Reggel ötkor arra ébredtem, hogy kitört a vihar. Átalában nyugodtan alszom, nem ébredek fel ha csak nincs rendellenes zaj. Tehát ha dörög az ég, nyugodtan alszom, csak arra ébredek fel, ha valami megváltozik "gyanús" irányba. Most az ébresztett fel, hogy a hajó erősen mozog és a fejemtől 20 centire döngenek a hullámok a hajó vízből kiálló fenekén a fartükör alatt. Ilyenkor nincs más teendő, mint bízni a kötelekben, láncokban és horgonyokban, az ember hallgatódzik miközben, ha már felébredt, elvégzi amit a korának megfelelő állapotú prosztata megkövetel, aztán visszafekszik aludni. Ezért aztán el is aludtam és a szokásosnál később pár perccel 7 óra előtt ébredtem.
Viharnak nyoma sincs, viszont kijönni gond a hajóról, mert a járó a hajóhoz kötött végénél fogva lóg bele a vízbe, ezek szerint déli vihar volt és lerángatta a stégről a görgős végét. Ilyesmi nagyritkán fordul elő, a kikötőkötelek ELVILEG nem engedik ennyit mozogni a hajót, de hát a vihar az nem törődik az elvekkel. A stégről könnyű lenne csáklyával kihalászni és kiemelni a végét, sajnos ahhoz ki kéne jutni a stégre. Kiemelem az egészet és némi erőfeszítéssel sikerül a végét kilendíteni, megvolt a reggeli torna.
A vihar dacára a levegő nem hűlt le nagyon, viszont hatalmas eső lehetett, mert minden csupa víz, a decken a vödörben vagy 2-3 centi víz áll.
Tegnap élveztük a kései nyarat. Szombat piacnap, J kiadta az ukázt krumplit kell venni. Ideális csónakázó idő és feladat, a krumplit a legkevesebb fáradsággal hazajuttatni a piacról csónakkal lehet, az ember kiköt a kofa lábánál, berakja a zsákot, esetünkben zsákokat, mert kétfélét vettünk, otthon meg már csak a stégről kell becipelni. Hát tudjátok, még jó, hogy nem 50 kilósak a zsákok mint fiatal koromban, hanem csak 15 kilósak, így is elég volt kiemelni, bevinni, mert a zsáknak nincs igazán fogása, mászik kifelé a csücske a kézből, ha meg a hónod alá veszed koszol.
Amúgy csodálatos nap volt. A friss déli szél (ebből lett éjszakára a vihar) keltette szembehullámok időnként összespricceltek minket, de ez a melegben inkább kellemes volt mint kellemetlen. Az aprócska, 2,80 hosszúságú munkacsónak a 2,2-es Suzuki motorral 20 perc alatt kivisz a piacra, közben a nap és a szél simogat. Végtelen nyugalom és béke. Hazafelé ugyanez, a csónak megpakolva mindenféle földi jóval, már csak meg kell sütni, főzni, étvágyunk meg hálistennek még van hozzá. Tudjátok azért ez NAGYON más, mint leküzdve a dugókat leparkolni a szupermarket előtt és hazaautózni. Gyakran elgondolkodom ezen, ahogy tegnap is hazafelé prüntyögve, hogy meddig engedi meg még a Teremtő, ezt a csodás életet. Legutóbb a Csikós Lacival beszélgettünk erről, épp ma figyelmeztetett a Fb, hogy ma van a születésnapja, ünnepeljem meg. Bár tehetném! De ő a múlt héten befejezte. Szóval a tízezer dolláros kérdés, hogy MEDDIG MÉG? Mert nagyon fogy az idő, ami mindenek felett az úr. Persze ettől egy cseppet sem vagyok szomorú... de egyre többet jut az eszembe.
Ma délelőtt ismét beerősödött a déli szél, egészen a viharos erősségig. átrendeztem a köteleket és kiraktam még egyet déli irányba megfeszítve, mert megint bent volt a járó a vízben. Ilyenkor amikor a parton vagyok nem probléma kihalászni, csak arra kellett vigyázzak, hogy amíg beszaladok rajta extra kötelekért a hajóra, meg kiszaladok a kötél végével nehogy megint becsússzon a vízbe, pláne amikor rajta vagyok. Az hogy az ember beesik a vízbe csak a dolog mulatságosabb része, de közbe ha odaveri magát stég széléhez, kikötőcölöphöz, kellemetlenebb véggel járhat. Az ember ha vigyáz magára, jó egészséggel érhet meg magas kort, de ha baleset éri, hamar "utolérheti a kora", pláne ebben a covidzilálta helyzetben, amikor csak a véletlenen múlik, hogy ki marad életben és ki nem. Nem messze tőlünk egy 30 körüli fiatalasszony, akinek a kisfia épp most kezd járni tanulni, rosszul lett belázasodott és erős fájdalmai voltak. Háziorvosa közölte a telefonba, hogy ha láza van nem tud vele foglalkozni kell előbb egy negatív test. Férje kétségbeesetten autózott vele ide-oda, a végén két megyével arrébb fogadta egy kórház, életmentő műtétre volt szükség, mert méhenkívüli terhesség volt a diagnózis, kevés híján meghalt, így is ráment az egyik petefészke.
Ma este vége az antibiotikum kúrája P kutyának. Sajnos még mindig köhög, bár egyéb tünete nincs, élénk, érdeklődő, jó az étvágya, megtámad mindenkit aki elmegy a kerítés előtt az utcán, csak időnként köhög. Nincs igazán ötletem mit kellene még tennem az érdekében.
