Na akkor folytatom. Lehet, hogy át kell értékeljem, hogy nem kell autó. Idáig elvoltam a biciklivel, de úgy tűnik mostantól rendszeresen kell majd Budapestre járnom az egészségügy bugyraiba. Az pedig 3 km a HÉV, vagy 8 km a vonatállomásig. És majd ahogy a beszámoló végén kiderül, idézem a szakembert: " fizikai és psychés kímélését javaslom". Szóval autóznom kell. Most ugyan szerencsére itt van nálam a lányom autója, mert ő kint él tavasz óta Németországban, szóval kapóra jön, hogy nekem kellett levizsgáztassam a kocsit, de ez múló állapot, BÁR nagyon nem adtam fel, hogy a betegségem is az. Szóval ...meglátjuk.
Ott tartottam, hogy beutáló (sic) a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe. Azt se tudtam, hogy van ilyen. meggoogleztam, google Eathöztem a hol és hogyant és múlt héten kedd délelőtt megjelentem.
Előrebocsájtom nem volt betegségtudatom (mostanra lett). Vidáman, peckesen gyalogoltam le a bő egy kilométert ami a Ferencvárosi vasútállomástól a Nagyvárad térhez közeli intézetig van, felvettem a maszkot és beléptem a kapun. Zord biztonsági őr állta utamat, "Időpontra jött??", "Nem" rebegtem, "de van beutalóm". Ez úgy tűnik enyhítő körülmény volt, mondta fertőtlenítsem a kezem és haladjak tovább "arra". Az "arra" az egy kis asztal volt két fős személyzettel akiknek a feladata a vírus behatolásának megakadályozása volt az intézetbe. Ennek megfelelően megállapították, hogy a testhőmérsékletem 35,3 °C és a kérdőív valamennyi pontja alapján nincs bennem koronavírus. Téptem egy számot, amivel 5 m-el arrébb kellett várakozzak amíg az ablak feletti eredményjelzőn megjelenik a számom. Ez meg is történt néhány percen belül, az ablakban igazolnom kellett magam, meg hogy jogosult vagyok ellátásra, meg hogy igazán orvos küldött ide és nemcsak úgy bejöttem, sőt azt is be kellett vallanom, hogy van egy feleségem telefonszámmal ha netán tepsiben és + 5 fokosan hagynám el az intézményt akkor kinek szóljanak, hogy részükről ennyi. Mindent rögzítettek a kompjúterben és innentől kezdve bekerültem a "gyárba" mint munkadarab. Mondták a 110-es ajtó előtt várakozzak, majd név szerint fognak szólítani. Az ajtó megtalálása kis nehézségbe ütközött, mert sok ajtó volt, a szembelévő fal mentén kényelmes széksorral, az ajtók szép kék táblával felcímkézve, sőt alatta felirat hogy az ajtó mögött miféle munkafázist gyakorolnak, megvolt a 109-es és a 111-es is, de az, hogy a kettő közt lesz a 110-es is a sorban azt csak én gondoltam. Próbálkoztam még a 90-esek környékén is, de azokról gyorsan kiderült, hogy a felszálló csőstrangok ajtajai és sorszámai. Szerencsére elég jól beszélem a helyi nyelvet, sikerült elcsípnem egy helybélit, megkérdezve, hogy hol a 110-es, meglepődve mutatott rá egy ajtóra egy zsákfolyosón a klotyóval szemben, amin valóban volt egy 110-es szám, de csak egy A4-es papírra írva. Ez előtt viszont többen ácsorogtak, például mentősök is egy tolókocsis jövevénnyel. Szék viszont csak egy volt, nem is fért volna el több.
Megkérdeztem még egy helybélit, hogy van e itt ruhatár, mondta hogy volt, de szétverték, szóval mindenki télikabátban várakozott egy olyan folyosón amit a rövidujjú pólóban, köpenyben dolgozó helybéli személyzethez fűtöttek. Egy egészségügyi intézményben tapasztalatom szerint rengeteget számít a helyismeret. Tehát hiába érkezel időben, van beutalód, betegséged, igazából az "Erzsikeszindróma" ami működik. Az tökmindegy, hogy azt aki időnként kidugja a fejét egy ajtón Erzsikének, vagy Lujzikának hívják, abban kell jártasnak lenni, hogy hogy kell rá a megfelelő pillanatban lecsapni a kezünkben lévő átizzadt papírlappal. Aki ezt kitapasztalta órákat nyerhet a várakozási időben, magában elégedetten röhögve a tudatlanokon. Olyan tudás ez, amit csak szorgalmas intézménybejárással lehet megszerezni ( mint Privát Eleknek a vagonok és titkos ládák tudójának {nem Rejtőfanok ne is próbálják értelmezni}) Itt, miután sorszám és név szerinti szólítás van, ez ELVILEG nem játszik, de azért gyanús a dolog, mért csoportosulnak az ajtó körül. Távolabb hívogató széksorok, de mi van ha nem fogom onnan hallani amikor szólítanak? Mi van ha nem is tudják kimondani a nevemet ( tízből kilencszer nem tudják), szóval csupa aggódás az egész. De 20 perc ácsorgás és izzadás után feladom, engedek a székek csábításának, nekivetkőzök és leülök távolabb, lesz ami lesz. Azt már felfedeztem, hogy a mennyezetről lelógó táblán világító számoknak közük nincs az én 41-es sorszámomhoz, de időnként szólítanak valakit a 110-esbe és hallatszik. Aztán szólítják azt a köpcös lapajt, aki besurrant előttem a sorszámtépőhöz a kapuban a 40-es számért, szóval jól állok. És csakugyan úgy fél óra múlva engem is szólítanak.
Innentől kezdve mint a karikacsapás. De tényleg. Ketten csak velem foglalkoznak a kis szobácskában, egy fiatalember ( a továbbiakban a "fehérmaszkos srác"), ad egy orvosi maszkot amire lecserélem a szokásosan hordott ipari gázmaszkomat, mert akadályozza a vizzgálatokat, miután derékig levetkőztem és felfeküdtem a priccsre villámgyorsan rakja rám az elektródákat, máris kihangosítva pittyeg a szívritmusom, a fiatal doktornő ( a továbbiakban a "rezidens kislány") felveszi és rögzíti az anamnézist. Megkockáztatok egy elméletet. Mert amire idáig értem, már persze mindent kigugliztam a szívaritmiáról. És egyik oka lehet a káliumhiány. Az asztmámra évek óta kortikoszteroidot használok, az pedig pusztíthatja a káliumot. Orvosok utálják, ha a beteg kész elméletekkel áll elő, de ez a kislány még olyan fiatal, szinte még gyerek, sőt otthon még biztosan az is, hátha nem fertőzte még meg a szakmai nagyképűség, előadom az elméletemet, persze csak mint lehetőséget. Megnyugtat, hogy a labor ki fogja deríteni. Ajaj mondom, akkor még kell menjek laborba is? ( aggaszt az Erzsikeszindróma) de ez itt kérem tényleg egy MŰKÖDŐ rendszer. A maszkos srác már nyomja is belém a branült, levesz vagy három fiola vért, minden mozdulatából sugárzik a magabiztos gyakorlat. Ahogy végeztek velem, máris jön az átviteltechnikus egy kerekes székkel, csak egy pólót kell magamra vennem, beülök, ölembe kapom a monitor készüléket, a ruháimat, hátizsákomat felnyalábolja és visz ki és liften fel egy nagyobb helyiségbe amiben elfüggönyözött ágyak vannak. A maszkos srác jön velünk, jelen van amikor 4 (!!!) nővér pattog az ágyam körül, újabb izéket szerelve rám, a legnagyobb probléma találni egy konnektort( itt alighanem valami átrendezés lehetett, gyanítom a covid miatt), mert az ölbéli monitorom (immáron kisasztalon az ágyam mellett) biztos nem sokáig bírja akkutápon. Kérdem a maszkos srácot aki ezek szerint felelős értem mint munkadarbért mindaddig amíg az idevalósi személyzet valamilyen módon át nem vesz tőle, hogy meddig leszek itt? Csodálkozva néz rám. "Uram ez itt sürgősségi betegellátás". Ezt ő biztos tudja mit takar, de én azt szeretném tudni, hogy MEDDIG LESZEK ITT? Szerintem továbbra se érti mi a problémám, de közli, hogy 2-től 72 óráig. Hát nem izgulok, de nem erre készültem. Egyszercsak megjelenik egy rozsdabarna ruhás (itt a ruhák színében lehet valami rendszer, de még nem tudtam felfedezni a lényegét) kisfiú, nyakában fonendoszkóp, de kizárt hogy orvos legyen nincs több 15 évesnél, mondja hogy koronavírius tesztet fog végezni, mondom hogy sebaj. Na itt hibáztam. Láttam sokszor a TV-ben hogyan csinálják, "de akkor még nem sejtettem" (lásd még Pelikán József gátőr a főtárgyaláson) hogy ennek még jelentősége lesz. Merthogy orrsövényferdülésem van, operáltak is vele, de a siheder a hurkapálcikájával sutty, mindkét orrjáratomat egyenesre szúrja, majd kéjesen megforgatja benne a szerszámát. Úgy érzem az agyam ugrik ki a helyéről, igyekszem decensen vonyítani, de nem nagyon sikerül. Ő ezt indokolatlan kényeskedésnek értelmezi és reagálja, csak akkor lepődik meg amikor elkezd mindkét lukamból folyni a vér. Akkor valami olyat motyog a nővérek felé, hogy "hát ezt így kell a szabály szerint csinálni" aztán elkotródik. (Még két nap múlva is véreset fújok a zsebkendőmbe.) Az egyetlen papírzsebkendőmet hamar átvérzem, szerencsére még itt sürögnek köröttem az ápolók, kapok egy csomó papírtörlőt és itatom a vért szorgalmasan. Ami átvérzett azért nyújtja a kezét egy nővérke, de aztán eltávoznak, én meg csak vérzek, egy idő után tele a kezem átázott törlőkendőkkel, jó lenne valami szemetes, de nincs, az ágyat nem akarom összekenni (ez hiba volt, ilyen csak itthon tilos, a kórházban nem) némi tétovázás után a véres csomagot ledobom az ágy mellé. Ez is hiba volt. Van a nővérek közt egy rózsaszín kabátos, ő olyan rangidős lehet ő dirigálja a fehéreket, észreveszi a földön a szemetemet és kikel magából, hogy hogy képzelem (mondom, parancsoláshoz szokott, ezt katona és tengerészviselt ember azonnal észreveszi). Engem nem nagyon lehet terrorizálni, önérzetesen válaszolok, hogy nem akartam az ágyneműt összekenni, sajnos a gyerek felszúrta az orromat. Na ez aztán végképp felháborította, közölte, hogy "az nem GYEREK, az egy ORVOS!! Hát úgy tűnik a rozsdabarna ezek szerint azt jelenti, hogy leggyengébb láncszem, ezért nem bíznak rá komolyabb feladatot mint az orrbatúrás.
Aztán béke van. Fekszem az ágyon ( https://www.youtube.com/watch?v=p9fd5YTd8LY&ab_channel=V%27Moto-Rock-Topic) és sudokut fejtek, kicsit zavar az ujjamra csippentett szaturáció érzékelő, időnként amikor elmozdul velvisít a készülék mellettem, ettől valaki bedugja a fejét a függönyön, kérdezem nem lehet e átrakni lábujjra, de nem lehet. Bár mindenki el van függönyözve, hallani mindent lehet, mellettem valaki kacsát kér (erről jut eszembe, egy ilyen műanyag víziállatra nekem is hamarosan szükségem lesz, hajnal óta úton vagyok és már dél van, a prosztata nem ismer tréfát), valaki nyög, a rangidős nővér kommandírozza az alantasait, "őt felvesszük, ő mehet haza, ő megy a harmadikra, valamilyen Vilmos (ez alighanem én leszek) még vár". Megjelenik egy nővér, azt mondja "Hoztam magának ebédet kéri?" Kérem. Tudom, hogy ez itt nem a Gundel, de éhes vagyok. "Kanala van". bevallom hogy nincs, azt mondja "Majd hozok". De nem hoz. Egy idő múlva kérek kacsát és egyúttal kanalat is. A kacsa működik, az ebéd nem, a fasírt az nem az a kívánatos finom gombóc amire én gondoltam, hanem egy szelet íztelen valami, a főzelék állítólag tökből van, de szerintem darált WC papír, de eszem mert éhes vagyok, viszont a vízben úszkáló sárgarépakarikákra mint levesre nem visz rá az éhség sem.
Aztán jön a rezidens kislány. Mondja, hogy az ionjaim rendben vannak (szóval nem a kálium), viszont sürgősen menjek endokrinológushoz (ekkor még nem tudtam az micsoda) , ha nem megy TB-re mert hosszú a várakozási idő, akkor menjek magánorvoshoz. Az elbocsájtó levélben az endokrinológiai kivizsgálás sürgős voltát vastaggal szedve közli.
Aztán leszednek a gépről, kapok egy papírt amivel fel kell menjek a harmadikra, ahol rám szerelnek egy hordozható EKG monitort ami másnap reggelig fogja rögzíteni a szívadataimat, amikor vissza kell hozzam. Ez volt kedden. Szerdán délelőtt visszavittem a rámszerelt technikát, csütörtökön meg mentem ismeretség révén kikutatott maszek endokrinológushoz, mert megtudtam, hogy ha várok arra amiért egész eddigi munkás életemben levonták a díjat akkor az 3 hónap. Addigra simán meghalhatok a pajzsmirigy által túlhajszolt szívem miatt. Ja.... merthogy az endokrinológus az mirigydoktort jelent. Szóval újabb kanyar Pestre, három hónap helyett egy nap alatt lenyomtam az endokrinológust (á: 25000 + 2000 a labornak ami ugyan közgyógy, de nem mindegy az elejére tesznek vagy a végére). Felírt gyógyszert és utasitásokat a háziorvosom részre, mert maszekdoktor ide vagy oda, az igásló akkor is ő lesz, mert neki kell hetente laborba küldenie értékelni a vérképet, mert pl. a gyógyszer mellékhatásként zabálja a fehérvérsejteket, tehát ha 4 alá megy, akkor változtatni kell, a terápián. És még van egy csomó más érték is amit a háziorvosnak kell ellenőriznie, a helyi szakorvosi rendelő ( a szép szőke) bevonásával. Az endokrinológus doktornő elküldött még szintén maszek pajzsmirigy ultrahangra ( újabb 12000), az lesz dec 1-én. Most beszéltem telefonon a házidoktornővel, vette az adást, meg fogom magam gyógyíttatni velük.(persze csak ha előtte meg nem halok, de nem hinném, hogy ez lesz)
Ja FONTOS. Azt írta az endokrinológus a papíromra, hogy "Fizikai és psychés kímélése javasolta." Úgy, hogy azt a nagy csomós tuskót amit nyáron félretettem, hogy majd télen fűtési szezonban, amikor nem lesz olyan hévség mint júliusban, szétcsapkodom a nagy baltával, egyelőre félrerakom. Ahogy a Fb-on se fogok válaszolni drága kormánykedvelő barátaim kommentjeire.
