Hajónapló

Naszóval. Maga a műtét az bakfitty. Gyakorlatilag nem volt fájdalmam éjszaka. Csak egy sajgó, irritáló gombóc lett a tokomban, amivel egész éjjel kínlódtam, mert fel akartam köhögni mert váladéknak éreztem. Frászt. Amikor bedugták a tubust a lélegeztetéshez, meggyötörték ami útban volt. De lassan javulok. Beszéd még nehéz, úgy, hogy tőlem teljesen szokatlan módon csendben vagyok.

Fenébe....az utolsó tiszta pólómat is összevéreztem. Egyébként is Barbarossa lettem, mert a fehér szakállam is megfestette a vér. Fene tudja mit barkácsoltak velem az alatt a három óra alatt, amíg felügyelet nélkül hagytam a doktorokat a testemmel.

Ja és az imént reggelizés közben vettem észre, hogy letörtek egy kis darabot a jobb felső metszőfogamból. Nagy buli lehetett amíg aludtam.

Na kérem, túlvagyok a nehezén. Megvolt a műtét. Olyan 3 órát tartott amíg kigyomlálta a Répássy doktor a maradék pajzsmirigyemet . Innentől kezdve a hormont tablettában kell majd szednem. Nem örülök neki, de hát a szívem fontosabb. Az imént még szökésben voltam az őrzőből, ahol holnap  reggelig kellett volna raboskodnom, de épp most kaptam kegyelmet.

De csak sorban! Az úgy volt, hogy felfekūdtem az asztalra és csak úgy hopp már aludtam is. Aztán meg egyszercsak felébredtem az őrzőben. Fájt a nyelés, meg a beszéd még most se megy, gombóc van a torkomban, de igazából nem nagyon zavart. Viszont piszolul égett a gyomrom, csak úgy jött föl sav a torkomba. Azt már kitanultam, hogy ez a szteroidtól van amit kaptam, de tegnap adtak ellene Pantoprazolt, de ma lespórolták,  ráadásul a műtét előtt enni se adtak. Reklamáltam (én mem vagyok az a csendes beteg), de mondja az őriző doki, hogy "ki van írva". Demondom "akkorse kaptam". Na ezen elvitatkozgattunk egy kicsit, azt hitte félig még alszom könnyű dolga lesz velem, de tévedett. Mondta akkor beírja a lapomra jó vastagon. A lényeg jött a nővér és a kezem fejébe épített branűlbe bemyomott egy adagot és máris elmúlt a gyomorégésem.

De ezzel még nem volt vége a megpróbáltatásaimnak. Ez az őrző egy rohadt unalmas uniszex kórtermecske. Cak feküdni lehet, kaját nem adnak és egyszercsak betoltak egy eszméletlen nőt. Aztán egy sírdogáló ráadásul meztelen, csak épp letakart fiatal lányt. Az eszméletlen egy idő után magához tért és ki akart menni wc-re, de a nővér mondta, hogy nem szabad (mekkora mázli, hogy én nem kérdeztem, hanem amint lekapcsoltak az infúzióról meg a monitorról, a nyakmból kilógó cső végén lévő vérpalackot a hómom alá kapva kimentem a klotyóba a sebész engedélyével (( Répássy doktor igazán kedvemre való laza fickó, a műtét előtt meg is nyugtattam, hogy semmi izgalom minden rendben fog menni))kicsavarni az uborkát). Namost szerencsétlen nőknek nem ment a vizelés, mert még ha el is húzta a lepedő "válaszfalat" köztünk a nővér akkor is tudták, hogy ott vagyok és hallok mindent, hogy adja az ágytálhoz a jótanácsokat, hogy "tegye ki a popsiját az ágy szélére, simogassa a hasát", meg ilyenek. Megsajnáltam szegényeket és leléptem, pedig a nővér szigorúskodott, még azt is mondta, hogy ő fog miattam kikapni.

Visszamentem "haza a legényszállásra" ahol már csupa jóbarát várt akiket második napja szórakoztatok tengerészes és szállodás történetekkel. És kiköveteltem a vacsorát mert az ebédet ami pedig bableves és mákostészta volt így is elcsalták pedig piszok éhes voltam. Na aztán, hogy látták a doktorok is az esti vizitnél, hogy nem látnak, mert ahelyett hogy az őrzőben jajgatnék, a kórtermi folyosón zabálok, meg mindenfele mászkálok a derekamra kötõtt véredénnyel, megüzenték egy ápoló fiúval, hogy mehetek "haza" a kórtermembe. 

Az éjszakás nővér által nagyvonalúan felajánlott fájdalomcsillapítót, mint halálraítélt honvédtábornok a szembekötést a sortűz előtt visszautasítottam,  mert ahogy ettem, úgy enyhült fokozatosan a nyelési fájdalom, szóval JÓL VAGYOK!

Kórház. Korai ébredés de csak mert korán is feküdtem és nem mozog az ágy. Azonnal hallgassa meg mindenki a klubrádió ma reggel 5 és 6 óra közt lement "tűréshatár" műsorát! Kortól nemtől és politikai elkötezettségtől függetlenūl. KÖTELZŐ! Mert kizárôlag  erről van szó.

Még most is változnak a dolgok. Nem akarok fárasztó lenni, hogy mi minden történt és mennyire kellett kormányozni a dolgokat, hogy (ráadásul a járványkellős közepén) eljussak odáig, hogy mi a szívpanaszaim oka, mi történjen ezután és hogy jutottam el addig, hogy végre műtéttel remélhetőleg megoldódjon a dolog. De még ma is történt változás. Reggel 7-re bent voltam a klinikán, mert utolsónak az aneszteziológusnál kellett vizitáljak az utolsó pillanat utáni pillanatban sikeresen becserkészett pulmonológiai leletemmel. Na itt került újabb homokszem a gépezetbe. Amit ÉN eddig nem gondoltam, mert igazából nem zavar, probléma az asztmám. Ez kockázatot jelent az altatásnál. Abban maradtunk, hogy megrágja a dolgot, mindenesetre már vasárnap délután be kell feküdjek. Nem sokat rágta, mert már a vonaton hazafelé hívott telefonon, hogy már holnap reggel be kell feküdjek, mert a tüdőmet fel kell készíteni, hogy kibírja a műtétet. Igazából egy ötnapos "tüdőtorna" kellet volna, de arra már hétfőig nincs idő, de  szombat-vasárnap mégis csinálnak valami kezelést. Én most úgy fogalmazom meg, hogy ez valami gyógyszeres dopping lesz. Mindig van valami nehézség a végére. Úgy érzem magam mint az artista aki miután egyensúlyozott egy asztal tetején, arra felrak egy hokedlit és azon folytatja, majd arra egy sámlit és azon, aztán arra egy labdát, amire egy létrát és annak a tején áll fejen és hegedülni próbál, de a vonó még nem biztos nem maradt e lent. No ha túlvagyok mindenen jelentkezem, szevasztok!

Készül a "zenepavilon". Sajnos a gérvágómat tönkretettem régebben, tűzifa fűrészelés során eltört a kihajtó tengely, javíthatatlan. Nem vettem újat, mert azt gondoltam, hogy nem lesz már többet szükségem rá, nem építek már semmit ebben az életemben, de ezek szerint tévedtem. Szerencsére akinek barátai vannak az kap segítséget, elkértem SP gérvágóját. Fantasztikus szerszám,

enélkül nem tudnék ilyen illesztéseket készíteni.

Kialakult a kupola kerete.

A sarkokhoz spéci csavarozott kapcsoló darabokat fogok készíteni hegesztéssel laposacélból.

Most lesz pár nap szünet. Holnap utolsó egyeztetésre megyek a klinikára az anaszteziológushoz, sebészhez, meg Covid testre, hétfőn meg felfekszem a műtőasztalra, szóval a jövő héten alighanem nem lesz ácsmunka, de remélem hamar tudom folytatni. A kirurgusnak már említettem, hogy a varratot már majd kiszedem én, arra ne legyen gondja, de nem helyeselte. (Aki esetleg nem olvasta korábban, kiszedik a maradék pajzsmirigyemet ami a szívproblémáimat okozta, az első műtétem e tárgyban 35 évvel ezelőtt volt, ha ez most megoldja a problémát újabb 35 évre az nekem már elég is. Rettenet mennyi melóm van benne, hogy több mint fél év alatt keresztülhajszoltam az egészségügyet a megfelelő magoldásig, én nem is tudom, ha valaki TÉNYLEG betegen és magatehetetlenül kerül a szervezet karmai közé, hogy tud életben maradni?)

Egy biztos! nem kell locsolni a betont. Merthogy pár napja lebetonoztam a kerti pavilon oszlopainak a tartókat.

Azóta naponta esik az eső, gyakorlatilag reggeltől reggelig. "Májusi eső aranyat ér" mondták az öregeim, de mostmár egy kicsit elég a kincsből. És hideg van! Röhej, hogy este még be kell gyújtani.

Ha megnézitek a fotót, körbe gyöngyvirág. De hát ugye ki kellet fúrni ásni az oszloplábnak egy kisded gödröt. Gyöngyvirágra mégse lehet oszlopot alapozni.  És akkor jön az én Drágám és rákezdi. " Te BARBÁR! Idedobtad a virágok közé az ásót!" Tényleg ott van. De ugye az ember ássa azt a lukat aztán lerakja az ásót. Nem megy el 10 lépést, hogy lerakja, aztán ha megint kell nem megy érte 10 lépést, hanem a keze ügyébe helyezi. Amúgyis le lesz tiporva körbe minden vagy 80 centi szélesen, mert úgy még nem építettek semmit, hogy csak az alapok helyén tűnt el az őstermészet, de egy centire tőle már semmi nem sérült. Boldogult anyám jut eszembe. Amikor valamit mesterkedtünk apámmal, nem győzött hallgatni az öreg, később meg amikor már csak én csináltam akkor én, hogy micsoda fertelmes koszt csináltunk azzal a falfúrással, véséssel fűrészeléssel, "úszik az egész lakás a piszokban". DE HA AZ IKV gumicsizmás szakijai jöttek, még akkor is aranykezű mesterek voltak ha félrészegen sz@rul dolgoztak és VALÓBAN minden pusztult aminek köze nem volt a feladathoz. Senki sem lehet próféta a saját otthonában. KI ÉRTI EZT?

Szakad az eső. Sebaj, tegnap lebetonoztam két oszloplábat, nem kell öntözni. Mindenféle madár lakik nálunk, még a mára ritkaságszámba menő verébből is van. J mondja az imént: "Gyere nézd meg, de óvatosan!" Kisettenkedek a konyhába, kívül az ablak külső oldalára szereltem egy kis madáretetőt. A sátortető gerincén csücsül két süldő ázott verébfióka, egyik kelet-nyugat, másik nyugat-kelet irányba, egymáshoz bújva felborzolt tollal (fázhatnak az istenadták) és felválta mondják szakadatlanul, "csirip". Vajh miért teszik? Hát kiderült, az anyjuknak jelezték szorgalmasan, hogy itt vannak. Jó sokára meg is jelent és elröppentek mindhárman. Sajnos a filmbe bezavar a szúnyogháló, szemnek nem volt ennyire zavaró.

Elkezdtem a munkát, de mint mindig "közbejönnek dolgok".  Először is a boltban vásárolt oszloplábakhoz hozzáhegesztettem még 20 cm betonacélt, mert a lábakat nem széltében terjedelmes, hanem inkább hosszabb és mélyebb, vassal erősített betonlábakra akarom helyezni. (azért zöld, mert természetesen ez is reciklált vasanyag)

A talajba fúrt lyukakba lesznek bebetonozva. Még tavaly vettem a bolhapiacon egy talajfúrót a paradicsompalánták kiültetéséhez, mert a korában PVC csatornacsőből barkácsolt fúróm eltört, ennek most csináltam bontott Xerox fénymásológép szeléndob tengelyből és sikító fogantyúkból ( soha nem használok az egykezes Flexhez fogantyút) egy masszív hajtókart.

Ki is fúrtam az első lyukat ( a felső 20 centi nagyobb átmérőjűre lesz kiszélesítve), amikor új teendők adódtak.

Előre bocsájtom az én drága feleségem egy angyal (általában), de van egy súlyos hibája, "gyűjtő". Ha valahol lomtalanítanak, turkál, majd teljesen használhatatlan háztartási eszközökkel tér haza. Azért használhatatlanok, mert "VAN MINDENÜNK" tehát nem kell még tányér, bármilyen szép is, meg  bögre, meg egyéb csetreszek... de ő nem tudja otthagyni. Érthetetlen. 

Nos a tőlünk kettővel délre lévő házat nemrég eladták. Az új tulajdonosokkal valahogy pillanatok alatt összebarátkoztunk, nos Piroska, a feleség, tegnap reggel nyomja a kapududát, lomtalanítják a pincét, ha kell valami vigyük  mielőtt jön a lomtalanító brigád amit megrendeltek holnapra. Mondom neki "Jaj Piroska csak a Judit meg ne tudja, még alszik, nem kell semmi, köszönjük.... de ha már ilyen kedves vagy, hogy átjöttél, ÉN megyek és megnézem.". Hát mit látok meg elsőnek kirakva az utcára? Egy teljesen ép állapotban lévő 1897-es sorozatszámú Singer varrógépet! Hát EZT csak nem hagyja ott a sakáloknak az ember!  

Vittem haza. A pincében volt egy remek tölgyfaburkolatú bárpult, mondtam nem egy könnyű darab, de felajánlották, hogy áthozzák nekem, hát lehet ilyen ajánlatot visszautasítani?

Az volt a tervem, hogy szerszám tároló lesz belőle az "esernyő alatt", ahol midig hiány van tároló és pakolóhelyből, de aztán találtam egy másik szekrényt is , abból lesz a tároló-pakoló, 

a bárpultot meg szétbontottam és a szép faragott tölgyből lesz a kerti pagoda hatszöge egyik oldalának lábazata a korlát alatt, pont méret, a másik oldalé megy az ugyanilyen falburkolatból, amit szintén lebontottak, így az is hozzám került, ezt J hordta haza amíg aludtam, mert az ő zseniális ötlete volt, hogy erre kellene használni....ha már ilyen gyűjtőszenvedélye van az én Drágámnak.

SZERINTETEK hány százalék az infláció? ÉN már nem merek mondani semmit. Ma bevásároltam a fatelepen. J-vel átválogattuk az összes, faanyagot, kivéve az OSB táblákat, kemény meló volt. De az igazi meglepetés a fizetésnél ért. Hétfőn jártam a telepen és felirattam az összes árat, hogy tudjak költséget kalkulálni. MA minden 8 %-al került többe. Szóval amit én hétfő délután 180000 Ft-ra taksáltam, az ma több mint 194000-be került. És mondták, hogy holnap jön a következő szállítmány, ami megint drágább lesz. Tévedés ne essék EZ a faanyag már hétfőn is itt volt, sőt lehet a múlt héten is, de ettől még ma többe került mint hétfőn. Elképedésemben egy ezrest lealkudtam a fuvarból. Mondjatok nekem olyan befektetést ami kétnaponta 8 %-ot hoz! De pont ma reggel beszélgetem SP-vel aki pár napja volt a vastelepen, mondta 70 %-al drágult minden vasanyag.

Lehet, hogy fertőző az ínhüvelygyulladás?

Amíg J dolgozik, (neki már meggyógyult a keze)

én lazítok. (ha házad van és kerted, sose fogsz unatkozni, ha meg hajód is van mellé akkor pláne)

A dolog (mármint a kézbaj) úgy kezdődött, hogy tegnap ébredéskor fogni nem tudtam a balkezemmel, holott este még nem volt semmi bajom. Úgy tűnik előző nap megerőltethettem, a hüvelyk ujjammal képtelen voltam a legkisebb erőt is kifejteni fájdalom nélkül. Kétségtelen előző nap mindenféléket csináltam, lemostam a télikert tetejét, kifeszítettem rá az árnyékolót, előtte egy 4 m-es stánglival kipiszkáltam a faleveleket az ereszcsatornából, alighanem ennek a forgatónyomatéka tett be a bal csuklómnak, meg a létracipelés. Eléggé elszomorított a dolog, mert épp egy új projekt indul együtt a tavasszal és egy napig úgy tűnt, hogy halasztódik, de -ez itt a reklám helye- a Flector tapasz csodát tett. Egy éjszaka alatt ahogy jött elmúlt a fájdalom. Szóval ma még nem erőltetem a kezem, de már kibringáztam a fatelepre megnézni az anyagokat (sz@rt ér a pénz, egy szál 2"-os deszka 5-7000 ft közt van). De teljesen ma sem pihentem, kiszerkesztettem és kiszámoltam az anyagszükségletet. 

Na de a lényeg, hogy MIHEZ? J elkezdte rágni a fülem, hogy ő akar egy kis sátortetőt, ami alá ki lehet ülni a kertbe amikor tűz a nap és hogy ő vesz egy ilyen összerakható izét, ami milyen jól mutat a prospektusokban és hogy azt írják "erős" meg stb. Mondtam NEM! TUDOM mit érnek ezek a cuccok. a műanyag csatolóelemek egy szezont bírnak, a szél felborogatja, a vékony cső lábak elgörbülnek, a ponyvát kiszívja a nap, randa lesz, kidobott pénz az egész ezeket nem használatra gyártják, hanem eladásra. A hajón úgyis komoly famunkákba kezdek, akkor már egy füst alatt  csinálok egy ilyet.

A katalógusára egymillió felett van, úgy számolom kihozom a negyedéből (bár az árak, mint fentebb céloztam rá elborzasztóak, tegnap pl. megvettem a tűzihorganyzott, bebetonozható lábakat az oszlopokhoz, a 6 db közel 7000 ft volt). És ezt nem fogja tönkre tenni az időjárás, legalábbis amíg élünk kitart. Na szóval ez jön most, párhuzamosan Amapola gunwale-jának cseréjével. Ez utóbbi nehezebb dió, mert gőzölve kell hajlítsam a 4-5 m hosszú vörösfenyő léceket, ezen még jár az agyam.

10:15 Micsoda idő lett! Reggel 7-kor szélcsend, tápászkodó napsütés, 16,5 ° C, vidáman bandukoltam a kutyákkal a szokásos útvonalon amerre sétáltatni szoktak engem. MOST, 10-es keleti szél, tarajos hullámok, kimentem a hajóra ránézni a rángatódzó ponyvára, kötelekre, kapaszkodni kellett, hogy ne lökjön be a járóról a vízbe. Viszont a levegő egyelőre nem hűlt le.

Mindig megvisel amikor egy-egy olyan komolyabb politikai eszmefuttatásba bele kell rakjam a lelkemet, mint a legutóbbi volt. Az amatőr firkászok betegségének mindegyikében szenvedek, nekem ihlet kell az íráshoz és ahányszor átolvasom, mindig eszembe jut valami amit kihagytam, nem így kellett volna írni stb. Mindig megkísért a gondolat, mért kell nekem falra hánynom a borsót, hagyom a fenébe az egészet, hiszen úgyse fogok változtatni semmin az égvilágon. Mert semmilyen racionális indok nincs erre a tevékenységemre. A SAJÁT sorsomat, egzisztenciámat semmiben nem érinti az amin változtatni szeretnék, csak az időm megy rá a mentális kondícióm romlik tőle, kivívom vele a mások haragját, kell ez nekem?? De hát olyan ez mint a többi szenvedélybetegség, egy darabig megy az absztinencia aztán az ember visszaesik. Most is mindjárt mert egy fontos dolgot kihagytam.

Miért pártolja a mindenkori hatalmat, legyen az bal, vagy jobboldali, vagy csak egyszerűen maffia, a söpredék? A populáció azon része, amelyik nélkül soha semmilyen "izmus" nem tudott volna dominálni? Írtam én már erről, de az előző összefoglalásom nem lenne teljes, ha nem fűzném most hozzá.

Minden társadalomban a természetes működés folyamán kialakul egy hierarchia az állampolgárok közt. Egy hosszú létra, aminek a különböző fokain elhelyezkednek az emberek, vagyoni helyzetük, társadalmi megbecsültségük, sikerességük, elismertségük, elfogadottságuk szerint. Ez az oka például annak, amitől a korábbi idők disszidensei -kevés kivételtől eltekintve-, soha nem voltak boldogabbak mint elhagyott hazájukban, mert hiába bizonygatták (maguk előtt is), hogy mennyivel jobban élnek mint "otthon", hiába voltak gazdagabbak, volt házuk, nagy TV-jük kettő, szép autójuk, de az "ottani létrán" egy fokkal se kerültek feljebb, sőt többnyre nem érték el azt a "fokot" sem amin itthon álltak. Mert nem beszélték jól a nyelvet, mert a többség szemében másodosztályú "migránsok" voltak. És EZT érezték, nem azt, hogy az ottani harmadik fok mennyivel magasabb abszolút értelemben mint az itteni ötödik. Ha rövid időre hazalátogattak, nem győztek "szerénykedni", hogy mennyire jól megy OTT nekik, de amint visszamentek megszűnt a varázs. ( Emlékszem egykori Vegyterves kollégám a link és mihaszna, de életművész Révész András amikor disszidálása után 5 évvel hazalátogatott mekkora pofával hencegett, hogy kint mije is van, de a körmei alatt fekete kosz volt és Napóleon konyakot hozott be kínálgatni, amiről AKKOR nem tudtuk, hogy a leghitványabb égetett szesz kategória, amikor meg kérdezgettük, hogy mit is csinál "kint", valahogy nem adott szembenézős válaszokat, említette, hogy nagyjából ugyanazt mint itt, de most utólag, hogy azóta sokat láttam a világból, halál biztos vagyok benne, hogy a magyar technikusi oklevelével tutira nem lehettet tervező egy komoly német intézetben.) Szóval amit kinyögni akarok (ez is az amatőrök hibája, nem tudnak ellenállni a mesének), a "létra" meghatároz egy életre, nagyjából maradsz a fokon amelyikre születtél, ha nagyon kemény és elszánt vagy, tanulsz, melózol, mész felfele kettőt, viszont ha elhagyod magad akár a földre is lecsúszhatsz.

NADE! Mindez borul, ha jön egy jó kis diktatúra. (Ahogy Fábri Sándor fogalmazott "Új seggek a horizonton!" Ő csak tudja...) Micsoda mámorító érzés az, ha beindul a mindent elsöprő társadalmi felfordulás és megnyílnak a lehetőségek a felemelkedésre! A jobbágy aki a szemét se vethette urára, csak lehajtott fővel, kalaplevéve állhatott elé, ha  csatlakozott Dózsa György "keresztes" seregéhez megélhette, hogy a zongorába szarhatott felkoncolt ura kastélyában. Susztersegéd, aki korábban csak a cselédlépcsőn surranhatott ha kivitte az elkészült lábbelit, ha  nyilaskarszalagot öltött, géppisztolyt akasztott a nyakába, jancsiszöges csizmában csattoghatott kegyelmesék intarziás parkettáján és kedvére turkálhatott hazafiasan a finom holmik közt a komódfiókban éréktárgyak után kutatva, de még büntetlenül benyúlhatott a remegő zsidólány bugyijába is. Mekkora diadal az a korábbi villamoskalauznak, ha ÁVÓ-s pribékként gumibottal kedvére "talpalhatja", vagy pláne tisztként a korábbi szabósegéd talpaltathatja gumibottal a fájdalmában nyüszítő korábbi államtitkárt? Tessék? Hogy azért ettől mesze vagyunk? Elragadott a fantáziám? Egyrészt hála Istennek. Másrészt a különbség csak mennyiségi, nem minőségi. Ha annyi "kommentet" olvasnátok mint én, látnátok ahogy a helyesírást csak messziről ugatók fürödnek a libsigyalázásban a különféle fórumokon. A győztes csapatnak szurkolás csábító kielégülést okoz. A primitív gőg, "velem a hatalom, nektek coki".  Igazából állati ösztön, kutyámon látom, ha pórázon van sokkal bátrabb, mert ott vagyok VELE én.  Személyes bánatom, hogy azok akik feltehetően ugyanoda fognak szavazni mint én, sem sokkal különbek. Amiért harcolni kell, hogy ha bukik a jelenlegi bolsevik hatalom, nehogy hasonló legyen a másik oldalról, mert akkor csöbörből vödörbe estünk, belekerülünk egy lefelé szűkülő spirálba. A demokrácia feladata lenne, hogy minél előbb úriemberek (asszonyok) dirigálják a Hazát.

Tegnap Emailt kaptam barátomtól M Gyulától. Itt fogok neki válaszolni, ugyanúgy, ahogy Emailben is szoktam, az ő levele dőlt betűvel, az enyém *** -al beleintarziázva hogy párbeszéd legyen belőle és ne kelljen örökké csúszkálni és ne legyen félreértés, félremagyarázás soha.

Kedves Vili!

Végigolvastam kimerítő eszmefuttatásod. Azért írok itt, mert változatlanul le vagyok tiltva a blogodról. Talán túl logikusak az észrevételeim? Nem férnek bele a panel proli nyugger képedbe?

*** Gyuszikám, könyörgöm, hidd el nekem ártatlan vagyok a dologban! Semmiféle ráhatásom nincs az Indamedia kommentárkezelési mechanizmusára, én ugyan le tudok tiltani, törölni olyat ami MÁR felkerült a blog alá, de olyat nem tudok, ami még nincs fenn. A sok éve működő blogomban a sokszázból mindössze kétszer fordult elő, hogy valakit letiltottam és nem azért mert nem egyezett a véleményünk, hanem mert gusztustalan volt. Ezt bizonyítandó ide rakom a teljes leveledet, az oldalra. Fogalmam sincs az Indamediának, a blog.hu üzemeltetőjének mi a baja veled.

Ennek a bejegyzésnek az apropója, hogy ma 76 éve vetett véget Adolf Hitler kártékony életének. De hogy is indult?

Hitler az első világháború lezárásával a gőgös győztesek által megalázott, gazdasági válság által nyomorba döntött német népet, majd az osztrákot is belekábította a nagynémet világbirodalmi álomba, ettől boldogan vonultak háborúba és eredményeképpen Goethe, Schiller népe  hadrafogható férfilakosságának fele trágyázta rothadó hulláival két világrész csatatereit és további két és félmillió civil halt meg az otthonában. Hogy történhetett meg ez?. Pár napja olvastam, pont ide passzol.

"Megmondom neked miért lettek a nácik Németországban olyan hatalmasak: Mert -s ezt minden tökfej tudja- jobb ha az embernek van egy főnöke és nem kell önállóan gondolkodnia, hanem csak azt kell tennie, amit mondanak neki." (egy berlini taxisofőr 1945-ben) 

Hát igen. Az emberek többsége arra vágyik, hogy a házi feladatát valakiről lemásolhassa. Hogy valaki oldja meg helyette a problémáit. (Szóval esetünkben egy Kádárra. Vagy egy Kádár kettőpontnullára. Hogy valaki tegye bele a fazekába legalább vasárnaponként a tyúkot és hagyja lopni a gyárból.)  Mindegy, csak legyen valaki aki gondoskodik róla, aki dicséri, megsimogatja a buksiját és elmondja neki, hogy ő mennyire tökéletes és hogyha a sorsa bajos akkor megmondja neki, hogy EZÉRT nem ám ő a hibás, hanem AZOK, na ők a bűnösök. És mindjárt megmondja a megoldást is. TÁMOGASS ENGEM és ÉN megvédelek TŐLÜK.  A világtörténelem folyamán minden egyeduralkodónak ez volt a forgatókönyve. Kell az ellenség, mert a gyűlölet jobban egybekovácsolja a tábort mint a szeretet, lám Krisztus is hogy ráb@szott. A "tőlük" az persze mindig más volt, az aki épp útban volt a diktátornak a hatalma kiteljesítésében. Vagy csak épp ott volt és jó volt baleknak rájuk kenni Róma felgyújtását. A keresztények egy kicsit se keresztezték Nérót az eszelős hatalomgyakorlásban, de nem voltak túl sokan, tehát nem képviseltek számottevő erőt és olyan jól mutattak szurokkal bekenve tömegével égve a kereszten az ünnepi lakomán, meg olyan viccesek voltak az arénában ahogy szaladgáltak az oroszlánok elől, az ügyesebbjére meg, amikor az oroszlánok már elunták, remekül lehetett nyíllal célbalőni. A nép röhögött, zabálta az ingyenkenyeret és éltette a diktátort. Persze minden diktátornak vége van egyszer, hol csúnyán, hol szépen, már ha a természetes halált annak lehet nevezni. Nérót amikor hatalma meggyengült a különféle lázadások, a nemesek elégedetlenkedése és a korábban dédelgetett plebs lázongása következtében, halálra ítélték az anyja meggyilkolásáért (amit amúgy 8 évvel korábban követett el és addig senkit sem izgatott a dolog, ahogy az sem, hogy testvéreit és feleségeit is megölte illetve megölette), Sztálin viszont ágyban párnák közt halt meg engedelmes népének zokogása által kisérve. Harmadikos elemistakén nekem is egy percig kellett vigyázzban állnom halála tiszteletére. Mussolinit a fasizmus feltalálóját kivégezték és fejjel lefelé felakasztva mutogatták, amikor is korábbi csodálói leköpködték, de Francisco Franco generalissimus hatalma csúcsán halt meg szívbetegségben és még több mint húsz évig díszsírhelyen pihent, mire kirakták onnan. Kun Bélával Sztálin végzett, Szamuely öngyilkosságba menekült, Rákosinak megengedték, hogy emigrációban, megtűrtként tengesse életét, sőt intrikáljon Kádár ellen, kezdetben Hruscsovnál, majd Brezsnyevnél egészen haláláig nem adva fel, hogy egyszer még visszakerüljön leváltani és megbüntetni Kádárt.

Folytathatnám a sort  de minek, a módszer, a rendszer MINDIG ugyanaz volt. Találj ellenséget, jelöld meg a bűnbakot, deklaráld, hogy te vagy a megmentő, nyerd meg a tömegeket jól hangzó dumákkal, ez utóbbi mestere Hitler propagandaminisztere, Joseph Goebbels volt, azóta is őt másolja mindenki Pol Pottól Arthur Jay Finkelsteinig (magyar hangja most épp Hollik istván), ha ügyesen Pravdásítod a médiát, sose tudja meg senki, hogy megvertek Waterloonál.

IGEN, hazaértünk. Engem a világpolitika is leginkább csak abból a szempontból érdekel, hogy milyen hatással van, volt a hazámra. Életem első 44 évét a proletárdiktatúrában éltem le. (na jó '45-től '47-ig állítólag nem volt az, de én ebből 0-2 éves koromig keveset érzékeltem) A jelenlegi unortodox demokratikus diktatúra hajlamos ezt a 44 évet egységesen kezelni, holott Rákosi nem volt analóg Kádárral és azt a rendszert a ma használatos "kommunista rendszerként" nevezni végképp nélkülöz minden igazságalapot, egyrészt kommunizmus soha nem volt Magyarországon, másrészt a Sztálin út 60-ban (1886-tól Andrássy út, 1950-től Sztálin út, 1956 októberétől Magyar Ifjúság útja, 1957-től Népköztársaság útja, 1990-től Andrássy út.) több kommunistát kínoztak mint fasisztát és a mai nemzedék számára alig értelmezhető, hogy nem egy közülük Rákosit éltette amikor verték. (Így verték agyon például a kínzásokba beleőrült író-költő Havas Endrét, aki Károlyi Mihály akkori párizsi nagykövet titkára volt.) Bizonyára szentségtörésnek tartaná a mostani hivatalos történelemmagyarázó Schmidt Mária, ha megtudná, hogy az '56-os forradalmat nem a "pesti srácok", hanem a bolsevizmusból kiábrándult kommunisták, vagy legalábbis meggyőződéses baloldaliak csinálták. A neonyilas és köztörvényes söpredék csak akkor csatlakozott amikor már kibontakozott a felkelés, és ők voltak az elsők akik leléptek amikor megjelentek a szovjet csapatok, legtovább a kifejezetten baloldali munkástanácsok tartottak ki.

A 2010 óta triumfáló Fidesz-KDNP pártkoalíció magát demokratikusnak nevezi, bár maga is elismeri, hogy ez "unortodox" demokrácia. Olyasmi ez mint a "népi", amolyan fosztóképző, ami elé teszik az azt jelenti, hogy "pont az ellenkezője". Demokrácia kontra népi demokrácia. Mint a (bocs) "ki" szócska a "b@szás" előtt. 

Természetesen a módszerek a történelem folyamán állandóan fejlődnek, mondhatni azt is, finomulnak. A keresztényeket még megfeszítették, Dózsát tüzes trónon égették el, a "nagy" francia forradalom gullotine-ozta előbb az arisztokratákat, később a létrehozóit, Hitler húskampókra akaszttatta a Stauffenberg féle összeesküvés résztvevőit és családtagjaikat, de a kommunista Zinovjevet és Kamenyevet Sztálin már "csak " agyonlövette (igaz előtte addig kínozták őket amíg bevallották a kötelezőt)  Rajk Lászlót Rákosi, Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst,  Kádár már "csak" felakaszttatta és mára, ó mily szolid idők járnak, elég ha csak félrelökik az útból azt aki kiábrándul, vagy eleve bele se ábrándult a rendszerbe. Még a parlamentben is pofázhat, legfeljebb a házmester megbünteti néhány millióra. De ETTŐL EZ ne lenne már diktatúra? Nézzük meg egy kicsit közelebbről mi is a demokrácia és a diktatúra közt a különbség! 

A demokrácia azt hiszem a görögök találmánya, a rómaiak csak átvették tőlük ahogy az isteneiket is, bár ez utóbbiakat átkeresztelték. De az első pillanattól kezdve szó se volt a demokráciával való legfontosabb jog, a választójog  mindenkire való érvényességéről. Nem vonatkozott az a nőkre, függetlenül azok társadalmi helyzetértől és a férfiaknál is státuszhoz kötött volt, elsősorban  a vagyontól és a származástól függött. Az antik időkhöz képest a középkor ezen a téren is hanyatlást hozott, a demokráciát még ebben a desztillált formában is elvetették, a "sötét középkor" bár Európában  a kereszténység előretörését, de minden egyéb társadalmi vonatkozás hanyatlását hozta, a pápák ordenáré módon paráználkodtak és nem volt olyan parancsolat a tízből amit meg ne szegtek volna, a világi hatalmasságok meg bokáig gázoltak alattvalóik vérében. Isten, akinek akarata nélkül állítólag még egy madárfióka se eshet ki a fészkéből, sose bajlódott apróságokkal, testreszabott szabályzással, kifejezetten kollektíve büntetett mindig, háborúkkal és járványokkal igyekezett észhez téríteni félresikerült teremtményeit, vajmi kevés sikerrel, még a benne hívők is két táborra szakadtak és egyaránt az ő nevével az ajkukon gyújtottak a másik alatt máglyát, illetve szenvedtek máglyahalált. A demokrácia mint ténylegesen megvalósítható államforma csak az újkor hajnalán kezdett megvalósulni, de nagyjából mára lett belőle a többségi hülyék diktatúrája. Amikor a szüfrazsettek a XIX. század végén elkezdték harcukat a férfiak demokráciája ellen, még olyan jámbor óhajaik voltak, hogy ők is szavazhassanak, lehessenek orvosok, ne csak bábák és a férfiak közt minél kevesebb gondolja azt, hogy ők azért mert kisebb a koponyájuk butábbak is és nekik a szívük szintén bal oldalt van, nem jobb oldalt, mint sok férfi hitte, akiket a nőkből csak a nemiszerveik érdekeltek. De nagyjából a korai XX. században kialakult az a demokráciafelfogás, amiről haladó gondolkodók azt hitték, hogy ez a létező társadalmak legjobbika. Mik is ennek az alapvető kritériumai?  1. Minden felnőttkorú, cselekvőképes személy választó és választható, 2. Ezen személyek egyaránt  olyan helyzetben legyenek, hogy ezt a választást, szabad akaratukon kívül más ne befolyásolhassa. Az első azt hiszem érthető, a másodikhoz; azt hiszem senki nem gondolja demokratikusnak azt a választást ahol csak egy jelölt indulhat, vagy ahol a jelölteknek legalábbis nagyjából nem egyenlők a megválaszthatósági esélyei. Tehát ha van olyan, akinek a feltételezett szavazóit erőszakkal távol tartják az urnáktól, vagy akit személyében elzárnak a választáshoz szükséges tevékenység gyakorlásától, mert mondjuk börtönbe, vagy elmegyógyintézetbe zárják, eltávolítják az országból, akkor az a rendszer nem demokratikus. TERMÉSZETESEN az aktuális hatalom ezt mindig cáfolni fogja, SŐT van is rá némi alap, ki tudja ma már pontosan, hogy ha Rosa Luxemburgot 1919-ben nem lövik agyon, vajh ő vagy Hitler Adolf szerzett volna több szavazatot 1930-ban? De agyonlőtték, így "demokratikusan" Hitler pártja lett a második legerősebb párt. Aztán Hitler tett róla, hogy az SA legények biztosítsák számára a következőkben azt a "demokráciát", melyben a nyomorgó tömegek kétségbeesetten keresték azt az erős vezetőt aki majd kivezeti őket a válságból. Ugye milyen egyszerű a demokráciából diktatúrát csinálni?

Amikor a második világháború befejeződött, a világ gondolkodói is észrevették ezt amit most én és úgy gondolták, hogy a demokrácia megreparálható. Csak kell belerakni úgynevezett fékeket és ellensúlyokat, amik megóvják az aktuális győztes hegemóniára valótörekvésétől. Egész jól csinálták, hisz sok évtizedig működött, pedig a figyelmüket jórészét lekötötte a kommunista veszedelem elleni folyamatos harc. De végülis ezt is sikerült legyőzni, vicces, hogy épp egy ripacsnak, Ronald Reagan korábbi harmadosztályú filmszínész és USA elnök kényszerítette térdre a Szovjetuniót a csillagháborús projekttel, melyben a gazdaságilag agyaglábakon álló birodalom, melyet az afganisztáni megnyerhetetlen invázió, az olcsó olaj és Gorbacsov glasznosztyja végképp versenyképtelenné tett. A világ fellélegzett és általános fegyelmezetlenség váltotta fel a kötöttpályás politikát. A Szovjetunió által korábban  vasmarokkal uralt országokban kapitalizálódás indult meg, melyre korábban nem volt példa, így tapasztalat sem. A "felszabadult" országokban a legkülönfélébb módokon számolták fel a KGST gazdasági rendszert, azzal, hogy Gorbacsov a lovak közé dobta a gyeplőt, kicsúszott a talaj a kommunista gazdaságirányítás alól is, iparágak tűntek el kézen-közön, a gyári melóstól a miniszterig vitte mindenki haza törvényesen (privatizáció) vagy törvénytelenül, amihez csak hozzáfért. A "népvagyon" úgy olvadt el mint a hó áprilisban, ha valaki 1989-ben azt mondta volna, hogy a teljes álamadósságot elengedik nekünk, amennyiben odaadunk érte  minden állami tulajdont, azt keresztre feszítik a rendszerváltók, aztán néhány év múlva szinte minden magánkézbe került, miközben az államadósságunk megduplázódott. Sajátos magyar kompromisszum, a kecske is éhendöglik, de a káposzta is elfogy.

Amikor a modern demokrácia világrendszerré vált, tehát úgy 1990 táján, amikor a posztszocialista országok belevágtak a kapitalizmus felépítésébe, mindenkinek kinyílt a csipája. Emberek, akik addig csak a sörükkel törődtek, rájöttek, hogy ők tulajdonképpen idáig el voltak nyomva. Nem azért sikertelenek, mert lusták és buták, hanem  "mert a kommunisták nem hagyták őket érvényesülni". Igaz, hogy 1970-ben már az ment egyetemre aki akart, feltéve ha átment a felvételi vizsgán, de akkor is! Írók akik azzal hencegtek, hogy a diktatúra sötét évei alatt csak az íróasztalfiókjuknak írhattak érdekes módon nem kapták elő remekműveiket. IGAZ, Kádár alatt proletárdiktatúra volt az államforma, de amolyan slampos diktatúra. Mindenki lopott, fusizott, maszekolt, GMK-zott. Aztán jött a kapitalizmus és sorra becsukódtak az umbuldák. A privatizált gyárakból kirúgták a felesleget, pláne azokból, amiket csak azért vett meg a tőkés, hogy kiiktassa a konkurenciát. Kapitalizmust akartunk, az meg olyan, hogy csak a pénz ami számít, hát ne sírjon a szánk! De hát ha valami része a nemzeti karakterünknek, az a sírás. Panaszkodni mi tudunk a világon a legjobban. És addig panaszkodtunk magunkról egymásnak, amíg egyre gátlástalanabb tolvajok ígérték meg nekünk, hogy ha őt választjuk meg vezérnek, akkor majd ő megoldja... HELYETTÜNK. Mert miközben továbbra is lusták, irigyek és széthúzóak vagyunk, elvárjuk, hogy valaki más tegyen helyettünk értünk valamit.

De térjünk vissza kicsit a "fékek és ellensúlyok" szálra. Fentebb megpróbáltam elővezetni, hogy miért is fontos részei a demokráciának. A kormánytól független alkotmánybíróság, a kormánytól független ügyészség, a kormánytól függetlenül elfogulatlanul, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan tájékoztató közmédia, hogy minden szavazópolgár hozzáférjen azokhoz az információkhoz, melyek alapján eldöntheti, kire szavaz a választékból. Ezek és a kormánytól független civil szervezetek mind gátolják, hogy a demokrácia diktatúrává torzuljon.  Hogy ha egy párt, egy személy hatalomra kerül, akkor se tudja kiüresíteni a demokrácia díszleteit. Nos mára Magyarországon mindebből semmi nem maradt. A harmadik közjogi méltóság, Kövér László, a parlament elnöke a nyilvánosság előtt a fékek és ellensúlyok rendszerét  a bicikli küllői közé dugott botokként jellemezte, melyek gátolják a jármű haladását. Hát igen. Csak azt nem tette hozzá, hogy a bringa így is halad, csak a diktatúra felé. Aki ezek után azt mondja, hogy itt és most demokrácia van, az hazudik. Mert igaz, hogy választások MÉG vannak (lesznek?) de ez önmagában még nem demokrácia. De tegyük a szívünkre a kezünket! KI AKAR ITT DEMOKRÁCIÁT?  Még én se, de én legalább hiszem, hogy LEHETNE akár jó is. Csak be kellene tartani a szabályokat. De ha a népesség meghatározó része, mondhatnám túlnyomó többsége jobbágytudatú, akkor királyt akar, aki uralkodik felette és megmenti a gondolkodás, önfenntartás és az egyéni szabadság kockázataitól. De erről már írtam fentebb, nem akarok önismételni. A lényeg, a választókon múlik a Haza és benne az egyének sorsa. Ha elfogadjuk, hogy ez igaz, akkor azt kell kutatnunk a tisztánlátás végett, hogy milyen megfontolások alapján választanak tömegével a polgárok? Megpróbálom a halmazt csoportokra bontani.

1. Vannak a gondolkodók. Sokan hiszik magukat annak, mégis ez a legkisebb csoport. Ők mérlegelnek, áttekintik a választékot és aszerint döntenek, hogy hova rakják az ikszet, hogy melyik személyt pártot gondolják a legprogresszívebbnek a Haza jobbá tétele, az egyén szabadsága szempontjából. (Kis személyes, részemről az egyén szabadsága a legfontosabb, nem vadászhatunk, de még kutyát se sétáltathatunk a királyi és egyéb erdőkben és a túloldalra is csak akkor mehetünk át ha zöld a lámpa, akkor legalább amit nem muszáj feltétlenül korlátozni, abban legyünk szabadok. A "szabadság" a legszentebb szó, nem illik viccet csinálni belőle, ha már százezrek utolsó szava volt mielőtt kirúgták alóluk a hokedlit, vagy sortüzet vezényeltek volna velük szemben.) Vagy legalábbis arra szavaznak akit a legkevésbé kártékonynak gondolnak a felhozatalból. Ők nem esnek abba a hibába, hogy azt gondolják a választásuk örök időre szól, nem hisznek senkiben örökre és nem gondolják, hogy attól ha most épp az "X" pártot tartják jobbnak, akkor annak végérvényesen a híveivé válnának. Aki az étlapon halászlét választ túróscsuszával, legközelebb nyugodtan rendel borjúbécsit. Ha választottjuk nem hozza az elvártat, a következő választáson leváltják és megbüntetik, hiszen PONT EZ lenne a demokrácia lényege. Ők nem hisznek a mára kiüresedett jobb-, vagy baloldal terminus technicusokban, mert tudják, hogy lassan száz éve minden párt a hatalomért teper, ilyesfajta elavult elvi politizálás nem létezik.

2. Vannak akik kizárólag mindent a saját egyéni érdekeik szerint mérlegelnek. "Ki az aki NEKEM ad többet?" Csökkenti az adómat? Gyerektámogatást ígér és én épp nagycsaládos vagyok? Nyugdíjemelést ígér és nyugger vagyok? stb. Nem folytatom. Megértem, bár nem helyeslem, de kétségtelen van benne logika. Mindenki magának kapar, ez is egy életviteli elv. Csak hát a választási ígéreteket nem mindig követi beteljesítés.

3. Vannak a megvásároltak. Akiket a pillanatnyilag regnáló rendszer magához láncolt. Ők sokat veszítenének ha bukna a hatalom, elveszíthetnék jövedelmüket, egzisztenciájukat. Ugyanide tartoznak azok is akik pont abban érdekeltek, hogy változzon a felállás, mert akkor épp ők jutnának a "húsosfazék" közelébe. Amióta bekebelezte a politika a pénzforrásokat és a médiát kézből eteti, ki az aki elhiszi, hogy az a sok médiamunkás magától ilyen gerinctelen nyalonc és nem azért, mert "van az a pénz"? Ki az aki ennyire magától kártékony (eltekintve azokat akikről a második mondat után látszik, hogy tökhülyék és csak azért lehetnek államtitkárok, mert engedelmesek, lásd még a bevezetőben a berlini taxisofőrt) és nem parancsra pénzért? Egyértelmű, hogy hova fognak szavazni. Kis személyes, amióta a Klubrádió elveszítette a frekvenciaengedélyét, az autóban a Kossuth rádió szól. A minap hallgatok egy riportot egy "elemzővel" aki magasztalja, a rendkívül sikeres járványvédekezést, hogy elsők vagyunk a világon átoltottságban. Viszont mélyen hallgat arról, hogy az egységnyi lakosra vetített halálozásszámban is elsők vagyunk, a velünk azonos lélekszámú Ausztriában van 7000 Covidhalott, nálunk meg 26000. Kiemeli, hogy milyen diplomáciai siker és államvezetési zsenialitás van a kínai vakcináció mögött, külön kitér az "oltásellenes" ellenzék gyalázásra, afelett viszont könnyedén átsiklik, hogy Ausztriában nem oltanak kínai anyaggal. Mennyi közpénzzel vették meg a kérdezőt és a nyilatkozót, hogy ENNYIRE egyoldalú legyen? Ebbe a csoportba tartoznak a külföldi állampolgárok, akiket magyar állampolgársággal, szavazójoggal és rendszeres adományokkal vásárolt meg a kormány. Nem kell részletezni, az állampolgári jogok és kötelességek elválaszthatatlan egységéből ők kicsemegézhetik a jogokat, a kötelességek maradnak a határon innen élőknek. "Odaátról" még a temetőben nyugvó is szavazhat az örökösei révén duplán.

4. Vannak a mindent lesz@rók. Nem mennek el szavazni. Vagy mert valóban nem érdekli őket, hogy ki fog dirigálni a következő ciklusban, jellemző a "mind egyformák" indoklás, melyet főleg lustaság, agyi tompaság motivál, de vannak "elvi" nemszavazók is akik úgy gondolják, nincs a felhozatalban nekik tetsző, ezért "tartózkodnak". Nos ELVILEG értelmezhető, de az eredmény az, hogy "nekem mindegy" lesz belőle az értékelésnél, ami erősíti azt, hogy az elszánt tökhülyék döntsék el a választást.

5. Vannak a könnyen befolyásolhatók. Ők azok akik a kisujjukat se mozdítják információ szerzés okán, mindent és annak az ellenkezőjét is elhiszik, ha a TV-ben vagy a rádióban hallják, ingyenújságban olvassák, ezeket kézből eteti a kormány a kisajátított közmédia segítségével. Talán a legkártékonyabb és legszélesebb réteg. 

6. Vannak a megfélemlítettek. A legszánnivalóbb csoport. A létezés szélén tántorgók, akik a közmunkájukat, kicsiny alamizsnájukból megvásárolt kenyérkéjüket féltve szavaznak arra, akitől kegyelmet és törődést remélnek. Zsák krumpli, élelmiszercsomag, vagy csak egy halvány ígéret egy szemöldökráncolással kísérve és megvan a szavazat, ami többet ér, mert VAN, nem úgy mint az egyetemi végzettségű külföldön dolgozó gondolkodóé, aki sajnál párszáz eurót és egy napot elb@szni azért, hogy elutazzon egy távoli városba a konzulátuson szavazni, ezért az ő szavazata NINCS.

7. Végezetül vannak a "hívők". Egyszer beleszerettek egy vezérbe, "oldalba" és követik akár a pokolba is. Ők azok akiket Adolf Hitler kenyérhez juttatott a gazdasági válság éhezős korszakában és ezért még Berlin ostroma alatt is az volt a legfőbb gondjuk, hogy felakasszák a lámpavasra defetista polgártársaikat. Vagy ők azok a kommunisták, akik '50-ben még az akasztófa alatt is azt kiáltották "éljen a párt" mielőtt megszorult a nyakukon a hurok. Szóval ők nagyon gerinces emberek. SOSE fognak másra szavazni. Valamikor jobb, vagy baloldalivá lettek és azok maradnak örökre. Legalábbis EZT HISZIK. Ha közben a baloldal átment jobbra, a jobboldal meg balra, az őket nem zavarja, mennek a név után. Jellemzően őket, de mostanra inkább felmenőiket valamilyen sérelem érte. Ha jobbosok akkor kitelepítették, nem mehetett egyetemre, lecsukták, nem tud napirendre térni Trianon felett, stb. és ezt a frusztrációt akarja megtorolni BÁRKIN, aki ma baloldalinak deklarálja magát. Ellentéte a fasisztaáldozat leszármazott, akinek családját gettóba hurcolták, elgázosították, ő soha nem fogja elhinni, hogy létezik nem neonyilas nemzeti érzelem. Nos baloldali, ráadásul következetes baloldali politikát ÉN Magyarországon nem látok. Ismerőseim közt se tudok egyetlen virtigli baloldalit sem a szó klasszikus értelmében, miközben ebbe a csoportba tartozó jobboldali több is akad. Mert baloldali röviden az, aki a termelő eszközöket társadalmi tulajdonba gondolja venni és a termelést mindenki tehetsége, a fogyasztást meg az igényei szerint gondolja megvalósítani. Nem is olyan a világ, mint amikor ezek a kifejezések, hogy jobb és bal kialakultak. Eltűnt az osztálytársadalom. Mert az a "munkás" aki egyéni vállalkozó és részvényei vannak, az micsoda? Tőkés? Az a  befektető, aki egyfolytában attól retteg, hogy becsődöl  és holnaptól a kukából ehet, arra illik az "unatkozó tőkepénzes" marxi terminus technicus, hogy csak szelvényvagdosásból él és lefölözi a gürcölő proletár által megtermelt értéktöbbletet? Mi a "jobboldal"? Ugye a hagyományos meghatározás szerint aki ragaszkodik a társadalmi rétegek státuszának megváltoztathatatlanságához, aki a kivételezettek, a nagytőke, a klérus, a nemesi előjogok állandóságát, a pénzhatalom prioritását hirdeti, esetleg még fasiszta is. Aligha vállalná magára ma egyetlen párt, de még szavazó se. Hagyjuk a rizsát! Most épp az megy, hogy a ...... jó, nevezzük" jobboldalnak" foggal körömmel ragaszkodik hozzá, hogy csak ők a hazafiak, csak ők a "nemzetiek", csak őnekik fáj Trianon és akinek feltűnik, hogy a nemzeti színű kamuflázs mögött lopnak mint a szarkák, lepaktálnak akár a patás ördöggel is, csakhogy megtartsák hatalmukat, az hazaáruló, gyűlölködő, kommunista. Ez okból nyomják most minden médiában amit amúgy az adófizetők tartanak fenn, az emlékezetpolitikát. Most, hogy a hajón is csak a Kossuth rádiót tudom hallgatni, késő délután kizárólag a "kommunizmus bűnei" mennek visszaemlékezésekben, történészekkel való interjúkban, csakhogy a táborukat benn tudják tartani abban a hitben, hogy akik most velük szemben állnak és ha a következő választáson legyőzik őket és számon kérik a bűneiket, azok voltaképpen a 60-70-100 évvel ezelőtti bűnösök. Vagy ha ahhoz túl fiatalok, akkor azok tényleges, vagy szellemi örökösei. Vagy ha egyik sem, akkor azok bérencei, vagy ha azok sem, akkor MAJD ugyanolyanok LESZNEK. Szomorú sors jutott ezeknek a gerinces jobboldaliaknak. Kezdték a patrióta Antall Józsefnél, aztán Csurkával lettek MIÉP-esek, aztán Vonával Jobbikosok és mostanra egy rablógyilkos Orbánnal FideszKDNP-sek.  (TESSÉK?? Hogy ez azért túlzás? Mégis minek nevezzem azt aki szétlopta spanjaival az EU pénzeket, mintegy három Marshall segélynyit, árulja az országot mindegy hogy orosznak, vagy  kínainak, csak valaki tejeljen, még a baltás azeri gyilkost is elbiznyákolta és most épp behoznak egy egyetemnek álcázott kommunista propagandaközpontot ráadásul a mi pénzünkből trójai falónak Európába. ÉS még egyszer mondom 26000  halottat állított elő a hibás járványkezeléssel)  SZÁNALMAS, hogy jobbról ez az ember maradt vezérnek, PONT ugyanúgy szalámizta le a jobboldalt mint Rákosi a balt annakidején. De ezek a gerinces talpig becsületes emberek kitartanak a folyamatosan változó eszmevilágot követő "jobboldal" mellett, mert különben nem tudnának a tükörbe nézni. Mihez is hűek ők? Egy szóhoz, "jobboldal". Na ők mindig arra a kártékony Cipollára fognak szavazni szegények, aki ezzel a varázskifejezéssel megbűvölte őket. Ennél csak a haza a "szegényebb", aminek szorgos hazafiak ássák "a sírt, hol nemzet süllyed el". 

Tegnap este megvolt az utolsó etetés.

Komolyan elszomorodtam. Pedig még nyugodtan elpihent a posztósapkában amiben aludni szokott és éjjel hosszasan edzett a futókerékben vagy 5 órát.

Ma odaadtam neki a tegnapról megmaradt kéttucatnyi lisztkukacot, aztán kiraktam a rekeszbe amiben várakozni szokott (és többnyire elvégzi a kis és nagydolgát) amíg kitakarítom a házát. De most nemcsak kitakarítottam utoljára, hanem kiszereltem a fűtést, termosztátot és megfosztottam a hőszigeteléstől, meg a futókeréktől. Aztán visszaraktam Cukit a házába és az egészet kivittem a Balabán csatorna partján már tegnap kialakított rejtekhelyre.

Körbeveszik a levágott elefántfű kévék, alatta Hungarocell és kartonlapok. A tetejére a régi szatellit antenna parabolája kerül.

A plusz védelem még egy darab ponyva az egésznek a tetejére.

Isten veled Lucky Cuki ! (Már hiányzik. De már nagyon ideje volt elengedni, három hét alatt 15 dekát fogyott, annyira megviselte, hogy nem tudott megindulni párt keresni magának. Remélem nem lesz baja a megszokott temperált környezet után a hideg éjszakákban, ma reggel is amikor keltem 1.4 °C-t mutatott a decken lévő érzékelő.)

Barátom, aki hívő jobboldali, felhívta a figyelmemet egy videóra, ami a Pesti TV-ben készült. Tisztában van a politikai véleményemmel és ezt a videót alkalmasnak gondolta sajátja igazolására, esetleg az enyém  megváltoztatásra. A kedvéért megnéztem, nem volt tanulságmentes. Melós dolog volt, nem bántam meg de... Inkább álljon itt alant amit válaszoltam egymást követő három nap alatt (ennyi időbe telt végignéznem és megválaszolnom egyéb teendőim mellett).

Megnéztem a videót. Megyek végig. Mindjárt bevezetőnek, nem szeretem a hangulatkeltő felvezetéseket, De itt meg különösen disszonáns, hogy a Szakasitsunoka Schiffer felvezetése megy a kommunistázással, MINDENKINEK kommunista gyökerei vannak itt, szóval mérjünk mindenkit ÖNMAGÁBAN, nagyon helytelenítem a magát jobboldalként definiáló "oldal" örökös mutogatását felmenőkre. A másik ami még eszembe jut származásról és LMP-ről Csurka István amikor még a MIÉP létezett és annak főideológusa volt (sajnos szó szerint nem biztos hogy pontos vagyok, a neten meg nem találom) valahogy úgy jellemezte, hogy " csak annyit tudok mondani szinte jószándékúan az LMP most megjelent zsidógyerekeinek, hogy nem addig van az.." Szóval hagyjuk a múltat! A jelen van, ami a jövő kezdete és ha állandóan a múltat boncolgatjuk, elbukjuk a jövőt. TERMÉSZETESEN, ha valaki nem ismeri a történelmet, annak jó esélye van arra, hogy a múlt hibáit a jövőben is meg fogja szenvedni, de a múltban való célirányos válogatás nem történelemismeret.
Schiffer hosszas, többnyire sejtelmes mosollyal kisért első 8 percével sem egyetérteni, sem nem egyetérteni nem tudok, mindez az ő személyes koncepciója utólagos vitája korábbi pártjával. Az első mondat amit értelmezni tudok és egyet is értek vele 8:05-től hangzik el, IGAZA VAN, Magyarországot Magyarországról kell kormányozni, mintha csak magam mondtam volna, akkor szoktam hangoztatni hasonlót amikor sokan Orbán megbuktatását az EU-tól Angela Merkeltől és egyéb csodáktól várják. Magyarországot csak a magyarok javíthatják meg, ahogy rombadönteni is mi tudjuk igazán.
Ez után van pár perce Borvendég Zsuzsának ami ugyancsak abszolút igaz, nincs MA már jobb és baloldal és pontosan, a keleties-nyugatias, a népi-urbánus, globalista-nacionalista stb. törésvonalak nem a nem létező jobb és baloldal közt húzódnak. Az ellentét viszont nem akkor kezdődött amikor ő gondolja, hanem sokkalsokkal korábban, már István király is ezzel szembesült, de beugrik még Arany Toldi trilógiájának tán a "Toldi estéje" rész, amikor az öreg Toldi ezzel győzködi a királyt, "Szeresd a magyart/ Ne faragd le, szóla /Erejét formáját, durva kérgét róla/ Mert mi hasznod belőle, hogyha kifaragják/ Nehezebb eltörni a faragatlan fát" ( ezt így fejből, annyira megfogott akkor, pedig vagy 50 éve olvastam) Amikor Schiffer visszaveszi a szót ismét elhangzik a Rákosi által eltakarított baloldal Demény Pál kapcsán ( a másik említett nevet nem ismerem róla nem olvastam, de a Demény könyvét igen) kísértetiesen hasonlít a szituáció a maira, míg akkor a baloldalnak csak a gyalázatos Rákosi maradt a porondon, úgy lett mára az egyetlen jobboldali "hős" az Orbán. AKKOR IS szégyen volt a Hazára (bár komoly mentség volt a szovjet terror) MOST is szégyen (erre nincs mentség)
13:00 Igaz, de a bolsevisták nem maguknak "nézték ki" a bal oldalt, ide rakta őket a történelem és sajnos a magát jobboldalként definiáló oldalnak létérdeke, hogy mindent amit elítélendőnek gondol tuszkolja rá a baloldalra, mert ha netán kiderülne egy balról jövő hazafiság az nekik olyan lenne mint kés a herékbe, hiszen ők meg kinézték maguknak a joboldalt bérletnek, tehát minden ami rossz az csak balos lehet.
14-től mosakodás. Egy csalódott pártvezér magyarázza a bizonyítványát, nem tudom értékelni. A pártpolitika ilyen, harc a hatalomért, nekem se tetszik, de az is benne van az "ilyen"-ben amikor Orbán azt mondta, hogy "ha meg tudod ölni az ellenfelet akkor azonnal meg kell tenned". Hogy Moldovát idézzem, "ha szereted a véreshurkát és a politikát ne nézd meg egyiket se hogy csinálják".
Amit egészen 24-ig hallok az egy olyan történelmi áttekintés, amiből számomra egy dolog jön le, hogy nincs itt olyan aki bűntelen lenne, mind Schiffer, mind Borvendég olyan példákat sorol, ami alapján JOGOSAN lehetne keresztre feszíteni a politikai élet szinte valamennyi résztvevőjét nyugattól keletig. Aki ebből a katyvaszból képes kizárólagos bűnösöket kiemelni az célzatosan szemezget.

24-nél van egy ordas hatásvadászó csúsztatás, mondhatnám hazugság. Amikor Schiffer azt mondja, Gulyás Gergőnek volt Tusványoson egy kiszólása :"nekünk kommunistából is csak a hazaáruló jutott". Bazmeg ez azt jelenti, hogy az intenacionalista Kádár rosszabb volt mint a nacionalista Csaucseszku? Vagy a rendszerváltást mindenféle akadályozás nélkül tűrő Németh Miklós rosszabb volt mint az Edward Gierek, vagy a falmászókra lövető Erich Honecker? Micsoda dicső hazafias tett volt, hogy a kommunista országok legsikeresebbikét a békés föderalista Jugoszláviát tömegsírokkal tarkítva szakította háromfelé a nacionalista kommunista Milosevics! EZ lenne Európa jövője? Egymással harcban álló nemzetállamok? A felsoroltakhoz képest a hatalmához minden, a demokráciával ellenkező módszerrel ragaszkodó Orbán Viktor a legbolsevikabb! Értem én hogy bratyizunk (Gulyás "Gergő") ez itt a pártálamTV, de ezt nemcsak vakok és süketek nézik. (de igen, SOHA eszembe nem jutott volna végignézni, PLÁNE figyelmesen végignézni, ha TE nem hívod fel rá a figyelmemet.

27-nél Borvendég elkezd azon filozofálni, hogy az összes posztkommunista országnál nem a tőkekivitel, hanem a tőkebehozatal volt a cél. Nem tudom milyen történész a hölgy, de matekból tökhülye. MILYEN expotálható tőke és ami ennél is fontosabb, versenyképes technológia, lett volna amivel nyugatra lehetett volna vonulni meghódítani a piacokat? Most megy itt a következő percekben a tudományos halandzsa, de a kapitalizmust csak külföldi tőkebehozatallal lehetett kezdeni. Már érzem mire fog kifutni a beszélgetés, megelőzöm. Leszarom, hogy mit csináltak más országok. NÁLUNK az történt, hogy a helyzetben lévők szétlopták amit lehetett. Kik voltak helyzetben? A pártállam káderei. (Meg mindenki más aki hozzáfért. Társasházi szomszédom egy kereskedő cég pénzügyi igazgatója kicsit se kommunista, elmondta, most azon ügyeskedik, hogy minél sz@rabbak legyenek a számaik, mert annál olcsóbban vásárolhatja meg társaival a céget.) DE az osztásnál a kerekasztalnál ott volt az összes feltörekvő ellenzéki is. És az első nemzeti kormány a jobboldali Antall kormány volt és ne felejtsük, amikor nyafogtak a sajátjai, mit válaszolt? "Tetszettek volna forradalmat csinálni!" Az hogy Schiffer itt UTÓLAG az egész szarkupacból elkezdi kipiszkálni ami neki személy szerint, meg azoknak akik ezért idehívták teszik, ezzel nekem semmi bajom. Szólásszabadság van. Csak épp nem ez a kizárólagos valóság, ez az abból való célzatos szemezgetés mindazok számára akik hajlandóak a dolgokat csakis egyféle szemüvegen keresztül nézni. Szóval NEKED szól az elemzés aki hittel olvasod, én meg MINDEN elemzést kritikával.
29-nél Borvendég belebonyolódik egy elég nehezen értelmezhető titkosszolgálat, nemzetközi hálózatok, maoista ideológia stb fejtegetésbe, maga is érzi, hogy vékony jégen táncol, bár Pesti TV, de mégse lehet zsidózni márcsak a Schiffer miatt se, próbálja kihegyezni a dolgokat a házigazda TV céljai irányába, de elég nehéz neki világosan beszélni, nem is elemezném, nézd el nekem, mert mondaton belül mond ellentmondásokat. Azért azt megjegyzem, hogy 30-nál elkezdi mentegetni az értelmiségi naiv jobboldaliakat, a "népieket" akik quasi nem voltak jártasak a rafinált bolsevik baloldali technikákban. Nos EZEK a jobboldaliak MA már a környékén sincsenek a FideszKDNP bolsevik tömörülésnek, hol van már Orbántól egy Chikán Attila, Mellár Tamás, Elek István, vagy egy Sárközi Tamás? (OK utóbbi már meghalt, de hol lenne?)Orbán hatalmát a vazallustermészetű, agyatlan Kósára, Bayerra, Deutschra, gerinctelen Navracsicsra és a megvesztegetett és/vagy megfélemlített és/vagy ostoba és/vagy mindent leszaró szavazóka építi, meg azokra akiket a múltban valami sérelem ért és nem tudnak rajta túllépni. Mert annakidején a származása miatt nem tanulhatott, mert kitelepítették, mert elvették a kis boltját, műhelyét, földjét, ha nem neki akkor az apjának és NEKI EZT MOST muszáj valakin megtorolni, akire egy magát nemzeti színekkel álcázó bolsevik maffiózó rámutat, hogy "Ő VOLT! Ő AZ!". Vagy ha nem ő, akkor az apja. Vagy ha nem az apja, akkor az apósa. Vagy ha nem az apósa, akkor is olyan gyanúsan néz ki. Nekem pl ilyen gyanúsan néz ki a fekete Győr András, tisztára a fiatal Orbán, a csapata is olyan mint a Fidesz volt aztán látjuk mi lett belőle pfejj!..(VICCVÓT!)

Bazzmeg! MEKKORA IGAZSÁGOT mond ki a Schiffer 34:34-nél. Idemásolom: "A leghatékonyabb módszer, hogyha megúszod, hogy egy elvi vitát le kelljen folytatni..... nem elvi vitát folytattak le az urak, elvtársak, hanem egyszerűen fel kell tenni rá a bohócsipkát és nem kell vele foglalkozni. BOLOND"    Mit csinál Orbán? Kiáll egy TV vitára? Egyáltalán hajlandó egy nem vazallus riporter kérdésére válaszolni? EGYÁLTALÁN oda engednek hozzá bárkit is, aki nincs neki felesküdve és nincs pórázon? A parlamentben meg ahol nem lehet kitérni a kérdés elől, maga helyett odaküld egy Dömötör Csabát, Hoppál Pétert, Halász Jánost, Rétvári Bencét, aki a konkrét kérdésre nem mond semmit, hanem a kérdezőt elkezdi bohócozni. Na persze ez a pesti TV, itt nem csap le a félmagas labdára az ifjú műsorvezető ( de ismerős a KISZ-es polklubos időkből), csak egy kicsit rosszabb, akkor azért időnként voltak igazi kérdések és nem röpült az állásából aki feltette őket. Itt nem merné megkockáztatni. Bár a Mester Ákos azért kikerült a saját műsorából amikor odarakta az üres széket a posta vezérigazgató helyére, na ezért utáltam AZT a rendszert és ezért utálom a mostanit, mert még olyanabb lett mára. De MONDJUK OKÉ, ez egy magán-TV. De a mindnyájunk adójából fenntartott Köz(hehe) TV-ben, rádióban sem hangozhat el más csak a direkt kormánypropaganda. Mégiscsak jó ez a műsor itt.... már persze ha az ember gondolkodóként és nem hívőként hallgatja.
38:40 Schifer a '80-as évekről, nem hangzik el expressis verbis, de azzal vádolja a nemzetietlen baloldali mainstreamet, hogy az ment, hogy "minden amit mi előállítunk az hasznavehetetlen, ami meg nyugatról jön az jó" ...Ja. De az okos nép nem dőlt be a kommunista propagandának, azért akart mindenki Zsigulit venni, mert tudták, hogy a Mercedes sz@r . András EZ bullshit. Még akkor is, ha sejtelmes sokattudóan mosolyogva, magabiztosan hátradőlve adod elő... akkor is az. Ezután jön egy kis álkérdezés, "lehetett volna e.." A történelemben ez a legfeleslegesebb kérdés. Persze hogy lehetett volna! MINDNEN lehetett volna, de, EZ történt. Pontosan mi is? Akik csinálták a történelmet erre voltak képesek, akik elszenvedték azok is, akik helyzetben voltak a saját érdekeik szerint cselekedtek, a Nemzetre meg nagyjából mindenki magasról sz@rt, aki meg nem, az beledöglött, ahogy a Krassó György, meg a Csengey Dénes, meg a Solt Ottilia és még sokan mások, minden "oldalról".
Borvendég 40-től csak kinyögdécseli a frankót, lefordítom. EZ TÖTRÉNT, UTÓLAG NEM LEHET RAJTA VÁLTOZTATNI. Azt meg én teszem, hozzá, teljesen felesleges rajta rugózni, a történelmet megváltoztatni nem lehet, elemezni érdemes, de nem úgy, hogy a rendező elv, MA kit akarok a célzatos szemezgetés bunkójával fejbeb@szni, mert a bunkó itt is "elsül" visszafelé is. A cél a jövő. ÉN ezt írtam pár napja és 2000 halottal korábban a Gyurcsány Ferenc Fb. oldalára.
"Miért jobb a Gyurcsány mint az Orbán? (pedig nem a szívem csücske, NAGYON NEM, azt rohadt nehéz megbocsájtani neki, hogy személy szerint neki köszönhetjük Orbánt) Mert NEKI a századrészét se nézik el még a sajátjai sem mint 2 millió magyar a felcsúti csirkefogónak. Orbánnak elnézik, ha a tányérjukra sz@rik, megeszik desszertnek. Ha a Fletó az a kalapács amivel be lehet verni a szöget Orbán koporsójába, ÁM LEGYEN! Nekünk ez jutott. Nem kell hogy szép legyen, nem kell hogy szívjóságból kormányozza ő vagy más jól az országot, nekem elég ha azért, mert be van sz@rva, hogy ha lop, ha hülye πcsánrúgjuk. Orbán nem fél, mert tudja, hogy megbabonázott, megvásárolt, megfélemlített elég magyart határon innen és főleg túl, hogy BÁRMIT megtehet velük. És azért kell melózni de nagyon, hogy az egyesült ellenzék kétharmaddal verje a feudálbolsevik állampártot, mert akkor mindaz könnyűvé válik, ami szinte megoldhatatlan sima többséggel. Ne feledjük mit rombolt a Fidesz és felszopópártja a KDNP ellenzékben! Elég csak a két gombóc fagylalt árú vizitdíjra gondolni, amit lenépszavaztatott a hülyéivel és ezzel megakadályozta az egészségügy reformját mindjárt az elején. Következmény, most épp 23000 koronavírus halott. Nem mondom, hogy mind megmenthető lett volna (bár Orbán azt ígérte, emlékezzünk, "aki megbetegszik meg fogjuk gyógyítani"), de az ugyancsak Orbán szerint "mintaország" Ausztriában csak 7000 halott van és napi 50 alatt a halottak száma azonos népeségszám mellett."

De nem nézek több Pesti TV-t, mert nagyon fárasztó, a dumájuk célzatosan minimum hamis, gyakran csúsztatnak és hazudnak, kivéve amikor még gusztustalanok is (Bayer).  Ha látom hogy patája van meg szarvak vannak a fején és kénköves bűzt áraszt, mi a fenét nézegessem naponta hogy hátha mégis tehén?

Kutyák. Elkerítettem a rigófészeknek még a környékét is. Mert a rigó korai fészekhagyó, tehát a fiókák még nem tudnak repülni, de kiugranak a fészekből és az anyjuk a földön eteti őket. HIÁBA. Még aznap amikor megcsináltam a kutyaálló lezárást és mind a  négy fióka még a fészekben tátogott a "P" elkapott egyet a fészektől 5 méterre a talajon, szóval az első kiröppenés lehetett, a "Sz" meg rá három napra egy másikat tőle 20 méterre. Semmit nem ért a kerítés. Most ebzárlat van, még az udvarra sincs kijárás felügyelet nélkül.

Egyébként is fene a gusztusukat! Egy hete a hentesnél voltam pörcért és vettem nekik csirkenyakakat. Négyet megettek másnap, de a többiről megfeledkeztem és bent maradt a nejlonzacskóban a fricskóban 8 db. "J" kérdi ma "mi ez a bűz a hűtőben?", a csirkenyakak voltak. Na próbálta lemosni, de aztán látványosan kivonult a konyhából, hogy ő ezt nem bírja. Engem annyira nem izgatnak a szagok, bárddal felcsapkodtam, mert különben a Sz képes egybe lenyelni egy darabot olyan mohó, neki a bűz valami csábító illat lehet, ott topogott a lábamnál és nyalta a szája szélét. Kivittem az udvarra az egészet, mert ha bent belerakom a tányérjukba kihordják a szőnyegre, nem túlzok, 20 másodperc alatt befalták a betonról. A méregdrága prémium szárazkaja meg ott áll a tányérjukban, ha nem rak rá az ember nekik valami konyhai ételmaradékot hozzá se nyúlnak. 

Nézem a meteorológiai előjelzést, a hónap végéig biztos nem lesz még nyár, minden napa esőt jósol az Aigner Szilárd (tudom nem él, de nekem akkoris) botrány ez a tavasztalanság, már az is eredmény, hogy nem lesznek fagyok, a kajszibarack már virágban lefagyott, de ha ez lesz alma se lesz idén mert elmaradnak a beporzók.

A neten láttam egy videót, hogy a Mini Zoo-ból Húsvétkor szabadon engedték a télre befogadott és felnevelt sünfiókákat, hát szerintem elsiették, mert éjjel fagyok voltak, nem is beszélve, hogy sok helyütt még havazott napokig és táplálék meg még sehol, szerencsétlen jószágok akár el is pusztulhattak. Cuki még bent lakik a télikertben a házában, rendesen eszik napi 120-220 db lisztkukacot és teker a kerékben sötétedés után 3-5 órát. Májusban szabadul. Hiányozni fog.

Létrabitorlók.

Reggel -4° C volt. Ott jobbra négy apróság melegszik az anyja mellett Nem kellett zoomolni, ez a kép 80 cm-ről készült. . "Nem félünk tőled...de a kutyáidat utáljuk."

Kemény viharos szél fúj és piszok hideg van. Most épp elkezdett esni a hó, a Duna túlpartját nem látni.  A sárgabaracknak annyi. Tegnap néztem az utcára kihajló fát amiról a délutáni sétákkor csemegézni szoktunk, de már tavaly se termett rajta semmi ugyanilyen idő miatt....NA idén se lesz róla mit szedegetni, minden virágja lefagyott. Semmi kedvem kimenni a fűtött házból. Délután szakadó hóesőben és szélviharban sétáltunk a kutyákkal. ENNÉL karácsonykor sokkal jobb idő volt.

Történt ugye, hogy a Klubrádió földi frekvenciaengedélyét megvonta az állampárt, így csak Interneten hallgatom. Ezért aztán többet hallgatom mint korábban, mert eddig csak akkor hallgattam, ha rádió közelében voltam, most viszont átszoktam okostelefonon való rádióhallgatásra, amit viszont ezokból magamhoz vettem, így mindig szól a zsebemben valami rádió. Viszont kommunikációra kizárólag butatelefont használok. Régebben rendszeres hallgatója voltam  a Tilos rádiónak, de miután kiköltöztem az adáskörzetéből ez abbamaradt. Most viszont, hogy neten hallgatom a Klubrádiót, a Tilosra is visszaszoktam. Bár ÉN nem vagyok része az unortodox rendszernek, mégis úgy tűnik ugyanúgy működöm ahogy a rendszer, minden 180 fokkal ellentétes a "normálissal".

Na ma beleragadtam a Tiloson Örkény Istvánba https://www.mixcloud.com/At_sz/april-29-2012-orkeny-diktaturalom/ Érdemes végighallgatni. Az elején van pár perc tilosos halandzsa, ez lehet van akinek szokatlan, de utána maga a történelem. Aki végighallgatja, egy óra alatt többet tud meg 60 évről mint egynémely történész nagydoktorijából. Schmidt Máriának is ajánlanám, de kár bele.

Miután ilyen pocsék idő van, elmesélem mért nem szabad Budapesten (meg sehol Európában) kínai egyetemet csinálni. Előrebocsátom, kifejezetten szimpatizálok a kínaiakkal. Szorgalmasak, csendesek, munkabíróak, összetartóak, hatékonyak, szóval minden ami mi magyarok nem vagyunk. De épp ezért veszélyesek. Úgy nyomulnak, hogy nem is látszik, ahogy minden más invazív faj, gyalogakáctól a japán kesrüfűig. HA valakinek fontos a magyar nemzet, a magyar identitás fennmaradása (nekem mint hazafinak fontos), semmi esetre se pártolhatja bármilyen formában Kína lábának megvetését Európában. Egy egyetem, ártatlanul hangzik, de olyan min a Trójai faló. Együtt jár sok további kis kínaival, bankkölcsönnel, kitettséggel, befolyással. Nézz a térképre! Mekkora Kína és mekkora Magyarország? Mi vagyunk 9,5 millióan, ők 1400 millióan. Ne legyenek illúzióink, ha szükségesnek gondolják meg fogják venni az országot. És MOST épp alkalmas az idő hozzá, mert van egy olyan haza-áruló kormányunk ami el is adja nekik. Ahogy országokat Afrikában üveggyöngyökért, Amerikában pár puskáért a törzsfőnökök anno a fehérembernek. Egyszerűen nem tétel Kína költségvetésében. Ha azok a barátaim akik még mindig Orbán seggéből gondolják fontosnak venni a levegőt ebben kételkednek, gondolják meg, hogy mi a helyzet Hongkongban! Ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanaz az etnikum, mindenki ferdeszemű, de mégis, inkább hagyják magukat összeverni az utcán, levízágyúzni, börtönbe csukni, de NEM KELL NEKIK  a kommunista Kína befolyása. Milyen érdekes, hogy egy "keresztény, konzervatív, jobboldali" (ó uramisten micsoda üres hazug szavak!) kormánynak meg nem büdös elbiznyákolni a Hazát a népi kommunistákkal.

Nem azért mondom, hogy hencegjek (DE azért) nyithatnék akár egészségközpontot is. Kis faragás a sikítóval a félgipszen, mert elsőre a hüvelykujj koncepció nem volt tökéletes, erős kétnapi szellemi koncentrációval rájöttem hol van a hajón a fásli ( a téli kesztyűk és zoknik közt) de mostanra "EXCELLENT!"

Ma vettem Lacházán a patikában Flector tapaszt, ennél szakszerűbben ínhüvelygyulladást kezelni lehetetlen. 

Fentieket még déltájban írtam. J nézi délután a levélszekrényt, levelem jött a magas kormánytól. Mi a fene???

Ti értitek?? Március 23.-án kaptam az első AstraZeneca-t. A hivatalos álláspont szerint a védettség kialakulása olyan egy hét tíz nap a második oltás után. Az első oltástól épp csak két hét telt el, megintcsak a pillanatnyi szakértői vélemény, hogy az első és a második oltás közt 12 hétnek kell eltelnie. Szóval a "védettségtől" (jelentsen ez bármit is statisztikailag) még 11-12 hétnyire vagyok FELTÉVE, hogy megkapom majd időben a második oltást.

Szégyenszemre két napja visszacipeltük a sünlakosztályt a télikertbe és a délutáni sünsétát is beszüntettem. Tegnap reggel a fedélzeti érzékelő 0,1 °C -t mutatott reggel, de az egyik horgász aki a "szárazföldről" jött, amikor sétáltam a kutyákkal, mondta, hogy nála -3 fok volt amikor indult otthonról. Ma reggel ugyan +3 volt, de olyan kemény viharos szél fúj, hogy szégyenszemre visszavettem a honvédségi mikádót és egyáltalán nem volt benne melegem. A levegőt megtöltötte a fák félelmetes zúgása, az utcát letört gallyak borítják, szóval visszajött a tél. 

Ma reggel ezt találtam. https://www.facebook.com/minizookomlo/posts/2531332327176637 Minden tiszteletem a profiké, de szerintem elhamarkodták a kitelepítést. Én a Cukival megvárom a májust.

Mindenkinek boldog Húsvétot kívánok. Egészségügyi projekt van. J-nek ínhüvelygyulladása van. Mindent próbáltunk, de egyre rosszabb. Nem marad más hátra mint a teljes pihentetés. Orvos nem jöhet számításba a Covid miatt, csináltam neki egy fél gipszet, már csak a fáslit kell megtalálni valahol. 

Öt réteg gyolcs, a gipsz nem kötött túl gyorsan, mert csak modellgipsz volt kéznél.

Sokmindenhez értek, van néhány dolog amihez kifejezett tehetségem van, de van néhány dolog, amihez tökhülye vagyok. Ilyen a gyümölcskertészet. TUDOM, hogy mik az elvi szabályai a gyümölcsfa metszésnek, hogy a befelé törekvő ágakat kell levágni, e felfelé törekvőket ritkítani, illetve visszametszeni, de akkor se megy a gyakorlatban. Úgy vagyok vele mint az egyszeri rabbinövendék. ( "Nem értem...nemértem..." / "Kérdezz fiam és akkor majd elmagyarázom!" / Nem jó rabbi.... MAGYARÁZNI én is tudom...DE NEM ÉRTEM!!" ) Szóval ott állok az agyonburjánzott almafa (meggyfa stb) előtt és nem megy. Elsősorban annyira felnyurgult és elterebélyesedett, hogy létrával se férek hozzá. Másodsorban elkéstem vele, már pattannak ki a rügyek. Van 4 méteres nyeles Fiskars metszőollóm, azzal tornáztam, de azt se látom, hogy odafent mit vágok, nemhogy azt, hogy "két rügyre kell visszametszeni".  De nekiálltam. Elszántan vagdosok. Egyszercsak jön J és elkezd balhézni. Ő persze látja a leesett ágról, hogy mit is vágtam le. "Mit csinálsz?? PONT a termőket vágod le!!" Mégis, mi a fenét csináljak, ha egyszer túlburjánzott a lombozat, ami gátja a fény behatolásának, a rosszabb átszellőzés kedvez a gombáknak, férgeknek? Na több se kellett. ELÉG VOLT! Összecsuktam a nyelet és elvonultam aludni. Ott egye meg a fene a fát, úgyis vagy nem terem semmit, vagy ötször annyit mint amit megeszünk, csak ránkrohad a termés. Fogok én harcolni életem párjával? Amúgyse tudom használni az eresz alatt tárolt nagy alumínium létrát! Miért is nem? Idenézzetek!

Igen, rigó asszonyság odafészkelt. Ül a fészekben és eteti a fiókáját. Egyáltalán nem fél tőlem. Most lökjem le onnan? Biztos nem fogom, szóval most egy darabig nincs létra.

Sün, rigó, vadállatok vesznek körül, ki vagyok szolgáltatva.

Más. Vasárnap írtam a Balabán csatorna takarítása ügyében kezdeményezett akciónkról. Tegnapelőtt egy barátomtól kaptam egy YouTube videót. https://www.youtube.com/watch?v=heOJ-nUk5tk&ab_channel=Bal%C3%A1zsSzend%C5%91fi  Kellemes természetfilm szeretett vizünkről. NADE. Beleolvasva mindjárt az első kommentjébe az alkotónak, vaskos hazugságok. Gondoltam segítek a tisztánlátásban. Nem jó ha jószándékú emberek egymás torkát szorongatják.  Mondom...mondja. Mondom türelmesen, mondja egyre kevésbé törődve érveimmel és minden figyelmet nélkülözve a saját igazságtalanságai iránt. Undorítóan ismerős az a vita(?)kultúra(?), amiben valaki egy igaztalan címkét ráragaszt az elején az ellenfélre, majd attól kezdve azt a bélyeget bizonyíték bunkóként használja. Ettől az ellenfélnek nem marad tere értelmes vitára, mert folyamatosan a címkét kell vakarnia magáról. Bős-Nagymaros kivénhedt, sírba szállt ökoterroristáinak elfeledettnek hitt szelleme szól fiatal ajkain. Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, de ugyanabba a sz@rba igen. Emlékszem a Tilos Rádióban volt egy vita a Hajósy Adriennel valamikor a gengszterváltás hajnalán. Betelefonálóként feltettem néhány kényes kérdést, gyorsan mondta, hogy erre ő már nem ér rá, de menjek ki a demonstrációra a József nádor térre,  ott majd mindenre választ kapok. Két demonstráció volt, a másik a Vörösmarty téren, a reális zöldek tüntettek a vízlépcső mellett, a szomszédban meg az összes "rendszerváltó" ellene. Na odatolakodok a pulpitushoz a kérdéseimmel, két perc múlva már öklök emelkedtek, hogy takarodjak a másik helyszínre ott az én helyem "kommunista munkásőrnek" ( az akkoriban olyan szitokbélyeg volt mint ma a "libsi", a Hajósy Adrienne szerint a reális zöldek voltak azok, úgy cuzammen, bele kedvenc rádiómnak a Tilosnak a mikrofonjába). Ha az ember sokáig él, tapasztalhatja, hogy minden változik, miközben semmi se változik, csak a címkék. Ha valakit érdekel a beszélgetés megnézheti a film alatt...amíg nem törli az alkotó. Ettől eltekintve a film jó, csak miközben környezetvédelmi szakértőnek adja el magát, igazából zenész és hobbi halkutató, Mortal Kombat videojátékon szocializálódott kompromisszumképtelen ökonáci, mindenkit lebunkóz aki nem az ő konteóját mantrázza. 

Eddig csak kutyasétáltatás volt naponta kétszer, most bejön a napi egyszeri sünsétáltatás. Nem volt étvágya a jószágnak. Nem akarta enni a lisztkukacokat amiket idáig jó étvággyal befalt. Aggódni kezdtem. Mondom szép idő van, tegnapelőtt kipróbáltam hogy érzi magát a szabadban.

Utána gond nélkül evett.

Az eljárást tegnap megismételtük ma is,

 szándékom szerint ha jó az idő naponta lesz séta. Megjött az étvágya. Megrágja a fűszálakat, virágokat, leveleket, az elszáradt növényi anyagot is, majd tornamutatványok segítségével hosszú nyelvével az oldalvonala felett lévő tüskékre keni az összerágott anyagot. Rejtély miért teszi, de következetesen csinálja. Pedig hím. Ha nőstény lenne megérteném, olyan lenne mint a nők az arcra rakott uborkapakolással. Apropos, "hím". De még micsoda! Etetés közben néha erekciója támad. J vette észre először amikor ő etette, lehet, hogy ép rá izgult fel. Kiabál a télikertből: " Idenézz mi van a Cukinak!" Hát.. mit mondjak, hogy szalonképes legyek....kb a testhosszának negyede. Persze érthető. Egy tüskékkel borított nőstényt kell megtermékenyítenie, itt nem lehet szó odasímulásról.

"Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!" Elindult a Balabán csatorna takarító csipetcsapat.

Az akciót a Sári Pista hirdette meg az "Éljen a Balabán csatorna" ( https://www.facebook.com/groups/425549371817078) Fb oldalon közzétéve a felhívást. Túlzott reményeim nem voltak a résztvételt illetően, de a létszám még ezt is alulmúlta, mindössze hatan jelentünk meg reggel 9-kor, hogy tegyünk valamit ezért a pusztuló regényes víziútért, egy ebből is csak ismerkedni jött és elnézést kért, hogy nem ér rá. Viszont neki van nyomós mentsége, ő egyedül takarítja hetek óta a Kiskunlacháza közigazgatási területére eső mintegy 300 méteres szakaszt. Ismételten bebizonyosodott, hogy lájkoló annyi mint a pelyva, dolgos kéz, ha tenni is kell valamit vajmi kevés akad.

Mindazonáltal végülis szerencse, hogy így alakult, ugyanis, legalábbis számomra világosan bebizonyosodott, hogy partról nem sokat lehet tenni a csatornáért. Csak csónakból lehet dolgozni, márpedig csak két csónakunk volt, az optimális létszám pedig két fő csónakonként, de maximum hárman tudnak egy csónakban dolgozni, ennél többen csak zavarják egymást.

Az alkalmazott szerszámok vonatkozásban is hasznos tapasztalatokat szereztünk. A gereblyék nem sokat érnek. Igazából csak az úszó műanyag szemét begyűjtésére alkalmasak, ami itt hálistennek aránylag ritka. A víz alá merült vastag letört ágak kiemelésére viszont nem jók, mert a nyelük eltörik még egy komolyabb, iszappal telt autógumi kiemelésekor is. Ehhez vastagnyelű erős csáklya ami jó, a régi hegyes, kampós "tutajoscsáklya"fajta, nem a jachtos biztonságigombos finom eszköz ami ember és hajó megragadására alkalmas, amiken nem szabad karcot ejteni. Bevált az akkumulátoros kardfűrész, kell a hosszú kötél, mert a komolyabb ágakat csak a partól lehet húzni, csónakkal vonszolás reménytelen vállalkozásnak bizonyult. A csónaknak széles és minél nagyobb stabil jószágnak kell lennie és olyannak aminél nem szempont hogy koszos, iszapos lesz és odaverődik mindenhez. Elengedhetetlen a vastag kesztyű, az ágak közt  sok a tövises, még így is véreztünk a Mihalik Petivel mire valahogy lebirkóztunk egy nem is jelentős bokrot.

A kép háromórás munkálkodásunk eredményét mutatja. Úgy saccolom, hogy ez az eltávolítandó mennyiségnek mondjuk az egy tízmilliomod része.

Szóval dolgoztunk egy kicsit, de ez a felkészültség édeskevés a csatorna megmentése érdekében. Hangsúlyozom csak a saját véleményemet mondom, lehet másnak más lesz a véleménye, de ha nem sikerül nagyobb erőt és eszközt bevetni nem sokkal jutunk közelebb a célunkhoz. 

Amit viszont meg lehetne tenni.. HA....és itt mindenki nézzen magába! A csatorna partjain mintegy 150 ingatlan van. Ezeknek a fele a vízig ér, a másik fele egy keskeny sáv a keleti parton nem ér a vízig, ott egy néhány méteres sáv van ami telekkönyvileg az önkormányzaté, de ezt a területet mindenki a sajátjaként használja. Nos ha már használja, akkor takarítsa is ki maga előtt és biztosítsa legalább azt, hogy onnan ne hulljon a mederbe leszakadt ág, bedőlt fa, a belehordott kerti szemetet nem is említsem. Ugyanez vonatkozik a nyugati partra is ahol meg mindenki a sajátját takarítsa ki, vannak akik hangulatos tusculanumot, baromfiudvart, golfpálya minőségű pázsitot, de vannak akik, miközben az utcafrontjára nagyjából mindenki kényes, hátul szeméttelepet üzemeltetnek. Már ezzel sokat tehetnénk a víz elmocsarasodása ellen.

Még köztünk, kevesek közt is akik megjelentünk, vita alakult ki abban, hogy mi az a szint amit megkövetel az egyensúly a természet és az ember viszonyában. Nevezetesen én azon a páron vagyok, hogy azt a növényzetet ami a meder felett belóg az ember képébe, leszedi a sapkáját, szemüvegét, legalább 2-3 méter magasságig vissza kell vágni. Nem kell ennél jobban, de ennyire mindenféleképpen. Továbbá a közvetlen vízparton nőtt vastag, mederbe dőlés veszélyével fenyegető fákat a partról ki kell vágni, mert előbb-utóbb ki fognak dőlni és ha elzárják a medret, hajózni sem lehet majd tőlük, valamint azt a csekély vízáramlást is lefogják majd ami minimálisan fenntartja az öntisztulást. De a projekt vezére Lengyel Miklós viszont azt pártolja, hogy csakis az elszáradt ágakat kell letördelni, minden más természetpusztítás. A mederben lévő ágak kitermelésének szükségességével viszont mindenki egyetértett. Kivéve a part mellett közvetlen a víz felszíne közelében fekvő tönköket amiken a teknősök napoznak és a gémek lesnek a halakra. TEHÁT szükséges a mielőbb korrekt környezetvédelmi elemzés, melynek elkészíttetése a vízterület tulajdonosa, az önkormányzat feladata, mely ezekben a kérdésekben pontos iránymutatást ad az egyéni kezdeményezéseknek.

Ennél többre a terület ingatlantulajdonosai véleményem szerint nem képesek. A meder kotrása mindnyájunk véleménye szerint, valamint a Horgász Szövetség hivatalos álláspontja szerint is szükséges (https://www.rdhsz.hu/index.php/horgaszoknak/a-duna-ag-es-mellekvizei/a-duna-ag-vizrendszere 15. pont) , ez azonban meghaladja a kézierő szintet. (A képeket Sári István készítette.) 

Kedden beoltottak az "Astrazenekar" vakcinával. Hétfőn felhívott a háziorvos asszisztense, hogy akarom e az oltást (amúgy csak olyan két hete regisztráltam, mert meg akartam várni amíg kicsit kiegyenesednek a dolgok oltásügyben). Kérdeztem mivel? Mondta AstraZeneca. Mondtam saját kutatásaim szerint nekem a Pfizer-BioNtech lenne igazából való. Ő  mondta, hogy azt is lehet, de arra várni kell. Kérdeztem azzal hol oltanak, mondta, hogy a Dél-pestiben. Na akkor ha az Astrával meg itt, akkor legyen Astra, jó lesz az nekem!

Elsőre gyanús volt, hogy semmit nem érzek, annakidején amikor minden behajózás előtt kaptam a kötelező oltásokat kolera és egyéb feneségek ellen, komoly oltás utáni érzeteim voltak, most meg, pedig a doktornő mondta, hogy még 20 percet a biztonság kedvéért várjak itt kint, de persze máris rohantam tovább, mert ezer dolgom volt, semmi utóhatást nem éreztem, ami gyanús volt. Na mondom "nincs ebben anyag". Na aztán 12 órával a szuri után megjött a szokásos, hidegrázás, hőemelkedés, fájdalom az oltás helyén és általános gyengeség, levertség, tagfájdalmak. Ez 24 óra után gyakorlatileg teljesen elmúlt, enyhe sajgás a vállamban, ennyi maradt tegnap estére, ma reggel frissen ébredtem.

Utóirat. A HVG.hu-n cikk lelent meg, hogy az Astrával mire kell figyelni oltás után, merthogy történtek hajszálerekben elzáródások. Páran rámugrottak, mert kifejtettem, hogy lenézem ezt a veszélyt. Nos SEMMIBEN sem lehet az ember biztos, de örökös beszarásban sem lehet élni. Mindeközben százból 90-en egymást tiporják letolt maszkban a héten harmadszor a szupermarketekben mert aznap épp szarságokat akcióznak, DE azon rágják a sz@rt, hogy mennyire kell félni a stroketól, vagy a mélyvénás trombózistól amit már tucatnyian megkaptak ÁLLÍTÓLAG azok közül a tízmilliók közül, akik vektorvakcinát kaptak.

Kértek tőlem "igazi" újságba cikket a "Föld napja" alkalmából. Nem biztos, hogy ilyenre gondoltak, bár jeleztem, hogy nem lesz vidám írás. De hát ez jött ki belőlem:

Mielőtt kedd déltájban hazatértem Budapestről, még volt egy feladatom, J rámparancsolt, hogy hozzak neki a KFC-től "keddi kosarat", mert annyira kívánja. Bár a hátam közepébe se kívántam az egy perccel se tovább Pesten tartózkodást, mint ami feltétlen szükséges, de parancs az parancs és a KFC amúgyis szembe van a Keletivel ahonnan a vonat indult, bementem érte, épp elértem a vonatomat. De annyira kifárasztott az egészségügy, hogy amint hazaértem ledőltem és aludtam egy bő órát. Komolyan mondom az intézményekben való tipródás jobban igénybe vesz mint a favágás. Amúgyis annyira megszoktam a napközbeni alvást, hogy már nem is kötődik az ebédhez, amit ráadásul újabban többnyire teljesen kihagyok, hogy már délelőtt 11 óra körül elkezd lecsukódni a szemem.

Szerdán is korán ébredtem, igazából nem is aludtam rendesen, mert a rámszerelt Holter hóbelevanc miatt le se vetkőztem, zuhanyozni nem lehet vele, így ki se mentem a hajóra aludni, csak úgy héjastul eldőltem a szófán a TV előtt és már reggel 4 órakor kipattant a szemem, nem is tudtam elaludni újból, teljesen kizökkentett a komfortomból az egeszségügy. A reggeli terhelésről már írtam tegnap.

A 7:40-es vonattal már mentem is Budapest felé. Ez a nyugalom ideje, a vasút nem olyan mint a ráckevei HÉV, amiről mindig csodálom, hogy a kocsik megmaradnak a síneken, mert annyira hullámos a pálya, hogy lehetetlen olvasni, az ülésről majd leesik az ember, egyszerűen botrány ami van és olvasom, hogy új szerelvények beszerzése folyik. Ennél nagyobb marhaságot elképzelni nem tudok. A régi NDK-s vagonokkal NEKEM semmi bajom, szemre kifogástalanul karbantartottak, kétségtelenül nem újak és a dizájnjuk is elavult, az ülések lehetnének kényelmesebbek is, de egyáltalán nem ez a baj a HÉV-vel. De a vonat az más. Itt is vannak régi kocsik, amik kétségtelenül kissé lepukkantak, de a pálya tökéletes, hangtalanul surrannak a kerekek, nincs kattogás, PLÁNE NINCS ugrálás, dülöngélés. Zavartalanul olvasok. Icukától aki a budai házát üríti ki örököltem vagy 3-4 méternyi könyvet, nagyon jónak kell lennie a szívemnek, mert ezeket kiolvasni egyéb bokros teendőim mellett lesz vagy 2 év. Eggyel végeztem is mire visszaértem délután. De ez még messze van most, előbb végezzek a kardiológiával. Azt gondoltam, hogy csak hopp leadom a Holtert amit reggel tisztálkodás előtt a mellszőrzettel együtt leszaggattam magamról, azt gyorsan kiértékelik és már mehetek is haza. De úgy jártam mint Pelikán gátőr, "akkor még nem sejtettem.." hogy ez a nap nehezebb lesz mint az előző. Pedig jól indult. Épp csak kijavítottam az e célból magammal vitt vastag filctollal a tegnapi golyóstollas 314-es számot szép vastagra (és hogy mennyire nem dolgoztam előző nap hiába, a mellettem ülő kis hölgy megjegyezte, hogy ő a golyóstollas feliratom alapján találta meg az ajtót), máris nyílt az ajtó és leadtam a nejlonzacskóba csomagolt készüléket. Kérdeztem mennyi idő amíg kiértékelik, mert ugye addig nem tudnak fogadni a földszinten ahonnan a beutalót kaptam az ultrahangra és a Holterra, mondták 10-20 perc. Ez nem hangzott rosszul, bizakodva vonultam le a földszint 10 elé. NEM TETSZETT. Túl sokan várakoztak. Az SZTK álmoskönyv szerint ez SOSE jelent jót. A másik intő jel, hogy minden idavalósi állandóan jött ment. Fehér, rózsaszín, kék, zöld köpenyek suhantak, csattogtak a kórházas egyen Scholl papucsaikban a folyosókon különféle ajtókon ki-be jőve. Ha jó lenne a logisztika akkor mindenki ülne a seggén és végezné a dolgát, max.. a betegeket szólitgatnák és engednék ki-be az ajtókon, de az, hogy a személyzet nyüzsög az azt jelenti, hogy sz@r a logisztika. A computer digitális jelei helyett az alkalmazottak  futkostak a különféle munkahelyek közt. De hát nem volt mit tenni vártam hogy szólítsanak. Úgy egy óra múlva rákérdeztem, hogy "netán....", de mondták, hogy "majd". Azalatt a 3 óra alatt kiolvastam a könyvet, még jó, hogy biztos ami biztos kettőt hoztam magammal. Érdekes könyv volt ( https://www.antikvarium.hu/konyv/james-purdy-az-unokaocs-84631) , igazán jónak, kedvemre valónak nem nevezném, ugyanakkor érdekes, hogy egy semmit hogy lehet úgy megírni, hogy mégis végig fenntartsa az olvasó érdeklődését. De egészen biztosan nem ez lesz amit többször is elolvasok. 

Na de aztán csupa jó történt velem. Fiatal rezidens doktor értékelte a leleteimet, a lényeg, MINDEN jó ami a szívemet érinti. Minimális gyógyszerszedés mellett bizakodva tekinthetek az eljövendő évek elé. Még kimentem a Garayra kacsazsírért, mert ez volt a következő parancs, vettem 2 kilót és máris suhant velem a vonat hazafelé.

Fél négyre otthon voltam, kutyasétáltatás, sünetetés, ebéd és el is telt a nap. Ledőltem kipihenni, azonnal elaludtam és fél hétkor tértem magamhoz. Na hát ez volt megerőltető kedd-szerda. Tegnap írtam amit írtam, meg kitakarítottam Cuki a süni lakását, kicseréltem a murva almot, mert már ammóniás szaga volt, felmostam a PVC padlót Domesztosszal és kicseréltem tisztára az óriáskerekének a burkolatát (valamire fel lehetne használni a süntrágyát, mert ilyen agresszíven ragaszkodó anyagot még keveset láttam). Ez volt az utolsó nagytakarítás nála, a továbbiakban csak a napi rutin lesz, 3-4 hét múlva szabadul, megy vissza a kertbe a paradicsompalántákkal együtt, ahol a Picur kutya találta, sok meló volt vele, de egy kicsit hiányozni fog ez a csinos vadállat. Mert amúgy szelidíthetetlen, kőkemény ragadozó, nem olyan mint a divatos afrikai törpesünök, ezzel nem lehet komázni, mert harap.

MÁS.

Hogy a pártállam jóvoltából megszűnt a Klubrádió az FM-en, csak telefonon, meg az asztali PC-n tudom hallgatni a neten. Ugyanez a helyzet a Tilos rádióval, kívül vagyok az adó vételkörzetén, így az is csak a neten jön. Ezért a hajón Kossuthot hallgatok. (a kereskedelmi rádiók hablatyolása beleértve a sz@r zenéjüket nem érdekel) Vegyes a tapasztalat. Mondtam magamnak, talán nem is rossz, hogy rákényszerültem, legalább kapok a "másik oldaltól" is tájékoztatást, nem mondhatom magamra, hogy a véleménybuborékomat hizlalom egyoldalúan a "baloldali liberális" médiával. DE ROSSZ! Mindjárt az elején azért, mert e "köz" (?) médiának kiegyensúlyozottnak kellene lennie, tehát az, hogy egyértelműen kormányszócső az aljas dolog, a Kossuth rádiót MINDNYÁJAN tartjuk el az adónkból, az, hogy a bolsevik kormány kisajátítja, közönséges lopás. A kulturális műsorokkal nincs is baj a Kossuthon HACSAK nincsenek tematizálva ellenzékutáltatásra, mert ilyen is van. De ezt ismerem még az eggyel korábbi bolsevizmusból, ahogy ott a "vörös farok" volt a  kötelező, itt a "nemzeti bullshit" a végére. De ezeket a kulturális műsorokat aránylag könnyű felismerni, mert ugyanolyan primitív propagandaszagúak mint anno Kádár idején amit az elvtársak igyekeztek letolni a dolgozók torkán kultúra címén. Amik meg nem ilyenek, az viszont kifejezetten magas színvonalú, pl. csak tátottam a szám Both Miklós zenekutató előadása hallgattán az ukrán népzenéről. Azt hittem egy öreg ember ennyi tapasztalattal és ilyen érdeklődéssel de utánaolvasva látom, hogy egy fiatal zseni. Hasonlóan kellemes csalódás ért a Hír TV-nek (amit egyébként a velejéig aljas Bayer Zsolt miatt kerülök )  egy "Vetítő" című műsora megtekintése során, még fel is vettem a két részletet, ami Weiss Manfrédnak és családjának,  gyárának történetéről szólt. Nekem kitüntetett érdeklődési köröm a reformkor utáni Magyarország történelme, ez a kétrészes  mini sorozat hibátlan volt és hálistennek nem vágták ki belőle a hivatalos jobboldal által gyűlölt kiváló jobboldali Ungváry Krisztiánt sem. SAJNOS megbocsájtó hangulatomon jelentősen rontott, hogy a felvett műsor elején ottragadt a gusztustalan stúdióbeszélgetés a még gusztustalanabb Kocsis Mátéval, aki meggyőződéssel oltogatta a csatorna FideszKDNP vallású nézőit Gyurcsánnyal, aki a "népellensége" (sztálini terminus technicus, ezzel a váddal végeztek ki, küldtek Gulágra százereket), mert azt szeretné ha sok magyar halna bele a járványba, mert a fideszlogika szerint ettől lesz sok szavazója az ellenzéknek.

 Ez a vezérfonal úgy tűnik folyamatos és valami központi ukáz lehet állampártéknál, mert kedden koránkelve hallgatom a Kossuthot, ahol Nagy Katalin (aki többek közt Orbán Viktor heti igehirdetéseinek alázatos alákérdezője)  Lánczi Tamás politológussal. (https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2021-03-17_06-00-00&enddate=2021-03-17_09-10-00&ch=mr1   6:36:05-től érdemes hallgatni, de a reklámblokkolót ki kell hozzá kapcsolni ) ugyanez a mantra. Már az indítás megalapozza a riport (?... felmondják a leckét párbeszédesre dramaturgizálva) " ...Némi következetlenség tapasztalható a baloldalon"  Mintha a teljes ellenzék baloldali (ugye egyetemes bélyegző, címke, szitokszó) lenne, erre a Lánczi rákontráz egy teljes hazugságot, hogy " az elmúlt egy évben.. stb" mintha nem  Magyarország miniszterelnöke mondta volna bele ugyanezen mikrofonállvány arcába, hogy nem zárjuk be az iskolákat, aztán másnap, hogy bezárjuk az iskolákat, vagy azt, hogy nyitás lesz aztán egy hétre rá, hogy szigorítás lesz, aztán, hogy mindenkit meg fogunk gyógyítani, hogy a vírust már levittük a szőnyegre, hogy  a védekezést a halottak számával mérjük, aztán, hogy a védekezést a beoltottak számával mérjük és még egyéb naponta, hetente változtatott ellenirányú miniszterelnöki  aranyköpések, amire nem kérdez vissza a mikrofonállvány (csak próbálná meg máris repülne, nincs benne a forgatókönyvben), hogy ha hülye az ellenzék legyen az az ő baja, de az hogy hülye a miniszterelnök aki a saját akaratából felel a járványkezelésért, az MINDNYÁJUNK baja. Nincs kedvem az egész beszélgetést méltatni, mert minősíthetetlen. DE egy közszolgálati rádióban akár helye is lehetne egy ilyen riportnak, HA utána azt a sokszor emlegetett ellenzéket is meginterjuvolja ugyanaz a "riporter" feltéve ugyanazokat a kérdéseket. AZTÁN majd a hallgató eldönti kinek van szerinte igaza. VAGY netán csinál egy stúdióvitát. Na EKKOR közszolgálati az adófizetők pénzéből eltartott média. Az, hogy a szavazók felének a kétharmada (még annyian sincsenek) megválaszt egy diktatúrát, az nem demokrácia, az egy rakás sz@r és aki erre szavaz az hazaáruló. UFF.

Nehéz keddem és szerdám volt. Nekem már az is sok, ha egy hónapban netán egyszer Budapestre kell mennem. De hogy KÉT NAP EGYMÁSUTÁN ..... már nagyon a piros mezőben van a mutató. Pedig ez volt. Kedden reggel 8-ra voltam idézve szív-ultrahangra a Haller utcába. A vizsgálat 6:20-ra volt kitűzve, de az volt az ukáz, hogy már 20 perccel előtte jelentkezni kell. Ez hajnali kelést, autózást és vonatozást jelent.  Ott voltam valamivel 8 előtt. Megyek a szokásos kapu felé 50 méteres sor ki az utcára. Kérdezem mi van? Oltásra várnak én menjek egy másik kapuhoz. Hideg viharos szél, 60, 70 pluszosok vacognak a járdán tipródva, néhányan kísérővel, látszik állni alig tudnak a lábukon. Mindenki időpontra jött. De ugye Káslernak (Pintérnek? frászt Orbánnak) nem kell az ellenzéki segítség, inkább ott rohadjanak meg az öregek az utcán! 

Na megyek a másik kapuhoz, ott is hosszú sor. Megyek az elejére, mondom az őrnek én időpontra jöttem, nyolcra, mindjárt annyi van. Ő meg mondja, hogy nyugodta álljak be a sorba itt mindenki időpontra jött. Tényleg a többnyire mindenkinek valamilyen papírt lobogtat a szél a kezében. Aránylag gyorsan megy a sor, 8:20-ra be is jutok a szélfogóba. Ott lázmérés kikérdezés, Covid felmérőlap kitöltés, aztán jelentkezés az ott kialakított pultnál. Ez egy plexi fallal van elszeparálva a kuncsaftoktól, mikrofonba kell beszélni de a túloldalon lévő betegirányító maszkba motyog, idekint mindenki ordibál, én félig süket vagyok egy qrva szót nem értek abból amit mond, azt se tudom épp hozzám beszél vagy a mellette lévőhöz. Van egy lengedező papírlappal beragasztott covidszűrő nyílás a plexifalon, azon át próbálok hallgatódzni, ez ugye megköveteli azt a megszokott testtartást, hogy a kuncsaftnak mindig alázatosan meg kell hajolni, ha a magas hivatalban próbál érvényesülni. Nagynehezen megkapom a szükséges papírokat, irány a harmadik emelet 314-es ajtó, amit a computer kiírt az egyik cédulámra. Itt az un. Holter EKG-t fogják rámszerelni, én csak úgy hívom mellszőr epilláló, az öntapadós elektródák 24 órán át maradnak rajtam, a hozzá tartozó drótok egy kis cigarettásdoboz méretű készülékbe futnak a derékszíjon, a doboz rögzíti folyamatosan a EKG jeleket. Miután már volt rajtam ilyen, pontosan tudom mi az eljárás, csak egy baj van, hogy NINCS 314-es ajtó. Van 315-ös és 317-es de 314-es az egész emeleten nincs. Pedig még a kukatárolóba is benéztem. A másik gondom, hogy a másik papír szerint szív-ultrahangra is kell menjek, az a 317-esben van. Namármost, ha a Holter tappancsokat rámragasztják, akkor aligha tudja majd a vaslót tologatni rajtam az ultrahangos orvos, szóval a magam paraszt agyával úgy gondolom, hogy előbb az ultrahangra kellene menjek. Az időpontom persze már rég lejárt. A 317-es előtt már ülnek jópáran, viszont még mindig bajom van a 314-essel, mármint az, hogy HOL VAN? Az elméletem az, hogy gyorsan le kéne adjam a jelentkező lapot a Holtere, aztán menni az ultrahangra, amig ott végzek megy a sorom a Holternél, de HOL VAN? Végülis az apróbetűs ajtóra ragasztott szöveg segít ki a 315-ös ajtón, ami azt közli, hogy EKG és Holter vizsgálat van itt. De persze még mindig nem biztos, hogy az én logikám megegyezik az egészségügyével, ahhoz, hogy bizonyos legyek még kell vagy 10 percet várjak a 315-ös ajtó előtt mire kijön valaki helybéli és rákérdezhetek, hogy vajh ez e ahol jelentkeznem kell. Mondja "persze". De akkor mért van 314 a lapon? Szemmel láthatóan furcsállja a kérdést, ő itt van hosszú ideje ő tudja, megvonja a vállát, mindenesetre elveszi a papíromat, mondja majd szólítanak. Na sietek a 317-es elé, kérdezem az egyik ott várakozót, hogy mi újság, mondja itt ül már lassan egy órája, de még senki nem jött ki az ajtón szólítani, pedig 8-ra szól az idézése. Ekkor már 8:55  van, ezek szerint nem vagyok elkésve a 8:20-as időpontommal. Ha már itt tartunk rákérdezek a többiekre is, én ilyen beszélgetős vagyok, itt vár a 8:40-es nő is és befut lihegve a 9 órás kuncsaft is, kérdezi mi újság, mert kicsit elkésett, mert ugye az irka szerint már 20 perccel korábban kellett volna érkeznie. Amikor megtudja, hogy még a 8 órási beteg se került sorra, megnyugszik, de mintha szomorúság is látszana az arcán. Persze tele vannak a falak plakátokkal, hogy a járvány miatt tartani kell a távolságot, meg csak minden második ülőhelyre szabad ülni a padon, de csak egy darab négyülőkés pad van amire már vagyunk négyen és alighanem jön hamarosan a következő páciens is, mert a computerben rend van.

MÁZLIM VAN! Nyílik az ajtó és elveszik a lapomat. Aztán várunk. Aztán még nagyobb mázlim van. Nem telik el negyedóra sem és ENGEM szólítanak. Pirulva megyek az ajtóhoz és mondom, hogy alighanem tévedés van, mert én a 8:20-as vagyok, de itt van a 8 órási is, de nagyvonalúan mondja a fehérköpeny, hogy "az az ő baja".

Innen gyorsan megy a dolog, a szokásos terhesvizsgálat csak feljebb, mondja utána a doktorkislány, hogy az eredményt az orvosom megtalálja a neten. Kérdezem én is meg tudom e nézni ügyfélkapun át a rendszerben, mondja valószínű, de ha akarom kinyomtatja. Akarom. Szemlesütve elsuhanok a 8 órási bácsi előtt, irány a 315-ös Holter ajtó. 10 perc várakozás, kijön valaki kérdezem nem keresett e már, mondja igen, jöjjek be már elő is készítette a cuccot, vetkőzzek. Ragaszt, felövez, mondja hozzam vissza holnap, nyugodtan levehetem otthon reggel mielőtt ide indulok, a lényeg nem a pontos 24 óra, hanem hogy legyen benne éjjeli alvás és nappali tevékenység egyaránt. Kifelé jövet még golyóstollal felírom az ajtóra ragasztott papírra, hogy  315 egyenlő 314-el, az úttörő ahol tud segít, ezzel megspórok akár többszáz embernek is a jövőben egy keringést a harmadik emeleten, megvolt az aznapi jócselekedetem.

Amikor hazatérek biciklire ülök és csinálok terheléses EKG-t a rajtam lévő kütyüre, betekerek a városba erőltetve a hídra való felhajtást oda és vissza, ha van baja a szívemnek a magas pulzus csak kihozza, aztán ha kiolvassák odabent, látszani fog. Ugyanezt másnap reggel megismétlem, ezúttal futással, a Sz kutyát pórázra véve futok ameddig úgy érzem, hogy elfogyott az oxigénem, a pulzusom fent van 120 felett, na nagyon sokáig nem bírtam, de végigcsinálom a teljes szokásos sétát, ezúttal nem sétatempóban hanem 120-as percenkénti lépésszám felett. Ez a két terheléses szakasz csak elég lesz a Holteren a diagnózishoz.

Folytatása következik.

Nemrég írtam valamit egy tengerész Fb. oldalra, amire egy volt kollégám (akinek amúgy egy bejegyzésére írtam quasi válaszként  azt a "valamit"), felszólított, hogy máshova is írjam meg, ahol többen olvassák, merthogy olyan jó. Hát nekem csak ez a blogom van, amit olvasnak ahányan olvasnak, nem számítok "influencer"-nek ezzel a néhány tucat olvasómmal, de hát nekem csak ez van, a celebséghez több kell mint ami én vagyok, ezért csak itt tudom megosztani. De ahhoz, hogy folyamatában érthető legyen miért is írtam amit írtam, előbb ide kell idézzem az ő megszólalását.

Feleségek, menyasszonyok, barátnők

„Mindig annak a nehezebb, aki otthon marad!”

Nehéz és kényes téma. Nemrégiben kaptam ledorongolást, miért nem írok a hozzátartozókról? Megpróbálok csínján bánni ezzel a kérdéssel.

Vegyünk egy példát: hadd fogalmazzak nagy általánosságban, nehogy valamilyen hasonlóságot véljen valaki is felfedezni a való élet és az itt leírtak között. Férfiember vagyok, nem tudok a szebbik nem agyával gondolkodni. Amit, - mint egy hímsoviniszta - gondolok erről a témáról, azt iratom le a szebbik nemhez tartozó leányommal. Vegyünk egy példát: az ember leánya úgy-e megismerkedik egy jóvágású, délceg ifjúval, aki a tengert járja, külföldi cigarettát szív, jó olasz, spanyol cuccokat hord, a dolláros boltban szerzi be a fogyasztási cikkeket, hazatérvén majd’ felveti a pénz, szórakozásra, jobb éttermekre is futja, ne adj Isten, nyugati kocsival fuvarozza szíve hölgyét. (Félreértés ne essék, a hetvenes évekről írok.) Lehet ennek az embernek ellent állni? Persze, hogy nem! Sürgősen bele kell szeretni. Így telnek a hónapok, hetek, napok, amikor érkezik egy fránya távirat: tengerészünk jelenjék meg a Mahart központban, vegye fel útlevelét, menetjegyét, napidíját, és induljon el mondjuk Triesztbe. A pályaudvaron várakozás, bőröndök, matrózzsákok halmai, kollégák, ideges, semmitmondó beszélgetések - már itt sem vagyok, de még ott sem -, hozzátartozók, feleségek, pityergő gyerekek; talán akkor döbben rá a leányzó először, mit is jelent egy „vizenjáró” ember társa lenni. Vonat el, hölgyünk haza - immáron egyedül. És jönnek a hetek, amire megérkezik az első levél - szerencsés esetben még a hazautazók hozzák -, melyben tengerészünk elpanaszolja, hogy oly’ nehéz volt elhagynia a hölgyet, az otthont, és milyen gyötrelmek várnak rá a hajón, milyen rossz állapotban van a bárka, mennyi a nemszeretem ember…, egyszóval: minden rossz! Mit lehet egy ilyen levéllel kezdeni? Elolvasni és válaszolni. De hova? Emberünk ugyan megírta, merre hajóznak, szerencsés esetben címlistát is küldött, megadta a forgalmi osztály telefonszámát, ahol érdeklődhet a potenciális tengerész-ara, így szépen megírja a levelet, majd postázza, és várja a választ, ami jó, ha egy-két hónap múltán megérkezik. Teljesen idejétmúlt, már régen megoldott problémákat felvetve, és mellesleg lángoló szerelemmel teli sorokkal. Megkapta-é, és mikor az emberünk a levelet, vagy csak bolyong a világban, küldözgetik az ügynökségek a fránya hajó után, ami nem hajlandó ott és akkor lenni, mikor az iromány megérkezik. Szerencsésebb esetben sikerül egy-egy rövidebb telefonbeszélgetés, semmitmondó témákról: „Hogy vagy?”, „Mi újság?” - no erről jobb, ha a marinájó néha nem is értesül. Ha emberünk grafomán, ontja a leveleket, írja az élménybeszámolókat - merre járnak, mit látnak, mik a tervei a jövőre nézve, - és kezd a leányzó orcája elkomorulni. Mégsem olyan rossz azon a sokat szidott hajón? Közben ő dolgozik, tanul; fiatal lévén jár szórakozni is, ismerkedik nem olyan délceg, de otthon lévő fiatalemberekkel… kezd terhessé válni az a tengerész, aki a távoli vizeket járja, ki tudja, milyen hölgyek ágyában köt ki; de legfőképpen: nincs otthon! Ettől függetlenül a levelek jönnek és mennek, bekövetkezik a várva várt pillanat, 6-8-10 hónap után haza eszi a fene ezt a csavargót! Ismét pályaudvar vagy repülőtér; alig lehet megismerni emberünket: szakállt növesztett, hajat vágatott, kis pocakja eltűnt, vagy éppen előjött - igencsak megváltozott a kifakult emlékképekhez képest. Zsákja, bőröndje tele a nyugati világ kincseivel, amit szíve hölgyének lábai elé szór. Következnek a mézes hetek - ha van rá lehetőség, alig kelnek fel az ágyból -, minden nagyon szép, nagyon jó. Közben ott az a torokszorító érzés: nemsokára minden véget ér, tengerészünk ismét eltűnik a balfenéken. És netán, ha frigy lesz ebből a kapcsolatból, legközelebb már egy, a házasságot még alig ismerő asszonyka pityereg a repülőtéren. Talán szerencsésebbek azok, akik asszonyként engedték el férjüket hajózni? Lehet. Ők már ismerték azt az embert, aki hajóra szállt. Kevesen voltak ilyenek, de voltak.

Többször is hallottam már, ha problémák merültek fel: tudta a leány, hogy kit választ; tudta, hogy mit vállal! Dehogy tudta! Addig a pillanatig, amíg a férj, élettárs, barát - lehet választani - el nem indult az első útra, addig csak találgatnak, milyen lesz, milyen lehet a távollét? Nincs egy segítő társ, a problémák tömkelegét egyedül kell megoldani, ha sikerül. Ez bizony jókora talpraesettséget, bátorságot, önállóságot feltételez. És érkeznek a gyerekek! Újabb gondok és örömök forrásai; szerencsés esetben férjuram hazaérkezik a szülésre, ha nem, a gyermek már lassan járni tanul, mire először megpillantja. Távolról gyereket nevelni, a személyes kontaktus hiányában lehetetlen. Az atya meg csak csodálkozik a hajón, hogy a fenébe nem lehet bizonyos problémákat megoldani, mikor ő pillanatok alatt végére tud járni a dolgoknak? Persze. Ott, a hajón, ahol fogalma sincs, hogy valójában mi is történhetett otthon?

Gyermeknevelés, munka, háztartás vezetése - taposómalom, amibe bele lehet fásulni, fáradni. Öröm az ürömben: a férj néha azért hazaérkezik, hozza a javakat, pár hónapig belekotnyeleskedik mindenbe, megjavítja, ami elromlott, néhányszor berúg a barátaival, romba dönti az asszony gyermeknevelési szisztémáját, mondván: az alatt a pár hónap alatt, amit otthon tölt, hadd ne kelljen fegyelmeznie a csemetéit! Eleinte kicsit idegenként mozog a hazai környezetben, felborítja a már kialakult, megszokott életformát, de azért jó, hogy ott van!

Előbb-utóbb felmerül, mi lenne, ha… ha az asszony is megismerné azt a különös világot, ami férjét odavonzza a tengerekhez. A szerencsésebbje már nászútként kap ilyen lehetőséget, leutazni élete párjához egy viszonylag közeli kikötőbe, és ha nincs különösebb kötöttsége, elhajózni távoli vizekre. Na, most megismerszik az ember alaposan! Egy kabinban összezárva, akár hónapokig. Van, aki jutalomnak kapja, és van, aki büntetésnek érzi; mivel az a fránya hajó végigtáncol a viharos tengeren, alaposan próbára téve azokat, akik nem szokhattak hozzá. (Volt, aki télvíz idején utazott le az Al-Dunához, szállt be újdonsült férjéhez egy hírhedten rossz mozgású hajóra, és hajózott el a viharos vizeken Casablancába, ahol mindössze pár órás rakodás után indultak is vissza ugyanoda, ahonnan elindult. Mondanom sem kell, a tenger nem változott; ugyanaz a szél dúlta a vizeket, mint jövet, szerencsétlen menyecske úgy érezte, ezzel büntette a sors! Semmit nem látott a világból, csak a háborgó vizet, és a kedves férjet. Rosszabb példa: a fiatalasszony beszállt, a hajó elindult, és ment, ment jó pár hónapig. Ugyanis megkerülte a Földet. Bizonyára maradandó élmény volt hónapokat egy szűk kabinban tölteni férjével; nem tudni, azóta is együtt vannak-e, és férjura hajózik-e még egyáltalán?)

Ezeket az utakat megnehezítette, sokszor lehetetlenné tette, ha a gyermekek kicsik voltak. Kisebb hajókon, a Földközi-tengeren még elment a dolog, pár hét, egy hónap még belefért; csemetére vigyázott nagypapa, nagymama, anyós, após, de a több hónapos távol-keleti utakat már csak gyermektelenül, vagy serdültebb csemeték esetében lehetett megkockáztatni. Maradtak helyette a kikötői látogatások, pár nap, pár hét; mikor feleségnek érezhette magát az ember leánya. Ezek inkább bevásárló utak voltak, a férjek bűnbánatot érezve nejükre bízták összespórolt valutájukat, kis kárpótlásként a hosszú távollétért.

Nagy hajókon ritkán fordult elő, hogy nem utazott velünk feleség, élettárs. A hajó mérete, az érdekesebbnél érdekesebb kikötők csábereje nagy volt. Akkoriban eljutni Bangkokba, Szingapúrba szinte lehetetlen volt; csak azok a szerencsés kevesek tehették meg ezt az utat, akiknek a férje ezt a hivatást választotta. Többen rendszeresen visszajártak; akadt olyan feleség, akinek több hajózása volt - gyermektelen lévén -, mint sok tengerésznek. Néha sikerült fiúsítani a lányokat, néha nem. Férfitársaságban csak másképpen mentek a dolgok; bár igyekeztünk lakatot tenni a szánkra, azért néha mégis elhangzott egy-egy cifrább káromkodás a hölgyek jelenlétében. „Hű, a teremburáját!”, „A macska rúgja meg!”, „Ejnye, bejnye!”, „Azt a fűzfán fütyülőjét!”, „Teringettét!” - nem az általunk használt indulatszavak voltak! A lányok szép időben jól elvoltak: fürödtek a medencében, napoztak, olvasgattak, kötögettek, varrogattak, majd este a hajó bárjában társadalmi életet éltek, és hízogattak szépen! Kikötőkben kirándulás, vásárlás volt a program. Némelyiküknek életre szóló élmény maradt egy-egy ilyen út. Mi csak ezt tudtuk nyújtani kárpótlás gyanánt az állandó távollétért. Furcsa házasságok voltak ezek, ennek ellenére, visszaemlékezve kollegáimra, nem volt több a válás, mint az itthoniak között. Sok asszony becsülettel kivárta a férjét, élettársát, vállalta a nehézségeket, felnevelte a gyerekeket. Mások pár év után kerek-perec kijelentették: vagy ő, vagy a hajó! És ilyenkor a férj meghátrált, és beadta a felmondását. Így, belegondolva, minden tengerésznek volt társa, a fiatalabb generációt nem számolva. Mindössze egy agglegényről tudok, aki a negyvenes évei közepén is egyedül volt - irigyelte is őt mindenki! (Puff! - ez egy tockos volt nejemtől!) Jó volt valakihez hazajönni.

Soroljak negatívumokat? Mindnyájan emberek vagyunk, gyarlók. Férjurammal is előfordult, hogy félrelépett valamelyik kikötőben, főleg Távol-Keleten, azzal mentegetőzve, hogy ennek csak egészségügyi okai voltak, feszítette a tesztoszteron; bár néha inkább az egészségük látta kárát. Vonzotta őket a ferdeszemű lányok egzotikuma. Az otthonülő asszonypajtás sem volt ment a csábítás ördögétől! Mindkettőjüknek lelke rajta, ha megtették; sok szemrehányást nem tehettek egymásnak!

Kik választottak minket? Nem meglepő, hogy a központban dolgozó hölgyek is kivetették hálóikat a hivatalos ügyek miatt betérő tengerészekre; nékik legalább volt fogalmuk arról, milyen, embert próbáló egy ilyen kapcsolat. Akadtak, akik külföldről hoztak asszonyt haza: Romániából, az akkori Szovjetunióból - hajjaj, azok az al-dunai kikötők, - akadt, aki Thaiföldről hozott egy ferdeszemű szépséget - és volt kolléga, aki a távoli Guyanából nősült, és él már több évtizede párjával! Hadd legyek jóhiszemű! Ritka volt, hogy a hölgy anyagi érdekekből ment feleségül egy hajózóhoz - lehet, hogy ez is előfordult. Ez mindenképpen negatívum! Találkoztam olyan kollégával, hogy a nej a férje által hazautalt fizetést eltapsolta, majd egy hosszú útra is lekéredzkedett úgy, hogy már volt egy új barátja. Jól érezték egymást férjével, hazatért, miután férjura - pótolandó a veszteségeket - még pár hónapot lent maradt. A hónapokkal később hazatérő tengerészt összecsomagolt holmija fogadta, és otthonában más volt már az úr, nem ő!

A Mahart feltételeket szabott a felségek lent tartózkodásához. Egy éves munkaviszonyhoz kötötték a kikötői látogatást, öt év után jöhettek útra a nejek, kétévente. A rendszerváltás után már csak a mentőcsónak befogadóképessége, és a férjek pénztárcájának szűkössége szabott határt a lent tartózkodók számának.

Mit írhatnék még erről a témáról? Erről inkább az érintett hölgyek fogalmazhatnák meg gondolataikat, az ő szemszögükből bizonyára másképpen festettek a dolgok. Jó is volt, rossz is volt a nők jelenléte a hajón. Tengerész - babona: a nő szerencsétlenséget hoz a hajóra, hisz ott van maga a hajó, mint nőnemű lény - az angolban nem véletlenül a „she” - többre nincs szükség. Marhaság! Kicsit feszélyezett ugyan, viselkedni kellett, nem engedhettük el magunkat úgy istenigazából, de azért jól esett az asszonyi csivitelést hallani, főleg, ha a csivitelő a fiatalabb korosztályhoz tartozott. Néha szemet gyönyörködtető látványban részesítették a bámészkodókat, akik napozás közben lepték meg a szebbik nemet.

Mindennapos volt, hogy a hazautazók kis csomagokat vittek haza az otthoniaknak - férjek, barátok küldeményeit, leveleit. Velem is előfordult, hogy a reptérről, vagy a pályaudvarról nem hazataxiztam, hanem először a rám bízott küldeményeket kézbesítettem. Mi, tengerészek, feltétel nélkül megbíztunk egymásban; nincs tudomásom arról, hogy a csomagok, levelek ne érkeztek volna meg a címzetthez, még ha az napokig is tartott. Jobb volt személyesen átadni a küldeményeket; ha erre nem volt lehetőség, postáztuk a csomagokat.

Csattanóként még valami: mibe került egy ilyen látogatás a tengerésznek? Az utazást ő finanszírozta, csakúgy, mint a felesége napi étkezési költségeit. Mikor áttértünk a dollár elszámolásra, volt hajó, ahol naponta egy ötöst kellett befizetni, és a férj - megsimogatván az asszonyka fejét - bízvást mondhatta neki: „Te drága!”

(Kécza Sándor)

Na erre válaszoltam a következőt:

Nekem az első házasságom ment rá a hajózásra. Az alábbi történetet csak mesélték. Tengerész építkezett. Összekuporgatott valutáját ügyesen forgatva évek alatt szép házat épített. A család közben szaporodott, a tengerész meg ugye behajózott. Hazajőve nagy boldogság. Ünnepi este, vidámság, zenemókakacagás. Másnap reggel leül a reggeliző asztalhoz. Gyerek mondja neki, "oda ne ülj az anya helye". Arrébbültem. "Oda ne ülj, az a nagymama helye". Arrébbültem. "Oda ne ülj, mert az a nagypapa helye". Arrébbültem. "Oda ne ülj, mert az az én helyem". B+ KÖRBEÜLTEM A SAJÁT HÁZAMBAN A SAJÁT ASZTALOMAT ÉS NEM VOLT HELYEM! Hogy keretes legyen az írásom, a második házasságom meg a szárazföldi életre ment rá, szóval nem lehet azt mondani, hogy csak a tengerészházasságok vannak veszélyben. Pillanatnyi feleségem már a harmadik. Szoktam neki mondani "Nem tudom milyen lesz a következő feleségem, de IDÁIG te vagy a legjobb."

Viszont hogy mennyire nem hajózásfüggő a dolog, neki én a negyedik férje vagyok, pedig egy percet se hajózott és csak egyszer volt özvegy.

Más. Mindenfélét tanítottak nekem az életemben, kazánfűtéstől ívhegesztésen és a Fourier sorokon át egészen az akkoriban a mérnökképzésben nélkülözhetetlennek tartott dialektikus materializmusig, de közgazdaságtant soha. Ezért aztán eléggé visszafogott vagyok az ilyen kérdésekben, mert igazából anyukámtól tanultam a tárgyban a legtöbbet, aki már apró gyerekkoromban két dolgot kötött a lelkemre, a WC-ből amikor kijövök el kell oltani a villanyt, mert az pénzbe kerül és SOHA nem szabad kölcsönkérni, mert minden baj abból származik. Apukám még azt is hozzátette, hogy aki pénzt AD kölcsön, az meg pénzért vesz magának ellenséget, mert attól kezdve akinek kölcsönadott az utálni fogja. Ezért aztán spórolós lettem, állandóan oltogattam a villanyokat, sőt különösen amióta tengerész lettem (hajón az édesvíz kincs) mindig elzárom a csapot amíg szappanozok, vagy a fogamat csiszatolom.  És valóban ritkán adtam kölcsön is és csakugyan észre kellett vennem, hogy nagyon kellemetlen célozgatni rá, hogy akinek kölcsönadtam néhány hétre, az amikor évek múlva megemlítettem, hogy "talán..mostmár", az mintha haragudna rám. Szóval ilyesfajta képzetlenség okán meglehetősen bizonytalanul tapogatódzom a Covid 19 világjárvány okozta gazdasági válság magamban való feldolgozásával.

De nagyon fúrta az oldalamat, ahogy elsőre magamban megfogalmaztam "HOVA LETT  APÉNZ??"

Mert iskolázatlan elmémmel elsőre ez jutott az eszembe. Hogy a járvány miatt ugye sokan nem jutnak jövedelemhez, mert nem dolgoznak, hogy nem keletkeznek termékek, szolgáltatások, amiket nem adnak el, ezért cégek maradnak bevétel nélkül. Mindeközben a pénz nem ég el, nem semmisül meg, VALAHOL megvan. Innen egyenes következtetés, hogy ha megvan, akkor miért tűnik el mégis? 

A következtetés, NEM TŰNIK EL. MEGVAN. Csak nem kering. Olyan a gazdaságban mint a vér a szervezetben. Ha leáll a szív, a vér megmarad, csak keringés hiányában megszűnik a sejtek oxigén ellátása, meghal az élet.

Mi a megoldás? Keringetni kell valahogy a vért. Hogy lehet a pénzt keringetni, ha amúgy a járványvédelem miatt azokat az egyéneket, akik normális esetben napi munkájuk során folyamatosan pénzt kapnak és adnak ki, megfosztjuk a "kapás"-tól? Mit csinál az orvos? Adja a vérhigítót, értágítót hogy szűnjön az infarktusveszély, csökkenjen a vérrögképződés, ne legyen stroke, szinte semmi se számít, csak maradjon a keringés, mert ez a legfontosabb. Fizika ez, egészen pontosan hidraulika, nyomás, térfogat Bernoulli leírta már 1700 valahányban és MILYEN érdekes, habár fizikusként híresült el, de orvosi diplomája volt!

Jódarabig azt hittem, hogy hülyeség a helyzeten kölcsönökkel, meg segélyekkel segíteni, mert igazából mindez csak pénznyomtatás, gerjeszti az inflációt és fokozza a társadalmi feszültségeket. Mert nem a keringést segíti, hanem növeli a vérnyomást. De ma rájöttem, hogy tévedek. A kamatmentes kölcsönök (amiket nagy valószínűséggel soha nem fognak megadni az érintettek, egyszer valahogy mint behajthatatlant "le fogják írni" őket), igazából pénzt nyomtatnak, amit kiszórnak azoknak akiknek nagy szükségük van rá. A pénznyomtatás meg ugyanaz mint a vérhigítás. Az, hogy a pénznyomtatás megdobja az inflációt, mindazoknak akiknek a zsebében megált a pénz, mert bevételük van, de kiadásuk nincs, azzal, hogy a megállt pénz egyre kevesebbet ér a bankszámlájukon, PONT kipumpálja azt azoknak akiknek meg szükségük van a pénzre. Nem épp a legelegánsabb megoldás, de alighanem az egyetlen lehetséges, HACSAK nem vesszük evidenciának, hogy dögöljön éhen mindaz aki most fizetés nélkül maradt. Már csak azon a kis rossz érzésen kell magamat túltenni, hogy egyre kevesebbet ér az a pénz amit havonta kapok nyugdíjként, vagy őrzöm a bankban rosszabb napokra.

Tavaszi fáradtság? Még mindig a favágást érzem? Időjárásváltozás? Állandóan csak aludnék. Már naponta négyszer alszom. Éjjel, reggeli után, délután és este a TV előtt. J dettó. A folyón viharos szél volt, de kiraktam neki a szélárnyékba a kertbe a nyugágyat  és ő is lepihent. A végén még az is lehet, hogy megöregedtünk.

Pedig még vannak terveim. Múlt héten biciklire pattantam volna, de lapos volt az első gumi... defekt. Még mielőtt bezártak volna a boltok, pénteken mentem gyorsan kényszerűségből autóval a bringaboltba. Némi tétovázás után beruháztam két új külsőre és belsőre. Még az eggyel ezelőtti feleségemtől kaptam a 40. szülinapomra a biciklit (júliusban 76 leszek), úgy döntöttem egy új garnitúra gumit megérdemel. Viszont ENNYIÉRT utoljára még teljes garnitúra autógumit vettem a Wartburgra. Na mindegy ha ez is eltart 35 évig, akkor megérte, majd meglátom.

Minden zugolyban tűzifa van,

de kész a favágó projekt. 2021-22 tél végéig biztosítva van a téli tüzelőanyag.

Ott jobbra egymás tetején három tuskót hagytam meg tőkének, ha majd gyújtóst hasogatni, üllőt rátenni (erre a célra egy vasúti sindarabot használok) kell.

Meg kell mondjam alaposan elfáradtam a végére. Ugyanakkor rendkívül jó érzés, hogy bírtam, hogy MÉG ment, sőt jól ment. 76 évesen. Tiszta véletlen, hogy pár napja más apropó kapcsán idéztem egyik kedvencem Danny Kaye egy videóját valakinek. Őneki összesen 76 évet adott az Isten, hogy csodás tehetségét megmutassa a világnak. Bár ő egy bohóc volt, de azért akármilyen bohócot nem engednek a New York Filharmonikusok karmesteri pulpitusára. Ez a szám egy általa vezényelt koncert zárószáma. Érdemes megnézni az egész koncertet, feledhetetlen élmény, ezen szám előtti cseppet sem vicces mondatai pedig akár az USA quintesszenciája is lehetne.