Ma kilátogattunk a hajóra. Elöször nem vettem észre semmit. "J" vette észre a nagyobbik bajt. Aztán a kisebbet is. Leírom mert tanulhat a káromból aki ezért olvassa ezt a hajónaplót. Előbb a kisebbet mesélem. Beindítottam az édesvíz szivattyút, hogy tudjunk kezet mosni. Épp csak elkezdett morogni amikor kis feleségem felkiálltott, "folyik a víz a szekrényből"! Elöször a ruhásszekrényre pillantottam, mégis szétfagyott megint ez az átok szivattyú? Hát hiába állítottam mellé a hősugárzót? De nem. Most a mosogató alatti szekrényajtó alól folyt a víz. Elöször azt gondoltam, valami ott fagyott szét, de aztán megláttam, hogy a szivattyú bekapcsolásakor jelentkező nyomás lelökte az AWAB bilincses csatlakozást a cirkuláció golyóscsapjának csőtoldatáról. Mi történhetett? Később megláttam, hogy a head mosdó alatti golyóscsapnál is pontosan ugyanez történt. Egy közös van bennük, hogy itt síma rézcsöveket forrasztottam be a golyóscsapok végeibe, erre szorítottam rá a műanyag tömlőket. Nos nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a hosszabb távollétemben mínusz valahány fokra lehült hajóbelsőben elridegedtek a PVC alapú tömlők és ez valahogy megváltoztatta a tapadásukat a síma csővégeken. Lehet, hogy mivel tele voltak vízzel, a megfagyáskor a jégdugó táguláskor egyszerűen letólta a csöveket. Mindenütt máshol a bordás VIEGA idomokra bilincseltem rá a tömlőket, ott nem volt semmi gond. Mondjuk a baj nem nagy, sőt jobb ha most jönnek ki a hibák. Ki kell cseréljem a síma csővégeket bordásra. A kevés kiömlött vizet felszivacsoltam, a bútor mindenütt színfa, befűtöttem, holnapra kiszárad, sehol nincs a hajón forgácslap, aminek a beázás  halál. Na ez volt a kisebbik baj. De  "J" sasszeme fedezte fel a nagyobbik bajt is, ami többnapos munkám tönkremenését jelentette. Az összes, az utóbbi napokban fáradságos munkával felragasztott furnérozás felhullámosodott! Értetlenül álltam a jelenség előtt. Ugyanúgy készítettem, mint évekkel ezelőtt a korábbiakat, amikkel semmi gond nem volt mindezidáig.  Eltekintve attól, hogy többnapi munkám veszett kárba, a hiba nemcsak, hogy kijavíthatatlan, de a több négyzetméternyi felületről már nem lehet nyomtalanul eltávolítani a furnérozáshoz használt ragasztó nyomait, (tehát már nem hagyhatom natúrfehérben, ahogy eredetileg kinéztek) arról nem is beszéve, hogy a drága pénzért vett mahagóni furnért rettenetes munkával kell majd eltávolítani ismét csak napok alatt, négyzetcentiméterenként levakarva. De mitől lett hullámos?! Töprengés közben ránéztem a falon lógó higrométerre. 85% a fűtetlen szalonban a levegőnedvesség. Nos ez a baj. Amikor felragasztottam a furnérlemezeket, 30% körül járt, merthogy rendesen befűtöttem. Ahogy nőtt a fűtetlen hideg napok alatt a levegő páratartalma, úgy szívta be a nedvességet a vékony furnér, megduzzadt, felhullámosodott. Korábban állandó volt a hőmérséklet és a páratartalom, amire meg megnőtt, vagy lecsökkent, már hetek, tán hónapok óta rajta volt a sok lakkréteg a burkolaton, nem tudott nedvességet beszívni. Hiába fűtöttem most be, tán valamennyire kisimulnak, de ami ragasztó egyszer elengedett, az többet nem ragad vissza. Szóval azért írtam le ilyen részletesen, hogy ha valaki a nyomdokaimba lépne, erre nagyon vigyázzon. Most terveket szövök, mit csináljak. Vannak elképzelésem, a káromkodáson hamar túllendültem.