Még meleg nap volt, de alighanem ez az utolsó a nyárból. J még fürdött a Dunában, de én a múlt héten voltam benne idén utoljára. Már csak 21  fokos a víz, nekem ez már kevés. Gyorsan elröpült a nyár, ahogy minden évben, augusztus 20.-val vége is van. A növényekről alig szóltam idén, minden mást elfedett az ácsmunka, pedig minden reggel saját termést reggelizek.

Idén is volt veterán járműtalálkozó, délelőtt kicsónakáztam a piactérre. Aki bővebb beszámolóra vágyik nézze meg a tavaly és tavalyelőtt blogot, az idei is hasonló volt, de azért erről is nyomok ide párat, de inkább az impresszióimat.

Ahogy közelítettem, mindjárt feltűnt a kicsinyek öröme, a kertitraktorral vontatott, ingyenes "hordóvonat", amivel boldogan tekeregtek a  forgatagban.

A bemutató legnépesebb résztvevői a motorkerékpárok, van belőlük jó pár tucat.

Sok van a régi NDK-s motorokból, Simson robogótól MZ-ig, ezek aránylag nagy számban találhatók meg ma is a kétkerekűek közt és népes a gyűjtők tábora is.

A másik népszerű márka a magyar Pannónia

és a csehszlovák Java. De van itt egy kistestvér a Babetta, nagyon szeretheti a gazdája, piszokul ki van csicsázva,

ráadásul ez KÉTMOTOROS

Hogy az a zöld második motor a berántózsinórral mit csinál ott a vázon, nem tudtam rájönni, talán tartalék.

Azt még megértem, ha valaki egy motorkerékpár restaurálásával eltölt rengeteg időt, mert azért amíg egy fellelt elhanyagolt darabból ilyen kiállítási tárgy lesz az rengeteg munka, idő és pénz, de hogy mi munka lehet egy ilyen óriás megmentésével 

azt elképzelni se tudom. Az már csak "hab a tortán", hogy idejönni vele is mélyen kellett belenyúlni a pénztárcába HACSAK nem az 1970-es 2 Ft-os gázolajjal  teli tartállyal pottyant a műgyűjtő ölébe a régi Csepel modell.

Felvonult a tűzoltóság

és a rendőrség is. Régi modellekkel

és régi rendőrökkel.

És az autók persze.

Németek egymás mellet kelet és nyugat.

Ahogy a Kenedi "SzegényPapa" mondta, a két rendszer közti különbséget pontosan lehet látni, ha egy 1000-es Wartburgot egy Audi 100-as mellé rakunk. Mert mindkettőt ugyanabban a  gyárban fejlesztették, csak a háború kettévágta a gyárat, az Auto Uniont, az egyik felét a nyugat a másik felét a kelet kapta.

Trabantból is van egy csomó, számszerint tíz.

És persze az igazán régiek, ezekből kevés van.

mennyivel egyszerűbb volt a gépháza ennek a régi Fordnak mint a maiaknak!  Arról nem is beszélve, hogy ENNÉL, belenézve még mindenről tudom mi micsoda.

Itt van Maigret felügyelő autója is

és még egy szépség.

Kedvenceim a vidék hősei. Azok a mezőgazdasági járművek, amiket nem csicsáztak ki, csak úgy otthagyták a szántást, hogy ideguruljanak.

Hát igen szerelni kell

de ENNYIRE?

Persze ebben is van szép.

Mennyi munka és szív van csak egy ilyen traktorülésben.

És hogy a gyerek is be legyen oltva.

És itt vannak a magyar specialitások, a vidék ezermesteri által alkotott csettegők,

 a "rakjunk össze valami autófélét abból ami van a ház körül".

Van itt minden, emlékszik még valaki a valaha népszerű, mára teljesen eltűnt kielboatokon használt luxusholmira? Na itt van egy.

Hegymenetben nem kellett evezni, csak mellérakva felmotorozni vele Szentendréig, aztán visszafelé csorogni a Rómaiig.

De a legnépszerűbb autó az nem egy oldtimer.

Ő a kolbászos Imi, a piacnapok legnépszerűbb résztvevője. A sült tarjája felülmúlhatatlan.

Egy megfáradt veterán.

Na szóval ez volt ma. A tegnapról majd mesélek holnap, mert az különösen érdekes, már persze ha érdekel valakit mire jutottam a fa gőzöléses hajlítással.