Hajónapló

Ma egy kicsit tovább aludtam, nem volt sürgős felkeni valóm. Elárulom, hogy "fejben" én már órát állítottam. Szóval akkor ébredek, amikor a "belső órám" jelzi, hogy reggel van. Ez a MÉG érvényes, nyári időszámtás szerint 6:58-kor volt, bekapcsoltam az okostelón a Klubrádió híreket, aztán felkeltem a hajóágyból és kifelé indultam a parti házba. De "lélekben" nálam még csak hat óra volt.

Ismét egy hűvös, de reményteljesen. napsütéssel induló reggel.

A kutyával kilépve a kapun Amapola mögött a túlparton a felkelő nap sugaraiban fürödnek a házak. 

A Vitorla utcába fordulva Flóra, a tacskódomináns hetyke keverékkutya vár minket és csatlakozik hozzánk a reggeli sétára. Flóra igazi szabadságszerető független egyéniség, bár Niki a gazdája mindent megtesz, hogy a kerítésen belül tartsa őt, amikor kedve támad valahogy mégis kiszökik, és olyankor ott vár minket a Balabán csatorna hídjánál és kísér végig az oda és visszaúton, Szmájliva kettesben végigfészbukozták (már ahogy a kutyák szokták, szimatolnak és vizeletjelzésekkel  kommentálják) az utat.

Amikor ugyanide, a hídhoz érünk, F általában leválik rólunk és hazatér az otthonába, bár előfordult, hogy hazáig kísért minket. Ma abban  a rendkívüli  kegyben részesített, hogy hagyta magát megsímogatni, mondom, egyéniség a hölgy akárkivel mégcsak közös sétára sem hajlandó, a visszaúton találkoztunk a szokásos border collie-tacskó párost sétáltató termetes hölggyel, amikor a Flóra messziről  meglátta őket , akkora kerülővel tért ki előlük, undorát kinyilvánítva, hogy mire melléjük értem a Szmájli kutyával a Flóra már nem is látszott úgy eltűnt  a tarlón. 

Kutyák... amióta állatokkal élek nagyjából együtt (emu, tyúkok, disznók, különféle egyéb alkalmi madarak) egyre többet tudok meg az emberek természetéről.

7:03 Komor felhők közt, nem sokkal a mesgyekő elérése előtt elkezd sejleni a felkelő Nap.

Apropos "mesgyekő" ... meséltem, hogy eltűnt, aztán vagy két nap múlva megtaláltam a gazban és a visszaraktam a helyére, De valakinek nagyon útban lehetett ott ahol volt, és azt se akarta, hogy visszarakjam mégegyszer, így elvitte, szóval már csak a hűlt helyét kerülgetjük a Szmájli kutyával, ott van a visszafordulóhelyünk. 

7:11-kor még hátranézek, MEGVAN és felkelőben! "Rá" mindig lehet számítani. 

 Hazatérve Sz besuhan a meleg szobába a helyére, amilyen serényen sürgeti  a reggeli sétát, olyan boldogan bújik vissza ilyenkor, amikor már hűvös van a cserépkályha tövébe az ágyába. Én meg kihasználva, hogy jó meleg gúnya van rajtam, még leülök a munkaasztalom mellé az "esernyő" alá és befejezem a három utolsó függönyszalagot. 8 órára minden a helyén lóg. 

Ez a szalagfüggöny projekt is (szokás szerint), tovább tartott mint terveztem, ráment több mint egy hét. De végre olyan mint amilyennek akartam, hogy legyen. A munkaasztalon már csak a rendcsinálás van hátra, erre az évre vége "műhelymunkáknak".

 Más azért dolgozik, íme J legújabb alkotása.  Ragaszkodott hozzá, hogy ő lány Snoopyt csinál.

7:10 

Ködös hajnal dereng, DE már sejlik a nap.

8:48 Sőt már süt! De még hideg van, megyek vízteleníteni a napkollektort meg a jakuzzit. Majd este elmesélem.

22:44 Túlaggódtam a dolgot. Csináltam egy olyan csatlakozót aminek az egyik végén fél collos külső menet volt a másikon meg egy biciklibelsőből kivágott autósszelep. Ezt betekertem a napkollektorhoz felmenő csőre a visszacsapó szelep helyére, megnyomattam a búvárkodáshoz használt festőkompresszorral, a kerékfújó manométeres pisztollyal rácsatlakozva, még szabályozni se kellett a nyomást a pisztoly ravaszával, csak húzni folyamatosan, a szabadkifolyású rendszerben a nyomás  a kompresszor 8 BAR-os képessége ellenére mégcsak 1 BAR fölé se emelkedett, miközben a víz a másik végen az odakészített mérővödrökbe mindenféle levegőkeveredés nélkül akadálytalanul kiszaladt. 30 liter víz jött ki azaz a kollektorban  és a csatlakozó csövekben egy csepp se maradt bent.  10 perc alatt végeztem. Miután a dézsában a szabályoknak megfelelően áramoltattam a tisztítóvizet leengedtem és kimostuk a jakuzzit is, J kiszedte és átmosta a szórőbetétet is, bár már itt van a megrendelt új is, de úgy döntöttem egyszer még használható, ha minden megszáradt, megy rá a tető és tavaszig rendben van minden. A végén még kifolyattam a membránszivattyúban lévő mintegy fél deci vizet is, mert a hajón lévő hasonlót egyszer sikerül ugyanennek  a műveletnek  a nem elvégzésével szétfagyasztanom, tanultam a saját káromból. Ezzel a téli felkészülés befejeztetett.

J közben betakarította a karalábétermés első darabját.

Csuda érdekes ez a paraszti élet! A karalábé két hónapon át csak vegetált. A nyiszlett gumók csak senyvedtek a hőségben a folyamatos öntözés ellenére, nagyjából retekméretűek voltak vagy négy hónapon át totál reménytelen volt az ültetvény. Aztán szeptember végén megtáltosodtak és most ekkorák.  És finom zsenge, nyersen is esszük, de J már meg is főzte belőle az első főzeléket. Egész eddigi életemben utáltam, mert MINDIG fás volt, nemcsak a menzán, hanem még amit boldogult édesanyám főzött az is, de EZ meg olyan mint  a vaj. 

Még jódarabot haladtam a második szalagfüggönnyel is, ez egy nagyon eredményes nap volt és mégcsak nagyon el se fáradtam belé. 

Kész az első szalagfüggöny. Hát ez már jobb mint a "kárpitosszögelt" megoldás. És főleg, EZ működik. Annak ellenére, hogy nem süt a nap, máris több fokkal melegebb van benne mint odakint, pedig a másik oldalon, a hatszög hatodik oldalán még nincs is ugyanilyen. Az a következő napok feladata.

Belülről így néz ki, pont ahogy terveztem.

Lassan a napozóágy is bevonul a sufniba, végleg befellegzett a nyárnak, holnap víztelenítem a napkollektort és a jakuzzit is a fagyveszély miatt. Az egy érdekes kaland lesz, hogy sikerül a 45°-os ferde tetőre elhelyezett LPE csőtekercsből kicsalogatni  a vizet, mert ugye gravitációs úton  a tetőgerincen át nem fog lefolyni belőle egy csepp sem. Kompresszorral gondolom belőle levegővel kihajtani, holnap kiderül mennyire fog sikerülni. Valamennyi vizet biztos kinyom, de vajon mennyi marad a lapos csőtekercs alsó meneteiben amiken csak átbuborékol a levegő?  És vajon egyáltalán kell e emiatt aggódnom, mert ha bent marad, és be is fagy mondjuk a kb. 25 liternyi víztöltet fele, tesz e kárt az amúgy rugalmas, lágy polietilén csőben? Mérni fogom  a kifolyó vizet és ha kijön mondjuk  20 liter akkor már nem aggódom annyira. Ha azt szétfujkálom a 125 méter csőben, az már nem okozhat kárt.

Amúgy igyekeznem kell a maradék függönnyel, mert sajnos csak kint a szabadban tudom csinálni a nagy műhelyasztalon, és már elég hideg van, az hogy lefagy a kezem egy dolog, de a gépeim kábele teljesen elmerevedik ,szóval mínuszban már nagyon nem akaródzik dolgozni ilyen babramunkát mint ez a szalagfüggöny.

Az ember egy naplóban ne titkolja azt se ha hibázik. Úgy gondoltam, hogy ez a szalagfüggöny egy nem túl komplikált dolog, Lesz egy keresztléc  (azt tartotta az két fekete izé ott a ferde "könyökfákon" elfelejtettem a nevüket, de most előkerestem "karpánt") és arra kárpitosszögekkel felszögelem a szalagokat  és kész.  HÁT NEM LETT JÓ. Egyrészt mivel nincs akkora asztalom amin kiterítve  meg lehetett volna csinálni az egész, 1,70 széles, 2 m magas függönyt, tehát a szalagokat pontosan derékszögelve kellett felszögelni  a "karnis"-ra, ami lehetetlen egy ilyen elasztikus anyaggal. Ha csak egy negyed fokot eltérek a derékszögtől az lent a két méter végén az átfedésnél már egy centi eltérés. Lehet senki nem veszi észre de én TUDOM, hogy RONDA. A másik, hogy a szalagoknak oldalirányban is billegniük kellene valamennyit. Erre a gyári megoldások valami spéci veretet használnak, amit viszont semmi kedvem nem volt felkutatni és megvenni, ezért a már többször használt dekortábla anyagból (nekem már elfogyott, de S P-nak volt a hajóépítő sablonjából maradéka, örök hála neki érte) kiszabtam 45 mm széles szalagokat, azokat ledaraboltam a szalag 20 cm szélességére, ezekből kettő veszi közre  a szalag felső végét és középen egy drót hurokra van felfüggesztve. A függőlegességet és a párhuzamosságot elintézi  a gravitáció. Ez az első szalag, ezzel már meg vagyok elégedve, minden irányban képes billegni amennyire kell.

9:41 Szmájli kutya ma 11 éves. Rohan az idő, mintha ma lett volna amikor hazacipeltük öt hónaposan. AZONNAL otthon érezte magát, eszébe se jutott hazaszökni, pedig csak egy sarokra laktak akiktől kaptuk a kölyökkutyát. Amikor arra sétáltunk, mindig boldog örömmel üdvözölte (sőt még most is üdvözli)  régi gazdáit, de pontosan tudja, hogy hol van az otthona. Szóval a "kutyahűség" egy nagyonis létező fogalom. Felköszöntöttük és kapott pogácsát.

22:19 Délután 5-kor meghallgattunk egy útibeszámolót egy Afrikautazótól  a városi könyvtáran. Ez már a második ilyen volt amire elmentem. Nem az előadói szándékkal volt a baj (ha egyáltalán annak lehet nevezni) de kissé lagymatagra sikeredett és a kivetítő informatikai technika kezelése se ment simán, szóval SZERINTEM ebben az előadásban több volt a lehetőség mint amit  a hölgynek sikerült kibontania. Most sajnáltam igazán, hogy a hangos beszédhangom kimúlt, mert a mozambiki beszámolót fel tudtam volna dobni az ottjártamkor tapasztaltakkal, a hallgatóságot jobban lekötő tengerésztörténetekkel, de hát nekem pofázásilag az öt éve történt pajzsmirigyműtétem óta végleg befellegzett, így csak hallgattam min a kuka.  Aztán beugrottunk még a Pennybe, mert a hölgyeknek (J-n kívül Icukát és Zsuzsit sofíroztam) vásárolnivalójuk volt, na ez volt  a második csalódás ma este, a Penny mire odaértünk gyakorlatilag kifogyott az áruválasztékból, J például a kedvenc Gorgonzola sajtomból mindössze egy darabot talált a hűtőpolcon.  Amiben viszont nem csalódtunk, hazatérve gyorsan begyújtottam a Jakuzzi kazánjába, ezúttal telerakva száraz fűzfával a tűzteret, és mire megvacsoráztunk és megnéztem felvételről az RTL klub híradót, a napközben napenergiával immáron csak 22,2°C ig felmelegedett vizet a tűz 34,1-re fűtötte fel ami egy bő óra alatt miközben benne  ücsörögtünk 36,2-re melegedett tovább. J  mostanáig  (22:38) benne ejtőzött, azt mondja, most 36,9.  

U.I. 2026. 10. 09. 8:44 Miután egy fél órája ránéztem a dézsa-hőmérőre és az 38,4 °C-t mutatott, amit J-vel közöltem is, őt ez annyira belelkesítette, hogy reggelizés helyett inkább beült a vízbe. Merthogy amúgy itt a jele a lehűlésnek, szóval alighanem ez lesz az utolsó idei mártózás . Reggel 6:30-kor a hajóról kifelé jövet enyhe délies "főn"  volt (tehát kifejezetten meleg fuvallat) , ezt tapasztalatból tudom, hogy a hidegfront betörést szokta megelőzni, ahogy a front tolja maga előtt a korábbi "melegpárnát".  Ilyenkor ezt nagyon gyorsan szokta  követni a szél északnyugativá válása és megerősödése. ÉS VALÓBAN, mire a reggeli pipere után felöltözve indultam a Szmájli kutya által vontatva a szokásos sétánkra, a kapun kilépve északnyugati és egyre erősödő szél fogadott, ami azóta is erősödni látszik.

Tegnapról még valami. A könyvtárba belépve a kapubolthajtásban ez a látvány fogadja a látogatót.

Minden könyv egy százas, szóval gyakorlatilag ingyen van. MINDEN lomtalanítás után halomban maradnak könyvek az utcán. Szóval túl sok a grafomán és kevés a fizetőképes olvasó. És még azt se lehet mondani, hogy ezek afféle "szemétkönyvek". Valakik valamit fontosnak gondoltak leírni sőt, még egy profitérdekelt kiadó is látott bennük fantáziát, könyv lett belőle, amit jóesetben néhányan el is olvastak mire ilyen "elfekvőbe" jutott az iromány. Gyakran kapom, hogy mért nem írok könyvet (akár az élményeimről), ha már ilyen jó a stílusom... nos PONT EZÉRT nem teszem. Ha nincs olyan epikus fantáziám, hogy olyat tudjak írni mint Tolsztoj, de még olyat se mint Rejtő Jenő, vagy Roald Dahl akkor csak azért hogy végül ide a százforintos polcra kerüljön a "művem", nem erőltetem

Nyakunkon a tél. 6°C volt reggel fél hétkor, amikor indultam  a kutyával. Megállapítom, hogy elő kell venni a kesztyűt és a bélelt nadrágra kell cserélni a farmert. De egyelőre napközben még ingujjas idő van. Sajnos péntekre már mondja a meteorológus az erős lehűlést. Alighanem le kell hamarosan engedjem a jakuzziból, meg a tető napkollektorból is a vizet, jönnek  a fagyok, vége a szabadtéri fürdőzésnek.  J ma begyújtott némi himi-humival a házban a cserépkályhába, mert csak 20 fok volt és fázott. Ez már a második tél aminek úgy megyek neki, hogy nem rendeltem tüzelőt. Utoljára három éve töltöttem fel a tornácot, azután azért nem rendeltem, mert úgy gondoltam 80 éves koromig kitart és eredetileg (30 éves korom óta) addig terveztem élni. Aztán meg gyakorlatilag hozzá se nyúltam igazán a készletekhez, mert volt ingyenfa, amit a környéken kivágtak és rám maradt mint olyanra aki egyedül tüzel errefelé kizárólag kályhával. Szóval igazából a három éves fabrikettet ezen a télen kezdem el majd tüzelni, DE most is előbb a két éve kivágott, és két szezonon át száradt fát kezdem majd eltüzelni. PONT jó lesz a tél elejére, mert a fűzfának elég alacsony a fűtőértéke, ha erősebb mínuszok jönnek akkor már elkél majd a fabrikett.

Szalagfüggöny anyagot rendeltem a netről, mert télre a kerti pavilon négy oldalon polikarbonáttal, két oldalon meg szalagfüggönnyel lesz körbezárva, hogy ne fújja be a szél a csapadékot meg  a faleveleket és hidegben is lehessen ott ücsörögni ezen a szívemnek oly kedves helyen, ha épp szép napos idő van. A polikarbonátot már pár napja felraktam, ma az első függöny leszabásával bíbelődtem. Ilyet használok https://www.vidaxl.hu/e/vidaxl-pvc-szalagfuggonytekercs-16-mm-x-200-mm-25-m/8719883882314.html

Tegnap megpucoltam egy lavórnyi hullott almát.  Már említettem, hogy nekünk gyönyörű almáink teremnek, egy gond van velük, hogy kivétel nélkül mind kukacos. Az is ami kívülről teljesen egészségesnek néz ki. Szóval mi a termést  a földről szedjük, nem a fáról. Mert a menetrend az, hogy a kukac miután kizabálta az alma közepét kimászik, valahol bebábozódik, majd lepke lesz belőle és  elrepül, az alma meg lehullik. VISZONT abszolút bio a termés, itt permetezve semmi nem volt évtizedek óta az biztos. Az alma belseje ettől persze nem esztétikus, de ha az ember kivágja belőle a kukacrágra részt fogyasztható ( sőt a disznók a kukacrágtát is úgy eszik mint a mannát). Ettem is, meg pucoltam is, mert J azzal kecsegtetett hogy ha megteszem, süt belőle almáspitét. Mert ő ugyan nem pucolja meg, mert "tönkreteszi a kezét". Tegnap vagy három órát hámoztam, bicskáztam, de az én kezemnek nem ártott, egy ujjam se esett le, vagy tört bele. 

Lett vagy négy tepsi süti, azt vacsoráztam, meg reggeliztem ma. Csak azt nem értem, hogy ha tegnap vacsorára megettem 20 deka almáspitét, akkor attól ma reggelre, a tegnap reggelhez képest, MITŐL híztam 60 dekát? Rám nem vonatkozik az anyag-, és energiamegmaradás törvénye?

7:00 Szmájli kutyával belegyalogolunk a felkelő Napba.

Ma leszámoltam, a 903 méter az 1230 lépés, szóval a reggeli séta a duplája. A délutánival se jön ki a napi 10000, bár azon kívül is mászkálok itthon. Mindenesetre a délutáni sétákkal, meg azzal, hogy az év minden napján, kijön egy évre 1000 km gyaloglás. Folyt. köv. este.

0:38 Elaludtam a TV előtt vacsora után, most ébredtem fel. Merthogy felborult a napom és ebéd után (meg reggeli után, meg amikor napközben elálmosodom bármikor) nem tudtam aludni, ugyanis abban a ritka szerencsében volt részem, hogy a lányom volt itt villámlátogatásra a "szomszédos" Berlinből, ahol immáron sok éve él. Ilyenkor mindenki örül mindenkinek, a kutyáimat például nem lehet róla levakarni.

Végighenyéltük a napot.

Volt még egy látogatónk, ez itt a Boróka a szomszédból. Talán emlékeztek a mentett kismalacra, na kicsit megnőtt azóta. Leánykám mint minden állattal, vele is azonnal barátságot kötött.

Ja, megvan a mesgye határkő. Valaki félredobta az út szélére a rekettyébe. Hogy miért az továbbra is rejtély.

Remek napunk volt.

Hogy miket nem képesek ellopni! Minden nap kétszer sétálok, sétálunk a kutyáinkkal. Reggel mindig a szántóföldi ösvény, tőlünk olyan 1 km-re lévő ( most megmértem a Google Earth-ön 902 m)  útelágazásánál szoktam a Szmájli kutyával visszafordulni. Az elágazást egy, a földbe süllyesztett beton mesgye határkő jelezte, a Szmájli kutya meg rendszeresen a biztonság kedvéért szintén megjelölte, ahogy azt  a kutyák szokták.  Na tegnapelőtt még ott volt a kő, tegnap meg már nem. Valaki elvitte. Vajh kinek volt ott útban, VAGY kinek kellett máshol? Rejtély. Mindenesetre a hűlt helye

és a koordinátái   47°10'27.22"N 18°57'39.53"E  Már ha valakinek hiányzik.

Hideg volt a reggel. Már harmadik napja a téli hálózsákban alszom a hajón. És nem póló-gatya, hanem pizsama. Reggel 7°C -ot mutatott a hőmérő odakint. Este viszont 34 fokos vízben áztunk a dézsában. Igaz ezt már nem csak a napenergia, hanem némi fa eltüzelése biztosította, mert a puszta napsütéstől csak mintegy 22 °C-ig ment fel a víz hőmérséklete. De a reggel csodás volt. A szembeházak a felkelő nap fényében tündököltek, miközben a majdnem telehold még ott világított az égen.

Nagyjából ellustálkodtam a napot, de J dolgozik mint egy megszállott, legújabb alkotása a "Rita" baba.

A "helyérdekű" három grácia.

Csőrike egy miniatűr példány,

a "hajával" együtt olyan 10 centis ( a babák kb 30 centisek), egy éjszaka csinálta a lányomnak, aki pénteken jön érte Berlinből.

Ha valamiben igazán tehetségtelen vagyok az a növénytermesztés. A csepegtető öntözés, plusz locsolás ellenére ilyen lett a zeller "termés". 

A dughagyma VISSZAfejlődött ahhoz képest amit J eldugdosott, de még a szokásos paradicsomból is a fele se termett mint a korábbi években. Valami átok ül rajtunk, mert még a szárazságra se foghatjuk, J egyfolytában locsol a kifogyhatatlan kútból működő szivattyúról.

De csupa ilyen almánk terem. Gyönyörű mi? Csak KIVÉTEL NÉLKÜL mindnek kukacos a belseje. 

Sőt, ami még sose volt idáig, még a nagyobbacska paradicsomjainknak is egy-egy nagy színes hernyó lakik a közepében.

24 óra alatt 10 °C-t hűlt a levegő és a nap is csínyjával sütöget, szóval egyelőre nem fürdőzünk. A végén még vége lesz a nyárnak.

Most látom, hogy már holnap van.  Szóval akkor "tegnap" felraktam  a következő adag függönyt a jakuzzi köré. 

Az egykori Volga szálló bontott sötétítő függönyei remekül hasznosulnak, van még belőlük legalább egy darab a padláson. Kell a függöny, mert jön a szeles őszi idő, meg egyébként se árt, tekintettel a szomszédokra, ugyanis  mi  nem igazán használunk fürdőruhát így kettesben. És a belső réteg kék színe remekül passzol a medencéhez.  

 41,8°C a napkollektorból a jakuzziba áramló víz hőmérséklete

a dézsában már "csak" 36°C van.

Mondjuk az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az éjszakai hideg lehűtötte az előző napi vizet, a reggel 28 fokról indult és a napsütés már nem volt elég erős, de két hasáb fa délben begyújtva a dézsa alá a kazánba egy óra alatt rásegített ennyire a napkollektorra. Nagyon bevált ez a projekt.

Hát nem voltam biztos  a mai nap sikerében, már ami az egyéni teljesítményemet illeti. Tegnap este kemény kínok közt lezuhanyoztam, megborotválkoztam és a szakállamat is megrendszabályoztam, ami nagy nyaki fájdalmak árán sikerült csak. Ez után a hosszadalmas mozgatás után megkértem J-t, hogy a fájdalmat kisugárzó helyre tapasszon egy féltenyérnyi KEPLAT tapaszt, ( https://www.hazipatika.com/gyogyszerkereso/termek/keplat_20_mg_gyogyszeres_tapasz/14880) majd néhány perccel éjfél után nyugovóra tértem a hajón. Nem volt egyszerű. Már kimenni sem, ahhoz, hogy a lépcsőkön lemenjek a partról a stégbejáróhoz, "elvileg" magam elé kellene nézzek, de ehhez a fejemet előre kellett billenteni, na ez csak fájdalom árán sikerült. De az igazi kínszenvedés akkor jött amikor  a fejemet két kézzel tartva, hogy a nyakamon ne ébredjen forgatónyomarték, vízszintesbe helyeztem magam. Mert az ember ugye megpróbál a párnán elhelyezkedni... hát pokolian fájt. Komolyan aggódtam a mai temetőbe menéssel kapcsolatban, már az is kétségesnek látszott fel tudok e kelni reggel. Nos ehhez képest a tapasz valódi csodát tett. Hajnalban ébredtem jóval a beállított ébresztés előtt, és ALIG fájdalmat érezve! Az esti, szinte elviselhetetlen, tompa sajgássá szelidült. Korom sörtétben indultam a Szmájli kutyával sétálni, mert "természetesen" bármilyen korán van, és bármilyen idő, és bármilyen beteg is vagyok, ha én megjelenek ő ott ül előttem és várja, hogy induljunk. Szóval egészen összeszedett állapotban indultam a "hosszú", Ráckevétől a budapesti Újköztemetőig tartó útra. Namost alapjába véve egy vicc az egész. Ha az ember ránéz a térképre (most direkt rámértem), 41 km légvonalban. Kultúrállamokban ez  olyan távolság, melyet emberek naponta munkába járáskor tömegközlekedéssel könnyedén megtesznek. Nekem itt ez az, oda-vissza kétszer három óra, egy napos kaland volt. Megjegyzem itt nemkultúrált nemállamban is sokan vannak akik naponta megteszik, MERT MUSZÁJ. Mert dolgozni kell, mert élni kell. De a zötyögés a hatvan éves NDK HÉV szerelvényeken siralmas. És mégcsak nem is a vonatok állapota miatt. Mert azok amennyire én látom a lehető legjobban karbantartottak. Olyanok amilyenek, kényelmetlenek és korszerűtlenek, DE MENNEK. Pontosan ahogy az a menetrendben van. Ma Magyarországon már ez is "teljesítmény". De a pálya állapota.... siralmas. A 33,58 km/h-s átlagsebességgel "száguldó" vonat (40,3 km 72 perc menetidő)  helyenként csoda hogy le nem ugrik a hepehupás sínekről, MIKÖZBEN az alatt a 12 év alatt, amióta itt lakunk, miden egyes nyár minden egyes hétvégéjén, ennek a vonalnak valamely részén pótlóbusz jár mert "vágányt újítanak fel". Gondolom Kínában másodpercenként ennek a többszörösét és 200 km/h sebességre. De hát mi itt élünk unortodoxiában, Gondolom a BME út és vasútépitési tanszéken elfelejtették a jegyzeteket cserélni 1872 óta.. 

De mondom a történet sikertörténet, mert egészségileg 4 óra alvás után abszolút alkalmas voltam a temetőbe menésre. Tegnap már céloztam rá, hogy szomorú volt a nap, temetésre menni nem kellemes elfoglaltság. Amikor az első barátom meghalt úgy 20 éve nem is mentem el. Úgy éreztem képtelen vagyok feldolgozni. De azóta annyian mentek el, hogy kénytelen voltam tudomásul venni "az élet rendjét". Mostanra egészen familiáris viszonyba kerültem az öreg kaszással. Ami jó...mert nemsokára eljön értem is, de már egyáltalán nem félek tőle. Néha szinte vicces jelenetek adódnak. Az ember nem ismer fel mindenkit a régi ismerősök közül, mert "ezek" mind megöregedtek. Persze TALÁN még én is, de hát én ugye megszoktam a saját látványomat, de például a Schwarz Bandit az Aero szálló egykori séfjét elsőre nem ismertem meg 25 évvel idősebb és ugyanennyi kilóval nehezebb állapotában. DE még mindig könnyebb volt a felismerés, mint amikor a Covid tombolásának kellős közepén szórtuk hajóról a virágokat szegény Csikós Laci hamvai után a Dunába (kivéve engem, mert én egy pohár pálinkát dobtam utána, miután elébb egyet magamba ürítettem), mert akkoriban mindenki maszkot viselt így csak egymás szeme színéből próbáltunk egymásra ismerni. Merkert Szilvit is könnyedén felismertem, csak abban nem voltam biztos, hogy ő is felismer e engem, de simán ment neki, pedig a Rezső temetése óta, szóval tíz éve nem látott. Igaz egyikünk se hízott egy dekát se. 

Kicsit visszaugrok az időben . Poszlovszki Rezső barátom  2016-ban lépett ki ebből a világból egy másikba https://amapola.blog.hu/2016/05/14/szombat_3721  magára hagyva feleségét Zsuzsát. Azóta évente legalább egyszer ha Budapesten jártam meglátogattam az özvegyet, aki nálam 10 évvel volt idősebb, de jó erőben és egészségben volt sokáig. A Fehérvári úti csarnokkal srévizavé laktak Rezsővel, mindig úgy mentem hozzájuk, majd később Zsuzsához, hogy elébb betértem a "csariba" egy kis sütiért, amit aztán együtt fogyasztottunk el. Hanem aztán néhány éve Zsuzsát is elérte a végzet nyirokmirigy rák formájában és most, augusztus 27-én ő is "befejezte". Rezső temetésén még én mondtam a beszédet, ami kifejezetten vidámra sikeredett és többen emlékeztek is rá, mert ma is emlegették, de arról hogy most is szóljak szó sem lehetett, merthogy időközben nagyjából megnémultam, legalábbis ami  a hangos beszédet illeti, de nagyon szép beszédet mondott egy hivatásos emlékező, bár sokat nem hallottam belőle, merthogy időközben többé-kevésbé süketté is váltam. 

Szóval találkoztak a holtak és a jövendőbeli holtak. Például második próbálkozásra felismertem Rusvai Lászlót akivel még a Rezső temetésén ismerkedtünk össze, ő antik lámpák és egyéb régiségek gyűjtője és mint ilyennek sok mindent "fusizott" annakidején a Rezső. 

Szóval "végsőileg" elbúcsúztam Zsuzsától, meg  remélhetően nem végsőleg a lányuktól ifjabb Zsuzsától, meg sajnosság elbúcsúztam még a szalontüdőtől is, mert amikor náluk végeztem a látogatással, olyankor rendszerint betértem a csarnok emeletén lévő kifőzdébe szalontüdőt ebédelni, amit imádok, de a feleségem nem hajlandó megfőzni, mert még a szagát is utálja. Hát így múlnak el sorra a jó emberek és a jó dolgok a világomból. 

(A leghatározottabban hangulattalan egy ilyen urnafülke panellakótelep. Komolyan agyalok rajta, hogy hogy oldjam meg a saját temetésemet az erre a célra félrerakott kis katamaránon való "viking temetésen" , máglyán elégetéssel  itt a házunk előtt a kis-Dunán. Az a fő bajom, hogy valahogy automatizálni kellene, mert ha másra bízom, azt megbüntetik érte, ha meg én csinálom.. akkor élve kissé korai, meg túl kínos lesz a dolog.)

Egy barát rámírt, hogy mi van velem, egy hete nem volt blog, "csak nincs valami bajom?" Jelentem semmi komoly, de VALÓBAN piszokul elfáradtam a soha véget nem érni akaró jakuzzi projektben. Szóval "a mű kész, az alkotó pihen". Már csak azért is, mert megint beállt a nyakam, ha kiegyenestem, nem tudom behajlítani, ha behajlítom nem tudom kiegyenesíteni csak erős fájdalom árán. De majd rendbejövök, volt már ilyen. 

Mndazonáltal folytatni próbáltam a rendcsinálást, NA AZ most nem megy, fexem mint a darab fa. Sajnos holnap temetésre muszáj mennem, a barátok nem kérnek engedélyt a meghaláshoz. Érdekes ez is. Amikor az első jóbarátom meghalt, annyira nem akartam szembenézni a dologgal, hogy azt mondtam magamban, majd csak akkor megyek ha engem visznek. De azóta annyian mentek el, hogy ehhez is hozzászoktam, közhely, de "ez az élet rendje". Csak ne fájna annyira a nyakam, de ma megkérem J-t hogy tapétázza be a nyaki gerincem fájdalomcsillapító tapasszal, van itthon kétféle is, azzal valahogy kihúzom a holnapot.

Tegnap több órát elbíbelődtem a második hőmérővel, mert  sz@r volt a krimpelés amivel az érzékelő vezetékpárját  rárakták a dugós csatlakozójára az LCD nyáklapjának, a harmadik érintésre leszakadt. (erről a hőmérőről van szó  https://goods-vod.kwcdn.com/goods-video/246f0bfe4742ee994578733ff6148613bbd4a4d2.f30.mp4) Tettek  a zacskóba melléjük használati utasítást, SŐT kapcsolási rajzot is, hogy a felhasználó eligazodjon.

 Csak egyet nem lehetett megtudni gyakorlatilag sehonnan, hogy  hány voltról működik. Még az AI se tudta, ő két 1,5 V -os gombelemre tippelt, mert valóban van ilyen változat is forgalomban. Kipróbáltam 3 V-al meg se nyikkant. Na mondom "sz@rt küldtek". Aztán hosszas kutatás után találtam egy videot a neten ahol futólag feltűnik a tápegység amiről kipróbálják és egy villanásra látszik a kijelzőjén, hogy 12 V. Na arról aztán elkezdett működni. Úgy elgondolkodom, hogy ha csak ennyi esze van  a kínainak, akkor hogy a fenébe van az, hogy épp mostanában nyomják le az egész világot? Valahogy az van, hogy miközben minden technika csúcsra fejlődik, minden egyéb  eligénytelenedik. Például küldenek megdöbbentően olcsón, ráadásul ingyen szállítással a világ másik végéről valamit, amiről aztán a puszta érintéstől leszakadnak a drótok. Na megkínlódtam vele, de sikerült megoldani forrasztással úgy, hogy még a hőre lágyuló csatlakozó se olvadt szét. Itt megint jó volt hogy van "harmadik kezem" ( https://www.hasznos-holmik.hu/xx_v-upa-trzecia-raka-rjs-1612ac-54-61939?gad_source=1&gad_campaignid=23278205506&gbraid=0AAAAADjD6XM_iOR0NKFmh6PAECSEvfqlJ&gclid=CjwKCAjwwfnUBhAtEiwAfQpAYszt4RbxmCKnNVvi2f7ELeGxhBF8psf8IywdzACn6NiMvpWjgICNUxoC56kQAvD_BwE )..

Csak az eredeti kettő működik egyre rosszabbul, a szemem meg nagyító nélkül nem ér már szinte semmit. 

Az akkuhiba miatt használhatatlan kettes számú elsőgenerációs fejlámpának az akkudobozát használtam fel a digitális egységhez toknak. Mindig utálatos babramunka egy ilyen kivágást készíteni fúrógéppel és reszelőkkel, de nem szúrtam el és a végén határozottan csinos darab lett.

Ma belógattam a dézsába az érzékelőjét és kivittem neki a 12 V -os betápot, 13 órakor innen indult a rendszer,

most 16:39 van, a legutóbbi ciklus 9 perce állt le, akkor 32,4 °C -t mutatott, ha ilyen szépen kitart a napsütés ma még lesz  két ciklus  ( bekapcs. 17:00 kikapcs. 17:10 és bekapcs 17:40 és kikapcs. 17:50 ) estére meglehet  33 fokos lesz a víz, ami már egész jó lesz ázni benne egyet .

Egyelőre csak madzaggal lógattam fel a műszert, de majd kitalálok valami elegánsabb megoldást neki. (még a nagy rendcsinálás előtt)

19:59 Most jövök a zuhany alól. 33:1 °C-t mutatott a hőmérő amikor  hét óra körül belemerültem a dézsába. Ezt még előtte fotóztam.

Érdekes a napelem és a napkollektor együttműködése. A kutyasétáltatásból 17:40 után pár perccel értünk vissza, azonnal a táblához siettem, a Sinotimer kapcsolóra piros LED-je világított, AZAZ a program működött, a szivattyúnak mennie kellett volna, DE ÁLLT! Mert a nap már olyan beesési szögben világította meg a napelemet, hogy az már nem adott elég energiát a motornak. De azt gyanítottam, hogy a ferde tetőn a vele azonos állásszögben fekvő napkollektor viszont még tele van melegvízzel, AZ nem ennyire érzékeny a benapozás szögére. Ezért átváltottam hálózati tápra, és valóban, a szivattyú még hosszú perceken át 38-45°C-os vizet nyomott a jakuzziba. Megvártam amíg 35 alá csökken és leállítottam. Na ezzel értem el a 33 fokot a kádban. Amikor lecsökkent 32,7-re kimásztam  a vízből és bevonultam  a fürdőszobába zuhanyozni.

Remek rendcsináláselhárítót találtam ki. Mondjuk a rendcsinálás iniciálta, ahogy pakoltam a munkaasztalon megleltem azt a kis nejlonzacskót, benne két digitális hőmérővel, amit már nagyon régóta kerestem, de sehol sem találtam. Egy ihletett pillanatomban rendeltem őket, párban árulta a Temu valami aprópénzért és amikor több mindent rendeltem a jakuzzi vízgépészethez ezt is mellécsaptam, hogy jó lesz ez még oda. Akkoriban még nem létezett ez az új vám, amit minden tételre külön ráraknak. Na most, ha már megtaláltam, eljött az idejük. Az első érzékelőjét beépítettem a napkollektorból visszatérő csőágba, egy "T" idom szárba. Aggódtam, hogy folyni fog, de ragasztópisztollyal olyan jól sikerült begyógyítanom, hogy tökéletesen vízzáró. Ott látható  a jobb felső sarokban működés közben.

Elvileg szívesen beraktam volna  a táblába, de egyrészt funkcionálisan nem a villamos kapcsolás része, másrészt, nem igazán van ott hely  neki, harmadrészt a nyitható ajtóról hátravezetni a hozzá menő drótokat amennyire lehet kerülöm, negyedrészt meg a cső a tetőn megy és a szenzornak csak egy méteres vezetéke van, eddig ért le az ereszről. Így ezt  a kevésbé elegáns, de praktikus beépítést választottam. És miután maradt még két facér banánhüvelyem és amúgyis oda kellett vinnem 12 V-ot a műszernek, beraktam őket plusz lehetőségnek, ha valamihez 12 V egyenáram kellene valamikor.

Sajnos  a melléket  (színes) ábrákból látszik, hogy vége a nyárnak, tegnap semmilyen melegvizet nem termelt a rendszerem, ma meg ennyire futotta a napenergia. Mondjuk  a fotók a 10 perces ürítési ciklus vége felé készültek, de az elején se volt 35 °C -nál melegebb a víz. Ha így megy, muszáj lesz pár hasáb fát berakni  a kazánba, hogy a kívánt 35 fokot elérje a dézsában a vízhőmérséklet.

Holnap ( természetesen  a szigorú "rendcsinálás" jegyében) a második műszert felszerelem valahova a dézsa oldalára ( az érzékelője meg belóg majd a vízbe), hogy már messziről mutassa a benne lévő vízhőmérsékletet, mert eddig ha kíváncsiak voltunk rá, ki kellett zipzárazni a szúnyoghálót, felnyitni a hőszigetelő tetőt és kihalászni  a vízben úszó mechanikus hőmérőt.

7:30 reggeli idill.

Szmájli kutya sétára visz én meg kutyagolok utána.

Hihetetlen alacsony hatásfokkal indult  a rendcsinálás projekt. El is mentem megszerelni a SP állványos asztali fúrógépét, mert eszembe jutott, hogy azt már régesrég megígértem neki.

Elfáradtam. Tegnap gyakorlatilag semmit nem csináltam. Megfigyeltem, hogy valahányszor valami komolyabb projekten sikerül túllendülni, ilyen mélységes fáradtság vesz rajtam erőt. Nem tudom mennyi ebben a  "valódi" fáradtság, hisz ez ahogy legutóbbi is, a szokásos "beállt" napi négy órás munkaidő helyett a végén már tízórákat nyomtam heteken át, túl a 81-en azért nem tekinthető normális terhelésnek, és mennyi  egy szoft PTSD, ami a terhelés hirtelen megszűnte után lépett fel. Gyanítom mindkettő,  és miután ráadásul azt is megtudtam nemrég, hogy alighanem az ADHD sem teljesen idegen a személyiségemtől, ezek tudatában kell értelmezzem magamat.

Rendcsinálás következik, amit utálok, ezért majd halogatom és ahol csak lehet kibújok alóla, gyorsan végrehajtható apró feladatok halaszthatatlanságára hivatkozva magam előtt. Például nem tűr már további halasztást egy barátom hangoslevelére való válaszadás, amit majd két hónapja halasztottam el a dézsafürdő projekt okán. De már tegnap átutaltam, jóideje függőben hagyott fontos pénzeket különböző szolgáltatóknak, mielőtt kikapcsolják a telefont, internetet , villanyt és egyéb nélkülözhetetlen dolgokat.  Szóval megpróbálom "rendezni soraimat".

Miközben ma reggel a Szmájli kutya sétáltatott a földeken, elgondolkodtam rajta, hogy hogy lehet az, hogy  MINDEN kultúrnövény kiszáradt, a búzát két héttel korábban aratták, mert a szárazság miatt a satnya kényszerérett kalászok fele olyan magasra nőttek mint tavaly, pedig akkor se volt sok eső, a kukorica, napraforgó barnára száradt, de az ugaroltatott sok hektár táblán a parlagfű gyönyörűen zöldell. Annak nem kell az eső, annak nem számít a szárazság, az él és virul. Engem amúgy nem zavar, mert hálistennek számtalan bajom közé nem tartozik az allergia, de az őzek imádnak benne megbújni, amit kiszimatol ez az átok vadászkutya, és a pórázt tartó karomat tőből akarja leszakítani, valahányszor észleli őket, vagy legalábbis a friss átvonulásuk illatát. Azt mondják a kutya életkorát héttel kell megszorozni, hogy emberi életkorral legyen összehasonlítható, hát a jövő hónapban lesz 11 éves, szóval hamarosan "összeérünk", de én már holtfáradt vagyok ahogy reggel vánszorgok vele, ő meg még ugyanolyan mint tíz éve, szóval megmondhatná hogy csinálja. Amúgy okos, engedelmes jószág, de a vadászösztönnek, amire valamennyi ősét szelektálták 30000 éven át, képtelen ellenállni.

Ma beszereltem még a 230V AC / 12 V DC alternatív tápot is a tábla alá a szivattyú mellé és ezzel végleg kész ez a projekt.

Mivel ez csak egy szükségbetáp arra az esetre, ha valamiért be kellene indítani a szivattyút napsugárzás nélkül, nincs állandó készenlétben, azt a jobboldali fehér kábelt,  a végén villásdugóval olyankor be kell dugni egy hoszabbítóba, ami mindig ott van a tornácon, mert arról megy a kétkorongos asztali köszörű is. Aztán áthelyeztem még a be és kijövő vízcsöveket is, hogy ha eljön a csapadékos idő, ne jöjjön be a tetőről a szekrény közelébe a rajtuk végigfolyó esővíz, hólé. De ezzel aztán tényleg vége ennek a "hosszú menetelésnek" a jakuzzival.

Gyorsan levágtam az akkus kézi sövényvágóval a növényburjánzást a stégbejáró mentén, mert már alig lehetett tőle ki-be járni,  ÉS a sövényvágót azonnal fel is raktam utána töltödni, bedugva  a napelemes PWM töltésszabályzó e célra szolgáló aljzatába, és tökéletesen fel is töltötte azt napenergiából előállított villamos energiával. A munkára azért volt szükség mert Papóék ( alias Csabai Gábor https://media1.hu/2022/09/04/16-ev-utan-visszavonul-csabai-gabor-papo-a-tilos-radio-igazgatoja/) jöttek a szokásos éves látogatásra a Tilos Rádiós csapattal két kenuval hatan, és bár én még sötétben is át tudtam gázolni a gizgazon, de nem akartam hogy közülük valaki hasra essen benne. Ajándékot is hoztak ( felhívom a figyelmet a baloldali üveg címkéjére, valami jeles alkalomból fogom elfogyasztani

 Papóék egyúttal meglátogatták a tőlünk egy kilométerre lévő idősotthonban lakó immáron 96 éves Pap Kornélia evezősbajnokot ( aki amúgy onnan naponta jár biciklivel a szigeten lévő házába a növényeit ápolgatni), előtte- utána jól elbeszélgettünk, aztán "hazaeveztek" Szigethalomra.

Este meg feltöltöttük friss vízzel a jakuzzit. Szép és eredményes nap volt ez is. (most látom, hogy tényleg "volt" mert már tíz perccel elmúlt éjfél)

ÉS KÉSZEN VAN ÉS MŰKÖDIK!

Délutánonként nyolcszor kapcsol be és áll le 10 perc működés után fél órára  13 óra és 17:50 közt. Már csak egy probléma van, miután  MINDENT beállítottam a solar vezérlőt  összehangoltam az akkuval, beprogramoztam a Sinotimer kapcsolóórát  PONT mostanra szűnt meg a napsütés, úgyhogy se melegvíz se szivattyúműködés, ahogy a mellékelt színes ábra mutatja, 2,5 A áramfelvétel, azaz minimális vízáramlás és az is épphogy csak langyos, le is állítottam, mert nemhogy melegíti a háztetőn a vizet, de inkább kihúti ami meleg maradt benne tegnapról. De hát ahogy a róka mondja  a Kishercegnek, "sajnos semmi se lehet tökéletes".

Ma pontban 11:00-kor a helyére került VÉGRE a főkapcsolótábla.

Utána se működött minden azonnal, de délutánra már ezt a végleges formát öltötte. Annyiban azért nem végleges, hogy fel kell még rajzoljam rá a vaksémát (csak találjak működő filctollat itthon), és be kell szereljem a hálózati AC/DC  tápegységet amiről akkor is beindítható a szivattyú, ha nem süt a nap, de mégis szükség van valamiért a keringetésre, pl már lement a Nap, de még van fent a tetőn egy adag korábban felmelegedett víz, amit le akarok hozni. Ja és újra kell programozzam a Sinotimer kapcsolóórát, mert miközben feltuszkoltam a csúszósarukat  a lábaira alighanem "reset"-nek értékelte az erőszakoskodást, és elfelejtette a korábban fáradságos munkával beletáplált időprogramot.

Már nem merek jóslásokba bocsátkozni. Ma reggel nyolckor kezdtem és 17:47-kor hagytam abba... jó közbe tartottam ebédszünetet és aludtam utána egy fél órát is, de még mindig nem vagyok kész a  huzalozással. Biztos én vagyok túl lassú, kétségtelen a szemem is sokban akadályoz, már sokmindenhez nagyító kell meg a kezem is ügyetlenebb már mint régen, de akkori is! Így állok belül,

és kívül.

J MEO-z.

Nem tudja elhinni mi tart ilyen sokáig....én se akarom elhinni.

Hát az a reményem, hogy a hét végén befejezem végre ezt a projektet, optimista ábrándnak bizonyult. Pedig még a napi nyolc órás munkatempóra is visszaváltottam, tegnap sötétedéssel fejeztem be a munkát, de még így se sikerült.

Tájkép csata közben, ma reggel 6:30-kor.

Kicsit közelebbről.

Nem a szó hagyományos értelmében "nehéz" munka ez, sőt kifejezetten élvezem is, csak most már túlságosan elhúzódott, bevallom nagyon szeretnék már túl lenni rajta, ezernyi más dolgom lenne. De minden kis alkatrésznek, pl ezeknek az autóizzóknak megcsinálni a felerősítést, kiszerkeszteni, bejelölni, kifúrni,  kireszelni, mind a textilbakelitben a 22-es furatokat mind a (tetőborításból maradt) 0,5-ös lemezben 37 mm átmérőre kifúrni kireszelni (mert ekkora átmérőjű fúróm nincs), aztán a felerősítéshez számtalan 3,2-es fúróval előfúrni, 4-es menetfúróval mindhárom fokozatot bemenetelni... sok-sok fárasztó pepecselés, mindezt állva... olyan fáradt vagyok estére, hogy még reggel is alig volt erőm elvánszorogni a Szmájli  kutyával, "aki" elvisz "sétálni"

És hát nem vagyok olyan optimista, hogy azt mondjam "estére végzek", mert még ha bent is lesz minden alkatrész a helyén a táblában, még hátra van a vezetékezés. 

Eszembe jutnak a "régi szép idők" AKKOR még bírtam, még nem volt szabadszombat, vonaton délben le Siófokra (ráadásul olyan zsúfoltságban, hogy előfordult, hogy Székesfehérvárig a lépcsőn és csak ott tudtam feljutni a peronon állva tovább utazni), aztán nekiálltunk szerelni a kalózra a legújabb "spéciket" (akkoriban a technikai dolgok még nem voltak annyira agyonszabályozva, mindenféle dolgokat kitaláltunk a hajó felgyorsításának érdekében, menet közbeni árbocálltást például és behúzópontok folyamatos változtatását) akár egész éjszaka lámpa mellett, aztán másnap verseny, ÉS BÍRTAM. Ma meg egy kis melótól nyafogok. De hát ANNAK 50 éve.

Na megyek melózni. Este kiderül mire jutottam.

JA! MÁS. Ma reggel nézem a vizet, UGYANOTT van a szintje az RSD-nek mint egy hete. Szóval meg lehet nyugodni a pánikolóknak, amit leengedtek Paks miatt, már vissza is szivattyúzták (mert gravitációs úton aligha folyt be a pesti 30 centi vízállásról) azt a 20 centi vizet, amit leengedtek.  Gondolom az RSD most amolyan vésztározó funkcióban fog üzemelni mindaddig amíg a nagy-Dunán be nem áll valami megnyugtató magasabb vízállás.

21:00 Nem egyszerű a különböző alkatrészek beszerelése a "szekrénybe" úgy, hogy szerelhető is legyen, és a végén valami egységes pofája is legyen a dolognak. Mindenféle segédanyagokra van szükség. Ez a 3 mm vastag alu lemez fogja például az ajtó keretben tartani a napelem vezérlőegységét. A története sem érdektelen. Valaha épült a NOVOTEL szálloda a BAH csomópontnál. Akkoriban  "éberség" volt, ami azt jelentette, hogy az egész szálloda be volt kamerázva és mikrofonozva és egy központi helyiségben volt egy vezérlőpult, ahol 24 órás szolgálatban volt egy kitüntetett személy, papíron a szálloda dolgozója, valójában BM alkalmazott és figyelte amit "kellett". A helyiséghez csak neki volt kulcsa, oda más be nem léphetett. Na amikor más idők kezdtek járni, előbb a dolgozó tűnt el aztán az egész technika is, amikor 14 évi szünet után úgy hozta a sorsom, hogy visszakerültem a szállodába műszaki igazgatónak, a helyiségben már a főrendész trónolt, a megfigyelő pult, meg kibelezve a kazánházban  foglalta a helyet, úgy döntöttem kidobjuk. De előbb ami még használható volt  belőle kiszereltem, és felhasználtam a hajó építésekor, ez a hálózati tápegység homlokzati paneljának maradéka volt, most jött el az ideje a felhasználásnak. 

Beillesztve immáron új helyére új funkcióval.

Lassan a végleges helyükre kerülnek az alkatrészek.

Már csak néhányat kell felerősíteni, de közben megkezdtem a vezetékezést is. Jó pár éve annak, hogy a LIDL-ben bóklászva, miközben J az akciós ennivalókat szemlézi én  a műszaki holmikat szoktam nézegetni, megláttam ezt a "harmadik kezet", hogy "egyszer még szükségem lehet rá" és megvettem, na MOST jött el az ideje. Remekül tartotta a vezetéket  aminek a  végére a kis sarut rá kellett forrasszam, és különösen hasznos volt a rászerelt hatalmas nagyító, mert amúgy ilyesmiket már nem lát a szemem segédeszköz nélkül, sajnos a szemüveg se elég már. 

Öt óra tájt J elcsábított, beültem mellé a dézsába ejtőzni, ma is meleg volt és sütött a nap, a projekt MÁR működik, 34°C-os vízben áztunk, ott egye meg a fene, holnap is lesz nap, a munka megvár!

Ez a tegnapi beáramló víz a napkollektorból a jakuzziba.

Ma se volt sokkal kevesebb, bár kicsit fátyolfelhős volt az idő, de ma este is 36°C -os vízben áztunk. 

Haladok a főkapcsolótáblával. 

A reklámtábla anyagról a kék gyári jelzések, meg a filctollas firkálás majd eltűnik a védőfólia lehúzásakor, helyette vakséma lesz.

Haladok  a főkapcsolótáblával. Megint visszatért a meleg, bár azért nem az a negyven fok, de a polikarbonát tető alatt, ahova délutánra már odasüt  nap, elég kemény.

A csajok persze áznak a fürdőben. 

J  közben az erdélyi unokatesóval chatel. Nehéz az élet. Uzsonnára csak sonkás, kaviáros szendvics.

Amikor megelégelem a napon izzadást én is belehanyatlom a vízbe.

36°C -os a víz, a szivattyú félóránként szállítja a kezdetben 50-52 fokos vizet  a háztetőről a dézsába. Az átfolyós digitális hőmérőn ellenőrzöm, úgy 5-8 perc alatt lehűl  38 fokra akkor leállok a szivattyúval és fél óra múlva újra indítom. Dél előtt nem érdemes próbálkozni, amíg a nap nem lép át a tetőgerinc felett, mind a villany kevés a szivattyúzáshoz (épp csak  lassan "dobog" a membránszivattyú) mind a víz nem elég meleg  a kollektorban. Olyan délután kettő felé indul az igazi üzem és még 18:30-kor is negyven fokos víz jött le a tetőről. Most azon dolgozom, hogy mindez felügyelet nélkül automatikusan beprogramozva működjön. NAGYON szeretném még ezen  a héten befejezni.

Tegnap nehéz napom volt. Budapestre kellett menjek. Nem szeretek kimozdulni, a fővárost, holott ott születtem és éltem majd hetven évet, kifejezetten rühellem. Mostanára meg fáraszt is. Sajnos fogy az erőm. Mivel ez egy öregedésblog, jó ha tudjátok, túl a nyolcvanon elkezd fárasztó lenni sokminden, amit korábban észre se vett az ember, például a lépcsőket. Nem is olyan régen a metró mozgólépcsőn még felfelé is lépkedtem, miközben az haladt, most már csak "utazom". A lépcsőket amik az 1-es villamos megállójához vezetnek a lágymányosi híd alatt a Közvágóhídnál az alapszintről a hídra, korábban kettesével vettem, mostanra csak egyesével, és a hosszú lejtőnek ami a gyalogátjáróból a villamosmegálló-szintre vezet, mire a tetejére értem, bizony sűrűbben vettem a levegőt.

Aztán...mindig addig halogatom a "Pestremenést" ameddig csak lehet így aztán több intézni való is összejön, ami sok mászkálással jár..... elfáradok.  Tegnap pl többek közt muszáj volt elmenjek a Kékgolyó utcában lévő Mikrovill elektronikai alkatrész boltba, ami egy enyhe emelkedő megmászását jentette a Déli pályaudvartól odáig. Hát beleizzadtam. De muszáj volt. (na abbahagyom a sírást)

Arról van szó, hogy már eléggé a körmömre égett ez az egész jakuzzi projekt. Kezdődött még márciusban laza földmunkával és betonozással, most meg már könyékig vagyok a villanyszerelésben. JÓ! Magamnak köszönhetem, hagytam eluralkodni magamon a fantáziámat. Kezdetben vala a gondolat egy napenergia működtette vízmelegítő és szivattyús keringető rendszerrel, mostanra ott tartok, hogy "HAMÁR" van egy házi naperőművem, akkor legyen nekem egy egész évben működő szükségáramforrásom például esetleges hálózatkimaradás esetére a legszükségesebbek, például a telefonok és egyéb, kisebb akkumulátoros eszközök töltésére. A jakuzzi működik, ha süt a nap (tegnap és ma éppen nem nagyon) estére 32-35°C-os vízben ázunk, de ezt a kísérleti üzemet

végre elfogadható pofatúrájúra kell szerelni. Különös tekintettel a kibővített üzem (időprogramozott működés, meg az említett szükségáramforrás ) miatti bővítésekre. Pl ilyen érzékeny eszközök kerülnek még be a rendszerbe, 

melyek elhelyezése nem egyszerű. Mert az, hogy az egészet beraktam a tornác alá, most megfel, de ha jön a tél, a csapadékos idő, azok a csövek és a tetőről jövő napelem betápkábel (utóbbi még a polikarbonát külső oldalán lóg)

szépen be fogják vezetni a vizet a "főkapcsolótáblába". És nem megoldás a zárt szekrény, mert ezeknek hűtés kell. Szóval amikor azt írtam "elvarrom a szálakat" akkor igazából ennél sokkal többről, az alkotás végleges formába öntéséről van szó. Na többek közt ezt a célt szolgálta a tegnapi bevásárlás a végleges alkatrészekért. A többi már csak agy és kézimunka.

Na ezt kell valami szekrényféleségbe bevarázsolnom.

A vízen élek, pontosabban az RSD-n (Ráckeve-Soroksár Dunaág) Ráckeve egy szigetén, és minden éjszaka a hajómon hajtom álomra a fejemet, szóval tényleg együtt élek a Dunával.  Tegnapi hír volt ami kapcsán felhúztam a szemöldököm, miszerint  a miniszterelnök kijelentette, hogy megnyitják a tassi zsilipet ( ö ugyan "zsilipeket" mondott, de hát a Kvassaynak biztos nem lenne jelentősége, a Duna tudja fizikát FÖLFELÉ nem fog elkezdeni folyni), ezzel több vizet adva a főágba. Akkor még nem volt publikus, de sacccra néhány centit mondtam volna, nos a mai hírek szerint ettől max két centi emelkedést vár a miniszterelnök Paksnál. Itt jegyzem meg, hogy Magyar Péter azt mondja amit neki mondanak. Bármekkora politikus, NEM ÉRT hozzá, ami egyáltalán nem szégyen, vízügyesnek lenni is egy ( sőt több) szakma, bár mostanság, olvasva a kommentárokat a különböző fórumokon mindenki elkezdett érteni hozzá. Tegnap egészen vad hírek kezdtek megjelenni a neten, valaki bekommentálta, hogy szerinte fél métert csökkent az RSD szintje, ő tudja, mert ott sétál a kutyájával. Nos mondom a pillanatnyi állapotot. (2026, 08. 17. 9:26)

Az RSD vízszintje nemhogy csökkent, de szinte maximumon áll. Aki mást állít téved. Fel is tűnt, hogy a járó ami a hajóra vezet milyen meredek, az ember lába megjegyzi az ilyesmit. Reggel világosban megnéztem a fürdőlétrát  ami a stégről a vízbe vezet és a víz PONTOSAN jelzi a lábakon, a nádszálakon kifehéredéssel, ha csökken a szintje, NEM VOLT kifehéredés.

A vízszint az RSD-n amúgy mesterségesen szabályzott. MINDENKI imád belepofázni és "szakérteni". Üdülők, fürdőzők, horgászok, pro és kontra. Miért ilyen magas?! Kimossa a partot!  Miért ilyen alacsony, miért engedik le épp most, amikor ettől elpusztulnak a nádszálakra ragasztott épp megtermékenyített halikrák? Hogy pontosan mik a szempontok....egyrészt mindenkinek más, másrészt fogalmam sincs mi szerint dönt  a Vízügy a vízszintről, a zsilipek nyitogatásáról, az eresztésről  vagy épp a szivattyúzásról. Amit tudok, ha a főágban a pesti mérce 2m alatt van, nem nyitják a hajózó zsilipet, amin amúgy nyáron két óránként engedik át  az arra hajózókat. Télen általában alacsonyabb a víz, mert a tavaszi nagyvíznek kell a hely, meg ha sok a csapadék, ezzel tudják a belvizet "kicsalni" a termőföldekről. Ennek megfelelően a vízszint +/- 50 cm-t mozog éves viszonylatban. Ahogy fentebb említettem e percben nagyjából maximumon áll, tehát ha ehhez képest egy métert csökkenne, még az is beleférne a "normál" állapotba, legfeljebb kicsit korábbra érkezne a szokásos téli vízállás. Nyilván nem fogják hagyni a Natura 2000-es folyót kiszáradni, ami akár meg is történhetne, a kb 60 km-en olyan 2 métert esik a víz, ami tekintve a sokhelyütt csak méteres vízmélységet (tudom, mert amikor hajóval költöztük ide tizenvalahány éve, az 1,10-es merülésű hajóval 1,20-ra  lerakva többször felakadtunk az iszapra ott ahol kicsit szétterült a folyó) tekintve száraz medret jelentene. EZT nem fogják megengedni. A többi ... majd meglátjuk. Ha a fenékküszöb bejön, az mázli, ha ehhez kell az a víz ami itt van alattam, áldásom rájuk, VIGYÉK!, megússza az ország Paks teljes leállását. Ha közbe még eső is lesz a Duna felső szakaszán, az NAGY mázli és akkor neki lehet állni 1. vagy továbbra is csak pofázni és egymást hülyézni, 2. vagy neki állni észhez térni és bevízlépcsőzni a Dunát, hogy még egyszer ne jussunk ebbe a szorult helyzetbe.

És ha már vízlépcső. Nem vagyok szakértő, de a '70-es évek kezdetétől a Vízügy vitorlás klub színeiben versenyeztem és jeles vízügyes szakemberek voltak a klubtársaim. Amikor elkezdődött a Bős-Nagymaros hisztéria, felkerestem gellérthegyi otthonában Szilvássy Zoltán tudós vízmérnök klubtársamat, hogy tájékozódjak. Tőle tanultam meg olyanokat, hogy "medermélyülés" , "holtágak kiszáradása" stb. Aztán próbáltam megismerni a kategórikusan ellenzők véleményét is de sajnos azon az oldalon, csak lózungokkal találkoztam. Hogy sztálini kommunista projekt amit csak  a Reális Zöldek támogatnak, de ők mind volt munkásőrök. Az eltelt közel 40 év alatt azt tapasztaltam, hogy az ellenzők, mint ördög a tömjénfüsttől menekülnek minden vita elől, miközben az általuk uralt MINDENOLDALI médiában kizárólag csak az ellenzők szólalnak meg mindenféle ellenvélemény ütköztetése nélkül.  IGEN, még most is.

Ennek alapján lettem "vízlépcsőpárti", mert érvekkel csakis és kizárólag a megvetően "vízügyi lobbi"-nak nevezett oldalról találkoztam. Pedig akár most is lehetne érdemi vitát folytatni, de hát tessék megnézni ezt a videót PONT a Lányi beszél "szakállas érvekről", miközben folyamatosan hangoztatja, hogy ő nem szakember, csak hát olvasott róla, de azért ostobaságokat és matematikailag cáfolható állításokat tesz.  Mert MEGTEHETI, mert csak egy hozzá hasonló analfabéta ül vele szemben. Szóval ENGEM még most is meg lehetne győzni arról, hogy nem kell gát  a Dunára, csak akkor tessék mondani  a frankót, mert a lózungok szart érnek amikor szembejön a valóság, b@sszátok meg, nincs víz a Dunában!!! Se víz se villany!

Na így néz ki a shunt (sönt). 

Az áramkör a két fehér sorozatkapocsra van kötve, a műszer ha párhuzamosan ugyanoda, akkor 5 A a  végkitérés, ha az egyik vég és a középkapocs közé akkor 10 A, szóval lesz egy méréshatár átkapcsoló. De ennél jobban már nem cifrázom. Most látom, hogy hiába horganyzott, már elkezdett oxidálódni. Majd zsírtalanítom és lefestem.

Elvarrom a szálakat. Most alakul a szerkezet (mind a hidraulikus, mind a villamos rész) próbaüzemről végleges pofájúra alakítása. A csajok meg közben áznak a dézsában.

Tegnap minden szempontból holtfáradt voltam délutánra. Nemcsak fizikailag, fejben is. Igazából nem is voltam tisztában a rossz állapotommal, csak az tűnt fel, hogy ténfergek, akarok valamit, de közben elfelejtem mit is, semmit nem találok, nem tudom mért indultam el mert mire az asztalhoz érek már elfelejtettem. Az lett volna a csapásirány, hogy végre felhasználom az alanti képen lévő szép kis tükörskálás Deprez műszeremet. Még technikumba jártam amikor valami szeméttelepen bontottam ki valamiből ezt  a műszert. Szóval ennek minimum 63 éve.  Már akkor se egy friss darab volt, de mostanra  a digitális műszervilágban kifejezetten muzeális darab ( ezt https://www.radiomuseum.hu/kisipari_muszer.html az AI találta róla, MONDOM, hogy muzeális!). ANNYI dolgot elvesztettem azóta, költöztem vagy tízszer, volt három feleségem (na jó egy még van most is) de ez a műszer VALAHOGY megmaradt, SOSE használtam semmire, a detektoros rádiótól indultam (bizony, egy zserbós dobozba eszkábáltam bele a rádiót és a tetejére szerelt befogóban lévő germánium kristályon kellett félvezető lapkát piszkálni dróttal, hogy megszólaljon a Kossuth rádió), közbe bejött a tranzisztoros korszak, televízió, az integrált áramkörök, a számítógépek, majd a digitális műszerek, és most, 2026-ban végül egy saját építésű napkollektoros rendszer műszerfalán kap helyet. Muszáj volt, mert miután kidobni sose volt szívem, mert "jó lesz még egyszer valamire". és LŐN eljött az idő! De az agyam olyan volt mint a szecskavágó. Csak őrölt, de nem jöttek értelmes gondolatok. Talán sok volt  a negyven fok is, meg az elmúlt hetek, hónapok feszített tempója. Azzal mégcsak megbirkóztam, hogy mekkora sönt kell, hogy a 0,5 mA-es műszerrel tudjak 5 A-t mérni.. bár ez se volt egyszerű a tegnapi fejemmel, meg hát utoljára ilyen elektrotechnika példát valamikor 1961 körül kellett csináljak a villamosenergiaipari technikum második osztályában, de az Ohm törvény MÉG megy. Hiába na, rendszerek, kormányok jönnek és mennek, de Kirchhoff az ÖRÖK! Szóval kijött, hogy erre a műszerre, aminek a belső ellenállását két műszerrel is megmértem ( egyikkel 241, másikkal 242 Ω ), 0,02 Ω-os söntöt kell rátenni, hogy a kívánatos 5A-es méréshatárban működjön.  Jó-jó, de honnan vegyek ilyen pici ellenállást, ami ráadásul bírja  a rajta átfolyó max 10 A áramot?  Elvileg lehet ilyesmiket vásárolni, de biztos nem itt helyben. Kezdetben ellenálláshuzalban gondolkodtam, de rá kellett jöjjek ez zsákutca. Tegnap nem is voltam képes továbblépni, mert az agyam alkalmatlan volt bármiféle tevékenységre. Egyfajta csüggedt bódulatba estem, de akkor ennek nem is voltam igazából a tudatában. Ma viszont friss fejjel kísérletezésbe kezdtem. Elsőre rézdróttal próbálkoztam, de abból túl hosszú kellet volna, VISZONT a másfeles horganyzott lágyacél kötöződrót tökéletesnek bizonyult. Bekötöttem az áramkörbe egy méteres darabot és a mA mérőre ráraktam két mérőzsinórt  a végén 1-1 krokodilcsipesszel amiket a dróton tologattam. Eközben a mutató szépen mozgott. Innentől már egyszerű volt. Lakatfogóval mértem az "igazi" áramot és addig játszottam a csipeszekkel  amíg ugyanazt mutatta a galvanométer (na jó nem ugyanazt hanem a tízezred részét)  mint a lakatfogó.  

0,36 mA

és 3,6 A ( csakhogy ne kelljen sokat számolni)

Csípőfogóval lecsíptem a drótot a krokodilcsipeszek külső oldalán egy kis ráhagyással és a kapcsolás a rövidebb vasdróttal 0,43 mA műszermutató

és 4,3 A valóságos áramerősség a digitális lakatfogón. A múlt és a jelen találkozása.

Még gondolkodom, hogy 5, vagy 10 A-es méréshatárt állítsak be, az 5 A csábító egyrészt mert nem kell számolni (bár a 10-nél is csak kettővel szorozni), másrészt a mért áramerősség értékek zömmel 0 és 5 A közt lesznek, de néha forszírozott üzemben, amikor izzó nélkül megy a szivattyú 7-8 A előfordulhat és utálom amikor vergődik a mutatós műszer a skála tetején. De ez már csak 10 centiméter drót kérdése... még az is lehet, hogy lesz benne méréshatár átváltó... bár ahogy ez  a projekt eszkalálódik az már szinte veszélyes. Merthogy szemlesütve bevallom, hogy "hamár" van egy ekkora napelemem akkor lesz rajta egy külön szabályzott 12 V DC kimenet is egy kis 18Ah-s akkuval, nem a szivattyú, hanem egyéb fogyasztók számára, pl telefonokat és egyéb szükségeseket tölteni USB-n keresztül, pl. hálózati áramkimaradás esetén. De azért ennek a projektnek most már muszáj lesz véget vetnem, mert úgy indult, hogy J rábeszélt egy jakuzzira, és mostanra egy házi naperőműnél tartok vízgépészettel. MUSZÁJ valami végleges kapcsolótáblát kialakítsak, mert az azért skandallum, hogy a motort szabályzó autóreflektor égő kiolvasztotta a "laborállvány" szerepét betöltő műanyag zsákot és beásta magát a marhatrágyába.