Kényszerpihenő. Nem is baj, rámfér. Cserbenhagyott, úgy tűnik végleg régi jó kenyérkereső eszközöm, ő.
Megépítettem vele az elmúlt 30 évben legkevesebb egy hajót és egy házat, de inkább másfeleket vagy kettőt. Szénkefét kellett benne cserélnem, persze belevaló se égen se földön, a Népszínház utcában vettem közelit, méretre csiszoltam és átforrasztottam a bekötést is, mert persze az se stimmelt, az egésszel elb@sztam két napot de két métert se bírta 2"-os vörösfenyőben szálirányban (pedig feszítettem ékkel a vágásban, hogy ne szoruljon még véletlenül se a fűrészlap), az egyik kefe szinte szétporlott, a másik is elszenesedett a kommutátorral ahol érintkezik, FELADOM. Végülis megdolgozott az áráért, rendeltem a neten egy hasonló méretű és teljesítményű akciós Makitát, ( https://www.gepdepo.hu/elektromos-keziszerszam/faipari-gep/korfuresz ) ez már kiszolgál amíg élek. Pláne, hogy nem akarok már nagy projektekbe kezdeni.
Gondolom az új csak a jövő héten érkezik, úgy, hogy addig lógatom a lábam. Ami nem igaz, inkább felpolcolom, mert a bal lábam megint elromlott. Említettem, hogy állandóan görcsölnek a végtagjaim, na egy hete a jobb vádlim kivételesen nem göcsölt, csak elkezdett piszokul fájni, na ez egy nap alatt elmúlt, aztán három napja a bal ugyanez tökben. De az is elmúlt egy nap alatt, mondom ennyi belefér, de hogy tegnapelőtt bent rohangáltam Pesten az új szemüvegért, szénkeféért, rugóért, visszafelé már sántikáltam, visszajött a fájdalom. Szóval amíg nincs új gép szünetel a famunka, legfeljebb kis törődés a zöldségekkel, mert miután én csak az ácsmunkára koncentráltam a kert J-re maradt, minden elburjánzott ahogy szokott.
De megvan az eredmény is, minden étkezéshez terem ennyi paradicsomból.
De nálunk a tök is karón terem
vagy a mandulafán, mászik mindenre amit elér.