Ennek a bejegyzésnek az apropója, hogy ma 76 éve vetett véget Adolf Hitler kártékony életének. De hogy is indult?
Hitler az első világháború lezárásával a gőgös győztesek által megalázott, gazdasági válság által nyomorba döntött német népet, majd az osztrákot is belekábította a nagynémet világbirodalmi álomba, ettől boldogan vonultak háborúba és eredményeképpen Goethe, Schiller népe hadrafogható férfilakosságának fele trágyázta rothadó hulláival két világrész csatatereit és további két és félmillió civil halt meg az otthonában. Hogy történhetett meg ez?. Pár napja olvastam, pont ide passzol.
"Megmondom neked miért lettek a nácik Németországban olyan hatalmasak: Mert -s ezt minden tökfej tudja- jobb ha az embernek van egy főnöke és nem kell önállóan gondolkodnia, hanem csak azt kell tennie, amit mondanak neki." (egy berlini taxisofőr 1945-ben)
Hát igen. Az emberek többsége arra vágyik, hogy a házi feladatát valakiről lemásolhassa. Hogy valaki oldja meg helyette a problémáit. (Szóval esetünkben egy Kádárra. Vagy egy Kádár kettőpontnullára. Hogy valaki tegye bele a fazekába legalább vasárnaponként a tyúkot és hagyja lopni a gyárból.) Mindegy, csak legyen valaki aki gondoskodik róla, aki dicséri, megsimogatja a buksiját és elmondja neki, hogy ő mennyire tökéletes és hogyha a sorsa bajos akkor megmondja neki, hogy EZÉRT nem ám ő a hibás, hanem AZOK, na ők a bűnösök. És mindjárt megmondja a megoldást is. TÁMOGASS ENGEM és ÉN megvédelek TŐLÜK. A világtörténelem folyamán minden egyeduralkodónak ez volt a forgatókönyve. Kell az ellenség, mert a gyűlölet jobban egybekovácsolja a tábort mint a szeretet, lám Krisztus is hogy ráb@szott. A "tőlük" az persze mindig más volt, az aki épp útban volt a diktátornak a hatalma kiteljesítésében. Vagy csak épp ott volt és jó volt baleknak rájuk kenni Róma felgyújtását. A keresztények egy kicsit se keresztezték Nérót az eszelős hatalomgyakorlásban, de nem voltak túl sokan, tehát nem képviseltek számottevő erőt és olyan jól mutattak szurokkal bekenve tömegével égve a kereszten az ünnepi lakomán, meg olyan viccesek voltak az arénában ahogy szaladgáltak az oroszlánok elől, az ügyesebbjére meg, amikor az oroszlánok már elunták, remekül lehetett nyíllal célbalőni. A nép röhögött, zabálta az ingyenkenyeret és éltette a diktátort. Persze minden diktátornak vége van egyszer, hol csúnyán, hol szépen, már ha a természetes halált annak lehet nevezni. Nérót amikor hatalma meggyengült a különféle lázadások, a nemesek elégedetlenkedése és a korábban dédelgetett plebs lázongása következtében, halálra ítélték az anyja meggyilkolásáért (amit amúgy 8 évvel korábban követett el és addig senkit sem izgatott a dolog, ahogy az sem, hogy testvéreit és feleségeit is megölte illetve megölette), Sztálin viszont ágyban párnák közt halt meg engedelmes népének zokogása által kisérve. Harmadikos elemistakén nekem is egy percig kellett vigyázzban állnom halála tiszteletére. Mussolinit a fasizmus feltalálóját kivégezték és fejjel lefelé felakasztva mutogatták, amikor is korábbi csodálói leköpködték, de Francisco Franco generalissimus hatalma csúcsán halt meg szívbetegségben és még több mint húsz évig díszsírhelyen pihent, mire kirakták onnan. Kun Bélával Sztálin végzett, Szamuely öngyilkosságba menekült, Rákosinak megengedték, hogy emigrációban, megtűrtként tengesse életét, sőt intrikáljon Kádár ellen, kezdetben Hruscsovnál, majd Brezsnyevnél egészen haláláig nem adva fel, hogy egyszer még visszakerüljön leváltani és megbüntetni Kádárt.
Folytathatnám a sort de minek, a módszer, a rendszer MINDIG ugyanaz volt. Találj ellenséget, jelöld meg a bűnbakot, deklaráld, hogy te vagy a megmentő, nyerd meg a tömegeket jól hangzó dumákkal, ez utóbbi mestere Hitler propagandaminisztere, Joseph Goebbels volt, azóta is őt másolja mindenki Pol Pottól Arthur Jay Finkelsteinig (magyar hangja most épp Hollik istván), ha ügyesen Pravdásítod a médiát, sose tudja meg senki, hogy megvertek Waterloonál.
IGEN, hazaértünk. Engem a világpolitika is leginkább csak abból a szempontból érdekel, hogy milyen hatással van, volt a hazámra. Életem első 44 évét a proletárdiktatúrában éltem le. (na jó '45-től '47-ig állítólag nem volt az, de én ebből 0-2 éves koromig keveset érzékeltem) A jelenlegi unortodox demokratikus diktatúra hajlamos ezt a 44 évet egységesen kezelni, holott Rákosi nem volt analóg Kádárral és azt a rendszert a ma használatos "kommunista rendszerként" nevezni végképp nélkülöz minden igazságalapot, egyrészt kommunizmus soha nem volt Magyarországon, másrészt a Sztálin út 60-ban (1886-tól Andrássy út, 1950-től Sztálin út, 1956 októberétől Magyar Ifjúság útja, 1957-től Népköztársaság útja, 1990-től Andrássy út.) több kommunistát kínoztak mint fasisztát és a mai nemzedék számára alig értelmezhető, hogy nem egy közülük Rákosit éltette amikor verték. (Így verték agyon például a kínzásokba beleőrült író-költő Havas Endrét, aki Károlyi Mihály akkori párizsi nagykövet titkára volt.) Bizonyára szentségtörésnek tartaná a mostani hivatalos történelemmagyarázó Schmidt Mária, ha megtudná, hogy az '56-os forradalmat nem a "pesti srácok", hanem a bolsevizmusból kiábrándult kommunisták, vagy legalábbis meggyőződéses baloldaliak csinálták. A neonyilas és köztörvényes söpredék csak akkor csatlakozott amikor már kibontakozott a felkelés, és ők voltak az elsők akik leléptek amikor megjelentek a szovjet csapatok, legtovább a kifejezetten baloldali munkástanácsok tartottak ki.
A 2010 óta triumfáló Fidesz-KDNP pártkoalíció magát demokratikusnak nevezi, bár maga is elismeri, hogy ez "unortodox" demokrácia. Olyasmi ez mint a "népi", amolyan fosztóképző, ami elé teszik az azt jelenti, hogy "pont az ellenkezője". Demokrácia kontra népi demokrácia. Mint a (bocs) "ki" szócska a "b@szás" előtt.
Természetesen a módszerek a történelem folyamán állandóan fejlődnek, mondhatni azt is, finomulnak. A keresztényeket még megfeszítették, Dózsát tüzes trónon égették el, a "nagy" francia forradalom gullotine-ozta előbb az arisztokratákat, később a létrehozóit, Hitler húskampókra akaszttatta a Stauffenberg féle összeesküvés résztvevőit és családtagjaikat, de a kommunista Zinovjevet és Kamenyevet Sztálin már "csak " agyonlövette (igaz előtte addig kínozták őket amíg bevallották a kötelezőt) Rajk Lászlót Rákosi, Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst, Kádár már "csak" felakaszttatta és mára, ó mily szolid idők járnak, elég ha csak félrelökik az útból azt aki kiábrándul, vagy eleve bele se ábrándult a rendszerbe. Még a parlamentben is pofázhat, legfeljebb a házmester megbünteti néhány millióra. De ETTŐL EZ ne lenne már diktatúra? Nézzük meg egy kicsit közelebbről mi is a demokrácia és a diktatúra közt a különbség!
A demokrácia azt hiszem a görögök találmánya, a rómaiak csak átvették tőlük ahogy az isteneiket is, bár ez utóbbiakat átkeresztelték. De az első pillanattól kezdve szó se volt a demokráciával való legfontosabb jog, a választójog mindenkire való érvényességéről. Nem vonatkozott az a nőkre, függetlenül azok társadalmi helyzetértől és a férfiaknál is státuszhoz kötött volt, elsősorban a vagyontól és a származástól függött. Az antik időkhöz képest a középkor ezen a téren is hanyatlást hozott, a demokráciát még ebben a desztillált formában is elvetették, a "sötét középkor" bár Európában a kereszténység előretörését, de minden egyéb társadalmi vonatkozás hanyatlását hozta, a pápák ordenáré módon paráználkodtak és nem volt olyan parancsolat a tízből amit meg ne szegtek volna, a világi hatalmasságok meg bokáig gázoltak alattvalóik vérében. Isten, akinek akarata nélkül állítólag még egy madárfióka se eshet ki a fészkéből, sose bajlódott apróságokkal, testreszabott szabályzással, kifejezetten kollektíve büntetett mindig, háborúkkal és járványokkal igyekezett észhez téríteni félresikerült teremtményeit, vajmi kevés sikerrel, még a benne hívők is két táborra szakadtak és egyaránt az ő nevével az ajkukon gyújtottak a másik alatt máglyát, illetve szenvedtek máglyahalált. A demokrácia mint ténylegesen megvalósítható államforma csak az újkor hajnalán kezdett megvalósulni, de nagyjából mára lett belőle a többségi hülyék diktatúrája. Amikor a szüfrazsettek a XIX. század végén elkezdték harcukat a férfiak demokráciája ellen, még olyan jámbor óhajaik voltak, hogy ők is szavazhassanak, lehessenek orvosok, ne csak bábák és a férfiak közt minél kevesebb gondolja azt, hogy ők azért mert kisebb a koponyájuk butábbak is és nekik a szívük szintén bal oldalt van, nem jobb oldalt, mint sok férfi hitte, akiket a nőkből csak a nemiszerveik érdekeltek. De nagyjából a korai XX. században kialakult az a demokráciafelfogás, amiről haladó gondolkodók azt hitték, hogy ez a létező társadalmak legjobbika. Mik is ennek az alapvető kritériumai? 1. Minden felnőttkorú, cselekvőképes személy választó és választható, 2. Ezen személyek egyaránt olyan helyzetben legyenek, hogy ezt a választást, szabad akaratukon kívül más ne befolyásolhassa. Az első azt hiszem érthető, a másodikhoz; azt hiszem senki nem gondolja demokratikusnak azt a választást ahol csak egy jelölt indulhat, vagy ahol a jelölteknek legalábbis nagyjából nem egyenlők a megválaszthatósági esélyei. Tehát ha van olyan, akinek a feltételezett szavazóit erőszakkal távol tartják az urnáktól, vagy akit személyében elzárnak a választáshoz szükséges tevékenység gyakorlásától, mert mondjuk börtönbe, vagy elmegyógyintézetbe zárják, eltávolítják az országból, akkor az a rendszer nem demokratikus. TERMÉSZETESEN az aktuális hatalom ezt mindig cáfolni fogja, SŐT van is rá némi alap, ki tudja ma már pontosan, hogy ha Rosa Luxemburgot 1919-ben nem lövik agyon, vajh ő vagy Hitler Adolf szerzett volna több szavazatot 1930-ban? De agyonlőtték, így "demokratikusan" Hitler pártja lett a második legerősebb párt. Aztán Hitler tett róla, hogy az SA legények biztosítsák számára a következőkben azt a "demokráciát", melyben a nyomorgó tömegek kétségbeesetten keresték azt az erős vezetőt aki majd kivezeti őket a válságból. Ugye milyen egyszerű a demokráciából diktatúrát csinálni?
Amikor a második világháború befejeződött, a világ gondolkodói is észrevették ezt amit most én és úgy gondolták, hogy a demokrácia megreparálható. Csak kell belerakni úgynevezett fékeket és ellensúlyokat, amik megóvják az aktuális győztes hegemóniára valótörekvésétől. Egész jól csinálták, hisz sok évtizedig működött, pedig a figyelmüket jórészét lekötötte a kommunista veszedelem elleni folyamatos harc. De végülis ezt is sikerült legyőzni, vicces, hogy épp egy ripacsnak, Ronald Reagan korábbi harmadosztályú filmszínész és USA elnök kényszerítette térdre a Szovjetuniót a csillagháborús projekttel, melyben a gazdaságilag agyaglábakon álló birodalom, melyet az afganisztáni megnyerhetetlen invázió, az olcsó olaj és Gorbacsov glasznosztyja végképp versenyképtelenné tett. A világ fellélegzett és általános fegyelmezetlenség váltotta fel a kötöttpályás politikát. A Szovjetunió által korábban vasmarokkal uralt országokban kapitalizálódás indult meg, melyre korábban nem volt példa, így tapasztalat sem. A "felszabadult" országokban a legkülönfélébb módokon számolták fel a KGST gazdasági rendszert, azzal, hogy Gorbacsov a lovak közé dobta a gyeplőt, kicsúszott a talaj a kommunista gazdaságirányítás alól is, iparágak tűntek el kézen-közön, a gyári melóstól a miniszterig vitte mindenki haza törvényesen (privatizáció) vagy törvénytelenül, amihez csak hozzáfért. A "népvagyon" úgy olvadt el mint a hó áprilisban, ha valaki 1989-ben azt mondta volna, hogy a teljes álamadósságot elengedik nekünk, amennyiben odaadunk érte minden állami tulajdont, azt keresztre feszítik a rendszerváltók, aztán néhány év múlva szinte minden magánkézbe került, miközben az államadósságunk megduplázódott. Sajátos magyar kompromisszum, a kecske is éhendöglik, de a káposzta is elfogy.
Amikor a modern demokrácia világrendszerré vált, tehát úgy 1990 táján, amikor a posztszocialista országok belevágtak a kapitalizmus felépítésébe, mindenkinek kinyílt a csipája. Emberek, akik addig csak a sörükkel törődtek, rájöttek, hogy ők tulajdonképpen idáig el voltak nyomva. Nem azért sikertelenek, mert lusták és buták, hanem "mert a kommunisták nem hagyták őket érvényesülni". Igaz, hogy 1970-ben már az ment egyetemre aki akart, feltéve ha átment a felvételi vizsgán, de akkor is! Írók akik azzal hencegtek, hogy a diktatúra sötét évei alatt csak az íróasztalfiókjuknak írhattak érdekes módon nem kapták elő remekműveiket. IGAZ, Kádár alatt proletárdiktatúra volt az államforma, de amolyan slampos diktatúra. Mindenki lopott, fusizott, maszekolt, GMK-zott. Aztán jött a kapitalizmus és sorra becsukódtak az umbuldák. A privatizált gyárakból kirúgták a felesleget, pláne azokból, amiket csak azért vett meg a tőkés, hogy kiiktassa a konkurenciát. Kapitalizmust akartunk, az meg olyan, hogy csak a pénz ami számít, hát ne sírjon a szánk! De hát ha valami része a nemzeti karakterünknek, az a sírás. Panaszkodni mi tudunk a világon a legjobban. És addig panaszkodtunk magunkról egymásnak, amíg egyre gátlástalanabb tolvajok ígérték meg nekünk, hogy ha őt választjuk meg vezérnek, akkor majd ő megoldja... HELYETTÜNK. Mert miközben továbbra is lusták, irigyek és széthúzóak vagyunk, elvárjuk, hogy valaki más tegyen helyettünk értünk valamit.
De térjünk vissza kicsit a "fékek és ellensúlyok" szálra. Fentebb megpróbáltam elővezetni, hogy miért is fontos részei a demokráciának. A kormánytól független alkotmánybíróság, a kormánytól független ügyészség, a kormánytól függetlenül elfogulatlanul, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan tájékoztató közmédia, hogy minden szavazópolgár hozzáférjen azokhoz az információkhoz, melyek alapján eldöntheti, kire szavaz a választékból. Ezek és a kormánytól független civil szervezetek mind gátolják, hogy a demokrácia diktatúrává torzuljon. Hogy ha egy párt, egy személy hatalomra kerül, akkor se tudja kiüresíteni a demokrácia díszleteit. Nos mára Magyarországon mindebből semmi nem maradt. A harmadik közjogi méltóság, Kövér László, a parlament elnöke a nyilvánosság előtt a fékek és ellensúlyok rendszerét a bicikli küllői közé dugott botokként jellemezte, melyek gátolják a jármű haladását. Hát igen. Csak azt nem tette hozzá, hogy a bringa így is halad, csak a diktatúra felé. Aki ezek után azt mondja, hogy itt és most demokrácia van, az hazudik. Mert igaz, hogy választások MÉG vannak (lesznek?) de ez önmagában még nem demokrácia. De tegyük a szívünkre a kezünket! KI AKAR ITT DEMOKRÁCIÁT? Még én se, de én legalább hiszem, hogy LEHETNE akár jó is. Csak be kellene tartani a szabályokat. De ha a népesség meghatározó része, mondhatnám túlnyomó többsége jobbágytudatú, akkor királyt akar, aki uralkodik felette és megmenti a gondolkodás, önfenntartás és az egyéni szabadság kockázataitól. De erről már írtam fentebb, nem akarok önismételni. A lényeg, a választókon múlik a Haza és benne az egyének sorsa. Ha elfogadjuk, hogy ez igaz, akkor azt kell kutatnunk a tisztánlátás végett, hogy milyen megfontolások alapján választanak tömegével a polgárok? Megpróbálom a halmazt csoportokra bontani.
1. Vannak a gondolkodók. Sokan hiszik magukat annak, mégis ez a legkisebb csoport. Ők mérlegelnek, áttekintik a választékot és aszerint döntenek, hogy hova rakják az ikszet, hogy melyik személyt pártot gondolják a legprogresszívebbnek a Haza jobbá tétele, az egyén szabadsága szempontjából. (Kis személyes, részemről az egyén szabadsága a legfontosabb, nem vadászhatunk, de még kutyát se sétáltathatunk a királyi és egyéb erdőkben és a túloldalra is csak akkor mehetünk át ha zöld a lámpa, akkor legalább amit nem muszáj feltétlenül korlátozni, abban legyünk szabadok. A "szabadság" a legszentebb szó, nem illik viccet csinálni belőle, ha már százezrek utolsó szava volt mielőtt kirúgták alóluk a hokedlit, vagy sortüzet vezényeltek volna velük szemben.) Vagy legalábbis arra szavaznak akit a legkevésbé kártékonynak gondolnak a felhozatalból. Ők nem esnek abba a hibába, hogy azt gondolják a választásuk örök időre szól, nem hisznek senkiben örökre és nem gondolják, hogy attól ha most épp az "X" pártot tartják jobbnak, akkor annak végérvényesen a híveivé válnának. Aki az étlapon halászlét választ túróscsuszával, legközelebb nyugodtan rendel borjúbécsit. Ha választottjuk nem hozza az elvártat, a következő választáson leváltják és megbüntetik, hiszen PONT EZ lenne a demokrácia lényege. Ők nem hisznek a mára kiüresedett jobb-, vagy baloldal terminus technicusokban, mert tudják, hogy lassan száz éve minden párt a hatalomért teper, ilyesfajta elavult elvi politizálás nem létezik.
2. Vannak akik kizárólag mindent a saját egyéni érdekeik szerint mérlegelnek. "Ki az aki NEKEM ad többet?" Csökkenti az adómat? Gyerektámogatást ígér és én épp nagycsaládos vagyok? Nyugdíjemelést ígér és nyugger vagyok? stb. Nem folytatom. Megértem, bár nem helyeslem, de kétségtelen van benne logika. Mindenki magának kapar, ez is egy életviteli elv. Csak hát a választási ígéreteket nem mindig követi beteljesítés.
3. Vannak a megvásároltak. Akiket a pillanatnyilag regnáló rendszer magához láncolt. Ők sokat veszítenének ha bukna a hatalom, elveszíthetnék jövedelmüket, egzisztenciájukat. Ugyanide tartoznak azok is akik pont abban érdekeltek, hogy változzon a felállás, mert akkor épp ők jutnának a "húsosfazék" közelébe. Amióta bekebelezte a politika a pénzforrásokat és a médiát kézből eteti, ki az aki elhiszi, hogy az a sok médiamunkás magától ilyen gerinctelen nyalonc és nem azért, mert "van az a pénz"? Ki az aki ennyire magától kártékony (eltekintve azokat akikről a második mondat után látszik, hogy tökhülyék és csak azért lehetnek államtitkárok, mert engedelmesek, lásd még a bevezetőben a berlini taxisofőrt) és nem parancsra pénzért? Egyértelmű, hogy hova fognak szavazni. Kis személyes, amióta a Klubrádió elveszítette a frekvenciaengedélyét, az autóban a Kossuth rádió szól. A minap hallgatok egy riportot egy "elemzővel" aki magasztalja, a rendkívül sikeres járványvédekezést, hogy elsők vagyunk a világon átoltottságban. Viszont mélyen hallgat arról, hogy az egységnyi lakosra vetített halálozásszámban is elsők vagyunk, a velünk azonos lélekszámú Ausztriában van 7000 Covidhalott, nálunk meg 26000. Kiemeli, hogy milyen diplomáciai siker és államvezetési zsenialitás van a kínai vakcináció mögött, külön kitér az "oltásellenes" ellenzék gyalázásra, afelett viszont könnyedén átsiklik, hogy Ausztriában nem oltanak kínai anyaggal. Mennyi közpénzzel vették meg a kérdezőt és a nyilatkozót, hogy ENNYIRE egyoldalú legyen? Ebbe a csoportba tartoznak a külföldi állampolgárok, akiket magyar állampolgársággal, szavazójoggal és rendszeres adományokkal vásárolt meg a kormány. Nem kell részletezni, az állampolgári jogok és kötelességek elválaszthatatlan egységéből ők kicsemegézhetik a jogokat, a kötelességek maradnak a határon innen élőknek. "Odaátról" még a temetőben nyugvó is szavazhat az örökösei révén duplán.
4. Vannak a mindent lesz@rók. Nem mennek el szavazni. Vagy mert valóban nem érdekli őket, hogy ki fog dirigálni a következő ciklusban, jellemző a "mind egyformák" indoklás, melyet főleg lustaság, agyi tompaság motivál, de vannak "elvi" nemszavazók is akik úgy gondolják, nincs a felhozatalban nekik tetsző, ezért "tartózkodnak". Nos ELVILEG értelmezhető, de az eredmény az, hogy "nekem mindegy" lesz belőle az értékelésnél, ami erősíti azt, hogy az elszánt tökhülyék döntsék el a választást.
5. Vannak a könnyen befolyásolhatók. Ők azok akik a kisujjukat se mozdítják információ szerzés okán, mindent és annak az ellenkezőjét is elhiszik, ha a TV-ben vagy a rádióban hallják, ingyenújságban olvassák, ezeket kézből eteti a kormány a kisajátított közmédia segítségével. Talán a legkártékonyabb és legszélesebb réteg.
6. Vannak a megfélemlítettek. A legszánnivalóbb csoport. A létezés szélén tántorgók, akik a közmunkájukat, kicsiny alamizsnájukból megvásárolt kenyérkéjüket féltve szavaznak arra, akitől kegyelmet és törődést remélnek. Zsák krumpli, élelmiszercsomag, vagy csak egy halvány ígéret egy szemöldökráncolással kísérve és megvan a szavazat, ami többet ér, mert VAN, nem úgy mint az egyetemi végzettségű külföldön dolgozó gondolkodóé, aki sajnál párszáz eurót és egy napot elb@szni azért, hogy elutazzon egy távoli városba a konzulátuson szavazni, ezért az ő szavazata NINCS.
7. Végezetül vannak a "hívők". Egyszer beleszerettek egy vezérbe, "oldalba" és követik akár a pokolba is. Ők azok akiket Adolf Hitler kenyérhez juttatott a gazdasági válság éhezős korszakában és ezért még Berlin ostroma alatt is az volt a legfőbb gondjuk, hogy felakasszák a lámpavasra defetista polgártársaikat. Vagy ők azok a kommunisták, akik '50-ben még az akasztófa alatt is azt kiáltották "éljen a párt" mielőtt megszorult a nyakukon a hurok. Szóval ők nagyon gerinces emberek. SOSE fognak másra szavazni. Valamikor jobb, vagy baloldalivá lettek és azok maradnak örökre. Legalábbis EZT HISZIK. Ha közben a baloldal átment jobbra, a jobboldal meg balra, az őket nem zavarja, mennek a név után. Jellemzően őket, de mostanra inkább felmenőiket valamilyen sérelem érte. Ha jobbosok akkor kitelepítették, nem mehetett egyetemre, lecsukták, nem tud napirendre térni Trianon felett, stb. és ezt a frusztrációt akarja megtorolni BÁRKIN, aki ma baloldalinak deklarálja magát. Ellentéte a fasisztaáldozat leszármazott, akinek családját gettóba hurcolták, elgázosították, ő soha nem fogja elhinni, hogy létezik nem neonyilas nemzeti érzelem. Nos baloldali, ráadásul következetes baloldali politikát ÉN Magyarországon nem látok. Ismerőseim közt se tudok egyetlen virtigli baloldalit sem a szó klasszikus értelmében, miközben ebbe a csoportba tartozó jobboldali több is akad. Mert baloldali röviden az, aki a termelő eszközöket társadalmi tulajdonba gondolja venni és a termelést mindenki tehetsége, a fogyasztást meg az igényei szerint gondolja megvalósítani. Nem is olyan a világ, mint amikor ezek a kifejezések, hogy jobb és bal kialakultak. Eltűnt az osztálytársadalom. Mert az a "munkás" aki egyéni vállalkozó és részvényei vannak, az micsoda? Tőkés? Az a befektető, aki egyfolytában attól retteg, hogy becsődöl és holnaptól a kukából ehet, arra illik az "unatkozó tőkepénzes" marxi terminus technicus, hogy csak szelvényvagdosásból él és lefölözi a gürcölő proletár által megtermelt értéktöbbletet? Mi a "jobboldal"? Ugye a hagyományos meghatározás szerint aki ragaszkodik a társadalmi rétegek státuszának megváltoztathatatlanságához, aki a kivételezettek, a nagytőke, a klérus, a nemesi előjogok állandóságát, a pénzhatalom prioritását hirdeti, esetleg még fasiszta is. Aligha vállalná magára ma egyetlen párt, de még szavazó se. Hagyjuk a rizsát! Most épp az megy, hogy a ...... jó, nevezzük" jobboldalnak" foggal körömmel ragaszkodik hozzá, hogy csak ők a hazafiak, csak ők a "nemzetiek", csak őnekik fáj Trianon és akinek feltűnik, hogy a nemzeti színű kamuflázs mögött lopnak mint a szarkák, lepaktálnak akár a patás ördöggel is, csakhogy megtartsák hatalmukat, az hazaáruló, gyűlölködő, kommunista. Ez okból nyomják most minden médiában amit amúgy az adófizetők tartanak fenn, az emlékezetpolitikát. Most, hogy a hajón is csak a Kossuth rádiót tudom hallgatni, késő délután kizárólag a "kommunizmus bűnei" mennek visszaemlékezésekben, történészekkel való interjúkban, csakhogy a táborukat benn tudják tartani abban a hitben, hogy akik most velük szemben állnak és ha a következő választáson legyőzik őket és számon kérik a bűneiket, azok voltaképpen a 60-70-100 évvel ezelőtti bűnösök. Vagy ha ahhoz túl fiatalok, akkor azok tényleges, vagy szellemi örökösei. Vagy ha egyik sem, akkor azok bérencei, vagy ha azok sem, akkor MAJD ugyanolyanok LESZNEK. Szomorú sors jutott ezeknek a gerinces jobboldaliaknak. Kezdték a patrióta Antall Józsefnél, aztán Csurkával lettek MIÉP-esek, aztán Vonával Jobbikosok és mostanra egy rablógyilkos Orbánnal FideszKDNP-sek. (TESSÉK?? Hogy ez azért túlzás? Mégis minek nevezzem azt aki szétlopta spanjaival az EU pénzeket, mintegy három Marshall segélynyit, árulja az országot mindegy hogy orosznak, vagy kínainak, csak valaki tejeljen, még a baltás azeri gyilkost is elbiznyákolta és most épp behoznak egy egyetemnek álcázott kommunista propagandaközpontot ráadásul a mi pénzünkből trójai falónak Európába. ÉS még egyszer mondom 26000 halottat állított elő a hibás járványkezeléssel) SZÁNALMAS, hogy jobbról ez az ember maradt vezérnek, PONT ugyanúgy szalámizta le a jobboldalt mint Rákosi a balt annakidején. De ezek a gerinces talpig becsületes emberek kitartanak a folyamatosan változó eszmevilágot követő "jobboldal" mellett, mert különben nem tudnának a tükörbe nézni. Mihez is hűek ők? Egy szóhoz, "jobboldal". Na ők mindig arra a kártékony Cipollára fognak szavazni szegények, aki ezzel a varázskifejezéssel megbűvölte őket. Ennél csak a haza a "szegényebb", aminek szorgos hazafiak ássák "a sírt, hol nemzet süllyed el".
Hát ERRE nem számítottam. Tényleg azt hittem, mostmár jó úton vagyok. Tegnap este vidáman ballagtam ki a hajóra és az esti harmonikázás után békésen tértem nyugovóra. Ma reggel az ágyból alig tudtam felkelni. Elromlott a bal lábam. Hogy MITŐL....rejtély. A bal külső térdporc nagyon fáj, nem tudok ráállni, két bottal közlekedek az ágy és a klotyó közt. SEMMI mechanikai hatás nem érte, nem erőltettem meg, egyszerűen aludtam az ágyban és közben ez történt velem. Elképzelni se tudom, hogy vajh összefügg e a műtéttel, de alighanem nem. Csak úgy lett nekem ilyenem. Egy kicsit sok ez már. Még jó, hogy SP-nek a mozgáskorlátozott korából volt ez a két botja és kölcsönadta, máskülönben egyáltalán nem tudnék közlekedni. Volt még egy darab Flector tapasz a háznál J múltkori ínhüvelygyulladásából, azt rátapasztottuk és befásliztuk. Most fekszem mint egy darab fa és elmélkedem sorsom ilyetén alakulásán.
