Hála a robogónak, már fél nyolckor a hajón voltam. Mondjuk kicsit huzatos az utazás. Felváltva csinálom a szalon étkezőasztal-lapot és a padlódeszkák méretpontosítását, ahogy kötnek a ragasztások. Ez mindenféle gyalulással, marással, ragasztással és csiszolással jár. Az asztallapnak elöször készítettem egy 80X60cm külméretű mahagóni keretet, ez 30mm vastag és 50-60mm széles, amit a maradék kevés anyagom kiadott. Sajnos már csak vicik-vacak darabok vannak a valahavolt remek, bontott anyagból. A sarkain 30mm-es sugárban lekerekített keretet a belső oldalon körben alul-felül 9mm mélyen kimartam és pontosan beleillesztettem mindkét oldalon egy-egy 9mm vastag főzésálló ukrán nyír rétegelt furnérlemezt. Az asztalnak egy lába lesz, ezzel még lesz gondom, mert ezt összerogyaszthatóra kell készítsem, hogy le lehessen sűlyeszteni, amikor az asztalból és az azt "U" alakban körülvevő szofából franciaágy lesz. Az egymástól 12mm-re lévő alsó és felső rétegelt lemez közé oda ahol a láb lesz, beragasztottam egy kőrisfa betétet, ami befogadja majd a lábat rögzítő csavarokat.
A kép felső részén látszik hogy ragad be a köris betét. Hogy ez se legyen egyszerű, szerkezeti okokból a láb nem az asztal közepén van. (A kép alsó részén egy padlódeszka szélesedik 13mm-el.)
Szóval jó kis bíbelődős meló, de alakul.
Itt már a felső lap ragasztódik a keretbe. Hogy a culagok ne ragadjanak hozzá a kinyomódó ragasztóval a munkadarabhoz, folpack fóliát rakok mindenütt alájuk.
És estére kialakult a végleges asztallap. A világos rész mahagóni pácot kap majd, mely kihozza a nyír furnér szép virágos mintázatát és így illeszkedni fog az uralkodó szinvilághoz, majd az egész több réteg kemény parkettlakkot. Végül is hosszas töprengés után lemondtam a gyakran szokásos kiemelkedő peremről az asztal széleken, mert engem határozottan zavar étkezéskor, hogy töri az alkaromat. Majd ha dülöngél a hajó, csúszásgátló terítőt használunk.