Ezt kaptam az imént RP, Ausztráliában élő barátomtól.
Az apropó, hogy RP a hölgy férje. Valamikor volt, hogy szó szerint "egy hajóban csónakáztunk" mi hárman (és borultunk a Balatonon, nagy balhé volt, még a másnapi újságban is benne voltunk mint felelőtlenek, akik viharban kalózoznak, pedig semmi bajunk nem volt, erőszakkal "mentett ki" minket a rendőrség miközben békésen vitorláztunk a felállított hajóval a part felé... de szép volt, de rég volt).
Kár, hogy csak ennyi. Azt hittem, hogy valami hosszabb riport lesz. Megérdemelné.
Hogy önmagam legyek, a szégyen, hogy berakták a "hungarikum"-ok közé. Zsóka teljesítményéhez azon kívül, hogy Magyarországon született köze nincs SAJNOS Magyarországnak. Ha már valamilyen "-ikum"-hoz ragaszkodunk, sokkal inkább Australikum, mert igazából ott lett sikeres, itthon még az ő tehetségével is nagy valószínűséggel csak vergődne. Sajnos leginkább azokra vagyunk büszkék és emlegetjük mint saját teljesítményt, akiket elűzött, elkergetett, vagy legalábbis jobb belátásra bírt idegenbe költözésre a hazai többségi bugrisság. Úgy tűnik csak diaszpórában vagyunk sikeresek. Ez a film csak arra jó, hogy minden kártékony, sörhasú, tohonya, gyűlölködő, irigy, szarházi mihaszna megelégedetten dőljön hátra a fotelban és megerősítést nyerjen saját hitében, hogy "hát igen, ilyen nagyszerűek vagyunk MI magyarok".
Amúgy egyelőre teljesen sikertelen vagyok a 7 x 5 cm-es vörösfenyő hajlításban. Leengedtem a Duna fenekére lesúlyozva egy napra, hogy megszívja magát, befogva egyik végén, feltámasztva középen és a másik végét lesúlyozva próbáltam hajlítani, kiröhögött. A hőlégfúvót is. Ma megpróbálkozom a gőzöléssel ha sikerül. Vannak terveim. (abban jó vagyok)