Egy biztos! nem kell locsolni a betont. Merthogy pár napja lebetonoztam a kerti pavilon oszlopainak a tartókat.
Azóta naponta esik az eső, gyakorlatilag reggeltől reggelig. "Májusi eső aranyat ér" mondták az öregeim, de mostmár egy kicsit elég a kincsből. És hideg van! Röhej, hogy este még be kell gyújtani.
Ha megnézitek a fotót, körbe gyöngyvirág. De hát ugye ki kellet fúrni ásni az oszloplábnak egy kisded gödröt. Gyöngyvirágra mégse lehet oszlopot alapozni. És akkor jön az én Drágám és rákezdi. " Te BARBÁR! Idedobtad a virágok közé az ásót!" Tényleg ott van. De ugye az ember ássa azt a lukat aztán lerakja az ásót. Nem megy el 10 lépést, hogy lerakja, aztán ha megint kell nem megy érte 10 lépést, hanem a keze ügyébe helyezi. Amúgyis le lesz tiporva körbe minden vagy 80 centi szélesen, mert úgy még nem építettek semmit, hogy csak az alapok helyén tűnt el az őstermészet, de egy centire tőle már semmi nem sérült. Boldogult anyám jut eszembe. Amikor valamit mesterkedtünk apámmal, nem győzött hallgatni az öreg, később meg amikor már csak én csináltam akkor én, hogy micsoda fertelmes koszt csináltunk azzal a falfúrással, véséssel fűrészeléssel, "úszik az egész lakás a piszokban". DE HA AZ IKV gumicsizmás szakijai jöttek, még akkor is aranykezű mesterek voltak ha félrészegen sz@rul dolgoztak és VALÓBAN minden pusztult aminek köze nem volt a feladathoz. Senki sem lehet próféta a saját otthonában. KI ÉRTI EZT?