a szegények közül való rongyembernek is meg kell élni valahogy. S ha az úri rongyember szélhámos, csaló ügyvéd, hazug politikus, megvesztegethető bíró, vagy más eféle, a szegény rongyember meg rossz munkás lesz.

Ilyeneket olvasva gondolkodom kicsit azon, ami most van és rájövök a világ nem változik semmit. Más évet írunk, mások a lehetőségeink, máshogy élünk, de az ember...az nem változik semmit. Ahogy gondolkodik, ahogy viselkedik, független a kortól. Mindenesetre ezt a könyvet olvasva gyakran gondoltam arra, hogy túl sokat sírunk. Emberek akik szájából ömlik a panasz, amúgy autón járnak akárcsak párszáz méterre is, bár kétségtelen, hogy a régi LCD televiziót nem tudják lecserélni nagyobbra már második éve. A szegények meg valami furcsamódon mind kövérek és lóg a szájukból a cigaretta miközben ők is panaszkodnak a kamerába. Elismerem vannak most is nehéz sorsok, de azt amiről én hálistennek csak a szüleimtől hallottam, vagy most például ebben a könyvben olvastam, hogy valóban nem volt mit enni, hogy Amerikába mentek a nincstelenek, mert nem volt itthon aratómunka, miközben az aratógépeket Amerikából hozták a nagybirtokokra, amitől nem lett itthon aratómunka, az tán mégsincs. Hogy hogyan alakult az agrárszocialista mozgalom, hogy azok a nincstelenek akiknek se ennivalójuk, se fűtenivalójuk, se földjük, ahol a mindennapit megtermelhették volna nem volt, hogy tették félre a bibliát, amiben az igazságot addig keresték és hogy sodródtak bele a munkásmozgalomba, tehát amibe az uralkodó osztály harácsolása és önzése taszította őket. Evidens, hogy ebből hogy nőtt ki a szocializmus, ahol az uralkodó osztály harácsolása és önkénye...és így tovább és így tovább. A jóllakottak nem hallják meg az éhezők jajszavát...Mi is a helyzet a mai éhezőkkel? Mert azért vannak sokan és tán nem is olyan kövérek, mint akik mutatkoznak a médiában. Hallja őket akinek hallania kéne? Hogy is volt az az "úri rongyemberekkel"?

Amúgy azért kezdtem naplóírásba mert szakad az eső. Ma aligha lesz más. Reggel még szerencsénk volt, mert a kutyaedzés közben (én kerékpárral Deni "gyalog" ) még csak szemerkélt, de alighogy visszaértünk rákezdett, az ég a dörgésre villámlásra esőre, Deni a rettegésre. Most egy kicsit megcsendesedett (az ég is, meg a jószág is), ahogy itt pötyögök a gépen a bal könyökömnél pislog a küszöbdeszkán.

Minden reggel Denivel kezdek. Mostanra megtanulta a regulát. Tavaly még amint kibújtam a hálókabin ajtaján, ugrott, hogy induljunk reggeli futkározásra, most legfeljebb a farkán billent egyet, "tudom itt vagy" de még a szemét se igazán nyitja ki, oldalára fekve alszik (én még kutyát nem láttam így feküdni, oldalára dőlve alszik, tisztára döglött kutyát alakít), tudja előbb elvégzem a reggeli piperét. De amint kilépek a szalonból, látja, hogy lépek a szandálomba, húzom a gatyámat, már beindul. Rendkívüli izgalom vesz rajta erőt, sürög-forog és amint intek, vagy halkan mondom ("J" még alszik, nem illik zajongani) "mehetsz" már indul, kiugrik a pontonra, vágtat kifelé, közben hátra-hátra tekint "na jössz?". A parton meghempereg a fűben, várja a rituális simogatást, aztán elnyargal. Amint kiérünk a betonra ahol már autók járnak lecsillapodik, békésen baktat mellettem, leül amíg előveszem a bringát a bódéból, aztán megkezdődik az edzés. Tegnap volt egy hónapja, hogy ide hoztuk, azóta szépen lement a háj a fokozatos edzések hatására a hasáról, lett neki "dereka" , mozgása ismét ruganyos, nem az a lompos eb, hanem virgonc sportos karcsú horpaszú ereje teljében lévő jószág. Javíthatatlan optimista, ma reggel is úgy gondolta, hogy az út közepén pöffeszkedő elegáns fácánkakas majd megvárja amíg ő odaszalad és megszaglássza, nagy vágtát vágott ki, de csak a hűlt helyét szimatolhatta, miközben az a levegőből hangos rikácsolással szidta a felmenőit az ilyen tapintatlan, szőrös, ijesztő reggeli látogatónak. Aztán ha visszatérünk a hajóra én reggelizek, utána megnézem jött e Email, miközben ő leheveredik immáron hasra és a küszöbre fektetett fejével nézi ahogy pötyögök a laptopon. Általában nem szoktam reggel blogolni, különösen ilyen "dologidőben", de Silvermoon felbátorított, merthogy írta a "semmi" is érdekli, szóval ezek a semmik éltetnek. Én ezt nem tudatosan csinálom, csak élek, élünk, ahogy jólesik, de talán nem csináljuk túl rosszul. Merthogy valamelyik nap hallgattam (mindig hallgatok munka közben valamit)egy rádióműsort, amiben egy tudós ember azt mondta, hogy mindig legyen munka ami leköt, mindig legyen valaki akit szeretünk és mindig legyen valami amiben hiszünk, nos én, mi pont így élünk. A többit este, mert azért mégiscsak "munkanap" van.

Köszönöm a további születésnapi jókívánságokat.  Ma előszedtem a bútorszállításkor, költözködéskor használt gurtni tekercsemet, még az autóban volt, mert a kislányom cuccolta vele a szekrényeit. Úgyis túl hosszú volt, kitelt belőle a mentőgyűrűkre az anyag. Meglepett amikor el akartam égetni a végeket, merthogy nem műanyag, nem olvad. Na elkezdtem pelenkaöltésekkel "elendlizni", de szaporátlan, előszedtem a varrógépet és amit lehetett azzal varrtam. 

Sokat próbált öreg "zsidó" (Neumann) rengeteget dolgoztam vele, varrtam vitorlákat a 25-ösre, amikor a sarkoknál a 4-5 réteg dakront kellett átvarrnia becsülettel helyt állt, "J" nem szereti, mert minden máshol van rajta mint az ő otthoni gépén, meg hála az "előéletének" kicsit sprődebben jár. De én eddig mindent megvarrtam vele, vitorlát, ponyvát, inget, farmert, amit éppen kellett.

Hogy ne legyen csúnya vastagodás, a kötél gyűrűket nem fuxolással, hanem varrással toldottam,

 Ma felhívott antymix egy jó és egy rossz hírrel. A jó az, hogy működik a gépem, a rossz az, hogy minden ami rajta volt a winchesteren elveszett. Sztoikus nyugalommal veszem tudomásul a dolgot. Tulajdonképpen három évet fiatalodtam, merthogy a kettővel ezelőtti gépleálláskor "J J" kimentette az adatállományt egy külső winchesterre. Ami akkor volt a gépben. Azóta persze egy csomó dolog lett rajta még, na azokra most keresztet vethetek. Szóval minden olyan mint három éve. Sebaj. Gondolkodtam rajta, hogy sajnáljam e, hogy mondjuk elveszett a teles Bisset sorozat (egészen pontosan az első és második kötet, mert a harmadik az már az eggyel korábbi vírusfertőzés során eltűnt), de talán így szép a dolog. Most már soha többé nem lehet róla könyvet nyomtatni, valóban kis példányszámú exkluzív kiadás marad, aki kapott belőle annak van, aki nem, annak már sose lesz meg a könyv.  Aztán persze az élet majd kihozza, mi az ami nagyon hiányzik és jaj ott volt a "gépben", de hát ezen már nem lehet változtatni.

No. Kezdek kiigazodni. Remélem antymix nem fog megharagudni, mert nem akarok a dolgaiba belenézni netán belepiszkálni, ezért néhány dolgot letöltöttem és azt használom. Egy külön böngészőt, hogy ne lássam az ő előzményeit, meg egy InfraWiew-t, hogy a saját képeimet szerkeszthessem a blogba, és ezeknek egy mappát. Kicsit olyan ez egy idegen gépben "helyet foglalni" mint valakinek a lakásába beköltözni, a tárgyai bútorai közé, amikor az illető otthon sincs. Már az is behatolás az intim szférába, ha valaki végignézi milyen könyvek vannak a könyvszekrényemben, mit tartok a fördőszobában a pipereszekrényben, hát még ha kihúz egy fiókot és kidőlnek a szexuális segédeszközök!

 Néhány elmúlt napi kép a "nagy pontontologatásról". "J" csinálta Amapoláról, miközben én a dinghivel "cirkuláltam" ő meg az aggódó Denivel várt kint a horgonyon. 

Tegnap amikor az új, alapjában búvárkodás céljából vásárolt kompresszorommal bíbelődtem, gyorsan csináltam a levegőpisztolyból, egy 6-os imbuszcsavarból meg egy golyóstollbetétből  egy szórópisztolyt. Peresze  lehetne venni nem is túl nagy pénzért "igazit", de ugyanaz a bajom a festékszórópisztollyal mint a háztartási robotgéppel. Amennyi idő alatt előszedi a gépet az ember, összerakja, felaprítja vele a sárgarépát, aztán gondosan elmossa és elpakolja, azalatt egy éles késsel is meg tudja csinálni és a felét se kell mosogatni. Hacsak nem valami nagy felületet kell festeni, borzasztó gazdaságtalan a festékszóró pisztoly használata. Legjobban utálom a finom szerkezet és a tartály elmosását drága higítóval, mert enélkül beleszárad a festék és lehet kidobni, vagy nagy kínnal megtisztítani.  Szóval a találmányom így néz ki. A fúvópisztoly végére hajtottam 3-as alu lemezből egy  derékszöget, melynek menetes furatán (így pontosan beállítható a fúváshoz szükséges pozició, amit aztán az anyával le lehet kontrázni) átmegy egy hosszában 3,2-es fúróval átfúrt 6-os imbusz csavar (ezt volt a legnehezebb kézben tartott fúrógéppel centrikusan kifúrni) abba belemegy egy golyóstollbetét.  A festék egy vitaminos flakonban van amit megtöltés után rádrótozok a pisztolyra. Ha elfogy egyszerű az utántöltés, ha kész a munka a tollbetétet ki kell fújni, a flakont meg kidobni a szemétbe, van elég, de ha nagyobb munka van, jó helyette a sörösdoboz, ami szintén "képződik" a háztartásban. A lényeg, hogy nem kell semmit mosogatni. Ekkora felületre, mint a két mentőgyűrű bőven elegendő ez a primitív szerszám.

Hehe. Ahogy mondtam mindig! Az a leggazdagabb akinek barátai vannak. Ma délelőtt felhívtam "A L"-t (amtymix) aki már a múltkor is megjavította a laptopomat, hogy megint...el is robogtam hozzá, itt lakik Csepelen tőlem nem messze és adott kölcsön egy gépet, amin most is írok, az enyémet meg otthagytam, hogy szegény ne unatkozzon.  Szóval lesz blog.

Tegnap nagyon elkedvenetlenedtem, mert úgy éreztem, ha kettőt lépek előre, legalább egyet lépek hátra. Szóval sokmindent nem sikerült még elvégeznem rengeteg a tennivalóm és most ez a gépleállás...nem hiányzott. Ebben a melegben egyébként is belassultam, csak piszmogok de leginkább mentálisan vagyok fáradt. Tegnap nem is sokat csináltam a kutyafuttatás, a head víztelenítése és az új kompresszorommal való bíbelődésen kívül. Mondjuk ez utóbbi kettő sikeres volt, a reduktorral prímán szivornyázom a levegőt a kompresszor 6 literes légtartályából. Még ezzel a kis puffertartállyal is percekig tudok lélegezni, anélkül, hogy bekapcsolna a presszosztát. Szóval működik a szerkezet. Ma se sokat csináltam, reggel kicipeltem a rozsdás Danforth horgonyt a lánccal a pontonra, igazából az volt a tervem, hogy megszabadulok tőle, de miután a lánc szerencsés módon passzol a horgonycsőrlőmhöz, jó lesz tartalék horgonynak. Csak valahogy rozsdátlanítani és festeni kell, ami a horgonynál mégcsak egyszerű, de a láncot még nem igazán tudom hogy kell fémtisztára megpucolni. Aztán elvittem a gépet antymixnek és visszafelé bevásároltam a piacon. Harmadik napja nagyjából növényi koszton élünk, nem is igazán kívánok nehezebb ételt ebben a melegben, sárga és görögdinnye kenyérrel, őszibarack, nektarin, gyümölcsleves, reggelire vajas kalács tejjel. Ma is meleg volt, napközben inkább csak pihentem olvastam. Említettem a múltkor a Veress Péter Három nemzedék szolgaság című könyvét. Mindenkinek  aki mostanában a múlt dicsőségén kesereg el kellene olvasnia ezt a könyvet.

Az embernek szembe kell néznie azzal, hogy néha hibákat követ el.  Például ha most csinálnám a kábelátvezetléseket a head padlója alatt, egészen másképp csinálnám, mert akkor elkerülném azt a kínlódást amivel tegnap végülis sikerült megoldanom a vízszivárgást zuhanyozáskor a bilgébe, reményeim szerint hosszú időre. ( A végleges szó hajónál semmilyen javításra nem alkalmas) Ugye nemrég csődöltem be a korábban zseniálisnak gondolt hűtőgépemmel. Vagy pl. ha most kezdenék neki a mentőgyűrűnek burkolatot varrni, eszem ágába se jutna vitorla anyagból varrni. Merthogy a vitorla anyagot azért kalanderezik szövés után, hogy semmilyen irányban ne legyen elasztikus. Márpedig a miden irányban kerek formát mutató polisztirol gyűrűt nem lehet ilyen anyaggal ráncmentesen beborítani. Szóval réncos lett. Semmi sem lehet tökéletes, mostmár így marad. De azért ezek talán nem olyan bosszantó hibák. Mondok egy bosszantóbbat. Pár napja mutat egy vadonatúj gumicsónakot a Feri. De annyira új, hogy még csak félig van kicsomagolva a zsugorfóliából. Azért csak félig, mert a gazdája az új csónakjáról a csomagolást schnitzerrel kezdte levágni. Aztán bele is vágott a hajójába rendesen.  Úgy ahogy volt félig kicsomagolva hozta el megfoltozni.

MINDENKINEK KÖSZÖNÖM A SZÜLETÉSNAPI JÓKÍVÁNSÁGOKAT! Az az igazság, hogy arra gondoltam ha már így bedöglött a gép, hagyom a fenébe a blogolást, legalábbis egy darabig, de úgy tűnik páraknak hiányoznék. Mit tagdajam jól esik, szóval lesz blog ahogy igértem az elején is.

Jééé....tényleg. Köszönöm szépen! 15-e van, ma délután lesz 66 éve, hogy megszülettem. Bizisten ha Hegyvidéki nem írja eszembe nem jut! Ehhez képest nem vidám a hangulatom. Tegnap mondjuk minden rendben ment, simán lebonyolítottuk a kötélmanővert, hárman megmozgattunk vagy 100 tonna vasat a vízen, kint van a sólyán a "mi" pontonunk, Amapola meg egy másikra kötve "lengedez" . Mondjuk azért ez csak így leírva egyszerű, mert a 20mm átmérőjű drótkötelekkel nem könnyű a munka, egy kis hiba, egy leejtés és máris lila a lábköröm, vagy eltűnik a bőr a sípcsontról, mert ebben a baromi melegben ugye az ember nem vesz fel bakancsot, hosszúnadrágot. De minden baj nélkül megvoltunk. Az undorító a délután volt, illetve inkább az este, társasházi közgyűlés, meddő vita egy csoport eltökélt nővel, különösen az egyik agresszív, hisztérikus alulszexualizáltnak tűnő volt kellemetlen....nem értette, hogy nem ellensége vagyok, hanem szeretném megtalálni a ház szempontjából a legjobb megoldást, de hát ha ő egyszer valamit a fejébe vett és én azt szeretném végiggondolni, ahelyett hogy gondolkodás nélkül elhinném, azonnal meglátnám az álláspontja hibátlanságát, akkor "vegyek fel jobb szemüveget". Na ehhez jött még este, hogy ismételten beszart a laptopom, szóval ezeket a sorokat a szomszédban írom a Sintexkeresek raktári gépén, nekik amúgyis sokat köszönhetek, minden ragasztót, dekorit lemezt amit használok ingyen kapok tőlük, de egyrészt hét végén nincsenek, másrészt nem lehet ebből rendszert csinálni, szóval egy darabig nem lesz blog, amíg valamit ki nem találok.

Kiraktam a képeket amiket a hajó vizsgához szánok pendrivera és "KF" olvasóm tanácsára (ahogy mondom, akinek barátai vannak az a leggazdagabb, ahogy beraktam a kérdést a naplóba, hogy tud e valaki digitális fotó kidolgozó helyet itt a közelben, máris jött a válasz E mailben és azóta még ketten jelentkeztek) elvittem a "Duna Ház"-ba, délelőtt beadtam, délutánra kész volt és csak 48 Ft volt darabja a levelezőlap méretű képeknek. Idejét nem tudom mikor volt utoljára, hogy valami olcsóbb volt mint amire számítottam, ez rendszerint fordítva szokott történni, na a "Szenteltvíz" búvárbolt kompenzálta a dolgot, egy biztosító stift, egy Scubapro embléma (http://www.divemarket.hu/termek/1807-scubapro-mk25-g250v-legzoautomata az a kék mezőben fehér "S" betü az eddig benne lévő 5 forintos helyett) meg egy, a  kifuvott levegőt két oldalra kibuborékoltató műanyag vacak került 3860 Ft-ba. De hát ezekkel komplett az egyébként igazán jutányos áron beszerzett második lépcsős reduktorom. Varrtam még egy kicsit ma de jobbára csak henyéltem 

tekintettel a melegre. "J" szerint meleg van a hűtőben, átprogramoztam hogy  3,5 fokon kapcsoljon be és 0,5 C fokon kapcsoljon ki.  Szóval a sört a hűtőből kivéve fogyasztás előtt be kell tenni a mikroba.

 Nem merem elkiabálni két jó dolog is van. De előbb még a tegnapról, mert egészen elfelejtettem, pedig a fél délelőtt ezzel telt. Úgy kezdődött, hogy miután a hűtőgép mizéria miatt napok teltek el a bilgében hentergéssel, feltűnt, hogy kevéske víz van odalent. Az ilyesmi hajónál majdhogynem természetes, de hát ez nem fából van és semmi se folyik oda üzemszerűen, azaz a víz valamiféle rendellenességet jelez, aminek jobb utánanézni. Kezdetben persze az ember elméleteket gyárt...amikor legutóbb az édesvíz készletet töltöttük akkor két tisztítónyílásnál is szivárgott, amíg meg nem húztam a csavarokat, biztos annak  a maradványa, valahonnan kiömlött, stb. Na azért nekihasaltam amikor "J" zuhanyozott és lám megindult valami csöpögés a head padlója felől. Volt már ilyen, akkor hangyaszorgalommal sikerült megtalálni a lyukat, illetve lyukakat, mert több is volt, Sikaflexszel és nagy precizitással meg is szüntettem a hibát, de lám a dolog nem oldódott meg véglegesen, úgy másfél év múlva ismét előjött. kerestük a hibát, de sehogy se sikerült megtalálni. Reflektor odalent, és az elsötétített hedből ment a kukkolás, majd fordítva. Semmi. Víz ide, majd oda, odafent, kukkolás odalent, víz csepeg. Aha mondom én és mint az Adolf Hitler egyre újabb csodafegyvereken töröm a fejem. Spéci ragasztót szereztem a Sintexkeresektől, PVC "gumicsónak" anyagot a Feritől és nekiálltam a sarkok, padló és fal találkozások ragasztott csíkkal való lezárásának alatta hagyva  a korábbi Sikaflexet. Pár órát elvacakoltam ott térdelve görnyedve a jó melegben, folyamatosan törölgetve az izzadtságot magamról, de délre megelégedetten tekintettem a munkára, nagyon megnyugtatóan nézett ki, meg is jegyeztem "J"-nek, "na ha most is folyik én tökönszúrom magam" (ez ellen ő tiltakozott), szóval nagyjából biztos voltam a dolgomban. Este én zuhanyoztam előbb és "J" meg a fejlámpával a bilgébe hajolva közvetített. Az eredmény siralmas...JOBBAN FOLYIK MINT EDDIG!! Ma újabb elméleteket gyártottam és további próbaöntözéseket végeztem. Lett egy elképzelésem, hogy folyik a víz a rendeltetésének megfelelően lefelé, de ott ahol nem is gondoltam idáig, már a padló alatt visszafolyik valami tömítetlenségen. Ha így van, akkor egy borzalmasan komplikált terelőt kell hegeszteni PVC-ből és azt beragasztani a kulcs helyre, mert egyszer már csináltam a "kenjünk be mindent alaposan Sikaflexszel" megoldást, de úgy tűnik az csak egy ideig működik. Kimodelleztem csomagolópapírból a formát, de mielőtt nekiálltam volna megcsinálni csináltam egy ideiglenes megoldást nejlonzacskó és ragasztószalag felhasználásával és ma este volt a próba. Mindketten lezuhanyoztunk és SEMMI CSEPEGÉS! Na ez az első jó hír. A második, hogy működik a hűtő! Ma itt volt a "GY" a segédjével, beraktuk az új kompresszort, meg egy hiperszuper programozható vezérlő egységet, ez utóbbit egyelőre csak provizórikusan, mert kisebb átalakítást igényel az elhelyezése és lássatok csodát, vákuumozás, gáztöltés után most hideg van a hűtőben. Olyan amilyet akarok, se felmelegedni, se szétfagyni nem fog a söröm és csak egy pillantás és látom is hány fok van odabent, mert azt is jelzi, meg hogy éppen megy vagy áll a kompresszor és tized fokra beállíthatom, hogy hány foknál kapcsoljon be és mennyinél ki.

Reggel azzal kezdtem, hogy lefotóztam a hajót oldalról 

 és szemből

 a felkelő nap fényében,

aztán délután a lenyugvóban hátulról.

  Merthogy a vizsgához kell majd leadni képeket. Nem tudja valaki  hol tudnak papírképet csinálni (ha lehet itt a közelben) digitális képről?

Délelőtt mentőgyűrű huzatot szabtam varrtam, délután megtöltöttük az édesvíztankokat.

 Szerettem volna már tegnap megörökíteni az új hajólobogót, és vártam, hogy fújjon a szél, hogy látványosabb legyen, de hiába. Alig van légmozgás, ami tekintettel arra, hogy ma megdőlt a hőségrekord eléggé sajnos. "J" megszabadulván a lobogóvarrástól, boldogan eteti a legújabb szaporulatot, nagyon tanulékonyak, hangos sipákolással jelzik ha megérkeznek, az anyjuk meg sűrű gágogással követeli a kosztot. Aztán elkezdődik a habzsolás.

Ma tekintettel a hőségre, az árnyékba költöztem. A tegnapi mentőgyűrű másik oldalát is lealapoztam, a második (erre a hajóméretre már két mentőgyűrű az előírás) olyan rossz állapotban volt, hogy kénytelen voltam teljesen lenyúzni róla a burkolatot. Ekkor láttam meg, hogy egy helyen a polisztirol hab ( népszerű nevén "Hungarocell") teljesen hiányos, nem habosodott ki rendesen a gyártáskor a sablonban az anyag. Ahhoz képest, hogy "minősített" biztonsági eszköz, ráadásul lengyel, tehát nagy tengeri tapasztalattal rendelkező ország gyártmánya, elég lazák voltak a készítők, mert  látniuk kellett a hibát amikor a huzatot kézzel varrták rá. Én kitöltöttem a hiányt vízbázisú szőnyegpadló ragasztó pépbe töcskölt PUR hab darabkákkal és az egészre ráfoltoztam lepedővásznat, tökéletes lett a javítás, 

itt szikkad a napon.

Persze most új burkolatot kell szabjak. Anyag után néztem és olyat tettem, de olyat...Szétbontottam egy Elvström soling fockot. Valamikor az idők hajnalán (Még Mahartos tengerész voltam) amikor a 25-ös jolle építése még csak terv volt, elvetődtem Svédországban az Albrechtson műhelyébe. Ő szabta és varrta az Elvström vitorlákat. Úgy gondoltam, hogy egy Soling takelázs alkalmas lesz a 25-ösre, de tévedtem. A star grósz vált be később dragon génuával. A soling grósz viszont erős szélre volt jó rephollandi génuával. Na a soling fock viszont semmire se volt jó, csak rakosgattam jobbra-balra, ide-oda, immáron harmincvalahány éve, legutóbb édesanyám lakásának lomtalanításakor bukkant elő a ruhásszekrény aljából. Na most elkezdtem felhasználni. Kiterítettem egy lenyúzott szelvényt és az alapján elkezdtem kiszabni a mentőgyűrű új burkolatát a vitorlaanyagból. Szerintem ha sikerül ügyesen rávarrni, jobb lesz mint eredetileg volt. Talán furcsának tűnik, hogy ennyit vacakolok ilyesmivel, ahelyett, hogy megvenném ( http://www.vizvonal.hu/topics.php?topic=kotelezo) de egyrészt sajnálom rá a  borsos összeget, másrészt nem tetszenek ezek a hamar kifakuló csúf műanyag vackok.

Ma este a hőség megalmulásával kibringáztunk a Tescoba egy hatalmas adag fagyiért és hogy az ebállat se érezze magát kisemmizve a nullából (melyik P Howardban is volt ez?) ő is kapott egy pálcikásat amit boldogan befalt.

 Hogy fényképezni tudjam, meg ne döntse ki az edényből a fagyit, a lábammal fogtam a pitlit,

 na még a lábam ujjáról is lenyalta amit rákenődött amikor elsőre felborította mohón az egészet. "J" megrótt, hogy "miért nem mondod neki, hogy nyalja a pálcikáról?"...hm tényleg miért is nem mondtam?

A biztonsági őr szigorúan ránk szólt, hogy ha bent akarunk maradni az előtérben, vagy akár csak a garázsban a kutyával (amíg én bementem a fagyiért "J" lent várt)akkor szájkosarat kell rá tenni, na egyrészt az őr hamarabb harapna meg valakit, mint a Deni, de hát "szabál az szabál", nem álltam neki vitatkozni, viszont azt a kínzóeszközt ami szájkosár helyett neki van ebben a melegben soha nem tenném rá szegényre, mert meg is fulladna benne, így is térdig ér a nyelve a nagy lihegéstől, szóval kint vártak az utcán amíg én bent vásároltam.

 "J" varr (nem mondom, hogy boldog tőle, nagyon utál varrni és ha olyasmit kell csinálnia amihez nincs kedve kötözködik, bakafántoskodik, durrog, kaffog ahogy csak tud, de lassan kész az új nemzeti lobogó), én meg egész nap vakartam a maradék festéket a mentőgyűrűről. Nagyjából kész, holnap mindenféle más dolog lesz, talán mellette lesz időm folytatni.

Miközben a lakatos csarnokban sertepertéltem, észrevettem, hogy vastag lemezekkel dolgoznak, szóval vastag lemezhulladékok képződnek. Régen szeretnék egy nagyobbacska horgonyt. Ehhez hozzátartozik, hogy egy  horgonytesztben az ilyen kialakítású horgonyok mutatták a legjobb eredményt, ennek nyomán használ "RP" a hajóin ilyet és ő is nagyon meg van velük elégedve.( Nagyon meggyőzőek a filmek  https://www.youtube.com/watch?v=pmGAckf69pE , https://www.youtube.com/watch?v=wwaVD2KqitM&feature=related) Szóval elkezdtem vágyni egy ilyesféle "macskára". csak az a bökkenő, hogy nálunk hasonlót nem gyártanak, utánanéztem az áraknak a neten...a lényeg, nekem megfizethetetlen. Ilyenkor az ember magyaros megoldást keres, ezt a "KT"  "fordított tervezésnek" nevezte ha jól emlékszem, ami kevésbé szebben lekoppintást jelent. Nem mondom, hogy büszke vagyok a dologra, de hát nem azért csinálom, hogy gyártsam és üzletet csináljak belőle, itt a példa, a kínaiak is ezt csinálják, ahogy korábban a japánok is, ráadásul valóban ipari méretben, továbbá 33 kiló vasért nem fogom (tudom) kifizetni kéthavi nyugdíjamat. Szóval ma ezzel foglalkoztam, elkészítettem a részletrajzokat, kivágtam vastag kartonból az egyes lemezdarabok szabásmintáját (Nem lesz egyszerű kivágni, csak autogénnel megy majd, a kapa belépő része 20-as lemezből van, a szára 16-os, ahol a legvékonyabb ott 6mm vastag.) és csináltam egy primitív 1:10-es papírmakettet is 

ami ugyan a lemezvastagság vonatkozásában nem pontos, de mutatja, hogy sikerült eltalálni a formát, merthogy az ilyen koppintásokkal az szokott lenni a baj, hogy "olyan mintha", de mégsem.

Csodálatos az állatvilág. Egy tőkésréce valamilyen érthetetlen okból a sólyatéren fészkelte be magát a gazba, tőle, nem túlzok 10-15m-re ütik-vágják a kazánlemezeket a fiúk a kihúzott Mahartos pontonokat foltozgatva, neki ez semmi. Amikor a pontonokat ki-be húzgáltuk, a kötélmanővereknél ott mászkáltunk el mellette egy méterre, kezdetben még felrepült ijedtében, de a végén még akkor se zavartatta magát. Megszámoltuk, 11 tojáson ücsörgött, már azt hittük bezápultak a nagy zavargászás közepette, de nem. Tegnapelőtt kikelt 10 kiskacsa, "J" állatkertje újabb kosztosokkal szaporodott. A hajózóút uszadékrönkmentesítési, egyúttal téli tüzelőgyűjtési akció keretében Amapola fara mögé kihúzott tuskókon remek madárrezervátum alakult ki, ott ücsörögnek tollászkodnak , bár tegnapelőtt akkora szél volt, hogy az "újszülötteket" időnként befújta a vízbe, de életrevaló jószágok, miután belehemperegtek, ismét kimásztak szárítkozni, pihés  tollaikat rendezgetni. Az anyjuk éjszakára mind a tízet a szárnyai alá veszi és úgy szunyókálnak, de reggel már ott pedáloznak a hajó körül várva, hogy mikor kapnak enni, "J" minden mennyiségű kenyeret képes velük feletetni, mindenkitől aki a környékre vetődik szárazkenyeret kunyerál a védenceinek. Én halványan megemlítettem, hogy a korábbi kelésből immáron pecsenyekacsa méretűre növekedettekből kilőnék esetleg párat, de csúnyán nézett rám.

 Vasárnap egész nap esett az eső. Néha úgy tűnt, hogy abbahagyja, de amire nekiindultam volna bármit csinálni, máris újra kezdte. Szóval pihenőnap. Hétfőn elindultam beszerzőkörútra. A vizsgának nem akarok szégyenszemre ezzel a szakadtszélű nemzeti lobogóval nekimenni, vettem anyagot, "J" nem tűnik túl boldognak (pedig van neki egy női szabó jogosítványa), hogy megmondtam rálőcsölöm a lobogóvarrást, a nemzeti még csak-csak, de a TVSK (Túravitorlás Sportklub) lobogó már egy kicsit komplikáltabb lesz.(fehér háromszög alapon fekvő kék horgony és TVSK felirat). Bár a tagságom papíron már megszűnt, mert hiszen azzal, hogy elhagytam a Balatont megszűnt minden kapcsolatom a klub kikötőivel, programjaival, de a vezetőség engedélyével életem végéig hordhatom a lobogót, ami mindig emlékeztetni fog a régi szép időkre és azokra a társakra, akik még vasalgatják a Balaton hullámait, meg azokra is akik már az égi vizekről tekintenek le rám. Sajnos ez utóbbiak egyre számosabban vannak. Épp tegnap került a kezembe egy csokor régi fénykép, Lehoczki Csaba, a töki flottabulin, Perjés Pista ropja a táncot egy másikon, ejtőzés a csapattal Sárváron a termálvízben....De rég volt, dejó volt, devégevan. Na vissza a mához. Van ugyan egy TVSK lobogóm, de az egy 25-ös jolle méretre való, nem csúfoskodhatunk egy ekkora hajón ilyen pici zseblendővel, szóval "J" feladata lesz felnagyítani és megvarrni. Aztán nekiálltam végiginterjuvolni a netszolgáltatókat, mert a honlapokról letölthető infokon nem tudtam igazán kiigazodni, biztos van akinek egyszerű a szolgáltatások összehasonlítása, de nekem rengeteg kérdésem volt és fel kellett tegyem őket. Nota bene, volt olyan amit pl. a Tmobile képviselője se tudott megválaszolni. Amúgy korábban írtam egy második levelet a Tmobilenak, ez már kicsit gorombább volt mint az első, merthogy semmitmondó magyarázatot  adtak az adatforgalom számlálásával kapcsolatos kérdésemre. Amúgy idekopyzom:

 Beraktam a gázriasztót. A mosogató alatt van a bejövő gáz elzáró csapja. Ez is egy biztonsági elem, túl azon, hogy a tűzhely használaton kívüli állapotában mindig zárva van, de olyan fajta, hogy a nyitott állás ellenére nagyobb áramlási sebesség felett ami pl. tömlőszakadásnál állhat elő, automatikusan lezár. A sárga gázcsap fogantyú melletti szürke dobozkában lévő billenőkapcsolóval történik a gázriasztó bekapcsolása. A mosogató mellett van a gáztűzhely, 

alatta a hőszigetelt fenéklemez feletti zsanéros konzolon van fejjel lefelé a riasztó-érzékelő, így nem hullik bele a kosz, 

de szükség esetén felbillenthető és ellenőrizhető a működés.

Packázik velem az időjárás. Ebéd utáni alvásból ébredve miután kifutkároztuk magunkat a kutyával (na jó ő futkározik én bringázok), letelepedtünk Denivel, én a fuxtetőre, ő a lábamra, ő őriz minket meg a hajót (olyan balhét csinál, ha egy kajakos közelebb jön!) én meg az egyik mentőgyűrűről kapargattam a lepattogzófélben lévő festéket (annyira nem pattogzik azért, hogy könnyen le lehessen vakarni, de annál jobban, hogy ott lehessen hagyni), miközben hol melegem volt, hol fáztam, ahogy a nap  és a szél szórakozott velem. Egy órát se ücsörögtünk ott amikor esni kezdett az eső, bevonultam a szalonba és átöltöztem tisztába, hogy leüljek írni, na amire nekikezdtem már megint hét ágról süt a nap. Szeszélyes az idő...na meg a Medárd.

 0:35 Most jutottam el a naplóírásig. Ma (na jó, már tegnap) kitakarítottam a ragasztó maradékot, már ameddig beértem a szűk helyre a hosszbordák mögé. Ahová nem értem el, azt meg beszórtam cementtel, ezzel "neutralizáltam" a ragasztómaradékot. Bár tökmindegy, hogy ott ahová már semmi se ér el van e ragacs vagy nincs, de mégis....Aztán beszereltem a léghűtéses kondenzátort a helyére. "GY" este fél kilencre jutott el hozzám, az is dolgozik látástól vakulásig, éppen zuhanyozáshoz készültem, szerencsére még nem álltam be a víz alá, csak kiszaladtam a hidegbe (jól lehűlt az idő a tegnapelőtti 30 fokhoz képest) anyaszült meztelenül, a markába nyomtam a kiszerelt kompresszort és mentem vissza a headbe. Kitaláltam azt is, hogy hogy építsem be a PB gáz riasztót, merthogy nem olyan egyszerű a dolog. Ugyanis miután a gáz nehezebb a levegőnél, alulra kell rakni a tűzhely és a gázcsatlakozások alá, de úgy, hogy ne hulljon bele lehetőleg semmi szemét, viszont a gáz mégis utat találjon bele, tehát letakarni se lehet. Továbbá nem célszerű nagyon eldugni se, mert azért nem árt időnként ránézni, hogy rendben van e, pislog e bekapcsoláskor. A szokásos konstrukciós problémák mindenütt, mint mondjuk a női cipőnél, legyen nagyon kényelmes,de kicsi legyen, hogy szép legyen  benne a láb, tartós legyen de pillekönnyű, stb. Elkezdtem csinálni a felerősítő csuklós tartót, holnap tán befejezem, ha nem jön közbe semmi.

Ma reggel úgy keltem fel, hogy elhatároztam bekapcsolom így a hűtőt. Hátha valami változott...ÉS TÉNYLEG! (csak nem arra amerre szerettem volna ) Még a reggeli pipere előtt bekapcsolom...hogyaza....itt most mindenféle piros karikába tett 18-ak jöttek. MEGINT NEM INDUL A KOMOPRESSZOR! Nyomja a hibajelet, három piros villanás a LED-en azaz megszorult a forgórész...állítólag. Na telefonos segítség, "GY" azt mondja "kiszedünk mindent". Be is ugrott megkonzultálni a dolgot, merthogy személyes szerencsém, hogy itt jár el napjában többször a Soroksári úton, megnézte  a siralmas állapotot ahogy tegnap este félbemaradt a dolog. Szétvágta a csövet, jött az olajpára, sivított a gáz (ez már nem az ózonpajzslukasztó freon, ez már az egészséges, erről csak 10 év múlva derül majd ki hogy mérgező), aztán ment a dolgára én meg alábuktam a mocsokba és folytattam. Onnan a messze távolból ahová még belátni se lehet a hűtőláda alá, csak a feltekert 8-as réz csőkígyó kilógó végét iszonyatos erővel húzni és reménykedni, hogy talán mégse olyan jól ragasztottam le a fenékre. Hát....nagyon jól leragasztottam. Minden centi véres (szószerint) erőfeszítéssel jön ki, pedig pajszer, kis fakocka, nagy fakocka, ilyen fogás, olyan fogás....Volt egy pár nagyon szar meló a hajóépítés során, de kijelentem, hogy ez az aranyérmes. (hm...bár amikor a nyári forróságban a gázolajtankok helyét hőszigeteltem és elfogyott a levegőm és időnként ki kellett jönni fuldokolva, az se volt kutya. Szóval ott van a dobogón.) Befogtam "J"-t is a pajszer végére, szegény úgy elfáradt, hogy azért kezdtem most bloggal az ebéd utáni alvást követő ébredés után, mert látom, hogy szegény szintén elalélt, pedig nem igazán szokott aludni napközben mint én. De közben kitört megint az égzengés, úgyhogy Deni beindult rettegni és felkeltette a nyafogással, szóval pajszerolás folyt. köv, még van vagy 5 m kitépnivaló csövünk. Ja, hogy további örülnivalóm is legyen, megírta a szokásos mailt a Tmobile, hogy lejárt a havi 3 Gb, tehát mostantól kínszenvedés lassú a net. Megnézem a príma "Net Meter"-em mennyit mutat, nos pontosan a fordulónapon kapcsoltam be a számlálást ami a Tmobilenak három gigabájt az nálam 2,4. Mit mondjak erre? Milyen eszköz, milyen tudomány az, amit ennyiféleképpen lehet mérni? A (mondjuk)628mm az még a kínai mérőszalagok világában is csak egy, legfeljebb másfél milliméterrel tér el egy másik mérőszalaggal mérve. Itt meg???  A boltból nem lehet kijönni, ha egy forinttal kevesebbet fizetek annál amit a kassza mutat, és én se fizetek eggyel se többet. Itt meg? Fizetek, és aztán adnak amit gondolnak? A hentesnél mondjuk...kérek úgy 3 kiló marhalábszárat aztán ki is fizetem, kapok a 2,4 kilót és nem vághatom a fejéhez, mert az ő mérlege 3-at mutat? De ha ilyen nagy a bizonytalanság miért nem akkor jár le náluk a három giga, amikor az enyém már 3,6-ot mutat? He? De tényleg...hogy van ez?

18:57 Hááát....ráment a nap. Most vakarództam ki a koszból, meg a valami miatt takonnyá vált ragasztóból. Az egyik (nagyobbik) része keményre bekötött, ez rettenetes erővel fogta a csöveket, a másik rész viszont mézgásan ragacsos maradt (ez valami ajándék ragasztó volt nem ismertem korábban, de gondoltam jó lesz ide), levakarhatatlan kézről, meg a többi testrészemről, amivel belekönyököltem, támaszkodtam, ráfeküdtem. Csak homokkal lehet ledörzsölni, akkor előbb utóbb lepereg mielőtt a felhámból számottevő mennyiség is jönne vele, de szakad az eső, hol van most száraz homok? Kínomban Ultraderm-mel sikáltam, úgy az ötödik csiszatolás után már csak imitt amott vagyok ragasztós. Jártányi erőm alig maradt, remeg kezem-lábam az erőlködéstől.

 Randa egy nap volt. Bevallom elrontottam valamit. A hűtőgép kondenzátorát úgy gondoltam, hogy zseniális dolog belülről a fenéklemezre ragasztani. De nem volt az. Túl szélsőségesek a vízhőmérsékletek, nem tud stabil üzemállapot beállni. Tehát be kell rakni egy léghűtéses kondenzátort. De miután kibontottam a fenékben a takarást kiderült, hogy amire nem számítottam az alákondenzált nedvesség hozzáfért a rézcsőből hajtott kondenzátorhoz, ami életveszélyes, mert galvánelemként belülről rohasztja szét a fenéklemezt. Nekiálltam kitermelni az egész hóbelevancot, valami elképzelhetetlenül hozzáférhetetlen helyen van, mert a hűtőládát kiszedhetetlen módon építettem fölé. Még a felével se végeztem egész napos munkával és holtfáradt vagyok, kezem-lábam reszket. Most éppen a bal kezem gyűrűsujja görcsölt be a fáradtságtól, pedig már csak a kyboardot ütöm. ELŐSZÖR fordul elő velem, hogy komolyan kezdek gondolkodni azon, hogy öreg vagyok  már ehhez. Miközben ezeket a sorokat írom a TV-ben a Zsaruvér-Csigavér,  film reklámja megy. A múlt heti részben néztem nosztalgiával a "régi" Balatont, a régi színészeket, akik már a túlvilágon vitorláznak, színészkednek. Zenthe Feri bácsi a Tenkes és a Dragon flotta kapitánya, Bujtor Pista és a Rabonbán 30-as cirkáló, a statisztaként feltűnő régi balatoni arcok. Szóval elszállt az idő. Nagyon lelombozódtam ettől a hűtő dologtól, pedig alapjábavéve szerencsém van, mert ha rendben működik a hűtő, sose jöttem volna rá, hogy időzített bomba van a hajófenékben. Mindazonáltal rossz gondolatok kavarognak bennem.

 Pár nappal ezelőtt csináltam egy listát, amire felírtam mindazt amit el kell végezzek,be kell szerezzek, mielőtt bejelentkezem a hatósági vizsgához. Ehhez alapul a 2/2000. (VII .26) KöViM rendelet szolgált,  egy része a  felszerelésekre vonatkozik, horgony, kötelek, mentőeszközök tűzoltókészülék és hasonlók tartoznak ide, valamint olyan a hajóra vonatkozó előírások, amiket a tervezés és építés során már figyelembe vettem. A többi egy sereg olyan dolog, ami ott ugyan nincs előírva, de én a hajó biztonsága szempontjából fontosnak tartom, mint pl a tűzvédelmi elzárók, vagy a PB gáz érzékelő. Ez utóbbi nélkül ugyan már egy éve üzemeltetjük a hajót, merthogy megbíztam a saját gáztömör csőszerelésemben, de azért az ördög nem alszik, most időszerűnek láttam, hogy beszerezzek egyet. Tegnap meggogliztam a témát és ezt választottam http://www.ldsz.hu/termekek/reszletes/518 . Na mondom kimegyek érte Budaörsre ahol a bolt van. Persze most nem olyan egyszerű, hogy csak felpattanok a robogóra és hipp-hopp ott vagyok, "J" lelépett vásárolni, csekkeket befizetni, kettesben maradtunk Denivel "akit" ugye nem lehet egyedül hagyni a hajón, mert azonnal zokogásban tör ki, tehát kénytelen voltam beültetni az autóba és így mentünk a boltba. Volt némi nehézség, mert a GPS navigátor naná, hogy 100m-el és egy háztömbbel arrébb jelentette ki, hogy "érkezés a célponthoz", ami konkrétan egy templom volt, de felülkerekedtünk a nehézségeken. De nem volt raktáron, mára megrendelték, küldtek SMS-t délután és el is hoztam immáron robogóval, mert "J" vigyázott a hajóra és a kutyára, "aki" óriási örömmel fogadott amikor megjöttem, mintha egy éve mentem volna el akkora örömtáncot lejtett, pedig egy órát se voltam távol. Akit esetleg érdekel szólok a beszerzett riasztóról. Tehát ez a típus többféle gáznemű anyag érzékelésére alkalmas, az, hogy szénmonoxid, altatógáz, metán (bányalég) vagy esetemben propán-bután gázömlés esetén riasszon az a beépített érzékelő típusától függ. Ez jelen esetben TGS2610, nagyítóval ellenőriztem.  Ha a gázkoncentráció eléri a robbanási határárték 10%-át,  rövid jel-hosszabb szünet(0,25sec-1 sec) jelzést ad, ha  20%-ra nő az érték, akkor 1sec jelzés, 1 sec szünet a folyamatosan ismételt hang és fényjelzés, mindaddig amíg a hiba fennáll. Ha a tápfeszültség 9V alá csökken, azt 0,25 sec-os  szaggatott hangjelekkel "közli". Miután az érzékelőben van egy izzószál, ezért a készülék élettartama nem végtelen, gondolom idővel elég, kiég, mint az izzólámpák, az irka szerint az átlagos élettartam 5 év, ezért csak akkor lesz bekapcsolva amikor a gáztűzhely fő elzáróját kinyitjuk, így reményeim szerint az öt év főzésidő elég sokáig elég lesz nekünk. Még valami fontos lehet, a leírás szigorúan megtiltja a tesztelést PB gáz direkt beáramoltatásával, pl öngyújtó odatartásával, ez károsíthatja a betrendezést, gondolom ha 10%-os koncentrációt már érzékel, a direkt gáz rááramoltatás olyan lehet neki, mintha egy milliamperes méréshatárba kapcsolt műszerre 10A-t küldök rá, még jó, hogy elolvastam (szokásomtól eltérően) a kezelési utasítást, mert az volt az első gondolatom, hogy meggyújtok egy öngyújtót, elfújom a lángot és beletartom a riasztót, hogy vinnyog. De végülis az, hogy bekapcsoláskor három rövid pittyenéssel és zöld villanással jelzi, hogy "dolgozik" elég megnyugtató.

Holnap úgy tűnik az élelmiszerhűtővel fogunk megküzdeni, ahhoz a tegnap "véglegesre" bezárt gépházajtót felnyitottam és kiszereltem a fénycsőarmatúrát, helyette LED-es lámpát akasztottam be, amit persze előbb meg kellett javítani (ez a rosszabb fajta kínai cucc volt, harmadszor romlik el, már szinte mindent átalakítottam benne), mert a fénycsővilágítás a bilgében a hűtő cuccainak tuningolásához kell majd. Nemsokára hozzálátok az előkészületekhez, mert idáig nem fértem hozzá, "J" olyan rettenetesen intenzív konyhapakolásba és sütésfőzésbe csapott.

 Kivonultam a gépházból. Működik a tűzjelző, a táv üzemanyagelzárás, a levegőelzárás, nem csöpög-folyik  semmi. A motor két oldalán a fenéklemezt, ami piszok hideg amikor rajta ücsörgök szereléskor, beragasztottam a 3cm vastag kemény PUR hablemez maradékával és a gépházajtók Armaflex hangszigetelését is megdupláztam. Még terveztem a gépház kiporszívózását, de aztán úgy döntöttem, hogy jó így ahogy van, becsuktam a gépházajtókat és késznek nyilvánítottam a meghajtással kapcsolatos munkákat.

Tegnapelőtt délután bevásároltuk a padló- és falicsempéket "J" szüleinek a fürdőszobájához. A közel 20m2 csempe, meg a négy zsák ragasztótól égnek állt a puha rugózású WV Derby orra és a bal hátsó kerék, ami hajlamos lassan leengedni, jó lapos lett. Nagy óvatosan hazagurultunk Amapolához, közben megállva az Agip kútnál, majd miután ott rossz volt a csatlakozó, a gumicsónakműhely kompresszorával fejeztem be a kerék fújást. A Portánál lévő "fekvő rendőr" diszkrét  kolompolással jelezte, hogy a kipufogódob mindössze 2cm-nyire van a betontól, ezért a cucc nagyrészét átpakoltam az ülések elé, így már el tudtam vele ma este autózni a  Marek József utcába és "J"-vel felcipeltük az egészet a szülei lakásába. Tegnap beraktam a tűzjelző dudáját és véglegesen lezártam a műszerpult bal oldali burkolatát is. Ha optimista vagyok azt mondom soha többé nem kell kinyitni. Mondjuk az ember optimistának születik és pesszimistaként hal meg, és én már jóval közelebb vagyok az újjászületéshez mint a nulladik szülinapomhoz, szóval azért nagyon nem reménykedem benne, hogy nem fogok benne turkálni a nem túl távoli jövőben. Kicseréltem a megolvadt vezetéket, amin nagyjából nulla amper folyik üzemszerűen, tehát a melegedés nem üzemszerűen következett be, de miután rendben működik a fordulatszámmérő, túlságosan nem izgat a dolog. Tegnap "J" a parton lévő hűtőszekrény felé indult, ilyenkor a kutya hűségesen követi, mint ahogy akármelyikünket, ha a partra indul, én meg éppen ebéd utáni álomba zuhanok, a hőségre való tekintettel abban az öltözékben amiben megszülettem, amikor hangos csobbanást és "J" kétségbeesett kiáltását hallom: "Gyere gyorsan, beesett a kutya a vízbe!!" Na ebben az öltözékemben mégse akarok a partra kirohanni, amire magamra veszek valami gatyát, meg a szandálomat, mert piszokul éget a deck a napon, addigra Deni már kimászott a mögöttünk lévő munkatutajra, de onnan nem lehet a partra lépni, így csak kétségbeesetten szaladgál körbe-körbe. Szemmel láthatóan "kutyabaja". Végülis a partról hívogatom, mire beleveti magát a vízbe és kiúszik a bokrok között rázva magáról a vizet a rekettyére, meg rám. Aztán vad törölközésbe kezd a fűben hemperegve, szemmel láthatóan nem szeret vizesnek lenni, pedig ebben a hőségben talán nem is nagyon kellemetlen a dolog. Még az is lehet, hogy így volt, mert ma amikor éppen lépek ki a pontonra, a tökkelütött állat annyira a nyomomban van (amúgysincs tekintettel soha arra, hogy van ott valaki, lök félre lábat, embert, ha neki mennivalója van), hogy amikor még a levegőben van a lábam ő már ugrik, az eredmény; végigkarmolja a lábam, majd visszapattan róla...a vízbe. Ismét elúszik a tutajig, ott megkapaszkodik és hülyén néz, majd miután a partól szólongatom megismétli a tegnapi partraszállást. Ma se viselte meg a dolog különösebben, az ezt követő két-három partraszállásnál még látom hogy koncentrál, de aztán ismét "menetből veszi" az akadályt, rá se ránt a dologra. Viszont ma bemutatta a "szegény nyomorult szűkölő eb" produkciót, ugyanis a csempeszállítást követően, amiben izgatott hátramozdítóként vett részt, elvittem az autót a kislányom lakása elé, hogy bútort szállítson vele holnap, így trolibusszal és villamossal tértünk haza a hajóra. Nos amíg autózni imád, addig trolibuszon, villamoson nyomorúságosan nyafog, pórázon meg húz mint a traktor, meg kellett állapítsam, hogy olyan mint én, csak hajón szeret lenni, esetleg a közelében a parton. Most kint sertepertél a decken, nem úgy mint tegnap este, amikor dörgött villámlott, még csak messziről hallatszott halkan a tompa égzengés, de ő már bent kuksolt az ágyam tövében és kétségbeesetten nyomkodta az orrával a könyökömet, hogy tegyem a fejére a kezem, mert nagyon fél.Szerencsére nem ázott el, még jóval az eső előtt bejött, mert a vízbeesések után elázva olyan bűzt árasztott magából, hogy a cockpitban alig lehetett mellette megmaradni. Felvetettem "J"-nek hogy valami finom samponnal fürdessük meg, de szerinte nem venné jónéven a dolgot. Ilyen kérdésekben hallgatok rá, mert nagyon ért az állatokhoz.

 23:30 Más. Úgy tűnik nem szavazták meg az "extrémsport adót". Azt a javaslatát Csiba Gábor kórházi főorvosnak, mozgalmárnak és kormánypárttagnak, hogy aki ezen  kategóriába  tartozó sport űzése során sérül meg azt ne gyógyítsák állampénzen. Állampénzen csak tartsák életben, más nem jár, csak annak aki fizet érte. Ez az adófajta egy csomagban lenne a hamburgeradóval, magyarul aki egészségtelent zabál és veszélyeset sportol az fizessen. Sőt a csomagba még a dohányzás és az alkoholfogyasztás, valamint az ittas vezetés miatt bekövetkező egészségügyi kezelések is bekerülnének. Vegyes érzelmekkel figyeltem tegnap este a TV-ben Csiba Lajos és a féllábú Himalájamászó, Erőss Zsolt vitáját e tárgyban. Erőss nem egy lényegretörő gyakorlott nyilatkozó és a főorvos úr gyenge félmagas labdáit rendre elvétette.  Már amikor szóhoz jutott, mert kb harmadannyit hagyták beszélni, mint a terjengős körmondatokban amúgy triviális tényeket citáló doktort, aki valahogy mindenáron egyenlőségjelet akart tenni (de facto tett is) a budji jumping és az ittas vezetés közé. Amikor a Fidesz cafatokra verte ellenzékként az akkori SZDSZ tervezett egészségügyi reformját, többek közt népszavazáson megfúrva a két gombóc fagylalt ára vizitdíjat, belemanőverezte magát a jelenlegi gödörbe, amikor ilyen kínszülte akciókkal akar pénzt találni a rendszer fenntartásához. Az a megoldás, hogy az egészségbiztosító ténylegesen biztosítási alapon működjék, hogy a biztosító felmérje a kuncsaft egészségi állapotát, életmódját, rizikófaktorait és eszerint állapítsa meg személyre szólóan a díjat amit az illetőnek fizetnie kell, megbukott. Most jön az ötletelés. Nem mondom, hogy igazságtalan, hogy aki gyorshajtás, ittas vezetés miatt  sérül, aki szétzabálja, szétissza az egészségét, annak kerüljön többe a gyógyítás, mint annak aki  kevésbé vétkes a betegsége kialakulásában. De ezek hajuknál fogva előrángatott dolgok. Különösen az extrém sportolók .....vajh hányan lehetnek akiket baleset ért és évi hány milliót lehetne megspórolni, ha bevasalnák rajtuk a kórházi költséget? Kijönne belőle egy komplett zászlócsere századrésze (a megváltozott fővárosi zászlókra gondolok, merthogy tűrhetetlen volt, hogy hasonlított a román nemzeti lobogóra), vagy a Moszkva tér Széll Kálmán térre módosításának egy része? Amúgy lehet rá azt mondani, hogy demagógia, de ezek bizony összevethető költségek. Amúgy meg mi az az "extrém sport"? Meg tudja valaki pontosan mondani? Meddig, vagy inkább mettől extrém mondjuk a sízés? A piros pályán még nem az de a feketén már igen? Mennyivel veszélyesebb a sárkányrepülés, mint a futball? Megsúgom semennyivel, pedig az egyiket tuti extrémnek fogják mondani, a másikat meg nem, márcsak urunk és parancsolónk szenvedélybetegsége miatt sem. És a lovaglás? Szerénytelen véleményem szerint veszélyesebb mint a repülés, mert pont olyan mintha 1,5 m magasan repülne az ember folyamatosan. Ugyanakkor beteg gyerekeket gyógyítanak lovasterápiával, szóval lesznek extrém és extrémtelen lovasok? Micsoda lehetetlen adminisztrációs, korrupciósanszos helyzetbe manőverezné a főorvos úr azokat akik döntenének majd a konkrét esetekben! Az ember csak tátja a száját, hogy milyen amatőr szinten megy az ötletelés azon, hogy azt a rettenetes léket amit az egységes adókulccsal vertek a költségvetés hajójának fenekébe, hogy lehetne félpár zoknikkal betömködni.

Nagy érdeklődéssel néztem...volna a vitát az atomerőművek és a fenntartható fejlődés kapcsán Jávor Benedek LMP-s képviselő és egy megnemmondom kicsoda tudós ember közt, de közben mindenféle gondjaim támadtak ponyvázásilag a kezdődő viharban. Annyit mindenesetre tapasztaltam és ez ismételten felbosszantott, hogy az LMP-s képviselőgyerek úgy beszél az "alternatív energiaforrásokról" melyek "napmintnap egyre nagyobb számban tűnnek fel", és hogy a tudomány "nagy lépésekkel halad ezirányban", mintha ezek tények lennének és nem egy felfújt lufi amit a bölcsészek dédelgetnek, de senki rajtam kívül még egy üveg sört nem hűtött be napenergiával, pláne közülük, akiknek ha valami kettővel több, vagy kevesebb, az már "nagyságrend" és a kilowatt és a kilowattóra az ugyanaz, csak más tájszólásban. Továbbra is Csernobilt emlegetnek az atomerőművek kapcsán, meg most ráteszik Fukusimát, ez elég ok lenne szerintük az atomerőművek bezárására. Mi lenne ha megszámolnánk, hogy a világon hány ember hal meg az utakon? Nem lenne elég nagy szám az autóközlekedés betiltására?

 Vettem némi felúszó kötelet a mentőgyűrűkhöz, vettem sivalkodót a tűzjelzőhöz, vettem valamivel vastagabb perlon zsinórt olvadószálnak, mert bár amit elsőre felraktam prímán tartott, de miután pengetni lehetett magas hangon, szóval alaposan kifeszült, féltem, hogy egy idő után megadja magát, így kicseréltem olyan kb Reluxazsinórszerűségre. Vettem továbbá mély levegőket és alámerültem a gépházba, piszok meleg volt ma, hidegben se egy öröm ott matatni a szűk helyen tekeregve, de így a saját levemben fürödve kifejezetten utálom. Felfúrtam és felpopszegecseltem a jobb oldali tank golyóscsapjának a csigáját, kifeszítettem a záró rugót, miután a tank üres egyelőre így marad. Miközben ott bogarászok egy megolvadt szigetelésű vezetékre lettem figyelmes. Végigkövetve kiderült, hogy a fordulatszámmérő vezetéke , amin a generátorról a frekvenciajel felmegy a műszerhez. Érdekes dolog, merthogy ott milliampereknél nagyobb áram nem folyhat, ha minden rendben van, tehát a 0,75-ös vezetéknek nem szabadna melegedni...és mégis. Kitermeltem és holnap kicserélem és megmérem valójában mekkora áram folyik rajta.  Olyat el tudok még képzelni, hogy valamikor amikor még a műszer nem volt rajta valamivel összeért a vége egy rövid időre és valami zárlati áram folyt rajta. Vagy valahogy hozzáért a kipufogócsonkhoz?? Merthogy nem a teljes hosszban olvadt meg a szigetelés, csak a vége felé egy fél méteren, ott is szakaszosan. De hogy érhetett volna hozzá bármihez amikor össze volt korbácsolva több más vezetékkel, amiknek semmi bajuk? Rejtélyes dolgok ezek. Mondom, hogy mindig a villannyal van baj!

 A nap nagyrészében folyamatos megfigyelés alatt állunk.

Megcsináltam a tömítéseit azoknak a síbereknek, amik a gépház levegőellátását lezárják, ha tűz esetén átbillentem őket. Az a reményem, hogy ha netán tűz üt ki a motortérben, ha elzárom az üzemanyagot és a levegőutánpótlást, akkor az égés három feltétele közül kettőt megszüntetek, csakcsak elalszik, de legalábbis nem harapódzik el a tűz. Holnap kell néznem valami elektronikai vackot ami vinnyog ha a gépházhőmérséklet mondjuk eléri a 110 fokot. Az már biztos tűz. Ezt pillanatnyilag egy piros LED jelzi, de akarok valami hangjelzést is mellé. Amúgy van hőmérő is a műszerpulton a cockpitban ami a gépházi hőmérsékletet mutatja, de az csak + 40 fokig mér. Terveztem egy ventillátort is, ami beszívja kintről a levegőt és a kipufogócsonk-légszűrő tájékra fújja, de ha nem szükséges nem építem be, azzal is csak bonyolítom a rendszert, de ha túl magas lesz a gépházhőmérséklet akkor kénytelen leszek berakni, hogy átszellőzzön. Majd az első utakon kiderül. Eljutottam odáig, hogy a műszerkonzol jobb oldalán már reményeim szerint véglegesre felcsavaroztam a takarólemezt, mert NEM KELL TÖBB KÁBELT BEHÚZNI! (na jó tudom ez nem lesz "örökre vasalva", de most ebben reménykedem) Ha ezt a tűzjelző nyünyörgőt bekötöm a bal oldalra, akkor az is kész! Elővettem a táblázatot, ami a kishajók kötelező felszereléseinek jegyzékét tartalmazza, mert már csak néhány apróság ami hiányzik, hogy Amapolát egyelőre belvizi motorosnak levizsgáztassam. Rámegyek, hogy az elkövetkező napokban minden hiányzó tétel meglegyen aztán Isten neki jöjjön aminek jönnie kell...a vizsgabiztos és reményeim szerint a hajólevél, hogy megindulhassunk hajózni, immáron szabályosan, nemcsak úgy "fű alatt" ahogy tavaly tettük.

 Kész a baloldali üzemanyagtank elzárója. És MŰKÖDIK. A jobboldali is elő van (lesz) készítve, de nem sürgős, mert az a tank egyelőre üres és egyelőre az is marad. (megvárom amíg lemegy az üzemanyag ára :))) Elnézést a homályos képekért, de ha vakuztam az egész befénylett és nem lehetett látni semmit, vaku nélkül meg az egy szál gépházi lámpánál hosszú időt kellett exponálni közben beremegett a kezem, pedig még a mennyezeten is támasztottam lábbal.

Legalább tíz fokot hűlt a levegő tegnap óta és borzongató szél is fúj, továbbá szemerkél időnként az eső, szóval olyan ősziesre fordult az idő. Levonultam a fuxba, magamra csuktam a tetőt és nekiálltam csavarokat válogatni, ez az idő másra nem alkalmas. na azért felfúrtam, csavaroztam, popszegecseltem a csigáit a szerkezetemnek, a rugót is, ami "elsüti" a bal üzemanyagtank csapját, kifeszítettem, prímán működik. Kicsit alakítottam a diesel adagoló mechanikáján is, szóval olyasmiket csináltam, amihez nem nagyon kell kint sertepertélni, mert ebben a hangulattalan időben semmi kedvem se volt ilyesmihez. Kivétel persze a kutyáról való gondoskodás, ami persze nem nagy teher, mert ritka intelligens állat, semmi gond nincs vele hálistennek, jön-megy ahogy kedve tartja, lefekszik a cockpit padlóra és a küszöbre hajtja a fejét, szemléli mit csinálunk, aztán összegömbölyödik és alszik, majd gondol egyet, kiugrik a deckre körbesétál, lefekszik a fedélzeten valahol ahol még hallás (és gondolom szimat) köztelünkben van, ugat ha rendellenességet észlel és ha bármelyikünk kimegy a hajóról árnyékként követi. "J" egy időben sokat nyaggatott, hogy legyen kutyánk, de bevallom, hogy azon túl, hogy nem gondolom, hogy egy kutya igazán hajóra való lenne, az is ok, hogy nem lesz kutyánk, hogy nehezen tudnám elviselni, ha Deninél butább állat lenne, márpedig ennek nagy az esélye, mert néha azt gondolom, hogy még a gondolataimat is kiolvassa, tekintetből ért és azonnal engedelmeskedik, még szólni se kell, ha nem néz felém elég egy hümmögés és máris tudja ha rám néz, hogy mit akarok. Szóval csak annyi dőre mentem ki a hajóról, amennyi ideig a reggeli és délutáni futóedzésünk tartott.

Nézem a TV-t "apák napja" (tudtátok, hogy van ilyen? Mert én nem) alkalmából  nagy eredményként emlegetik, hogy sok apa visszavett a munkából, hogy többet foglalkozhasson a gyerekeivel és van már sok családfenntartó nő, ahol az apa megy gyesre. Nos éppen tegnap kommentáltam a kisember blogját e tárgyban. Semmi bajom vele, ha mondjuk a feleség sugárbiológus professzor és a férj feladja a szarszippantós kocsihoz fűződő karrierjét azért, hogy a gyerekeket otthon istápolja. De azt kifejezetten rossznak tartom, hogy egy pályáján sikeres férfi azért fogja vissza magát a munkájában, hogy otthon mosogasson, takarítson, főzzön, ezáltal a feleségének több időt biztosítva a szappanoperák élvezéséhez. Merthogy arról szó sincs, hogy amíg a férj mosogat addig a feleség lecseréli a kocsin a defektes kereket. Szóval a feministák, akiknek múlhatatlan "érdemeik" vannak a férfiak elférfiatlanításában most lehet hogy meg akarnak majd kövezni, de adekváltan kell(ene) megközelíteni a témát. Annyit fúrták, faragták a férfias világot, amíg a férfiak elnőiesedtek, a nők meg elférfiasodtak. Persze annyira nem, hogy kereket cseréljenek, meg egyáltalán tudják, hogy hány bár kell egy kerékbe, csak annyira, hogy ne engedjenek be a sávba egy indexelő férfit, mert hisz az a nemük eláruása lenne.  Nem mondom, hogy a megnövekedett családi elvárások egyenes következményként szoktak le a keresztény kulturkörben a férfiak a kemény munkáról, de szerepe lehetett benne. A pedagógusi pálya elnőiesedése meg szememben megalapozza a gyerekek technikai érdeklődésének sorvadását, mert kevés kivételtől eltekintve a nők irtóznak mindentől ami fizika, szerkezet, villany és mechanika, aki mégsem, az messze elkerüli a pedagóguspályát, így lesznek a gyerekekből villanyszerelő, asztalos, lakatos, gépészetchnikus és mérnök helyett ügyvédek, szociológusok, humánpolitikusok, média és kommunikációspecialisták és egyéb diplomás ipari alpinisták és ablakpucolók. Márpedig a nemzeti háztartás bevételi oldalát az eladható termékek gyarapítják és ha ilyet csak a ferdeszeműek lakta földrészeken fognak előállítani, majd nemsokára kiötleni is (merthogy az ilyesmiken való agyalás bizony estéket éjszakákat vesz igénybe, szóval aki ilyenre adja a fejét az gonosz módon "elhanyagolja a családját"), akkor nekünk az esszéexportunkból kell majd megélni, ami nem sok jóval, kecsegtet.