Kivételesen nem a piacra mentünk csónakkal, hanem körbehajóztuk a szigetünket. Ezt a rituális tevékenységet minden évben legalább egyszer elvégezzük. A 21-es folyamkilométer táblától
északi irányban van a Balabán csatorna bejárata úgy 50 méternyire. Mindjárt egy "maszek" gyaloghíd alatt kell áthaladni.
Szemben barátságos indiánok közelednek.
EZT utálom a horgászokban! A kifogott halat miután kibelezték visszadobják a vízbe ami nem kell, ez itt egy úszóhólyag, ami nevéhez illően úszik és csúfoskodik majd a víz tetején, a jó ég tudja meddig. Amúgy a víz kristálytiszta, a tetején a sok helyütt összefüggő békalencse ellenére, viszont rengeteg a hínár, kifejezetten nehéz evezni.
Sajnos a csatorna borzasztóan elhanyagolt. Minden évben elpanaszolom, most sincs ez másképp, hogy ha így megy tovább, hamarosan már kajakkal, kenuval se lesz "járható" a víz. Ez a letört vastag fatörzs nemsokára a vízbe fog zuhanni és attól kezdve itt nem lesz átjárás.
Sajnos a csatorna önkormányzati terület, arra pedig a város szűkös büdzséjéből soha nem lesz pénz, hogy pár száz milliót költsön a meder kotrására, bedőlt fák kivágására. Technika se nagyon létezik szerintem rá, kotró, markoló, ami úszik a vízen nem fér be, amit kikotorna azt meg nincs hova tenni. Mondjuk ha a Vízügy kezelésében lenne a csatorna akkor se sok remény lenne a megjavítására, jellemző, hogy a 21-es folyamkilométer tábla lefényképezéséhez is helyezkedni kellett, mert a körbenőtt növényzetnek csak egy kis nyiladékán át lehetett látni a táblát. Amióta felállították, itt nem vágták az ágakat, a táblát meg nem festették újra mióta kijött a műhelyből. Semmire sincs pénz eben az országban, ami karbantartás.
A szigetünkre vezető két híd közül ez a hajózás szempontjából kellemesebb, ez alatt ülve át lehet férni.
De ez alatt csak hanyattfekve, azt is óvatosan, hogy a beton le ne horzsolja az orromról a bőrt.
Ahol a vízből kiálló tuskók vannak, előszeretettel napoznak a teknősök. Jól meg kell nézni őket, hogy az ember észrevegye mi is az, mert a békelencse tökéletesen álcázza őket, ez itt két teknősbéka.
Ez meg egy magányos hüllő, nagyon bátor, hogy ilyen közel engedett magához bennünket, mert amúgy félénkek, "lábujjhegyen" evezve és suttogva közelítettünk hozzájuk, de így is többnyire beugráltak a vízbe, mielőtt le tudtam volna fényképezni őket.
A csatorna déli végén egy teknőtlen béka napozott. Ő sokkal bátrabb volt, egész közel engedett magához minket, sőt J még meg is birizgálta az evezőjével és akkor is csak egy rövidet tempózott arrébb.
Ez a tegnapi csülkös bableves a kedvenc lóbabomból, amiből ültettem is a kerítés tövébe.
Hát így élünk mindig.