Hajónapló

Szieszta.

Már jólesik a napon lenni, nem úgy mint két hónapja amikor építettem a pavilont.

Vénasszonyok nyara.  Azért éjszaka már hideg van, tegnapelőtt reggel dér volt a decken.

Helyén az új gangway. Amikor még friss volt a lazúr, szitáltam bele homokot csúszásgátlónak, de nem nagyon tapadt meg, mindegy vannak lécek keresztben. A deszkák leszedhetők, szóval szükség esetén létrának is használható.

Éppen ideje volt cserélni a régit. Felülről még kinéz valahogy,

de átfordítva a túloldalára így néz ki a parti görgős vége. ( a görgők már az újon vannak)

Tegnap este  Kiskunlacházán voltunk kamarakoncerten. Ritka csodás élmény volt. Erről van szó (idézet a Rendezvényfigyelő.hu "ráckevei kistérség" oldalról)

11.  OROSZ EST Egy kiállítás képei… Kiskunlacházán a PMK Galéria termében október 17. 18 óra.
A első MONARCHIA BÉRLET 2021 – es évadának utolsó előadása.
Előadják: Alexander Kashpurin (szentpétervári zongoraművész)
Schuster Andrea (hegedűművész)
Varga István (klarinétművész)
Magyar Melinda (fagottművész)
Műsor: Prokofiev: Rómeó és Júlia (3 tétel a balettből)(hegedű – zongora)
Shostakovich: Romanze (hegdű-zongora)
Glinka:Patetikus Trió (klarinét-fagott-zongora)
Mussorgsky: Egy kiállítás képei
Belépő: 2000 Ft melyek a helyszínen megvásárolhatók.

 Nos a "Monarchia" szimfónikus zenekar szinte házizenekara térségünknek, valami miatt szeretik a Csepel szigetet, minden évben van nagyzenekari koncertjük valamelyik templomunkban, a kamaraegyüteseik meg még több előadással jeleskednek, de EZ még az amúgy minőségi kínálatból is kiragyogott. 

Mindenki nagy volt, de a pálmát a vendégművész vitte el. ÉN ÍGY ZONGORÁZNI ahogy ez az orosz srác zongorázott, Cziffra György óta embert nem láttam és nem hallottam. És még csak 27 éves, ha jól emlékszem. Pedig hát ugye ez egy vidéki kultúrház nulla akusztikával és hitvány zongorával.

Sajnos PONT valahol a harmadik-negyedik tétel közt jött rám a fuldoklás, pokoli volt. A nyavajám miatt időnként a magam számára is undorító, vagyok, krákognom kell(ene) és köpködnöm, nyeldekelnem, na ezt visszatartottam, ilyenkor jön az egyre erősödő kibírhatatlan kaparó érzés és a végén a torokgörcs. A koncertet nem akartam megzavarni kirohanással, amennyire lehetett igyekeztem csendben fulladozni, miközben szememből a könnyek, orromból a takony patakzott. Sajnos nem lehet igazán már emberek közé mennem. Az ember aránylag hamar hozzászokik még a szokatlan dolgokhoz is. Azt már kezdem megszokni, hogy csendben vagyok. Sose voltam egy nagy "partyarc", de valahogy mindig úgy alakultak a dolgok, hogy ha mégis társaságban vagyok, egyszercsak én beszélek és a köröttem lévők engem hallgatnak. Na ez most úgy van, hogy eszembe jut valami, mondanám, de aztán csak legyintek. Félre is húzódom már ha több ember közé keveredek. De ez megszokható. Ahogy az is amikor J lekiabálja a fejemet a szokásos házastársi patáliák során. A rosszak a fulladásos rohamok. Egyelőre a legjobb kezelés a magam teljes lenyugtatása és az apró lassú légzés orron át ( ha van kéznél vietnámi balzsam az orrlyukakba), miközben a tüdő azt parancsolja, hogy "szájon át nagy levegőt GYORSAN!!" . De ennek ellen kell állni, mert olyankor valami szelep lezár a torkomban és SEMMI levegő nem megy befelé. Úgy tűnik egyfajta nyomorékságba estem és ezzel meg kell békéljek.

Ti tudjátok mi aza "podcast"? Meggugliztam, elolvastam, de azután se tudom igazán.  Biztos én vagyok a hülye. Mindenesetre innen indulva megtaláltam amit csak későn kezdtem el hallgatni, de attól kezdve nagy figyelemmel. Pedig csak egy "egyszerű történet". Mégis lebilincsel. Szóval használni már használom a "podcast"-ot, de hogy igazából miben különbözik egy archívumtól, azt még nem tudom. Az első részt még "élesben" hallgattam egy héttel ezelőtt, ez már felvétel. https://www.klubradio.hu/adas?hanganyag_id=20575  ( az elsőt is megtalálja aki akarja a Klubrádió "podcaston", jelentsen ez bármit is) Ajánlom mindenkinek, de különösen azoknak a barátaimnak akik tapsikoltak amikor a feudálbolsevik állampárt elvette a pribékjei révén a frekvenciát a Klubrádiótól.

Néztem tegnap este a HÍR TV -n  a "Butaságom története" c. filmet Ruttkai Évával és Básti Lajossal.  A HÍR TV-t okkal nem néző olvasóimnak írom, hogy ez egy olyan filmsorozat része volt a csatornán, amiben a "létező szocializmus" visszásságait, ostobaságát, gonosztetteit akarják megismertetni a későbbszületettekkel. (pár hete itt néztem a "Te rongyos élet" -et Udvaros Dorottyával és nem kizárólag a meztelen fürdése miatt) Nos annakidején nem létezett más csak állami filmgyártás. És csupa olyan film megy ami akkor készült. Ha már visszásság jutott elsőre az eszembe, AZ nem visszásság, hogy AKKOR állami finanszírozással elkészülhettek ezek a filmek, MA meg a mai visszásságokat (ostobaságokat, gonosztetteket) esély sincs bemutatni állami támogatással? Pedig úgy megnéznék egy állami filmet ( na jó azt se bánom, akár magánpénzből, mondjuk Mészáros Lőrinc támogatásból), Tiborc István és Orbán Ráhel meggazdagodásáról! Megállapítom, hogy Aczél György ( eredeti foglalkozása kőműves segéd) ízlése valahogy választékosabb volt mint Orbán Viktor ( eredeti foglalkozása nincs) nemzetvezetőé. A ̶s̶t̶í̶l̶u̶s̶ káderpolitika maga az ember.

Tegnapelőtt leszedtem reggelire az idei utolsó paradicsom termést. Ott balra az a sárga szintén paradicsom, de már nem igazán érett be, ízre nem rossz, de már csak olyan sápadtka.

Említettem az öregedést. Gyengülök, fáradok és az agyam is kopik. Például említém a motorbekötési sz@rakodásomat. Na  S P vérszemet kapott, hogy ilyen jól sikerült a csörlő projekt, és előkapart egy másik csörlőt is a kacatok közül, amin van egy nagy motor ami terhelve csak morog de nem indul. Annakidején működött, de elromlott és miután egyébként is gyenge volt, félrerakta és utána vette ezt amivel küzdöttem három napot mire jó lett. Na először az Ervin kínlódott vele, aki villanyszerelő, de azt mondta fél nap után, hogy feladja, műszere sincs amivel ekkora áramot tud mérni, amit lehet megpróbált, többek közt a motorindító kondenzátort is nézte, ami jó volt, ahogy minden más is, de a motor mégse működik. Na nekiálltam, 39 A-t vett fel a motor ( le is verte a bejövő áramvédelmet) ami extrém sok és üresjárásban is csak lassan forgott, szóval nem pörgött fel, ugyanakkor kézzel rásegítve beindult mindkét forgásirányba, tipikus segédfázistekercs működés hiány. A segédfázis reléje jó volt, a tekercs se volt szakadt, nézem a műszerrel, Ω-ban mérve a kondenzátor átad, pedig ugye az egyenáram nem megy át a kondin, ez bizony átütött. De az Ervin esküdözött, hogy amikor ő nézte akkor még jó volt a kondi, feltöltve amikor összeérintette a végeit szikrázott, szóval tárolta a töltést. Csak legyintettem, mondom simán CSODA. Levettem a körfűrészről az azonos értékű ( 120 μF) kondit rákötöttem, indult és az áram megállt 5 A körül. Nyafogtam hogy mostanában kevés a sikerélmény, na ez például az volt. Szóval ha mázlisták vagytok és eléritek azt a kort amit én már igen, akkor ilyesmikre számítsatok, hogy lesznek sikertelenebb napjaitok is amikor az se megy ami máskor meg igen.

Na szóval visszatért a munkakedvem, már megint tüsténkedek hálistennek, talán beletörődtem az állapotomba. Nem is a beszédképtelenségem izgat igazán, az időnkénti fulladásrohamaim jobban zavarnak, de azt is megtanultam kezelni, csak rohadt gusztustalan vagyok olyankor, pár napja a buszon jött rám, na az szörnyű volt. Viszont ha dolgozom, pláne ilyen szarápásan, akkor barátságtalan vagyok, mert leköt a munkám, nem érek rá jópofizni, de amikor ellustulok egész szeretetreméltó tudok lenni.  Most például vettem egy alumínium létrát, gangway ( bejáró a hajóra) lesz belőle, mert a régi már elég rozoga, jobb kicserélni MIELŐTT beszakad alattam, mint UTÁNA amikor már összetörtem magam, vagy belefulladtam a jeges Dunába. A gunwale-t nedvesen és hidegen apránként hajlítom a hajó oldalára, de felrakni már csak tavasszal fogom. 

Na ez is kész. Nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok nyűglődni a SP csörlőjének a bekötésével. Elszoktam a villanyszereléstől ha olyan amihez egy kis gógyi is kell. Háromfázisú motor egyfázisról, indító és üzemi segédfázis kondival irányváltó kapcsolással, meglévő kapcsolók átvariálásával. Határozottan kopik az agyam. Lassulok, felejtek amikor bonyolultabb dolgokat kell végiggondolni, ráadásul elkalandozom, szétszórt vagyok és elemi hibákat vétek. Azért sikerült úgy megcsinálni 3 különböző kábel 5 végének a bekötését, hogy egyszer se felejtettem el a megfelelő lukakon átdugni őket mielőtt bekötöttem, beforrasztottam volna  a 28 különböző kábeleret.

Pityu a kertje végében sólyájázza ki a csónakjait, azért volt a dolog lassan időszerű, mert sajnos vége a szezonnak, már nem tolonganak nála a kölcsönözni vágyók, még az is lehet, hogy hamarosan fagyni fog. Bár ha jól emlékszem 3 éve volt utoljára "igazi" jég télen. 

Az időjárás ismét "POCSÉK" üzemmódra váltott, kimenni sincs kedvem a meleg házból. Merthogy szégyenszemre J befűtött a cserépkályhába. Még a Szmájli kutya is dideregve jött be a kertből, ahova megszokásból kikéredzkedett. 

Nemcsak az időjárás szomorú. A mai első hír amire rábukkantam, meghalt Kálmán László nyelvész professzor. 64 éves volt. Emlékezetére álljon itt egy cikke a sok közül! 

https://qubit.hu/2021/05/09/miert-kinozzak-a-kisiskolasokat-olyan-nyelvtani-feladatokkal-amik-meg-a-hivatasos-nyelveszeken-is-kifognak

Kisütött a nap és reggelre a térdemben az éles fájdalom is enyhe sajgássá szelídült. Séta közben meg szinte teljesen elmúlt. P botját visszacseréltem a nála hagyott, a kutyasétáltató pálcára. Szép az élet!

10:42 Röpül az idő. Szmájli kutya ma 6 éves. Mintha tegnap lett volna, amikor 5 hónapos kölyökként hazacipeltük nem túl messziről. J aggódott is, hogy visszaszökik a szokatlan új helyről, de felesleges volt az aggódás. Mintha örökké ide tartozott volna, egyből otthon érezte magát. Viszont amikor reggeli sétáinkkor elmegyünk egykori gazdája háza előtt, MINDIG megáll farkat csóválni, ha Gyuri itt van kitörő örömmel üdvözli, nem győznek ölelkezni, még puszit is kap régi gazdájától amit viszonoz is, de pontosan tudja hol a családja.

Gondoltam felköszöntöm, de olyan jól alszik a kályha mellett. Gondoltam írok még ezt-azt, de nincs kedvem, talán majd este.

16:27 Elromlott a bal lábam. Tudom mért. Kivételesen bent aludtam a házban, nem a hajón. A múltkor is amikor két bottal jártam két napig ugyanez volt. J elment Pestre és mivel másnap hajnalban is ott volt dolga, bent aludt a pesti lakásban. Na hogy a kutyák ne érezzék magukat éjjel egyedül, bent aludtam velük. Persze tök fölösleges volt elvannak magukban is. De a bal térdem egyből elkezdett fájni, megint bottal járok, kénytelen voltam reggel kölcsönkérni SP-től egyet hogy a kutyasétáltatásból haza tudjak bicegni. A fene egy meg! Remélem holnapra elmúlik. 

Levettem azt a fahasábot a cserépkályha tetejéről, amit még tavasszal raktam fel száradni, ez volt a próba hasáb abból az ajándék nyárfából amit nagy fáradsággal felaprítottam és hazahordtam. 1352 g volt amikor odaraktam, most 757 g. Ez 56 % -a az eredtinek, tehát 44% volt benne a víz.  Nem túl megnyugtató, mert azt jelenti, hogy a rengeteg fának amit elraktároztam télre csak az 56 %-a (jóesetben) ami fűtőanyag, a többi, ha ugyanígy kiszáradt odakint, elpárolgott. És akkor még tegyük hozzá, hogy ez nyárfa, tehát a fűtőértéke tömegre vetítve vagy 25 %-al kevesebb mint az "igazi" tüzifának. Még ha venni akarnék is hozzá pótlást, akkor sincs helyem elrakni, szóval legfeljebb a tél végén. Ha igaz az (mitől lenne?) amit rebesgetnek, hogy az évszázad hideg tele várható (honnan veszik?) lehet sz@rba leszünk márciusra. Mondjuk három éve nem volt "igazi" tél, statisztikailag elképzelhető hogy most az lesz. Na majd kiderül.

Sajnos az utolsó adag sztrapacskát ettem meg ma délben reggelire. ( elfelejtettem reggelizni) Ez nosztalgia sztrapacska volt. Én főztem. Boldogult apám imádta ezt a juhtúrós "tótgaluskát", ahogy én is imádom. De elég melós dolog csinálni, úgy hogy anyámat nehéz volt rávenni, így hát időnként a "Tatyó" nekiállt megfőzni, ahogy most én is. De utálta szaggatni, ezért hatalmas galuskákat csinált, PONT mint én. Na hát  ezért "nosztalgia" mert pont olyan mint amit drága jó édesapám főzött. Nincs ennél jobb étel tejföllel, sült szalonnakockákkal és sörrel. A világ végéig elélnék rajta, biztos a tót apai ági felmenőim vérének a hatása.

Rossz az idő, hol esik, hol eláll. Nem lehet kint melózni. Bár a lábam miatt úgyse tudnék. Két napom elment egy kapcsolóval való bíbelődéssel, már az agyam se a régi, egy kézi görgős átkapcsolót kellett úgy átvariálni, hogy SP új csörlőmotorjához tudjon egyfázisról ki-be kapcsolni, plusz forgásirányt váltani. Az ember széteszdi, minden szétugrik, se a fejem, se a kezem nem a régi már, nincs türelmem semmihez. Azt hiszem jó lett, de majd holnap összeszedem magam átsántikálok és bekötöm, majd kiderül a gyakorlatban, hogy működik e. Kéne valami sikerélmény...BÁR a szennyvízátemelő búvárszivattyú ( amit télen cserélni kellett mert verte a FI relét) másodikra jó lett (elsőre beázott). Leengedtem a Dunába 48 órára 1,5 m mélyre, nem lett testzárlatos és működik. Szóval van egy teljes értékű tartalék szivattyúm, ha netán az újjal bekövetkezik az ami ezzel bekövetkezett 7 év használat után.

Már vasárnap elkezdtem írni ezt a blogbejegyzést, de aztán valahogy elkedvetlenedtem.  Határozottan rossz passzban vagyok, ilyenkor nem megy semmi. Ott kezdődött, hogy pénteken megvolt az utolsó logopédiai gyakorlat, a szakasszony szerint javult a hangom, szerintem meg nem. Ráadásul kishíján megfulladtam az ultrahangos idegmasszázs közben beállt légcsőgörcstől, ha nem szedem össze magam, ott fulladok meg a klinika alagsorában, mert mire leért volna valaki a sebészetről gégemetszeni már késő lett volna. De amikor konstatáltam, hogy a levegő csakis kifelé megy belőlem, befelé semmi, abbahagytam a pánikolást és a hápogást és nagyon lassan és nagyon-nagyon kicsiket próbáltam az orromon át beszívni az éltető levegőből, közben minden mozdulatot leállítva, hogy legalább az agyam kapjon némi oxigént. A logopédus is, akire szerintem a frászt hoztam az elkékült fejemmel, megnyugodott, meg is jegyezte, "kezd visszajönni a színe". Úgy, hogy abba is hagytuk a masszázzsal elegy szógyakorlatokat, abban maradtunk, hogy majd otthon. De csak másnap mertem folytatni.

Ezután meglátogattam a sebészt aki operált, aki (mire nagysokára sorra kerültem a rengeteg betege közt, eszméletlen az orvosok leterheltsége) megragadva a nyelvemet és kihúzva, benézett a torkomba, miközben magas hangok kiadására bíztatott, ha nem is ezekkel a szavakkal, de megállapította, hogy "ez bizony lóf@x". Vallatóra fogtam a doktort, hogy végülis mi ez, hogy lett, mire számítsak és mi az amit tehetek én személyesen sorsom jobbrafordulása érdekében.  Nos leegyszerűsítve, idegbénulás ami érinti a gégét, mindent amit ideg mozgat, beleértve a baloldali hangszálat. (azt hiszem kettő van belőle egy bal és egy jobb oldalt) Úgy lett, hogy a 35 évvel ezelőtti pajzsmirigy műtét során eltávolított pajzsmirigy lebeny a hegedéskor befonta az ideget, amiről most aprólékos munkával le kellett fejteni. Ennek során ismételten megújuló vérzés lépett fel az ideg környékén, ezt az erek folyamatos elégetésével lehetett csak lokalizálni, különben elvérzek az asztalon. Ezt a  macerát az ideg zokon vette és ezek szerint megszűnt funkcionálni.  Ettől nem vagyok képes sem frekvenciatartományban, sem hangerőben megfelelő hangképzésre, valamint gátolt a nyelési funkció. Például egy pohár italt csak kortyokban és másodperces szünetekkel, különben félrenyelek és jön a fuldoklás. Étkezésnél is ugyanígy, nagyon kell vigyázni a falatokkal. Beszéd csak megfontoltan, közben a torkomban állandóan gusztustalanságok képződnek, amiket felköhögök, krákogok és állandóan ki kell köpjek, emberek közé menni nincs kedvem, mert a magam számára is gusztustalan vagyok. Tenni nem tudok semmit, ma beszéltem a logopédussal telefonon, azt mondta szorgalmasan csináljam a beszédgyakorlatokat, aztán majd két hónap múlva megbeszéljük. A sebész meg azt mondta, egy év ami a gyakorlat szerint az az idő amikorra le lehet mondani a gyógyulásról. Ha ez alatt semmi se változik, lehet fontolgatni többféle műtétet is, de az eredmény nagyon bizonytalan. Bár volt már akinek másfél év múlva jött vissza a hangja, de ez a csoda kategória. Na ez úgy megalapozta a hangulatomat a hétvégére. Nem mondom, hogy el vagyok kenődve, mert van az a szerencsés természetem, hogy bemesélem magamnak, hogy mekkora mázlim van, lehetnék sokkal rosszabb helyzetben is, végülis a technikumi osztálytársaim közül az egyharmad már nem él, hozzájuk képest én... stb. De azért rányomja a hangulatomra a bélyegét a dolog. Bár remek volt az idő és dolgom is tengernyi, mégse csináltam semmit, olvasgattam, lógtam a neten, bambultam egyszerre 30 TV csatornán, amit ha nagyon ámítom magam akár pihenésnek is hazudhatok magamnak, de hát nekem a "pihenés" az mindig valami lázas céltudatos tevékenység, na ennek mostanában nyoma sincs. 

A továbbiak apropója, hogy a Klubrádió elbukta a földi frekvenciáért indított utolsó perét is immáron jogerősen. Nem megyek bele a bolsevik kormánypárt minden aljas cselekedetét vallásos hittel helyeslő barátaim elméleteinek cáfolatába (tökfelesleges a hit ellen érvekkel harcolni), de egyet azért kiemelek a bíróság ítéletének indoklásából. Azért nem kaphatta meg a közkincs frekvencia használatát, mert a gazdasági működése nem megalapozott. Ugyanis 10 éve kizárólag a hallgatói adományából működik, szóval a többi kereskedelmi rádióval szemben amik "biztos" reklámszerződésekkel bizonyítják a stabil működésüket, nem elég biztos a gazdasági alap. Na most 10 éve EZ MŰKÖDIK. Azoknak meg akik kizárólag reklámból élnek, mennyivel biztosabb a "lábuk"? Hogy kötöttek szerződést az őket eltatró állami cégekkel, amiknek kiadták parancsba, hogy tartsák el őket? Hacsak így nem... Miközben olyan aki a Klubrádióban, a második leghallgatottabb kereskedelmi rádióban reklámozni merészelne, soha többet közbeszerzésen nem nyerne, EZT meg senki nem meri kockáztatni. EZ persze nem olyan diktatúra mint amikor elvitték a Sztálin út 60-ba a pincébe félholtra verni aki nem tetszett, de a különbség csak mennyiségi, nem minőségi. 

De én megteszem ami tőlem telik, hogy ne legyek csőlátó. Említettem, hogy amióta a Klubrádió csak a neten szól, a hajón a Kossuthot hallgatom, pedig megtehetném, hogy ott is a telefonon hallgatom a klubrádiót, mint kutyasétáltatás közben, de nem teszem. Ez reggel felkelés, a pipere, öltözködés, este meg a zuhanyozás, lefekvés közben van, ENNYI untig elég is a Kossuthból, mert komolyan mondom elviselhetetlen az a primitív elméket vezetőszáron tartó egyoldalú hazug propaganda amit nyomnak. De kínzom magam vele, mert nem kerülhetek abba a helyzetbe, melyben sok honfitársam van, hogy bezárom magam egy buborékba. És kedves  hívő barátaim MOST hagyjátok abba a hülye dumát, hogy "debezzeg a Gyurcsány" mert én akkor is szóltam, bár IGAZ nem ilyen hevesen (bár hevesebben mint amekkora mennyiségi különbség van a Nokiás doboz és a néhány vasúti szerelvény közt), de azért a Klubrádióból is kihessegettek, amikor a Bajnait lebaldóvereztem.

Na de hogy jön ez ide...? Tegnap éjjel kivételesen felkaptam a fejem, mert irodalmi műsor keretében Heltai Jenő karcolatokat adott elő a zseniális Rajhona Ádám (Isten nyugtassa, emlékeztek még az "Egészséges erotikára"?). Már az maga is beszédes, hogy éjjel kettőig kell várni, mire nem hányingerkeltő műsort ad a "közszolgálati", de bevallom Heltai Jenőről idáig legfelejebb a "Néma Levente" kapcsán hallottam, de munkássága nem volt számomra ismert. De fejemet felkapva és az álmot szememről elűzve egyre nagyobb élvezettel hallgattam a műsort. Még az éjjel rágoogleztam a telefonon a szerzőre, és ráéreztem mekkora zseni is volt.

Most megint hátrálok kicsit és nekifutok a témának. Ebben a nagy katyvaszban amit úgy általában "politizálásnak" neveznek, én a fogódzót nem pártokban, pláne nem vezérekben, vagy izmusokban, elméletekben, történelmi múltban való elmerülés alapján kialakított hitekben, és egyéb mankókban gondolom megleni, hanem az alapértékekben. Becsület, tisztesség, emberség, igazság, logika, matematika és végül a legfontosabb az egyén szabadsága ( IGEN, ha úgy tetszik a liberté azaz liberalizmus. Ami PONT addig tart amíg a másik egyén szabadságát nem sérti). Ezek amik alapértékek, nem relativizálhatók. Az összes "izmus" úgy lett, hogy elkezdett ezektől eltávolodni. Kijelölt fontosabbakat és elhanyagolhatókat. Akár mindet nem figyelembeveendőnek nyilvánította. Ebből MINDIG baj lett.  A pillanatnyilag regnáló hungarikum, bonsai Leninutánzat egyenesen azt hirdeti, hogy a valóság érdekeink szerint hajlítható, ami akkora marhaság, hogy csak 2,5 millió magyar hiszi el. Pedig 10 millióból 9 millió magyarnak csak annyi esze van, hogy nem ül be háttal a moziba, de ezek szerint 6,5 még ehhez is túl okos. Visszatérve Heltaira, a Wikipediában szíven ütött egy verse.

Ahogy a szintén megboldogult és felejthetetlen Raksányi Gellért mondja a "Vánnnyadt bácsi"-ban, "Igaz, igaz, mintha csak magam mondtam volna" (https://www.facebook.com/watch/?v=829069527130636)

MINDENBEN amit gondolok, amit vélek, amit leírok ezeket az értékeket keresem, gondolom védeni. Nem mérlegelek, hanem ehhez mérek. Biztos hibázok is, nem gondolom magam az orákulum letéteményesének, de soha nem fogok az alapértékekkel szembemenő elvekben, személyekben hinni és nem fogom befogni a pofámat (kiterítenek úgy is)

azért, mert azt mondják, "Maradj csöndben! Ne gyűlölködj!" És nem érdekelnek a következmények személyes jövőmet illetően. Mert az már úgy sincs. Múltam van, volt, olyan amilyen, leéltem az életem szabad vagyok. Az alapértékek szembeköpőit nincs az az indok amiért elnézően kellene kezelnem. Mert bármikor bárkik megtették, lettek volt akár sokmilliónyian, abból baj lett. 

Amúgy a Klubrádió a legjobb valamennyi közt. És a Pesti TV-n HÍR TV-n vagy a "közszolgálatin" szocializálódott barátaim sajnálhatják, hogy nem hallgatják. Mert nem csak éjjel élvezhető. Vasárnap a reggeli kutyázás közben lebilincselt az "Utcafront" szombat délutáni adás ismétlése (https://podcasts.apple.com/us/podcast/utcafront-2021-szeptember-25-szombat-17-00/id1582818818?i=1000536587317), amiben ilyen csodák voltak mint ez 

https://falanszter.blog.hu/2020/11/04/ezek_a_kupolak_epulnek_vissza_hamarosan_budapesten#gallery-1604457562_2

vagy ez.

 https://lepcsok.eoldal.hu/cikkek/olvasnivalo/a-kettos--harmas--spiralis-lepcsok.html

És még számtalan műsor van a bugrisdiktatúra kultúrfölénye jegyében kiutálva az FM hullámsávról, ami a közhiedelemmel ellentétben nem csak a "drága jó Bolgár úr"  műsorában kaffogó, fogatlan komcsi és pszeudonyilas betelefonálók fóruma. UFF.

Hát szégyenszemre aláraktam a lepedő alá a villanyfűtést, mert olyan dermesztő hideg volt az ágyam a hajón előző éjjel is, hogy dupla takaró alatt is vacogott a fogam amikor lefeküdtem. Gyorsan jött a tél. Egy hete még 30 fok volt, ma reggel meg 7°C odakint a decken amikor keltem, de bent a hajóban is csak 11. Az a technika, hogy este amíg nyekergek a harmonikával, meg melegszik a fürdővíz a villanybojlerban (bezzeg pár napja még a napkollektor adta az 50 fokos vizet), addig az ágy is felmelegszik. Három napja vasárnap még milyen meleg volt az "Ászok fesztiválon"!

Az "ászok", az a helyi, horgászok, vadászok, bográcsászok ünnepe a piactéren. De ott van mindenki aki számít, mi nem nagyon járunk sehova, de M1 külön szólt, hogy menjünk már el, ne legyünk annyira zárkózottak. 

Itt épp palacsintatésztát kever.

Ők az "egyesület".

A horgászok pörköltet és halászlét kínáltak.

Kérdeztem a csinos kislányt, hogy hova kell a pénzt bedobni, mert nem akartam lejmolni, nem vagyok horgász, pláne egyesületi tag, de azt mondta nem lehet adakozni.

Itt a félelmetes halőrök egyike is. Nekem ugyan nincs félnivalóm, nem vagyok még horgász se, pláne rabsic, de sokaknak vannak a környéken rossz élményeik. 

Csináltam több képet is, de J telefonjával fotóztam és most azt írja ki  a PC, hogy  "Hiba történt! Néhány fájl nem felelt meg a követelményeknek. Maximum 20, egyenként 5MB méretű fájlt (jpg, png, gif, bmp, tif) tölthetsz fel! " De csak a képek mintegy felénél. Pedig ugyanolyan körülmények közt készültek ugyanazzal a telefonnal. Talán annyi a különbség, hogy a feltölthetetlen képek "nagytotálok" . Én ehhez nem értek. A lényeg, szép volt jó volt.

 Tegnapelőtt dupla szivárvány alatt sétáltunk délután. (ez is nagytotál, mégis átment... fene érti)

A természetben élő embereknek nem kell meteorológus, hogy tudják, jön az időjárásváltozás. Pásztorok, földművesek ismerik a "jeleket". Tegnap még nyár volt, de estére más szaga és színe lett a levegőnek megjött és megváltozott a szél is. Még nyári hőség volt, sőt éjfél után nem sokkal amikor mentem ki a hajóra aludni kifejezetten forró déli szél fújt. A déli szél nagy ritkaság, erős lehűléseket és viharos északnyugati szelet szokott 12 órával megelőzni, én nem vagyok szakértő, úgy nevezem "megjött a szívása" az "idő"-nek.  Ilyenkor másnapra esik a hőmérséklet és a szél átvált északnyugatira. MINDÍG. Az hogy az északnyugati milyen erős lesz azt megjósolni biztosra nem lehet, minimum élénk, de olykor viharos. Ma olyan 4-es, 5-ös körüli, még nem tarajozó hullámokkal működik, és a hőmérséklet esett vagy 5 fokot. Mindezt reggel 7 óta. (most 14:07 van) De hát nem panaszkodhatok, hosszú nyár volt, a projektjeim nagyrészével jól haladtam. Mondjuk Amapola gunwale-ja még messze van a késztől, de ezt ellazsáltam, kifárasztott a pavilonépítés, nem tudok már mindig a maximumon pörögni.  Amúgyse vészesen sürgős, ami elrohadt, elrohadt, bajt nem okoz, majd haladok vele ahogy kedvem és időm van hozzá. 

A kerti pavilonra kívülről felkentem még egy réteg lazúrt a fényes fajtából, nagyon csinos lett, kap majd egy réteget belülről is, de ez már nem sürgős, a lényeg az volt, hogy a téli időjárás kívülről ne tegyen benne kárt.

Szorgalmasan járok logopédiára, rámegy egy héten két nap, más eredményét nem tapasztalom. Kissé elcsüggeszt..... vagy a "kissé"-nél egy kissé jobban. De hát tudtam, hogy a vége sz@r lesz, úgy tűnik kezdődik. Miután időre kell járjak a klinikára, vége a felelőtlen "majd akkor megyek Pestre ha nagyon muszáj és kedvem van és szép az idő" állapotnak, ismét számít nap óra, perc fene megette, 16 éve amikor nyugger lettem, két lakással korábban leraktam a mosdó szélére az órámat, mert nem kellett többet, gondolom azóta is ott van, most megint figyelnem kell az idő múlását.  De órát nem veszek az biztos. Miután a szokásos közlekedés, hogy átcsónakázok a Dunán és HÉV-re szállok olyan viharos szélben mint ami például most van, már macerás, ha meg mellé zuhog az eső, akkor meg végképp, muszáj volt vegyek egy autót. Csak a vonatig, vagy bevásárláshoz a városig kell, szóval amíg élek nem fogok belerakni 5000 km-t, megelégedtem 700-ért egy most vizsgázott 17 éves Suzuki Wagon R-el, amiben van közel 200000 km, de nem rohad, legalábbis ahogy meg tudtam nézni a kereskedőnél. J úgyis azóta rágja a fülemet autóért amióta ide költöztünk, hát akkor ez is megvan. Azt hittem örülni fog neki, de inkább megsértődött, hogy bezzeg amikor ő mondta hogy kell akkor nem vettem, de most, hogy nekem kell, egyből. Ebben az életemben már nem fogom magam kiismerni a nőkön.

Idenézzetek mit olvastam ki!

A kukázott könyv belső oldalán

1950-es kiadás. Nincs beleírva, hogy kinek az alkotása a fedlap, de hogy  egy orosz gyárra nem latin, hanem cirill betűkkel van kiírva a gyárosok családneve, abban, még ha fikcióról van szó akkor is biztos vagyok. A könyvek sorsa néha izgalmasabb mint a tartalmuk, kíváncsi lennék mi lett a kitüntetettel és a kitüntetőkkel és hogy vajh hogy került oda a könyv ahonnan én kaptam. Merthogy nem egy lebilincselő "bestseller", nem akarom a nagy író érdemeit kisebbíteni, de a 17. oldalon talált meglepően friss gondolaton kívül, miszerint "Ne feledd: a butáknak csak a mesékben van szerencséjük", Porcsalmi László közrendőrnek se lehetett sok öröme az ajándékban, mert a cselekmény vontatott, mondhatnám unalmas, átrágtam magam rajta, várva hogy valami felvillan, de azon kívül, hogy megmutatta azt a reménytelenül sivár sorsot ami gazdagnak, szegénynek  egyaránt jutott a "Nagy októberi szocialista forradalom" előtti évtizedekben és utána, mást nem találtam benne ami felvillanyozott volna. Vártam végig, hogy lesz "valami" de csak az lett, hogy egyszercsak vége volt. Így utólag a többi 300 oldalt nem nagyon volt értelme elolvasni, hacsak nem azért, hogy többet tudjak meg a XIX-XX. század Oroszországáról.

Ilyet még nem láttam (igaz nem vagyok egy gyengeáramú elektronika specialista). Monitor megadta magát. Egyszerre csak elsötétült a képernyő, de időszakosan pillanatokra bevillant a kép. Kikapcsolás és pihentetés után a hiba 20 másodpercre megszűnt, de aztán egyre gyorsabban  jelentkezett újra egyre rövidebb idejű képfelvillanásokkal. Szóval lett egy spéci multivibrátor. Na mondom olyan ez mint amikor egy kondenzátor megpusztul. Belenéztem és EZT láttam. Több kondenzátort valami megkövesedett sperma borít. Létezik, hogy elpukkantak és ilyenek lettek? De ENNYIRE?? Vagy ez valami gyári izé ami így sikerült? De akkor mért csak a kondik?

Időnként rábukkanok dolgokra a neten való barangolás közben. Jó ez a csaj.  Igazából mindent elmond ami körül most épp keringenek a gondolataim. Pontosan az amivel indít az előválasztás és az ellenzéki összekapaszkodás kapcsán. Hogy mi lesz ha győznek? 

Azt hiszem aki olvassa ezt a blogot, annak nem kell bizonygassam, hogy hazafiként mennyire óhajtom a harmadik cikluson át uralkodó, és a bolsevizmus és feudalizmus sajátos keverékébe egyre inkább magát belelovaló Orbán Viktor eltűnését a magyar politika meghatározó fővonalából. Leginkább börtönben szeretném látni, mert a Haza ellen elkövetett bűnei alapján simán megérdemel három életfogytiglant, de nem reménykedem ennek bekövetkeztében még választási veresége esetén sem. De hogy marginális szerepe legyen a választások után,  az a minimum. Nagyon jól sikerül tökönragadnia a lényeget Edinának. Hogy lehet ezt megvalósítani? Most túl azon, hogy akik majd győznek (ha győznek) mennyire akarják majd TÉNYLEG megváltoztatni a rendszert (aminek a lényege, hogy aki a fazék közelébe kerül az zabál a többinek meg coki), amit az elmúlt három ciklusban Orbánnak sikerült kimaxolni. ITT tényleg nem nő még a fű se másnak mint annak aki az ő seggéből veszi a levegőt. Mert ahhoz azért nem érdemes nagy reményeket fűzni, hogy mekkora változás lesz attól, hogy a győztesek "finomítanak" a rendszeren, nem lopnak majd el mindent, hanem beérik a "létező szocializmus"-sal, amikor az elvtársak kifizettek másodosztályú fenyőt a Tüzépen és elvittek elsőosztályú tölgyet. Kétségtelen ez is nagy változás lenne a jelenlegi "lopjunk mindent tarra" rendszerhez, de a változás akkor se minőségi csak mennyiségi. Itt engem csak az elégít ki, ha kiciánozzák a rendszerből a becstelenséget. 

De úgy kezdtem, hogy "túl azon"... Szóval ez még csak az első akadály és nem a legmagasabb. Tegyük fel, hogy sikerül abszolválni. Aki(k) nyer(nek) valóban becsületesen kormányoz(nak), sőt becsületesnek is látszanak. ( ebből a szempontból a Dobrev kockáztatja a legtöbbet, NEKI aztán még a sajátjai se nézik el a legkisebb vétséget sem, nem úgy mint Orbánnak aki mindig talál kétmillió szerencsétlent aki még azt is elnézi neki ha két centit levágat a farkából) Ennél sokkal nagyobb akadály, amit remekül árnyal Edina, hogy HOGYAN lesz a számonkérés?! Mert ezek a államfiúk mind jogászok. Igaz, egy parlamenti törvényjavaslatot nem képesek tisztességesen, egyértelműen és főleg alkalmazhatóan megfogalmazni, de ARRA, hogy amit csinálnak az mind le legyen papírozva támadhatatlanul, arra nagyon ügyeltek. És még van egy csomó idejük a választásig, hogy még jobban körbebástyázzák jogszabályokkal, törvényekkel, hogy amit csinálnak az mind törvényes. Akár az alaptörvénybe is beleírhatják, hogy aki egyszer kezet csókolt Orbán keresztapának, az attól kezdve sérthetetlen. Sőt az ivadékai is tízediziglen. Aztán erre tessenek majd felesküdni jövöre!

Mindaználtal aki ettől eltántorodna a legújabb gengszeterváltástól, az ne tegye! Nem kell helyből az abszolút végső megoldást egy lépésben vizionálni. Csak törni kell feléje. Az űrhajó is úgy lett, hogy egy paraszt fazekán a gőz megemelte a fedőt és ez feltűnt Thomas Newcomennek  ( és nem James Wattnak , de én még Rákosi alatt úgy tanultam, hogy egy muzsik fazeka és Ivan Polzunovnak ) aki ettől kitalálta a gőzgépet, ami azért jó mesze van az űrutazástól. DE, így indult. Ehhez képest egy kis " mossuk már ki a szart a parlementből" gyerekjáték. Tehát az első lépés, hogy miután  Orbán Viktor hazaáruló, rabló és tömeggyilkos, meg kell buktatni törvényes szavazással.  Aki ezek után rászavaz az a cinkosa, nem nézhet többet tükörbe szégyenérzet nélkül. Hogy ki az aki utána jön? Szinte mindegy. DE. Nem szabad hagyni így a fejünkre nőni, ahogy a disznófejű nagyurat hagytuk elkanászodni. Hogy a választás győztese, ha bukik a fideszizmus, hogy fog ezzel a két hatalmas feladattal (megbecsületesedés, bűnösök megbüntetése) megbirkózni ÉS még a legfontosabbat, a hatékony kormányzást (mely nem eltávolít, hanem közelít Európa értékeihez és életszínvonalához) hogy fogja gyakorolni, az a nagy kérdés. Nagyon aggódom. De ez nem ok arra, hogy ne vágjunk bele, mert ha marad az orbánizmus, akkor csak lefelé megyünk tovább a lejtőn és kifelé Európából. Nyomulnak a muzulmánok, a ferdeszeműek már a spájzban vannak, ha Európa szétesik nemzetállamokra, még akár egymás közt is kitörhetnek háborúk és az egész kontines elveszhet. Szóval mindegy ki nyeri a választást, ha a fent vázolt három feladatra alkalmatlannak bizonyul, le kell cserélni. 

Példának hoznám fel a vörösfenyő hajlítás projektemet. Nem ment elsőre. Nem ment másodikra. Harmadikra sikerült. Most ott duzzog a hajó oldalán és nincs más választása, mint azt csinálni amit én akartam. De ha elsőre feladom ő nyer én vesztek. Nem akarom a hazámat vesz(te)ni látni. Túl sokat vesztett már 1000 év alatt polgárai (és nem a külső elnyomás) miatt.

Érkezett még néhány kép a szombatról. Balról jobbra "Leho" (aki két összecsukott sárkányt is fel tudott cipelni a hegyre egyszerre) "Cész, Bajusz és  Zotyó" a jobbszélsőt nem tudom, valaki segítsen!

És IGEN, 100 év volt. 

A szivattyúnak a tápkábele volt zárlatos. Ilyennek még nem találkoztam. Belül a gumikábel erei közt romlott le a szigetelési elleállás. Megohmos méréshatárban galvanikus kapcsolatot mutatott a fázisvezető és a védővezető közt a műszer. Elkezdtem darabolni.  Ahogy vagdaltam a szivattyútól távolodva, azonnal feltűnt ahogy széthajtogattam az ereket, hogy mérjem a szigetelési ellenállást, hogy a kábelerek nem fényesek, sőt még nem mattra oxidálódottak sem, hanem feketére elkormolódottak. Valahogy behatolt az agresszív szennyvíz a kábel belsejébe. Mindazonáltal ez nagyon jó hír, egy kábelcserével megúszom a javítást.

A gunwale-al is haladtam. Már majdnem behajlott a végleges formára. Némi gondolkodás után feloldottam a szorítókat. Jelentősen visszarugózott, majdnem oda ahonnan elkezdtem a második gőzölés után. De azért nem egészen oda, szóval valamit haladtam. Levettem, lesúlyoztam és leengedtem a Duna fenekére. Két napot ázik, utána megint felrakom szorítókkal és hőlégfúvóval  hevítve fogom újra görbíteni szakaszosan. A másik elképzelésem, hogy áramot vezetek át a vizes fa két vége közt, ezzel hevítve, de ez elég bizonytalan dolog a menet közben változó nedvességtartalom és ellenállás miatt. Kell hozzá egy változtatható feszültségű toroidtrafó (ami van), de le kell szigetelnem egy másik, 1:1 áttételű trafóval a hálózatról (az is van), különben verni fogja a FÍ relét. Csak kicsit macerás, a hőlégfúvót nyugisabbnak érzem.

Sajnos a hangommal nem haladok, sőt. Szorgalmasan csinálom a hangszáledzés gyakorlatokat, de nem észlelek javulást, inkább romlást. Jó lenne Skipeon csinálni az előrelépéseket a logopédussal, ahogy valaki tanácsolta, és akkor nem kellene hetente kétszer Pestre járni, de sajnos hozzá tartozik az ultrahangos nyakmasszázs is, na ahhoz viszont nincs technikám.

Nem állok túl jól a dolgaimmal. Egymás után érnek a kudarcok. Elsőre, nem sikerült a fa meghajlítása. Pedig nagyon elégedett voltam, de tévedtem. Amikor két nap után felengedtem a végét, sokkal többet egyenesedett vissza mint amire számítottam és a hajó oldalán nem is hagyta magát visszahajlítani. Újragőzöltem, majd hét óra hosszan és meghajlítottam amennyire csak erőmből tellett. Persze bedobhattam volna erőfokozó eszközöket is, de féltem eltörik. Három napot száradt, de még mindig kevés a görbület. Megállapítom, hogy vörösfenyővel nem működik a gőzölve hajlítás bizonyos kicsiny mértéken túl. De nem adom fel. Ha valami nem sikerül egy módon, másikkal próbálkozom.

A fát a hajó mellé szorítóztam, annyira amennyire engedte a hajlás. És minden nap húzok a szorítókon annyit amennyit érzésre enged az anyag.

Ha sikerül melléhajlítani, akkor megmunkálás (csiszolás felületkezelés) után a perem tetejére fog kerülni, ahogy a kép alján a régi elkorhadt rész is cserélve lesz. Ha nem sikerül... mert eltörik, mert nem hagyja magát tovább hajlítani, mert kiegyenesedik a szorítók levétele után, stb., akkor sincs tragédia, mert megcsinálom két darabból úgy, hogy a hajófar felé eső másfél métert ívesen fűrészelem ki szélesebb anyagból ( ha tudom, hogy ilyen kínszenvedés lesz már eleve így kezdtem volna), de most egyelőre ezzel kísérletezem. Packázik velem az anyag, meglátjuk ki nyer.

Második kudarcom a szennyvízátemelő szivattyú. Aki emlékszik még rá a tél derekán kezdte verni a fí relét a testzárlat, gyorsan kellet egy újat vennem, hogy majd ha jó idő lesz szétszedem és megjavítom a zárlatosat. Na most jött el az ideje. Azt valószínűsítettem, hogy valahol behatolt a víz, legvalószínűbb, hogy a tengely tömszelencénél. Szétkaptam a szivattyút, de víz behatolásnak nincs nyoma. Márpedig ha valahol bement akkor ki biztos nem jött, ott kellene lennie. Semmi nyoma nincs víznek és hiába mérek ellenállást a fém ház és az áramvezető részek közt, nincs galvanikus kapcsolat. 

Végignéztem a vízbe merülő kábeleket, ott se látok sérülést, törésnyomot. Egyelőre tanácstalan vagyok, valami olyasmin töröm a fejem, hogy összerakva szakaszosan fogom sósvízbe meríteni és mérni a szigetelési ellenállást, hogy egyáltalán az úszókapcsoló, a szivattyú derékig, vagy a szivattyú teljesen víz alá merítve kezd zárlatosodni.

Szóval szopás másodfokon. De az igazi a harmadik. Végülis orvoshoz fordultam a hangommal. Nem akarom megvárni a negyedik Covid hullámot. A sebész aki operált már akkor mondta a diagnózist, hogy szerinte a hangszál mozgató ideg sérült a bal oldalon, amikor a korábbi műtéttől  ráhegesedett pajzsmirigy lebenyt lefejtette róla, de akkor az volt a remény, hogy majd javul ez. De hát eltelt 3 hónap és semmi, így most visszamentem logopédiára beszélni tanulni. Merthogy a pillanatnyi diagnózis féloldali hangszál bénulás. A kezelés hozhat akár teljes rehabilitációt, tehát feléledhet a hangszál, vagy megtörténhet, hogy az ép jobboldali hangszál megtanul rázárni a hangrésre és egyedül közel megfelelő hangokat képezni (mint amikor valaki megügyesedik a félkezű életben), és hát az is lehet, hogy így maradok. Ez a következő egy évben ki fog derülni. Sajnos ehhez hetente kétszer kell Pestre járnom a klinikára, ami rettenetesen macerás innen a szigetről. Egyébként is utálok menni ha néhány havonta kell valamiért, de ez a heti kettő...katasztrófa. Szóval nem vagyok vidám.

Na szóval. Szombaton nekiálltam az aggódva várt feladatnak. Miután az előzetes beáztatás után sikertelenül próbálkoztam a gunwale anyagának meghajlításával, a gőzölés utáni hajlítás maradt csak hátra. Tartottam ettől egy kicsit, mert még soha nem csináltam ilyet és a neten is csak elég komplikált oktatóvideókat találtam. Ez 

például nagyon precíz, csak épp az én munkadarabomnál sokkal kisebb anyagot használ és eleve nagy munkaigényes gőzölő szekrény készítésével kezdi, ami egyszerűen nekem nem éri meg amikor mindössze néhány darabot kell meghajlítanom. Tehát valami egyszerűbbet kellett kitaláljak. Végülis egy 5 m-es pallóból, meg két 20 mm vastag deszkából asztalos pillanatszorítókkal csináltam egy vályút, amit kibéleltem használt nejlonfóliával. Belefektettem a 3 m hosszú fámat, amiből 2 méteren kellett a hajlítást elkövetnem. Elejét-végét (mármint a 2 méter után) lezártam, a tetejét is lefóliáztam, plusz raktam rá 1 cm vastag Polifoam szigetelést és deszkákkal leszorítottam. Végülis ez is egy "szekrény", bár nem olyan precíz mint ami a filmen van, viszont sokkal kevésbé munkaigényes és az anyaga utána másra is felhasználható. Aztán nekikezdtem.

Csináltam egy másik videót is.

Miután felfűtött a rendszer, a kamra közepe tájára bedugott hőmérő gyakorlatilag folyamatosan 95 fokot jelzett. Közben kétszer kellett a vizet pótolni a fazékban. Amikor letelt a 4 óra nagy izgalommal bontottam ki a tetejét. A következő probléma volt a hajlítás. Mert erre a korábbi oktatóvideók komplikált sablonokat használtak, nekem ilyenem nem volt és csinálni se szándékoztam. Akinek meg nem volt és hasonló nagy méretű fát hajlított az is rendkívül hely és munkaigényes technológiát alkalmazott.

Ehhez se volt se felkészültségem, se anyagom, se helyem, se kedvem. (nézzétek meg azt a rengeteg szorítót, vasból készült kalodát és egyebeket)

Így aztán lefogtam a fa egyik végét úgy, hogy egy nagy szorító alá dugtam,

a másik végét megemeltem, J alátett két éket, 

én meg kötéllel addig húztam a másik végét lefelé,

amíg a hajlítás elérte a kívánatos mértéket. (illetve két centit túlhúztam, mert valamit vissza fog rugózni)

A világos léc mellette az egyenes. Az, hogy mennyire lett jó, holnapra kiderül. De nagyon bizakodó vagyok, el nem tört és visszaegyenesedni se fog abban biztos vagyok. Ha egy picit többet rugózik vissza mint amire számítottam, az se baj, mert olyan 30-40 centimétereként lesz felcsavarozva a hajó oldallemezére, hozzáhúzatom és kész.

Még meleg nap volt, de alighanem ez az utolsó a nyárból. J még fürdött a Dunában, de én a múlt héten voltam benne idén utoljára. Már csak 21  fokos a víz, nekem ez már kevés. Gyorsan elröpült a nyár, ahogy minden évben, augusztus 20.-val vége is van. A növényekről alig szóltam idén, minden mást elfedett az ácsmunka, pedig minden reggel saját termést reggelizek.

Idén is volt veterán járműtalálkozó, délelőtt kicsónakáztam a piactérre. Aki bővebb beszámolóra vágyik nézze meg a tavaly és tavalyelőtt blogot, az idei is hasonló volt, de azért erről is nyomok ide párat, de inkább az impresszióimat.

Ahogy közelítettem, mindjárt feltűnt a kicsinyek öröme, a kertitraktorral vontatott, ingyenes "hordóvonat", amivel boldogan tekeregtek a  forgatagban.

A bemutató legnépesebb résztvevői a motorkerékpárok, van belőlük jó pár tucat.

Sok van a régi NDK-s motorokból, Simson robogótól MZ-ig, ezek aránylag nagy számban találhatók meg ma is a kétkerekűek közt és népes a gyűjtők tábora is.

A másik népszerű márka a magyar Pannónia

és a csehszlovák Java. De van itt egy kistestvér a Babetta, nagyon szeretheti a gazdája, piszokul ki van csicsázva,

ráadásul ez KÉTMOTOROS

Hogy az a zöld második motor a berántózsinórral mit csinál ott a vázon, nem tudtam rájönni, talán tartalék.

Azt még megértem, ha valaki egy motorkerékpár restaurálásával eltölt rengeteg időt, mert azért amíg egy fellelt elhanyagolt darabból ilyen kiállítási tárgy lesz az rengeteg munka, idő és pénz, de hogy mi munka lehet egy ilyen óriás megmentésével 

azt elképzelni se tudom. Az már csak "hab a tortán", hogy idejönni vele is mélyen kellett belenyúlni a pénztárcába HACSAK nem az 1970-es 2 Ft-os gázolajjal  teli tartállyal pottyant a műgyűjtő ölébe a régi Csepel modell.

Felvonult a tűzoltóság

és a rendőrség is. Régi modellekkel

és régi rendőrökkel.

És az autók persze.

Németek egymás mellet kelet és nyugat.

Ahogy a Kenedi "SzegényPapa" mondta, a két rendszer közti különbséget pontosan lehet látni, ha egy 1000-es Wartburgot egy Audi 100-as mellé rakunk. Mert mindkettőt ugyanabban a  gyárban fejlesztették, csak a háború kettévágta a gyárat, az Auto Uniont, az egyik felét a nyugat a másik felét a kelet kapta.

Trabantból is van egy csomó, számszerint tíz.

És persze az igazán régiek, ezekből kevés van.

mennyivel egyszerűbb volt a gépháza ennek a régi Fordnak mint a maiaknak!  Arról nem is beszélve, hogy ENNÉL, belenézve még mindenről tudom mi micsoda.

Itt van Maigret felügyelő autója is

és még egy szépség.

Kedvenceim a vidék hősei. Azok a mezőgazdasági járművek, amiket nem csicsáztak ki, csak úgy otthagyták a szántást, hogy ideguruljanak.

Hát igen szerelni kell

de ENNYIRE?

Persze ebben is van szép.

Mennyi munka és szív van csak egy ilyen traktorülésben.

És hogy a gyerek is be legyen oltva.

És itt vannak a magyar specialitások, a vidék ezermesteri által alkotott csettegők,

 a "rakjunk össze valami autófélét abból ami van a ház körül".

Van itt minden, emlékszik még valaki a valaha népszerű, mára teljesen eltűnt kielboatokon használt luxusholmira? Na itt van egy.

Hegymenetben nem kellett evezni, csak mellérakva felmotorozni vele Szentendréig, aztán visszafelé csorogni a Rómaiig.

De a legnépszerűbb autó az nem egy oldtimer.

Ő a kolbászos Imi, a piacnapok legnépszerűbb résztvevője. A sült tarjája felülmúlhatatlan.

Egy megfáradt veterán.

Na szóval ez volt ma. A tegnapról majd mesélek holnap, mert az különösen érdekes, már persze ha érdekel valakit mire jutottam a fa gőzöléses hajlítással.

Ezt kaptam az imént RP, Ausztráliában élő barátomtól.

Az apropó, hogy RP a hölgy férje. Valamikor volt, hogy szó szerint "egy hajóban csónakáztunk" mi hárman (és borultunk a Balatonon, nagy balhé volt, még a másnapi újságban is benne voltunk mint felelőtlenek, akik viharban kalózoznak, pedig semmi bajunk nem volt, erőszakkal "mentett ki" minket a rendőrség miközben békésen vitorláztunk a felállított hajóval a part felé... de szép volt, de rég volt).

Kár, hogy csak ennyi. Azt hittem, hogy valami hosszabb riport lesz. Megérdemelné.

Hogy önmagam legyek, a szégyen, hogy berakták a "hungarikum"-ok közé. Zsóka teljesítményéhez azon kívül, hogy Magyarországon született köze nincs SAJNOS Magyarországnak. Ha már valamilyen "-ikum"-hoz ragaszkodunk, sokkal inkább Australikum, mert igazából ott lett sikeres, itthon még az ő tehetségével is nagy valószínűséggel csak vergődne.  Sajnos leginkább azokra vagyunk büszkék és emlegetjük mint saját teljesítményt, akiket elűzött, elkergetett, vagy legalábbis jobb belátásra bírt idegenbe költözésre a hazai többségi bugrisság. Úgy tűnik csak diaszpórában vagyunk sikeresek. Ez a film csak arra jó, hogy minden kártékony, sörhasú, tohonya, gyűlölködő, irigy, szarházi mihaszna megelégedetten dőljön hátra a fotelban és megerősítést nyerjen saját hitében, hogy "hát igen, ilyen nagyszerűek vagyunk MI magyarok".

Amúgy egyelőre teljesen sikertelen vagyok a 7 x 5 cm-es vörösfenyő hajlításban. Leengedtem a Duna fenekére lesúlyozva egy napra, hogy megszívja magát, befogva egyik végén, feltámasztva középen és a másik végét lesúlyozva próbáltam hajlítani, kiröhögött. A hőlégfúvót is. Ma megpróbálkozom a gőzöléssel ha sikerül. Vannak terveim. (abban jó vagyok)

Elment a "gyerek".  Amikor nem volt még itt, valahogy nem hiányzott annyira, mint most amikor már 5 perce beült az autóba és nem látom tán soha többé. Mert eredetileg, még a koronavírus járvány előtt csak két hónapra ment ki Berlinbe egy munkára. Aztán jött a járvány, a filmforgatás, amihez a munkája kötötte félbeszakadt, de nem jött haza, gondolta kipróbálja magát idegenben. Aztán valahogy a "próba" sikerült, hozzászokott, megélt akkor is amikor hivatalos munkája nem volt, aztán újraindult a film, azt befejezte, de lett új film, új munka és kinti vállalkozása, munkahelye. Most szabadságon van, "kiugrik" még Spanyolországba pihenni kicsit, esze ágában sincs hazajönni. Azt mondja Berlinben "mosolyognak az emberek".

Az autóját ami idáig itt volt nálam, én használtam, mert énrám maradt még tavasszal a műszaki vizsgáztatása, árulja. Szóval nagyon úgy tűnik teljesen felszámolja a hazai életét. Bevallom az autó nem hiányzik, bár használtam, de nem szerettem, szép sportautó egy Honda Prelude, de abszolút nem praktikus. A csomagtere kicsi, az autó alacsony, egy svédtorna ki-be szállni a mindössze két utastéri ajtón, tetőcsomagtartója nincs, szóval se vasat, deszkát vinni a tetején, se cementes zsákot a csomagtartóban, nem való, akkor meg minek?

Volt egy saram, még amikor beszélni se tudtam pár nappal a műtétem után, a Kiskunlacházára vezető keskeny úton szembe száguldott egy kopasz kigyúrt tetovált állat és elkapta a baloldali visszapillantó tükröt. A tükörház becsapódott, maga a ház nem sérült, de a tükör összeroppant. Elkezdett velem ordibálni, hogy nekem volt szűkületem az út mellett álló autó miatt, mért nem álltam meg, hogy a KRESZ stb. Én meg épp néma voltam. Legyintettem otthagytam. Na nem volt egyszerű megjavítani, mert fűtött tükör, azt külön ki kellett eszeljem, hogy a ráragasztott fűtőfóliát hogy szedjem le sérülés nélkül a darabokra reccsent tükörről, de etilacetáttal megoldottam. A legnagyobb probléma a megfelelő méretű domború tükörlap beszerzése volt, de Peti, Icuka keresztfia, aki nem mellékesen autóvillanyszerelő,  valami varázsló, mert a Unix-nál szerzett 1000-ért Rover tükörlapot, ami PONT belevaló méret a majdnem oldtimer Hondába. A probléma csak az volt, hogy a műanyag alaplapba a tükröt valami gyári technológiával peremezik bele, mert a tükör körbe 1-1,5 mm-el nagyobb mint a keret ami fogja (hisz ez tartja, ezért nem esik ki) Hogy a fenébe kellene a keretbe belevarázsolni a lapot? Na agyaltam a dolgon sokat, még az "autószerelő műhely" netes fórumon is kértem tanácsot, de azon kívül, amit magam is gondoltam, hogy hőlégfűvóval meglágyítani óvatosan a keretet és valahogy belesuttyantani, jobb tanácsot nem adott senki, csak rosszabbat (gányolás pillanatragasztóval, szélvédőragasztóval), úgy hogy aggodalommal fogtam neki a dolognak. DE, Négy kéz, egy gitárpengető meg egy bankkártya sarka, hőlégfúvó és némi szelíd erőszak és bent van a tükörlap a helyén.

Újabb feladat kipipálva. Jó volt együtt dolgozni a lánnyal, tapasztalni, hogy mennyi kézműves tudás halmozódott fel a mozdulataiban, a készségben ahogy szerszámhoz nyúl, ahogy megoldást keres, alkalmaz, ahogy befelé megy még abba a manuális tudásba amiből én már kifelé ballagok. De most valami nagy üresség van bennem.

A Ma délután három körül megjött az új körfűrész, rekordsebességgel szállított a "Gépdepó", tegnap 10:30-kor rendeltem meg. Folytattam a vágásban ahol elfüstölt a Skil, gyönyörűen dolgozik, vág minden érzékelhető erőlködés nélkül, szép a vágási felület, pedig sokkal kevesebb a foga a fűrészlapnak mint az előző gépé volt, de ahhoz képest sokkal csendesebb és keskenyebb a fűrésznyom, a régi gép kopott hajtóműve ( a tengelyről nem 1:1-ben megy a lap, hanem egy gyorsító fogaskerék áttételen keresztül) úgy tűnik kissé lebegtette a körfűrészlapot.

Holnap jön a "kislányom", rövid időre ugrott csak haza Berlinből, hétvége családi program, hétfőn folytatódik csak a munka.

Addig is egy kedvencem.

A repülés hőskora beleértve a XX: század történelmét különösen érdekelt mindig, ez az 1910-es dal  (apám 9, anyám egy éves volt akkor) különös módon köszön vissza a "Titanic" c. filmben teljesen más hangulati körülmények közt 100 évvel később.

A zenére amúgy egy régi repülős filmben bukkantam. 

Tökös nem? A hölgy amúgy 82 évesen halt meg ágyban párnák közt. Tessetek megfigyelni, ahogy a szárnyon lépked, odafigyelve, hogy mindig bordára lépjen nehogy beszakadjon alatta a vászonborítás! Kötélből voltak az idegei.

Kényszerpihenő. Nem is baj, rámfér. Cserbenhagyott, úgy tűnik végleg régi jó kenyérkereső eszközöm, ő.

Megépítettem vele az elmúlt 30 évben legkevesebb egy hajót és egy házat, de inkább másfeleket vagy kettőt. Szénkefét kellett benne cserélnem, persze belevaló se égen se földön, a Népszínház utcában vettem közelit, méretre csiszoltam és átforrasztottam a bekötést is, mert persze az se stimmelt, az egésszel elb@sztam két napot de két métert se bírta 2"-os vörösfenyőben szálirányban (pedig feszítettem ékkel a vágásban, hogy ne szoruljon még véletlenül se a fűrészlap), az egyik kefe szinte szétporlott, a másik is elszenesedett a kommutátorral ahol érintkezik, FELADOM. Végülis megdolgozott az áráért, rendeltem a neten egy hasonló méretű és teljesítményű akciós Makitát, ( https://www.gepdepo.hu/elektromos-keziszerszam/faipari-gep/korfuresz ) ez már kiszolgál amíg élek. Pláne, hogy nem akarok már nagy projektekbe kezdeni.

Gondolom az új csak a jövő héten érkezik, úgy, hogy addig lógatom a lábam. Ami nem igaz, inkább felpolcolom, mert a bal lábam megint elromlott. Említettem, hogy állandóan görcsölnek a végtagjaim, na egy hete a jobb vádlim kivételesen nem göcsölt, csak elkezdett piszokul fájni, na ez egy nap alatt elmúlt, aztán három napja a bal ugyanez tökben. De az is elmúlt egy nap alatt, mondom ennyi belefér, de hogy tegnapelőtt bent rohangáltam Pesten az új szemüvegért, szénkeféért, rugóért, visszafelé már sántikáltam, visszajött a fájdalom. Szóval amíg nincs új gép szünetel a famunka, legfeljebb kis törődés a zöldségekkel, mert miután én csak az ácsmunkára koncentráltam a kert J-re maradt, minden elburjánzott ahogy szokott. 

De megvan az eredmény is, minden étkezéshez terem ennyi paradicsomból.

De nálunk a tök is karón terem

vagy a mandulafán, mászik mindenre amit elér.

A gunwale projekt helycsinálással indult. Említettem, hogy az "esernyő" alatti munkaasztalom idáig a régi stég két bakra helyezett bontott deszkáiból állt. Nem volt igazán jó, billegtek a vacak deszkák, minden beesett a résekbe, de sajnáltam a pénzt új anyagra. Na most Amapola gunwale cseréje a bakok kiszabadításával indult, mert ezekre tudtam csak lerakni megmunkálás céljából az 5 méteres vörösfenyő pallókat.

Hát ráment a nap mire lebontottam az "asztalt" és a rengeteg anyagot, szerszámot máshova deponáltam, ami alatta volt. Ez maradt a helyén amikor már "rend" volt.

Első lépésben ezzel az anyaggal fogok dolgozni. Négy szál tartalék még van a tornác mellett letakarva, azokat használtam állványnak felállni rá a pavilon tető ácsoláshoz

A gunwalehez (úgy kell ejteni, hogy "ganl" és abból az időből származik, amikor az ágyúk még a fedélzeti mellvéd felett álltak ki a hajóból) azért kellett ilyen sok anyagot vennem, mert sok lesz a veszteség, csak a csomó és repedésmentes részeket tudom felhasználni, de a többi se lesz hulladék, a  stéget javítom belőle.

Említettem, hogy nagyon izgat hogy fogom meghajlítani a fákat, nos itt a balszélső már megtette azt a szívességet, hogy magától meghajlott, alig kell már rajta görbíteni, oda ahol nem annyira ívelt a hajó oldala, középen kettévágva két oldalra egyik és másik fele jó is lesz.

Ez viszont nem meggörbült, hanem elcsavarodott, ha működik a gőzöléses technika, akkor a csavarodást is ki kell belőle szedni, remélem sikerül. Megint olyasmi amit még életemben nem csináltam.

Egér (vagy egerek) garázdálkodik a házban, engem annyira nem izgat, de J mindenütt egérszagról panaszkodik. Egyet megcsapdáztam a mosogató alatt a szekrényben, most felállítottam még négy csapdát zugokban, kíváncsi vagyok lesz e még. Azért furcsa a dolog, mert 7 éve lakunk itt, de csak a padláson volt egér, ott is csak télen, amikor a hideg elől behúzódnak a melegvérű helyi őslakosok, azokat rendszeresen csapdázom négy helyen is. Télen hetente, kéthetente egy fogás van a kalandkereső jószágokból, de így idáig nem tudtak elszaporodni. Viszont az enyhe tél alighanem megnövelte a populációt, a szabadban is át tudtak telelni. A természetközeli életnek megvannak a hátrányai is. Van aki mérgezi, irtja őket a kertben is, korábban a tornácon a tűzifa közt is voltak, meg a sufniban is, fogdostam is őket csapdával, de aztán abbahagytam, mert nem tartom sportszerűnek, csak azt vágom agyon ami bejön a házba. Néha sajnos cickány is, amit kifejezetten sajnálok, mert az nem ellenség, nem is rágcsáló, hanem éjszakai vadász, rovarokkal táplálkozik.

8:20 

Ha lesz időm este még írok, mert lenne sok mondanivalóm, de hiányzik hozzá az ihlet. Amatőrnél már csak így megy ez.

12:26 megint az ördőgé egy nap. A teljes délelőttöt a rendőrségen töltöttük. Ismételten kihallgattak minket a két év előtti támadás ügyében. Aki még emlékszik, a vízen egy garázda horgász vízbe akart minket fojtani J-vel, mert szerinte elvittük a cájgját a swerttel. Nagyon meg akarja úszni az akkor már a nyakában lógó felfüggesztett börtönt, amit középiskolai tanárként lánydiákjai szexuális zaklatásáért kapott, ezért hazudik amit csak lehet, a szülei meg hamistanúznak neki és az ügyész mindig újabb bizonyíték-kiegszítést kér emiatt a nyomozó rendőrségtől. Most fényképről kellett felismernünk egymástól elkülönítve az elkövetőt, szerintem azzal jött elő az ügyvédje, hogy nem is ő volt.

Laza nap. Miért? Mert a lényeg készen van. Tegnap 17:00-kor úgy jöttem le a tetőről, hogy felragasztottam az utolsó két tenyérnyi bitumenes zsindely "tölcsért" a pavilon csúcsára. Elpakoltunk minden szerszámot, faanyagot aminek esetleg árthatna az eső, a projekt 99%-ig készen van.

Azok a gumi nehezékek a csúcson a "tölcsért" nyomják le, mert itt már nincs szögezés, csak ragasztás, amit le kellett nyomni amíg megszárad a bitumenmassza. A folyóméterben árult zsindely kis csalódás volt amikor kicsomagoltam, direkt olyat kértem a fatelepen ami nem mintás, a szovjet testvéreink valami miatt ezt a kamu zsindelymintát hatásosnak gondolták, szerintem kifejezetten gagyi, senkit nem téveszt meg, hogy netán igazi hódfarkú zsindelyfedés. Ráadásul arra van kieszelve, hogy függőlegesen legyen felterítve, én meg eleve az ereszvonallal párhuzamosan terveztem felragasztani, mert a hatszögalapú kúpos tetőn úgy értelmesebben lehet illeszteni az élek mentén. De már megbarátkoztam vele ez most már halpikkelyminta.

Amúgy épp elég volt az anyag ennyi maradt csak egy-egy tekercs végéből. Az ott egy méteres mérőszalag darab rajta, a tönkrement rugós mérőszalagokat úgy hasznosítom, hogy méteres darabokra vágom őket és mindenhova rakok belőlük párat ahol csak dolgozom, mert az esetek 90 %-ában  méternél rövidebbeket kell mérni, ez okból a kihúzható mérőszalagok eleje állandóan olvashatatlanná kopik. Így viszont soha nem kell keresni hol bújt el épp a mérőszalag, mindig van kéznél. A másik találmányom a legalább három ceruza, mert az is ha csak egy van, sosincs kéznél.

Nem lehet mondani, hogy az Öreg nem figyel oda rám, türelmesen megvárta amíg végzek a munkával és csak ma hajnali fél hatkor ébredtem arra, hogy dörög, villámlik és veri az eső a fejem felett a decket, hálás vagyok érte neki.

Első utam persze, miután elállt az eső és felkeltem, a pavilonhoz vezetett, csontszáraz volt minden alatta, egy csepp eső se esett be sehol, meg is volt a záporpróba.

Ma délelőtt levágtam az anyagot a 10 cm széles könyöklők szélesítéséhez, mind a négy zárt oldal kap kívülről belülről is 2-2 cm -t, hogy J tudjon rá virágcserepeket rakni, rá lehessen tenni nyugodtan egy poharat, vagy akár tányért is anélkül, hogy tartani kellene tőle, hogy leesik, meg jobban is néz ki úgy ha szélesebb és a végek ráfednek az oszlopokra.

Ragad az első-belső oldal a szorítók alatt. A leckét most már tudjátok, "nem az a ragasztó ragaszt ami bent marad, hanem ami kijött".

A tegnapi nap fele elment az Ofotértre. Horror, 80000 egy szemüveg.

Ma estére fent volt a  zsindely a hatból 4 szeleten. De nem ezért írok. Nem várt sikert aratott a korábbi blogbejegyzés Bereczki-ünneplés, családi túra  tárgyban. Ma jöttek még képek, akkor ezeket is közzéteszem. Szándékosan keverem az 1988-as családi túra képeket a múlt szombati Bereczki szülinap képeivel, sajnos nem lesz nehéz megkülönböztetni őket.

A kikötői zsiványok.

Este 7-re felraktam a pavilon tetejére az utolsó OSB lapot. Holnap elkezdem szegélyezni a tetőt, erre Icukától kapok alumínium szegélyprofilokat, neki valami régi projektjéből maradt Sanyinak, az elhunyt férjének, amik kidobják a vizet a tető szélén, erre takar majd rá a bitumenes zsindely.

Ez a "zsindely" egy randa hazugság, igazából csak egy tekercsben árult, természetesen méregdrága "kátránypapír" valami (esetemben zöld) színezéssel és kőzúzalék szórással. Igazából ez lesz az utolsó kihívás, kifektetni és rögzíteni az alakos ferde tetőre a leszabott lapokat, de csak könnyebb lesz mint a dögnehéz OSB-ket szabni és szögelni, de az is sikerült (kemény meló volt). A hét végére akár készen is lehetek....ha nem jön közbe valami. Gyakran szokott, például szerdán muszáj lesz már új szemüveget elmenjek csináltatni, mert lassan már autót is csak emlékezetből vezetek, annyira rosszul látok messzire.

VII. 25. 21:30 Kísért a múlt. Ezt általában baljós körülmények közt szokták felemlegetni, de ezúttal nem erről van szó.

Visszatekintve lassan 20 éve annak, hogy eltűntem a Balatonról. A tóról, amihez 30 év kötött, a versenyvitorlázástól, ami nélkül annakidején élni nem tudtam. Volt néhány kifejezetten sikeres évem, a padláson most is van egy láda kupa és érem, szép volt, de elmúlt, más irányt szabtam az életemnek. A versenyeken kívül gyönyörű túráink voltak, ráadásul akkor, amikor még alig voltak hajók, üresek voltak a kikötők, nem kellett fizetni sehol és az a kevés ismerős, bárhol is kötöttél ki tárt karokkal fogadott. Na azokban az időkben voltak a "családi túrák". Kisebb-nagyobb gyermekeinkkel vitorláztunk csapatban, én például volt amikor két pelenkással is, körben a Balatonon, a nagyobb gyerekek falkában bandáztak, vándoroltak hajóról hajóra, magukat "KZSK"-nak  nevezték, ami a Kikötői Zsiványok Klubjának rövidítése volt. Anyagi ellátmányuk volt az üvegvisszaváltási kassza, mert üres üvegből valahogy minden este nagyon sok gyűlt össze. Később ennek nyomába lépett a 25-ös jolle fottatúra, ezek is gyönyörű élmények voltak. De a gyerekekből felnőttek, a felnőttekből meg öregek lettek,  bár a túráknak talán leginkább az vetett véget, hogy AZ AZ ÉLET nincs már a Balatonon. Hol lehet ma már bárhol kikötni és a hajó előtt a parton felverni egy sátrat, ahol a gyerekek össze tudnak ülni  Barbibabázni, társasozni? A felnőttek  meg egymás mellé kötni 6-10 hajóval és a parton fát gyűjtve bográcsozni?

Na szóval a családi túrák feltalálója, spiritus rectora Bereczki Sándor barátom és egy időben klubtársam volt, aki tegnap volt 80 éves. Sanyit gyakorlatilag szinte balatoni pályafutása kezdetétől fogva ismerem. Első hajója a Leguán nevű klinker palánkozású jolle volt, amit iszonyatosan lepukkant állapotban vásárolt és miután olyanok voltak a rendelkezések, hogy új hajót macerás volt engedélyeztetni, viszont felújítani szabadott, leszedte a palánkokat róla, meghagyott egy bordát a régiekből, bár mellé rakott egy újat és megépítette a hajót ezúttal karwell palánkozással magasabb freiborddal és hosszabbat mint a régi volt. Ja és nem jolle, hanem kieler lett. Hüm... azt hiszem az árboc is magasabb és a vitorla is nagyobb lett  De a többi stimmelt.  Sanyi akkoriban a 25. színház-ban volt ügyelő, jóvoltából gyakori vendég voltam aktuális barátnőimmel ingyenjeggyel az újságíróklubban tartott előadásaikon, így ismertem meg olyan pályakezdő fiatalembereket mint például Jordán, vagy Cseh Tamást. A "La Mancha lovagja" zenéjét még mindig tudom fütyülni. Amikor a Sanyi kertjében meg kellett fordítani az immáron megújult Leguán héját, akkor a komplett színházi csapattal forgattuk meg, mert kellett a sok erő. Sanyi szikár, mondhatnám vézna testében iszonyatos aktivitás sűrűsödött össze, Baumler Ede klubtársunk azt mondta rá, ő az eleven példa Einsteinre, nála az anyag a testéből átment energiába, félelmetes a munkabírása, még én is tisztelettel nézek rá. Amikor már nem csajozni kellett neki a hajó, mert  meggyerekesedett, szüksége lett egy nagyobbra, megtervezte és megalkotta a sokkal nagyobb Leguán 2-t ( a faanyaga nagyrésze a Doktor Faustus bontott színházi díszletéből volt kitermelve), ami olyan jól sikerült, hogy típus lett belőle a Balatonion.

Na eme rövid (annyira azért nem, de tán nem voltam unalmas) bevezető után, úgy három hete felhívott Dénes Pista, akinek szintén jelen voltam a balatoni pályafutása kezdetén és ha minden igaz, még most is a Vitorlázás című magazin gazdája és az egykori családi túrák rendszeres résztvevője volt felségével Verő Julival és gyermekeikkel, hogy a Sanyi születésnapjára meglepetéskoccintás lesz a még elérhető egykori résztvevőkkel náluk Alsóőrsön, van e kedvem részt venni. NANÁ, hogy volt. Elsősorban megtiszteltetésnek veszem, hogy nem felejtettek el, hogy gondoltak rám, másodsorban valamilyen módon régen terveztem a búcsút a Balatontól. Kapóra jött az alkalom egy nem könnyes, nyálas, múltbarévedő, hanem  kifejezetten vidám alkalomra a búcsúra. Úgy hogy nagy örömmel vonatoztam le tegnap Alsóörsre, a  régen jól ismert TVSK kikötőbe.

A vonatozás mondjuk kalandos, volt, két átszállással, amiből már az első vonat bedöglött Dunaharasztinál, így meg kellett várni a következőt, ezzel borult a teljes útvonaltervem, aztán amelyikre Kelenföldön átszálltam már a Délitől 8 perc késést szedett össze ami az utam végére bő fél órára szaporodott, így bő másfél óra késéssel érkeztem meg Alsóőrsre, ahol folytatódott az ismeretek frissítése, például nincs már olyan, hogy leszállok a vonatról (amin ablakot nem lehetett nyitni, de a légkondi se működött), átmegyek a síneken és bemegyek a TVSK telep kapuján, most hosszú kerítés van, el kell menni Füred felé a rampa végéig, ott a négynyelvű tiltó táblát negligálva lemászni a rampáról, átvágni a síneken és visszagyalogolni 200 métert. DE AZTÁN minden jóra fordult, már ott volt mindenki  aki csak élt és el tudott jönni. És mindnyájan nagyon örültünk egymásnak, és felelevenítettük a régmúltat, és finomakat ettünk és ittunk és persze a legfontosabb, hogy Sanyi 80 éves és nemcsak hogy még él amit sajnos már egyre kevesebben mondhatunk el magunkról, hanem aktívan vitorlázik a Balatonon és kapott ebből az alkalomból tőlünk egy emléktrófeát.

A kép a keretben az asztalon egy szelet az épp akkor ottlévőkről, készült mondjuk saccperkábé 40 éve.

Sajnos a hajónevek amik a trófea orrvitorláján szerepelnek részben már csak  a múltat képviselik, vagy a hajó tűnt el vidámabb vagy szomorúbb körülmények közt, vagy  a gazdájuk távozott az égi vizekre, de ebbe a szomorúságba most még belegondolnom is fáj, nem is teszem. 

A lényeg, jó volt látni a régieket, feleleveníteni, amire még emlékszünk, este úsztam még egyet a Balatonban, Pál Gaszton sajnos eladta a Kabalát, ami egy gyönyörű 30-as Schaerenkreuzer volt, mert egy fa hajót fenntartani ... bele se megyek, aki ért hozzá, tudja aki nem, jobb ha nem is tudja meg, vett egy Sudarat, meghívott, hogy aludjak abban, mert lekéstem az utolsó esti vonatot, így ma hajnalban bumliztam haza immáron késések és elakadások nélkül. ISTEN VELED BALATON!

Utóirat.  Miközben a Kelenföldön várakoztam úgy negyed órát a vasútállomáson arra a vonatra ami a Déltől  az alatt az 5 km-en 8 perc késést szedett össze, szembesültem azzal, hogy mekkora komplexum ez. Van egy rakás vágány amin ki-be közlekedtek a vonatok. Megálltak, indultak gyakorlatilag félpercenként, emberek tömege szállt le és fel, a hangosanbeszélő bemondott egy csomó fontos dolgot aminek a felét nem lehetett érteni, mert zúgtak a mozdonyok, messze voltam épp a hangszórótól, szóval megfogott a dolog, hogy mekkora logisztikai feladat lehet ezt az egészet kezelni. Igazából nem is értem, hogy ebben a fejére állított rendszerben, ahol minden fontos ami nem fontos, amiben minden ágazatot politikai kinevezett kontárok vezényelnek, ahol a kontraszelekció alap, ahol mindenki meg van fizetve csak az nem aki fontos, mekkora csoda az, hogy a vasút úgy-ahogy de egyáltalában működik. Többet nem mondom amit még gyerekkoromban tanultam " rendőr-postás-vasutas, hülye-hülyébb-leghülyébb".

Bezavart az eső a házba. Sebaj, így is fent van egy OSB lap a tetőn. Ha az eső nem esett volna, estére két tábla is felkerült volna. Majd holnap. Megvan a fogás, J is segített, de egyedül is menni fog ha netán ő épp mással van elfoglalva. Ha nem tudok kint dolgozni, a legutálatosabb dolgot csinálom idebent, pénzt utalok át bankszámlákra azoknak akiknek jár. Ezt mindig halogatom, de hát a számlák csak jönnek minden hónapban, muszáj velük foglalkozni, na az ilyen resztli időket erre használom fel.