Legalább tíz fokot hűlt a levegő tegnap óta és borzongató szél is fúj, továbbá szemerkél időnként az eső, szóval olyan ősziesre fordult az idő. Levonultam a fuxba, magamra csuktam a tetőt és nekiálltam csavarokat válogatni, ez az idő másra nem alkalmas. na azért felfúrtam, csavaroztam, popszegecseltem a csigáit a szerkezetemnek, a rugót is, ami "elsüti" a bal üzemanyagtank csapját, kifeszítettem, prímán működik. Kicsit alakítottam a diesel adagoló mechanikáján is, szóval olyasmiket csináltam, amihez nem nagyon kell kint sertepertélni, mert ebben a hangulattalan időben semmi kedvem se volt ilyesmihez. Kivétel persze a kutyáról való gondoskodás, ami persze nem nagy teher, mert ritka intelligens állat, semmi gond nincs vele hálistennek, jön-megy ahogy kedve tartja, lefekszik a cockpit padlóra és a küszöbre hajtja a fejét, szemléli mit csinálunk, aztán összegömbölyödik és alszik, majd gondol egyet, kiugrik a deckre körbesétál, lefekszik a fedélzeten valahol ahol még hallás (és gondolom szimat) köztelünkben van, ugat ha rendellenességet észlel és ha bármelyikünk kimegy a hajóról árnyékként követi. "J" egy időben sokat nyaggatott, hogy legyen kutyánk, de bevallom, hogy azon túl, hogy nem gondolom, hogy egy kutya igazán hajóra való lenne, az is ok, hogy nem lesz kutyánk, hogy nehezen tudnám elviselni, ha Deninél butább állat lenne, márpedig ennek nagy az esélye, mert néha azt gondolom, hogy még a gondolataimat is kiolvassa, tekintetből ért és azonnal engedelmeskedik, még szólni se kell, ha nem néz felém elég egy hümmögés és máris tudja ha rám néz, hogy mit akarok. Szóval csak annyi dőre mentem ki a hajóról, amennyi ideig a reggeli és délutáni futóedzésünk tartott.
Nézem a TV-t "apák napja" (tudtátok, hogy van ilyen? Mert én nem) alkalmából nagy eredményként emlegetik, hogy sok apa visszavett a munkából, hogy többet foglalkozhasson a gyerekeivel és van már sok családfenntartó nő, ahol az apa megy gyesre. Nos éppen tegnap kommentáltam a kisember blogját e tárgyban. Semmi bajom vele, ha mondjuk a feleség sugárbiológus professzor és a férj feladja a szarszippantós kocsihoz fűződő karrierjét azért, hogy a gyerekeket otthon istápolja. De azt kifejezetten rossznak tartom, hogy egy pályáján sikeres férfi azért fogja vissza magát a munkájában, hogy otthon mosogasson, takarítson, főzzön, ezáltal a feleségének több időt biztosítva a szappanoperák élvezéséhez. Merthogy arról szó sincs, hogy amíg a férj mosogat addig a feleség lecseréli a kocsin a defektes kereket. Szóval a feministák, akiknek múlhatatlan "érdemeik" vannak a férfiak elférfiatlanításában most lehet hogy meg akarnak majd kövezni, de adekváltan kell(ene) megközelíteni a témát. Annyit fúrták, faragták a férfias világot, amíg a férfiak elnőiesedtek, a nők meg elférfiasodtak. Persze annyira nem, hogy kereket cseréljenek, meg egyáltalán tudják, hogy hány bár kell egy kerékbe, csak annyira, hogy ne engedjenek be a sávba egy indexelő férfit, mert hisz az a nemük eláruása lenne. Nem mondom, hogy a megnövekedett családi elvárások egyenes következményként szoktak le a keresztény kulturkörben a férfiak a kemény munkáról, de szerepe lehetett benne. A pedagógusi pálya elnőiesedése meg szememben megalapozza a gyerekek technikai érdeklődésének sorvadását, mert kevés kivételtől eltekintve a nők irtóznak mindentől ami fizika, szerkezet, villany és mechanika, aki mégsem, az messze elkerüli a pedagóguspályát, így lesznek a gyerekekből villanyszerelő, asztalos, lakatos, gépészetchnikus és mérnök helyett ügyvédek, szociológusok, humánpolitikusok, média és kommunikációspecialisták és egyéb diplomás ipari alpinisták és ablakpucolók. Márpedig a nemzeti háztartás bevételi oldalát az eladható termékek gyarapítják és ha ilyet csak a ferdeszeműek lakta földrészeken fognak előállítani, majd nemsokára kiötleni is (merthogy az ilyesmiken való agyalás bizony estéket éjszakákat vesz igénybe, szóval aki ilyenre adja a fejét az gonosz módon "elhanyagolja a családját"), akkor nekünk az esszéexportunkból kell majd megélni, ami nem sok jóval, kecsegtet.
