Feladtam a harcot. Tegnap kiszedtem a porlasztót, kitakarítottam mindkét fúvókát, van szikra, kap benzint mégse indul be. Beláttam, hogy ehhez az én tudományom kevés, megtanulni nincs kedvem, bedaruztam a burkolatoktól megfosztott gépet a WV csomagtartójába (már amennyi  befért belőle, mert a fele kilógott, de megkötöttem a tető csomagtartóhoz) és elvittem a Tomedes Tamáshoz, kínlódjon vele ő! Ezzel elment a délelőtt, délután jelenésünk volt a "J" szüleinél, ahol felvállaltam a fürdőszoba felújítás organizálását, utána társasházi közgyűlésen rágtuk a gittet este fél tizenegyig, szóval hajóépítés szempontjából abszolút minuszos napom volt, ma nekikezdek a kötélkorlátoknak, mert az is kell a vizsgához.

21:59 Őrület, hogy hogy el tudnak tűnni a dolgok egy ekkora hajón. Pontosan emlékeztem, hogy volt egy kb. 7-7,5 m hosszú műanyag bevonatú rozsdamentes, finom puha drótkötelem, talán 5-ös, vagy 6-os, mindkét végén réz(!!) kötélszívvel, sajtolt réz niplikkel. Eleve kötélkorlátnak való, bár nem arra készült. A történet a következő. Valaha, úgy 35-40 éve egy német dragonos úgy gondolta, hogy előregedett génuájától megszabadul és eladta a Krasznai Tóni bácsinak, aki használta sokáig, majd úgy gondolta, hogy már elöregedett a vitorla ezért eladta a Perjés Piminek (Isten nyugosztalja mindkettőjüket, pontosan olyanok voltak mindketten, mint akik soha nem fognak meghalni...és mégis..:-(( ), aki amikor úgy gondolta, hogy már elöregedett a vitorla eladta nekem, aki gyorsan nyertem vele egy Magyar Bajnokságot 25-ös jolle osztályban (ekkor mondta Pimi, hogy túl korán vált meg a vászontól), aztán pár év múlva egy erősszeles napon kettőbe reccsentettem a génuát, szóval én már nem adtam el senkinek. De nálam minden előbb utóbb "riszáklingolódik", az anyagból napvédő ponyva lesz, az élkötelet meg  kifejtettem belőle, na ezt kerestem ma, mert az Isten is korlátkötélnek teremtette, de mindent (na jó majdnem mindent) átkutattam, eltartott egy bő órát és sehol.... De úgy tűnik meg lehet az agyat erőszakolni, csak kitartóan kell vele próbálkozni. Mert ahogy gyötröm az agyamat egyszercsak beugrott, hogy a fuxban egy egészen eldugott zugba préseltem be vagy két éve ...és tényleg ott volt szépen karikába tekerve. És pont méret az egyik oldalra! Hozzá se kell nyúlni, csak egy spannert rakni a végére. Persze ez csak töredéke a szükségletnek, mert egyrészt a hajónak két oldala van, meg hátulra is kéne tán valami...legalábbis a vizsga idejére és mindez duplán, hisz 30cm magasan is kell egy-egy szál.

Ma egy igazi csoda is történt velünk. És ez nem túlzás. Miközben a kötelemmel vacakolok a decken, "J" elkezd kiabálni és a vízre mutogat: " A bögrécském, a bögrécském!!!" Hosszú másodpercekig nem is fogtam fel a dolgot, merthogy akármi úszik a vízen mindig azt reméli, hogy valami rendkívüli kincset találtunk, most is azonnal mondtam, hogy az csak egy konzervdoboz, lebeg a fenekével felfelé, az alászorult levegőtől. De csak erősködött, végül beugrott a régesrég elfeledett (naná, freudi tudatom alá sepertem, merthogy én ejtettem be a Dunába a parti party utáni elpakolás során a két rozsdamentes bögrét, miközben megbillent a kezemben a tálca ahogy beléptem a hajóra) dolog és hogy "J"-nek akár igaza is lehet. De hát hogy lehet, hogy egy víznél nehezebb tárgy több héttel az elsüllyedés után magától felemelkedjen a felszínre, vagy 20 méterre attól a helytől ahol beleesett pont akkor amikor odanézünk??? Még mindig hitetlenkedve, de nagysebesen vízretettem a gumicsónakot és kihalásztam azt a valamit, amiről kiderült, hogy VALÓBAN a mi bögrénk, semmi kétség, fenekével felfelé éppencsak lebegett a vízen a beleszorult levegő(??) tartotta a víz színén, mert a pontonon a vödör vízben azonnal elsüllyedt amint "J"  kipróbálta nem lefelé fordítva beletenni. Merthogy felmerült (a bögre is, de most a gondolat), hogy talán eleve úszóképes, merthogy kettősfalú a hőtartás miatt, de nem, elsüllyedt amikor beesett és most sok hét elteltével valahogy felúszott, kívülről vastagon halikrával borítva, belül egy apró vízicsiga, de nem azok tartották úszva, hanem a benne lévő, alá szorult valamiféle gáz. De hogy hogy került oda??? Szóval egyszerű csoda. Na ilyenek történnek velünk.

Meglátogatott "horgonylánc" kommentelőm, akivel meg az a csoda történt, hogy éppen azon törte a fejét, honnan vegyen a készülő rádiójába forgókondenzátort, amikor meglátta a blogomban, ma eljött érte én meg boldogan ajándékoztam neki, mégis jó lesz valakinek az eredeti céljára és nem kell belőle horgászathoz nehezéket csinálni, ahogy "P" javasolta Emailjében. Cserébe hatalmas adag szalontüdőt hozott nekem a "Bábeléktól" https://www.youtube.com/watch?v=C7AKPYyc08Al, felét meg is ettem ebédre, mit sem törődve "J" sűrű fintorgásával, aki még nézni se bírja ezt az étket, többek közt  szemmel láthatóan vonakodva rakta be a mikróba melegíteni is, mert hátha megfertőzi a gépet.

Délután kellemetlen munkába kezdtünk, a pontonon lévő hűtőszekrényt kicipeltük a partra a téli tüzelőanyagos sátor mellé. Az immáron másfél ember magasságú, egyelőre beazonosítatlan, vastag csöves szárú növényzet árnyékába helyeztem el egy raklapra és alaposan körbeszigeteltem a régi fekhelyek szivacsanyagával, letakartam úgy, hogy a hátlapján a kondenzátor ki tudjon szellőzni. Itt nem tűz rá a nap és reményeim szerint nem fog egész nap járni. Az áttelepítés másik oka, hogy hamarosan a kikötőpontonunkat kisólyázzák, nem tudom hova tudok majd kötni, remélem valami uszadék vas csak marad a vízen, mert nem szívesen állnék ki horgonyra, ki-be bocizni elég macerás lenne, pláne ha majd idén is lízingeljük Deni kutyát, amíg a "kisember" http://vizizene.blog.hu/ zongorázik Disneyéknek.

Déltájban hívott a robogószerelő, valami membrán tört el a gépben, jó hogy nem kínlódtam vele tovább, mert úgyse lett volna hozzá alkatrészem, még ha meg is találom a hibát, ő is azt mondta, hogy mázlijuk volt, egy darab volt már csak belőle ott ahonnan beszerzik. Hiába, elég régi és amúgyis extra darab, mert picivel több benne a köbcenti, mint ami rá van írva. Szeretem ezt a jószágot, főleg mert fele akkora mint a most divatos seggbosszantók, ugyanakkor erősebb és gyorsabb azoknál, bár előbb utóbb megválok tőle ("J" különösen nem pártolja, borzasztóan félt a forgalomtól), mert Amapolán tárolni, ki-berakni macerás. Holnap megyek a robiért.