Még ráckevei tartózkodásunk alatt többször próbáltam kiküszöbölni azt a bosszantó ráncot, ami a kis csónak vitorláján fut keresztben. Az akkori végső megoldás az volt (ha csak nem akarom átszabni a vásznat), hogy a rudazaton kell alakítani, nevezetesen mind a gaffot mind a bumot meghosszabbítani. Ideiglenesen léccel, dróttal ki is próbáltam akkor. Most mindkét rudat rendesen, ferde illesztéssel meg is toldottam, tegnap és ma méretre gyalultam, csiszoltam, kerekítettem, vágtam. A képen bekarikáztam a toldásokat. Így a meghosszabbított rudakon tere van a sarkok és élek feszegetésének, ezáltal a megfelelő vitorla öblösség beállításának. Mondjuk ez nem egy versenyhajó, tehát nagy jelentősége nincs, de egyszerűen nem vagyok képes elviselni egy olyan csúfságot, hogy az ÉN vitorlám ne produkálja az ÁLTALAM elérhető maximumot.
Kiszúrtak velem a közmunkások. J már régóta rágja a fülem, hogy csináljak neki egy szép madáretetőt (minden télen visszatérő téma), ne ezek a kivágott PET palackok csúfoskodjanak a fákra akasztva a parton. Namármost nemrég a Vízügy szerencsésen megszabadult a közmunkások... mondjuk így "gyűjtögető" részétől (amíg csak tőlem loptak nem volt olyan aggasztó a dolog, de miután az ő raktárukba is betörtek, úgy tűnik megtalálták a megoldást) és maradtak azok akiket magukra lehet hagyni, mert se a szerszámokban, se a környezetben nem tesznek kárt. Szóval ezek a csipkés lelkű fiúk csináltak már két nagyon szép madáretetőt, amiket J látva fokozta a nyomást rajtam, hogy most aztán én is lássak neki. Hát ha már úgyis famunka van, beadtam a derekam és tegnap este összeróttam ezt.
Ma délután és holnap nincs meló, szokásos évi osztálytalálkozóra megyek (mindig aggódom vajh ki halt meg tavaly ilyenkor óta) holnap meg csontkovácshoz Miskolcra. Hálistennek pillanatnyilag nincs panaszom, de a lányom talált ott egy szuperment, aki csodákat művel gerencoszlopokkal, tolószékeseket állít talpra (remélem velem nem fordítva lesz), kipróbálom.
