Pocsék egy hetem volt. Akik régen olvassák ezt a blogfolyamot, talán emlékeznek rá amikor még telve energiákkal nekikezdtem a hajóépítésnek. Már akkor mondtam valami ilyesmit, hogy "most jó, aztán majd EGYSZER jön a vége amikor már rossz lesz és akkor majd ez a blog is szomorú véget fog érni". Ennek több mint 15 éve, hát kezdtem azt hinni, hogy most jön az "akkor".
Úgy kezdődött, hogy a múlt hét csütörtökön elkezdett a szívem össze-vissza ütemben és össze-vissza erővel dobogni. 18 órakor leszofáztam szokás szerint az RTL klub TV híradó elé és feltűnt, hogy a szívem valami ilyeneket csinál, hogy "pikk, pikk, pikk.....BAMM, BAMM.....pikk, pikk, BAMM.....BAMM, stb". A "BAMM" az olyan, hogy a hátam közepéből a torkomig megrecegtette a berendezéseket. (És a híradó még el se kezdődött!) Mondom J-nek mi van, azt mondja, "semmi nekem is van, erre kapom évek óta a Betaloc-ZOK-ot". Azért én mégse voltam higgadt, ilyenem sose volt még. Ugye Covid van, ilyenkor semmi se olyan mint régen, a háziorvos ha jól tudom csak előzetes bejelentésre fogad, mondom írok neki. Több mint egy éve nem láttam, a szokásos vérnyomáscsökkentőt egy erre a célra rendszeresített Email címen rendelem újra 3 havonta, na mondom oda leírom mi a bajom. Ez volt pénteken, visszaírt, hogy ennek nem ez a módja, rendelni mostanság nem rendel, de majd az asszisztense ad beutalót a szakrendelő belgyógyászatra hétfőn. Hétfőn elbringáztam érte, a szakrendelő két házzal arrébb van, ami a jó a járványban, hogy a máskor zsúfolt váróban összesen hárman várakoztunk, úgy tűnik a népek megegészségesedtek a járványtól.
Néhány éve jártam itt, akkor 80 év körüli főorvos úr vizsgált, most viszont meglepetésemre mézszőke Barbi baba ült a helyén (persze lehet ha leveszi a maszkot kiderül, hogy egy foga sincs) a szívdobogásom ettől biztos nem csillapodott. Mit mondjak, az EKG-m még nekem is fertelmesnek tűnt, rettenet tűhegyek felfelé és lefelé, mindenféle szabályos ismétlődés nélkül, köztük ugyancsak ritmustalan alacsony amplitúdójú rezgésekkel. Mielőtt odamentem, persze alaposan utánagoogleztam a témának, szóval már tudtam mi az a kamrafibriláció, meg a tachikardia, kezdetben a doktor néni(?) is ezt motyogta, miközben a pulzusomat tapintotta, de aztán azt mondta "ez nem az". Hosszasan tanulmányozta az EKG diagramot, közbe azt mondta, ilyet még az egyetemen látott csak. Aztán azt mondta "Nem tudom mit csináljak magával. Ha nem lenne a járvány simán adnék egy sürgősségi beutalót, de nem tudom most ki az aki fogadná." Erre megszólalt az asszisztensnő: "Doktornő küldjük a Kardiológiai Klinikára, a múltkor is oda küldtük a ...-t" Így jutottam a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe.
Folytatása következik. ( Az az igazság, hogy a teljes beszámolót megírtam tegnap {ma vasárnap van}, de elment az egész a semmibe, amikor ki akartam rakni vázlatból élesbe, pedig be van kapcsolva az automatikus mentés, azt hittem a guta üt meg, nem volt kedvem újra megfogalmazni ugyanazt, de majd erőt gyűjtők és pótolom. Idáig jutottam. )
