10:42 Röpül az idő. Szmájli kutya ma 6 éves. Mintha tegnap lett volna, amikor 5 hónapos kölyökként hazacipeltük nem túl messziről. J aggódott is, hogy visszaszökik a szokatlan új helyről, de felesleges volt az aggódás. Mintha örökké ide tartozott volna, egyből otthon érezte magát. Viszont amikor reggeli sétáinkkor elmegyünk egykori gazdája háza előtt, MINDIG megáll farkat csóválni, ha Gyuri itt van kitörő örömmel üdvözli, nem győznek ölelkezni, még puszit is kap régi gazdájától amit viszonoz is, de pontosan tudja hol a családja.
Gondoltam felköszöntöm, de olyan jól alszik a kályha mellett. Gondoltam írok még ezt-azt, de nincs kedvem, talán majd este.
16:27 Elromlott a bal lábam. Tudom mért. Kivételesen bent aludtam a házban, nem a hajón. A múltkor is amikor két bottal jártam két napig ugyanez volt. J elment Pestre és mivel másnap hajnalban is ott volt dolga, bent aludt a pesti lakásban. Na hogy a kutyák ne érezzék magukat éjjel egyedül, bent aludtam velük. Persze tök fölösleges volt elvannak magukban is. De a bal térdem egyből elkezdett fájni, megint bottal járok, kénytelen voltam reggel kölcsönkérni SP-től egyet hogy a kutyasétáltatásból haza tudjak bicegni. A fene egy meg! Remélem holnapra elmúlik.
Levettem azt a fahasábot a cserépkályha tetejéről, amit még tavasszal raktam fel száradni, ez volt a próba hasáb abból az ajándék nyárfából amit nagy fáradsággal felaprítottam és hazahordtam. 1352 g volt amikor odaraktam, most 757 g. Ez 56 % -a az eredtinek, tehát 44% volt benne a víz. Nem túl megnyugtató, mert azt jelenti, hogy a rengeteg fának amit elraktároztam télre csak az 56 %-a (jóesetben) ami fűtőanyag, a többi, ha ugyanígy kiszáradt odakint, elpárolgott. És akkor még tegyük hozzá, hogy ez nyárfa, tehát a fűtőértéke tömegre vetítve vagy 25 %-al kevesebb mint az "igazi" tüzifának. Még ha venni akarnék is hozzá pótlást, akkor sincs helyem elrakni, szóval legfeljebb a tél végén. Ha igaz az (mitől lenne?) amit rebesgetnek, hogy az évszázad hideg tele várható (honnan veszik?) lehet sz@rba leszünk márciusra. Mondjuk három éve nem volt "igazi" tél, statisztikailag elképzelhető hogy most az lesz. Na majd kiderül.
Sajnos az utolsó adag sztrapacskát ettem meg ma délben reggelire. ( elfelejtettem reggelizni) Ez nosztalgia sztrapacska volt. Én főztem. Boldogult apám imádta ezt a juhtúrós "tótgaluskát", ahogy én is imádom. De elég melós dolog csinálni, úgy hogy anyámat nehéz volt rávenni, így hát időnként a "Tatyó" nekiállt megfőzni, ahogy most én is. De utálta szaggatni, ezért hatalmas galuskákat csinált, PONT mint én. Na hát ezért "nosztalgia" mert pont olyan mint amit drága jó édesapám főzött. Nincs ennél jobb étel tejföllel, sült szalonnakockákkal és sörrel. A világ végéig elélnék rajta, biztos a tót apai ági felmenőim vérének a hatása.
Rossz az idő, hol esik, hol eláll. Nem lehet kint melózni. Bár a lábam miatt úgyse tudnék. Két napom elment egy kapcsolóval való bíbelődéssel, már az agyam se a régi, egy kézi görgős átkapcsolót kellett úgy átvariálni, hogy SP új csörlőmotorjához tudjon egyfázisról ki-be kapcsolni, plusz forgásirányt váltani. Az ember széteszdi, minden szétugrik, se a fejem, se a kezem nem a régi már, nincs türelmem semmihez. Azt hiszem jó lett, de majd holnap összeszedem magam átsántikálok és bekötöm, majd kiderül a gyakorlatban, hogy működik e. Kéne valami sikerélmény...BÁR a szennyvízátemelő búvárszivattyú ( amit télen cserélni kellett mert verte a FI relét) másodikra jó lett (elsőre beázott). Leengedtem a Dunába 48 órára 1,5 m mélyre, nem lett testzárlatos és működik. Szóval van egy teljes értékű tartalék szivattyúm, ha netán az újjal bekövetkezik az ami ezzel bekövetkezett 7 év használat után.
