A kályha és a szofa közti bő 5 cm hézagban két rézlemez óvja a sugárzó hőtől a szofa ülőpárnáját, meg majd az ágyneműt, ha leengedett asztalnál azon az oldalon is alszunk. A két jó hővezető lemez közt, illetve a belső lemez és a szofa, meg a külső lemez és a kályha közt lévő, összesen négy-, mintegy 1cm vastag légrésben felfelé áramló levegő a legtüzesebbre felmelegedő kályha esetén is tökéletes védelmet nyújt, se az ágynemű, se a párnáról lelógó fülem nem fog megsülni. Nekiláttam ezeknek a lemezeknek a végleges felerősítéséhez, idáig csak úgy jól-rosszul oda voltak állítgatva. A dolgot az komplikálja, hogy akarok egy karfát is oda, hogy ha kilóg a könyököm étkezéskor, nehogy a tüzes kályhához érjen (volt már rá példa, merthogy megszoktam a kályha hideg korából). Kiszerkesztettem hogy nézzen ki az egész, rajz nélkül képtelen vagyok dolgozni, egy léptékhelyes vázlat sok későbbi problémának elejét veszi. Sajnos a tegnapi napos időt mára borongós havazás váltotta fel, (Bezzeg tegnap amikor kijött a medve, hogy sütött a nap! Na lesz is kemény tél áprilisig a fene vinné el!) és a karfa és a lemezek tartóját acéllemezből kellene szabni, hegeszteni de minden fémmegmunkáló eszközömet visszatalicskáztam a hajóra, a fuxban meg piszok hideg van, ezt a munkát felfüggesztettem a jobb idők beköszöntéig, mert nincs kedvem a hóban mindent visszahurcolni az árbocműhelybe. Nem kell tán túl sokat várni, mert pl. tegnap amikor a nap erősen sütötte a vörös decket és a fekete hajóoldalt, egész kibírható volt a hőmérséklet a fuxban berendezett lakatosműhelyben. Mindenesetre van elég más, végezhető dolog. Fejfelett dekopír fűrésszel körbevágtam a mindezidáig összevissza kilógó mennyezeti burkolat léceit a bejárati tolótető alatt. Ezt különösen utálatos meló, mert lehetetlen elkerülni a nyakba, szembe hulló fűrészport, még élénken emlékszem amikor hasonlót követtem el a felülvilágító körbeszabásánál, pedig az jó három éve volt. De többet nem kell ilyet csinálnom az életben. Kiszerkesztettem és kiszabtam kőrisfából a szalon bejárat tolótető keretének burkolatát. Engem is meglepett, milyen jól sikerült, valahogy tartottam az illesztésektől, merthogy macerás volt a fűtés miatt csukva tartott ajtók mellett a méricskélés illesztgetés, de szinte egyből jó lett. Holnap már csiszolom, pácolom, tán fel is szerelem, attól is függ mennyire tartanak fel a TV-sek. Merthogy rámbukkant a bulvármédia. Na olyan celeb nem leszek soha mint a Győzike, vagy a Kiszel Tünde, nyilván baj, hogy túl jól beszélem a nyelvet, de ebben a politikailag túlfűtött hangulatban gondolom keresnek semleges híreket is, na ez lennék ezek szerint én. Sajtó nyelven a "kis szines". Kezdődött tavaly a Jacht magazin cikkével, aztán egy hosszabb szünet után folytatódott az Index riportjával, (na jó ez még nem bulvár) azt olvasta valaki a Csepel újságtól és csinált egy riportot velem decemberben, ezután felgyorsultak az események, lett cikk rólam a Napi Ászban, a Meglepetés Magazinban, ma jött két lány a Bors-tól és holnap jön az RTL Klub stábja. Úgy tűnik a média egymástól szerzi a témát. Négyükről azt se tudtam, hogy vannak. Ja, és a Dénes Pisti a Vitorlázás főszerkesztője jó egy éve igéri (legutoljára pár napja) hogy kijön egy fényképezőgéppel, mondjuk mindenkit szívesen fogadok, de őt külünösen, nemcsak a régi barátság, közös családi vitorlázások okán, hanem azért ha egy szaklap ír az emberről az azért mégiscsak más, az már "valami".
Viszont a szalonban az összes végleges padlódeszka a helyén lapul a kidobott szállodai ajtókból készült ideiglenesek alatt (hogy ne koszolódjanak, sérüljnek ebben a sáros bakancsos bemászkálós időben) már csak az alkalmas, ütömvágommunka fogytát várom, hogy lelakkozzam és felszedő veretekkel lássam el őket.
