Miközben a lakatos csarnokban sertepertéltem, észrevettem, hogy vastag lemezekkel dolgoznak, szóval vastag lemezhulladékok képződnek. Régen szeretnék egy nagyobbacska horgonyt. Ehhez hozzátartozik, hogy egy  horgonytesztben az ilyen kialakítású horgonyok mutatták a legjobb eredményt, ennek nyomán használ "RP" a hajóin ilyet és ő is nagyon meg van velük elégedve.( Nagyon meggyőzőek a filmek  https://www.youtube.com/watch?v=pmGAckf69pE , https://www.youtube.com/watch?v=wwaVD2KqitM&feature=related) Szóval elkezdtem vágyni egy ilyesféle "macskára". csak az a bökkenő, hogy nálunk hasonlót nem gyártanak, utánanéztem az áraknak a neten...a lényeg, nekem megfizethetetlen. Ilyenkor az ember magyaros megoldást keres, ezt a "KT"  "fordított tervezésnek" nevezte ha jól emlékszem, ami kevésbé szebben lekoppintást jelent. Nem mondom, hogy büszke vagyok a dologra, de hát nem azért csinálom, hogy gyártsam és üzletet csináljak belőle, itt a példa, a kínaiak is ezt csinálják, ahogy korábban a japánok is, ráadásul valóban ipari méretben, továbbá 33 kiló vasért nem fogom (tudom) kifizetni kéthavi nyugdíjamat. Szóval ma ezzel foglalkoztam, elkészítettem a részletrajzokat, kivágtam vastag kartonból az egyes lemezdarabok szabásmintáját (Nem lesz egyszerű kivágni, csak autogénnel megy majd, a kapa belépő része 20-as lemezből van, a szára 16-os, ahol a legvékonyabb ott 6mm vastag.) és csináltam egy primitív 1:10-es papírmakettet is 

ami ugyan a lemezvastagság vonatkozásában nem pontos, de mutatja, hogy sikerült eltalálni a formát, merthogy az ilyen koppintásokkal az szokott lenni a baj, hogy "olyan mintha", de mégsem.

Csodálatos az állatvilág. Egy tőkésréce valamilyen érthetetlen okból a sólyatéren fészkelte be magát a gazba, tőle, nem túlzok 10-15m-re ütik-vágják a kazánlemezeket a fiúk a kihúzott Mahartos pontonokat foltozgatva, neki ez semmi. Amikor a pontonokat ki-be húzgáltuk, a kötélmanővereknél ott mászkáltunk el mellette egy méterre, kezdetben még felrepült ijedtében, de a végén még akkor se zavartatta magát. Megszámoltuk, 11 tojáson ücsörgött, már azt hittük bezápultak a nagy zavargászás közepette, de nem. Tegnapelőtt kikelt 10 kiskacsa, "J" állatkertje újabb kosztosokkal szaporodott. A hajózóút uszadékrönkmentesítési, egyúttal téli tüzelőgyűjtési akció keretében Amapola fara mögé kihúzott tuskókon remek madárrezervátum alakult ki, ott ücsörögnek tollászkodnak , bár tegnapelőtt akkora szél volt, hogy az "újszülötteket" időnként befújta a vízbe, de életrevaló jószágok, miután belehemperegtek, ismét kimásztak szárítkozni, pihés  tollaikat rendezgetni. Az anyjuk éjszakára mind a tízet a szárnyai alá veszi és úgy szunyókálnak, de reggel már ott pedáloznak a hajó körül várva, hogy mikor kapnak enni, "J" minden mennyiségű kenyeret képes velük feletetni, mindenkitől aki a környékre vetődik szárazkenyeret kunyerál a védenceinek. Én halványan megemlítettem, hogy a korábbi kelésből immáron pecsenyekacsa méretűre növekedettekből kilőnék esetleg párat, de csúnyán nézett rám.