Hát elég undorító volt. Gyakorlatilag telesz@rta a jószág a futókereket és szétkente rajta a belső hengerpaláston. Levagdaltam róla a kartonpapír burkolatot és a rácsot kislaugoztam. Némi tépelődés után J javaslatára, az általa a padláson rejtegetett 5 mm-es Polifoam lemezből szabtam rá új burkolatot (ő is ugyanakkora gyűjtő mint én HA NEM NAGYOBB)
Vágtam két tartalék csíkot, ahogy elszennyeződik cserélem és kimosom. A gyors cserét kárpitos gumihevederek biztosítják, varrtam két feszes végtelenített szalagot ami tartja a rácsdob külső oldalán a Polifoam lemezt.
Korábban probléma volt az etető edény. Amíg könnyű tálka volt, felborogatta. Lett nehéz üveg hamutartó, azt teleszórta a forgácsalommal. Hegesztettem ezt a dögnehéz vas spécit. Nem tudja felborítani és a magas perem miatt fel kell kapaszkodnia, hogy enni tudjon belőle, viszont remélhetőleg már nem tudja átemelni belé az almot.
A táplálék betöltése a szürke bontott PVC lefolyó csődarabon át történik (még a felduzzasztott, korábban a mosdószifonhoz csatlakozó rész is passzolt a vastagfalú acélcsőhöz), pont ekkora darabot találtam a kertvégi szemétdombomon.
A karika egy szétrohadt szekérkerék közepének fa alkatrészeit fogta körbe amin a tengely átment, a feneke a háztető lemezmaradéka, a fenéktől 1 cm-re véget érő acélcső még Amapola építéséből maradt. Szóval továbbra is recicling. Viszont a csepegtető nyalogatós itatóedény az gyári kínai, erre rászántam 800 forintot.
A műszer az alvó kuckó hőmérsékletét mutatja.