Elkezdtem a munkát, de mint mindig "közbejönnek dolgok". Először is a boltban vásárolt oszloplábakhoz hozzáhegesztettem még 20 cm betonacélt, mert a lábakat nem széltében terjedelmes, hanem inkább hosszabb és mélyebb, vassal erősített betonlábakra akarom helyezni. (azért zöld, mert természetesen ez is reciklált vasanyag)
A talajba fúrt lyukakba lesznek bebetonozva. Még tavaly vettem a bolhapiacon egy talajfúrót a paradicsompalánták kiültetéséhez, mert a korában PVC csatornacsőből barkácsolt fúróm eltört, ennek most csináltam bontott Xerox fénymásológép szeléndob tengelyből és sikító fogantyúkból ( soha nem használok az egykezes Flexhez fogantyút) egy masszív hajtókart.
Ki is fúrtam az első lyukat ( a felső 20 centi nagyobb átmérőjűre lesz kiszélesítve), amikor új teendők adódtak.
Előre bocsájtom az én drága feleségem egy angyal (általában), de van egy súlyos hibája, "gyűjtő". Ha valahol lomtalanítanak, turkál, majd teljesen használhatatlan háztartási eszközökkel tér haza. Azért használhatatlanok, mert "VAN MINDENÜNK" tehát nem kell még tányér, bármilyen szép is, meg bögre, meg egyéb csetreszek... de ő nem tudja otthagyni. Érthetetlen.
Nos a tőlünk kettővel délre lévő házat nemrég eladták. Az új tulajdonosokkal valahogy pillanatok alatt összebarátkoztunk, nos Piroska, a feleség, tegnap reggel nyomja a kapududát, lomtalanítják a pincét, ha kell valami vigyük mielőtt jön a lomtalanító brigád amit megrendeltek holnapra. Mondom neki "Jaj Piroska csak a Judit meg ne tudja, még alszik, nem kell semmi, köszönjük.... de ha már ilyen kedves vagy, hogy átjöttél, ÉN megyek és megnézem.". Hát mit látok meg elsőnek kirakva az utcára? Egy teljesen ép állapotban lévő 1897-es sorozatszámú Singer varrógépet! Hát EZT csak nem hagyja ott a sakáloknak az ember!
Vittem haza. A pincében volt egy remek tölgyfaburkolatú bárpult, mondtam nem egy könnyű darab, de felajánlották, hogy áthozzák nekem, hát lehet ilyen ajánlatot visszautasítani?
Az volt a tervem, hogy szerszám tároló lesz belőle az "esernyő alatt", ahol midig hiány van tároló és pakolóhelyből, de aztán találtam egy másik szekrényt is , abból lesz a tároló-pakoló,
a bárpultot meg szétbontottam és a szép faragott tölgyből lesz a kerti pagoda hatszöge egyik oldalának lábazata a korlát alatt, pont méret, a másik oldalé megy az ugyanilyen falburkolatból, amit szintén lebontottak, így az is hozzám került, ezt J hordta haza amíg aludtam, mert az ő zseniális ötlete volt, hogy erre kellene használni....ha már ilyen gyűjtőszenvedélye van az én Drágámnak.
