Tegnapelőtt leszedtem reggelire az idei utolsó paradicsom termést. Ott balra az a sárga szintén paradicsom, de már nem igazán érett be, ízre nem rossz, de már csak olyan sápadtka.
Említettem az öregedést. Gyengülök, fáradok és az agyam is kopik. Például említém a motorbekötési sz@rakodásomat. Na S P vérszemet kapott, hogy ilyen jól sikerült a csörlő projekt, és előkapart egy másik csörlőt is a kacatok közül, amin van egy nagy motor ami terhelve csak morog de nem indul. Annakidején működött, de elromlott és miután egyébként is gyenge volt, félrerakta és utána vette ezt amivel küzdöttem három napot mire jó lett. Na először az Ervin kínlódott vele, aki villanyszerelő, de azt mondta fél nap után, hogy feladja, műszere sincs amivel ekkora áramot tud mérni, amit lehet megpróbált, többek közt a motorindító kondenzátort is nézte, ami jó volt, ahogy minden más is, de a motor mégse működik. Na nekiálltam, 39 A-t vett fel a motor ( le is verte a bejövő áramvédelmet) ami extrém sok és üresjárásban is csak lassan forgott, szóval nem pörgött fel, ugyanakkor kézzel rásegítve beindult mindkét forgásirányba, tipikus segédfázistekercs működés hiány. A segédfázis reléje jó volt, a tekercs se volt szakadt, nézem a műszerrel, Ω-ban mérve a kondenzátor átad, pedig ugye az egyenáram nem megy át a kondin, ez bizony átütött. De az Ervin esküdözött, hogy amikor ő nézte akkor még jó volt a kondi, feltöltve amikor összeérintette a végeit szikrázott, szóval tárolta a töltést. Csak legyintettem, mondom simán CSODA. Levettem a körfűrészről az azonos értékű ( 120 μF) kondit rákötöttem, indult és az áram megállt 5 A körül. Nyafogtam hogy mostanában kevés a sikerélmény, na ez például az volt. Szóval ha mázlisták vagytok és eléritek azt a kort amit én már igen, akkor ilyesmikre számítsatok, hogy lesznek sikertelenebb napjaitok is amikor az se megy ami máskor meg igen.
Na szóval visszatért a munkakedvem, már megint tüsténkedek hálistennek, talán beletörődtem az állapotomba. Nem is a beszédképtelenségem izgat igazán, az időnkénti fulladásrohamaim jobban zavarnak, de azt is megtanultam kezelni, csak rohadt gusztustalan vagyok olyankor, pár napja a buszon jött rám, na az szörnyű volt. Viszont ha dolgozom, pláne ilyen szarápásan, akkor barátságtalan vagyok, mert leköt a munkám, nem érek rá jópofizni, de amikor ellustulok egész szeretetreméltó tudok lenni. Most például vettem egy alumínium létrát, gangway ( bejáró a hajóra) lesz belőle, mert a régi már elég rozoga, jobb kicserélni MIELŐTT beszakad alattam, mint UTÁNA amikor már összetörtem magam, vagy belefulladtam a jeges Dunába. A gunwale-t nedvesen és hidegen apránként hajlítom a hajó oldalára, de felrakni már csak tavasszal fogom.
