Kétszer ragasztottam meg a munkás bakancsom talpát, de megint levált hátul. Kikandikált belőle a sarkam. Idáig jó volt így is, de ha jönnek az esők, vizes fűben gázolni a sólyatéren, majd később hóban, nem igazán alkalmas. Úgyis beszerezni indultam elkanyarodtam a munkaruhás boltba, felpróbáltam egy újat és már le se vettem, a régit ott kidobtam a kukába. A fiamnak vettem úgy 15 éves korában, ő egy év múlva kinőtte, én hordtam még dolgozni 10 évet, kiszolgálta az idejét. Az új biztos nem fog ennyi ideig tartani, nem szeretem az öntött poliuretán talpat, egy idő után vagy megkeményedik és eltörik, vagy szétmálik ahogy a kínaiaknak éppen az "újraműanyag" recicling anyaguk sikerül. De gumitalpú nem volt. Nem csodálom. Mindenből csak a hitvány van készleten minőségre senkinek nincs pénze ezért a boltok se tartanak ilyesmit. Igazából saválló anyag ügyben indultam neki. Több vasat is tartok a tűzbe. Egyik könyvvevőm ígérte annakidején, hogy ha ilyesmire van szükségem segít, most szaván fogtam, jövő hétre ígérte, hogy utána néz. Aztán kaptam egy címet a Weiss Manfréd területén, az nincs messze mondom oda elugrok. na nem volt semmijük. Nem messze onnan van egy hatalmas színesfém átvevő telep, de azok meg nem árusítanak, csak hivatásos kereskedőknek. Mondtam, nem baj, ha nem adják pénzért ingyen is elfogadom, de ezekkel nem lehet beszélni. Annyira be vannak szarva a megszigorított színesfémkereskedelemre alkotott törvényektől, hogy semmi szabálytalanságról nem lehet szó. Hogy az, hogy nekem nem adnak el 10 kiló vasat, mennyire nehezíti meg, hogy az éjszaka leple alatt ellopjanak mondjuk a HÉV sínek mellől 100 m rézsodronyt és értékesítsenek, azt gondolom csak a jogszabályalkotó tudná megmagyarázni, de hát a jogászok fejébe sok minden belefér. Juteszembe az idevonatkozó vicc:
Bírósági tárgyalás, a vádlott ügyvédje faggatja az orvos tanút.
-Biztos benne, hogy amikor vizsgálta az áldozatot, az már halott volt?
-Igen.
-Tapintotta a pulzusát?
-Nem.
-Vizsgálta a légzését?
-Nem.
-Szívverését ...?
-Azt sem..
-Akkor hogyan lehetett benne ennyire biztos?
-Az agyveleje egy serpenyőben mellette volt az asztalon.
-És ez önnek elég bizonyíték arra, hogy az illető már nem él?
-Nos, általában elég...de most ha belegondolok, ha az illető ügyvéd akkor könnyen lehet, hogy tovább praktizál.
A másik cég a Direct Line, kint van Dunaharasztiban, korábban többször jártam arra autóval, ugyanabban az utcában van a Jafholz ahol vettem párszor fát. De most már nincs autóm, hát elindultam robogóval. Ezzel csak az a baj, hogy a KRESz szerint nem szabad autópályán. autóúton robogózni. Ahhoz viszont, hogy Dunaharasztit szabályosan közelítsem meg, vagy 5km-t vissza kellett volna mennem a Gubacsi hídig. Nem volt hozzá kedvem. Végülis az egész élet egy nagy kockázat, rámentem hát az M0-ásra, beálltam egy kamion mögé, a másik meg mögöttem ment, csak nem szúrnak ki a hekusok, 70-el mentünk szép békésen, nem is lett semmi baj. Amúgy az a szabály, hogy ha a gépjármű 60-al tud menni akkor felhajthat a sztrádára, de ugye robogó eleve nem mehet 45-nél többel. A Direct Line-nál is minden rendben volt. Az a helyzet, hogy ha valahol egy akármilyen műhelybe bemegyek én azonnal otthon vagyok. Ha beleszippantok a levegőbe és megérzem a forgácsoláskor használt fúróolaj szagát, vagy ha gépjavító műhelyben vagyok a kifolyt hajtóműolaj szagát, ha hallom a gépek zúgását, esetleg dübörgését, tudom, hogy nekem való a hely. (ennél csak a hajógépház a jobb) Megszólítottam az első embert és útbaigazítást kértem, mindig azt szoktam kérdezni, "Merre van itt a rangidős?" Ilyenkor, akárcsak most is útbaigazítanak valaki olyan középvezetőhöz, aki már elég nagy ember ahhoz, hogy segítségemre legyen, de még nem akkora, hogy méltóságán alulinak érezze velem foglalkozni. (ráadásul tapasztalatom szerint az ilyen cégvezetőfélék még gyakorta tudatlanok is, szakmai kérdésre értelmezhetetlen válaszokat adnak, hja a pénzügyérek uralják a szakmát, meg is látszik az országon). Na így ismertem ma meg Szántai Mihály gyártásvezetőt, szimpatikus fiatalember (nekem már mindenki fiatal, gyerekkoromban a rendőr "bácsi" volt, most meg azt látom, hogy suhancok), hamar szót értettünk, hétfőn összeraknak nekem amit találnak, 8-as anyaguk biztos, hogy van, a 4-es. 5-ös még kétséges. Így megy ez, az árbocok faanyagait is sok hét volt amíg sok fatelepről összeszedtük, kis feleségemmel gyakorta több kamionnyi deszkát átválogatva.
Kihordtuk a műhelybe az összes rudakat, bumokat, gaffokat, árboctoldást, csak a két árboc maradt a hajón. Elkezdem kitalálni a vereteket a rudazatra. Az a sajnos, hogy közben tönkrement a lakatos cég, csak a romjai vannak meg a korábbi széles saválló anyagválasztéknak, mindet eladtak a MÉH-ben amiből pénzt lehetett csinálni. Ha valakinek van ötlete hol lehet 4-es, 5-ös saválló anyagot, hulladékot, dirib-darabokat kukázni jelezze! Hol vannak már a régi szép idők?! Valaha amikor az első hajómat építettem a a Ferihegy 1-el szemben volt egy vastelep ahol hegyekben állt az anyag. Nem véletlen, hogy a Furtenbacher Tóni ott kezdte a pályafutását. Délután csak úgy beestem a Bárdi autóalkatrészkereskedésbe, azt hittem, hogy hipp-hopp kapok Lada Hardy tárcsát, de nem tartanak ilyesmit, körbe kell nézzek máshol, majd meggooglizom. Amúgy valamelyiktek javasolta a menesztőtárcsát hozzá, a neten kínálta egy ember ( 
Hála Istennek senki nem halt meg tavaly óta az osztálytársaim közül. Ettünk ittunk, csak a végén rontott egy kicsit a hangulaton, hogy "Satya" felháborodott, vette a kabátját ás elszáguldott. Hát....igen ő Fideszes. Neki valahogy olyanra egyszerűsödött a világ, hogy aki nem ért egyet a Viktorral, az nyilván szemkilövető gyurcsánnyik. Pedig a helyzetet legjobban a Kelemen Feri jellemezte. " A szocikat csak utáltam...ezektől már kezdek félni is".
Hazatérve egy hajót daruztak ki mellettünk, én nem szeretek beleszólni más manőverébe, most se tettem, de idemásolom, igy NEM SZABAD hajót daruzni. A csúcspélda ez, 
Még ráckevei tartózkodásunk alatt többször próbáltam kiküszöbölni azt a bosszantó ráncot, ami a kis csónak vitorláján fut keresztben. Az akkori végső megoldás az volt (ha csak nem akarom átszabni a vásznat), hogy a rudazaton kell alakítani, nevezetesen mind a gaffot mind a bumot meghosszabbítani. Ideiglenesen léccel, dróttal ki is próbáltam akkor. Most mindkét rudat rendesen, ferde illesztéssel meg is toldottam, tegnap és ma méretre gyalultam, csiszoltam, kerekítettem, vágtam. A képen bekarikáztam a toldásokat. Így a meghosszabbított rudakon tere van a sarkok és élek feszegetésének, ezáltal a megfelelő vitorla öblösség beállításának. Mondjuk ez nem egy versenyhajó, tehát nagy jelentősége nincs, de egyszerűen nem vagyok képes elviselni egy olyan csúfságot, hogy az ÉN vitorlám ne produkálja az ÁLTALAM elérhető maximumot.
Kihordtam rengeteg szerszámot a műhelybe, első munkaként lecsiszoltam és lekentem a korlátokat. Ma Török Ervinék jöttek ebédre. Ezt a két képet E csinálta. A parti fákhoz nem emlékszem már hol a Petőfi család faszobrai vannak ilyen természetkímélő módon kikötve. A második képen a Dunán tapasztalt "tiszavirágzás" látható.
16:56 Új idő szerint. Merthogy visszaállíttattak az órák. Sötét is van odakint a korai időpont ellenére, mint a bálna seggében. Viszont koradélutánra elállt az eső. Gyorsan behordtuk J virágoskertjét a műhelybe nehogy szétfagyjanak a hibiszkuszok. Aztán nekiálltam és feltúrtam a parti rejtekhelyet és lássatok csodát felleltem a shuntöt, meg még egy finom precíziós tükörskálás deprez műszert. A kettőnek semmi köze egymáshoz, különböző helyen és időben kukázott holmik, de itt a hajón most értelmet fog nyerni a létük és sokévi tárolásuk a kacatok közt. Nagyon nehezen találtam rájuk, már attól tartottam mégiscsak kihajítottam egy gyenge rendcsinálós pillanatomban őket, de hálistennek nem. A mA -re skálázott alapműszerből az akkufeszültséget 10-15 V közt tizedvoltos pontossággal mutató táblaműszer lesz, a shunt a beleütött gyári adatok szerint 40 A és 60 mV, ezt kell összehozzam a nemrég vásárolt 
Ady Endre 
Tegnap villanyszerelés volt J szüleinél, ma meg duguláselhárítás. Vannak dolgok amik működhetnének jobban is. Annakidején úgy gondoltam, hogy az a jó, ha minél kevesebb lyuk van a hajó fenekén. A seacockok, kingstoneok fenékszelepek örökös hibaforrások, ad abszurdum egy hajó elsüllyedését is okozhatják. Az, hogy nem külső hűtővízzel megy a motor, szerényen jegyzem meg zseniális ötlet volt részemről, amit az ÉN szememben semmit nem csökkent az, hogy később kiderült már "ki volt találva". Viszont ha most csinálnám a hajót, a mosogató lefolyóját a legrövidebb úton kivezetném a hajófenéken, de hát anno úgy gondoltam, hogy összehozom a mosdó lefolyóval, hogy csak egy lyuk legyen a hajófenéken. Ez azt eredményezte, hogy az elhúzásban lerakodik a zsíros trutyi és úgy évente egyszer teljesen eldugul. Na ezzel a gusztustalan melóval kellett ma foglalkozni. Így néz ki tőle a szép fehér head.
Rengetegen voltuk. hazatérve nézem a Híradót, a BM közleménye szerint viszont mindössze 20000-en... Mit mondjak, amikor ezeket a képeket készítettem akkor még viszonylag kevesen voltunk, odaértem fél háromkor, még fel tudtam kapaszkodni a TV-sek dobogójára és onnan fotóztam, (előttem a Farkasházy, ő is fényképezni mászott fel) aztán csak áramlott a nép, kezdésre moccanni nem volt már hely annyira összeszorult a tömeg. Megtelt a hídfő, alatta a tér, a Szabadsajtó út, a Ferenciek tere egészen a Kossuth Lajos utca elejéig, ott volt a rendőrkordon, de lehet, hogy azon túl is álltak, nem láttam odáig. Most mértem ezt a területet, meg a Kossuth teret a Google Earthön, a Kossuth tér ha hozzáveszem a becsatlakozó utcák torkolatát, mondjuk 20%-al nagyobb. Ott voltam '89-ben amikor kikiáltották a harmadik köztársaságot, akkor voltunk 150000-en, még nem volt lezárva a tér egyharmada, egész az Országház lépcsőjéig lehetett állni és tele voltak az utcák is körben. Most ugyanezen a területen, ahogy a TV híradó árnyaltan fogalmazott az MTI közlése szerint 400000-en voltak, mely állítást a BM megerősített. (Hm, merték volna nem...) Sok jó Fideszes kis helyen is elfér, hát még a nagyon, sok jó Fideszes. És hisz benne, hogy hazugságban az igazság. Unortodox matematika. Kétszer kettő az öt. 
Délelőtt folytattam a felkészülést a télre, mert a hét végére már havazással ijesztget a meteorológia. Kicsit nehéz elképzelni, a mai meleg után, de jobb félni, mint megijedni. Ezért fát vágtam több hétre valót és elraktároztam fedett helyre. 
Tévedés ne essék, a saját sorsommal ami a személyes boldogulást illeti tökéletesen elégedett vagyok. Megtettem mindent, hogy így legyen, olcsó mederhasználati díjért lakunk, hulladékfával tüzelek, turkálóból öltözködünk, rántott csirkecombot ebédeltünk és holnapra meg ez lesz (rásütött sajt alatt tejföl, hús és káposzta), szóval nem a saját jólétem kérem számon a rendszeren. Még azt se bánnám, ha csak az életszínvonal csökkenne, hisz egész Európa 
bosszúból széttúrta a pontonra kirakott szemetet. Ma a lakatosműhelyből a Nánditól kaptam hulladék perforált lemezt és nekiálltam csinálni egy ládacsapdát, ez már személyes ügy ezt velem nem lehet csinálni, megfogom a nyavalyást.
Éjjel patkányt kerestünk. Olyan zörömbölést csinált a cockpitban, hogy felébredtem rá, de még J is hallotta, pedig ő még a szalonban TV-zett. Persze semmi eredmény, amint az ember kimegy, hogy megpróbálja felderíteni hol lapul, már nyoma sincs. Reggel láttuk, hogy megkóstolt egy almát, szóval egy vega patkánnyal van dolgunk. Nappali fénynél a poros párkányon hagyott lábnyomaiból az is látszott hol bújt be a ponyva alá. Pont az ultrahangos riasztó felett. Az imént amikor a tegnapi képeket szerkesztettem újra, elcsattant a napnyugtakor felállított csapda, de semmi eredmény, még csak vérnyom se, viszont az összes diót, napraforgót megette a csapda körül, illetve a csapdából. Szóval ez egy süket vega szuperintelligens behatoló. Ami még ennél is rosszabb, hogy felszórtam fűrészporral a párkányt körben, de most nincsenek lábnyomok, ami azt jelenti, hogy már bent lakik. Felcsaliztam ezúttal szalonnabőrrel a csapdát, azt nehezebb kilopni, bár nem vagyok benne biztos, hogy nem kerüli el messzire, okulva a szerencsés megmenekülésen, akármennyire is vonzó a csali.
Ma nekiláttam a bejárati ajtók átalakításának. Korábban ezek a megszüntetett tolótetőkhöz illeszkedtek, de amióta fix tetők vannak, amik 75mm-el magasabbak, fent egy ilyen széles hézag van a tető és az ajtók közt. Idáig a melegben nem volt jelentősége a dolognak, de most, hogy fűteni kell, gondoskodnom kell jól záródó ajtókról. Különös aktualitást adott a dolognak a patkánybehatolás, mert már az is elég baj, hogy beköltözött a cockpitba a spájzládába, hát még ha a szalonba, vagy a hálóba költözne be! Szóval ma az ajtómagasító fákat szabtam, de közben jött spray egy saját készítésű távirányítású hajómodellel, összerakta és persze én se tudtam ellenállni a játéknak, azonnal elkezdtem vele üldözni a kacsákat.
mert ilyenkor ahogy hűl a levegő elkezdenek a rágcsálók meleg és élelemközeli helyet keresni. J-vel nem egészen értettem egyet abban, hogy nem kell felállítani az agyoncsapós fajta csapdát, 
ő egyrészt bízik a riasztóban, másrészt azt mondja, hogy a felcsalizott csapdával csak idevonzzuk a patkányokat. Én úgy gondolom, hogy épp elég vonzerő a cockpitban a szárazkambuza ( magyarul spájz), de nem erősködtem, ki fog derülni úgyis, ha egy süket, azaz ultrahangra érzékletlen patkány elkezdi megrágni megint a vajat ahogy Dezsőék tavalyelőtt.
19:46 Délelőtt persze piacoztunk, ez Ráckevén szerdán, szombaton kötelező, bontott házityúkkal meg gyümölccsel, zöldséggel tértünk haza. J remek levest főzött belőle, miközben kivittem a szemetet le is fényképeztem odakintről ahogy dolgozik a konyhaoldalon. Csodás nap volt és 