MAJDELFELEJTETTEM! Amíg kórházban voltam a tékozló fiú hazatért.
M1 talált rá a Dunaparton amikor Lajost a csüngőhasú malacát sétáltatta. Rögtön szólt J-nek, aki azonnal felismerte "anyai" szemével, hogy ő a "mi gyerekünk". 50 dekásra fogyott a tavaszi 80 dekájáról, nem tett jót a kondíciójának a szabadság. Most megint kapott lisztkukacot, de mindent megszik amire akkoriban rá se volt hajlandó nézni, alighanem a természetben leszokott a válogatásról. Egyfolytában zabál egy műanyag ládában és visszakapta a futókereket amit felraktam a padlásra, bár nem gondoltam, hogy valaha is szükség lesz megint rá, de megint teker benne órákat. Kicsit feltápláljuk, aztán teszünk vele újabb próbát a természetbe való visszaengedésre.
Ma benyúlok a hajón a ruhásszekrénybe egy tiszta pólóért, ez került a kezembe.
Eltekintve a karomon lévő kék folttól amiből van bőven, annyi vénát szúrtak rajtam a kórházi 5 nap alatt, a lényeg, hogy egykor munkahelyem ilyen pólóval üdvözölte Magyarország EU csatlakozását. 2004-ben. Ahogy nézem ha marad a hazaáruló bagázs jövőre is, a kommunista Kína és Putyin trójai falova Orbán magántulajdona a maradék lakosságával könnyen kikerülhet az EU-ból, bár akkor el is veszti a faló jellegét, szóval nem lesz többé érdekes a nagyok számára. Érdekes világ lesz itt. Az emberek midenféle hiedelmek szerint kormányozzák az életüket. Örökre választanak maguknak vezetőt, ideológiát és ikonokat, amik hiába változnak, ők kitartanak. Én mindig a saját fejem után megyek és nincsenek párt és személyes szimpátiáim. A politikát is csak úgy fogom fel mint a műszaki életet. Ha valami nem működik, addig kell javítani rajta amíg jó lesz,. Ha egy megoldás rossz volt, másikat kell keresni. AKÁRHÁNYAT kipróbálni, amíg nem lesz jó. Az emberek többsége meg vagy fasiszta lesz és bukik a rendszerével, vagy kommunista és akkor azzal, de az se zavarja, ha a vezére közben átáll a másik oldalra. Orbán seggét habosra nyalják akik anno zsideszezték a Fideszt. Most az a duma, hogy ha bukik a feudálbolsevik Orbánizmus, akkor majd káosz lesz, mert a győztesek majd egymásnak esnek és elkezdenek marakodni, vagy ami még rosszabb elvtelen alkukat kötni, mert ezek is lopni fognak. LEHET! AKKOR majd ezeket is seggbe kell rúgni! A demokrácia lényege az kell legyen, hogy meg lehet bukni és sittre lehet kerülni. Amíg ez nem lesz működőképes, addig csak sz@r lesz meg mégsz@rabb. Az országot addig kell javítani amíg jó lesz. AKÁRHÁNYSZOR. Most a rendszer hívei felhördülnek. Hogy mi lesz a stabilitással? MIFÉLE stabilitás? Milyen stabilitás van ott, ahol az alaptörvényt ami az alkotmányt váltotta fel havonta átírják? Ahol rendeleti úton kormányoz 133 mameluk bólogatása mellett egy király? Ki az a hülye aki itt hosszú távra tervez? Aki itt stabilitást vizionál az mondja meg pluszmínusz 5 %-ra mennyibe fog kerülni egy € , vagy egy liter benzin, 3 hónap múlva, és tegye mellé mondjuk fél évi jövedelmét amit elbukik ha nem jön be a jóslata!
Nade kórházi élménybeszámolót ígértem. A történésekről elég jól beszámoltam közben, bár utáltam a telefonon való írást, mert nem szoktam hozzá, csak nézem a fiatalokat, hogy két hüvelykujjal, mint a villám...hát nekem a keyboardon se megy tán ilyen gyorsan. Most az élményt akarom megosztani.
Megérkeztem a hátizsákommal szombaton valamivel délelőtt 9 előtt ahogy parancsoltatott. Első benyomás kedvező, tisztaság és semmi lepukkantság, amitől az ember tart amikor az egészségügy karmai közé kerül. Növér parancsol "ott várjon, csücsüljön le!". Futólag szól egy fehér alak "csinálom az ágyát"... utánaszólok "rólam van szó,??" IGEN. Hétágyas kórterem "fiúszoba". Az ember belép, köszön és kissé hülyén néz, mert mindenki rábámul, mondom, a fiataloknak Vili bácsi az öregeknek csak Vilmos vagyok. A bal ágyon egy alak furcsán néz, később kiderül épp távozik, nem beszél magyarul, kifelé én fordítok neki, mert nem tudja, hogy amit kapott az recept és a patikába kell menjen vele. Ismerkedéskor mindig bajom van a nevekkel. NEM TUDOM MEGJEGYEZNI őket. Akárcsak a számokat. A sarokban szemben a Gyuri, ő a betonozásról tud sokat, gégerákban utazik, mellette Béla, aztán a Pali, nem sokkal utánam érkezik srévizavé szembe Tamás szinte "földi" Szigetszentmiklósról, mellettem István....hüm...de lehet, hogy János. Ez a SOTE klinika nyaki sebészet, de nemcsak bicskáznak, ahogy nézem a fő fegyver a szteroid löket intravénásan, olyan mint anno a penicillin volt a seregben, azt adnak mindenre én is kaptam annyit, hogy még mindig zsizseg tőle minden idegszálam, legalábbis arra fogom. Hamar összebarátkozunk. A direkt politikát kerülöm és ahogy nézem a többiek is, gyógyulni vagyunk itt, nem háborogni. Viszont laza beszélgetéssel telik az idő, ha lassan is, de legalább nem unalmasan. Én legalábbis igyekszem a történeteimmel, általában szeretik őket.
Egy könyvet hoztam olvasni Jerzy Andrzewski "Hamu és Gyémánt"-ját. Két füst alatt kiolvasom. Nagy könyv... VOLT. Egyszerre jelentős és teljesen jelentéktelen. Mért mondom ezt a tökéletes oximoront? Amikor a mű született, úgy tűnt egy egész világ áll válaszút előtt. Emberek az életüket tették fel elvekre, hiedelmekre, öltek és meghaltak. AZTÁN eltelt pár évtized és MINDEN..... PONT mint a hamu hullott porrá, mára SEMMI nincs belőle. Számomra egy a tanulság, nincs más örök érték, mint a szabadság és a becsület, ezek nem relativizálhatók és minden rendszer ami megpróbál szembemenni vele megbukik, csak idő kérdése. De az is igaz, hogy az emberiség örökké megpróbál letérni erről a madzagról, mert mindig lesznek újítók és követőik. Valahogy törvényszerű, hogy az embereket csirkefogók vezessék, mert értelmes ember a hobbijának él, azt hiszi megúszhatja a sorsa menedzselését azzal, hogy talál egy balekot aki megteszi helyette, aztán csodálkozik ha kiderül, hogy Sztálin, Hitler, Rákosi vagy Orbán az illető.
Kórház. Hamar kiderül, hogy az úgynevezett tüdőtorna, az szteroidkúra. Megjelenik Éva nővér és a kezem fejébe benyom egy pár köbcentit. Ezzel a szombati hivatalos programomnak vége is. Gyönyörű idő van, a bezártság kissé zavar, mondom egy próbát megér, kérdezem Évát ki lehet e menni az udvarra sétálni. Igazából bezártság van, minden ajtót mágneskártya nyit, de egyből felajánlja, hogy odaadja a sajátját, kimehetek a fás, pados nagyudvarra. Köntöst öltök és indulnék, de megszólít egy nőbeteg aki szomorúan sétálgat a líft előtt, hogy nem vinném e magammal, mert már napok óta itt van bezárva és úgy menne már ő is ki valahova. Mondom mért ne, pártfogásomba veszem a hölgyet és az alagsori rejtekúton keresztül kihatolunk a relatív szabadságba. Később kezd aggódni, hogy hát ő erre nem kért engedélyt és mi lesz ha... De hát NEM VAGYUNK ELITÉLTEK! Szabadok vagyunk. Keresünk egy padot, mint amikor egy zsilip megnyílik kezd mesélni. Unokákról, a mesekönyvről amit nekik írt, illusztrált, és beköttetett, tehát egyedi példány és már írja a következőt. Ez az ember napok óta nem beszélt senkivel! Én hallgatni is jól tudok nemcsak beszélni és ez most neki ahogy nézem nagyon jól jött. Aztán amikor már aggódik, hogy baj lesz a "szökésből", szépen visszasétálunk.
Vasárnap megkapom a második adag szteroidot, Anna nővér nem a kézfejembe adja, hanem egy deci infúzióban lecsorgatja vénába, azt mondja így jobban eloszlik a szervezetemben. Nekem mindegy. Megtudom előző este miért égett piszokul a gyomrom. Merthogy most kapok gyomorvédőt, ugyanis a szteroid csinálja, csak előző nap nem jutott eszükbe adni. Hát... van ilyen is. De amikor már kitanulom a szakmát kikövetelem a Pantoprazolt.
Hétfőn műtét alaposan megírtam korábban. Fekszem, időnként bejön valaki és vagy kiszív belőlem valamennyi vért, vagy belényom valamit a kezemből kiálló branülbe. A bal fenekem is fáj, szerintem amíg aludtam abba is szurkálhattak valamit. Időnként vizit van, valakik valakiknek beszámolnak, akik bólogatnak és a törölközőt le kell venni az infúziós állványról, pedig az az a hely ahol a legjobban lehet szártani. Mert az ágy végéről, ami hivatott a törölköző szabályos tatására leesik a földre. Ha egyszer majd kórházi ágyat tervezek lesz rajta törölközőszárító.
Este Marcsi nővér mesél. BORZASZTÓ dolgokat a Covid időszakról. Aminek persze még nincs vége, de most épp enyhülés van. Amúgy a személyzetben mindenkin szigorúan maszk, csak mi betegek vagyunk álarctalanok. De Marcsi nővér arról mesél amikor napi 12 órákat talpig szkafanderben, a saját levében. És kétszer magkapta és úgy érezte elsőre, hogy elpatkol. De a legborzasztóbb a sok halott volt. Akinek a családja, unokái küldték be a leveleket, rajzokat, akinek a kezét fogta és aki aztán meghalt és még mindig kapta a leveleket. És ő meg csak sírt és dolgozott.
Ezzel együtt jó hely volt a kórház. Mindenki csillogott. Nem voltak lassú tekintetek, fénylett mindenki. Abszolút pozitív légkör. Jók voltak a betegtársak is. Hallottam ahogy egy új betegnek protezsált minket a nővér "ez egy nagyon JÓ kórterem". Répássy doktor (kiderült vitorlázik) belement, hogy 10 napra kiszedjem magamnak a varratot ( kutyából, macskából is én szoktam, pedig azok kevésbé együttműködőek) , így csak akkor megyek majd vissza hozzá, ha meglesz a szövettan, mert azt (igaz, hogy felkerül a "felhőbe", ahol bárki láthatja) csak személyesen az én kezembe adhatja ki és akkor egy felutazás alatt az endokrinológus szépségkirálynőt Kollár Rékát is tudom abszolválni, akitől a további hormonkezelésem indítása függ. Ha tudnék beszélni tudni nem is lenne már semmi bajom. Lehet beszédtanárhoz kell majd járjak. Ha választhatok, ilyen hangot szeretnék, valahol már írtam is.
