Hajónapló

Két napig fájt a torkom. Ritkán történik velem ilyesmi és most ugye az ember mindjárt "arra" gondol. Ráadásul nem éreztem magam fizikailag se tettrekésznek, ahogy boldogult anyám mondta ilyenkor, "húz lefelé a testem" érzésem volt. Tegnap reggeli után szégyenszemre le is feküdtem és egész nap torokfertőtlenítőt szopogattam. Étvágyam se volt, de magam is elcsodálkoztam, hogy ebédre a jól sikerült kacsaapróléklevesből nemcsak hogy megettem egy tányérral, de, annak ellenére hogy minden nyelés fájt, megettem utána öt lángost is! Nem a nagy "piaci" lángosra tessék gondolni, J olyan kicsiket, kb. 15 cm átmérőjűeket csinál, de akkor is! Éreztem, hogy nem lehet valami halálos kórság ami kerülget. Lázasnak se éreztem magam, úgy hogy délutánra megelégeltem a hentergést és elültettem a WC papír gurigákba a dinnyemagokat. Ez a kutyasétáltatással egyetemben elég is volt tegnapra. 

Ma reggel örömmel tapasztaltam, hogy elmúlt a torokfájás, viszont annyira gyengének éreztem magam, hogy szinte remegtek a lábaim. Viszont a közérzetem kiváló, így nekiálltam a víztorony töltő programnak.

Erről egy kicsit bővebben, mert kérdeztétek, hogy gyűjtött esővízzel töltöm e a tartályt, meg hogy mért nem a Dunából. Esővíz nem lenne rossz, de pont minden csatorna, a tornácé is, meg a háztetőé is az ellenkező irányba lejt. Nem is tudom hogy lehetne odavezetni a tartályba, hacsak nem csinálom a csatornákat újra, ellenkező lejtésre... és még akkor se egyszerű odavezetni. Szóval ez a lehetőség ugrott. Dunából.... nos szivattyú akkor is kell, szóval a villanyt nem lehet megspórolni. Sokan öntöznek a Dunából, vagy, miután szigeten lakunk, a telek másik végében lévő Balabán csatornából. Eltekintve attól, hogy ez azt hiszem tilos, nem is olyan egyszerű. A vízállás ha nem is sokat, de +/- 50 cm-t ingadozik az év során. Ez felveti, hogy hol legyen a vízbeszívó cső. Ha mélyen, akkor iszapot, ha magasan akkor uszadékot szív a szivattyú, állandó veszély a dugulás. Ha közel van a parthoz és lemegy a víz éppen, akkor csak levegőt szív, ha mesze beviszem a mederbe akkor pláne hogy tisztítom ha eldugul, télre az egész csövet le kell vízteleníteni mert szétfagy, szóval csak a gond van vele. Szerencsére van kutunk, csak annyit csináltam, hogy az előző tulajdonos beérte a kézi pumpálással, én felszereltem egy elektromos szivattyút. Télen a fagyveszély miatt levíztelenítem, de áprilistól októberig gond nélkül adja a vizet. Persze a Dunától 15 méterre ez is "dunavíz", csak a kavicsos homok  ami a hordalékszigetünket alkotja megszűri. Ivóvíz jön belőle, kipróbáltam semmi bajom nem lett tőle.

Péntek délelőtt, amikor a Lidlben voltam a heti élelembeszerzésen, PONT találtam egy olyan "Y" elágazót ami  nekem kellett, hogy legyen egy plusz kiállásom a szivattyú nyomóágon a tartálynak.

Még aznap délután felszereltem innen egy tömlőt, ami körbemegy a ház falán az ereszcsatorna alatt ( ez az ami a képen felfelé indul meg) és a tartály tetején van vége. Vettem  a szerelvényboltban egy WC tartály töltő szelepet.

Leszedtem a víztartály tetejét és kivágtam bele a töltőszelep helyét.

Körbenéztem a vashulladékok közt, keresve valami alkalmas darabot a szelep felerősítésére. Kicsit tétováztam miből legyen, sima vaslemezből, vagy rozsdamentesből. A rozsdamentest választottam, nehezebb megmunkálni, de tartósabb lesz. Miközben a szükséges kialakítást végeztem rajta, Örkény István örökbecsű mondata jutott eszembe: "Túlélsz pöcök", hát igen, EZ biztosan.. 

Ilyen lett összerakva.

A működés a következő. A csőkút szivattyúját bekapcsolom. Nem hidrofor rendszerű a kerti öntözés, a szivattyút áramláskapcsoló indítja és állítja le. Ha az öntöző tömlők végén lévő pisztolyszelepet működteti az ember, megindul a szivattyú  spriccel a pisztolyfej, ha elengedi a "ravaszt" leáll a szivattyú. ( A rendszeres napi öntözés J munkaköre.) Jelen esetben ha a WC tartály szelep nyit, elindul a szivattyú, ha megtelt a tartály és lezár a szelep leáll a szivattyú. Ennyi. Automatikus a működés de mégsincs túlkomplikálva. A szivattyú nincs állandóan áram alatt, tehát egy esetleges tömlőszakadás (a kutya elrágja a slaugot, volt már rá példa) nem okoz áradást, naponta egyszer beindítja az ember amikor a kertet amúgyis kell öntözni kézzel, ilyenkor a tartály is feltöltődik. Ez utóbbit ma este kipróbáltuk, ha megy a tartály töltés, kevés nyomás marad a kézi spricceléshez szóval a két funkciót időben el kell tolni, de ez megoldható.

Még tegnap felmasszíroztam J segítségével a maradék takarót a víztartályra, a mai nap a palántázásé volt. Kicsit koppantam, mert azt hittem, hogy RENGETEG PET palackot gyűjtöttem még tavaly.... hát frászt, kevés lett. Kellett még koldulni a szomszédoktól, így se jutott mindnek. De úgy döntöttem a paprikák maradhatnak a kis műanyag cserepekben, azoknak kisebb gyökerük van, onnan fogom a kinti ágyásba kiültetni a hónap végén. 

Az eljárás a következő. Az ember levágja a PET palack felső részét, ott ahol elkezd szűkülni. Eból a szempontból se volt igazán jó a palackjaim egy része, mert volt közte több is ami derékban karcsú, ami alatt sajnos le kellett vágni, így a megmaradó alsó rész alig volt magasabb mint a kefíres pohár. A legjobb az 1,75 literes Colás flakon, vagy az ugyanolyan magas, de karcsúbb párhuzamos falú 1,5 literes ásványvizes. Az így kapott "poharakba" a fenekük felett a "lábak" mindegyikénél lyukat olvasztottam forrasztópákával.

A még kefíres pohárban álló palánta alsó szikleveleit és a felette lévőkből annyit amennyi elfér a PET palack talajszintje alatt egy csavarintással letörtem. Azt írja erről a nálam okosabb, hogy letörni kell, nem levágni és akkor a csonkolt rész a föld alá kerülve gyökeret növeszt.

Tehát így néz ki a kefíres  pohárban, mellette a PET pohár amibe kerül. ( az SÁ azt jelenti, hogy ebből az az édes, húsos sárga pari lesz amit J annyira szeret)

Így néz ki beültetve. Mindegyik kb. 2 cm vízben áll. Itt is érvényes, hogy csakis alulról kaphat vizet. Ezzel az öntözéssel már WC papír gurigába ültetett magonc korukban is sikerült elkerülni a palántadőlés nevű halálos gombafertőzést, pedig idén már nem használtam fertőtlenített földet, közönséges virágföldbe ültettem a magokat.

 Ez egy kényelmes napi munka volt.

Összesen 35 tő.

És délre a helyén volt a tartály. (Ami azt jelenti, hogy ma se lesz palántaátültetés. De hát a növények türelmesek.)

Bepasszírozva a két tuja közé és még a medvehagymák (ott a legtávolabbi láb és a pirosfedelű vödör közt ) se sérültek.... nagyon.

 A nyugati és a déli oldalt, másra már nem jó, elmerevedett, ócska, használt kamionponyvával takartam le a nap UV sugárzása elleni védelem céljából, erre pont alkalmas

25-30 évet kibír, aztán legfeljebb kicserélem. Bár napot igazából csak akkor kap, ha egyszer a szomszéd házat lebontják.  A tetejét és az északi és keleti oldalát is takarni fogom, de olyan kemény meló betuszkolni a merev ponyvát a rács és a tartály közé, hogy holnapra hagytam, 

mára ennyi elég volt a munkából.

Egy általam korábban kivágott, kiszáradt fa tuskója állt ki a földből a "víztorony" állvány helyén, ezt óvatos fűrészeléssel (hogy a láncfűrész ne érje a talajt, mert az a fűrészlánc halála) minimumra vágtam. Igazából ki illett volna csákányozni gyökerestül a földből, de ezt a munkát rettenetesen utálom, úgy igazítottam az elhelyezést, hogy pont két láb közé essen a maradék, így nem zavar. Vízszintbe igazítottam a talajt, ahol szükséges volt murvát raktam a 9 db metlachi lap alá amiken a állvány lábai állnak, majd helyére emeltem az állványt. Eddig könnyű volt, de most jött a neheze. Fel kellett VOLNA emelni a víztartályt az állványra. Na itt akadtam el mint a tű a lemezen. Az üres tartály valamivel több mint 60 kg , szóval a súly nem vészes, de ez nem egy súlyzó amit az ember megragad és arrébb tesz, ráadásul a hely olyan szűk, hogy nem lehet melléállni. Felette nincs semmi amihez lehetne emelni csigával. Két ember a két ellentétes végéről könnyedén felemelheztné... HA lenne két ember, továbbá, ha nem két tujafa közé kellene beemelni, amik alatt ráadásul a medvehagymák nőnek, amiknek a kitaposása J szemében talán még a virágok letaposásánál is nagyobb bűn, szóval onnan sincs hely odaállni. Vicces, de elő kellett venni a 12 tonnás olajemelőt és fokozatosan megemelni tégláról téglára, tuskóról tuskóra alápakolni. Nem komplikált, csak lassú és állandóan a tornácon kerülgetve körbemászkálni, hol az egyik, hol a másik végét emelni. Kész se lettem vele a nap végére. A terv az, hogy ha elértem vele az állvány magassága, plusz egy collt, akkor bedugok alá két deszkát, amiknek az egyik vége az állványon van, a másik meg a tornác lábazatán és átcsúsztatom a tartályt.

Érdekes hozadéka van a projektnek. Ez az anyag volt a tartályban.

És a tartály csapját kinyitva a maradék elkezdett csordogálni belőle. A felső képen látszik a kis átlátszó műanyag edényke,  amibe engedtem. Kifolyt vagy egy bő liternyi. Mogguglizva kiderült, hogy ez egy kozmetikai alapanyag szilikonolaj, J például hajvégbalzsamnak használja, azt mondja egy 30 cm3-es adag több mint 1000 Ft-ba kerül. Le is csapott rá egyből. Valaki azt írta, hogy a tartály 17000 Ft vételára nagyon megérte, szóval akkor ebből még lejön legalább 30000 Ft, az olaj ára. Hogy ez kiderüljön, pont az kellett, hogy felváltva emelgessem a két oldalt, mert csak akkor csorgott amikor a csap felé dőlt a tartály.

Terveztem még mára, hogy elkezdem a PET palackokba átültetni a palántákat, mert már erősen növik ki a kefírespoharakat, de nem jutottam el odáig, talán holnap, ha végre áll a "víztorony".

Húsvét vasárnap. Először is mindenkinek köszönöm, aki itt, meg a Fb-on megtisztelt húsvéti jókívánságokkal. Külön-külön nem tudok válaszolni a számtalan versikére, animációra, jópofaságra, PLÁNE hasonló válogatásokkal, ezért fogadjátok csak így generálisan; BOLDOG HÚSVÉTOT MINDENKINEK! 

Ünnep ide, ünnep oda, a legkeményebben dolgoztam tegnap és ma is, kész lettem a "víztorony" állvánnyal. Persze csak olyan helyérdekű víztorony, az 1050 literes  tartály fél méter magas 9 lábból álló állványáról van szó. Nem egy monstre alkotás, de azért megteszi, persze ezt is tovább tartott elkészíteni mint gondoltam volna, de hát erősnek kell lennie, mégiscsak több mint egy tonna súly lesz rajta. Sokat kellett hozzá guggolni térdelni, mert ott a földön hegesztettem össze ahol a kép mutatja festés után.

Hajnalban arra ébredtem, hogy piszokul fáj a jobb térdem, amikor oldalt fekve rázárom a bal térdemet és nyomja, reggel sántikáltam is, de aztán a munkától bejáródott, most már egy cseppet se fáj. NEKEM bármi bajom van csak a munka használ.

Ne tudom ismeritek e azt, amikor egy dallam, egy nóta előjön az agyatokban és egész nap azt dudorásszátok. Velem gyakran előfordul. Pénteken még boltba akartam menni csavarokért a deszkákhoz de  szomszédok mondták, hogy munkaszünet van, EKKOR esett le, hogy Nagypéntek van. Na AKKOR jutott eszembe, hogy általános iskola első osztályban mit kellett a lányoknak Húsvétkor énekelni. Azóta nem tudom kiverni a fejemből, egyfolytában ezt hümmögöm.

Gyertek lányok öltözzetek fehérbe,

Szedjünk rózsát Rákosi pajtás ölébe!

Had járjon ő a rózsába bokáig, 

Éljen éljen Rákosi pajtás sokáig!

És nemám, hogy kiverem a fejemből és vége!  Folyamatosan szól.

Tegnap aktív napom volt. Említettem már, hogy keresek víztartályt a csepegtető öntözéshez. Végre találtam egyet a "Jófogás"-on Budapest XVII. kerület, na mondom, "nincs is olyan rettenet messze, el tudok érte menni, mert amúgy akik szállítással hirdetik, azok a vírus miatt most csak nyekegnek amikor rákérdezek. Az ár elfogadható (újonnan 63000 körül vannak). Felhívom az embert, kérdezem van e fekete, mert engem csak az érdekel, az áttetszőt pár év alatt megeszi az UV sugárzás, volt olyan marmonkannám, ami kint maradt a napon, olyan törékennyé vált mint a porcelán. Hallom, hogy rákérdez valakinél, aki mondja, hogy egy darab fekete még van. 20000 Ft az ára. RENDBEN, mondom megyek érte. Szereztem autót SP-től, utánfutót a Borisztól, nekiindultam. Kalandos út volt a tizenvalahány éve nem frissített GPS-emmel, de odataláltam a megadott címre. Abban maradtunk, hogy ha ott vagyok, telefonálok, mert a tartály nem ott van, de ahol van annak nincs címe, ez persze szokásos mezőgazdasági területeken, előkerült az eladó, elmondta, hogy már ott vannak az emberei, a felesége meg még valaki várnak rám, csak oda kell autózzak a telep túloldalára. Na életemben nem autóztam még ilyen úton, kikerülhetetlen mély kátyúkon zötykölődtem az utánfutóval mire végre megláttam egy kövér asszonyságot egy  fiatal emberrel. A nő mindjárt azzal fogadott, hogy "hát tévedés történt, a fekete tartály elfogyott, neki rengeteg a dolga és a Viktor ( az eladó) amikor megkérdezte, nem volt ideje megnézni és különben is a fehéret 25000-ért árulják, de most akkor odaadja  ezt is húszért, ő nem ér rá ilyesmikkel vacakolni stb". Quasi letolt, mielőtt egyáltalán megszólalhattam volna, hogy hát nem ez volt az egyezség. Azt hittem eldurran az agyam. Mondtam, hogy ha tudom, hogy nincs fekete tartály akkor el se indulok érte, fél napom, benzinköltségem elbaltázta. Nem tűnt meghatódottnak, megszokhatta azt a gyakori női technikát, hogy ha hibázik, csak patáliát kell csapni és a férfi meghunyászkodik. Na felhívtam a "Viktort" mondom, hogy gond van, mondja "tudom, igen nincs fekete, de hát odaadja húszért ezt amit amúgy 25-ért  stb". Ebből látszott, hogy ő is tudta, hogy átvágott, de ezt még akkor se mondta amikor elmagyarázta hogy találok oda az árúhoz. (Kezdem érteni miért volt olyan harcias a menyecske, volt kin begyakorolni a technikát.) Mondtam, nem erről volt szó, a hiba az ő készülékében van, mondjon valami jobbat amitől megnyugszom, ha ezt veszem meg akkor még be kell burkoljam fekete agofóliával, vagy le kell fessem, szóval lesz vele dolgom, költségem, hallgatom mi erre a válasza. Na akkor azt mondta legyen 17000. Elfogadtam, futottam a "pénzem után", még egyszer végigcsinálni az egészet, elmenni üres kézzel, jön a négynapos ünnep, fene tudja meddig fajul az ebzárlat a járvány miatt, kifizettem, persze számla semi, a nőszemély a sihederrel felpakolta az utánfutóra a tartályt, én lekötöztem, aztán hazaautóztam vele. 

A következő akció a bejuttatása volt a telekre. A kapu felől az utcafrontról lehetetlen volt, mert vagy növények, vagy a kacatjaim miatt nem volt hely, így a Balabán csatorna túloldalán  a Németh Józsi telkén begurítottuk az utánfutót egész a csatorna partjáig, ott vízretettük a tartályt (J aggódott, hogy elsüllyed, én biztos voltam benne, hogy 1m3 levegő egészen biztos hogy a víz színén tart 60 kilót, csak az úszáshelyzetben nem voltam biztos, de mivel később kiderült, hogy az alján a műanyag raklap-talp és a tartály feneke közt formára préselt acéllemez van,

olyan tökéletesen a talpán lebegett a vízen, mintha tőkesúlya lenne. Kötéllel áthúztuk a túlpartra és ki is húztuk J-vel a vízből. Akciódús nap volt. 

Ma reggel szétbontottam a vilanypásztort ( Úgysem ér semmit, a kiskutya hosszú szőrű, ami remek szigetelő, őt nem rázza meg, a Sz meg rájött, hogy ha nekifutásból átugrik a középső és a felső drót közt, akkor még akkor se kap áramütést, ha a hasa, vagy a háta hozzáér, mert ha a lába nem ér a földre, nincs zárt áramkör. Hogy hol tanulta az elektrotechnikát nem tudom, de többet tud mint tíz emberből kilenc, akik azt gondolják, hogy ahhoz, hogy áramütés érje őket elég az, hogy csak hozzáérjenek.) és bevonszoltam a tartályt. Boldogult Fábián Sanyi barátomtól kapott bontott stéganyag használható maradékából csináltam alá egy alapkeretet, ez 50 cm magas vas lábakon fog állni, hogy a tartály teljes kiürüléséig meglegyen a víznyomás a csepegtető öntözéshez.

Eleve a szomszéd ház illetve a cseresznyefa vastag törzsének árnyékában lesz a helye, de még le is fogom takarni, hogy a napsugárzás ne tegye tönkre. A háttérben a cseresznyefa törzsének döntve az alapkeret látható.

Juteszembe! Köszönöm szépen mindenkinek aki két napja boldog névnapot kívánt, de június 25.-én tartom, szóval elteszem addigra. Ja...és még valami, páran aggódnak értem, mert a múltkor mintha átsuhant volna rajtam a kórság. Elmúlt. Annyi van, hogy kicsit fáradtabb vagyok és sokat aludnék. Sőt alszom is. Ma például délelőtt 10 körül jött rám az álmosság, le is feküdtem és aludtam délig. NAGYON jólesett. Ettől függetlenül aludtam egy órát ebéd után is.

Eseménytelenül telnek a karantén napjai .... vagy mi ez most?....nem karantén, mert az csak akkor van ha személyre szólóan elrendelik, szóval ez az ebzárlat, hogy nem szabad mászkálni, csak kajáért, meg munkába. Ez utóbbit nem értem teljesen, ha ÉN mint nyugdíjas elmegyek mondjuk anyagért a barkácsboltba, ahogy holnap fogok, mert elfogyott a darabolókorongom, akkor az most minek számít? OK nem kajának, de az munka? Na mindegy, miután kell venni kenyeret, be fogok menni a barkácsboltba, aztán lesz ami esz. Amúgy meg én itt Ráckevén rendőrt csak az őrsön láttam amikor kihallgattak. Na az az eljárás is bele fog fulladni a vírusba, a támadóm mázlista, lehet megússza.

Tegnap levertem két vasoszlopot és kifeszítettem rájuk fél méterenként három drótot, ezekre fogom kikötözni a  málnát. Viszont a paradicsompalánták a hirtelen felmelegedésben (még nyitott ajtó mellett is 35 fok van a télikertben délutánra) gyors növekedésbe kezdtek a kefíres poharakban, háromnaponta jelennek meg az új levelek, ha ez így megy, hamarosan elkezdek sárgulni az alsó sziklevelek, Húsvét után át kell ültessem őket a levágott tetejű PET palackokba.

Látszik, hogy mennyire beindult a növekedés, az a hajszálvékony izé ami ott lent baloldalt kilóg a "V" alakú vízbeszívó nyíláson már egy gyökér. Komolyan sajnálom azt a hármat amelyiket kénytelen leszek tőben elvágni, mert csak egy élhet tovább minden pohárból. Az eljárás az lesz, hogy azt az egyet ami megmarad, átültetéskor olyan mélyre temetem be, hogy csak a legfelső három-négy levél áll ki majd a földből. Ilyenkor a korábban levegőben lévő szár a föld alá kerülve oldalgyökereket hajt, ezzel is erősítve a fejlődést.

Ha szombat akkor piacnap. Bár módjával, tekintettel a járványra. Szóval maszk, kesztyű, J ki se szállhat a csónakból. Én mint a hagyományos családmodell retro híve bár egy erőszakos rablócsapat ellen valószínűleg nem tudnám megvédelmezni a belőlem, feleségemből és a két kutyából álló családomat, de a vírussal szemben elég erősnek érzem magam. Szóval kicsónakáztunk a piacra, ami szintén csak módjával működik. nyoma sincs a szokásos tömegnek, se árus, se vásárló nincs még a negyede se  az ilyenkor szokásosnak.

J kiadta a feladatot, kétféle krumplit és Húsvétra füstölt tarját venni. A krumplit sikeresen abszolváltam, mert kint volt az a kereskedő akitől a megszokottat szoktuk venni ( a múltkori botrányos paprikáskrumpli  Lidl-féle volt) , de a tarjáért rettenetes leb@szást kaptam, hogy hogy merészeltem ilyen zsírosat megvenni. Hát... sajnos a tarjához nincs kapcsolási rajzom. Nekem mind egyforma. A sarkon az önkormányzat sebészmaszokat osztott, én maradok a bevált ipari gázálarcnál, de J-nek vittem 4 db-ot, ha mégis muszáj emberek közé mennie.

Mert tegnap mintha meglegyintett volna a kór. Ismét kertészkedésbe kezdtem, kezdtünk, kihasználva a jó időt. A Németh Józsitól a ki a Balabán csatorna túlpartján lakik (Ő építi a gerendaházakat,https://www.facebook.com/pages/category/Construction-Company/R%C3%B6nkh%C3%A1z-R%C3%A1ckeve-N%C3%A9meth-J%C3%B3zsef-178451482623735/ és nem mellékesen Mariann a felesége tegnapelőtt 4,57 kg-os leánygyermeknek adott életet ) kaptunk 20 db málna tövet, azokat ültettük el. A magaságyás és a kerítés közt fogok kihúzni három szál drótot és arra fogom felkötözni a málnabokrokat. (azok a kis izék ott a kerítéstől fél méterre beiszapolva, na AZOKBÓL lesz a málnaszőr)

Okulva a tavalyi paradicsomburjánzáson, rettenetesen szigorú leszek idén minden növénnyel, minden olyan zöldnövekedés ami nem az intenzív termést szolgálja metszőollóval fog találkozni.  

Na szóval, a a málnatöveket egy ásónyomnyi mélységbe kellett elhantolni. Nem mondom, hogy puha porhanyós a föld, meg vannak benne gyökerek is, hisz két éve még áthatolhatatlan vadkomló, borostyán, szőlő volt itt, szóval jól neki kell állni az ásásnak, de akkor is csak egy ásónyom. És minden négy luk után le kellett ülnöm pihenni, mert elfogyott az erőm. Ez azért több mint egy szokásos tavaszi fáradtság. És nem érzem a víznek az ízét. Kicsit furcsa, mert elvileg a víznek nincs íze, de mégis, máskor amikor szomjas vagyok és iszom egy pohár vizet, JÓ íze van. Most meg nincs beki. Ebédre tojásos galuska volt, amit szeretek, J azt mondta nagyon finom  volt, de nekem agyon kellett sóznom, hogy érezzem. Szóval lehet, hogy átment rajtam a vírus. Ha csak ennyi akkor rendben van.

J rámszólt, hogy hogy vagyok képes úgy elmenni a virágok mellett, hogy oda se nézek. Na odanéztem. TÉNYLEG szépek a tulipánok. 

Ott baloldalt ami ki van dőlve, az valamelyik kutya bűne (vagy mindkettőé, mert együtt szoktak garázdálkodni), egy szép nagy lukat ástak oda, elpusztítva  HÁROM szál diónyi bimbót.  Na nem szerettem volna a helyükben lenni amilyen léeb@szást kaptak J-től. De őket  szemmel láthatóan nem izgatta a dolog.

Próbaüzem. 3 másodpercenként cseppen le egy vízcsepp, egymástól fél méterre.

Ideiglenesen a táptartály egy 10 literes marmonkanna. Valamikor régen csináltam csőcsatlakozást a fenekére, gázolaj volt benne, amikor még Amapola motorja padon volt a motorgenerál és összerakás után kipróbálásra, ez volt az üzemanyagtank.

A 10 liter víz pont egy óra alatt ürült ki belőle.

Kis gondba vagyok a táptartállyal. Ezek szerint ugye egy napra kellene 240 literest tartály, legjobb lenne ez a fajta 1 m3-es.  https://www.auer-packaging.com/hu/hu/IBC-Tart%C3%A1ly-Klasszikus.html . Találtam is a "Jófogás"-on 16000 Ft -ért használtat ami nekem jó lett volna, 3000-ért  2 hét múlva helybe is hozták volna, gondolom normál esetben akkora ürül ki belőle a keményítő, amit tartottak benne, csak épp a járvány miatt nem lehet tudni semmit biztosan, például azt se, hogy akkor lesz e még szállítási lehetőség ilyesmire az országban, meddig fajul a karantén. Van két százhúsz literes műanyag hordóm, addig megoldom azokkal valahogy.

Gyakran viccelődök, hog "régen minden jobbvót". De gyakran ez nem is vicc. Például a paprikás krumpli egész biztosan. Tegnap és ma azt ettünk. Komolyan mondom ma már alig tudtam magamba tuszkolni, azt hittem mindjárt kihányom. Pedig J mindent beleadott, de a krumpli.... pocsék. Gyerekkoromban volt háromféle krumpli ( ha az ipari Krűgert nem számoljuk amiből a szeszt főzték), a rózsa, az Ella és a Gülbaba. Ma már nincs egyik sem, van helyette tíz másféle. Mindegyik másra jó, de paprikásnak egyik se! Amit anyukám főzött, az ízletes volt és amikor villával széttörtem, csak úgy szívta magába a finom szaftot, ezekből meg víz jön ki amikor összetöröm. Íze meg semmi, de inkább kifejezetten rossz. TUDOM. Jött a Kolorádóbogár és olyat kellett nemesíteni, amit az nem zabál. De sajnos akkor én sem. Mondtam J-nek, hogy SOHA többé ne főzzön paprikás krumplit.

Ma felpakoltam a palántákat a télikertben a polcukra, ott kapják a legtöbb fényt és meleget.

Leginkább azért, mert az asztalon szükségem van a helyre, bár ami nem fért fel 9 darab lent maradt az asztalon. A megnövelt ágyásban 80 db növénynek van hely, ez paprika, paradicsom és sárgadinnye lesz, illetve J még dugdos közéjük fehér hagymákat. Két napja megjött a csepegtető öntözéshez az anyag, polietilén cső, fél méterenként csepegtetővel és idomok, ma azt is kiterítettem, most szokják a napon a kiegyenesedést, mert a hidegben kicsit elmerevedtek tekercsben. Kaptam ötletet olcsó megoldásra villanyszerelő gégecsővel, de aztán úgy döntöttem, hogy megspendírozom azt a párezret amivel ez drágább, legyen jó és tartson ki amíg élek....vagy amíg van erőm foglalkozni az ültetvénnyel.

Itt a legalsó képen jobbról fog csatlakozni a betáp, ami egy 100 literes műanyag hordó lesz, amit a kútból fogok alkalmanként feltölteni vízzel. Van még egy vad ötletem, a szomszéd kidobott egy fürdőkádat, esetleg azt felhasználni táptartálynak, még gondolkodom a dolgon, ki kell mérjem mennyi víz fogy egyáltalán óránké

Tegnap és tegnapelőtt az idáig WC papír gurigákban fejlődő palántákat átültettem a nagyobb kefíres poharakba.

Ezekből kerülnek majd át a legjobban fejlődők levágott PET palackokba és onnan a legerőteljesebbek a kinti ágyásba, úgy egy bő hónap múlva. Persze ha az időjárás is úgy akarja, mert  ma reggel is még nulla fok volt, arról nem is beszélve, hogy két napja meg hó esett. Most épp süt a nap és délutánra tizenfokokat jósolnak, de már mondják jövő hét elejére az újabb lehűlést, szóval egyelőre marad a télikerti kertészkedés. Addig is megrendeltem a csepegtető öntözéshez az anyagot, futár hozza majd, ha minden igaz ma, szóval nix boltba ugribugri, járvány van, kijárás csak kajáért, hetente egyszer. Tegnap voltam megvettem a kenyeret, péksüteményt.....na jó, lehet holnap kicsónakázok és (szigorúan vegyvédelmi maszkban) becserkészem a piacon a töpörtyűárudát, met tegnap nem kaptam Kiskunlacházán, úgy tűnik ott a vírus miatt megszűnt a piac.

Apropos "JÁRVÁNY" Nagyon elégedetlen vagyok általában a tájékoztatással. Most KIVÉTELESEN nem fogom a kormánytájékoztatást ekézni, van vele elég baj, de aki tudja tudja, aki meg nem nem annak minek? Viszont hiányolom azokat a praktikus tanácsokat, amikkel akár százak(ezrek?) életét lehetne megmenteni. Rengeteg, gyakran egymásnak is ellentmondó álhírt osztanak meg persze tudatlanságból (remélem nem rosszakaratból), miközben a hiteles információ kevés. Itt az első dilemma, a maszk viselése. Tegnap letoltam az egyik Fb partnert, hogy hülyeséget oszt meg, nevezetesen, hogy csak az hordjon maszkot aki beteg. Egészségesnek nem kell. Merthogy ez szamárság, egyrészt SENKI nem tudhatja, hogy egészséges vagy beteg, mert attól hogy nincs tünete még lehet fertőzött és fertőzhet is, másrészt a maszk a legjobb védelem az ellen, hogy az ember önkéntelenül is a száját, orrát birizgálja. Na kiderült, hogy ez a szamárság amit a tudatlan, de jószándékú ismerős megosztott, az országos tiszti főorvostól származik. Most mit mondjak erről?

 Maszkot persze nem lehet kapni. Tegnap SP, aki szintén a veszélyeztetett korosztályba tartozik, megkért, hogy ha már megyek vásárolni, hozzak nekik két maszkot a patikából. A negyedikben kaptam a legegyszerűbb, egyszerhaszálatos papír maszkot

. ( a kép SP Fb oldaláról van)

Nos az első ötletem volt még jóval a mizéria megjelente előtt, miután láttam, hogy az összes barkácsárúház weboldala azzal nyit, hogy "Maszk nem kapható!", hogy csinálni kell. Otthon, textilből, papírból. Az ötletet tett követte. Ezeket a lányom varrja. 

Mielőtt az a vád ér, hogy reklámozok, nem lehet vásárolni, mert nem itthoni termék. Kint dolgozott Németországban egy filmes produkción, mint bőrművész a különféle kosztümökön, kellékeken, amikor a vírus miatt leállt a produkció és a lezárt határok miatt kint rekedt. Fizetést nem kap, szállást ugyancsak nem fizetik mint eddig, szóval szélnek eresztették őket. Valamiből élni kell, a testét nem volt kedve árúba bocsájtani élelemért, kitaláltuk ezt. A textil maszk kétrétegű, közte cserélhető papír szűrő ( konyhai törlő, vagy WC papír, vagy papírzsebkendőből egy réteg).  A papírt cserélni kell minél többször, a textilt kimosni és kivasalni este, másnapra steril. Kérdezték mennyire jó? Nos a következő tesztet csináltuk. Rálehelt tükörre maszk nélkül, bepárásodott, Rálehelt maszkban, nem párásodott be. TEHÁT a kilélegzett aerosot ami a fertőzést hordozza kiszűri. Ha kifelé kiszűri koncentráltan akkor a befelét alacsony koncentrációban meg pláne. Ennyi. Mindenki meg tudja csinálni. Ha naponta elad tízet a németeknek, megkeres annyit, hogy nem hal éhen.

Korábban írtam, most magamat idézem, mert nagyon fontosnak gondolom: "Itt jegyzem meg, hogy bár valamelyest növekedett azoknak a száma akik maszkot viseltek, de miután ugye kapni nem lehet, eléggé elkoszolódottakat láttam, ami többet árt mint használ. Ugyanis ezeket a szelepes ipari  papírmaszkokat nem lehet kimosni, kivasalni, a nemszelepesek meg pláne veszélyesek, mert a kilégzéskor lerakodó baktériumok  feldúsulnak belül, remek táptalaját alkotva a felsőlégúti fertőzésnek, amitől elkezd fájni a torok, egy gyulladás elkezdi legyengíteni az immunrendszert és AKKOR jön a koronavírus. Legalább akkor amikor valaki otthon leveszi, ki kellene rakni a napra, az  UV sugárzás minden bacit vírust elintéz, vagy berakni a mikróba, mellé egy pohár vizet (enélkül kigyullad a papír maszk) és félteljesítményen addig "sütni" amíg a víz nem kezd el forrni. Ez betesz baktériumnak, vírusnak egyaránt." Ma ki is próbáltam. Beraktam a mikróba az enyhén nedves, nem túl tiszta rongyot amivel a mosdó pultot szoktam letörölgetni a fürdőszobában kézmosás után, mellé egy pohár vizet. A legnagyobb teljesítményre kapcsoltam, mert nem volt kedvem sokat várni, 4 perc alatt forrt a víz, a rongy jó meleg volt, MÉG A SZAGA is eltűnt, kifejezetten kellemes gőzös "tiszta"  illata lett a rongynak. Még emlékszem gyerekkoromban amikor anyukám  bespriccelte a vasalnivaló ágyneműket és vasalás után milyen kellemes szaga volt, na OLYAN)

Az, hogy sálként hordod a maszkot azért rossz, mert amikor meg magadra veszed, pont azzal takarod be a szád, orrod, ami korábban ki volt téve a cseppfertőzésnek. A maszkot, úgy vedd le, hogy ne nyúlj bele, mert még esetleg 5 perc múlva újra fel akarod venni. Miután kapni nem lehet, talán ha házi készítésű maszk szabásmintáját terjesztenék a köztelevízióban, Interneten. Ez csak néhány példa volt, de ilyesmiket hiányolok.

Aztán. Érdemes megnézni ezt. https://www.youtube.com/watch?v=sk6IMI5Cv8c (meg az előtte lévő két ismertetőt ugyanettől a szerzőtől). Már írtam, hogy vicces lenne, ha nem lenne nagyon sajnálatos, hogy pont egy állatorvos az akitől a leghasználhatóbb ismereteket szerezhetjük egy emberjárványról. De hát végülis nem sokban különbözünk a gerinces emlősöktől. Ma reggel a szokásos kutyasétáltatás közben elmélkedtem Csányi Vilmos " A kutyák szőrös gyerekek" könyvében leírtakon. Írja, hogy korábban a tudósok az állatoknak nem tulajdonítottak érzéseket. Kifejezetten elmarasztalták azokat a szakmában, akik olyan tulajdonságokkal ruházták fel a kutyákat amik amúgy emberre jellemzők. Hát elég hülye tudósok lehettek. Tapasztalatból tudom, hogy a kutyák érzelmes lények. Tudnak szeretni és gyűlölni, sőt hazudni és színlelni is, határtalanul tudnak örülni és magukat szégyellni, szóval egy cseppet sem antropomorfizálás az, ha olyan szavakat használunk ezekre a fejlett kognitív intelligenciával rendelkező lényekre mint amilyet az emberekre szoktunk. 

Ja.... mégse tavasz. Hózáporban sétáltam a kutyákkal.

A kert a virágokkal

meg a magaságyással amit pár napja még ingujjban csináltam.

Azt hiszem lefekszem aludni.

Vírus ide, karantén oda, "maradj otthon vénember" amoda, menni kellett, mert  elfogyott a kenyér. Plusz szombat piacnap, "hamár", akkor óvatosan megközelítettük a piacot. A fertőzésveszély minimalizálására csónakkal mentünk, friss szellő lengedezett az RSD felett, ha létezik biztos távolság minden fertőzéstől, akkor csónakban a parttól 100 méterre, az biztosan az. Piac... gyakorlatilag a téli minimálpiac, az ilyenkor  szokásosnak negyede.. sem. J nagy bánatára az az árus se jött el akinél megrendelte a mexikói fűszerkeveréket, pedig azért rágta leginkább a  fülemet, hogy AZÉRT aztán feltétlen ki kell menni a piacra akármilyen veszélyes is. Szerencsére tömegnek, ami ilyenkor már velejárója a szombati piacnak nyoma se volt, alig lézengett valaki, szegény árusok, már az a kevés aki kijött nem csinált ma nagy forgalmat.

J maradt a csónakban, én meg elmentem az OTP-be a Papa nyugdíját felvenni (hogy hogy juttatjuk el neki még fogalma  sincs, mert a bentlakásos  otthonban tilos a látogatás és ettől eltekintve én J-t fel nem engedem Budapestre az összeköhögött vonaton, ott meg a BKV-n közlekedni), meg a Pennyben megvenni a kedvenc francia Camembert sajtomat, aminek az illatától J a falra mászik. Újabb meglepetés. Csütörtökön rettenetes tömeg volt, pedig az ugye hétköznap. Most szombaton, a normál hétköznapi vásárló mennyiségnek úgy nagyjából  fele. Tejesen normálisan lehetett vásárolni, sőt betartani a két méter biztonsági távolságot egymástól a pénztár előtt a sorban. Utcán a maszkot a mellemen himbálva tartom, a védő-szemüveget meg feltolva a sapkámra, de mielőtt bemegyek valahova felveszem mindkettőt és csak a távozás után veszem le megint. Visszafele még kikötöttem a Lidlnél, ott is alig volt valaki, lecsengett a nagy beszerzési pánik. Muszáj volt oda is menni (persze védőfelszerelésben, J ki se szállhatott a csónakból), mert akciós volt az ír vaj és J nem hajlandó mást megenni. Itt jegyzem meg, hogy bár valamelyest növekedett azoknak a száma akik maszkot viseltek, de miután ugye kapni nem lehet, eléggé elkoszolódottakat láttam, ami többet árt mint használ. Ugyanis ezeket a szelepes ipari  papírmaszkokat nem lehet kimosni, kivasalni, a nemszelepesek meg pláne veszélyesek, mert a kilégzéskor lerakodó baktériumok  feldúsulnak belül, remek táptalaját alkotva a felsőlégúti fertőzésnek, amitől elkezd fájni a torok, egy gyulladás elkezdi legyengíteni az immunrendszert és AKKOR jön a koronavírus. Legalább akkor amikor valaki otthon leveszi, ki kellene rakni a napra, az  UV sugárzás minden bacit vírust elintéz, vagy berakni a mikróba, mellé egy pohár vizet (enélkül kigyullad a papír maszk) és félteljesítményen addig "sütni" amíg a víz nem kezd el forrni. Ez betesz baktériumnak, vírusnak egyaránt.

Hangulatos volt hazafelé csónakázni a Dunán, rajtunk kívül talán ha egy csónakkal találkoztunk és a piac máskor zsúfolt kikötőjében se volt rajtunk kívül csak két csónak. Az emberek kezdenek észheztérni. Többen leköltöztek a nyaralójukba és ez teljesen érthető. Tegnap néztem a TV-ben, különféle helyi és országos  hivatalos személyek ( beleértve Orbán Viktor tiszti főorvosnak nevezett egészségügyi szóvivőjét) ezt nagyon helytelenítették, merthogy lehordják vidékre a vírust. Nos erről is (szokás szerint) egészen más a véleményem mint  a "hivatalosoknak". Először is. Azt, hogy valaki el akar menekülni a fokozottan fertőzött nagyvárosokból nem lehet elítélni. Persze, mindenki elkezdett félni,  de az, hogy "mindenki dögöljön meg ott ahol van, csak ide ne jöjjön senki", eléggé egoista megközelítés. (Beleértve azt is, hogy a sok román meg ne menjen haza Magyarországon át csak azért mert Németországban megszűnt a munkahelye és nincs miből megélnie, majd akkor lófráljanak itten ha  visszaadták Erélyt, addig ott rohadjanak meg Hegyeshalomnál!) Mígellenben  a lopott pénzből kitartott propagandatelevízióban a hülye kormánytájékoztatások helyett olyan okosságokat kellene mondani, hogy ha valaki ki akarja vonni magát a vírusgócokból és ezt megteheti, ezzel csökkentve a városok veszélyes zsúfoltságát,  mert van nyaralója vidéken és mert iskola sincs és mert ő meg távmunkát végez, vagy épp a járvány miatt elvesztette a munkáját. akkor úgy vonuljon el, hogy érkezés után két hétig ki se dugja az orrát  a nyaralóból és ha tünetmentes akkor biztosan nem fog járványt okozni Kiskunbivalysegglyukán, ahol a helyi lakosság egyébként meg van róla győződve, hogy a gyüttmenteknek egy dolguk van, fizetni helyettük állandó lakosok helyett az ingatlanadót.

Amúgy alakul a tavasz. A kertben egyszercsak megjelentek a virágok. Tulipán,

nárcisz,

primula

másfajta primula,

kankalin,

 jácint,

és másféle jácint.

És ezek a kedves növények csak úgy kinőnek itt-ott és talán még J sem emlékszik már hogy mikor  és hova ültette őket, csak nekem kell(ene)  nagyon vigyázni, mert miközben elmélyülten alkotok valamit a kertben időnként rátaposok valami teljesen lehetetlen helyen kihajtott szépségre és olyankor rettenetesen le vagyok b@szva. A kutyák is ilyesmikért kapják a szidást, sőt ők még ásnak is, de nem veszik zokon a dolgot... ahogy én sem. És hogy ne csak szépség legyen de hasznos is, ez itt medvehagyma és petrezselyem.

Hát ezt leírom, mielőtt nekiállok a kert folytatásának.

Tegnap mondja J, hogy hát mégis, nekünk is be kellene valamit vásárolni a koronavírusra való tekintettel. Na jó, bár hétfőn még minden volt a Lidlben, nem láttam pániknak jelét, de amikor J kedden elment vásárolni, már mondta, hogy egy csomó dolog már nincs, csütörtökön, ami az árufeltöltés napja  be kéne vásárolni, mert talán ha két kiló liszt van itthon. OK, mondtam, de ő nem jöhet és én is komolyan veszem a járványt végülis 75 éves vagyok és asztmás, szóval benne vagyok a legveszélyeztetebbek közt, akkor beöltözöm. Utcán még nem, de amikor megérkeztem a szupermarket elé, felvettem a védőfelszerelést. A mennyiségre való tekintettel vittem a biciklipótkocsit, akik régóta olvassák ezt a blogot már ismerik.

Az gyanús volt nagyon, hogy nyitás előtt 10 perccel, 6:50-kor már olyan 35-40 méteres sor állt az ajtó előtt. Nyitásra az előre tolakodó szemfülesekkel már voltunk úgy százan, ami egy normál hétköznapon csúcsidőszakban normális, de miután kinyitott a bolt jöttek még vagy kétszázan, a négy pénztár előtt lett olyan 25-30 méteres sor. Nos liszt nem volt egy gramm se, élesztő se nyers, se porélesztő, amit J felírt, hogy lencse, sárgaborsó, egy szem se. Felírt még cukrot, sót, savanyúságot, paradicsomot, répát, fonott kalácsot (ebből csak három darab volt kettőt elhoztam, had halmozzunk mi is) és neki pletyka szennylapokat, hogy itt a karanténban naprakész legyen, hogy mit csinálnak épp a celebek a nagyvilágban.

Szóval pánik van, de olyan magyaros (olaszos?, angolos? mert ott is mindenki lazán vette az egyéni izolációt), miközben azonnali félelem fogott el mindenkit az éhhaláltól, rajtam kívül a többszáz emberből akivel egy légtérben voltam talán ha három volt akin bármiféle személyi védőeszközt láttam, kesztyűt senkin, kettőn láttam szelepes  porálarcot, egy emberen plexi álarcot és egy ember tekerte be sállal az arcát. Szóval az, hogy ő, vagy az megfertőződik akinek hazaviszi a vírust, szemmel láthatóan nem izgat senkit. A Rákóczy Pisti Ausztráliából megvádolt, hogy a maszkommal ijesztgetem a népet és oktalan pánikot keltek, HÁT ELKELNE EGY KIS PÁNIK! Hogy a nép a homlokára csapjon, hogy B@ZMEG J Á R V Á NY   V A N megpróbálok valamit magamra szedni, kesztyűt, valamit a pofámra, hogy ne piszkáljam a szemem, szám, ne köhögjek, tüsszögjek a levegőbe és ne szívjam be más kifröcskölt nyálcseppjeit!

Mindazonáltal senki nem rökönyödött meg rajtam, csak pakolta a kocsikat púposra mindennel amit csak tartós élelemnek vélt.

A pénztár előtt sorakozva, csinos 40-eske keresztezte(volna ) a sort. Udvariasan helyet csináltam neki, mondom magamban "legyen egy jó napja", megszólaltam, "szépségé az előny". "Tessék?" kérdezett vissza, megismételtem kissé hangosabban. Furcsán nézett rám.. hát igen sem férfias baritonom, sem sármos mosolyom nem érvényesült az UFO álarcban. Kétségtelen hátrányai is vannak a személyi izolációnak.

Kicsit csendben voltam, de keményen dolgoztam. Kihasználtam a jó időt és rámentem a kertre. Majdnem a duplájára növeltem a magaságyás területét amiben a paradicsom, paprika és sárgadinnye fog teremni. Mondjuk ez csak olyan alacsony magaságyás, J szekál is érte, hogy mért nem az előírásos 80 cm magas, de így is kemény munka volt betalicskázni azt a 2 m3 plusz termőföldet amit rendeltem hozzá. Meg kell sokadszorra is állapítsam, hogy nem vagyok a régi. A kapubejáróba lehetett csak leborítani a földet és onnan kellett hátra a kertbe betalicskázni, hát tegnap 30 kanyar után elfáradtam. "Fénykoromban" amikor 50 évesen Balatonudvariban egy nap alatt 130 talicska ( ráadásul nedves, agyagos földet, ami ragadt a lapátra, ragadt a talicskába, ragadt a kerék a talajba) földet tudtam behordani a ház alapjába , most ettől a 30-tól fáradtam el annyira mint akkor a 130-tól. Ennyit tesz az azóta eltelt 25 év.

Kezdésnek egy nagy tuskót ki kellett csákányozni, fűrészelni, baltázni a bővítés helyéről, aztán felásni a meglévő ágyást és megcsinálni a keretét a bővítésnek. Ehhez a drága jó Fábián Sanyitól (Isten nyugtassa) kapott bontott stégdeszkákat használtam fel, a korhadt végeiket lefűrészelve.

Aztán az ágyás talaját felásni, ráteríteni az almafa nyesésekor keletkezett feldarabolt vesszőket, tavalyi, még éretlen komposztot és arra a termőföldet. Ezt érett baromfitrágyával kevertem. A trágya... külön dráma. M2-nek a kertjében hátul van a trágyadomb. A sertéspestis miatt Lajos a törpemalac karanténban van az udvar közepén, oda bemenni csak a lábbelire húzott nejlonzacskókban lehet, hogy nehogy bekerüljön a pestis. Szóval  elől a ház a tornáccal, utána a Lajos, aztán a baromfiudvar, aztán a trágyadomb. A trágyát is át kellett zsilipelni zsákokban egy "steril" benti talicskával a kinti "utcai" talicskába. Szóval jó macerás, zsákba egyedül belapátolni, talicskázni, kertkapukat nyitogatni csukogatni, mert ha nyitva marad, a Lajos aki zabál mint a disznó, ha beszabadul a csirkék közé, az összes takarmányt felzabálja, mert ugye zabál mint a disznó. De nem szabad neki, mert még a  levegőtől is hízik. Na miközben lapátolok, a kerítésen kívül megjelent a Szmájli kutya, aki ha odakint vagyok mindig a nyomomban jár. Mondtam neki menjen haza, nem is tudom hogy talált rám, de hát a szaglása csalhatatlan ( pár hete, elrohant reggeli sétánk során már a kapuból kilépve az utca túlvégére, 500 méterről megérezte, hogy van ott bezárva egy tüzelő yorki szuka), szóval ott őrzött miközben lapátoltam a trágyát. Elaludt a veszélyérzetem, gondoltam kerítés van, nem tud bejönni, hát had nézelődjön ott a kerítés túloldalán. A harmadik zsák után leültem kicsit szusszanni a tornácon, na EZ VOLT A HIBA! Egyszercsak hallom, hogy éktelen botrányt csapnak a tyúkok! odanézek ATYAÚRISTEN,  már rohanok is üvöltve, mert fehér tollak gomolyognak felhőben és a kupac közepén az én fehér kutyám hempereg... elkapta Zeuszt, a gyönyörű fehér kakast! Ugye egyedül érezte magát, gondolta utána néz hova is mentem, átugrotta a kerítést, hogy a körmömre nézzen, de közbe volt a baromfiudvar.

Szegény Zeusznak a pompás farktollait egyetlen szál kivételével kitépte, de ami sokkal rosszabb, az oldalán a bőrét is felszakította, csúnyán kilátszottak a megmart izmok a szárnya alatt.  Az állatorvos  vagy 10 öltéssel varrta össze, nagyot aggódtunk, de túlélte, ennek már egy hete, szépen gyógyul a madár.

 Visszatérve a kertre, ilyen a ma délutáni állapot.( a bűnös persze most is ott van ahol én)

Azért ahhoz képest, hogy két éve itt még áthatolhatatlan dzsungel volt, nem rossz. Meg kell oldjam a csepegtető öntözést, mert tavaly az, hogy fentről permeteztük a kerti locsoló slauggal, elég sok helyütt okozott gombás paradicsomvészt. Most vacillálok, hogy az öregekre vonatkozó izolációban hogy merjek kimenni megvenni az ehhez szükséges KPE csövet.

Kezd tavaszodni. Csak el ne kiabáljam, az elmúlt két hét úgy telt el, hogy egyik nap verőfény, meleg, ingujjas idő (legalábbis favágáshoz), rákövetkező nap süvöltő szél tarajos hullámok döngetik a fülemtől 20 centire a hajó oldalát alvás közben ( a legcsekélyebb mértékben se zavar), aztán megint tavasz. Ma reggel ugyan -3,5 ° C volt, de mire visszaértem a kutyákkal a reggeli sétából, már ki lehetett gombolkozni. Reggeli után rámtört az álmosság, az utóbbi időkben a leglehetetlenebb időpontokban alszom illetve vagyok ébren, ha álmos vagyok azonnal ledőlök, ez volt ma is, aludtam 9-től 11-ig. aztán nekiálltam csákányozni, ásni a kertben, addigra már ingujjas idő volt. Készül az ágyás a palántáknak.

A kiültetés még azért jócskán arrébb van, előbb szétültetem őket  tejfölös pohárba, majd PET palackba és csak aztán az ágyásba.

Én mindenesetre átváltottam téliről 

tavaszi megjelenésre.

Lenyugodtam. Balázs felhívott Máltáról és kisegített. A végén megszeretem ezt a programot, mert tényleg nagyon jó. De nehéz elviselni amikor egy gép fingatja az embert

Tétova botladozásom a zenei hangok világában szuperponálódott az informatikai hiányosságaimra, melyhez hozzáadódtak a beszélt (amerikai) angol nyelvvel való örökös nehézségeim. Az eredmény maga alá temette pillanatnyilag minden elszántságomat. Elsőre úgy gondoltam leghelyesebb ha felvágom az ereimet, de aztán rávettem J-t hogy süssön palacsintát, attól egy kicsit lenyugodtam. Miután hallotta, hogy nagyon komoly dologról van szó, mert folyamatosan káromkodtam és szidtam a jó édes .. nőági felmenőit a "https://musescore.org/hu " programnak, azonnal hozzálátott, látta, hogy fele se tréfa a dolognak.

Miről is van szó? Említém, hogy egy zeneszámot kottázok le fül után. Nincs ezzel semmi gond, zongorán lejátszom, látom, tudom mik a hangok, csak le kell írni az öt vonalas kottafüzetbe. De a mechanika macerás. Ki kell számolni, hogy hány ütem fér el egy sorban, sokat kell radírozni, ha nem jön ki jól. Azt gondoltam, ha létezik szövegszerkesztő ami megkímél a papírra írás problémáitól, akkor kell lenni kottaszerkesztőnek is, ami elintézi helyettem a mechanikus nehézségeket. És TÉNYLEG! Röpke guglizás után rá is bukkantam. GYÖNYÖRŰ. Egy baj van vele TÚL JÓ. Tehát profiknak való, kicsit olyasmi mint az AutoCAD, ami megkímél ugyan a szerkesztés, pauszra tussal rajzolás, számolás, méretezés nehézségeitől, de cserébe meg kell tanulni használni. Ehhez meg az oktatóvideók szaporabeszédű "amerikai" plusz zenei, plusz informatikai nyelven szólnak a YouTubeon. ÉS MÉG EZ SE MINDEN! Mert ami mindjárt az elején mint probléma már a második ütemnél megakasztott, azt az oktatóvideók sem említik. Nevezetesen, hogy mi van akkor ha az ütem szünetjellel kezdődik? Csakis és kizárólag az ütem végére hajlandó az a kib@szott szünetet berakni. Nem lehet se egérrel megragadni, se átkopyzni, Miután két teljes estét küzdöttem a dologgal, külső segítséget kértem a Kisembertől, aki innen a szomszédos Máltáról nyújt nekem időnként segítséget, miközben zenél és tanítványokkal foglakozik. Két nap múlva felhívott, miteszisten ismeri a musicscore programot és bár mondta, hogy alighanem ez nem a szokásos módja a megoldásnak, de rávezetett, hogy lehet kissé kacifántosan, de mégis szünetjellel kezdeni egy ütemet. REMEK! 

De mi történt? Másnapra kisütött a nap, azonnal nekiláttam a kerti munkáknak. Ma megint csúnya az idő, mondom folytatom a kottázást. De ELFELEJTETTEM hogy kell! Egész délelőtt kínlódtam vele, de ott röhög szünetjel a második ütem VÉGÉN. Szégyenszemre írtam Balázsnak, hogy iscsoráz.

Azt hiszem eszem még egy kis palacsintát.

Mintha jobban menne. Kezdek bemelegedni? Persze ma is elfáradtam, de végeztem a teljes famenyiséggel.

Alul látszik a három éve ott száradó tűzifa, fent a friss vágás, amit harmadik napja pakolok be. Jól megkülönböztethető a nedvesség miatt.

Új lánc és láncvezető a fűrészen. Vág mint a beretva.  (most látom a felirat fejjel lefelé van, ezért nem szedem szét)

Több mint 40 éve szolgál kifogástalanul (most épp gallyazáshoz) a Malajziában, vagy Thaiföldön (már nem emlékszem pontosan) vásárolt bozótvágó kés. Még megélezni se kellett azóta.

Szóval igaz, hogy rettenetesen elfáradtam a négy órás munkában, de miután ebéd után hunytam egyet remekül érzem magam, még az enyhe izomláz is, amivel reggel kezdtem, elmúlt. Mit mondjak, meg vagyok magammal elégedve. És ez a legfontosabb nem?

J tegnap hasonlóan elfáradt az almafa metszésben, ami nem egy egy könnyű feladat a 4 méteresre kihúzható ágvágóval, ő a mai napot pihenéssel töltötte. Reggel még fázott külső melegítőt használt.

Kikeltek a magok! 

Mostanában kerülget az öregség mint téma. (Az öregedés már régóta, tulajdonképpen aki megszületek azonnal elkezd öregedni, de egyrészt 70 éves korom óta mintha gyorsulna a folyamat, de most nem pont erről beszélek.)

Pénteken voltunk egy aggok számára tartott előadássorozat első leckéjén  A téma volt : " Tanulás idős korban".  http://akmk.hu/senior-akademia/?fbclid=IwAR3RdNmAom9TorxxBUseC_mM0PBsE451YQq6TbeeLJXrloWsyf9YiDuAIkk  Örömmel állapítottam meg, hogy nekem semmi újat nem mondott a tudós egyetemi tanár, gerontológus, akár én is tarthattam volna az előadást, sőt nagyképűség nélkül(?) állítom én még többet is tudtam volna mondani a témáról. (utána szót is kértem és az internethasználattal kapcsolatban kicsit ki is javítottam amiben tévedett, ő azt mondta "nagyon örül a hozzászólásnak")

Na szombaton mindjárt a gyakorlatban is megkóstoltam az idős kori gondokat. Igaz nem a tanulás vonalon. (amúgy ha szép idő van akkor kerti munkával, ha csúnya akkor valami benti dologgal foglalkozom, például a szolfézzsal és más agytornával) Kisütött a nap, elkezdtem láncfűrésszel, baltával, machetával kardozni, a még tavaly levágott, 25 cm-től 3 cm-ig terjedő cseresznyefa ágakat . Az igazi meló az elpakolás volt a tornácon. Miután kevés tüzelő fogyott ezen a meleg télen, alig szabadult fel hely neki, át kellet pakolnom egy csomó fát szűk helyen görnyedve, három óra alatt úgy elfáradtam, hogy minden tagom fájt. Ma folytattam, be kell járatnom a téli tespedésben elpuhult testemet (ha egyáltalán sikerül), mert a nehéz munka annyira elfárasztott, hogy két óra után kénytelen voltam leülni a télikerben egy kis pihenőre. Persze a jószágok azonnal megleptek, a Picur amint meglátja hogy valaki ül, azonnal felmászik az ölébe simogatást követelve. Eközben vettem észre örvendezve, hogy elkezdtek kikelni a paradicsom és paprika magok.

Kíváncsi vagyok hogy fogom bírni idén a gyűrődést, remélem belejövök, mert rengeteg munka vár rám a kertben, például a duplájára akarom növelni idén a zöldségágyást, ehhez be kell talicskáznom és ágyássá formáznom az utcáról kb 3 m3 termőföldet, hátul kerítést kell építsek, mert a villanypásztor a hosszúszőrű kiskutyára hatástalan, a bundája remek villamos szigetelő, ő pedig hajlamos a felfedezőutakra, gyümölcsfákat kell átalakítsak ( fejembe vettem, hogy a drasztikusan visszavágott cseresznyefa alvó rügyeiből kihajtó, égretörő söprűszerű hajtásokat

a talaj felé kényszerítem), szóval ki fog derülni hol van a határ amit még bír a testem. A gerontológus az előadáson azt mondta, hogy csak annyit amennyi még megy, de annyit rendszeresen, na most jön az, megtudni, mennyi az az annyi. 

A kérdés; mennyire jó az, ha az ember "lát". Azért van idézőjelben, mert most nem a látás optikai  és agyi képfeldolgozó mechanizmusáról beszélek. Hanem arról ahogy a világ körülöttünk lévő dolgait, úgy általában felfogjuk és feldolgozzuk.

Hogy konkrét legyek, kisebbik lányom elszegődött egy projekthez dolgozni. Ő szabadúszó egyéni vállalkozó, valaki felvállalt egy komplex munkát, amihez toborzott alvállalkozókat, jó fizetéssel kecsegtetve. Persze ő is csak alvállalkozó, méghozzá egy másik alvállalkozó alvállalkozója és még a fene tudja milyen hosszú a lánc "feljebb". Azzal kezdődött, hogy senki nem tud semmit, a lehető legnagyobb az összevisszaság ( ez egy filmes projekt és a résztvevők nagyrésze nem beszéli ugyanazt a nyelvet), AZONNAL megpróbálták lealkudni az előre megbeszélt honoráriumot és már harmadik hete dolgoznak, de még mindig nincs aláírt szerződés. Közben az ugyancsak külföldi jelmez-, díszlettervező hisztizik. Már ez is rohadtul nem tetszik, de a lányom nyugtat, hogy "apu, ez MINDIG így megy a filmeknél". Attól tartok, hogy valaki "fent" akinek netán esze van ebben a kuplerájban, észreveszi, hogy sz@r az egész, kirúgja az alatta lévő láncszemet, amitől zuhan lejjebb mindenki a végén a gyerekemmel. Pénz persze az ablakban. De még mindig nem ez ami igazán a "látás" . A gyerek pont olyan mint én, eltekintve a nemi jellegektől. Remek szervező, született "természetes vezető". A természetes vezető az olyan, hogy ha egy egyenrangú csapatnak valamilyen feladat jut osztályrészül, szükségszerűen lesznek olyanok (és ezek nem feltétlenül, sőt többnyire nem  önjelöltek), akik kitalálják a "mit-hogyan"-t és valahogy úgy alakul, hogy mindenki elkezd az ő utasításaiknak megfelelően működni. A lány "LÁT" a pályán. Tudja, hogy egy célt hogy lehet a leghatékonyabban megvalósítani. TUDOM milyen ez. Azt gondolná az ember hogy ez JÓ. IGEN, ha az elérendő cél szempontjából nézzük a dolgokat. De annak akit megvert a sors a "látás" képességével, rengeteg baja lesz azokkal akik másképp "látnak". Irigyei, gáncsolói lesznek. Különösen rossz a  helyzet ha van kinevezett vezető aki tehetségtelenebb a "természetesnél". Tapasztalatból tudom milyen szörnyű dolog rossz főnökök keze alatt dolgozni. Én LÁTOK, ő meg NEM. 42 évi kenyérkereső pályafutásom után szinte egy kezemen (na jó legyen kettő) meg tudom számolni azokat a  főnökeimet, akik jobbak voltak nálam, vagy legalább ugyanolyan jók. Azt mondja a gyerek: "Már MEGINT nekem kell megmondanom mindenkinek mit csináljon! Szerencsére volt egy nap amikor nem volt bent a főnök és akkor gyorsan átrendeztük a műhelyt, hogy a munkafolyamatok egymás után jöjjenek és ne kelljen mindennel ide-oda szaladgálni. Ha bent lett volna a felével se végeztünk volna, mert mindent el kellett volna neki magyarázni." ( kosztüm, kellék, asztalos, lakatos, textil, bőr, fúrfarag egy rakáson) Szóval nehéz a látók dolga. 

Azt hittem ennek vége ha nyugger leszek. 14 éve nincs főnököm és nincsenek beosztottaim. Maga a mennyország. De tegnap reggeli kutyasétáltatás közben behív egy kedves jó ismerős az utcából. "Csak pár perc", mondja, OK kutyák addig elbóklásznak a kertben. Amúgy mérnökember, szép nagy házzal, nagy Mercedessel, okosnak néz ki, EDDIG minden rendben. Ha valaki nem emlékezne, egy szigeten lakunk, amit egyik oldalon a Balabán csatorna határol, a másik oldalon meg az RSD. Az RSD az államé, kezelője, mint minden folyónak a Vízügy. De a csatorna a városé. És utoljára talán a '60-as években volt karbantartva. Szóval kotorva, benőtt növényzettől kitakarítva, természetes eutrofizáció visszaszorítva. Azóta a szigeten megsokasodtak a nyaralók, amiknek nagyobbik része (bocs) a sz@rát a földbe eregeti, ha megtelik a pöcegödre simán kiszivattyúzza a Balabán csatornába, a fák dőlnek be a csodás rejtelmes vízi ösvénybe, amin minden évben végigcsónakázunk, gyönyörködve a fokozottan védett világ élőlényeiben. ( ha jól megnézed az ott egy teknős)

A fenéken felgyűlt méternyi iszap, a bokrok úgy benyomultak, hogy lassan kenuval is nehéz áthatolni rajtuk.

Nos a szomszéd nekiállt aláírásokat gyűjteni, hogy a város rakja rendbe a csatornát. Bizony erre nagy szükség van. De én LÁTOK. Látom, hogy nem olyan egyszerű, hogy gyakoroljunk nyomást a városvezetésre, hogy rakjon már oda a feneketlen zsákjából százmilliót (vagy többet) a csatorna kitakarítására. Mert erre nem lesz pénz. Nem mondom hogy elkezdek itt fontossági sorrendet felállítani, mert mindenkinek más a fontos. Egy biztos a város most is a "cipője mellett jár", a korábbi bukott FideszKDNP után sorra dőlnek ki a csontvázak a szekrényekből, azaz olyan kötelezettség vállalások, teljesítendő, szerződések, amik mind mind most jelentkeznek majd, miközben egy "elvesztett" város nem sok segítséget remélhet az állampárt kasszájából. Most tessenek elképzelni egy közmeghallgatást a tárgyban, ahol elhangzik, általam is támogatva, egy javaslat a víz rendbetételére és feláll a város másik fele és elkezd ordibálni, hogy "Lóf@szt költünk majd a nyaralók puccos szigetére amikor az öregellátásra sincs pénz, sz@rok az utak, és különben is nem is a ráckeveiek kajakoznak, kenuznak ott, hanem mindenféle gyüttmentek, még Budapestről is!" És még a fene tudja hány és nyomós és még IGAZ érv is lesz az ellen, hogy akár egy forintot is költsön az ínségköltségvetéséből a város a szigetre. Én persze aláírtam az ívet, sőt még azt is bejelöltem, amit a korábbi aláírók közül SENKI, pedig ott volt rá a rubrika, hogy mind munkával, mind pénzzel is beszállnék a projektbe. De mindezt amit itt leírtam, hogy mért tartom reménytelennek a dolgot, elmondtam a kedves mérnök kollégának. Azt is hozzátettem, hogy egy esetben látom a dolgot megvalósíthatónak, hogy ha sikerülne a városnak valami állami, vagy EU céltámogatást szerezni kifejezetten erre a munkára. Egyébként teljesen felesleges vele foglalkozni. LÁTOM, hogy ez a helyzet. Erre a kolléga megsértődött. Elkezdett velem vitatkozni, hogy én vagyok az egyetlen aki ilyen negatív dolgokkal  előjön. B+ ILYEN negatív a helyzet!! IGEN, ha álmokat kergetünk, örökösen csalódni fogunk! Most haragszik rám. Szóval sz@r dolog látni. 

Kihasználva a jó időt, nekiálltam a régóta halogatott rendcsinálásnak az "esernyő" alatt. Az indító löketet az adta, hogy kaptam ajándékba egy masszív munkaasztalt szegény Fábián Sanyi hagyatékából, amit itt kívánok elhelyezni, de ehhez helyet kell neki csináljak. Két éve pakolófelületnek használok egy régi TV készüléket, sajnos itt nincs évenkénti lomtalanítás, illetve régen volt, de megszűnt, vártam, hogy kidobhassam, de sajnos még hulladékudvar sincs ahova lerakjam. Dögnehéz a nagy készülék, már a házból kicipelni se volt kis feladat annakidején, most is kellett hozzá J, hogy felrakjuk az asztalra. Most nekiálltam szétbontani, hogy darabonként hasznosítsam, vagy szabaduljak meg tőle.

Elképesztő mennyiségű anyag van benne, kifejezetten komoly munka volt lebontani. Közben határozottan sajnálom azt az alapos, szemmel láthatóan komoly precizitással megtervezett és megvalósított rengeteg emberi munkát ami benne van.

Ez lett belőle egy órával később.

Ezt amit az asztalra raktam, egyelőre nem dobom ki.

Nevessetek ki, de azért mert sajnálom. Szinte biztos, SOHA nem fogok belőle semmit felhasználni, mert már nem érdemes semmit nekiállni csinálni. Egyszerűbb megvenni. (A hallókészülék projekttel is leálltam, mert egyik olvasómtól kaptam ajándékba két vadonatúj gyárit, szóval félreraktam a  saját fejlesztést, ami egyelőre még nem is működik megfelelően, mert ha a megfelelő akusztikai körülmények közt használhatónak bizonyul a gyári, akkor kár vele tovább vacakolni.) Szóval igazából nincs rá okom hogy megtartsam, de mégis elrakom. Majd kidobja aki örökli utánam a házat.

 A képcsőtől viszont szeretnék megszabadulni

csak még nem tudom hogyan, gondolom ez is valami veszélyes hulladék mint a fénycső, bár amikor még nem törődtünk ilyesmivel, 1985 táján karbantartó villanyszerelőként az Átrium Hyatt hotelban százával zúztuk be naponta a háztartási szemét közé a konténerekbe a kiégett fénycsöveket.

Ha ki lehetne mosni tisztára, lehet csinálnék belőle egy akváriumot. Néha jobb lenne benne a műsor mint TV korában.

Most látom ellustálkodtam a naplóírást, pont egy hete írtam utoljára. Aki netán aggódott, minden a legnagyobb rendben. Amikor olyan idő volt, próbáltam a kertben sürgetni a tavaszt, levágtam a kert végében a  "saját" nádasomat, de elégetni nem tudtam, mert pont amikor égetni lehetett volna az erre helyi jogszabályban kijelölt pénteken, egész éjjel esett az eső, nem volt hajlandó meggyulladni. Most izgulok, hogy jövő péntekig ne essen, mert  ha elkezdi benőni a frissen kihajtó nád, már reménytelen lesz elégetni.

Amikor meg nem lehet kint a kertben dolgozni, mert olyan napok voltak többségben a héten, idebent piszmogok, most épp megint elővettem a kottákat, egy kedvelt zeneszámot akarok leírni zongora után, aztán megállapítani  hangnemet és a kísérő akkordokat. ELVILEG kéne már tudnom mindent ami ehhez, kell, de mint tudjuk (tudjuk?) az elmélet rétje zöld és  bőven termő, míg a gyakorlat sivár és kegyetlen.

Ma elültettem a paradicsom és paprika magvakat a félbevágott WC papír gurigákba, meglocsoltam és fóliával besátraztam, a télikert asztalon várják, hogy szárbaszökkenjenek.

Ebéd utáni álomba szenderüléskor félálomban hallom a Klubrádióban a retro műsort a valamikori jogosítványszerzők betelefonálásait. Mindenki elmeséli milyen kalandos úton szerezte meg a vezetői engedélyét. Feltolulnak az emlékek, de hogy betelefonáljak ahhoz álmos vagyok, inkább elalszom. Én 1972 decemberében, egy 500-as Trabanton tanultam vezetni, amit egyik Vegyterves kollégám Rózner Tibi, aki mellékállásban gépjármű-vezető oktató volt rakott össze a roncstelepen fellelhető anyagokból. Ennek megfelelően se fűtés, se a váltóban szinkrongyűrűk nem voltak az autóban. Reggel 8-ra jártunk dolgozni, ezért reggel 6-kor kezdődött az oktatás a Városligetben. Tél volt, farkasordíttató hideg és koromsötét, hó és csúszós utak, szóval abszolút ideális állapotok az autóvezetés tanuláshoz. Odaültem a volánhoz, a Tibi egy elemlámpával megmutatta a pedálokat, minek mi a funkciója, aztán eloltotta a lámpát, szóval ettől kezdve megszűnt a kezdő vezetőknek az a problémája, hogy letekintgetnek a lábukra melyik pedált is kell nyomni. Két óra alatt annyira ment a vezetés (szinkrongyűrűk híján minden váltásnál duplát kuplungolva), hogy kivitt a reggeli csúcsforgalomba egy körre az Ajtósi Dürer, Dózsa György út, Hősök tere, Kós Károly sétány, Hungária körút útvonalon, be a Vegytervbe 8-ra a munkahelyünkre. Az akkoriban kötelező 20 óra vezetés után a vizsga se volt probléma, csak a vizsgabiztos szentségelését kellett elviselni, aki kockásra fagyott a fűtetlen Trabantban, mert bár én alaposan be voltam öltözve, bunda, bélelt csizma kesztyű, de ő egy szál zakóban didergett mellettem.

De azért van tanulóautós történetem is, ami a rádióműsor hallatán az eszembe jutott. Volt nekem egy gyönyörűséges barátnőm úgy 1985 táján. Nagyon okos, négy nyelven társalgási szinten beszélő lány volt, gátfutó, lovagló sportlady, de ízig vérig bölcsész, a technikai dolgokhoz abszolút nem volt érzéke. Elhatározta, hogy megszerzi a jogosítványt. KRESZ nem volt probléma, mondom okos lány volt, de elkövetkezett a gyakorlati oktatás. Persze amikor megjelent,  az oktatók körülnyüzsögték vérmes reményeket táplálva, hogy hátha más is lesz ott a sofőrülésen, vagy netán hátul. Ez már az az idő volt amikor nem voltak állami oktató cégek mint az ATI, vagy az MHSZ, szóval minden oktató a saját kocsijával dolgozott, amit természetesen féltett a botlábú, fakezű tanítványoktól. Az első alkalom után az az oktató aki lecsapott rá, mitteszisten nem ért rá a következő alkalommal (a vérmes reményeiben is csalódnia kellett), átpasszolta a következőnek, majd az az utána következőnek. Úgy mondom ahogy az én kedvesem elmesélte: " Egyszercsak belelépett a fékbe, elővette a bicskáját, kinyitotta és azt mondta. Talán hasogassa fel az üléskárpitot, mert csak így tud ennél több kárt tenni a kocsiban!"

Ennyit a magokról, régi szerelemről és az autóvezetésről.

Reggel ránézek a külső hőmérőre....hüm...-6,7 °C. Boldogult apám szólása jut eszembe, "nem ette még meg a kutya a telet". Olyankor szokta mondani, amikor egy télvégi meleghullám jön, olyasmi mint ami ezen a héten volt. Én meg azt mondom, MEGETTE. Ilyenek nőnek a kertben. Ez itt egy hóvirág (ha valaki nem ismerné fel),

ezt meg úgy hívják, hogy "téléltemető".

Akármi is jön már, túlvagyunk a télen. Két enyhe tél után azt gondoltam kemény tél lesz, tavaly nyáron maximumra feltöltöttem a tűzifa készletet, ehhez képest a felhalmozott tüzelőnek még tán a 20 százaléka se fogyott el. Sebaj, úgyis minden évben 20 százalékkal emelik a tüzelő árát, pillanatnyilag úgy tűnik idén nem is kell tüzelőt bevásárolni a  következő télre .

Tegnap levágtam a nádat a kert hátsó végében a Balabán csatorna mentén, ismételten megállapítom, hogy öregszem, három óra alatt alaposan elfáradtam. Sz kutya hűségesen ott téblábolt végig mellettem és hogy valamivel ő is részt vegyen a munkában, hatalmas gödröket ásott a frissen learatott nádasban. Valami fergetegesen szaporodik itt a nád. A talaj a 4 éve levágott fenyő szétterített ágaira terített föld, amit a télikert alapozásából termeltem ki és talicskáztam hátra, ez a laza, alulról állandóan nedvességet kapó süppedékes "termőföld" valahogy elképesztő módon kedvező lett a nád szaporodásának, besűrűsödött mint a kefe ott ahol korábban egy szál se nőtt. A kutyát gondolom a benne lakozó rágcsálók izgatták fel, meg a könnyű kaparhatóság.

Délutánra bejött a 10-es idő. Délelőtt csak eső volt viharos erejű széllel, de mostanra (16:40 ) elállt az eső, viszont igazi szélvihar lett. A kutyákkal most jöttünk vissza a délutáni sétából, hát amikor kimentem a stégre körbenézni a hajót, bizony rá kellett dőlnöm a szélre. Összefüggő hullámtarajok borítják a vizet, időnként porzik is a teteje. Hálistennek a jég teljesen elolvadt, ami azért jó, mert pár napja amikor csak a hajó körül volt még elolvadva, éjjel időnként döngve nekicsapódott  a jégnek a hajó, ahogy a szél mozgatta. Ilyenkor azért megnyugtató, hogy 6 mm vastag a lemez. Amúgy minden rendben van, a két farhorgonyt az évek alatt szerintem több méter mélyre beszántotta már a rángatás. Az amelyik északnyugatra, tehát az uralkodó szélirányba van kirakva van vagy 80 kiló, szóval az kitart bármi is jönne. Érdekes, hogy ezek a zajok, hullámverés, puffercsikorgás, jégdöngetés, kötélnyikorgás egyáltalán nem zavar alvás közben, még az égzengés sem, de ha valami rendellenes zaj van azonnal felébredek.

Más. Viber. Ezt mutatja a telefon, aztán mégse talál meg rajta a lányom.

A Hauvei  P smart 2019-es telefon kezelési utasítását PC-re letöltöttem a netről, felcsatlakozott a házi (T mobile) wifi hálózatra, de képtelen vagyok felmenni róla a netre. A Samsung telefonomon van egy erre a célra szolgáló ikon, amire rábökve megnyílik a kereső, ezen semmi ilyesmi nincs. Tegnap eljátszottam a gondolattal, hogy fogok egy 100-as szöget és kiszögezem a telefont a tornác oszlopra.

Ismeritek a mondást: "öreg kutya nem tanul új trükköket". Na itt tartok. MEGINT rámszakadt a hétköznapi informatika. Eszembe jut, hogy a "régi" öregek mindig mindenen mérgelődtek. Na én most olyan dühös vagyok, hogy egyszerre két okostelefononon szeretnék szöges bakancsban táncolni. Lányom kitalálta, hogy felvesz egy Viber csoportba, mert az milyen frankó. Ehhez nekem is mindenféle trükköket kell elkövetnem. Azzal kecsegtetett, hogy lehet asztali PC-n is művelni . Lóf@xt lehet. Kell hozzá az okosteló. Az is van, de utálom, mert nem fér el az erre a célra szolgáló zsebemben, ezért nem használom. Na jó kipiszkáltam J tabletjéből a SIM kártyát és beraktam a Samsung smart telefonomvóba és megtettem amire képes voltam. Letöltöttem, beírtam nevem, születési dátumom, telefonszámom, jelezte ott vagyok, de semmi használhatót nem tudok utána lépni, ki kellene jönni egy QR kódnak amivel tovább lehetne lépni, nem jön ki. Mindezen közben percenként jelenik meg J, mert elakadt a Hauveiével.(Én marha, miután bevállaltam újabb két év hűséget a Tcomnál, ingyen kaptam, J régóta rágja a fülem, hogy neki is kell okosteló, hát most lett neki) AZT SE ÉRTEM MIT KÉRDEZ a telefon, nem hogy válaszolni tudnék. Felhívni már tudjuk, de arról hívni még nem, mert ha a listából akarok hívni, arra nem ad ikont amit meg kell bökni. És ez még csak az egyszerű telefon üzemmód, szó sincs "okos" funkciókról. Nézem a dobozban lévő "használati utasítást". Azt már tudom, hogy tűzveszélyes (persze ezt nélküle is tudom, hogy a Li ion akku az az), de a konkrét használatra egy szó se. nyilván ma már az általános műveltség része, minden hülyegyerek tudja csak én nem. 

Apropos hülyegyerek. Nézem az RTL Klub híradót, diákok verik a tanárokat. Van amikor késelik. MI A LÓFASZ megy itt emberek??! HOVÁ JUTOTTUNK??? Oly korban élek én e Földön, melyben az ember úgy elhülyült, hogy hittel vallja, hogy a futballstadion sokkal fontosabb mint egy rothadó közúti híd (mely mellékesen történelmi ereklye),  felújítása a főváros kellős közepén.

Hogy legyen valami vigasztaló is.

9:19 Na ezt mindjárt le is írom, mert annyira szürrealista az egész. Mindenesetre ha valaki komolyan elgondolkodik rajta mért megy sz@rrá alattunk a bolygó ezen is gondolkodhat.

Imént raktam le a telefont, Máltán élő barátom hívott, többek közt megemlítette, hogy a múlt héten hazaugrott, mert  Budapesten volt dolga. Kérdeztem, hogy megéri e az ilyen ugribugri, azt gondoltam, hogy azért nyomós oknak kell lenni egy drága repülőzésre. Nos 10000 forint oda-vissza a repülő. Csak összehasonlításként, az hogy a reptérről bejusson busszal a városba az 1000 Ft. Ha én innen Ráckevéről nem ingyen buszoznék Pestre, ugyancsak ezerbe kerülne az autóbusz. Csak oda. Vissza a másik ezres.  És kb. csak kétszer annyi az idő  ami alatt megteszi a Málta-Budapest utat a repülő. NEM ÉRTEM. Persze remek dolog a határok nélküli Európa (MÉG, mert ha továbbra is erőlteti a nacionalizmust a bugrisság akkor megint lesznek jó kis határok masszív fingatással a vámnál, útlevél és vízum ellenőrzésnél), telefonálunk, levelezünk quasi  ingyen a Föld túloldalára, utazunk fapadoson olcsón, de valahogy nem látom az értékeket a helyükre kerülni. Vagy az ÉN értékrendem a hibás?

11:24 Mindig mondom, hogy a leggazdagabb, akinek barátai vannak, akik segítenek ha kell. Letöltöttem a könyveket a Kindle e-könyvtárba.  Köszönöm mindenkinek a segítséget!

ui. Javul a térdem.Tegnap kicsit megerőltettem, mert bringázni kellett boltba, azt hittem nem tett neki jót, mert utána felerősödött a fájdalom, de ma reggelre határozottan kevésbé fájt mint akár tegnap még a kerékpározás előtt. Lehet jót tett neki az erőltetés. Eszembe jut egy könyv amiben egy brit ember elmesélte, hogy végiggyalogolt hosszában Anglián. Valahol út közben neki is elromlott a lába. Megnézte egy orvos, mondta, hagyja abba feküdjön ágyba, pihennie kell, mert ez csak rosszabb  lesz ne kockáztasson. Keresett másik orvost az ugyanezt mondta. Miután a  környék orvosait végiginterjúvolta ugyanezzel az eredménnyel, felkeresett egy felcsert aki gyalogos katonákat (magyarul bakákat) kezelt a háborúban. Az illető megvizsgálta és azt mondta " uram, ezzel a lábbal egy dolgot lehet csak csinálni (itt felkészült a szokásos verdiktre, feküdni felpolcolni, túrát abbahagyni), JÁRNI kell vele! Ő meg folytatta a gyaloglást, kezdetben fájdalommal küzdve, mely azonban pár nap alatt megszűnt. (azt meg tudja valaki mondani, hogy az miért van, hogy az összes ipszilonos kettős betűket újabban mindig fordítva ütöm be, tehát az imént is úgy írtam, hogy "foyltatta" ?) Ilyenkor mindig elkezdek aggódni, hogy ez már a vég kezdete, holnap már pelenkázni kell.

A hivatásos ébresztők.

Szomorú dolog, kedden elfogyott a bejgli. :( Több mint két hete lejárt már a szavatossága, de engem az ilyesmi soha nem zavart, mindent megeszek ami nem penészes (vagy csak egy kicsit, mert pl. sajtnál elég lekaparni), vagy nem büdös ( a sajt megint kivétel az annál jobb minél "illatosabb"), a bejgli amúgyis a hűtőben volt a tornácon, igaz a hűtő nem volt bekapcsolva, mert így is nulla fok körül volt benne a hőmérséklet. Karácsony óta eddig mindig bejglit reggeliztem tejjel ( egy bögre hideg tej minden reggel megvan és alighanem használ is, mert amikor ráestem egy hete a gunwale-re nem tört el a combcsontom, pedig jókora, a fenekemtől a térdemig érő püspöklila hematóma van rajta, szóval azt hiszem az öregkori csontritkulás még nem jellemző rám), most a tej mellé kenyér, kőrözött, Camembert sajt,  töpörtyű (vagy pörc, ma az volt, tegnapelőtt kaptam a kiskunlacházai piacon), lila hagyma a téli időszakban a szokásos reggeli. Lila hagyma a vacsorához is szokott lenni, amióta nem csókolódzom fiatal lányokkal, pláne télen amikor már nincs paradicsom, paprika, az egyik fő vitaminforrásom.

Három napja egyszercsak kisütött a nap, ki akartam menni a jégre korcsolyázni, hívtam J-t is, de azt mondta ő nem jön, mert fél hogy beszakad. Nevezzetek gyávának, de ettől én is besz@rtam, mert olyan ereje van már a napnak (persze ha süt, mert azóta se láttam a színét se), hogy a stégek alatt, meg a hajó mellett azonnal megolvad a jég,

jobb a békesség. Viszont tegnap, hogy éjszaka minden visszafagyott, a szomszédokkal elégettük az összes levágott nádat. Kaptam jelzést, hogy vigyázzak, mert állítólag a környezetvédelmi őrök büntetik ezt a tevékenységet, az okát nem értem, többszáz éve ezt csinálják, már akik foglalkoznak a nádassal. Erre vonatkozó tiltó jogszabályt nem találtam a neten, ezért  egy hete rákérdeztem a Duna-Ipoly Nemzeti park hivatalnál Emailben  "... Levágtam a nádat azon a szakaszon ami előttünk van és a szükséges tűzvédelmi óvatossággal a parttól messzebb a jégen elégettem...Ennek eredményeként, a korábban gyér, ritkás nádas, szépen besűrűsödött, összefüggő, mintegy 5-6 m széles vegyes, nád-gyékény zöldell a "partom" mentén. .....Miután rajtam kívül a környéken szinte senki nem gondozza a vízpartot,  nem áll fenn a veszély, hogy a madarak búvó-, fészkelőhely nélkül maradnak.  Egyébként is mindig ellenőriztem mielőtt nekiálltam a vágásnak, hogy nincs e benne fészek, ha lett volna kihagytam volna. Eddig azt hittem hasznos amit csinálok. Kérem tanácsukat, a továbbiakban folytathatom e ezt a tevékenységet!"  Egyelőre semmi válasz nem érkezett, befejeztem. Gondolom ha van tiltás az a tűzveszély és a madarak miatt van, abból kiindulva, hogy a magyar ember tökhülye, csak akkor nem csinál marhaságot ha büntetéssel fenyegetik érte. Én már a "létező szocializmusban" megtanultam, hogy Magyarországon minden tilos, ami meg nem az kötelező. Ez a digitális államigazgatás úgy tűnik azóta se változott.

Miután maradt a randa hideg ködös hangulattalan idő odakint, jobbára idebent a házban tevékenykedek. Lassan befejezem a hajón elalvás előtt olvasott "Forrongó világ"-ot. írtam már róla. Hogy ez az első kötete Herman Wouk nagyszerű regénytrilógiájának és hogy pont fordított sorrendben olvastam őket, ahogy a kezembe kerültek, különféle turkálókban. Tehát ez most az első rész és milyen szomorúan olvasom az egyes szereplők reményeit, csetlését-botlását az események sodrában, ahogy menthetetlenül haladnak a harmadik kötetben (általam már sajnos ismert) balvégzetük felé. Eltöprengtem rajta, micsoda mágikus hatalom van egy író kezében, amikor quasi élő alakokat teremt ( ha nem képes erre, akkor nem író), akiket aztán az előre megtervezett cselekmény mentén különféle megpróbáltatásoknak, örömnek és bánatnak, tesz ki és a végén van akit megöl. Ez nem a klasszikus romantikus dráma, vagy a halivúdi szirup, esetleg akciófilm, ahol a jó mindig elnyeri méltó jutalmát, a hős ellovagol a lenyugvó napba szerelmével, a gonosz meg szörnyű véget ér. Nem... itt a jók is tudnak szörnyű véget érni és ráadásul én már csak szomorúan tudok ehhez asszisztálni, hiába izgulok, mert tudom mi lesz ezerkétszáz oldal múlva. Hogyan van egy írónak tehetsége ahhoz, hogy a második világháborút elejétől a végéig plasztikusan megjelenítse, valamennyi lényeges eseményt és helyszínt történelmi hűséggel belefoglalva egy családregénybe? Honnan ez a Tolsztojhoz hasonlítható, lenyűgöző epikus fantázia, amitől képes az író egy ilyen szövevényes cselekményt kieszelni, azt számtalan szereplővel "megcsináltatni", majd szívtelenül és igazságtalanul teremtményeit jutalmazni vagy elpusztítani? És mégsem a pusztítás, hanem a remény az ami a végén, minden geil mézestakony, könnyes boldogvég és egyéb mesterkélt firlefranc nélkül megcsillan az utolsó lapokon. Hát ettől nagy író valaki.

Apropos könyv. Letöltöttem pár könyvet, de mind PDF-ben van és  PC-n utálatos olvasni, áttölteném a Kindle Ebookra, de nem tudom hogy kell. Nem tud valaki segíteni? Az első: https://docplayer.hu/68213643-A-kutyak-szoros-gyerekek.html, a második https://docplayer.hu/4423613-Fekete-istvan-zsellerek.html ?

Ebben a randa időben csak a zenélés és az olvasás ami foglalkoztat.... az öregség meg velem foglalkozik, tegnap megfájdult a derekam, de nem úgy mint régen, azt a fajtát már ismerem, de ezt nem tudom elmagyarázni, mára elmúlt, de elromlott a jobb térdem, elkezdett hajlításkor nyilallni, most sántikálok. Az az érzésem hogy valahogy jön-megy bennem egy adag fájdalom és hol itt, hol ott bukkan fel. Remélem ahogy megy lefelé, valahol a lábujjamnál kimegy belőlem. Csak át ne menjen szegény Sz-be mert épp itt alszik a lábamnál.

Szerintetek sütött egyáltalán idén a nap? Nem is tudom mikor láttam utoljára.( Csak úgy eszembe jutott, ha győznek a méregzöldek és se atom, se szén se semmi ami  CO2 kibocsájtó, mégis mitől lesz villany, ha se szél, se nap hetek óta?)  Hangulattalan, ködös utálatos idő, nyirkos hideg. Állandóan aludnék. Mondjuk senki nem akadályoz meg ebben. Tegnap, ugye azt írtam, hogy kimegyek levágni a maradék nádat. Hát annyira rámtört az álmosság és lustaság, hogy helyette szégyenszemre a délelőtt közepén lefeküdtem aludni. kora dél után ébredtem fel, megebédeltem, de továbbra is nagy volt a kísértés, hogy visszafeküdjek. De ehhez már nem volt képem. Elszántam magam, nekiöltöztem és kimentem folytatni a nádtalanítást. Az elhatározásban a végső lökést az adta, hogy ránéztem a  kéthetes meteorológiai előjelzésre ami folyamatos felmelegedést mutatott. Márpedig ha megolvad a jég, a maradékot vághatom csónakból sarlóval, ami kegyetlen meló.  Jégen lapáttal se könnyű a vastag gyékényszárakat elnyűni ( nádnak mondom mindig, de a 90 % gyékény, tudjátok, aminek a bugái vannak), szóval he nem is nehéz, de fárasztó. Miután ahogy említettem tegnap, fenyeget a beszakadás veszélye, deszkákat vittem ki és ezeken állva, azokat folyamatosan tologatva végeztem a munkát. Pufimellényben kezdtem és ingujjban fejeztem be, nulla fok körül volt csak a hőmérséklet, alaposan megizzadtam, de végeztem alkonyatra.

Eltekintve az időjárásletargiától minden szép, mert  zúzmara borít mindent hetek óta,

de éjfél után amikor mentem ki a hajóra aludni ónos szitálás volt, a meredek járón félelmetes volt felmenni (áldom az eszem, hogy tavaly raktam fel korlátot, mert  ha lezúgok a jégre a hajó és a stégláb közé összetöröm magam és ha még be is szakad a jég alattam akár bele is fulladhatok) és amikor már azt hittem bent vagyok, a decre lépve szétcsúsztam spárgába, egyik lábam kint a jég felett az égben, másik a decken, alaposan odavertem magam, ma csak a "sebeimet nyalogatom" van indokom a lustálkodásra.

Csütörtökön rámerészkedtem a jégre. Na még nem korcsolyázni, csak levágni a nádat, gyékényt a kikötőm környékén.

tavaly sokat kínlódtam csónakból sarlóval  amikor nem fagyott be a Duna, ez jégen gyerekjáték, az ember csak tologatja a lapátot a jégen és dől a kiszáradt növényzet. Óvatosan kezdtem a "vízenjárást", 

 megfurkáltam a jeget, hogy megtudjam milyen vastag. Miután 8-10 cm-re hízott, nyugodtan mertem rajta dolgozni.

Azért csak sikerült beszakadnom fél lábbal, a fene gondolta volna, hogy a víz felett  kiemelt 420-as alatt olyan meleg van, hogy nem fagyott be a víz, mellette közvetlenül is csak 1-2 cm vastag a jég és ahol nagyon sűrű a kiszáradt növényzet ott se bír meg embert. Alighanem a víz alatt rothadó elhalt növények termelnek hőt bomlás közben, a víz felett még állók meg szigetelnek.  Ami a vastagabb jég felett volt azt levágtam és elégettem most meg  deszkákat fogok lefektetni a jégre és arról vágom a maradékot.

Utána mindenkinek jólesett a melegedés.

Tegnap bevásárlónap volt, de a délután is úgy alakult, hogy sofőrködnöm kellett, ma folytatom.