Mindíg ez van, ha nagyon elfáradok, korán lefekszem, de mert legfeljebb hat óra alatt kialszom magam, most is fél négykor már felébredtem. Már mennék a hajóra, de a BKV csak hatkor kezd gondolom. Azt írja itt az egyik komment, hogy "Miért nem Máltán jegyezteti be a hajót?" Hát kedves JoeHorseDick ennek több oka is van. 1.Nem tudom miért pont Málta lenne a jó, hiszen ha csak el akarnék menekülni az adó elől a legtöbb idegen ország alkalmas lehetne, de... 2.Az adótörvény szerint a tulajdonos számít, tehát ha máshol van bejegyezve a hajó, de magyar a gazda, akkor is fizetni köteles. Más kérdés persze, hogy el lehet titkolni, de jó lenne már egyszer betartani a törvényeket mindenben. Hogy vége legyen az "ők ezt találták ki, de mi jól kitaláljuk, hogy mégsem úgy lesz" ezerkétszáz éve tartó magyar átoknak. 3. Nekem aki nem legújabbkori hobbimagyar vagyok, fontos, hogy "megmutassam a lobogót". Ami nem egyszerűen egy szines textildarab, hanem a hazám jelképe. Hogy a hajómat aki meglátja és megtudja, hogy én építettem, netán azt mondja magában, hogy "hm, ... magyar létére...?" Merthogy a "magyar" a tőlünk nyugatra élők legtöbbjének, ellentétben az itthon egyre nagyobb tömegekben gyökeret verő "mi vagyunk a világ legtehetségesebb népe, csak mindíg valaki elnyom" (és még van is benne igazság)romantikus nemzettudattal szemben, a lenézett keleti, pláne balkáni, másodrendű, leginkább csak a simlizéshez értő, dörzsölt emberfajtát jelenti. Nem bújok álarc mögé, ha van is nicknevem (ezt se én adtam magamnak, az első hajóm után rámragasztották) két kattintás után mindenki megtudhatja minden adatomat, ahogy a véleményemet, a nemzeti hovatartozásomat se titkolom, vagy változtatom pillanatnyi érdekeimnek megfelelően.
Este lett, vacsora után vagyok. Ezen a télen még nem fáztam annyira, mint ma reggel, amikor a hajóra gyalogoltam a Kvassay hídon. Pedig enyhülésre számítottam, merthogy hóesést jelzett a rádió és délelőtt meg is indult, de ehelyett volt legalább minusz tíz fok és beretválta a képemet a szél. Mivel a padlódeszákkal jövök-megyek a műhely és a hajó közt (helyszinen próbálni, műhelyben méretet igazítani, ismét próbálni, mégy egy kicsit igazítani) a hóban caplatva, folyamatos a küzdelmem a latyakkal, amit a leggondosabb lábtörlés ellenére is folyamatosan behordok a szalonba. A már méretre igazított deszkákat a helyükre illesztve lefedem a korábbi, kidobott ajtólapokból szabott 2005-től mindezidáig szolgáló ideiglenes padlódeszkákkal, hogy ne sérüljenek, koszolódjanak, különösen, hogy még nincsenek lelakkozva. A lakkozást majd a cockpitban végzem, ha kitavaszodik és melegebb lesz, hogy a kétkomponenses parkettlakk megkössön, merthogy ezt a munkát a műhelyben a hideg miatt, a fűtött szalonban meg helyhiány miatt nem tudom most végezni. Nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire elegem van már a télből! Nagyon szeretném már az utolsó beltéri famunkát a bejárati ajtószárnyak belső, hőszigetelést takaró faburkolatát, meg a tolótető belső burkolatát megcsinálni, de ehhez hosszasan nyitva kellene tartani az ajtókat, ami ilyen hidegben szóba se jöhet. Ha kész leszek a padlódeszkák méretre igazításával és helyre illesztésével, megpróbálom minden alkatrészüket nagy pontossággal előregyártani és ha megenyhül az idő egy gyors munkafolyamattal felszerelni. Ezután már csak apró belső munkák lesznek, persze elég sok apró és ugye sok kicsi sokra megy, de akár azt is mondhatom, a szalon már vízretételkész .
