Hajónapló

5:30-kor keltem, még kellemes hűvös volt a reggeli kutyasétáltatáshoz. Minden projekt soklépcsős tervezés után nyeri el a végleges formáját, a kezdeti elképzelések számtalan változtatáson esnek át mire végülis elkészülnek. Gyakran kifejezetten halogatom a döntéseket az utolsó pillanatig, mert mindig van "jobb megoldás". De mostmár muszáj volt kitaláljam a vízköröket. Tehát a medence, töltését, ürítését és a vízmelegítést a napkollektorral. Előszöris amíg még nincs szörnyű hőség felmásztam a háztetőre és megmértem a tervezett nyomvonalát az előremenő és visszatérő csöveknek a nyeregtető gerinctől az eresszegélyig. Ez azért kellett, hogy tudjam mennyi csövet kell rajta hagyjak a kollektoron a szivattyúig, illetve a medencecsatlakozóig. Leültem a télikertbe, kitaláltam és lerajzoltam az egészet a szükséges szerelvényekkel és megnéztem mi az ami megvan hozzá és mi az amit még meg kell venni. Írtam róla listát és gondoltam elbiciklizek a boltokba. Közbe persze az idő se tétlenkedett, elkezdett melegedni. J jött reggeli locsolásra a slauggal, ez az ő feladata, mondom megyek a boltba, na azonnal mondta, hogy akkor jön ő is mert kell ásványvíz meg tej, meg mindenféle egyéb.. "De én biciklivel megyek"/ "AZ nem jó, autóval kell menni mert sokminden kell." / JÓ akkor gyerünk!" / "AZ nem úgy van, én még nem vagyok készen." Na a lényeg, közben bedurrant az idő, aztán elindultunk. Első a Csöme barkácsbolt Gardena apa gyorscsatlakozóért a kollektor előremenő ágába, közbe Lipóti pékség kenyérért.  Aztán visszafelé Lidl a többi kajáért, aztán haza. Otthon jut eszembe, hogy a Grossmann szerelvényboltot elfelejtettem, szóval csak az maradt ki amiért voltaképpen elindultam volna. Közbe persze már 40 fok van ebben bicikliztem vissza a városba.  Belassul az ember agya ebben a hőségben. J-nek pl a pénztárnál a sorban végig a kezében a telója a QR kód miatt ami a vásárlási kedvezmények miatt életbevágó, csak épp elfelejti beolvasni, így ma mindent teljes áron vettünk.

És még amit én vásároltam, ez a pár apróság itt 7565 Ft 

Lemértem a plusz  10 m-t a kollektor ágakra és levágtam a csöveket. (csővégek azonnal ledugózva, duct tape-el leragasztva nehogy bármi belemenjen, ez NAGYON fontos) Mint a csövekre nyomtatott folyóméterekből kiderült,  két darab 50 méteres guriga, azaz 100 m cső maradt a 250 méterből. Szóval ha lesz egyáltalán második kollektor a keleti háztetőre ( erősen kétlem, de majd kiderül)  az 20 %-al kisebb lesz. Ekkorra már pokoli hőség volt, kezdtem nagyon belassulni fejben is, lekötöztem a plusz tíz méteres darabokat ideiglenesen a "kerék" peremére, az egész hóbevancot leválasztottam a felfüggesztésről, meg a kukakerékről és nagyjából függőlegesre állítottuk ketten J-vel, hogy holnap nekiláthassak a csövek végleges rögzítésének.

Csak ki kell találjam, hogy mivel és hogyan. Mondom, a tervezés és a megvalósítás soklépcsős vállalkozás.

J ezt követően elhanyatlott és elaludt, én meg lezuhanyoztam és beleültem a 30 °C os vízbe a jakuzziba bugyogni, egyből kitisztult az agyam. Nemsokára este kilenc óra, az imént is ücsörögtünk még egyet a dézsában, egész meg lehet szokni.

9:30-ra fent volt az utolsó menet is. 37-et terveztem 39 lett belőle.

Azt hiszem pihenek egy kicsit. Ez a 40 °C még nekem is sok. Tegnap nagyon lendületben voltam, de ma reggel erőt kellett vegyek magamon, hogy egyáltalán hozzákezdjek, minden tagom leheveredni kíván az árnyékos pavilonba a kertben. Azt hiszem engedek a testem jelzéseinek. Úgyis agyalnom kell, hogy fog ez a cucc felkerülni a háztetőre.

14:03 Elaludtam odakint a fotelban, úgyhogy inkább bejöttem és ledőltem a szófára. Azonnal elaludtam.  Aztán beültünk a 33 °C-os jakuzziba ejtőzni. TŐKÉLETES volt. Minden nyuggernak kötelezővé tenném ebben a hőségben. Akkor jöttünk ki belőle amikor már nagyon éhesek voltunk, a házban meg gyorsan be kellett állni a forró zuhany alá mert vacogtunk. Pedig mára már idebent is majdnem 29 fok van.

Picur kutya is élvezi az életet.

16:03 Kinéztem a "munkahelyemre" a polikarbonát tető alá ahol csinálom a kollektort, hogy HÁTHA olyan a hőmérséklet, hogy tudok valamit alkotni....

szégyenszemre visszafordultam a hűvös házba. EZ még nekem is sok!

Már reggel nyolckor a "pályán" voltam. Tegnap rámírt valaki, hogy nem nagyon érti  a projektet, de olyan lebilincselően kedvesen beszélt a korábbi bejegyzésemben írtakról, hogy belátom, nem lehet minden olvasóm képben folyamatosan ezért kicsit zanzázom: 1. Napenergiával akarok fürdővizet melegíteni 2. Ez az LPE (lágy polietilén) csőkígyó felkerül a háztetőre, napelemmel táplált szivattyú fogja benne keringetni a vizet. 3. Hogy síkban legyenek  a csővégek és egymás mellett az előremenő és visszatérő ág (szóval ahol bemegy a víz a csőkígyóba és ahol kijön a víz a csőkígyóból), egyedi módon egyszerre KÉT csövet tekerek, amik középen vannak összekötve, magyarul ott fordul meg a víz.

A  csövet az alapkeretre ideiglenesen madzaggal kötöztem fel, ha fent lesz minden menet, lesz majd végleges rögzítés. Fergetegesen bevált a kukakerekes forgatható munkadarab megoldásom (az összes YoutTube videon amit a hasonló napkollektort készítők felraktak a netre, a csőtekerccsel szaladgálnak a munkadarab körül). Még az is előny ami elsőre hátránynak sejlett, hogy billeg. Mert így sokkal könnyebb hozzáférni a közepéhez.

A két csőtekercs a mellette lévő munkaasztalon van.... mondjuk az igazi profi megoldás az lett volna ha azok is  egy-egy forgózsámolyon vannak, mert akkor könnyűségbe ütközött volna a duplázott cső kezelése, de hát, ahogy a róka mondta  a Kishercegnek "sajnos semmi sem tökéletes".  Így muszáj volt minden másfél méter rögzítése után körbegyalogolni az asztal mögé és a csőtekercseket elforgatni, hogy újabb laza karika kerüljön kéz alá a munkaoldalon. Féltem én korábban ettől nagyon, hogy hogy leszek képes egyedül ezt csinálni, de igaz hogy mentem ma összesen vagy egy kilométert oda-vissza, de mint  a mellékelt (színes) ábra bizonyítja délre egészen jól álltam.

Ilyenkor mindig magyarázkodnom kell miért dolgozom szinte mindig egyedül. Egyrészt mert megszoktam. Nekem ezek a dolgok nem "munka" kategória, hanem alkotás. Nekem az Isten nem adott olyan tehetséget, hogy olyan szobrot tudjak faragni amit a következő rendszerváltáskor kivágnak a szoborparkba. Nem tudok olyan verset írni amit a következő rendszerváltáskor törölnek az iskolai tankönyvekből. Én ilyen marhasgokban, mint ház-, meg hajóépítés élem ki az alkotó ösztönömet és tudomásom szerint a Sztálin szobrot is egyedül faragta a Kisfaludy Stróbl Zsigmond és József Attila proletárköltő is egyedül írta a verseit. A saját tempómban dolgozom a saját elképzeléseim szerint, ha elbizonytalanodok nem szégyellek tanácsot kérni, de a munka közben idegesít ha társat kapok. Olyankor inkább abbahagyom.

Meleg volt ma nagyon, ezért szokásomtól eltérően délben leálltam, ebédszünetet tartottam TERMÉSZETESEN utána alvással, és délután fél háromkor újult erővel folytattam. Straca ( ez is egy olyan szó ami a magyar tengerészekkel hal ki éppen)  a fejen, véd a nap ellen és kéznél van törölgetni a szememből az izzadtságot, mert ma már volt bőven.

16:15-re már egész jól álltam.

J időnként kijött megnézni élek e még, nem mondom, hogy kéjmámor volt  a tűző napon a polikarbonát tető alatt, de egész jól bírtam. Az árnyékban lévő hőmérő karistolta a 40-et.

Bent a házban meg 

mindezt klímaberendezés nélkül, csak hőszigeteléssel és árnyékolással (és persze éjszakai átszellőztetéssel). NEM ROSSZ!

Ráraktam még két dupla karikát, aztán háromnegyed hatkor levonultam. Megnéztem az RTL klub híradót, lezuhanyoztam és elmerültünk J-vel bugyogni a Jakuzziba. Abba tegnapelőtt fűtöttem be utoljára akkor 36°C volt a víz, mára lehűlt 33-ra PONT kellemes volt az egésznapi döglesztő meleg után. Eredményes nap volt na!

Reggel FÁZTAM! Mondjuk hatkor keltem és indultam neki a kutyával, de csak 22°C-t mutatott a hőmérő a tornácon amikor bejöttem a hajóról ahol alszom. Gyorsan be is állítottam a ventilátort úgy, hogy a kinti hűvös levegőt nyomja befelé a házba. Most meg már bezárva ajtó ablak és lehúzva a redőnyök a kinti napsütés ellen. 

Még reggeli előtt felraktam egy réteg festéket a napkollektor nyolcszög keretre, délre megszárad és megkapja az utolsó réteget. Most amíg ilyen kellemes hűvös van és a kinti munkahelyem is árnyékos, elkezdem az LPE csőtekercsek előkészítését a feltekerésre.

Tegnap kipróbáltam újból a napelemeket quasi éles helyzetben, prímán nyomták a szivattyúval a vizet a vödörben, PERSZE a puding próbája (az hogy megeszik) csak akkor fog megvalósulni, ha fent lesz a kollektor a tetőn, a szivattyú valahol félúton az eresz alatt, és ha süt  a nap beindul a cirkuláció, a víz a dézsában lent pedig meleg marad. A biztonság okából rendeltem egy 12V 5A DC táegységet a netről, hogy bármikor tudjam mozgatni a vizet a rendszerben, például ha valahol lelevegősödik és ki kell söpörni belőle "erővel" a légdugót. Mert a csőkígyó természeténél fogva nem rendelkezi egyetlen magasponttal amit lehetne mondjuk automata légtelenítővel (amit különben mint potenciális hibaforrást utálok) légteleníteni.  A többit este.

22:20

Amitől tartottam korábban, hogy hogyan fogom a 250m hosszú LPE csövet két egyforma hosszúságú darabra szétvágni, hála a méterenkénti jelölésnek feltűnően könnyen meg tudtam valósítani. Ebben sokat segített a meleg, a cső kifejezetten "engedelmes" volt a menetek lapozásakor. A képen a baloldali rakás azért tűnik nagyobbnak, mert az volt ami fellazult a gyári tekercselés szorításából a művelet során. Itt következett a következő dilemma, amin megint jóideje spekulálok, HOGYAN FOGOM  a keretre feltekerni a dupla csövet. (azért dupla, mert középen fordul vissza ugyanabba a síkba a tekercselés, mert nagyon utáltam a YouTube-os videokon a középről kikanyarodó ágat) Kicsi a helyem, két tekercsről tekerednek le a csövek és egy tekercsbe tekerednek fel síkba a nyolcszögre. Azt találtam ki, hogy a keretet forgathatóan felfüggesztem. Ehhez egy fockroller lett volna jó, de az sajnos nem volt kéznél, viszont egy sebtében előkapott 1,1 m3-es kukás konténer kerékre lógattam fel a nyolcszög keretet.

Nem túl elegáns, kötél, lánc, kukáskerék és drót, viszont működik. Már az utolsó réteg festék felkenéséhez is ideális volt, ahogy kentem, úgy hajtottam körbe az ecsettel. A sekli örökség, hirtelen nem volt más kéznél, a fekete kord nadrágomról vettem le, Szilágyi Andris barátom kabalaseklije volt, és özvegye Éva ajándékozta nekem a temetésén. Azóta ott volt és oda fog visszakerülni, csak most kisegített és emlékeztetett Andrásra és a több mint hatvan év barátságra.

Holnap tekerem a csöveket, remélem jó meleg lesz!

Miután lehajtottam 6-os betonacélból az emelő füleket, tanulva a tegnapiból, munkáskabátot vettem fel és felhegesztettem őket, négyet az átellenes sarkokra egyet meg középre. Most az első két réteg festékkel lekenve szárad.

TÉNYLEG nagyon meleg van, J nem is bírja odakint. Én azt hittem a kabát (elég vastag pamutszövet a vékony műanyagot azonnal kiégeti a hegesztőszikra) kellemetlenebb lesz, de érdekes módon az elején meg hűvösnek is éreztem. Amire meg belemelegedtem volna már túl is voltam a fülek hegesztésén.

Viszont Picur kutya kedélyállapotának határozottan jót tett, hogy J megszabadította tegnap ENNYI  "felsüruházattól".

IGEN, ez mind rajta volt. Most így néz ki.

A leghatározottabban látszott rajta, hogy jót tett neki a vetkőztetés, olyan peckesen ugrándozott tegnap este a sétánál.

Két hete még nagyon be voltunk sz@rva, Picur búskomorságba esett, nem evett, nem ivott és sétálni se akart, sőt este, szokásától abszolút eltérően kikéredzkedett a kertbe és ott töltötte az éjszakát az autó mellett a földön hasalva. Megszólításra nem reagált, szóval a legrosszabbtól tartottunk. Múlt hét hétfőn rohantunk az állatorvoshoz, egy daganatot találtak a fején, szerdán felnyitották és kimostak, leszívtak belőle jó sok váladékot, mára "kutya baja". Valami mérges tüske megszúrhatta, vagy darázs megcsípte amikre állandóan vadászik, mindenesetre nagyon megkönnyebbültünk. Ennyit  a napkollektorról.

23:02 Köszönöm mindenkinek a névnapi gratulációkat. Azoknak a viszonylag keveseknek akiknek eszébe jutott, hogy ma Vilmos nap van, és azoknak a sokaknak akik április 6-án gratuláltak és megígértem nekik, hogy elteszem mára!

Az összehefelt acélszerkezetet ma készre hegesztettem. Minden ment mint a karikacsapás, "csak" a szokásos, hogy a hőség miatt (piszok meleg volt  a napon a polikarbonát tető alatt) egyszerűen képtelen voltam valami felsőruhát viselni és a hegesztési ívfénytől kissé megpirult a bal karrom belső oldala és most ég a bőröm. J lefújta Naksollal, határozottan és azonnal használt. 

Ebédre kész is lett.

A sarkaira és középre karikákat fogok még hegeszteni, ahova be lehet kötni a köteleket amikkel felhúzom a háztetőre.

https://www.facebook.com/reel/4470798373188400

Meleg van, de elviselhető. Egész jól haladok.

Azt hittem, ha majd csinálok egy 240 x125-ös munkaasztalt akkor majd lesz mindenhez elég helyem. Már vagy három éve megvan, de ez is kevés. Egy olyan 10x15 méteres műhelyre lenne szükségem amiben lenne négy darab, egymás mellé tolható 2 m2-es asztal azzal TALÁN elégedett lennék. Hát ezt, ebben az életemben, már nem fogom megvalósítani.

A hajót a vízügy egyes szakaszmérnökség telepén éptettem, ahol a sólyatér mellett béreltem egy kis területet. De hétvégéken az egész telep az "enyém" volt, beleértve  a daruzott csarnokot gépekkel. Miután évekig ott voltam, ismert mindenki, tudták, hogy értek mindenhez tehát hagyták hogy használjak mindent, otthagyták ha kértem a szerszámokat, a biztonsági őrök is jóbarátok voltak, ha elment az áram  az ELMŰ hálózaton és leoldott a betáp nullfeszkioldója, nekem szóltak, mert ők nem mertek bemenni az elzárt kapcsolótérbe visszakapcsolni a megszakítót, szóval nekem az volt  a paradicsom. De azért itt is jó, csak másért.

Szóval mégiscsak muszáj volt elemet rakni a szögmérőbe, első a pontosság és ekkora szögnél már könnyű hibázni. Mázlim volt, ugyanaz az elemfajta mint  ami a konyhai mérlegben van, és J abból tart tartalékot.

Hogy ne kelljen annyit méricskélni, a szögmérővel csináltam egy egyszerű sablont pillanatszorítókkal a munkaasztalra, ehhez csak illesztenem kellett a összefércelendő vasakat.

Aztán a harmadik után rájöttem, hogy így kicsi lesz hozzá az asztal, szóval módosítottam, ebédre összeállt a nyolcszög.

Lazábbra vettem a tempót, mert megszorul a meleg a polikarbonát tető alatt és ma nem volt semmi légmozgás, a házba bejőve szinte megcsapott a 27°C-os "hideg". Mondjuk egész jól bírtam, de azért 36-37 fokban melózni nem egy leányálom. Ja erről jut eszembe vettem egy kézi akkumulátoros fű és sövényvágó ollót a LIDL-ben, mert állandóan benőnek a zöldek a stégbejáróba és unom a kézi ollózást, sarlózást, na éjjel fél háromkor kezdtem használni akkuslámpafénynél, akkor már határozottan nem volt hőség.

20:56 Ma egy kicsit jobban gazdálkodtam az erőmmel. Tegnap jobban elfáradtam, nem volt kedvem semmihez, J egyedül fürdőzött, de ma 17:30-kor begyújtottam a dézsa alá, megnéztem az RTL híradót, sétáltunk a kutyákkal, megvacsoráztam és bemerültünk a jakuzziba. Nagyon jó lezárása volt  a napnak és külön piros pont, hogy  eltaláltam a vízhőmérséklettel a 36° C-t. Vagy két órát ejtőztünk a vízben, alaposan kiáztunk.

Nem tudom más is megfigyelte e, de valamilyen rovarinvázió minden évben van. Valami mindig túlszaporodik, aztán szinte el is tűnik. Volt hangyainvázió, amikor mindent elöntöttek a hangyák, beleértve a konyhánkat is (hja a természetben élésnek megvannak a hátrányai is). Volt olyan darázsinvázió, hogy még engem is megcsíptek, pedig engem még a szúnyogok is kerülnek, csak  a végleg kiéhezett példányok marnak belém, volt poloskainvázió (nem, nem az orbánféle) szóval mindig van valami, most pókok vannak MINDENÜTT. Mire kiérek a stégre lógnak rajtam a pókhálók, a hajóra kiérve meg nem győzöm magamról lesöpörni a rajtam szaladgálókat. Szerencsém, hogy különösebben nem izgat semmiféle rovar, a pókokat kifejezetten szeretem, mert elbűvölnek a fantasztikus tulajdonságaikkal. És mivel vasárnap van, szóval egy aktuális vicc hétvégére.

17:44 Aránylag jól bírom a meleget. Annakidején a trópust is bírtam, szóval ma azért annyira izgatott a munka, hogy másodfokú hőségriadó ide vagy oda, miután vasárnap csendrendelet van, sikító helyett képes voltam a 15 x 15 -ös zártszelvényt nekiállni kézifűrésszel ledarabolni. De aztán beláttam, hogy a napon (bár a polikarbonát tető ad némi quasi árnyékot, de helyette megreked a levegő, még melegebb van mint kint a napon) ez azért állatkínzás. Bevonultam ebédelni, utána meg aludtam egy jót. Bent a házban hálistenek hála a hőszigetelésnek satabilan 27°C van. Viszont arra ébredtem, hogy dörög az ég, na mondom "itt a vihar", de ehelyett esett pár csepp eső, az imént voltunk a kutyákkal sétálni, hát áll a levegő, az esőtől viszont párás a levegő és hőség van továbbra is... hát bevallom EZ már nekem is sok.

Lehet vége a pechszériámnak?(lekopogom)  Túllendülve a kerticsap mikroprojekt részleten elővettem az immáron vagy három hete kerülgetett 250 méter LPE cső gurigát. Ebből lesz a két tervezett napkollektor  a háztetőre.

Első perctől kezdve járt az agyam, hogy hogy fogom két egyforma 125 méteres részre szétvágni. Mert kiteríteni nincs hol, meg nem is egyszerű, olyan mint  a rugó, nem hagyja magát. Na valamelyik nap az a zseniális ötletem támadt, hogy nem hosszra, hanem súlyra fogom megfelezni.  Szétlapozom és addig választgatom el a meneteket amíg a két guriga egyforma súlyú lesz. Már reggel ötkor ezen járt az agyam, rá is írtam a Sári Pistára, ő horgász és biztos van a halakhoz húzós "zsák"mérlege, úgy látszik ő se aludt, mert mindjárt írt vissza hogy bedobja a kapuba ha arra sétál a kutyával a háromkerekű villanyrobogójával. Kicsit megpróbáltam még aludni, de annyira forgott az agyam, hogy inkább felkeltem, és a mérleg már ott is volt az ebédes ládában. Na reggeli után neki is készültem, amikor beköszön a kapun Peti, Icuka keresztfia. Beszélgetünk, bejön, mutatom hogy állunk a Jakuzzival meg mutatom, hogy mire készülök a csőköteggel. Mire mondja "nem kell mérni, rajta van a jelölés  a méterekkel"!. ÉS TÉNYLEG, ott áll a végétől visszafelé, nyomtatva méterenként (30 centit még rá is tettek) 250, 249, 248 és így tovább! JUHHÉ!!! Mondjuk én is biztos észrevettem volna amikor nekiállok lapozgatni a tekercset, de azért mégis jó, hogy jött a gyerek ( aki amúgy 40 éves, autóvillanyszerelő és ha hozza majd legközelebb a laptopját, megnézzük mi az az idegesítő motorhiba jelzés ami harmadik napja világít a Suzuki műszerfalán). Szóval határozottan jól alakulnak a dolgok.

Viszont rohadt meleg van odakint, bevonultam a hűs házba, idebent gatyában egész kibírható. Bár nekikészültem a 15 x 15- ös zártszelvény feldarabolásának a napkollektor nyolcszögletű alapkeretéhez, de mire kiraktam az anyagot, kiszámoltam a szögértékeket, meg a nyolcszög éleinek hosszát (727 mm a tortacikkely alapja  67,5° a két szár szöge, középen a csúcs meg 45°) MEGKERESTEM a digitális szögmérőt és megállapítottam, hogy a 3 V-os elemben csak 0,16 V feszültség van, addigra egyrészt baromi meleg lett másrészt délután amikor már nem sikítózunk hétvégén, úgyhogy marad a hétfő a folytatásra. Amúgy ezért utálom a digitális kijelzős mérőeszközöket, MINDIG kimerül bennük a gombelem és mindegyikben másfajta van, nincs is csak hagyományos tolómérőm, bár azt meg  a vacak szememmel alig tudom leolvasni. A szögmérővel meg úgy jártam el, hogy a munkaasztalra 1:1-ben kiszerkesztettem a háromszöget és onnan levettem az ezek szerint 67,5°-os szöget és aszerint vágom le majd a vasakat.

Hát az elmúlt napok nagyon nyögvenyelősre sikeredtek. Annyi volt a jó, hogy itt volt a "kis"lányom Berlinből. 

Egy fél napot együtt lehettünk.  Csak ültünk a stégen és bámultuk a vizet. Mindig ugyanaz és mégis megunhatatlan.

Aztán rohant tovább.

Szóval volt  a régi kerticsap ami kiállt a földből. Innen kellett megoldjam a jakuzzi projekt vízellátását.  Ott kezdődött hogy régóta csöpögött a csap, ami arra volt jó, hogy az alatta lévő rozsdamentes lábasból ittak a kutyák, meg tavaly abban lakott egy kis béka is. De a csöpögés (golyóscsap, tehát javíthatatlan) mindig idegesített, de mindig volt valami fontosabb. Na most elkezdtem átalakítani. De ahhoz ki kellett a földből kiálló cső végén lévő derékszögű 3/4 per 3/4-es könyökből csavarni a csapot. Nem hagyta magát, összegyógyultak a menetek. Meg kellett melegíteni.  De besz@rt a Rotenberger gázpuskám. Nekiálltam szétszedni. Két napot elb@sztam a működés kiókumlálásával, a szűrő tömböt (speciális szinterbronz szivacsos dugó) beáztattam etilacetátba, kiszárítottam, kompresszorral kifújtam, összeraktam, elszúrtam egy órát azzal, hogy a piezo gyújtó hol hagyja el a kontaktust, aztán összeraktam új palackkal és TOVÁBBRA SEM MŰKÖDÖTT! Persze az új palack, miután kiszúrós, ment a kukába, a gáz meg a levegőbe. Feladtam. Elbicikliztem a boltba és vettem egy újat. Ez a projekt már annyiban van, hogy +10000 Ft már nem oszt és nem szoroz.

Most így néz ki a "kerticsap".

Lefelé áll a helyi vízvételi lehetőség kék karos golyóscsapja, alul CLABER gyorscsatlakozó apavéggel (rajta egy tömlődarab, hogy a nap ne tegye tönkre az "O" gyűrőket), többek közt innen töltöm a partra kimenő földalatti  csövön át a hajóba az édesvizet, fent ugyancsak CLABER csatlakozóval a sárga tömlő megy a jakuzzihoz, ahol egyelőre megáll egy, az Icukától kapott GARDENA zuhanyállványnál. Namost aki azt hiszi, hogy a GARDENA csereszbatos a CLABER-rel, az ugyanolyan keservesen csalódni fog mint én. Egyszerűen okádták a szemre egyforma, ugyanolyan passzentosan bekattanó idomok a vizet, amint ráadtam a nyomást. Szóval meg kellett venni a háromszor annyiba kerülő GARDENA hüvelyvéget a zuhanycsatlakozáshoz. De mint fentebb említém "ez a projekt már annyiba van, hogy ez a párezer forint ...stb".

Ma muszáj volt a nádszövet árnyékolót is felrakni a télikert tetejére, mert már elviselhetetlen volt bent a meleg. Most megeszem J kolbászos zöldséglevesének maradékát, mert a lecsó még készül (erre a hétre nem rendeltünk kaját, mert szabin van Edina az éthordó kislány),  aztán elhanyatlok, mert a sok szereléssel, meg hol barkácsboltba, hol szerelvényboltba  bringázással kissé elfárasztottam a fiatal szervezetemet.

Hát két napig raktam le másfél m2 térkövet. Ezzel a sebességgel nem lennék bajnok az biztos. Enyhítő körülmény, hogy a tarack csákányozásával kellett kezdenem, aztán az aljzathoz való aprószemű ágyazóanyagot is a sóderből kellett kirostáljam, szóval semmi se volt készen és a tűző napon kellett melózni, és közben megmegálltam pihenni. De ma délre már J a fugákat söpörgette. 

Egy zuhanyállvány fog állni rajta, de még rendesen körbe kell temessem kerti földdel amit benő majd a fű.

Estére befűtöm a dézsát, aztán merülünk és koktélozunk. J szerint tegnap volt a 20 éves házassági évfordulónk.

Én akkor szálltam ki este a dézsából amikor lement a víz 24°C-ra, J még egy darabig benne maradt. Ma reggel néztem ( éjszakára rajta volt a hőszigetelő tető) stabilan 30 fokos volt a víz. Alighanem egyelőre egy napkollektort csinálok csak a tetőre, mert ha ilyen jó a hőmegtartása az edénynek, akkor lehet egy is elég lesz. Az egész egy izgalmas kísérlet, mert bár lehetne mindenfélét számolni, méretezni, de annyi a bizonytalanság a benapozásban, a csövekben az áramlási veszteségek becslésében, hogy minden matek csak bűvészkedés lenne, az igazi "puding próbája" az lesz ha fent van egy kollektor  a tetőn és kiderül milyen meleg a víz  egy átlag napos délutánra. Mert e pillanatban kissé azon kezdtem aggódni nem lesz e esetleg túl meleg!

Viszont. A tegnapi napnak volt még egy nagyon pozitív hozadéka. Kipróbáltam "asztalon" a keringési rendszert. Mert az elmélet, hogy ha süt a nap beindul a szivattyú és nyomja a napmelengette vizet, ha nem süt, leáll a szivattyú, mert akkor a víz se melegszik, egyelőre csak elmélet. Szóval semmi automatika, hőfokszabályzás és egyéb firlefranc, MAGÁTÓL működik a rendszer. Nos a két kis párhuzamosan kötött napelemen ( ezt mondjuk benéztem amikor megrendeltem nagyobbnak gondoltam őket, úgy gondoltam egy szivattyúhoz egy is elég lesz) erős napsütésben üresjárásban 20,2 V kapocsfeszültséget mértem (ennek különösebben nagy jelentősége nincs, csak legfeljebb annyi hogy működnek) de a lényeg, hogy rákapcsolva a szivattyút az szépen, erős sugárban nyomta a vödörben a vizet, a kapocsfeszültség leesett 9, 6V-ra és 0,5 A áram folyt át rajta ami azt jelenti, hogy durván 5 W-al ment a 20 W-os szivattyú. Szóval az elv jó, a rendszer AKÁR működhet is, ha mégse, és nem a napsütés hiánya miatt, akkor korrigálható akár a napelemkapacitás bővítésével, akár egy nagyobb ( de inkább még egy plusz)  szivattyú beépítésével. DE. Még ezzel a lecsökkent teljesítménnyel is olyan megnyugtató erővel lökte a vízsugarat, hogy a legjobb reményeim vannak, hogy egy megfelelően kialakított rendszerben  (nincs légzsák, nincsenek áramlást megtörő könyökök stb) gond nélkül fog működni. Szeretem én ezt csinálni, megmozgatja a fantáziát és a munka fizikailag is karbantart. Na megyek térkövezni.

ÉS MŰKÖDIK!

Kicsit aggódtam, hogy hogy tudok majd olyan tüzet csinálni a kályhájában, hogy megfelelő, se túl hideg, se túl meleg ne legyen a víz, de sikerült PONT 36 °C -os vizet csinálnom.

Vannak napok amikor "semmit" nem csinálok, mégis kutyára elfáradok. ilyen volt pl. a tegnapi. J bevásárlónapot hirdetett, így neki én már reggel 8-kor ébresztőt csináltam ( pedig oly édesdeden aludt a drágám), én addigra már túlvoltam a reggeli rítuson, beleértve a kutyasétáltatást (már ami során a Sz kutya megsétáltat engem erdőn, mezőn), táplálkozást, na mondom, ha bevásárlás akkor hamár autózni kell intézzük a "technikai" beszerzéseket is! Arról van szó, hogy mint említettem napkollektorok a tetőre, ehhez kitaláltam az acélszerkezetet, kellett venni öt szál hatméteres 15 X 15 -ös zártszelvényt, tehát vasudvar, de kell még másfél m2  térkő a jakuzzi mellé zuhanyozónak, mert sárban fűben mégse lehet zuhanyozni, akkor "kőudvar", szóval mire hazaértünk a vassal kővel, pékárúval, töpörtyűvel, Lidlis szekérnyi egyébbel és mindezt ki-  és le is pakoltam és deponáltam,

a nyelvem kilógott. Csak ültem a fotelban a kerti pavilonban és pihegtem.

Ebéd után aludtam egyet, attól egészen helyrebillentem, még lesorjáztam a tetőcsomagtartóbarát méretre vágott szálanyagok életveszélyes végeit, és a gyári fekete zsíros mocskot lehetőség szerint letörölgettem, de ENNYI elég volt a tegnapra.  Ma meg "pihenés" képen megpróbálok megküzdeni a hajón a dugulás maradékéval, mert a mosdó-zuhany  már lefolyik, de a mosogató még nem. Rémes, hogy a hajót mennyire elhanyagoltam  a "házi"munkák miatt.

Ami ennél még rémesebb, mennyire kopik a testi kondícióm mellett, a nehezebben észrevehető agyi állapotom. Arról van szó, hogy hosszas hezitálás után felhagytam az ötlettel, hogy a kerti pavilon tetejére ügyeskedem fel a napelemeket, hanem inkább a ház kelet-nyugati tájolású nyeregtető két oldalára. Igaz messzebb van, meg magasabban, viszont kedvezőbb a benapozás és ez a döntő. Namost ehhez teljesen át kellett tervezzem az LPE cső spirál sík-kollektorokat. Végülis nyolcszögletű alapkeretre lesznek rögzítve. Hát a nyolcszögek méretére, hogy felférjen rá 120 m cső,  a vasanyagszükséglet kiszámolásához, és hogy a vasudvarban a szállíthatósághoz milyen osztásban kelljen kettévágni a szálanyagokat, hogy az a későbbi felhasználáskor minél kevesebb munkát és esetleges hulladékot okozzon... hát vagy háromszor-négyszer is elb@sztam a .... kb. általános iskola hatodik osztályos matekot.

13:00 és KÉSZ a jakuzzi sátor projekt. Visszakerestem a blogban március 21-én kezdtem   ( https://amapola.blog.hu/2026/03/21/szombat_939 ) és mostanra végeztem.

A következő "nagy" projekt a napelemes vízmelegítés. Már itt van hozzá a 250 m 20mm átmérőjű LPE cső és egy csomó szerelvény, második hete már azon agyalok, megnéztem vagy száz You-Tube videot a témában és kialakítottam a saját elképzelésemet. Ami csak a "puding próbája" során fog kiderülni, hogy beindul e a keringés. A lényeg, ugye nap melegíti a vizet (már amikor nem a fafűtéses beépített kályha). Namármost ha nem süt  a nap, a vizet cirkuláltatni sincs értelme. Elsőre az ember kitalál mindenféle hőérzékelőket, automatikát, DE aztán az az ötletem támadt, hogy napelemmel működtetem a keringetést. Ha süt a nap megy a szivattyú és melegszik a víz. Ha nem süt a nap leáll minden. Mindenféle extra automatika nélkül. Hogy ne legyen akkora a csősúrlódási ellenállás két rendszer lesz , tehát két napelem, két szivattyú, két kollektor egyenként olyan 100 méter csőből feltekerve a kerti pavilon keleti és déli tetejére. Ha működik, akkor SZUPER: Ha kicsik hozzá a szivattyúk, akkor át kell állni 230 V AC nagyobb teljesítményű szivattyúkra és szükség lesz termosztátokra is, és akkor a napelemek és  a kis DC szivattyúk (a nyomkövető szerint tegnap "Megérkezett a célország repülőterére") kidobott pénz volt. De annyira csábított az ötlet, hogy muszáj kipróbáljam "megenni a pudingot". A megoldást megkonzultáltam az AI-al, "ő" se volt igazán magabiztos. A súrlódási ellenállás csökkentésre két párhuzamos ágat javasolt én azt fejlesztettem tovább két teljesen külön rendszerré, amik csak a be- és kifolyóágnál találkoznak.

Persze semmi se megy olyan gyorsan mint szeretném, de alakul. Kívülről,

és belülről.

Jó lenne egy "táblaolló", de hát amióta nincs  mögöttem műhelyháttér, mindenben "magamura" vagyok, a kukázott alu lemezt amivel belülről takarom a visszahajtást, kénytelen voltam dekopír fűrésszel csíkokra vágni. 

Katasztrófa a szemem, egy hármas csigafúrót mindenféle extra optikai segédeszközökkel voltam csak képes megköszörülni.

Csak az a baj velük, hogy ha nem vigyázok, előbb köszörüli le a kukucskálómat, vagy az orromat mint a fúrót a forgó kő.

 Ma körülmetéltem a kupolát. 

Alul a karima alatt hagytam 12 centit és visszahajtva belülre, ilyen, saját készítésű, 3 mm vtg.  horganyzott huzalból és alu lemezből álló izékkel rögzítettem.  Bevallom az önfúró lemezcsavarokat fej felett benyomni oldalirányba már kevés volt az erőm, még az előfúrásban is kiment belőlem a szufla. A lényege ennek a speciális cuccnak az, hogy nem csak rögzíti a kupola ponyváját, de a kampós részre, ha valaha olyan ötletem támadna, hogy télen is dézsázunk, akkor fel lehet rá akasztani körben egy függönyfalat, hogy bent maradjon a hévség a jurtában.

Kívülről ahol a láb miatt nem lehet aláhajtani a karimának, egy popszegeccsel és 20 filléres alátéttel rögzítettem.

Itt van egy kis anomália, ugye a készen talált kupolaponyva egy kicsit nagyobb átmérőjű, a széttartó szoknyából a lábaknál olyan 2-2 centit "be kellett venni", ettől a lábaknál ráncos egy kicsit, de csak ilyen közelről látszik, a funkcionalitást nem zavarja.

A középső képen a háttérben látszik a szomszédos hatszögletű pavilon szovjet cserépmintázatú bitumenes lemez fedésű teteje, na annak a két, kétméteres egyenlőoldalú háromszög tetejére (egyik déli, másik délkeleti) kell felrakjak, egyenként úgy 120 méter, tehát összesen majd negyed kilométer, 20 mm átmérőjű LPE csövet, amiből a napkollektor lesz. Hogy hogyan csinálom meg, azon már folyamatosan agyalok.

15:47 úgy tűnik vihar lesz. Beborult az ég süvít a szél szemerkél az eső és dörög az ég. Ki is mentem a hajóra lekötni a pilothouse bejárati ponyváját. A levegő egyelőre nem hűlt még le. Délelőtt kibicikliztem a világ...na jó Ráckeve másik végére a Schillingi útra, van... vagy volt ott egy cég ahol annakidején a polikarbonát lemezeket rendeltem, mert J kiadta a parancsot, hogy lezárható ablakokat akar körbe a kerti pavilonra, ami szerintem télre valóban kell, én is akartam, de nyárra marhaság, de ha ő valamit a fejébe vesz addig rágja a fülemet amíg beadom a derekam. 

Kicsit lazára vettem a figurát, visszafelé a patikába amikor bementem kiváltani a negyedévi gyógyszeradagomat, kértem is egy pohár vizet, mert a döglesztő hőségben kicsit kihajtottam magam. Itt bevallom, hogy az elmúlt napokban kicsit gyengélkedtem, fogalmam sincs mi volt az igazi bajom, de valami olyan mint amit a Covid alatt éreztem, szóval bármi lehet ami nyakfájással ( a fejemet emelni a párnán nehezemre esett) hátfájással vállfájással és általános levertséggel és gyengeséggel párosul. De a testhőmérsékletem 37 °C alatt maradt. Na mára egész jól helyrejöttem, de talán a hőségben bringázás nem a legjobb ötlet volt. Mindig emlegetik, hogy az öregeknek vigyázni kell a kiszáradással, na ma volt egy ilyen-közeli érzésem. Ráadásul (a patikát kivéve) teljesen feleslegesen fáradtam senki nem volt a telephelyen, valahol dolgoznak, hacsak meg nem szűntek, mert manapság ez se ritkaság. Ha valakinek van ötlete honnan lehet rendelni méretre leszabva  (4 db 170 x 67 cm-es lap rövid oldallal párhuzamos bordázattal, és 1 db 170 x 190 cm -es lap a hosszú oldallal párhuzamos bordázattal, a nyitott végeken alu profillal lezárva) VAGY nyers táblában amit én leszabok, az szóljon! (bontott anyag is érdekel) 

Tegnapelőtt éjjel  3 órakor amikor mentem ki a hajóra aludni hatalmas vörös, háromnegyedig telihold volt és ilyen alacsonyan én még nem láttam "járni" a Holdat. Sajnos a telefonnal készített kép szinte semmit nem ad vissza a csodálatos éjszakai látványosságból.  

Reggeli séta Szmájlival és piros "amapolákkal"  ( spanyolul a pipacs amapola, azaz vadmák )

Elfelejtettem mutatni, legyőzve a betegség okozta enerváltságot, két nap alatt kiültettem a paradicsom palántákat, amik a tejfölös dobozokban már annyira túlnőtték magukat a télikertben, hogy a plafont verték a leveleikkel, szóval muszáj volt. 

Eredetileg J-é lett volna a magasabbik és hosszában is egy raklappal nagyobb magaságyás, enyém meg az alacsonyabb, de már itt is kiszorított a hagymáival  a kétharmadrészre, szóval kicsit szorongani fognak  a paradicsomok. 

Mondjuk az övében is csupa haszonnövény van, borsó, karalábé, petrezselyem, zeller, mángold, répa, szóval egy szót se szólhatok.

Ja és akkor a folytontermő epernek még nem is jutott hely az ágyásokban, azok szerte cserepekben, kaspókban sínnylődnek, meg kell mondjam többféle epret is vettünk már az idén, legutóbb egy egész tálca hazai epret a piacion, de egyik se volt olyan finom mint a saját termésünk.

Kora délután SP ugrott be, J-t és Zsuzsát ( szomszédasszony Ervin felesége) hozta haza Szigetszentmilklósról, ahol akciós whisky ügyben voltak kirándulni, a csábos Auchanban. Ezt a képet ő csinálta rólunk, amikor ellenőrize szakértő szemel, hogy állok a projekttel.

Mondjuk tényleg állok, mert napok óta nem nyúltam hozzá elgyengülve, betegeskedve, ma meg a hajón duguláselhárítottam, mert tegnap amikor üzembe helyeztem a napenergiás vízmelegítő rendszert (már nem tartok fagyveszélytől) este, miután a napmelengette  vízben zuhanyoztam szomorúan tapasztaltam, hogy a vizet nem tudom a graywater-tankból kinyomni, az visszapofázik a mosdókagylóba, szóval .nem kell keresnem a munkát, az MINDIG megtalál magától.

Na úgy tűnik elvonult a vihar, kisütött a nap, sajnos az eső is elmaradt, pedig nagyon kéne, az alatt a néhány nap alatt amíg esett, a búza  odakint a "sétaterünkön" nőtt vagy 20 centit. ( a fenti képen ahol Sz látható a pipacsokkal a baloldalt ugaron hagyták, úgy tűnik a "a földalapú támogatás" jobban fizet mint a termelés) Szmájli kutya itt türelmetlenkedik a lábamnál "nem szól egy szót se", de határozottan tüntet, hogy menjünk már a szokásos délutáni sétára. Hát tudjátok ha nem lenne ez a jószág, soxor (mit sokszor, alighanem soha) nem állnék neki napjában kétszer kilométereket gyalogolni.

Pünkösd vasárnapján amikoris a "Szent lélek", legyen az akármi is, 50 nappal Krisztus mennybemenetele után kiáradott és az összegyűlt tanítványokat egyszerre apostolokká változtatta.  Ennek megfelelően reggel hétkor gyönyörűen indult a nap, a Szmájli kutyával elindultunk a szokásos sétára.

A telefonon szól a  Klubrádió, benne Sylvester Ádám nyomja az építészettörténeti mesét, ami akár piszok érdekes is lehetne, csak annyi a baj vele, hogy látványról képi fantáziát szóban megjeleníteni amúgyse lehet könnyű, de ő még ráadásul képes többszótagból álló szavakat tizedmásodperc alatt kimondani úgy, hogy minden harmadik hangot mondja csak ki, szóval hallgatom, de inkább a saját "építészeti" gondolataim kavarognak a fejemben. Eredetileg úgy képzeltem el a jakuzzi jurta-sátrat, hogy hat borda lesz csak a kupolában, de ránézve kevésnek találtam. A sátraknak az a szokásos hibájuk, hogy a héjazat nem megfelelő feszes, ezért az esővíz benyomja a tetőt, ami folyamatos funkciózavart okoz. Márpedig én a "wartungsfrei" megoldásokat kedvelem.  Így először egy 6mm vastag bordás betonvasból hajtottam egy vízszintes gyűrűt, majd a korábban előkészített 4-es pálcákból megfeleztem  a sugárirányokat. Ma délre így nézett ki a projekt.

Még a Sz-nak is tetszett azonnal leheveredett az árnyékába.

Néha az ember becsukott szemmel háttal is lő tízest. Az első pillanattól kezdve izgatott, hogy milyen héjazatot tudok majd csinálni a tetőre. A padláson többféle sátrat is hagyott ránk az előző tulajdonos, mindent lecipeltem még tegnap délután. Az egyik egy fehér, hatszögletű  holmi volt, ami cső vázakon és négy lábon állhatott, csak az volt vele a baj, hogy a váz csatoló elemei műanyagból voltak, amik elöregedvén már  töröttek voltak, illetve azonnal törtek, amikor megpróbáltam volna felállítani a kertben kialakított hatszögletű kövezett burkolat felett, szóval nyilván ezt használták szabadtéri partikhoz, de hát ezeket az olcsó holmikat nem használatra, hanem csak eladásra gyártják Kínában. Na ezért építettem én öt éve a kövezett rész fölé fából a hatszögletű pavilont. De most mocorgott a fejemben, hogy az alighasznált tetőponyva HÁTHA! Annyira izgatott a dolog, hogy még tegnap  felmásztam a padlásra és ledobáltam az összes sátornak kinéző holmit ÉS LŐN!

Mintha csak ide szabták volna. Levágom alul a felesleget, rávarrom egy kötélre, amit feltekerek pár menettel a tető pereméig és kifeszítve lekötözöm a lábakhoz. A Temuról rendeltem oldalra cippzáras moszkító hálót körbe.

A kémény átvezetése ezen a lemezgalléron keresztül fog történni. A füstcső és a gallér közt körben ujjnyi hézag van, tehát nincs hőhíd (ezt alighanem ki kell majd tömnöm valami hőálló anyaggal, mondjuk kőzetgyapottal, hogy a szúnyogok ott se tudjanak bejönni), a tetőponyva ovális nyílására ( ábrázoló geometria, technikum első osztály henger és gömb áthatás szerkesztése, 65 év után ez is értelmet nyert Isten nyugtassa drága jó "Gubics" tanárurat)   meg varrok a ponyvába egy ugyancsak ilyen ovális alakú  keretet amit a lemezgallér képen látható három szabad furatához lecsavarozok. 

Nem tudom mi volt ez, de már vasárnap este rosszul éreztem magam. Fájt  a nyakam, hogy a fejem nem tudtam mozgatni, fájt a vállam, a hátam majd be lukadt, de még az ujjaim is fájtak ahogy mozgattam őket. Lelassultam, és olyan fáradtság vett rajtam erőt, hogy a hajóra alig volt erőm kitántorogni aludni. Reggelre minden tagom fájt, úgy éreztem, komolyan itt a végelgyengülés. Egész nap csak feküdtem, de még az is nehezemre esett. Mértem lázat 36,8, szóval semmi. Aztán estére kicsit javutam, ma reggel meg már egész peckesen vonultam a Szmájlival, igaz a szokásos út harmadánál már visszafordultam. Kicsit még feküdtem reggeli után, de aztán kilenckor kivonultam és igaz nehézkesen, de lebetonoztam a maradék két lábat. De ennyi elég is volt, ettől is alaposan elfáradtam. De akármi volt is, nagyon remélem, hogy átment rajtam, mert határozottan sokat javultam tegnap óta. J azt mondja túlhajtottam magam, ami akár igaz is lehet, de ez azért több volt annál. Remélem tényleg vége. 

Két napig esett az eső. Nem bánom, mert NAGYON kellett az aranyat érő májusi eső, de nekem az esőszünetekben kellett a lábakat festenem, de sikerült. Tegnap lebetonoztam még további három lábat, de aztán megelégetem, mert meguntam a sárban térdelni.

Tegnapelőtt a tető alatt lefestettem a pálcikákat, amik a kupola alatt fogják a sátortetőt feszesen domborún tartani a közökben. Ez ilyen maradék acél anyag egy korábbi projektből, kicsit gyengécske a 4 mm vastag szálanyag, azt hiszem kettesével fogom őket felkötözni dróttal vagy gyorskötözővel a vázra. 

Reggeli (hideg tej, félbarna kenyér, Lidlis akciós sertéscombsonka, J olvasztotta libatöpörtyű, lila hagyma, fokhagyma, kápia paprika, gorgonzola sajt) előtt hét órakor séta a Sz kutyával szemerkélő esőben ( a Temus világító sárga, térd alattig érő esőkabát NAGYON bevált) gumicsizmában, szóval ma se nagyon lesz kinti munka. 

Kislányommal videochateltem Berlinből az imént, ott már hétágról süt a nap, szóval mindjárt itt is, mert mindig egy nappal később van nálunk ugyanolyan idő mint ott, addig meg alszom egyet, mert azt bármikor tudok.

Este amikor utoljára nézegettem a munkámat azt saccolgattam, hogy nem kell ide darupályát építeni, ha ügyesen billentem a lábaira a kupolát, épp elcsúsznak a déli oldali lábak a dézsa hőszigetelő tetejének a pereme felett. Reggel mindjárt ki is szerkesztettem körzővel vonalzóval (persze lehetett volna számolni is de nem volt kedvem trigonometriázni), tényleg csak néhány centin múlt. De egyedül nem mertem belevágni, mert ha közbejön valami akadály, esetleg nem tudok korrigálni, szóval kell "még egy kéz". Megkértem SP-t, aki jött is és reggel gond nélkül két perc alatt felállítottuk. A mi korunkban azért ez már teljesítmény. 

Lehet csinálok a tetejére még egy csámpás keresztet.

Persze a talaj egyenetlen, csak három lábon áll ( a tanult matek életre kel: "három pont meghatároz egy síkot", a háromlábú asztal sose billeg), megkerestem  a legmélyebb pontot, ahhoz az egyik oldalt kivízszinteztem

az így a levegőbe emelt lábat aláástam, alábetonoztam ( nem sokat, csak olyan négy-öt fandlinyit), és a talp 10-es furatait 

8-as bordás betonacél darabokkal (felső végükön ráhegesztett "T" darabbal) letűztem a lágy betonba.

Holnaputánig a beton megfelelő kötéséig a terhelést a két fadarabra fektetett zártszelvény darab váltja ki a lábra pillanatszorítózva.

Aztán tegnap elállt az eső így hát nem pihentem, hanem nekiláttam a lábak felhegesztésének. Nem könnyű egyedül, néggyel végeztem mire elfáradtam és abbahagytam. Mára maradt  a maradék kettő, egy óra alatt végeztem. Letakartam SP szép új bakjait fóliával, hogy ne kenődjenek össze és készültem a festéshez.

Csak előtte, miután elpakoltam a szerszámokat, kicsit leültem szusszanni a szaletli alatt gyönyörködve  a munkámban, 

amikor szól  a kapududa. Azt hittem az ebédet hozzák, de nem, kedves régi barát Kurucz Péter "Sün" áll az ajtóban. Azt gondoltam csak erre járt, és beugrott, de úgy tűnt hosszabb ideig készül időzni. De én dolgoznék, mondom festek közben, mondja ha van még egy ecset segít, köszönöm, ezzel a kevéssel gyorsan végzek, meg egy ecsetet elég befestékezni, úgyis állandó mérlegelésben vagyok hogy mi  a gazdaságosabb kimosni az ecsetet a drága hígítóval a munka végén, vagy inkább eldobni. (mondjuk ez az oldószeres Kolor rapid szerencsés, elég vízbe rakni, ott nem köt be az ecsetbe, mint  a kétkomponensesek) Szóval festek,

aztán beszélgetünk, felajánlja, hogy ha megszárad segít megfordítani, de inkább rákenem  a második réteget is, jobb így mint fej felett ha megfordítjuk, inkább majd egyedül, a helyretétellel amúgyis ki kell feszítsek egy "futómacskapályát" a két fenyőfa közt és arra kell csigasorral felhúzzam a lábakra állított kupolát és leengednem a dézsára. Na jól elbeszélgettünk, aztán amikor már elment akkor néztem rá a telefonomra, reggel üzenetet küldött, hogy jön, hogy segítsen megfordítani a szerkezetet. Talán mondta is amikor megérkezett, de én a süket fülemmel nem mindent hallok meg, szóval átbeszélgettük a napot anélkül, hogy ez kiderült volna, végig azt hittem csak épp erre járt és beugrott. Ajánlotta, hogy segít lábakra állítani a munkadarabot, de nem akartam a friss festést bolygatni, minden maradt holnapra.... de aztán megsem.

Épp ebéd utáni alvás közben csörög a telefon, V Z kéri kölcsön a fűnyírógépet, mert az övé leállt munka közben, félálomban mondom "ott van a sufniban vigyed" és megpróbálok visszaaludni, de már beindult az agyam, nem megy, meg közben az is eszembe jut, hogy hogy viszi át az útban álló frissen mázolt sátorkupolán, de aztán mégis elalszom valahogy, öt óra körül ébredek, megyünk J-vel sétálni a kutyákkal. A hatórási RTL híradó indul éppen, amit mindig nézek, amikor hallom J a kert locsolása közben valakivel beszélget, kiszaladok V Z hozta vissza a fűnyírógépet, na mondom, a festék megszáradt, fordítsuk csak meg a kupolát az oldalára! Meg is tesszük, így holnapra már csak a helyére emelés marad.

Tegnap este azért még ráraktam egy réteg festéket a lábakra, hogy ma reggel el tudjam kezdeni a lábak felhegesztését a kupola keretére, de közbeszólt az időjárás. Miután kikerült a cucc a szabad ég alá az autóbeálló "esernyő" alól, beindult az aranyat érő májusi eső, rákezdett tegnap és változó intenzitással azóta is esik, szóval kinti lakatosmunkáról nem lehet szó. SEBAJ!  NAGYON  kellett az eső, meg kell is még, mert nagyon hiányzik a növényeknek a víz a talajból. Ahogy nézem, holnap holnaputánra eláll, szóval két napom lesz befejezni.

Tegnap élesben néztem este Magyar Péter sétáját a karmelita kolostorban, Orbán Viktor most elhagyott rezidenciájában ...hát, olyan proliprocc.

Ha tovább folyna az utánzása a középkornak, akkor a főispán-vármegyét tovább kell tolni a megyei jogú városoknál, deres, pellengér, kaloda, perzekutor irányba, de ha netán mégiscsak a XXI. századba érkeznénk, hagyni az egészet a πcsába, vármegyéstül főispánostul és nagymagyországtérképestül, és inkább Európára és a jogállamiságra koncentrálni.

A Karmelitában örömmel láttam, hogy megmaradt a színházterem, úgyhogy ha rám hallgatnak illetékesék, az épület új funkciója a Várszínház, a régi 25. színház újrabefogadása lenne, ahol "az én időmben" még a Bereczki Sanyi volt az előadásvezető ügyelő (ahogy elődjében, a Népköztársaság útján lévő volt újságiróklubból kialakított színházban is, ahol olyan előadásokat láttam aktuális barátnőimmel mint a "La Mancha lovagja" -át az ifjú Jordán Tamás autodidakta amatőr színésszel) a maradék hatalmas terekben meg színház-színészmúzeum, mert a meglévő már rég kinőtte a Bajor Gizi villát. Bereczki Sanyi még hálistennek él, talán még segítene is tanácsaival  a színházzá visszaalakítást.

Én ma pihenek, bevallom rám is fér, max. a tető alatt rárakok még egy réteg Color rapid zománcot a lábakra.

UI. Most ezt találtam. https://www.facebook.com/reel/820199997456346 Hát nem az a Péterffy Sándor utcai kórház.

Tegnap estére így nézett ki a projekt.

Ma leszabtam, megtalpaltam, megfejeltem a hat lábat.

Aztán SP-vel hátra vittük a kupolát a dézsa mellé  a tetthelyre. Kaptam tőle kölcsön két könnyű összecsukható Temus bakot, ezeken fogom majd az ég felé meresztve kiderékszögelve felhegeszteni a lábakat, utána lefestem alul is a keretet, mert a földön guggolva nem sok kedvem volt fej felett mázolni, meg le is égne a festék ahol hegesztem a lábakat. 

14:14-re ez  volt az állapot.

Terveztem még mára a lábak lefestését, de ehelyett lerogytam a kerti pavilonba és csak néztem a munkám eredményét,

mert olyan fáradt vagyok, hogy lábon állni is nehezemre esik.  Most megebédelek és elhanyatlok, a többit holnap.

Tegnap készre hegesztettem a kupolát. Ma festem. Miután vasárnap nem szabad zajongani, a lábakat leszabom holnap és azokat is lefestem. A kedd érdekes nap lesz, valahogy ki kell cipelni a kupolát a helyszínre. Nem a súly a probléma, az egész, festékkel együtt nem lesz 30 kiló se, de a terjedelme miatt nem tudom egyedül mozgatni, J meg a rossz keze miatt gyenge hozzá. Bár tegnap a hegesztéshez szükséges átforgatáshoz kihoztuk ketten a tető alól de láttam rajta, hogy szenved. De majd megkérem erős váramat SP-t, fogadott testvéremet, akire mindig számíthatok, hogy segítsen.

J azért "termel", itt a legújabb alkotása.

Menet közben jön meg az ember esze. (már ha nem Orbán az illető, mert annak meg megy elfele). Határozottan rossz döntés volt ismételten egyben meghajltani a boltív középső szálát, mert így rengeteget kellett bajlódnom, hogy a két oldal egyforma legyen. Az oldalsó szálakat egyszerűen egymás mellé raktam, három ponton összehefteltem (egy pötty hegesztés, un. fércelővarrat) és együtt hajtottam meg, így szükségszerűen egyformák lettek. Amivel tegnap öt órát bíbelődtem, azt ma a délutáni ráadás műszakban meglett kevesebb mint egy óra alatt.

Amikor kész lett a parabola ív, a heftelést lesikítóztam és ment a helyére. Holnap készre hegesztem, vasárnap (csendes nap) festem.

Egész jól bírtam. Nem volt hőség, de hideg sem, öt órát nyomtam egyfolytában, és még olyan nagyon el se fáradtam. És csak egyszer esett a fejemre az első boltív amikor próbálgattam hogy passzol. 

Az igazi nehézséget a szorongatott hely jelenti, az "esernyő" tető lábai közt a nettó fesztáv 2,47 m, a sátorkeret "tojás" forma meg középen 2,535, tehát csak a lábak közt fér el vízszintesen, szóval kivinni csak élére állítva lehet majd.

A Szuzival kiálltam amilyen messzire csak tudtam a kapuig, és egy, az egykori Volga szállóból mentett sötétítő függönnyel letakartam, hogy sikító-, hegesztő szikra ne tegyen benne kárt.

Azt hittem a 15 x 15 -ös zártszelvénnyel kevesebb bajom lesz mint a 30 x 30 -assal, de frászt, sokkal macerásabb volt két szép, pontosan egyforma parabola ívet hajlítani, mint a két félkört. 

Megvan  a második ív is.

Kirakva végleges méretre.

Ahol még hiányzik, oda kell behegeszteni mindkét oldalra 1-1 45 cm hosszú zártszelvényt. Aztán jön rá a sátortető váza 15 x 15-ös zártszelvényből. Még nem döntöttem el, hogy simán csak kúpos legyen, vagy ívelten domború. A domború statikailag és esztétikailag is talán jobb, az egyenes "szarufákkal" viszont kevesebb munka van.