Walter Scottot olvasok. (http://mek.oszk.hu/03900/03916/html/01.htm) A piacon turiztam. Nem könnyű olvasmány. A cselekmény lebilincselő, de az az stílus amiben megírták, NAGYON más mint amihez szoktunk, pedig én (többek közt) Jókain szoktam olvasáshoz zsenge gyermekkoromban, de még ahhoz képest is antikabb. De néhány oldal után beleszoktam. Olyasmi, mint amikor valaki megszokta a sört és hirtelen valami óbort kezd kortyolgatni. Ahogy 10 évesen élveztem Jókai mondatait, amik tele voltak latin szavakkal, ráadásul régi kiadványokat olvastam, amik akkor jelentek meg, amikor még mindenki értette azokat, tehát nem voltak lábjegyzetben megmagyarázva (innen tudom még mindig, mit jelent a "konstábler" vagy a "hic Rhodus hic salta"), nekem külön élvezetet jelentett a szövegkörnyezetből elérteni, mit is jelentenek, úgy élvezem most is a 200 éves stílust. De alighanem az utolsók egyike vagyok az ilyeneknek, tán még a könyvolvasás is velem együtt megy ki a divatból.
Naná, hogy nem lettem kész a sünházzal, de azért haladtam.
Alakul a hőszigetelés is a külső falra.
Az alvó kuckó a hőtárolós kályha végében, felette a helyiségtermosztát.
A tetőn meg a belső hőmérsékletet mutató csőhőmérő.
Még nem megy a fűtés, a benti hőmérséklet megegyezik a télikertével.