Na kérem, túlvagyok a nehezén. Megvolt a műtét. Olyan 3 órát tartott amíg kigyomlálta a Répássy doktor a maradék pajzsmirigyemet . Innentől kezdve a hormont tablettában kell majd szednem. Nem örülök neki, de hát a szívem fontosabb. Az imént még szökésben voltam az őrzőből, ahol holnap reggelig kellett volna raboskodnom, de épp most kaptam kegyelmet.
De csak sorban! Az úgy volt, hogy felfekūdtem az asztalra és csak úgy hopp már aludtam is. Aztán meg egyszercsak felébredtem az őrzőben. Fájt a nyelés, meg a beszéd még most se megy, gombóc van a torkomban, de igazából nem nagyon zavart. Viszont piszolul égett a gyomrom, csak úgy jött föl sav a torkomba. Azt már kitanultam, hogy ez a szteroidtól van amit kaptam, de tegnap adtak ellene Pantoprazolt, de ma lespórolták, ráadásul a műtét előtt enni se adtak. Reklamáltam (én mem vagyok az a csendes beteg), de mondja az őriző doki, hogy "ki van írva". Demondom "akkorse kaptam". Na ezen elvitatkozgattunk egy kicsit, azt hitte félig még alszom könnyű dolga lesz velem, de tévedett. Mondta akkor beírja a lapomra jó vastagon. A lényeg jött a nővér és a kezem fejébe épített branűlbe bemyomott egy adagot és máris elmúlt a gyomorégésem.
De ezzel még nem volt vége a megpróbáltatásaimnak. Ez az őrző egy rohadt unalmas uniszex kórtermecske. Cak feküdni lehet, kaját nem adnak és egyszercsak betoltak egy eszméletlen nőt. Aztán egy sírdogáló ráadásul meztelen, csak épp letakart fiatal lányt. Az eszméletlen egy idő után magához tért és ki akart menni wc-re, de a nővér mondta, hogy nem szabad (mekkora mázli, hogy én nem kérdeztem, hanem amint lekapcsoltak az infúzióról meg a monitorról, a nyakmból kilógó cső végén lévő vérpalackot a hómom alá kapva kimentem a klotyóba a sebész engedélyével (( Répássy doktor igazán kedvemre való laza fickó, a műtét előtt meg is nyugtattam, hogy semmi izgalom minden rendben fog menni))kicsavarni az uborkát). Namost szerencsétlen nőknek nem ment a vizelés, mert még ha el is húzta a lepedő "válaszfalat" köztünk a nővér akkor is tudták, hogy ott vagyok és hallok mindent, hogy adja az ágytálhoz a jótanácsokat, hogy "tegye ki a popsiját az ágy szélére, simogassa a hasát", meg ilyenek. Megsajnáltam szegényeket és leléptem, pedig a nővér szigorúskodott, még azt is mondta, hogy ő fog miattam kikapni.
Visszamentem "haza a legényszállásra" ahol már csupa jóbarát várt akiket második napja szórakoztatok tengerészes és szállodás történetekkel. És kiköveteltem a vacsorát mert az ebédet ami pedig bableves és mákostészta volt így is elcsalták pedig piszok éhes voltam. Na aztán, hogy látták a doktorok is az esti vizitnél, hogy nem látnak, mert ahelyett hogy az őrzőben jajgatnék, a kórtermi folyosón zabálok, meg mindenfele mászkálok a derekamra kötõtt véredénnyel, megüzenték egy ápoló fiúval, hogy mehetek "haza" a kórtermembe.
Az éjszakás nővér által nagyvonalúan felajánlott fájdalomcsillapítót, mint halálraítélt honvédtábornok a szembekötést a sortűz előtt visszautasítottam, mert ahogy ettem, úgy enyhült fokozatosan a nyelési fájdalom, szóval JÓL VAGYOK!
