A nap nagyrészében folyamatos megfigyelés alatt állunk.
Megcsináltam a tömítéseit azoknak a síbereknek, amik a gépház levegőellátását lezárják, ha tűz esetén átbillentem őket. Az a reményem, hogy ha netán tűz üt ki a motortérben, ha elzárom az üzemanyagot és a levegőutánpótlást, akkor az égés három feltétele közül kettőt megszüntetek, csakcsak elalszik, de legalábbis nem harapódzik el a tűz. Holnap kell néznem valami elektronikai vackot ami vinnyog ha a gépházhőmérséklet mondjuk eléri a 110 fokot. Az már biztos tűz. Ezt pillanatnyilag egy piros LED jelzi, de akarok valami hangjelzést is mellé. Amúgy van hőmérő is a műszerpulton a cockpitban ami a gépházi hőmérsékletet mutatja, de az csak + 40 fokig mér. Terveztem egy ventillátort is, ami beszívja kintről a levegőt és a kipufogócsonk-légszűrő tájékra fújja, de ha nem szükséges nem építem be, azzal is csak bonyolítom a rendszert, de ha túl magas lesz a gépházhőmérséklet akkor kénytelen leszek berakni, hogy átszellőzzön. Majd az első utakon kiderül. Eljutottam odáig, hogy a műszerkonzol jobb oldalán már reményeim szerint véglegesre felcsavaroztam a takarólemezt, mert NEM KELL TÖBB KÁBELT BEHÚZNI! (na jó tudom ez nem lesz "örökre vasalva", de most ebben reménykedem) Ha ezt a tűzjelző nyünyörgőt bekötöm a bal oldalra, akkor az is kész! Elővettem a táblázatot, ami a kishajók kötelező felszereléseinek jegyzékét tartalmazza, mert már csak néhány apróság ami hiányzik, hogy Amapolát egyelőre belvizi motorosnak levizsgáztassam. Rámegyek, hogy az elkövetkező napokban minden hiányzó tétel meglegyen aztán Isten neki jöjjön aminek jönnie kell...a vizsgabiztos és reményeim szerint a hajólevél, hogy megindulhassunk hajózni, immáron szabályosan, nemcsak úgy "fű alatt" ahogy tavaly tettük.