Reggel kivillamosoztam Angyalföldre a Frangepán utcába a robogóért. Ez egy nosztalgiaút volt, nem tudom ki hogy van vele, de én mindig elérzékenyülök, amikor a szülőföldemen járok. A Frangepán 53-ban még áll a ház ahova születtem, az 58/b-t ahol később laktunk lebontották, ahogy a mellette lévő két házat is. Furcsa ilyenkor minden. Az embert megrohanják az emlékek, érzem a frissensült kenyér illatát ami a régenvolt pék műhelyéből áradt, ahova vittük a házilag dagasztott kelesztett kenyeret megsütni, amikor még egészen pici gyerek voltam, később meg már csak vásárolni jártunk oda 3Ft-os barna kenyeret. Fehér kenyér akkor még nem volt. Amúgy már a ház se áll, nemhogy a pékműhely. Tőle nem messze volt a Jász utcában a borbély, ahová időnként elvittek, később egyedül mentem, Istenem de utáltam a nyakamban szurkáló, gallérba beleálló hajszálakat! Amikor már nagyobb srác voltam, mindig mondtam, hogy "ne tessék nagyon felnyírni", de hiába, az a borbély csak egyetlen fajta frizurát tudott csinálni, a kézi nyesőgéppel fel a tarkón jó magasra, bal oldalt elválasztva a maradékot. Az utca egyrészében "lógarázsok" voltak, fuvaroskocsik álltak az udvarokban és nagy, gúla alakú, menettel becsavarozható "patkószögekel" és rossz autógumiból kivágott csúszásgátló sávval kiegészített patkójú, erős, vastaglábú, nagysörényű lovak ropogtatták a zabot a tarisznyából, miközben várták az istállókban a fuvart. Most a Vasas pályából kihasított kínai piac hatására mindenfelé talponkajáldák, bóvliboltok. A régi épületekből alig pár áll. Helyettük újak, de néhány helyen embermagaságú gaz borította grund, szóval kevés emlékeztet gyermekkorom világára. A Béke út, Frangepán utca sarok lámpás kereszteződés, zebra van ott ahova annakidején az utcaseprő kiborította kétkerekű kocsijából az úttestről összesöpört lótrágyát, ahonnan az talajjavítóként szolgált Marci bácsi és Anna néni bulgárkertészetébe. A kertészet helyére még '56-ban három munkásszálló épült, ezek most talán kb. másfélcsillagos szállodák, hellyel-közzel a kínai piachoz tartozva. A Frangepán utca akkor még makadám út volt, aki nem ismeri ( Mac Adam kitalálója után) zúzottkővel borított bogárhátú út, nyáron időnként fáradt olaj permetezésével pormentesítették (hol volt akkor még a környezetszennyezés mint fogalom??), ilyenkor ha átment az ember a túloldalra és utána be a lakásba, az olajos talpával lábnyomokat hagyott a konyhakövön, anyám nagy bosszúságára. A velünk szemben lévő járda egy darabon cementlapokkal volt borítva, közel-távol ez volt az egyetlen hely ahol rollerozni lehetett az akkor divatos "csapágyas" rollerral (magyarul kiérdemesült golyóscsapágy volt maga a kerék), iszonyatos kattogó zajt csináltunk ahogy száguldoztunk a cementlapok egyenetlenségein, fugáin át, az őrületbe kergetve a magunk közt csak "kiabálósnéninek " nevezett asszonyt, akinek az ablaka az utcára, pont erre a járdára nyílt. A Béke tér sarkán is más ház áll, mint egykoron, itt állt valaha az OVIT (Országos Villamos Távvezeték Vállalat) gyárépülete, ahol a nyári termelési gyakorlataim voltak 1960-tól '62-ig három nyáron át egy-egy hónap, ott kezdtem el fusizni, azóta se hagytam abba. Eltűnt a trafik a villamosmegállóból, sőt a megálló is, minden megálló máshol van, csak a 12-es és 14-es számok maradtak a villamosokon, de nem lehet már menetközben fel-le ugrálni a kocsikról, mert hol vannak már azok a nyitott peronú kocsik? Nem öntenek már alumínium öntvényeket a Szegedi út-Gömb utca sarki gyárban, nem javítanak autóbuszokat a Csata utca -Gömb utca-Lehel út határolta, nekem, naponta arra iskolába járó gyereknek hatalmasnak tűnő nyerstéglás fűrészfogas tetejű javítóbázison. Szülőföldem, Angyalföldem, mivé lettél?
No szóval a robogóban a porlasztó és az égéstér beömlő nyílás közt van egy membrán, ez eltört, ezért nem indult a gép, merthogy emiatt nem volt rendes szívás, ez 11000 forintos szívás volt. Ahogy felpattanok a járműre és kanyarodnék ki a Reiterre...nédda, nincs index. Fordulás vissza, Tamás rámnéz; "na neee!" De bizony, Tamáskám nincs index! "Ahhoz nem is nyúltunk!" Hááát..akár igen, akár nem..Na nézzük! Kormány környéke szétszed, ott a duda, amibe az indexrelét is beintegrálták Yamaháék, párszor földhözvágjuk, hátha megjavul, de nem, szétszedni, javítani nem igazán lehet, csere némi átalakítással, merthogy persze pont ehhez való már nincs, szóval még 1800 és van index. Hazafelé még benézek a volt Ganz Mávaggal szemben lévő szaniterboltba akciós csempét nézni, van is választék és az ár se ijesztő, padló 1000 alatt, fal 1500 alatt négyzetmétere, első osztályú Zalakerámia, végre valami magyar termék!
Idehaza felraktam a burkolatokat a robogóra, merthogy ha már úgyis szétkaptam kopaszon vittem a szerelőkhöz, ebéd, alvás, délután meg a horgonycsőrlő távvezérlésének vezetékeit, meg a kürt vezetékeit vezettem el a kiemelt gáz-irányváltókarok mellé az oszlopra. Ja és már nagyon untam, hogy letört az autóm ablaktekerő kurblija a baloldali ajtón, télen még csakcsak elvoltam nélküle, de ilyen melegben rohadt nehéz volt a kétcentis maradvány csutkával le-fel tekergetni az ablakot, ma azt is "kitataroztam rozogává". (Lásd még Fülig Jimmy levelei Őfelsége San Antonio hercegnek, Rejtőtelenek ne is törjék a fejüket!)
