Pontosítottam a tegnap kiszabott deszkákat amik a tolótető nyílását keretezik, kifurkáltam és sűlyesztettem a felerősítő csavarok furatait, átcsiszoltam és lepácoltam, majd száradás után ismét lecsiszoltam és pácoltam őket a szalon mahagóni szinére. Amikor délután melegebb lett, a fuxban elkezdtem lehajtani és hegeszteni a a kályha mellé kerülő karfa laposvas tartóját. Közbe jöttek a TV-sek, volt másfél óra duma, meg filmezés, ebből lesz valamelyik reggel egy 3 perces műsor. Ennyi elég belőlem, végül is nem vagyok egy Bigbrader. Ma megjelent rólam a cikk a "Meglepetés"-ben. Mit mondjak... Én annakidején kérdeztem miért nem használ magnót a riporthoz, de azt mondta, jobb szeret jegyzetelni. Így meg elég más lett mint amit mondtam, de hát végül is sok jelentősége nincs, hogy Újpestre tette át a születésem helyét Angyalföld helyett, zászlót írt lobogó helyett, meg más ilyenek. Pláne azok szemében akik bulvárt olvasnak. Hallottam egy történetet, nem mondom kitől, ne legyen belőle baj. Egy már megszünt bulvárújságban egy, az idősebb korosztályhoz tartozó, tehát tekintélyesebb újságírónő minden reggel lerakott maga elé egy bögre kávét, meg három csomag cigarettát, telefonált egész nap, közben megírt három cikket. Telefon a neves szinésznek:
"Mit csinált a hétvégén?.... -Igeeen, és mekkora halat fogott?..... Naaa, volt az nagyobb is!" Pár telefon, utána a szenzációs cikkek, ki se mozdult az irodából, abban az évben ő lett az "Év Újságírója". Nem kell ide "oknyomozás".