10:15 Micsoda idő lett! Reggel 7-kor szélcsend, tápászkodó napsütés, 16,5 ° C, vidáman bandukoltam a kutyákkal a szokásos útvonalon amerre sétáltatni szoktak engem. MOST, 10-es keleti szél, tarajos hullámok, kimentem a hajóra ránézni a rángatódzó ponyvára, kötelekre, kapaszkodni kellett, hogy ne lökjön be a járóról a vízbe. Viszont a levegő egyelőre nem hűlt le.
Mindig megvisel amikor egy-egy olyan komolyabb politikai eszmefuttatásba bele kell rakjam a lelkemet, mint a legutóbbi volt. Az amatőr firkászok betegségének mindegyikében szenvedek, nekem ihlet kell az íráshoz és ahányszor átolvasom, mindig eszembe jut valami amit kihagytam, nem így kellett volna írni stb. Mindig megkísért a gondolat, mért kell nekem falra hánynom a borsót, hagyom a fenébe az egészet, hiszen úgyse fogok változtatni semmin az égvilágon. Mert semmilyen racionális indok nincs erre a tevékenységemre. A SAJÁT sorsomat, egzisztenciámat semmiben nem érinti az amin változtatni szeretnék, csak az időm megy rá a mentális kondícióm romlik tőle, kivívom vele a mások haragját, kell ez nekem?? De hát olyan ez mint a többi szenvedélybetegség, egy darabig megy az absztinencia aztán az ember visszaesik. Most is mindjárt mert egy fontos dolgot kihagytam.
Miért pártolja a mindenkori hatalmat, legyen az bal, vagy jobboldali, vagy csak egyszerűen maffia, a söpredék? A populáció azon része, amelyik nélkül soha semmilyen "izmus" nem tudott volna dominálni? Írtam én már erről, de az előző összefoglalásom nem lenne teljes, ha nem fűzném most hozzá.
Minden társadalomban a természetes működés folyamán kialakul egy hierarchia az állampolgárok közt. Egy hosszú létra, aminek a különböző fokain elhelyezkednek az emberek, vagyoni helyzetük, társadalmi megbecsültségük, sikerességük, elismertségük, elfogadottságuk szerint. Ez az oka például annak, amitől a korábbi idők disszidensei -kevés kivételtől eltekintve-, soha nem voltak boldogabbak mint elhagyott hazájukban, mert hiába bizonygatták (maguk előtt is), hogy mennyivel jobban élnek mint "otthon", hiába voltak gazdagabbak, volt házuk, nagy TV-jük kettő, szép autójuk, de az "ottani létrán" egy fokkal se kerültek feljebb, sőt többnyre nem érték el azt a "fokot" sem amin itthon álltak. Mert nem beszélték jól a nyelvet, mert a többség szemében másodosztályú "migránsok" voltak. És EZT érezték, nem azt, hogy az ottani harmadik fok mennyivel magasabb abszolút értelemben mint az itteni ötödik. Ha rövid időre hazalátogattak, nem győztek "szerénykedni", hogy mennyire jól megy OTT nekik, de amint visszamentek megszűnt a varázs. ( Emlékszem egykori Vegyterves kollégám a link és mihaszna, de életművész Révész András amikor disszidálása után 5 évvel hazalátogatott mekkora pofával hencegett, hogy kint mije is van, de a körmei alatt fekete kosz volt és Napóleon konyakot hozott be kínálgatni, amiről AKKOR nem tudtuk, hogy a leghitványabb égetett szesz kategória, amikor meg kérdezgettük, hogy mit is csinál "kint", valahogy nem adott szembenézős válaszokat, említette, hogy nagyjából ugyanazt mint itt, de most utólag, hogy azóta sokat láttam a világból, halál biztos vagyok benne, hogy a magyar technikusi oklevelével tutira nem lehettet tervező egy komoly német intézetben.) Szóval amit kinyögni akarok (ez is az amatőrök hibája, nem tudnak ellenállni a mesének), a "létra" meghatároz egy életre, nagyjából maradsz a fokon amelyikre születtél, ha nagyon kemény és elszánt vagy, tanulsz, melózol, mész felfele kettőt, viszont ha elhagyod magad akár a földre is lecsúszhatsz.
NADE! Mindez borul, ha jön egy jó kis diktatúra. (Ahogy Fábri Sándor fogalmazott "Új seggek a horizonton!" Ő csak tudja...) Micsoda mámorító érzés az, ha beindul a mindent elsöprő társadalmi felfordulás és megnyílnak a lehetőségek a felemelkedésre! A jobbágy aki a szemét se vethette urára, csak lehajtott fővel, kalaplevéve állhatott elé, ha csatlakozott Dózsa György "keresztes" seregéhez megélhette, hogy a zongorába szarhatott felkoncolt ura kastélyában. Susztersegéd, aki korábban csak a cselédlépcsőn surranhatott ha kivitte az elkészült lábbelit, ha nyilaskarszalagot öltött, géppisztolyt akasztott a nyakába, jancsiszöges csizmában csattoghatott kegyelmesék intarziás parkettáján és kedvére turkálhatott hazafiasan a finom holmik közt a komódfiókban éréktárgyak után kutatva, de még büntetlenül benyúlhatott a remegő zsidólány bugyijába is. Mekkora diadal az a korábbi villamoskalauznak, ha ÁVÓ-s pribékként gumibottal kedvére "talpalhatja", vagy pláne tisztként a korábbi szabósegéd talpaltathatja gumibottal a fájdalmában nyüszítő korábbi államtitkárt? Tessék? Hogy azért ettől mesze vagyunk? Elragadott a fantáziám? Egyrészt hála Istennek. Másrészt a különbség csak mennyiségi, nem minőségi. Ha annyi "kommentet" olvasnátok mint én, látnátok ahogy a helyesírást csak messziről ugatók fürödnek a libsigyalázásban a különféle fórumokon. A győztes csapatnak szurkolás csábító kielégülést okoz. A primitív gőg, "velem a hatalom, nektek coki". Igazából állati ösztön, kutyámon látom, ha pórázon van sokkal bátrabb, mert ott vagyok VELE én. Személyes bánatom, hogy azok akik feltehetően ugyanoda fognak szavazni mint én, sem sokkal különbek. Amiért harcolni kell, hogy ha bukik a jelenlegi bolsevik hatalom, nehogy hasonló legyen a másik oldalról, mert akkor csöbörből vödörbe estünk, belekerülünk egy lefelé szűkülő spirálba. A demokrácia feladata lenne, hogy minél előbb úriemberek (asszonyok) dirigálják a Hazát.
Tegnap Emailt kaptam barátomtól M Gyulától. Itt fogok neki válaszolni, ugyanúgy, ahogy Emailben is szoktam, az ő levele dőlt betűvel, az enyém *** -al beleintarziázva hogy párbeszéd legyen belőle és ne kelljen örökké csúszkálni és ne legyen félreértés, félremagyarázás soha.
Kedves Vili!
Végigolvastam kimerítő eszmefuttatásod. Azért írok itt, mert változatlanul le vagyok tiltva a blogodról. Talán túl logikusak az észrevételeim? Nem férnek bele a panel proli nyugger képedbe?
*** Gyuszikám, könyörgöm, hidd el nekem ártatlan vagyok a dologban! Semmiféle ráhatásom nincs az Indamedia kommentárkezelési mechanizmusára, én ugyan le tudok tiltani, törölni olyat ami MÁR felkerült a blog alá, de olyat nem tudok, ami még nincs fenn. A sok éve működő blogomban a sokszázból mindössze kétszer fordult elő, hogy valakit letiltottam és nem azért mert nem egyezett a véleményünk, hanem mert gusztustalan volt. Ezt bizonyítandó ide rakom a teljes leveledet, az oldalra. Fogalmam sincs az Indamediának, a blog.hu üzemeltetőjének mi a baja veled.
