Ma délelőtt elmentem a Tomos motor üzemanyagtankjáért a régi tulajékhoz. Délután pakoltam a hajót. Megmozgattam az olvasói fantáziát cölöpölés dolgában. Most azt gondolom, hogy a következőt fogom tenni. A hajóról és a stégről megpróbálom a kívánt helyre állítani a 7 m hosszú csövet. Beledugok fenékig egy slaugot, amit csatlakoztatok a szivattyúhoz (Honda 2000 liter/perc csak elég lesz). Igyekszem függőlegesre beállítani. A súlyánál fogva minden erőszak nélkül be fog csúszni az iszapos fenékbe legalább 1-1,5 métert. A víz kb 1,5 m, azaz kiáll kb 4m. A deck a víz felett van ugyancsak 1,5 m-el, innen a cső teteje már csak 2,5 m. Rányitom a vizet és remélem, hogy megindul lefelé a cső. Ha elérem a munkasíkot a többit leverem nagykalapáccsal.

Én lettem minden macskák patrónusa. Született egy rakás kiscica a műhelyben. Én mondtam mindenkinek, hogy miután kiköltöztem onnan, ez már az ő dolguk, egyet befogadtunk, három kölykének gazdát kerestem, tovább nem vállalok macskanagypapaságot. De ma jön az egyik közmunkás, hogy hát rakjam fel már őket a netre, hátha jelentkezik  valaki, gazdának. Szóval itt vannak, ha netán valaki kedvet érezne hozzá. http://kiscica.hu/elviheto/hazi-csepel-eszaki-csucsok-15261 Amúgy megértem, hogy az etológusok milyen élvezettel foglalkozhatnak az egyes állatfajok tanulmányozásával. Tényleg izgalmas dolog. Kormi cica nem szereti ha megy a hajó. Bizonyára zavarja a motor hangja, a mozgás, rezgés, meg az, hogy körbe víz van. Induláskor mindig bezárjuk az utazóketrecbe  (kivéve amikor elfelejtjük, ilyenkor kiugrik a hajóról és vissza kell érte menni), aztán menetben már kiengedjük. Ilyenkor idegesen mászkál körbe-körbe, kinézegetve  a vízre, aztán egy idő után megnyugszik és lefekszik aludni. De időről időre felmászik hozzám ahogy kormányozok,  elhelyezkedik a tetőn, rámnéz, keresi a szemkontaktust és egészen komolyan elpanaszolja, hogy neki ez nem igazán tetszik. Ilyenkor egy kis simogatás után visszamegy  aludni, hogy 5-10 perc múlva megismételje ugyanezt. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy amikor a Németh Sanyiék mellénk álltak a retro szovjet "Kazánka" motorcsónakkal és annak a deckjén egy kutyával, hogy ne akarja megtámadni a kutyát, J az utolsó pillanatban kapta el, mert képes lett volna átugrani az idegen hajóra csatázni.Na felértünk öt óra kocogás után a régi kikötőhelyre, kikötöttünk és a jószág bizalmatlanul tekintgetett a partra. Aztán amikor kiugrott, nem tudok mást mondani, de látszott az arcán a boldogság. Hogy "Hát én ezt a helyet ismerem!!" Kiugrott, beugrott, nyávogva hívott, hogy menjünk vele a partra sétálni, hempergett a fűben, előreszaladt, visszarohant, vége a viszontagságoknak, otthon édes otthon.

Tegnap reggel ugrik be a partról a cockpitba és valami nagy izét hoz a szájában. Jézusom elkapta a guvatot! (http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Rallus_aquaticus_1_(Marek_Szczepanek).jpg) És pofozza kínozza szegény madarat. Na gyorsan lefogtam a macskát J meg kesztyűt húzott, hogy a hegyes csőrével védekező madarat megvizsgálja. Hát elég szerencsétlenül nézett ki, nyakán harapás, végtagjai kifordulva. Beraktuk a macskaketrecbe és felhívtam az állatkertet, tudnak e valamit kezdeni vele. Mondták vigyem be. Robogó csomagtartón beszállítottam, ott átraktuk az állatkerti ketrecbe, addigra egészen összeszedte magát, felvette a szokásos mozdulatlan rejtőzködő pózt ( ül a fenekén, nyaka, csőre  függőlegesen  kinyújtva) talán túléli a dolgot.