Hát igen. Úgy tűnik idén is elbuktam a harcot a nyárfával. Nem tudom, hogy fogom felkenni az algagátlót a hajófenékre a "hóesésben". Egy bő hónap még belefér, de júniusban mindenféleképpen lemegy a hajó a vízre. Akárhogy is, de megoldom. Folytattam a szerszámok és anyagok kihurcolását a műhelyből a hajóra. Miután tegnap tele lett a foxli, ma megint rendet kellett rakjak. Szabályosan bepánikoltam, amikor ránéztem, hogy még legalább két csomagtartónyi cuccnak kell beférni, miután úgy nézett ki tegnap este, hogy már semminek sincs hely. De aztán csoda történt. Minden befért. És még ha IGAZÁN rendet csinálok majd a végén, tehát a rendelkezésre álló helyet a polcok tetejéig kitöltöm, akkor még további holmik is beférnek majd, amint erre szükség is lesz, hiszen a szalonból is átjön ide egy csomó cucc, ami most a konyhai fiókokban és a térképasztalon parkol. Persze amint összeáll a hajó, sokmindent kidobok, amiket most még őrizgetek, hogy "kellhet még valamire". A végleges rendcsinálás persze egy álom, továbbá a rendet fenntartani is nehéz, alapfeltétel lesz majd egy ABC szerinti nyilvántartás, mi hol van, hogy ne kelljen örökké turkálni. Ezt a dolgot az első perctől kezdve magunkkal szemben alkalmazott legnagyobb szigorral kell majd kezelni, mert különben oda jutunk, mint itthon a költözködések után, hogy egy rakás dologról csak azt tudjuk, hogy valahol van nekünk, de fogalmunk sincs, hogy hol.
Ma felszereltem a cockpit bal oldalára a szegélylécet. Ha az alatta lévő oldalborítás is fent lesz, reményeim szerint holnap, akkor lefényképezem. Nagyon mutatós darab lett. Az acéllemez peremre a mostanság ideköltözött (a tönkrement asztaloscég helyére) ragasztókereskedő cégtől (Syntex-ker) ajándékba kapott holland pasztába ültetve rakom fel a fát, ahogy a képen fent látható gunwale szegélylécet is ezzel raktam fel, hogy ne rozsdásodjon alá semmi esetre se. Ez a massza soha nem szilárdul meg teljesen, örökké elasztikus marad és festhető is ha kell. Az alulról behajtott csavarok furatai zsírinjekciót kaptak, mielőtt a csavarokat behajtottam volna. 
Ennek kettős célja van, egyik, hogy a kemény kőrisfába így könnyedén bemegy a csavar, a másik, hogy miután nem rozsdamentes, csak horganyzott csavarokat használok, így soha nem fog berohadni a fába. Amúgy a tüzihorganyzás nem lebecsülendő korrózióvédelem, ha jól van megcsinálva sokáig ellenáll még a sós tengervíznek is. Annakidején az M/S Petőfi horgonycsőrlőjébe behajtottam egy horganyzott csavart oda, ahová rendszeresen feljárt a tenger és fél év múlva se találtam rajta rozsdanyomot. Ugyanakkor ha sima szénacélba rozsdamentes csavart tesz a dolgozó, az nedves közegben hamarosan oxidálódik a potenciálkülönbség miatt. (egészen pontosan a szénacél kezd rozsdásodni) A modern jachtokon ugye minden rozsdamentes, sőt saválló acélból van, hogy ne kelljen örökösen harcolni a rozsda ellen, de ennek ára van, és most nemcsak a magas beszerzési árra gondolok, hanem arra, hogy ezek (legalábbis az általánosan alkalmazott kommersz anyagok) nem stabil acélok. A kristályszerkezetük ellentétben a magas szilárdságú szénacélokéval idővel átalakul, amitől csökken a szilárdságuk és ridegtörésre válnak hajlamossá. Az ilyen anyagból készült szerkezeteket ezért részben túl kell méretezni, részben pedig időnként cserélni. Pl "RP" mondta, hogy a Halberg Rassy, tehát a prémium kategóriába tartozó 42 lábas hajóján a teljes állókötélzetet 8-10 évenként cserélni kell. Nekem Amapolán horganyzott, ráadásul fuxolható, tehát a méregdrága sajtolható terminálokat feleslegessé tevő, acélsodrony állókötélzetem lesz, ennyi időt, de még többet is, ha rendesen karbantartom kibír az is és az ára a töredéke a rozsdamentesnek.
