Nem szeretek a gépházban kuksolni. Pedig ma a nap nagyrészében ott görnyedtem. Ilyenkor az embernek mindene elgémberedik a kiforgatott testhelyzet miatt. Aztán persze ki-be kell bujkálni, mert a szabás, hegesztés a fuxban volt. Szóval megmérni, kimászni, megcsinálni, bemászni, odapróbálni, kimászni, pontosítani, bemászni, odapróbálni, kimászni, átszabni, bemászni, odapróbálni, kimászni, kicsit még hajlítgatni, hegeszteni, megtoldani, bemászni......jó kis feladatot találtam ki magamnak ezzel az üzemanyagcsap elzárással. De az egyiknek a karos működtetése már összeállt, persze még a rugós-madzagos megoldás arrébb van. Különösen nehéz szorongatott helyzetben lyukakat fúrni fej felett és azokba menetet fúrni ott ahol esély sincs a menetfúró hajtókar elforgatására. Ilyen helyekre csináltam egy hosszabbító szárat a menetfúróhoz, hogy messziről lehessen hajtani, ráadásul nem csak tengelyvonalban. Annyi haszon van az ilyen munkákban való edződésben (azon túl persze, hogy az ember épít magának egy csodálatos hajót), hogy kiélesedik a konstrukciós problémamegoldó képesség. Nem tudom másképp megfogalmazni, de az ember agya rááll a dolgokra. Mit, mivel, honnan hozzá az anyag, hogyan és már kész is. Pl ma a gumicsónakos Feri megtalált egy "vasas" problémával. Villámgyors megoldással szolgáltam.
Csütörtök.
2011.06.09. 20:50 :: A Tengerész
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sanyi65 · http://www.hajoepites.fw.hu 2011.06.11. 11:12:16
Hiányzik már ez a felpörgetés! Úgyhogy azt hiszem, itt az ideje újból építeni valamit...:)