Hajónapló

Pontosítottam a tegnap kiszabott deszkákat amik a tolótető nyílását keretezik, kifurkáltam és sűlyesztettem a felerősítő csavarok furatait, átcsiszoltam és lepácoltam, majd száradás után ismét lecsiszoltam és pácoltam őket a szalon mahagóni szinére. Amikor délután melegebb lett, a fuxban  elkezdtem lehajtani és hegeszteni a a kályha mellé kerülő karfa laposvas tartóját. Közbe jöttek a TV-sek, volt másfél óra duma, meg filmezés, ebből lesz valamelyik reggel egy 3 perces műsor.  Ennyi elég belőlem, végül is nem vagyok egy Bigbrader.  Ma megjelent rólam a cikk a "Meglepetés"-ben.  Mit mondjak... Én annakidején kérdeztem miért nem használ magnót a riporthoz, de azt mondta, jobb szeret jegyzetelni. Így meg elég más lett mint amit mondtam, de hát végül is sok jelentősége nincs, hogy Újpestre tette át a születésem helyét Angyalföld helyett, zászlót írt lobogó helyett, meg más ilyenek. Pláne azok szemében akik bulvárt olvasnak. Hallottam egy történetet, nem mondom kitől, ne legyen belőle baj. Egy már megszünt bulvárújságban egy, az idősebb korosztályhoz tartozó, tehát tekintélyesebb újságírónő minden reggel lerakott maga elé egy bögre kávét, meg három csomag cigarettát, telefonált egész nap, közben megírt három cikket. Telefon a neves szinésznek:

"Mit csinált a hétvégén?....  -Igeeen, és mekkora halat fogott?..... Naaa, volt az nagyobb is!" Pár telefon, utána a szenzációs cikkek, ki se mozdult az irodából, abban az évben ő lett az "Év Újságírója". Nem kell ide "oknyomozás".

A kályha és a szofa közti bő 5 cm hézagban két rézlemez óvja a sugárzó hőtől a szofa ülőpárnáját, meg majd az ágyneműt, ha leengedett asztalnál azon az oldalon is alszunk. A két jó hővezető lemez közt, illetve a belső lemez és a szofa, meg a külső lemez és a kályha közt lévő, összesen négy-, mintegy 1cm vastag légrésben felfelé áramló levegő a legtüzesebbre felmelegedő kályha esetén is tökéletes védelmet nyújt, se az ágynemű, se a párnáról lelógó fülem nem fog megsülni. Nekiláttam ezeknek a lemezeknek a végleges felerősítéséhez, idáig csak úgy jól-rosszul oda voltak állítgatva. A dolgot az komplikálja, hogy akarok egy karfát is oda, hogy ha kilóg a könyököm étkezéskor, nehogy a tüzes kályhához érjen (volt már rá példa, merthogy megszoktam a kályha hideg korából). Kiszerkesztettem hogy nézzen ki az egész, rajz nélkül képtelen vagyok dolgozni, egy léptékhelyes vázlat sok későbbi problémának elejét veszi. Sajnos a tegnapi napos időt mára borongós havazás váltotta fel, (Bezzeg tegnap amikor kijött a medve, hogy sütött a nap! Na lesz is kemény tél áprilisig a fene vinné el!) és a karfa és a lemezek tartóját acéllemezből kellene szabni, hegeszteni de minden fémmegmunkáló eszközömet visszatalicskáztam a hajóra, a fuxban meg piszok hideg van, ezt a munkát felfüggesztettem a jobb idők beköszöntéig, mert nincs kedvem a hóban mindent visszahurcolni az árbocműhelybe. Nem kell tán túl sokat várni, mert pl. tegnap amikor a nap erősen sütötte a vörös decket és a fekete hajóoldalt, egész kibírható volt a hőmérséklet a fuxban berendezett lakatosműhelyben. Mindenesetre van elég más, végezhető dolog. Fejfelett dekopír fűrésszel körbevágtam a mindezidáig összevissza kilógó mennyezeti burkolat léceit a bejárati tolótető alatt. Ezt különösen utálatos meló, mert lehetetlen elkerülni a nyakba, szembe hulló fűrészport, még élénken emlékszem amikor hasonlót követtem el a felülvilágító körbeszabásánál, pedig az jó három éve volt. De többet nem kell ilyet csinálnom az életben. Kiszerkesztettem és kiszabtam kőrisfából a szalon bejárat tolótető keretének burkolatát. Engem is meglepett, milyen jól sikerült, valahogy tartottam az illesztésektől, merthogy macerás volt a fűtés miatt csukva tartott ajtók mellett a méricskélés illesztgetés, de szinte egyből jó lett. Holnap már csiszolom, pácolom, tán fel is szerelem, attól is függ mennyire tartanak fel a TV-sek. Merthogy rámbukkant a bulvármédia. Na olyan celeb nem leszek soha mint a Győzike, vagy a Kiszel Tünde, nyilván baj, hogy túl jól beszélem a nyelvet, de ebben a politikailag túlfűtött hangulatban gondolom keresnek semleges híreket is, na ez lennék ezek szerint én. Sajtó nyelven a "kis szines". Kezdődött tavaly a Jacht magazin cikkével, aztán egy hosszabb szünet után folytatódott az Index riportjával, (na jó ez még nem bulvár) azt olvasta valaki a Csepel újságtól és csinált egy riportot velem decemberben, ezután felgyorsultak az események, lett cikk rólam a Napi Ászban, a Meglepetés Magazinban, ma jött két lány a Bors-tól és holnap jön az RTL Klub stábja. Úgy tűnik a média egymástól szerzi a témát. Négyükről azt se tudtam, hogy vannak. Ja, és a Dénes Pisti a Vitorlázás főszerkesztője jó egy éve igéri (legutoljára pár napja) hogy kijön egy fényképezőgéppel, mondjuk mindenkit szívesen fogadok, de őt külünösen, nemcsak a régi barátság, közös családi vitorlázások okán, hanem azért ha egy szaklap ír az emberről az azért mégiscsak más, az már "valami".

Viszont a szalonban az összes végleges padlódeszka a helyén lapul a kidobott szállodai ajtókból készült ideiglenesek alatt (hogy ne koszolódjanak, sérüljnek ebben a sáros bakancsos bemászkálós időben) már csak az alkalmas, ütömvágommunka fogytát várom, hogy lelakkozzam és felszedő veretekkel lássam el őket.

Miután az utakat úgy takarítják, hogy a hókotrók felnyomják a havat a járdára, tegnap kifelé és hazafelé is olyan kűzdelmes volt az utam gyalog (hétvégén nem jár a csepeli busz sem) az OBI-tól a hajóig a majd térdig érő hóban, hogy ma, miután továbbra is esik, itthon maradtam. Most a gép előtt ülök pokrócba bugyolálva (hja, aki hajót épít az csak 18 fokra fűti a szobát, az étkezőben még ennyi sincs, csak ami a szobából kiszivárog, spórolni kell) és retro filmeket nézek. http://film.indavideo.hu/video/f_budapest_retro/ Felelevenednek a képek nyomán fiatalságom eseményei, helyszinei és figurái. Pl nézve a katonatisztek dagadt bárgyú fejét, eszembe jutnak a katonakorom előljárói, a hájas, ostoba hivatásos tiszthelyettesek és tisztek, nyaktól köldökig zsírpecsétes zubbonyaikban, ahogy lapos aktatáskával besétálnak a jutassi laktanya élelmiszerraktárába és degeszre tömöttel jönnek kifelé, miközben mi hétszám esszük a sárgaborsót. Meg nézem a narrátor szövege szerinti "kényelmetlen" klubfoteleket, amiket a modern idők "kényelmes" kagylófoteljeire cserél a szocialista dolgozó. A http://film.indavideo.hu/video/f_balaton_retro/-ban még több régi ismerős arc is feltünk, de milyen fiatalok!

25cm hó esett le az éjjel és délelőtt. Csak délutánra állt el a hószakadás. Úgy, hogy kénytelen voltam mégiscsak venni az OBI-ban kifelé menet egy hólapátot. Gyerekhólapátnak árulják, mert kicsi és rövid nyelű, de a hajóra pont ez a jó. A cockpit ponyvájáról alulról lökdöstem le a hó nagyját, nehogy valahogy benyomja a súlyos teher, kiváltképp, hogy további jelentős mennyiségű hóra számíthatok, ha hinni lehet a meteorológiának. Kiváncsi vagyok hány rosszul épített, mintaszerűen "megközbeszereztetett" háztető fog beszakadni az elkövetkező napokban. Aztán a deckről is lelapátoltam az így jó félméteresre felmagasodott tömeget.

Tüzeléshez be kellett forgassam a szélkakast szélirányba, mert a hó súlya alatt magától nem volt hajlandó. Mielőtt ez eszembe jutott volna többször is sikertelenül próbálkoztam a begyújtással.

Folytattam a padlódeszkák illesztését, bár nagyon megnehezíti a munkát a magas hóban való ki-be mászkálás.

Mindíg ez van, ha nagyon elfáradok, korán lefekszem, de mert legfeljebb hat óra alatt kialszom magam, most is fél négykor már felébredtem. Már mennék a hajóra, de a BKV csak hatkor kezd gondolom. Azt írja itt az egyik komment, hogy "Miért nem Máltán jegyezteti be a hajót?" Hát kedves  JoeHorseDick ennek több oka is van. 1.Nem tudom miért pont Málta lenne a jó, hiszen ha csak el akarnék menekülni az adó elől a legtöbb idegen ország alkalmas lehetne, de... 2.Az adótörvény szerint a tulajdonos számít, tehát ha máshol van bejegyezve a hajó, de magyar a gazda, akkor is fizetni köteles. Más kérdés persze, hogy el lehet titkolni, de jó lenne már egyszer betartani a törvényeket mindenben. Hogy vége legyen az "ők ezt találták ki, de mi jól kitaláljuk, hogy mégsem úgy lesz" ezerkétszáz éve tartó magyar átoknak. 3. Nekem aki nem legújabbkori hobbimagyar vagyok, fontos, hogy "megmutassam a lobogót". Ami nem egyszerűen egy szines textildarab, hanem a hazám jelképe. Hogy a hajómat aki meglátja és megtudja, hogy én építettem, netán azt mondja magában, hogy "hm, ... magyar létére...?" Merthogy a "magyar" a tőlünk nyugatra élők legtöbbjének, ellentétben az itthon egyre nagyobb tömegekben gyökeret verő "mi vagyunk a világ legtehetségesebb népe, csak mindíg valaki elnyom" (és még van is benne igazság)romantikus nemzettudattal szemben, a lenézett keleti, pláne balkáni, másodrendű, leginkább csak a simlizéshez értő, dörzsölt emberfajtát jelenti. Nem bújok álarc mögé, ha van is nicknevem (ezt se én adtam magamnak, az első hajóm után rámragasztották) két kattintás után mindenki megtudhatja minden adatomat, ahogy a véleményemet, a nemzeti hovatartozásomat se titkolom, vagy változtatom pillanatnyi érdekeimnek megfelelően.

Este lett, vacsora után vagyok. Ezen a télen még nem fáztam annyira, mint ma reggel, amikor a hajóra gyalogoltam a Kvassay hídon. Pedig enyhülésre számítottam, merthogy hóesést jelzett a rádió és délelőtt meg is indult, de ehelyett volt legalább minusz tíz fok és beretválta a képemet a szél. Mivel a padlódeszákkal jövök-megyek a műhely és a hajó közt (helyszinen próbálni, műhelyben méretet igazítani, ismét próbálni, mégy egy kicsit igazítani) a hóban caplatva, folyamatos a küzdelmem a latyakkal, amit a leggondosabb lábtörlés ellenére is folyamatosan behordok a szalonba. A már méretre igazított deszkákat a helyükre illesztve lefedem a korábbi, kidobott ajtólapokból szabott 2005-től mindezidáig szolgáló ideiglenes padlódeszkákkal, hogy ne sérüljenek, koszolódjanak, különösen, hogy még nincsenek lelakkozva. A lakkozást majd a cockpitban végzem, ha kitavaszodik és melegebb lesz, hogy a kétkomponenses parkettlakk megkössön, merthogy ezt a munkát  a  műhelyben a hideg miatt, a fűtött szalonban meg helyhiány miatt nem tudom most végezni. Nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire elegem van már a télből! Nagyon szeretném már az utolsó beltéri famunkát a bejárati ajtószárnyak belső, hőszigetelést takaró  faburkolatát, meg a tolótető belső burkolatát megcsinálni, de ehhez hosszasan nyitva kellene tartani az ajtókat, ami ilyen hidegben szóba se jöhet. Ha kész leszek a padlódeszkák méretre igazításával és helyre illesztésével, megpróbálom minden alkatrészüket nagy pontossággal előregyártani és ha megenyhül az idő egy gyors munkafolyamattal felszerelni. Ezután már csak apró belső munkák lesznek, persze elég sok apró és ugye sok kicsi sokra megy, de akár azt is mondhatom, a szalon már vízretételkész .

Ma reggel a Fiala különféle pártszimpátiákról és ehhez kapcsolódó párt-, és szavazói hűségről beszélt.  Lehet, hogy én nem vagyok normális. Énnekem SEMMIFÉLE pártszimpátiám nincsen, egész pontosan csak párt unszimpátiáim vannak. A szavazáshoz egyetlen egy segédeszközöm van, (Marton Frigyestől loptam) ha mindenféleképpen muszáj lenne valamelyiktől használt kocsit vennem, melyiket választanám. (na így se egyszerű) Pedig olyan jó lenne ha találnék egyet aminek hinni lehet! Ilyen borongós hangulatban mentem Amapolára, és továbbra se volt ami jobb kedvre derített, merthogy ma az a baj ért, hogy a csarnoképületből ahol idáig szívességből dolgozhattam kiakolbólintottak. Mondjuk szép, hogy idáig megtűrtek. Végül is, miután nem tudnék télvíz idején, különösen ebben a csikorgó hidegben és hóban kiköltözni, kénytelen voltam tavaszig bérbe venni kemény pénzért 20m2-t az ottlévő cuccok raktározására, esetenként ottdolgozásra. Na ez a költség NAGYON nem hiányzott. Ma elkezdtem összehúzódzkodni 20m2-re. Fogytán a tüzifám, kénytelen voltam körülnézni a területen. Szerencsére a fa nem érték, pl a fémgyűjtők lebontottak egy teherautó pótkocsit, de otthagyták kazalban a deszkáit. Elkezdtem felaprítani, tán kitart tavaszig. Tegnap kifakadtam a hajóadó ellen a Klubrádió délutáni betelefonálós műsorában. Miután e blog kommentezői közt is volt érdeklődő, aki nem hallotta mit dühöngtem, itt meghallgathatja gondolom néhány napig még. http://www.klubradio.hu/index.php?id=33%23c , a 2010-2-26   2. rész    0:07:15-től indul.

Helyén az asztal. Ma végre nem az ölemből ebédeltem, hanem rendes kultúrember módjára asztalnál, igaz egyelőre még újságpapírral megterítve, merthogy még nincs véglegesen lelakkozva a munkafelület.

Miután a láb az asztal egyik széléhez közel van, kényelmesen ki tudom nyújtóztatni a lábaimat. Aztán összerogyasztva így néz ki.

 Így rá lehet rakni az üléstámlák két szivacspárnáját, amitől egy nagy franciaággyá alakul a szalon "U" alakú szofája.

 Persze majd ha lesz időm rá, nem ezek a lomtalanítás elől mentett szivacsdarabok lesznek mindenütt, hanem készitek szép kárpitozottakat.

Tegnap a kislányomnál fürdőszobát csempéztem, nem mentem ki a hajóra. Eredmény; ma reggel (miután egy napig nem fűtöttem) minden vizem befagyott. Kint volt legalább minusz 10-12 fok éjjel, a headben még a vödör víz is befagyott. Hogy bent hány fok volt nem tudom, mert az elem is ledermedt a hőmérőben, ami a külső és belső hőmérsékletet mutatja, illetve regisztrálja a max. és minimumot. Remélem nem károsodott semmi, a szekrény padlója alatt lévő édesvízszivattyút, okulva a tavalyi bakin, villannyal fűtöm. Reggel mindíg gyújtós aprítással kezdek a cockpitban, (ilyet is csak vashajón lehet csinálni, hogy az ember fát vág benne) de olyan hideg volt, a kezem majd ráfagyott a valaha Malaysiában vásárolt  machettára amivel a gyújtóst vágom. Ezen okulva ma a műhelyben előkészítettem a reggeli begyújtáshoz egy adagot. Mielőtt este eljöttem, mégegyszer megraktam a tüzet, így reményeim szerint reggelre nem lesz olyan dermesztő hideg a szalonban átöltözni. Olyan hideg van, hogy hazafelé jövet még a lányokat se láttam a pár napja Weiss Manfrédra átkeresztelt Szabadkikötő úton strichelni, biztos félnek, hogy befagy a marketing szemponból gyengén hőszigetelt portékájuk. 

Mindenki figyelje az akril festékspray alján lévő szavatosságot! Én megszívtam. Lejártat vettem, csak köpköd, nem fúj rendesen. Ezért nem tudtam ma befejezni az asztalláb festését.

Körbenéztem a neten hegesztőtrafó ügyben. Nos a Nefelejcs utcai Trakis-Hetra boltban olcsóbban kaptam, mint az OBI-ban amit kinéztem. És rendesen ki voltam szolgálva barátságos emberek által, kipróbálhattam egy próbahegesztésre két fajtát is és a kiválasztotton kérésemre kicserélték egyből az elektródafogót egy jobban kezembeállóra anélkül, hogy külön pénzt kértek volna érte. Amúgy mindíg itt veszem a hegesztőelektródákat, három sarokra lakunk a bolttól, de nem ezért voltak kitüntetően kedvesek, annyira azért nem vagyok gyakori vásárló, kb. évente veszek egy dobozzal. De van azért aki megbecsüli a vevőt. Csak ajánlani tudom őket trafó, inverter, akkutöltő ügyben. Remélem nem fognak tönkremenni. Mindenki kínlódik. Pl a lakatosok visszahúzódtak a csarnokuk fele alapterületére, merthogy négyzetméterre fizetik a Vízügynek a bérleti díjat. Beindulhatna már valami, mert a kicsik nem bírják tőkével az ínséges időszakot. Ha ennyire elfogy a munka, mindenki visszamenekül a feketegazdaságba, vagy ami még annál is rosszabb, feladja.

Vidáman hegesztek az új apparáttal, összeállt az asztalláb, bevallom kicsit féltem ettől a munkától, nagyon pontosan kellett dolgozzak, nem lötyöghet egy kicsit sem, de meg vagyok elégedve az eredménnyel. Ha minden igaz, holnap készre hegesztem, letisztítom a varratokat és lefestem.

Negyedik napja esik a hó, egész komoly mennyiség. Legalábbis a decken. Mégiscsak kellett volna vennem a hajóra akciós hólapátot, akkor most biztos nem esne. A cockpit aránylag védett a remekbeszabott ponyváim alatt hálistennek, bár a a réseken  befújja a havat helyenként a szél, majd fejlesztem még a technikát.  Mondjuk sokat nem hátráltat a munkában, egész nap műhelyben dolgozom, de iszonyatosan csúszik a deck, nagyon kell majd a csúszásgátló réteg. Tegnapelőtt megkapta az asztallap a végleges szinét,  lakkozni majd akkor fogom ha már a helyén lesz, mert itt a műhelyben nagyon hideg van, nem kötne rendesen a kétkomponenses lakk. Dolgozom a csuklós lábon, nem egy egyszerű dolog, de meglesz. Az acél anyagot nem sikítóval darabolom, hanem dekopírfűrésszel. Még valamikor tavaly próbaképpen vettem nem is drágán Makita fűrészlapokat amik mégcsak nem is vidiások. Nem fűztem hozzájuk nagy reményt, de legnagyobb meglepetésemre úgy viszi a zártszelvényeket, 3mm vastag lemezeket, mint a vajat. És nagyon sokáig elég egy fűrészlap. Külön előny, hogy tizedre pontosan lehet vele dolgozni, nem úgy mint a sarokcsiszolóval. Kellemes meglepetés. Aztán jött a kellemetlen. Tegnap este kikapcsolt a hegesztőtrafóm túlmelegedés védelme. Sebaj, ilyenkor várni kell amíg lehül. Amikor egy idő után bekapcsoltam, büdös lett és sötét. (egy munkalámpa mellett dolgozom, ami a gépek tápjáról kap áramot) Ma szétszedtem, kimértem, menetzárlat. Dobhatom a kukába. Újat kell vegyek. Ez a költség nagyon nem hiányzott. Jöhetnétek a maradék könyvekért! Legalább azok, akiknek őrizgetem a sorszámozott példányait...

Rémálom volt a ma reggeli kifelé menet. Ugye hiába fejeződött be a BKV sztrájk, mivel tegnap este robogóval tértem haza, ma azzal kellett kimenjek, mert itthon nincs hely igazán hova rakjam, félek, hogy vagy ellopják, vagy szétszedik. Már este sejtettem, hogy baj lesz, így korán ébredtem, kinézek, hát lőn, friss porhó borította az utcát. Mielőtt még beindult volna a forgalom nekivágtam az útnak, iszonyat volt a flaszterkövön csúszkálni, de az igazán veszélyes a még letakarítatlan Könyves Kálmán körút volt, főleg a szerencsére még gyér autóforgalom miatt. Az autózókat a lehető legkevesebbet érdekelte az, hogy éppen a keréken maradásért küzdök, pontosan úgy száguldottak el mellettem a még szinte üres úton, mintha semmi veszély se lenne. Fél hatra nagy megkönnyebbüléssel értem a hajóra. Így aztán jó hosszú munkanapom volt. Nekiláttam az asztal összerogyasztható lábait elkészíteni. (Az ötlet a "P" barátomtól származik, akivel szinte naponta "beszéljük meg" Emailben hajóink dolgait. Néha szidja az ember a globalizációt {mondjuk én nem nagyon} de azért ez egy csoda, hogy én itt, ő meg Ausztráliában és mégis....)

Egy kis méreg közben. Miközben ezeket a sorokat írom szól mellettem a TV-ben a Discovery chanel műsora. Hogy egy ismeretterjesztő filmben milyen csapnivaló a magyar fordítása a narrátor szövegének, az kétségbeejtő. Egyszerűen döbbenet, a gagyit gagyira halmozó igénytelensége  korunknak. Azt mondja a beszélő, miközben a képen valaki helyére tesz egy csapszeget, hogy elhelyezi a "cöveket". Egyszerűen fogalma se volt a fordítónak mi látszik a filmen. Annyira hülye, vagy annyira nem fizetik meg, hogy csak ezt adja az alamizsnáért. Szörnyen fel tudom magam bosszantani az ilyen igénytelenségen.

"P" azt tanácsolta, csináljam az összecsukló asztallábat fából, de inkább 40X60-as zártszelvényből készítem, így erősebb és tartósabb lesz. (Discoveryben szájharmonikát csinálnak, egy automata csavarokat hajt a fatestbe, azt mondja az alámondás: A gép "összeszögeli"... Anyátok!) Ma leszabtam az alkatrészek egyrészét és két zsanért fel is hegesztettem. Így fog működni.

 Hála a robogónak, már fél nyolckor a hajón voltam. Mondjuk kicsit huzatos az utazás. Felváltva csinálom a szalon étkezőasztal-lapot és a padlódeszkák méretpontosítását, ahogy kötnek a ragasztások. Ez mindenféle gyalulással, marással, ragasztással és csiszolással jár. Az asztallapnak elöször készítettem egy 80X60cm külméretű mahagóni keretet, ez 30mm vastag és 50-60mm széles, amit a maradék kevés anyagom kiadott. Sajnos már csak vicik-vacak darabok vannak a valahavolt remek, bontott anyagból. A sarkain 30mm-es sugárban lekerekített keretet a belső oldalon körben alul-felül 9mm mélyen kimartam és pontosan beleillesztettem mindkét oldalon egy-egy 9mm vastag főzésálló ukrán nyír rétegelt furnérlemezt. Az asztalnak egy lába lesz, ezzel még lesz gondom, mert ezt összerogyaszthatóra kell készítsem, hogy le lehessen sűlyeszteni, amikor az asztalból és az azt "U" alakban körülvevő szofából franciaágy lesz. Az egymástól 12mm-re lévő alsó és felső rétegelt lemez közé oda ahol a láb lesz, beragasztottam egy kőrisfa betétet, ami befogadja majd a lábat rögzítő csavarokat.

A  kép felső részén látszik hogy ragad be a köris betét. Hogy ez se legyen egyszerű, szerkezeti okokból a láb nem az asztal közepén van. (A kép alsó részén egy padlódeszka szélesedik 13mm-el.)

Szóval jó kis bíbelődős meló, de alakul.

 Itt már a felső lap ragasztódik a keretbe. Hogy a culagok ne ragadjanak hozzá a kinyomódó ragasztóval a munkadarabhoz, folpack fóliát rakok mindenütt alájuk.

És estére kialakult a végleges asztallap. A világos rész mahagóni pácot kap majd, mely kihozza a nyír  furnér szép virágos mintázatát és így illeszkedni fog az uralkodó szinvilághoz, majd az egész több réteg kemény parkettlakkot. Végül is hosszas töprengés után lemondtam a gyakran szokásos kiemelkedő peremről az asztal széleken, mert engem határozottan zavar étkezéskor, hogy töri az alkaromat. Majd ha dülöngél a hajó, csúszásgátló terítőt használunk.

Megszívtam a BKV sztrájkot. Tegnap járt a 2-es villamos, arra számítottam, hogy ma is úgy megyek, ahogy tegnap hazajöttem, 2-es villamossal és a Kossuth téren átszállva metróval, de ma, miközben sokadmagammal várakoztam a villamosra a Kossuth téren, jött egy nő, aki közölte, hiába várunk, mert a 2-es nem jár. Visszaszálltam a metróra és elmentem a Népligetig, onnan meg gyalogoltam, mint '56-ban. Pár kilométeres séta után fél tízre már a hajón is voltam. De mostmár nem bízom bennük. Kiszámíthatatlanok. Visszaültem a robogóra, kicsit melegebben kell öltözni mint nyáron, de függetlenítettem magam a BKV-tól. Az az igazság, hogy nem vagyok szolidáris egyik féllel sem. Ugye a dolgozók az egyszer már megszerzett juttatásaik fennmaradásáért kűzdenek. Ez rendbenlévőnek látszik. De az egész ország szarban van, mindenkinek meg kell húzni a nadrágszíjjat. Azt mondja a BKV-sok sztrájkjára vasutassztrájkkal "rászolidarított" Gaskó, hogy azért kell szolidárisnak lenni, hogy minden dolgozó érezze, nincs egyedül, ha majd ő is sztrájkol. Csak az a baj, hogy most olyanok nem tudnak bemenni dolgozni, akik soha se fognak sztrájkolni, esélyük sincs a bérharcra, örülnek, hogy a pénzügyi cérnaszálon billegő vállalkozásuk, munkaadó cégük nem húzza le a rolót éppen és szünik meg a szánalmas kenyérkeresetük. Ugyanakkor azok ellen megy a sztrájk, akik évtizedek óta nem ültek buszon, villamoson, mert még a gyereküket is autó viszi az iskolába. Azok ellen megy a sztrájk, akik talicskával tólták haza a pénzünket a BKV-tól,  de olyanok sztrájkolnak, akik közt százból van egy aki bemondja a megállókat és mielőtt kitört volna a munkalassítási buszátvevősdi, simán kijött olyan autóval a garázsból, ahol két napja száradt a padlón a hányás. (láttam) Szóval mindkét fél sorai közt jócskán vannak szarháziak, ebben az országban mindenki "megéri a pénzét", most nézem félszemmel a hiradót, a magas tárgyaló felek ülnek egymással szemben és kedélyesen röhögcsélnek.

No így néznek ki a szalon tegnap és ma befejezett furnérozásai. A szófa backboard felőli oldalfalát, bár  bakelit burkolat és alatta 8 cm hőszigetelés és párazáró fólia van, még 5mm vastag polifoam habbal is leburkoltam, hogy semmiféleképpen se legyen hideg, ha az ember odaheveredik és a pucér feneke a falhoz ér. Erre jön majd a fekvőpárnákkal azonos anyaggal történő kárpitozás.

Túl sokat nem dolgoztam ma, mert kész lett az autó, el kellett hozni. Mivel úgy alakult az életem, hogy lassan mindenki akivel kapcsolatba krülök rendes hajósember, természetesen a karosszérialakatos is az. Lévén BKV sztrájk, nem tudtam elmenni a kocsiért Pest határába a XVII kerületbe, (ha meg odarobogózok, hogy hozom vissza egyszerre a robogót és az autót is) értem jött két barátjával kocsival és egyuttal mindjárt Amapolát is megcsodálták. (Azért mostmár van ez-az amivel dicsekedhetek.) Mindhárman horgásznak, motoroshajóznak, Dunán, Tiszán, pl a mesternek olyan hajója van (megnéztem a képeit) ami egy aluminium rocsótest, megmagasította az oldalát és készített rá egy felépítményt kidobott Polski Fiat és Trabant kasznikból. NAGYON jól néz ki. Ez a magyar virtus! Bemenni a boltba kivágni a pénzt és vinni a hajót, ilyet minden hülye tud, ha van rávalója. De a semmiből valamit, a sz@rból várat építeni, olyat ami működik, ehhez fantázia, kitartás és szakértelem kell. Ennek kéne kihúzni a gödörből az országot, de nem látszik, hogy nagyban is működne a dolog. Nagy szerencsém volt hogy rátaláltam erre az emberre,  (egyik könyves látogatóm ajánlotta) remekelt az autó rendbehozatalában, ezek után semmi gondom nem lesz a műszaki vizsgán, hogy miből mit csinált álljon itt néhány kép! Ilyen volt:    

És ilyen lett:

Elkezdten felrakni a szegélyléceket a fal- és mennyezetburkolatok találkozásánál. Az volt a tervem, hogy ma be is fejezem, de olyan szép idő volt, hogy a délután nagyobbik részében a hajó mellett letakarva tárolt tüzifa maradékot  hordtam fel a cockpitba. Ezt pont ilyenkor kell csinálni, amikor nem esik az eső, hogy ha majd rossz idő lesz, ne kelljen kimenni a hajóról tüzelőért, csak kényelmesen a cockpitból rakni a kályhát. Amit az egész télre hittem, hogy kitart, biztos nem lesz elég, túlzottan optimista voltam, nagyjából január végéig fog kitartani, pedig még egy csomó egyéb fát is felvágtam, felhordtam és eltüzeltem mellette, ami az árboc és padlódeszka készítés során keletkezett. Ma úgy éreztem magam, mint Amundsen, amikor a Déli Sarkról visszatérőben egymás után ette meg hűséges szánhúzó kutyáit, amikor az utolsó tüzifadarabok felhordása után a hajóépítés során étkező és munkaasztalként, festőállványként, végül tüzifatárolóként szolgáló éttermi asztalt is felaprítottam tüzelőnek. Korábban már megemlékeztem erről a remek, két szállodában is szolgált "munkatársról", ezen a télen utoljára tesz szolgálatot nekem mint fűtőanyag, melegítve hitvány testemet, álljon itt mementóul a leltári jele, PANNONIA  SZ. V. V. 102484 E . Még egyéb fahulladékot, maradékot is felfűrészeltem és elraktároztam a cockpitban, éppen befejeztem a munkát, amikor egy rendkívül lelkes hajónéző érkezett, bár némi csalódást okozott neki, hogy a hajó vasból van, ő fára számított. Na elpofáztuk a délután maradékát, így holnap tudom csak befejezni a szegélyléceket, feltéve, hogy ki tudok menni a hajóra, mert úgy tünik BKV sztrájk lesz.

Befejeztem a burkolatok lakkozását. Az igazság az, hogy lehetne szebb is. Valahogy a felhólyagzások kivasalgatásával, a javításokkal nem a legtökéletesebb. De azért elég szép, a hibákat csak én veszem észre (meg majd "J" a röntgenszemével) amikor nagyon odanézek, mert tudom, hol keressem őket. Holnap felcsavarozom a szegélyléceket.

Két könyvet olvastam ki legutóbb. Mindkettőt a Trinexus kidobott szemétjéből kukáztam, én könyvet szemétben nem hagyok. Az első Flaubert "Bovarynéja", a második Darvas "Törökverője". Előbbi ugye világhírű remekmű, de nekem nem jött be. A maga korában hatalmas botrányt kavart szexuális töltésű regény mai szemmel lányregény. A maga korában írói bravúrnak számító aprólékos leíró részletek mérhetetlenül unalmassá teszik a mai "eksöndús" cselekményhez szokott olvasó számára a könyvet. Bevallom féloldalakat ugrottam át, várva, hogy "legyen már valami". Elmúlt az a kor, amikor komótosan éltek, haltak a népek. Hogy ez jó vagy rossz? Szerintem néha jó, néha rossz, értelmetlen rajta töprengeni, ez van. A "Törökverő", Darvas József történelmi regénye, mely Hunyadi János életét dolgozza fel, figyelemreméltó mű. Más kérdés, hogy az a nyelvezet, melyet a régi emberek szájába ad a szerző, lehet akár kortükör is, de elgondolkodtam, hogy vajh milyen nyelven beszélhetett Husz János Zsigmond királyhoz (feltehetően latinul), amit a szerző simán archaizáló magyar nyelven szólaltatott meg? Ez nem stílustörés? Egyáltalán van e jó megoldás erre? Mindenesetre a nemes tartalmú merített papírra nyomott, eredeti metszetekkel illusztrált régi Dante kiadású könyv nem érdemelte meg a szemétbe dobást.

Csiszolom, lakkozom a kivasalt falburkolatokat. A kétkomponenses parkettlakkot 1:3 arányban kell keverni. Ilyen kis mennyiségben ez nem egyszerű dolog. Ugye ezt a kiszerelést arra találták ki, hogy egymásba borítva összekeverni és felkenni. De én kis mennyiségeket használok fel egyszerre. A megfelelő arányban való keverés nem egy egyszerű dolog. Én mindíg elraktam azokat a dolgokat, amikről azt gondoltam, hogy egyszer még szükségem lesz rájuk. Persze nem szabad elfelejteni, hova raktam őket. Volt egy igazgatóm (amúgy tiszteltem, sőt szerettem és azt hiszem jó barátok lettünk az évek alatt), aki az ellenkezőjét vallotta, szerinte azt amire az embernek egy évig nincs szüksége, azt ki kell dobni. Annakidején sok, általam még megőrzendőnek vélt holmit dobatott ki velem a Volga és a Novotel szállodákban. Nos most jól jönnek azok az egyszer használatos injekciós fecskendők, amiket Uraiújfalun raktam a zsebembe, úgy 40 éve amikkel a Csiga haverom oltotta a naposcsibéket. Ezekkel remekül tudom adagolni akár néhány ecsetvonásnyi mennyiségben is a komponenseket.

Reggel befűtöttem és amíg melegedett a hajó, a műhelyben megcseréltem a pántokat a vörösfenyő gázpalackos ládán. Ahogy mondtam elég erős, 12mm átmérőjű a csapja.

A fehér lap egy kőris kerettel ellátott 6mm vastag kazánlemez 40mm vastag vörösfenyő lapon, felül 8mm vastag bakelittel takarva, ezen lesz a nagy 150-es satu. Bár nagyon szép a vörösfenyő ládatető, de majd a végleges helyén az orrdecken kap egy eloxált alu lemez fedést (a Budapest Kongresszusi Központ egykori aulájában volt hatalmas irányító tábla maradékából) és vízorros élburkolatot, végül is a láda másodlagos funkciója deck munkaasztal.

Aztán a bemelegedett szalonban tovább vasalgattam, hézagoltam, símogattam, csiszolgattam a falburkolatokat. Alakul a dolog. Szeretném a héten befejezni  és indítani az étkezőasztal "projektet". Ez lesz az utolsó komolyabb munka a belső térben. A végleges kárpitozás, fogasok, kapaszkodók, ilyen-amolyan szerelvények encsembencsemek akár a vízretétel után is kialakíthatók, úgyis a használat során fog kialakulni, mi hova kell. Az asztallal még vannak koncepciós problémáim. A Pardey filmje se tudott igazán eligazítani. Arról van szó, hogy a hajókon többnyire kiemelkedő kerete van az asztallapoknak, ami megakadályozza az evőeszközök lecsúszását ha megdől a hajó. Ugyanakkor ez a perem nagyon kényelmetlenné teszi az alsó karnak az asztalon való nyugtatását étkezés közben. Szivem szerint elhagynám a fenébe. Mondjuk lehetne valami fel-leszedhetőt kitalálni, de megint behozni egy mozgóalkatrészt, komplikálni....

Elkoboztam "J" eredeti csillogó-villogó múzeális Szarvasi Vas és Fémipari Szövetkezet által gyártott vasalóját. NAGYON nehezen adta kölcsön. Nem hitte el, hogy túl fogja élni baj nélkül az "ipari" jellegű használatot. Pedig igértem neki, hogy kap egy újat, ha bármi baja esne, de neki csak ez a jó, nem a szuper gőzölős modern szarok. Viszont a módszer, és itt most külön köszönetem a kommentekben kapott tanácsoknak, működött! Szépen kivasaltam a felhólyagzott, dudorodott felületeket, megszünt a furnér alatt a recsegés, ahogy végigmasszíroztam, és kisimult a felület. Heuréka! És a vasalónak se lett semmi baja. Ahol már a korábban lelakkozott felületet vasaltam, ott raktam alá egy papírlapot, ahol meg még natúr volt, ott símán rávasaltam és utána mindkettőnél "kivasaltam" még egy sima fadarabbal, amíg kissé visszahült. Azért macerás ez a téli munka. Reggel azzal kezdek, hogy kihamuzom a kályhát és begyújtok. Elsöpröm és kilapátolom a havat a deckről. Kissé vacogva átöltözöm munkásnak. Amíg bemelegszik a szalon az egy bő fél óra, valamit matatok az árbocműhelyben. Tegnap és ma lecsiszoltam és beeresztettem a gázpalackos ládát lenolajkencével. Felszereltem a 40mm vastag (!) fedélre a két bitang erős rozsdamentes zsanért. Ezeket a valahavolt Budapest Kongresszusi Központ kidobott Konvektomat  ételmelegítő szekrényeinek ajtajáról szereltem le, hogy még egyszer kell az majd hajóra, most jött el az ideje. Ma délelőtt elégedetten szemléltem a csodálatosra sikeredett ládát, ami egyszerre tároló és satupad, amikor belém vágott a gyanú....És tényleg! Hogyaza....!! Rossz irányba nyílik. Nem lehet a fux tetőtől hozzáférni nyitáshoz. Nem nagy baj, át kell rakni a zsanérokat a másik oldalra. Csak már annyira kész volt!

Tegnap az idei első munkanapomon megcsináltam a csőcsatlakozásokat, ismét van hideg-meleg víz kézmosáshoz, mosogatáshoz. (Most nem izzadok le a munkában, nem zuhanyozom a hajón mielőtt hazamegyek.) Ma konzultáltam még a gumicsónakos Ferivel is, mint minden ragasztók atyjával, hogy mit lehetne csinálni a felhólyagzott furnérozással, ő a győkeres (és legmacerásabb) levakarást és újraragasztást javasolta. Még teszek egy kisérletet az egyik kommentezőm javasolta felhasogatásra és ragasztóval való javításra, az egyetlen baj, hogy nem tudom megszorítani a nagy felületeken. Kieszeltem, hogy a kétkomponenses PU parketlakk az nagy valószinűséggel ragasztóként is működik. Tehát felhasogatom, alá és rákenem, (így légnedvességet se szív többé) majd mielőtt teljesen megkötne, mintha kontakt ragasztó lenne lenyomom, levasalom  egy tompa szerszámmal. Holnap kiderül mire mentem a mai egész napi munkával.

Utolsó pihenőnapomon a neten bóklászom szinte egész nap. Elég is volt a lustálkodásból. Vágyom a melóra. Alkotásra. Holnap már rendes munkanap. Belekeveredtem egy fórumba a Tékozló Homáron. A tárgy a Tescoban a sajtok lehetséges átcimkézése volt.  Sajnálatos, hogy nem lehet kultúráltan semmiről se tárgyalni, eszmét cserélni, van egy réteg akinél a gorombáskodás, a mindenáron való politikai (politika...? jobb híjján nem találok más szót rá) szurkolói megnyilvánulás, a másik alázása a cél. Cseppben a tenger. Erre megy rá a nemzet.

Na ez már a boldog újév. Teljesen ellustultam, még ma meg holnap téli álmot alszom, aztán hétfőn indul a hajóépítés. Szóval letörlesztettem az utóbbi napokban hetekben az egész éves lustálkodásdeficitemet. Annyit dolgoztam mindössze a két ünnep közt, hogy újrapántoltam a fürdőszobaajtót és megjavítottam a mikrohullámú sütő ajtaját, előbbit becsukni, utóbbit kinyitni nem lehetett már, nem túlzok évek óta, csak nyers erőszak alkalmazásásval, szóval egyáltalában nem kapkodtam el a dolgokat. Egyvégtében kiolvastam a könyvet amit a kislányomtól kaptam Karácsonyra, de amúgy csak zabáltam és aludtam felváltva, függetlenül attól, hogy este, reggel, éjjel, vagy nappal van. Na kicsit még guvadtam a TV-n fél(vagy egész)álomban, meg szörföztem a neten. Apropos zabálás.  (innen a gyengébb gyomrúak ne olvassák)"J" azt mondja egyik este, enne valami édeset, kever egy pudingot. Semmi rossznak nem vagyok megjavítója, benne voltam. Mondom én meg bontok egy pezsgőt, ne csak Szilveszterkor vedeljünk. (Na jó, a tempónkra jellemző, hogy egy üveg több napig is kitart) Eszünk iszunk.... a pezsgő ugye buborékos, ami később diszkrét büfögésekkel távozik. Hát én nem tudom az élelmiszervegyészek milyen kőolajszármazékokból alkotják a pudingpor ízanyagát, de az a pokoli utóíz, amit okoz a nyelőcsőben a szénsavas pezsgővel keverve emésztés közben felbüfögve tuti nem szerepelt a nagydoktorijaikban.

Boldog Újévet minden olvasómnak! Hamarosan már azt mondom, "Idén vízre megy Amapola".

Az a helyzet, hogy megijedtem. Merthogy rám van ijesztve. (gut ungarisch gesagt) Már a két év előtti műszaki vizsgán is csak némi anyagi rásegítéssel ment át a jövőre 30 éves VW, most meg csak úgy dől a médiából, hogy rettenetesen megszigorították a vizsgát. És hát biztos nem menne át....  Na nem arról van szó, hogy olyan autóval közlekednék, ami biztonságtechnikailag nem tökéletes, a fékek kíválóak, a gumik majdnem újak, kormány és egyebek kifogástalanok, viszont a küszöbbe jobb oldalt nem az ujjamat, hanem a karomat is be tudom dugni. Szóval akár azt is mondhatom, hogy rontja a városképet. Nekem nincs ezzel bajom, az autó leginkább csak a hajóépítéshez elengedhetetlen anyagszállítások miatt kell, amúgy meg százezerért vettem a jószágot immár hat éve, arra számítva, hogy ha kész a hajó eldobom, de hát lassabban lesz kész, mint reméltem. Utána már csak bringával közlekedünk, kell találjak valami összecsukhatókat, amik elférnek kényelmesen a hajón. Amúgy tíz éve még naponta kerékpárral közlekedtem, télen-nyáron, hóban, jégen, de amikor átkerültem a Novotel-BKK-ba, oda hegynek fel és kemény autóforgalomban kellett volna bringáznom, ez nem volt ínyemre, akkor szoktam át a robogóra. Autózni kifejezetten utálok, autópályán elalszom, városban csak menni és parkolni nem lehet, mást mindent, az időt amit a dugóban töltök sajnálom. Nem érdekel a kocsi esztétikája, (nem úgy mint kedvenc fiamat, aki kijelentette, hogy ő nem ülne be ilyen autóba) vigyen el ahova akarom biztonságosan, jót mosolyogtam a biztonsági őrön, amikor tavaly egy bank által szponzorált versenyre voltam meghívott a puccos és erre a célra még külön kiagyusztált Klub Kenese kikötőbe, nos ő valami másféle autóra számított, amikor mondták neki, hogy VIP vendégeket várnak, nem is engedett be elsőre. No szóval kezdődött azzal, hogy kellene találni egy olyan megfizethető karosszérialakatost, aki hajlandó rohadó autóval bíbelődni, mert ez egészen más műfaj, mint törött, de még újszerű autókat lakatolni. Ebben is Amapola segített, mert az egyik látogatóm tudott egy embert akihez ma elvittem a kocsit, a harmadik mondatnál kiderült, hogy van hajója, az elkövetkező két órában a hajókról beszélgettünk, (a neten Amapolát nézegetve) és az ebédje előtti maradék húsz percben lerendeztük az autó dolgát is. Mondjuk belekerül majd legalább annyiba mint amennyiért hat éve vettem, de hát még így is szerencsém van, hogy ezt a rendkívül szimpatikus embert megtaláltam. Én már másik autóval nem kezdek, az, hogy ettől megszabaduljak is pénzbe kerülne, pl. már a jövő évi kötelező biztosítást is megkötöttem rá, egy nehezebb, fiatalabb, újabb autóra biztos jóval többe kerülne, nem beszélve a vételárról. Na ez volt a mai programom.

 Ma kilátogattunk a hajóra. Elöször nem vettem észre semmit. "J" vette észre a nagyobbik bajt. Aztán a kisebbet is. Leírom mert tanulhat a káromból aki ezért olvassa ezt a hajónaplót. Előbb a kisebbet mesélem. Beindítottam az édesvíz szivattyút, hogy tudjunk kezet mosni. Épp csak elkezdett morogni amikor kis feleségem felkiálltott, "folyik a víz a szekrényből"! Elöször a ruhásszekrényre pillantottam, mégis szétfagyott megint ez az átok szivattyú? Hát hiába állítottam mellé a hősugárzót? De nem. Most a mosogató alatti szekrényajtó alól folyt a víz. Elöször azt gondoltam, valami ott fagyott szét, de aztán megláttam, hogy a szivattyú bekapcsolásakor jelentkező nyomás lelökte az AWAB bilincses csatlakozást a cirkuláció golyóscsapjának csőtoldatáról. Mi történhetett? Később megláttam, hogy a head mosdó alatti golyóscsapnál is pontosan ugyanez történt. Egy közös van bennük, hogy itt síma rézcsöveket forrasztottam be a golyóscsapok végeibe, erre szorítottam rá a műanyag tömlőket. Nos nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a hosszabb távollétemben mínusz valahány fokra lehült hajóbelsőben elridegedtek a PVC alapú tömlők és ez valahogy megváltoztatta a tapadásukat a síma csővégeken. Lehet, hogy mivel tele voltak vízzel, a megfagyáskor a jégdugó táguláskor egyszerűen letólta a csöveket. Mindenütt máshol a bordás VIEGA idomokra bilincseltem rá a tömlőket, ott nem volt semmi gond. Mondjuk a baj nem nagy, sőt jobb ha most jönnek ki a hibák. Ki kell cseréljem a síma csővégeket bordásra. A kevés kiömlött vizet felszivacsoltam, a bútor mindenütt színfa, befűtöttem, holnapra kiszárad, sehol nincs a hajón forgácslap, aminek a beázás  halál. Na ez volt a kisebbik baj. De  "J" sasszeme fedezte fel a nagyobbik bajt is, ami többnapos munkám tönkremenését jelentette. Az összes, az utóbbi napokban fáradságos munkával felragasztott furnérozás felhullámosodott! Értetlenül álltam a jelenség előtt. Ugyanúgy készítettem, mint évekkel ezelőtt a korábbiakat, amikkel semmi gond nem volt mindezidáig.  Eltekintve attól, hogy többnapi munkám veszett kárba, a hiba nemcsak, hogy kijavíthatatlan, de a több négyzetméternyi felületről már nem lehet nyomtalanul eltávolítani a furnérozáshoz használt ragasztó nyomait, (tehát már nem hagyhatom natúrfehérben, ahogy eredetileg kinéztek) arról nem is beszéve, hogy a drága pénzért vett mahagóni furnért rettenetes munkával kell majd eltávolítani ismét csak napok alatt, négyzetcentiméterenként levakarva. De mitől lett hullámos?! Töprengés közben ránéztem a falon lógó higrométerre. 85% a fűtetlen szalonban a levegőnedvesség. Nos ez a baj. Amikor felragasztottam a furnérlemezeket, 30% körül járt, merthogy rendesen befűtöttem. Ahogy nőtt a fűtetlen hideg napok alatt a levegő páratartalma, úgy szívta be a nedvességet a vékony furnér, megduzzadt, felhullámosodott. Korábban állandó volt a hőmérséklet és a páratartalom, amire meg megnőtt, vagy lecsökkent, már hetek, tán hónapok óta rajta volt a sok lakkréteg a burkolaton, nem tudott nedvességet beszívni. Hiába fűtöttem most be, tán valamennyire kisimulnak, de ami ragasztó egyszer elengedett, az többet nem ragad vissza. Szóval azért írtam le ilyen részletesen, hogy ha valaki a nyomdokaimba lépne, erre nagyon vigyázzon. Most terveket szövök, mit csináljak. Vannak elképzelésem, a káromkodáson hamar túllendültem.

Csodálatos ez a Denny Kaye. https://www.youtube.com/watch?v=2CJ5obdyF3I&feature=related (amúgy aki az elején beszól neki a páholyból az a Zubin Mehta) az 1:00-tól kezdődik az a modern szimfonikus zene, sajnos se a szerzőt se a címét nem tudom, amit már sokszor hallottam rádióban, de csak most ez az előadás ami megragadott. De ez nagyon.

Most, hogy a "kepike1" kommentje nyomán kicsit rámtörtek a régi emlékek abból a történelem előtti korból, amikor még 23 hajón lengette a magyar lobogót a szél a világ tengerein, rákerestem a neten a Memphis Jug Band felvételeire. A történet az, hogy valamikor Amszterdamben egy helyi rádióadást hallgatva szerelmesedtem bele a zenéjükbe, a primitív hangszereken előadott ősbluesba. Fel is vettem (volna) az egész műsort magnóra, de ahogy a hajó távolodott a kikötőtől, lett az adás egyre használhatatlanabb. A kedvenc számommal kezdtem mindíg a hajó hangosbemondójában egyedi szignálként a filmismertetőt. Abban az időben még nem volt videó, az otthonról küldött, zömmel többéves és a mozikban a legkisebb sikert aratott magyar művészfilmeket tudta cég kikölcsönözni tán a Moképtől, ezekkel múlattuk az időt mi magyar tengerészek. A mozigépész minden esetben a hajó elektrikusa volt, akit függetlenül a nevétől mindenki mindíg csak "Elek"-nek hívott, szólított. Nos mindíg nagy érdeklődés várta, mit vetítek aznap és a hangulatot megalapozandó szólt a film rövid ismertetője előtt ez a zene. https://www.youtube.com/watch?v=5232jeoDz0c Sajnos nem az eredeti zenekar játssza, azok mind feketék voltak, ezeket meg kihipózták, de egész  jól csinálják, bár az eredeti azért jobb volt. Ráadásul itt nem játszik a kedvenc basszushangszerem, a mosódézsára söprűnyéllel kifeszített, pengetett egyhúros quasi "nagybőgő". A szignálzene hatására automatikusan kezdett a hallgatóság szája fülig érni, ez a zene valahogy magában hordja a vidámságot. Más kérdés, hogy a filmek olyanok voltak amilyenek, egy idő után a sokadik lejátszáskor már mindenki tudta kívülről a cselekményt, a címekkel a kutya se törődött, ha kívánságműsor volt, csak úgy szólt, hogy "Elek vetítsd ma a villamosos kommunistást!", ez emlékeim szerint, egy Cserhalmi György főszereplésével készült film volt, ahol volt ellenállási mozgalom, meg '19-es forradalom, és akárcsak egy másik cserhalmis filmben, ami Hunyadi Sándor "Egy erkölcsös éjszaka" című könyvéből készült, voltak csajok alúlöltözötten. Hja kérem akkoriban még  a Playboy volt "a szexújság". Ez még abban a korban volt, amikor szőr borította a lányok vénuszdombját (Istenem de szép is az... http://www.idontlikeyouinthatway.com/pictures/20080626/demi%20moore%20nude%20naked/demi%20moore%20nude%20naked%20pictures%205.html )és háromforintos benzinnel autóztunk.

Itthon leszek a két ünnep közt, mert van "családlátogatás", meg a szokásos karácsonyozás, de már nagyon hiányzik Amapola. Holnap  pár órára azért csak kiugrunk megnézni. De könyvezés csak jövőre lesz,  akinek éppen most van vásárolhatnékja, január másodikáig kénytelen lesz várni, van még könyv elegendő.

Most érkeztünk haza. Gyógyfürdőzni voltunk, mint immáron három, vagy négy éve minden karácsonykor. Ez a karácsonyi ajándék mindkettőnknek. Nem kell rakosgatni, kerülgetni, továbbajándékozni stb, amiket az ember azzal a sok  kacattal tenni kényszerül, amik évek alatt mint kapott ajándékok felhalmozódnak körötte. Ha elérsz egy bizonyos kort, már nincs igazán szükséged több tárgyra, eszközre, mindened megvan. Az csak a karácsonyi mesékben van, hogy a nagypapa mennyire örül a jó meleg sálnak amit Karácsonyra kap. Fenéket. A nagypapának van annyi sálja, sapkája, egyéb meleg kacatja, amivel megtölt egy baromi nagy szekrényt, amit ki se nyit soha, mert az előszoba fogasról öltözködik naponta. Viszont a fürdő a kis falucskában az Északi Középhegység tövében minden évben remek kikapcsolódás. Ilyenkor mindenki beleveti magát az ünnepi őrületbe, csak mi heverünk az üres medencékben, dögönyöztetjük magunkat az élménymedence vízsugarával és sétálunk a csinos falucska főutcáján. Idén különösen mázlink volt az időjárással, bár eddig egyik évre se panaszkodhattunk. Amikor indultunk hétfő reggel, már egy napja elállt az a hatalmas hóesés, ami egy napra megbénította az országot, az elég jól letakarított utakon nem jelentett problémát a nyári gumikkal való közlekedés. Én nem ruházok be téli gumikra, nem közlekedem hegyeken, keveset autózom, alig fékezek, inkább visszakapcsolok, nekem még így tanították, nem száguldozom. Annakidején amikor még rendszeresen kijártunk sízni, a lengyel és a szlovák Tátrát is megjártam többször különösebb gond nélkül diagonál nyári gumikkal Trabanttal, szóval véletlenül se mondom, hogy a téli gumi nem jó, de ha az ember tudja mit vezet és tudja hogy kell, nincs nagy gond. Ha meg hófúvás van akkor semmi se segít.  Még a hólánc se. Akkor otthon kell maradni. Azért beraktam a teletankot autóba lapátot, termoszba forró teát, ásványvizeket, két hálózsákot, kaja meg eleve volt nálunk öt napra való. De nem volt rájuk szükség. (kivéve az ennivalóra, hisz lent saját magunkat élelmeztük, ott nincs melegkonyha) Szép nyugodt tempóban, ahogy csúszós úton menni kell, lent voltunk Bogácson kevesebb mint négy óra alatt. Nem megyek autópályára, a régi hármas út nekem tökéletesen megfel. Közel minusz húsz fok volt, ami azért volt jó, mert másnap a falucskát vastagon belepő  szűz porhóban gázolhattunk délelőtti sétánk során, mint a rosszgyerekek élvezve a városban szinte ismeretlen tiszta "hófehér" hótakaró porzását a hótaposóink körül. Azért kellett gyorsan kiélvezni a havat, mert a télnek egy nap múlva vége volt, ma már hol szikrázó napsütésben, gyönyörű szivárványhíd mentén, hol szakadó esőben és tizenvalahány fokos tavaszmelegben jöttünk haza. Nota bene kifejezetten jók voltak a nyári gumik a vízzel borított utakon, elkerülendő az életveszélyes aquaplaningot, amikor váratlanul mély víztócsákra futottam rá, mint a motorcsónakozás, olyan volt az autózás. Szóval amíg tél volt, ilyen volt a kilátás az ablakból, de aztán, ahogy  egy nap múlva megjött a tavasz, csak az vígasztalt minket, hogy nem fáztunk kicsit se, amíg a melegvizes medencéktől azt a pár tucat métert megtettük a szállodaépületig. Főleg este szerettünk lemenni ázni, mert ilyenkor a három nagy medencében csak mi voltunk, nemúgy mint napközben, amikor néha négy-ötfős "tömeg" is feredőzött. Ma meg gyorsan hazajöttünk, mert a Szilveszter ott már nekünk túl zajos lett volna.

Hazatérve egy egész oldalt megtöltöttek a kapott mailek, főleg karácsonyi jókívánságokkal, igyekeztem mindenkinek legalább egy sorban válaszolni, ha valaki kimaradt volna elnézését kérem, sose volt erős oldalam az adminisztráció és hát ez az ünnepi üdvözlősdi is valami olyasféle. De az, hogy a blogom kommentjei közt olyan kedves volt tengerészkollega üdvözlete is akad, akit nem láttam vagy huszonöt éve, az különös örömet okozott. Lacikám látogass meg még a tavasz előtt Amapolán, kibontunk egy kis piros bort a régi tengeri események emlékére! (Lisztes Laci kiemelkedő teljesítményei közé tartozik az, hogy mint fedélzeti watchmann egyetlen jólirányzott késdobással leterítette Dezsőt a már régóta kőrözött potyautas hajópatkányt)

Mai zenei ajánlatom: https://www.youtube.com/watch?v=U9CwfpDucmo&NR=1 Az elöző részböl 3:30-tól tudni, hogy miért ez a koncert zásrószáma.

ÉS MINDENKINEK...MÉGEGYSZER ....BOLDOG KARÁCSONYT!!!   Juhééé!!!

Ha jól meggondolom vagy fél éve nem pihentem, kivéve a betegeskedéssel, illetve annak megelőzése céljából ágyban töltött pár napot. Na ma fel se keltem csak most. Mitagadás jól esett a lustálkodás és még egy pár napig ez lesz. Közben jönnek az illatok a konyhából, a töltöttkáposztát és kocsonyát beigli, majd ma pogácsa követte. A hajóépítés januárban folytatódik, mivel a fűtés a szalonban tökéletes, így semmi nem akadályoz a benti munkákban. Amig nem vagyok ott, a +5 fok környékére beállított villanykályha vigyáz a ruhásszekrényben, hogy a felemelt padlódeszka alatt nehogy ismét szétfagyjon az édesvíz szivattyú, mint tavaly tette amikor még ezt a preventív intézkedést nem foganatosítottam.

Minden olvasómnak áldott, boldog, békés, egészségben élvezett szeretetteljes Karácsonyt kívánok.

Reggelizek és indulok az idei utolsó munkanapomra. Mai ajánlatommal kívánok minden szurkolómnak Áldott Békés Szeretetteljes Karácsonyt!

https://www.youtube.com/watch?v=yi1MTwnOKsE

 Estére iszonyatos hózáporban tértem haza. Az aprószemű havazás úgy délután három óra felé kezdődött és amikor öt órakor elköszöntem Amapolától már vagy nyolc centi porhó fedte az utat. Elég erős szél is volt, alighanem leáll az ország. Hazatérva egy nagyon kellemes meglepetés várt. Én már elfelejtettem azt a hagyományt, hogy a hajó árbocának tövébe helyezett ezüstpénz szerencsét hoz a hajóra és a rajta lévő "lelkekre", de kaptam postán egy blogolvasó, könyvvevőmtől egy hibátlan 1946-os kiadású ezüst ötforintost erre a célre. Egész elérzékenyültem a dologtól és oda is fog kerülni az árboc talpa alá. Sőt, most, hogy felelevenedett bennem a hagyomány, van egy ezüst "ferencjóska" ötpengősöm is valahol, azt meg a hátsó árboc alá teszem majd, biztos ami biztos, szertencséből sose árt a sok. Amúgy ezüstpénz nélkül se panaszkodhatok, én nagyon szerencsésnek érzem magam.