Fent van a helyén a farlámpa. Mivel a horgonylámpa (amikor nem áll a hátsó árboc, aminek a hegyébe jön) is itt lesz hátul a rádió/TV antennarúdon, be kellett húzni egy plusz vezetéket idáig a főkapcsolótáblától, mert egy korábbi koncepció szerint a horgonylámpa tápját a főárboc tövéig vezettem el, de a főárbocra egyelőre nem fog ilyen lámpa kerülni. Remek dolog ha az ember egyedül dolgozik, mert senki nem dumál bele a "mithogyanba", de gyakran kellene mégis rövid időre kis segítség. Ezért még remekebb dolog, hogy itt van nekem "J" aki ilyenkor abbahagyja a főzést, sutty ketten berántjuk a vezetéket, kábelt, koaxot a macerásabb szakaszokra (volt egy pár ma is), aztán megy vissza a tűzhelyhez, én meg blankolok, forrasztok. Holnap, ha minden jól megy felrakom a horgonylámpát is az alucső végére és véglegesítem az antennák elhelyezését is, mert eddig ideiglenesen a lobogórúdon voltak, de mindig beléjük gubancolódott a lobogó, ami szégyen, na ennek lesz vége. Ha helyén van minden lámpa nagy lépést tettem a hajó "vizsgakészsége" felé, a jövő hónapban nagyon szeretném levizsgáztatni a hajót.
Tegnap este kinézve a bal oldali ablakon csodás holdfelkeltében gyönyörködhettünk.
Reggel nagy mozgolódásra megyek ki a deckre, hát a Mahart Passnave viszi a kész pontont és hoztak egy kipofozandót is.




Kissé aggodalmas képpel mentem ki a deckre megszemlélni mit csinálnak a fiúk, mert az egyikük szemmel láthatóan a bexarás határán tartotta el kézzel a kb. 25-30 tonnás pontont Amapola bowspritjétől. Megnyugtattak, hogy ha mégis nekimennének és eltörik, majd vesznek nekem újat, én meg megnyugtattam őket, hogy ez új és nagyon szeretem így ahogy van, van benne párheti munkám, úgy hogy ha letörik megfürdök a vérükben, többet nem lesz gondjuk az élet dolgaival. Mindnyájunk szerencséjére az orrsudár töretlenül áll a helyén, barátságosan búcsúztunk a fiúktól, akik Visegrádra vitték a "Visegrádot" a "Nagymarossal".