Laza nap. Miért? Mert a lényeg készen van. Tegnap 17:00-kor úgy jöttem le a tetőről, hogy felragasztottam az utolsó két tenyérnyi bitumenes zsindely "tölcsért" a pavilon csúcsára. Elpakoltunk minden szerszámot, faanyagot aminek esetleg árthatna az eső, a projekt 99%-ig készen van.
Azok a gumi nehezékek a csúcson a "tölcsért" nyomják le, mert itt már nincs szögezés, csak ragasztás, amit le kellett nyomni amíg megszárad a bitumenmassza. A folyóméterben árult zsindely kis csalódás volt amikor kicsomagoltam, direkt olyat kértem a fatelepen ami nem mintás, a szovjet testvéreink valami miatt ezt a kamu zsindelymintát hatásosnak gondolták, szerintem kifejezetten gagyi, senkit nem téveszt meg, hogy netán igazi hódfarkú zsindelyfedés. Ráadásul arra van kieszelve, hogy függőlegesen legyen felterítve, én meg eleve az ereszvonallal párhuzamosan terveztem felragasztani, mert a hatszögalapú kúpos tetőn úgy értelmesebben lehet illeszteni az élek mentén. De már megbarátkoztam vele ez most már halpikkelyminta.
Amúgy épp elég volt az anyag ennyi maradt csak egy-egy tekercs végéből. Az ott egy méteres mérőszalag darab rajta, a tönkrement rugós mérőszalagokat úgy hasznosítom, hogy méteres darabokra vágom őket és mindenhova rakok belőlük párat ahol csak dolgozom, mert az esetek 90 %-ában méternél rövidebbeket kell mérni, ez okból a kihúzható mérőszalagok eleje állandóan olvashatatlanná kopik. Így viszont soha nem kell keresni hol bújt el épp a mérőszalag, mindig van kéznél. A másik találmányom a legalább három ceruza, mert az is ha csak egy van, sosincs kéznél.
Nem lehet mondani, hogy az Öreg nem figyel oda rám, türelmesen megvárta amíg végzek a munkával és csak ma hajnali fél hatkor ébredtem arra, hogy dörög, villámlik és veri az eső a fejem felett a decket, hálás vagyok érte neki.
Első utam persze, miután elállt az eső és felkeltem, a pavilonhoz vezetett, csontszáraz volt minden alatta, egy csepp eső se esett be sehol, meg is volt a záporpróba.
Ma délelőtt levágtam az anyagot a 10 cm széles könyöklők szélesítéséhez, mind a négy zárt oldal kap kívülről belülről is 2-2 cm -t, hogy J tudjon rá virágcserepeket rakni, rá lehessen tenni nyugodtan egy poharat, vagy akár tányért is anélkül, hogy tartani kellene tőle, hogy leesik, meg jobban is néz ki úgy ha szélesebb és a végek ráfednek az oszlopokra.
Ragad az első-belső oldal a szorítók alatt. A leckét most már tudjátok, "nem az a ragasztó ragaszt ami bent marad, hanem ami kijött".
